Rész, Fejezet

  1       1,      1|          nyomán századokrul századokra el legyen látva a világok és
  2       1,      1|               egyszerű miatyánkot mond el a sírbolt előtt, egyebet
  3       1,      1|              élvezetek poharait. Nézze el túlcsapongó szeszélyeit,
  4       1,      1|             halkan a beteg -, ki miatt el kellett neki hagynia e házat,
  5       1,      1|                mindaddig, míg ők innen el nem távoznak, vagy Ödön
  6       1,      1|                ön szemei előtt hullott el életem virága, és húsz év
  7       1,      1|            fiamat. Ebben fogyasztottam el életerőmet. Ebben örökítettem
  8       1,      2|                sorozatban búcsúztatván el a néhait az egymás után
  9       1,      2|                 egy végső ima mondatik el fölötte - bevett szokás
 10       1,      2|       vétkezett itt a földön.~ ~Törüld el munkáinak emlékét, hogy
 11       1,      3|              egy derült "hahó" hangzik el; még az étekfogó inasok
 12       1,      3|        kandírozta; arcának minden izma el van szánva mentül több ráncot
 13       1,      3|                nem ülök. Papnak helyit el nem foglalok.~ ~Lefogták,
 14       1,      3|               arckifejezéssel panaszlá el a roppant gyászesetet, hogy
 15       1,      3|          akinek nyelve hegyéről lopták el a szót; ő is azt akarta
 16       1,      3|             maga Tallérossy Zebulon úr el nem maradhatott a gyásztisztelgő
 17       1,      3|              is előre ne furakodjék, s el ne mondja azt, ami a szívét
 18       1,      4|             valami meghatná. Nem fogta el a fejedelmi pompa, nem kapta
 19       1,      4|             fejedelmi pompa, nem kapta el a kitüntetés, nem szédíték
 20       1,      4|               kitüntetés, nem szédíték el a szép szemek, nem ittasíták
 21       1,      4|                az egész komédia, addig el nem vehetem, míg nagykorú
 22       1,      4|              ránéz, azt mindjárt vegye el; ha pedig asszonyra nézett,
 23       1,      4|                magát az ülésben. Talán el is aludt.~ ~Félóra telt
 24       1,      4|               A zenészek nem árulnak-e el?~ ~- Azok vakok. Egy egész
 25       1,      4|            bűvösebb, mint a másik.~ ~- El akarsz adni? - kérdé a cserkesz
 26       1,      4|            Isten bűnül ne vegye nekik. El vagy te veszve, Jéza! Látod:
 27       1,      4|             Jéza erre durcásan fordult el mind a kettőjüktől, s fél
 28       1,      4|              ha segíteni akarsz. Eredj el a rendőrségre, és láttamoztasd
 29       1,      4|           kelsz Magyarország felé?~ ~- El.~ ~- Akkor isten engem úgy
 30       1,      4|              Úgy van.~ ~- Akkor fogadd el tőlem ezt az amulettet.
 31       1,      4|          barátjának:~ ~- Most mindjárt el leszünk temetve.~ ~Amaz
 32       1,      4|       kiszabadítgatni a hóbul - nyakig el voltak temetve. A lovakkal
 33       1,      4|               s melyhez szerencséjükre el nem jutottak, nem volt sehol.
 34       1,      4|          vadállatokra; négy lövés után el volt verve az első támadás;
 35       1,      4|           odább.~ ~De hát miért hagyta el az imsik a szánt?~ ~Erre
 36       1,      4|                a sötétben felocsúdtak, el nem tudták gondolni, hogy
 37       1,      4|              hirtelen hátramaradt.~ ~- El vagyok veszve! - kiálta
 38       1,      4|               a roham sebesen röpített el társa mellett, rögtön visszakanyarodott
 39       1,      4|               rohanó vad, ha felbukik, el ne üsse lábáról meglövőjét.~ ~
 40       1,      4|            ügyével.~ ~Utánanézett, míg el nem tűnt előle.~ ~Azután
 41       1,      4|          hasogatva. A farkas ott nyúlt el a jégen, összeszúrva, vágva,
 42       1,      4|     farkascsoport tétovázva maradozott el mögöttük a havon, s úgy
 43       1,      4|           szívelheti, attul maradoznak el rólunk. Most már nyugodtan
 44       1,      4|              orrtekerő illattal töltve el a környéket, s a tüzet guggoló
 45       1,      5|             MÁSIK KETTŐ~ ~Most hagyjuk el az egyik fiút, az orosz
 46       1,      5|                tiszt kardbojtját, hogy el ne szalassza. - Ha én csak
 47       1,      5|               52. verse szerint: "Dugd el a te szablyádat helyére,
 48       1,      5|      kénytelenségből; hát ugyan mondja el, mi szél hozta ide.~ ~-
 49       1,      5|               ima a zsebemben, olvassa el; talál-e benne egy szócskát,
 50       1,      5|           reszkettek az ajkai, annyira el volt érzékenyülve e gondolat
 51       1,      5|                     Én nem ítélném önt el.~ ~- No, az Isten áldja
 52       1,      5|           tartani.~ ~- No, csak higgye el nekem, hogy ezzel a passzussal
 53       1,      5|             kellner vissza, hogy vinné el az üres edényeket, mert
 54       1,      5|            üres edényeket, mert ha egy el talál törni ezekből a drága
 55       1,      5|                hogy az öregurat lássák el tisztességesen; ami költsége
 56       1,      5|              görbe baranyai bicsakkal. El is készült vele.~ ~- Tessék
 57       1,      5|         esetben. Arra pedig, hogy jöjj el az estélyre, kérlek mint
 58       1,      6|         kitűnőség, akire már messziről el kellett kezdeni a mosolygást.~ ~
 59       1,      6|               nagy pontossággal járnod el e megbízásban, mert hiszen
 60       1,      6|             lesz belőle? Valami úrféle el nem veheti ilyen cselédi
 61       1,      6|              durcásan fordította volna el tőle fejét, amihez az első
 62       1,      7|              Annyira szép vagyok, hogy el kell titkolnom egy részét."
 63       1,      7|                ráadásával), kellemesen el lehetett vele fecsegni.
