Rész, Fejezet

 1       1,      1|    költészetét, ami minden ifjú lelkét megfogja. Lettem rideg,
 2       1,      1|        átadta nagy, törhetetlen lelkét a nagy tömlöctartónak -
 3       1,      1|         bocsásd színed elé árva lelkét! És úgy légy neki irgalmas
 4       1,      2|      magad elé súlyosan terhelt lelkét megtisztítlanul, add, hogy
 5       1,      7|  dobogott, hogy felriasztá alvó lelkét.~ ~Itt valaki egy végzetes
 6       1,     12|       fellázasztá az ifjú egész lelkét.~ ~A megye zöldasztala kiontott
 7       1,     17| látszott mindent, mi kívüle él; lelkét igyekezett átlehelni kedvesébe.
 8       1,     17|      mint Saul, mikor a próféta lelkét eléje idézte az endori bűvésznő.~ ~
 9       1,     18|      esküjét elfeledte: ajánlja lelkét Istennek.~ ~A zúgás elcsendesült.~ ~-
10       2,     21|         rögtön meghalt.~ ~Ödön, lelkét nem veszítve, kiálta föl:~ ~-
11       2,     24|    rajta, s rohamai kiforgatták lelkét eddigi gyökereiből, s akkor
12       2,     25|      minő a lázálmodóé, mellyel lelkét a pokolból visszakiáltja; -
13       2,     28|       Szalmásnál kissé nyomta a lelkét. No, de Szalmás ezóta már
14       2,     29|          ez ígéret sarkantyúzta lelkét mindazon nap óta; a türelmetlenség
15       2,     30|      gorombaságot mondani, hogy lelkét megkönnyebbítse.~ ~Öklét
16       2,     46|   sápadt.~ ~Palvicz nem terheli lelkét. Becsületes harc volt közöttük.
17       2,     49|  lehunyja szemeit, hogy elzárja lelkét, nehogy ez a másik lélek