Rész, Fejezet

 1       1,      2|      akik ellen vétkezett itt a földön.~ ~Törüld el munkáinak emlékét,
 2       1,      4|          melynek talapja lenn a földön, feje fenn a felhők között!
 3       1,      8|     csorba tányérokból rakva, a földön tudományos vastagságú könyvek,
 4       1,     11|   földre.~ ~Nem volna igazság a földön, ha nem Zebulon üdvözölhetné
 5       1,     11|        volt többé található sem földön, sem padláson, pedig mindenütt
 6       1,     13|       minden ember helyet kér a földön.~ ~- Kedves jó barátom -
 7       1,     18|      egy hullámzó óceánt lát, a földön fekvő köd óceánját, mely
 8       1,     18|         fekve a kegyetlen hideg földön.~ ~De Pál vitéz nem enged
 9       2,     22|    tulok. Ott elfekszik a hideg földön, s kérőzik és hallgat. Hogy
10       2,     24|      lett, hol dobták el idegen földön, azt nem tudtam meg. Később
11       2,     26|         gyászruhaviselés azon a földön tíz esztendeig! Én gyűlölöm
12       2,     26|      hogy legyenek teremtések a földön, akik azért szűntek meg
13       2,     30| mennydörgés hangzott az égen és földön, mely négy óra hosszant
14       2,     34|     többé. Ne legyek élő azon a földön, amelyet hazámnak nem nevezhetek
15       2,     35|     ember szükségtelenné vált a földön, akkor lemenni jó.~ ~A magyar
16       2,     36|       mintha tudná, hogy ezen a földön most már ő az úr. Itt kezdődik
17       2,     44|        haza, hogy lássa őt is a földön fetrengeni, és átkozni Istent