 64       1,      7|                tőle.~ ~- Együtt mentek el. A Burgba hívattak sietősen.
 65       1,      7|               vezető ajtón át távozzék el.~ ~Azt az ajtót is zárva
 66       1,      7|        vizsgálta.~ ~- És miután kegyed el tudta a szívemben olvasni,
 67       1,      7|                hogy mit gondolok, most el fogja tudni olvasni azt
 68       1,      7|              levél pecsétes felét.~ ~- El tudja-e olvasni?~ ~A leány
 69       1,      7|                   A te ostoba játszmád el van veszve - szólt Antoinette,
 70       1,      8|               Ezt a képet is pusztítsa el, Pál úr! - rendelkezék Richárd.~ ~-
 71       1,      8|      masszívabb darabokat is pusztítsa el távolléte alatt, s aztán
 72       1,      8|             rámájával? Csak nem égette el azt is?~ ~- Azt "is"? -
 73       1,      8|           kapitány úr, hogy pusztítsam el a háztul.~ ~- No igen; azt
 74       1,      8|           értettem alatta, hogy vigyem el Salamonhoz, aki megadja
 75       1,      8|           boltbejárás két oldala pedig el volt állva rozzant bútorokkal:
 76       1,      8|           egészséges. Hiszen én erővel el nem foglalom a képet. Csak
 77       1,      8|              Richárd nem bánta hát, ha el kell is fogadnia az erőszakolt
 78       1,      8|               kétezer arany.~ ~Richárd el volt foglalva a körültekintéssel.~ ~
 79       1,      8|            urak dolgait, de nem mondja el azokat senkinek.~ ~- Az
 80       1,      8|          boldog az első vevő, mert azt el nem eresztjük; az a legolcsóbban
 81       1,      8|              zsibárus már őt másképpen el nem ereszti, hacsak egypár
 82       1,      8|                akkor legyen öné, vigye el. Én ilyen karddal egy házban
 83       1,      8|             arckép itt marad. Vigye ön el a kardját, fizessen rá még
 84       1,      8|            meglátja nálam az arcképét, el fogom azt tenni a hálószobámba,
 85       1,      9|              Legalábbis tíz esztendőre el fogják ítélni, s elviszik
 86       1,      9|               némely dolgokról, amiket el kell egymás közt intéznünk.~ ~
 87       1,      9|              változtathatunk. Ő aligha el nem veszti hivatalát, s
 88       1,      9|          egyedül maradsz?~ ~- Mindenre el vagyok készülve - felelt
 89       1,      9|         lehetek egyedül, s ha atyámtól el vagyok választva, mindegy:
 90       1,      9|          mérföldnyi távol válasszon is el.~ ~- De itt eltemeted magadat;
 91       1,      9|            melankólia hamar vénít. Itt el leszesz temetve. Ahol az
 92       1,      9|               itt maradnék, nem mennék el innen. Ön tudja, asszonyom,
 93       1,      9|       kergetnek. De bárhova hányjon is el a sors, e pont körül forgok,
 94       1,      9|             szól is hozzád, hogy hagyd el e helyet, itt maradj; visszatérek."
 95       1,      9|             visszatérek." Azért higgye el ön nekem, asszonyom, hogy
 96       1,      9|            leszek a koldusleánynál, de el nem hagyom ezt a helyet.
 97       1,      9|              tartá azt, és nem bocsátá el.~ ~- Ó, asszonyom, minő
 98       1,      9|         visszataszító. Hogyan hihetnéd el nekem, hogy én téged boldoggá
 99       1,      9|               olvasd!~ ~Mégsem kerülte el figyelmét önrémülete mellett,
100       1,      9|               mérgétől; de nem fogadta el. Azt felelte, hogy őt csillagai
101       1,      9|             bárónő mellett ülve hagyta el a pap leánya a szerény papi
102       1,     10|      istenáldotta napot sem mulasztott el, hogy már korán reggel fel
103       1,     10|         ismerőse, s aki azután mindent el szokott mondani, ami odabenn
104       1,     10|           asszonyom?~ ~- Minden reggel el szoktam pillantani a kastély
105       1,     10|              kell, mely állást foglalj el magad, kiket gyűjts magad
106       1,     10|         mindketten csókokkal halmozták el a legszeretőbb anya keblét,
107       1,     11|               jól lepakoljon kocsiról! El ne ejtsd iskatulát - hallja -,
108       1,     11|               akarok mondani: ridikül? El ne veszits ütet; sok draga
109       1,     11|               mert még amióta megjött, el nem hagyta a szobát. Még
110       1,     11|         díszöltözetbe iktatta magát, s el lévén készülve ügyének levátájára,
111       1,     11|          odaütök...~ ~De nem mondhatta el, hogy hova üt, mert egyszerre
112       1,     11|              igen nyájasan bocsátottak el mindenünnen.~ ~Hm. Ez gyanús
113       1,     11|               a síri föld választhatja el. Egyesüljenek, akik egyek
114       1,     11|               és menyasszony foglalták el. Ödön mellett ült Lánghy
115       1,     11|              úrfi a papleányt jegyezte el? Hanem végre ezt is vigasztalására
116       1,     11|               mikor szólj, mikor mondd el, amit szívedben érzesz;
117       1,     11|             csak a teremajtóig kísérte el a méltóságos urat, onnan
118       1,     11|           kastélytól a park választott el. Az ispán az ilyen látogatásoknál
119       1,     11|                menni, ha már vitték!~ ~El is vitték emberháton ülve
120       1,     11|              maradt meg a nyelvén, azt el is indította:~ ~- Közszeretetű,
121       1,     12|                emberek is foglalhatnak el hivatalt? Most is ipen tizszer
122       1,     12|               olvasni? Hisz akkor soha el nem hisz, amit paptul hall.
