Rész, Fejezet

 1       1,      1|       találni, aki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt,
 2       1,      5| visszaadta az öregnek, meghatott, csendes hangon mondva:~ ~- Én nem
 3       1,      8|      rajtuk túl megint?~ ~Salamon csendes mosolygással ringatta fejét
 4       1,     12|        legközelebb állóknak egész csendes hangon előadni, hogy ilyen
 5       1,     13|       népnek végig a városon - mi csendes, biztos helyről fogjuk az
 6       1,     14|         Hol rejtőznek ezek, mikor csendes idő van? Közöttünk, alattunk
 7       1,     15|          egy szót is, csak valami csendes hang hallatszott, amit úgy
 8       1,     15|     Nyergelj, fordulj!" - szólt a csendes jelszó; a csapat megindult.
 9       1,     16|             És mély csend.~ ~Az a csendes óra, ami az elvesztett csatatéren
10       2,     21|        kik munkájukat bevégezték, csendes léptetve térnek vissza a
11       2,     22|      lefekszik, s megkívántatik a csendes elalvására, hogy a pipa
12       2,     24|           neki egy napot, és igen csendes ember lesz belőle.~ ~Amint
13       2,     24|         megszűnt vonaglani; mély, csendes, nyugodt hangon szólítá
14       2,     25|  összeszorított ajkak közé; - egy csendes, zokogó panaszhang; - egy
15       2,     36|         Szív és fej legyen, ami e csendes országba be mer hatolni,
16       2,     39|        Szerető fiad~ Eugen~ ~Csak csendes, elfojtott zokogás hangzott,
17       2,     40|           hősi vég; neki maradt a csendes munka, a világtól elvonult