Rész, Fejezet

 1       1,      4|            és két kezét leereszté ölébe.~ ~- Már az igaz, hogy átkozott
 2       1,      4|           kereveten, s fejét Ödön ölébe fekteté, míg egymásra tett
 3       1,      4|        Ödön azután megsimogatá az ölébe tett selyemfürtös fejet;
 4       1,      4| kétségbeesetten.~ ~Egy ősz halász ölébe vette Ödön fejét.~ ~- Én
 5       1,      7|         oldalán, összetett kezeit ölébe leeresztve.~ ~Richárd fölállt,
 6       1,      9|      odafekteté égő arcát az úrnő ölébe, és nem szólt hozzá semmit,
 7       1,     13|      pillanatra magukra maradnak, ölébe vesse magát. Olyan idő ez,
 8       1,     15|         leány! - szólt Baradlayné ölébe takarva a gyermeket. - Úgy
 9       1,     17| leroskadva, fejét odaejti az ifjú ölébe, ott tartani őt óra hosszat,
10       1,     17|          aztán sírva borult anyja ölébe.~ ~- Én nem indulok el azon
11       2,     25|        gyermekarcot.~ ~Leül vele, ölébe veszi. Egyik karját odateszi
12       2,     25|       szép gyermeket, amint anyja ölébe borulva játszik, cseveg
13       2,     39|        féltve takarta el kezeivel ölébe búvó kis unokája fejét.~ ~
14       2,     39|         odatették megölt fiait az ölébe - és nem sírt.~ ~Azokat,
15       2,     39|  odaomlott napa lábaihoz, s annak ölébe rejté zokogó arcát. A nagyobbik
16       2,     44|           fejét keblére, s kezeit ölébe ejté.~ ~De nem sírt, nem