123       1,     12|     bebocsáttatását. Már pitymallatkor el volt foglalva jobb és bal
124       1,     12|              az ellenargumentumokat, s el voltak rá készülve, hogy
125       1,     12|             verekedni fognak.~ ~Azt is el lehet fogadni, hogy a böjtöt
126       1,     12|               helytállt, nem tágított. El volt mindenki szánva másnap
127       1,     12|            végszavait a zivatar nyelte el. jobbrul-balrul szakadatlanul
128       1,     12|                így is jó volt. Erre is el volt készülve egészen.~ ~
129       1,     12|   gyűlésteremben; csak akkor szörnyedt el mindenki, mikor a vértől
130       1,     12|         hevében.~ ~- És most hagyja ön el e helyet! E szék az én őseim
131       1,     13|     mindenesetre sietek dolgom után.~ ~El is távozott.~ ~Ez rossz
132       1,     13|     talleyrand-i államférfi nem veszté el galgenhumorát.~ ~- Ó, csekélység,
133       1,     13|                 Ki tudja, hova sodorta el a népár.~ ~A potrohos medicinalratnak
134       1,     13|                a perifériáját foglalja el a világban, ne mutogassa
135       1,     13|              kiadó pinceszoba. Rejtsen el engemet oda! És ha találnak
136       1,     13|               emelkednek; hova indulna el ő e túlfinom idegekkel,
137       1,     13|               is, legalább együtt vész el vele.~ ~Ó, a bátrak, az
138       1,     13|        felkapnak a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi
139       1,     13|          bezúzni.~ ~Órákba került, míg el tudott vergődni azon utcába,
140       1,     13|              nép diadalordítása nyomja el a hirdetést és a trombitahangot.~ ~
141       1,     13|               olvasó, egy poéta meséli el neked, amiket háromszor
142       1,     13|           városon, ezernyi fáklya lepi el az utcákat, kivilágítva
143       1,     14|                Jenő testvére elől bújt el ezúttal e gyűlhelyére a
144       1,     14|       ezredparancsnok förmedt rá, hogy el ne hagyja a kaszárnyát,
145       1,     14|                kaszárnyát, torlaszozza el magát, s védje életre-halálra
146       1,     14|                Richárd. - Aztán nézzük el, mi lesz belőle.~ ~Eközben
147       1,     14|            néptömeg oly tényeket követ el, melyek a szabadság diadalára
148       1,     14|                ellenségeidet, hallgass el!" - nevetni, örülni, ölelkezni,
149       1,     14|         mindent tenni, amit akarsz, de el nem megyek innen, mert visszajönni
150       1,     14|                segéljen - akkor hiszem el, amikor látom; és még akkor
151       1,     14|                 és még akkor se hiszem el egészen.~ ~A népáradat azonban
152       1,     14|            mondá neki: "Most nyugodjál el!" - elnyugodott.~ ~A csoport
153       1,     14|                hóna alá felkötve, hogy el ne essék benne. Hosszú haja
154       1,     14|              egy tojással úgy találták el a szónok ifjú orra hegyét,
155       1,     14|          embert talált maga előtt, míg el nem fogyott előle minden
156       1,     14|               egyszerre nem is találta el rá a feleletet.~ ~De ott
157       1,     14|           amilyen széles, akként állja el előtte a huszárcsapat. Körösztül
158       1,     14|                Ezt az ajánlatot bizony el kellett fogadni.~ ~Az őrnagy
159       1,     14|                 Ha ezzel a gondolattal el nem lett volna telve, bizony
160       1,     14|                 Legelőször azt olvasta el Richárd, amit Mausmann hozott
161       1,     14|              fegyveres demonstrációval el lehetett volna nyomni. Ezúttal
162       1,     14|           ésszel és tapintattal járjon el hasonló esetekben. Ha az
163       1,     15|             ott rekedtek; a gázvezetés el van rombolva, nincs mivel
164       1,     15|                nagy, tömör halom állja el utunkat. Az a torlasz.~ ~
165       1,     15|                      Halljam.~ ~- Vidd el utolsó kártyámat Alfonsine-nak.~ ~-
166       1,     15|                ifjú feje fölött zúgtak el. Nem esett semmi bajuk.~ ~
167       1,     15|            teszem magam. Minket aligha el nem árultak ezek az angyalok.~ ~-
168       1,     15|           által. Antoinette maga rakta el Edit felöltönyét.~ ~- Tessék
169       1,     15|                utasítva, hogy készítse el mindenki számára a teát,
170       1,     15|            befonni. A közlegénység már el van készítve, de kapitányát
171       1,     15|       hihetetlen módon. Fritz beszélte el nekünk az egészet. Ez az
172       1,     15|   szenvedésekben gyönyörködés mondatta el e zsibbasztó szavakat Edit
173       1,     15|                azonban még nem végezte el utasításait.~ ~- Ne feledkezzék
174       1,     15|     utasításait.~ ~- Ne feledkezzék ön el, soror Remigia, Baradlayné
175       1,     15|          tábornokot a szokott úton; de el ne siessenek valamit, hogy
176       1,     15|             Baradlay Richárd csakugyan el van ránézve veszve.~ ~-
177       1,     15|             rábeszéli őt, hogy szökjék el csapatjával Magyarországba.
178       1,     15|          idegével, hogy azok egyszerre el ne kezdjenek reszketni,
179       1,     15|                annak, aki rohan. Tehát el kellett tévelyednie.~ ~Valahogy
180       1,     15|              most már jobbra maradt az el mellette.~ ~Mégsem tévedt
181       1,     15|              mellette.~ ~Mégsem tévedt el.~ ~A Singerstrassénak ez
182       1,     15|               hisz ön Istenben, higgye el nekem, hogy egy ember életéről,
183       1,     15|              akarnak; meg is ölhetnék, el is temethetnék itten; sohasem
184       1,     15|                     Elmondom önnek. Ön el van árulva. Legjobb szövetségesei,
185       1,     15|     orgyilkolják le. Miért mondták ezt el előttem? Azért, hogy összetörjék
186       1,     15|             van őket megelőzni.~ ~- Ön el fog menni a fiához?~ ~-
187       1,     15|               össze kezeit.~ ~- Vigyen el magával engem is!~ ~A nő
188       1,     15|         üvegtáblák.~ ~Azzal aztán vesd el magad, szaladt egész az
189       1,     15|               Frau Bábi.~ ~- Nem ázunk el! - biztatá vidáman Edit. -
190       1,     15|            kérdezni, hogy nem fáradt-e el. Ő járt legelöl, s táncolt
191       1,     15|             haditanyája. Abban foglalt el egy kis szobát, melynek
192       1,     15|             Azt mondtam neki: "Ne vidd el, pajtás, a tudományodat
193       1,     15|           senki. Azt még nem árulhatta el senki.~ ~Pál úr sötét, dacos
194       1,     15|               meghallja, mint beszélik el előtte titokban, hogyan
195       1,     15|               futott.~ ~- Az én kockám el van vetve - szólt Richárd
196       1,     15|                véve a város, s hogy te el vagy árulva. ~ ~- Nem gondolok
197       1,     15|                volt, s nem szomorodtak el a vénasszony arcfintorulataitól,
198       1,     15|            odasúgott Editnek:~ ~- Most el vagyunk veszve.~ ~- Mi hagyján! -
199       1,     15|                Tagjait zsibbadás állta el az irtózat miatt.~ ~Palvicz
200       1,     15|               kell, olyan vétket követ el, mint aki a templomban elneveti
201       1,     15|          engemet babonáimban: kísérjen el a kolostor ajtajáig.~ ~A
202       1,     15|       felfedezésen. Dehogy mondták ezt el senkinek is! De úgy eltitkolták,
203       1,     15|                rábeszélni, hogy hagyja el az ostromló tábort - akkor
204       1,     16|               álomlátások köde bódítja el.~ ~Fél könyökére emelkedve,
205       1,     16|                   Halálkeserűség állja el idegeit. Most már minden
206       1,     17|            álmokat a bombapukkanás űzi el az éjszakából, olyankor
207       1,     17|             családapátlan körben tölti el a rettentő éjszakákat, s
208       1,     17|          vittek a mozgalomban?~ ~Hátha el lehetne azt tagadni?~ ~Hátha
209       1,     17|       áldozatul hullana, akkor hulljon el az övé is. A pisztoly meg
210       1,     17|           hevével rebegé:~ ~- Barátom! El akarnak minket egymástól
211       1,     17|                tudom, mi ennek a vége! El akarnak bennünket örökre
212       1,     17|            hirtelen ijedten taszítá őt el magától Alfonsine, s idegesen
213       1,     17|         ajtajából leste, mikor távozik el az utolsó látogató Antoinette
214       1,     17|    disztingvált helyzetet foglalhat ön el a világban; hanem ez álláspontot
215       1,     17|              az egyik győztes foglalja el a birtokát, holnap a másik.
216       1,     17|            azoknak, akiknek elfogatása el van rendelve.~ ~- Az istenért! -
217       1,     17|               kíméletlenül taszítottak el maguktól. De ez énbennem
218       1,     17|               szomorít, aggállyal tölt el. Itt hagyni az egészet.~ ~
219       1,     17|             egy nagy lépéssel foglalni el a pályát, melyen a nem hétköznapi
220       1,     17|                melegedett e lángnál.~ ~El volt már határozva, hogy
221       1,     17|       megkísérti is fia fölött - előre el van határozva, hogy győzni
222       1,     17|             hiába várt. Anyja nem jött el.~ ~Késő éjig fenn virrasztott.
223       1,     17|                anyámról? Máig sem jött el hozzám.~ ~- Azt tudom. Már
224       1,     17|               nagy lidércnyomás hagyta el erre a szóra. Tehát megszabadult
225       1,     17|              Jenőnek az iratot.~ ~Jenő el volt ragadtatva e szeretetre
226       1,     17|               egész nyugalommal intézd el ügyeidet itt Bécsben, oly
227       1,     17|             Úgy érezte, hogy most kezd el élni.~ ~Az eddigi csak növényélet
228       1,     17|           Titokban örvend, hogy e harc el lett engedve szívének.~ ~
229       1,     17|                vihar és a keselyűk. Ha el nem fogják, ha éhen nem
230       1,     17|             éhen nem vesz, ha folyamok el nem nyelik, talán a csatatérre
231       1,     17|      valamennyit a halál mezejére. Ott el fognak veszni valamennyien.~ ~-
232       1,     17|           testvérük, a harmadik indult el meghívni a nagy hatalmú
233       1,     17|               a gyertya világába. - Mi el fogunk veszni. De te megmaradsz.
234       1,     17|          folyamodni jönnek majd, fiam, el ne felejtkezzél az én kérésemről.
235       1,     17|               S ha utol nem érne, hidd el, szemközt megyünk rá. Richárd
236       1,     17|   megjutalmazva. Bátyáid vagyonát majd el fogja kobozni a hatalom.
237       1,     17|         darabokra szaggatva szórta azt el maga körül.~ ~S aztán sírva
238       1,     17|              ölébe.~ ~- Én nem indulok el azon az úton.~ ~Ó, az leírhatatlan
239       1,     17|       rettenetes asszony.~ ~Merre tűnt el, hol mehetett ki a szoros
240       1,     17|              senki. Hiszen minden útja el volt állva.~ ~Arra a gondolatra
241       1,     18|               közepét Richárd foglalta el a zászlótartóval.~ ~A láthatár
242       1,     18|              halványsárga vonal kezdte el különválasztani az eget
243       1,     18|           erőfeszítés mellett sem érik el, hogy utunkat elvághassák.
244       1,     18|              az úri kastélynak vezette el félreutakon az egész csapatot
245       1,     18|           vízből.~ ~Richárd nem veszté el hidegvérét.~ ~- Nem baj
246       1,     18|   kényre-kegyre!~ ~- Jöjj ide, és fogj el!~ ~- Azt meg is teszem,
247       1,     18|           egyetlen emberét se veszítse el. Ha valamelyiknek valami
248       1,     18|                lóhossznyi tér választa el egymástól. Richárdnak gondja
249       1,     18|                tanácsos.~ ~Kerülő úton el lehetett ugyan mellette
250       1,     18|           menekvő csapatot észreveszi, el is fogja őket árulni.~ ~
251       1,     18|              ma nem ettek, hogy lovaik el vannak csigázva, ruháikat
252       1,     18|               aki az eget vívni indult el, megvert a lenézett ellenség -
253       1,     18|                fehér ház is maradozott el itt-amott mellettük, aminek
254       1,     18|             őrszemeket felváltani tért el a város felé.~ ~Richárd
255       1,     18|        elfoglalni a vadászoktól. És ha el lesz vala foglalva, fennmarad
256       1,     18|               Onnan csak nem veszi azt el senki.~ ~- Hüvelybe a kardot! -
257       1,     18|              félig főtt lakoma mellett el kellett haladniok, senki
258       1,     18|          elszörnyedés után a düh lepte el az üldözőket. Valóban, ide
259       1,     18|               hogy szűzen ne bocsássák el embereiket, a vadászok utánuk
260       1,     18|           minden golyó kétszer fütyült el a maga emberének a füle
261       1,     18|              eltemet.~ ~Mégsem vesztik el lelküket. Zivatarban, iszonyatban
262       2,     19|          honvédnek. A prior maga látta el őket úti élelemmel, mikor
263       2,     19|             része a hazát védve nyerte el a halált, mit a haza rontásáért
264       2,     19|               Nem volt fegyver. Vettek el az ellenségtől. Elébb kaszával,
265       2,     19|               vezér száztíz ágyút vett el apródonkint az ellenségtől.~ ~
266       2,     19|               meztelen kézzel foglalta el az ellenfélnek fél mérföldre
267       2,     19|               miket csak asszony képes el nem rontani. Asszonyok voltak
268       2,     19|                kemény tél, ott mondják el: "Eddig, és ne tovább!"~ ~
269       2,     20|            róla. Tudja magáról, hogy ő el nem lop az ország pénzéből
270       2,     20|        helyükből, s kicsiny híja, hogy el nem fogta őket. Miről is
271       2,     20|             hozó bírák és tudósítók.~ ~El van foglalva egész nap.
272       2,     20|               Zebulon úrnál; úgy vette el. Azonban mi mindnyájan demokraták
273       2,     20|            elébb a súgóval olvastatják el a közönségnek, azután még
274       2,     20|              Igen sok kényes helyzetet el lehet igazítani valakinek
275       2,     20|          Utoljára még majd magadnak is el kell menni a háborúba. Utoljára
276       2,     20|                éppen minden komforttal el van látva. Kandallóterem,
277       2,     20|               róla, hogy minden ponton el is legyen látva; mert különben
278       2,     20|                  De még famíliámtól is el kell búcsúznom talán?~ ~-
279       2,     20|           csináld akár azt, hogy mondd el a családodnak, hogy te most
280       2,     20|      választotta. Búcsúzatlanul indult el keserves vendég barátjával,
281       2,     20|             kenyeredet, nyáron ruhádat el ne hagyd!"~ ~Délután csakugyan
282       2,     20|              Azt hitte ő, hogy mindezt el lehet végezni onnan hazulról,
283       2,     20|               hogy mit hogyan intéztél el.~ ~Írásbeli jelentést! Ez
284       2,     20|       verekedni kell; hogy maradna hát el egy friss háborúból? Nincs
285       2,     20|              meg a polyák? Ne rondítsa el velök a seregünket, méltóságos
286       2,     20|        állított poroszló, valahányszor el akar aludni, mindannyiszor
287       2,     21|             golyó a fejük fölött repül el. Azok elfutottak. Szomorú
288       2,     21|          seregnek, s százával fogdossa el csapatjait.~ ~Egy ilyen
289       2,     21|          elkiáltá magát:~ ~- Fiúk, hát el hagyjuk-e fogni az ágyúinkat?~ ~
290       2,     21|         gondoskodott, hogy az aulisták el legyenek látva a hadseregnél,
291       2,     21|      röppentyűt az árokba, ott pukkant el, csak azután mondta rá a
292       2,     21|          holtakat, sebesülteket hagyva el maga után!~ ~S azzal a kis
293       2,     21|              égre emelt kézzel éneklik el az esküt valamelyik opera
294       2,     21|       kardalából, talán Beatricéből, s el vannak szánva a színdarabot
295       2,     21|            volt, ha a röppentyűtelepet el nem akarták fogatni. Ezek
296       2,     21|               Ödön testvérére. Oly rég el voltak egymástól szakítva,
297       2,     22|            Egész éjszakájuk azzal tölt el, hogy a szétvert had szállingózó
298       2,     22|          láthatta, hogy ezt nem hiszik el.~ ~- De hol az ökrök? -
299       2,     22|                hogyan van, hogy önmaga el tudott menekülni, a gulyát
300       2,     22|                Egy pisztolyt se sütött el, kérem alássan - szabadkozék
301       2,     22|               Gergő.~ ~- Most vegyétek el tőle a fegyvereit, ültessétek
302       2,     22|       káromolja.~ ~- Hát miért szöktél el a magad táborából? - kérdé
303       2,     22|              Engem, ki soha egy gombot el nem loptam! (Gombot nem:
304       2,     22|               a sor! De azt az ötvenet el nem engedem nekik soha!
305       2,     22|      meggyalázó, parasztnak való, soha el nem felejthető ütéssel érinték.
306       2,     22|               factikat. Azoknak bizony el kellett hinni, hogy az előadása
307       2,     22|                emberre egy tiszt; hogy el van csüggedve minden ember;
308       2,     22|                mert majd nagyon messze el találnak menni.~ ~- Jó lesz,
309       2,     22|            rásüté. A golyó ott fütyült el Boksa füle mellett.~ ~Boksa
310       2,     22|         ágyúinkat nem vesztettük volna el." Efölött egész éjjel volt
311       2,     22|          ünnepélyes komolysággal tolva el magátul a kínált kulacsot. -
312       2,     22|              azt az ötvenet nem viszem el ingyen. Megfizetek. Itt
313       2,     22|               csapni. No, ördög vigyen el, hát csókolózzunk össze.~ ~-
314       2,     22|           össze.~ ~- De mármost mondja el kend, Boksa - kérdezé Richárd -,
315       2,     22|           kérkedő, aki máskor napestig el bírt dicsekedni soha meg
316       2,     23|               száraz nyáron sem asznak el soha, most is meghozzák
317       2,     23|          kapott sebre nem halaványadik el az arc. Észre sem szabad
318       2,     23|           amint ezernyi ezer kard kezd el egymással csókolózni.~ ~
319       2,     23|              zászlójához, ott vérzenek el saját zászlójuk védelmében.~ ~
320       2,     23|        Királyerdőből. Az ütközet sorsa el volt döntve.~ ~Az osztrák
321       2,     23|            Csak a késő éjfél pihenteti el őket.~ ~A Rákos mögötti
322       2,     24|            halottait is mi temettetjük el.~ ~- Igaz! Mi történt Palvicz
323       2,     24|             hogy hova lett, hol dobták el idegen földön, azt nem tudtam
324       2,     24|           rátaláltam. Éveket töltöttem el a keresésben. Egyik lába
325       2,     24|             elmégy odáig, ahova én már el nem jutok.~ ~Richárd odaadta
326       2,     24|                az anyjánál van. Ha még el nem hajította azt is.~ ~-
327       2,     24|      haldoklóét, ki az ő kezétől esett el. De nem hagyhatta ott, mert
328       2,     24|          humorral mondta:~ ~- Ahán! Te el akarnál most innen osonni?
329       2,     24|                mondd nekem, hogy e nőt el nem árulod soha... Még fiának
330       2,     25|        művészetre; azt is mondja, hogy el fog Rómába menni, s festőnek
331       2,     25|               egy olyan levelét hoznád el egyszer nekem, amit az anyánknak
332       2,     25|              szelet papíron.~ ~- Nézd, el tudod olvasni?~ ~Jenő kibetűzte
333       2,     25|           sebesült-e meg? Nem fogták-e el?"~ ~"Miért nem látjuk anyánkat?"~ ~"
334       2,     25|             vigyáz rá, hogy a szigetet el ne hagyja, s hogy senki
335       2,     25|                     Nem! Nem riasztasz el innen!... Helytállok...
336       2,     25|          végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató imádságom...
337       2,     26|         csalják kelepcébe, hogy vágják el visszavonulási útját; egy
338       2,     26| kenyérhajdarabkák háta mögé, ezek mind el vannak fogva. - S mi annak
339       2,     26|          Rideghváryra, hanem leányára. El fogja-e árulni féltve őrzött
340       2,     26|         Palvicz Ottó halálhírére ájult el, hanem azon ijedelemre,
341       2,     26|         ijedelemre, hogy Alfonsine így el tudta feledni magát.~ ~Alfonsine
342       2,     26|         Elmenjek-e utánad? Kit küldjek el utánad? Mindenkit! Szeretnek
343       2,     27|               álmát csak nem ronthatja el azért, hogy efölött szomorkodjék!~ ~
344       2,     27|          Nocsak, ha kergeti, se megyek el innen az idén. Amit mondtam,
345       2,     27|              attul félne, hogy az esik el ijedtében, suttogva monda
346       2,     27|              Nekem se kelete töb! Vesd el magad. Kaptam nyakamba tarisznyát;
347       2,     27|            való ezt hallani! - utasítá el Ádám úr. - Pajkos dolgokat
348       2,     27|             fidibuszhalállal enyésznek el csendesen, azt a sok rétbe
349       2,     27|        nimettel, hogy mennyit vállalok el büntetisbe; nem mondom,
350       2,     27|              vasba, vagy akár anélkül, el nem fogadnám magamnak. Kivált,
351       2,     27|               hogy már ő akárkit indul el megütni, az őtet mind visszaüti,
352       2,     27|              oly rémülettel magyarázta el egy nappal elébb Ádám úrnak,
353       2,     27|          közbeszorul, az természetesen el van fogva.~ ~Nem nézett
354       2,     27|                a gyilkos Szalmás engem el akarja fogni; ki akarja
355       2,     28|             SORSÁT SENKI SEM KERÜLHETI EL~ ~És ezzel be volt fejezve
356       2,     28|           történet. Ő ugyan nem indult el a menekülteket nyomozni
357       2,     28|            okos ember ő, milyen szépen el tudta intézni a menekülést
358       2,     28|           lépteik hangja sem árulhatta el őket egymás előtt. ~ ~Zebulon
359       2,     28|               míg ellenfele bizonyosan el van látva pisztolyokkal.
360       2,     28|                levelem? No, csak vigye el neki, és adja oda. Mondja
361       2,     28|                Itt van, tekintetes úr. El is olvashatja, aztán szakíthat
362       2,     28|           képviselőket, kik nem jöttek el a debreceni országgyűlésre.~ ~-
363       2,     28|                  Hát csak a bajuszt is el kellett tenni a mellényzsebbe.~ ~
364       2,     28|              előtt Zebulon, magának is el kellett ismerni, hogy soha
365       2,     28|             mit feleljen, ha kérdezik. El ne felejtse a fia nevét,
366       2,     28|                állni, mind valamennyit el fogja felejteni.~ ~De már
367       2,     28|              idáig eljutnod. Nem marad el hűséges ragaszkodásod jutalma.
368       2,     28|               volt jönni, hogy szökött el a másik oldalról, ahol teljes
369       2,     28|              való találkozását mesélte el neki. ~ ~Rideghváry úr kacagott
370       2,     28|           vidám történetet majd mondja el az ebéd felett, hogy ugratták
371       2,     29|         zsákutcává lett, mely középett el van zárva. A Lánchídon nem
372       2,     29|         magamat. Hanem elébb utasítson el szaporán.~ ~- Ó, istenem,
373       2,     30|           kerül-e alul?~ ~Tíz nap múlt el azóta, hogy a legelső huszárcsapat
374       2,     30|           ostromlónak, Pestet árasztja el tűzgolyóival.~ ~Emberi szíven
375       2,     30|              fejeik felett süvöltöttek el a golyók; egy azok közül
376       2,     30|             előtt álló polgárok fogták el.~ ~Fél egy órakor, szép
377       2,     30|           küzdelem erőfeszítése! És ha el nem foglalhatja is egy merész
378       2,     30|           gyors kézcsapás esélye ezzel el lett dobva.~ ~Miért kellett
379       2,     30|              lépésnyi folyam választja el a pesti partot a budaitól.
380       2,     30|        Ludoviceumig, oly hosszan lepte el azt a város népe, s oly
381       2,     30|             Mihály mester lélegzete is el volt egy kicsit fulladva.~ ~
382       2,     30|                bástyaboltozatba rakják el, mert nincs temetkezési
383       2,     30|                bátrabb, hogy ő találta el a helyesebb utat. S azért
384       2,     30|                egész hadjáratot. Égjen el ötvenmilliónyi vagyonunk,
385       2,     30|      ötvenmilliónyi vagyonunk, hulljon el ötezer emberünk, de Budát
386       2,     30|              ötezer emberünk, de Budát el kell foglalnunk negyvennyolc
387       2,     30|    határozatáról. Richárd nem távozott el addig mellőle.~ ~- Jöjj
388       2,     30|      röppentyűtelepeket, miket könnyen el lehet szállítani a Duna-parti
389       2,     30|     szabadcsapatnak bejelentsem. Akkor el is fogták, de éjjel megszökött,
390       2,     30|          szökjék, mert az az egy ember el fogja rontani az egész dolgot.~ ~
391       2,     30|             volt!~ ~Minden előkészület el volt árulva.~ ~Az ellenfél
392       2,     30|                bomba és tűzgolyó verte el az álmot a fővárosrul, s
393       2,     30|               elnémult, megadta magát. El kellett ismernie, hogy az
394       2,     30|         kezdeni kell, nem bevégezni.~ ~El kell hozatni az ostromlövegeket
395       2,     30|           folytonos áltámadással vonni el figyelmét.~ ~Éjrül éjre
396       2,     30|              ember, aki ügyel rá. Akit el nem kergetnek sem bombák,
397       2,     30|            reggelt, uram! A gyertyákat el kellene már oltani!~ ~A
398       2,     30|           rakott dereglyéket bocsátott el a folyamon. Azok közül kettő
399       2,     30|                  A várvédő ütegek mind el vannak már űzve a bástyákról;
400       2,     30|          emelni fejét, hogy melyik éri el azt hamarább.~ ~Tisztelet,
401       2,     31|               Órádon a percet megnézni el ne felejtsd, amikor a várfalon
402       2,     31|         várfalon lész.~ ~E szóval vált el tőle.~ ~Büszke volt, ha
403       2,     31|            melyet két rézsútos fal zár el külön szakaszként; olyan
404       2,     31|              nem ügyelt arra, ki esett el. Richárd felkapta egy elbukó
405       2,     31|               fegyverezni. Ti zárjátok el az útját a Lánchídhoz.~ ~
406       2,     32|                kéményén, mégsem kapott el. Nem félek én a levegőtől.~ ~-
407       2,     32|                 mely a másvilágba tűnt el előle.~ ~Odahajolt a tífuszban
408       2,     32|            egypár ezer csókot vesztett el vele.~ ~Ment ahelyett fölkeresni
409       2,     32|           rafinírtabb módon intéztetik el.~ ~Ahelyett hogy kínai barbár
410       2,     33|             bosszú.~ ~Átkozódva futott el a csatatérről Salamon, hol
411       2,     33|           neveit, mik ott lábaik előtt el vannak szórva. - Nézzétek:
412       2,     33|                  Négy lovasezred halad el itt előttünk az úton. Az
413       2,     33|         gyertyára, s nézze, hogy ég az el az utolsó körömfalatig,
414       2,     33|            számára. - Azt nem lophatta el más, mint Zebulon. Kinek
415       2,     33|             Zebulon, hogyan veszthetné el valahol ezt az ő nagyméltóságú
416       2,     34|               huszadikán ezrével lepte el a népfelkelés a Tisza melléki
417       2,     34|               Azt a betűt ott merészen el kell olvasni! S mint Nagy
418       2,     35|         útlevelet. A legtökéletesebben el volt az látva minden kellékkel;
419       2,     35|           pszichológiai adományt árult el, mikor azt odaírta. Ez volt
420       2,     35|               asztal alá.~ ~- Vigyétek el, s tegyétek őrizet alá!~ ~
421       2,     35|            elgázolt ember, ki helyéből el nem hagyta magát riasztani,
422       2,     35|                hit emberben, Istenben! El kellett azt vesztenie ez
423       2,     35|              menekülőnek.~ ~Nem fogták el.~ ~ ~ ~
424       2,     36|                 mert ha az őt útközben el nem fogja, egyenesen halálos
425       2,     36|         jajgatását hallva hurcoltassam el magamat, akiket legjobban
426       2,     36|              sötétzöld síkság foglalta el.~ ~A mocsár közelében nagy
427       2,     36|          minden semlyékét, hol a tinót el lehet rejteni; tudta, melyik
428       2,     36|          kemény meggyőződésével mondta el Boksa Baradlay Ödönnek.~ ~
429       2,     36|               különbség, hogy egyikünk el tudta titkolni, hogy már
430       2,     36|          Például éhséget.~ ~- Azt soká el tudom tűrni.~ ~- Majd mindjárt
431       2,     36|               Vándor kócsagok repültek el feje fölött, fehér tollazatuk
432       2,     36|                expedíció. Hát gondolja el, uram, amint belovagolok
433       2,     36|          Szaladni késő volt. Mindenütt el volt az utam állva. No most,
434       2,     36|               neki -, én ökröket adtam el nektek, itt az utalvány,
435       2,     36|               folyam ága alattuk suhan el.~ ~Az idő beesteledett már,
436       2,     37|                Eredj, menekülj! Rejtsd el magadat! Mit nekem a te
437       2,     37|          családi nagy nevetekhez? Dobd el nevedet! Én szeretni foglak,
438       2,     37|                te fogsz lenni. Menjünk el Amerikába! Leszek ott melletted
439       2,     37|               Jenő azt felelte rá:~ ~- El kell innen mennem!~ ~Anyja
440       2,     37|             rászakad családunk fejére. El van veszítve minden, és
441       2,     37|           Istent átkozni soha. Ne zárd el előlünk az utat az égbe! ~ ~-
442       2,     37|                 hogy erővel veszik azt el tőle, s rejthetlen zavarral
443       2,     37|               füvön. Az nem bocsátotta el anélkül, hogy megcsókolja,
444       2,     38|        Megtörtént, hogy nem az veszett el, ki legfelyül állt a küzdésben,
445       2,     38|         ténnyel, amit sohasem követett el, amin jelen sem volt, de
446       2,     38|            utána újból, és úgy ítélték el.~ ~Megtörtént, hogy egy
447       2,     38|              fő-fő vádlottak hermetice el voltak zárva. Még csak az
448       2,     38|               feleletei többet árultak el, mint kellett volna. Nemcsak
449       2,     38|                már a harag pírja lepte el az ifjú arcát. Indulatosan
450       2,     38|       felolvasta előtte az ítéletet.~ ~El voltak számlálva tettei,
451       2,     39|            akkor azután nem veszítheti el.~ ~És olyan halvány minden
452       2,     39|               Kazimirné féltve takarta el kezeivel ölébe búvó kis
453       2,     39|                légy férfi, és ne hagyd el magadat!~ ~Élj családunknak,
454       2,     39|             Mindent jól, bölcsen intéz el a sors.~ ~Aki meghal, annak
455       2,     40|                képpel.~ ~"Miért vetted el? Te vetted el őt tőlem!
456       2,     40|             Miért vetted el? Te vetted el őt tőlem! Vétett ez valakinek
457       2,     40|         akartál tiporni; ott vagyok. - El akartad veled ismertetni,
458       2,     40|           veled, meghódolok. - Ne vidd el a többit! - Másik fiam is
459       2,     40|             rettentő kezeddel. Ne hívd el, ne hordd el tőlem egyenkint
460       2,     40|         kezeddel. Ne hívd el, ne hordd el tőlem egyenkint valamennyit.
461       2,     40|               egyik sem híresztelhette el. Mire aztán kiderülhetett
462       2,     42|               kit csókjaival halmozott el egykor; ki őt legjobban
463       2,     43|      excellenciáddal beszélni.~ ~- Űzd el!~ ~- Egy nő.~ ~- Pokolba
464       2,     43|        könyörög. Semmi nőt nem fogadok el.~ ~Sok nő taposta azon időben
465       2,     43|               legelsők között van.~ ~- El ne felejtse ön, tábornagy,
466       2,     43|           Richárd?~ ~- Köztük van.~ ~- El van ítélve?~ ~- Halálra.~ ~
467       2,     43|             pírt kölcsön... Most törik el feje fölött a pálcát... "
468       2,     44|              helyen utazott; nem vonta el senki közönyös beszélgetéssel,
469       2,     44|                valaki egy imát mondana el fölötte, és te még a sírjára
470       2,     45|             örök könyörgéssel: Ne vedd el másik fiamat!"~ ~Monomániája
471       2,     45|              arc, mely semmi indulatot el nem árul.~ ~- Egy levél
472       2,     45|              attól, hogy az is olvassa el. És végre megcsókolja a
473       2,     46|            kezébe fogva tartja, mintha el volna nála határozva, hogy
474       2,     46|         határozva, hogy azt soha többé el nem ereszti.~ ~Richárd mindezt
475       2,     46|               hal meg, de tizenöt évig el lesz temetve. Mire onnan
476       2,     46|           hajadon.~ ~És ezt ő rontotta el!~ ~Ő vetette ki sarkából
477       2,     46|                ajtaját, melybe Richárd el volt temetve; mert nem érte
478       2,     46|             gondoskodtunk már róla. Ön el van temetve. Editnek szerencséje
479       2,     46|            szerencséje akadt. Edit már el van ígérve.~ ~Richárd kérdő
480       2,     46|                róla, kedvesem, hogy ön el ne mehessen cselédnek; higgye
481       2,     46|             mehessen cselédnek; higgye el ön, hogy igen jó gondviselés
482       2,     46|              történt?~ ~Plankenhorstné el volt fulladva az ijedtségtől,
483       2,     46|                felé forgatva. - Ki úgy el tudta magát felejteni! Tudod-e
484       2,     46|         előjoga van fölötted, ki téged el fog űzni, ki fog kacagni.~ ~-
485       2,     46|              és sorsát intézi. Tagadja el ön, ha meri.~ ~Plankenhorstné
486       2,     46|           anyjának nevét soha senkinek el nem árulom. Nemesi szavamra
487       2,     47|              neki: hogy no, hát vigyen el az ördög, gyertek ide, megesketlek,
488       2,     47|          váltani való ruhát sem hozott el Plankenhorstéktól.~ ~A jó
489       2,     47|             csak a tiszttartó jöhetett el násznagynak és neje örömanyának.~ ~
490       2,     47|             hogy csak a vagyonát vette el. Az isten rendelte azt így.
491       2,     48|         Katalin cárnénak: "Látod, hogy el tudnálak tartani, ha cár
492       2,     48|              Edit még akkor törülgette el az ebédhez használt étszereket.
493       2,     48|               egy fillért sem vonhatok el, s a becsületemből percenteket
494       2,     48|             ajándékba nekem, hogy soha el nem szaggatom. Írasd be
495       2,     48|               vagy ha oly bukást követ el, melyet a jó világ meg nem
496       2,     48|               Mikor Baradlay Richárdot el akarták ölni mint Liedenwall
497       2,     48|                nagy teremben sem férne el, ha magunkban nem tartanók.~ ~
498       2,     49|                amikben rátalált, zárta el egy szekrénybe, s ha a fiú
499       2,     49|               eltűnt. Ezúttal nem vitt el magával semmit. Hanem annak
500       2,     49|          előléptetését eszközölje. Azt el is érte. Palvicz Károly
501       2,     49|              volna a baj.~ ~Így teltek el a napok, míg nagykorúságát
502       2,     49|           Azokat is a hitelezők vették el?~ ~- Ó! Mikor az ember szerencsétlenségre
503       2,     49|                előtt; hanem majd gyere el hozzám délután két órakor
504       2,     49|                rögtön lefolyna, évekig el fog tartani. És nincs már
505       2,     49|               az arca.~ ~Tehát annyira el kellett vesztenie szépségét,
506       2,     49|               szépségét, hogy még csak el sem hiszik neki, hogy ki
507       2,     49|           marad egyedül, lelkének soha el nem alvó kísérteteivel.~ ~ ~ ~