Rész, Fejezet

 1       1,      7|       jelenetre.~ ~Edit azonban nyugodt közönnyel felelt:~ ~- A
 2       1,      7|      leány, akinek útját állta, nyugodt maradt, s a legnagyobb lélekjelenléttel
 3       1,     14|        lépett a kapitány elé, s nyugodt, szenvtelen hangon kérdezé
 4       1,     15| beszéljünk nyugodtan. Látod, én nyugodt vagyok. Tehát azt mondták
 5       1,     18|     újra átérezni nem való a mi nyugodt idegeinknek.~ ~Lenn a városban
 6       2,     20|  Kezdjük az elején - szólt Ödön nyugodt kedéllyel. - Micsoda ön?
 7       2,     24|    vitézre.~ ~Most is olyan jó; nyugodt arca volt az öreg legénynek,
 8       2,     24|             Nem fog sírni, légy nyugodt!~ ~- Ugyebár? Te fölkeresed
 9       2,     24|  mesterségre, Richárd!~ ~- Légy nyugodt, Ottó bajtárs! Én fogadom
10       2,     24|       vonaglani; mély, csendes, nyugodt hangon szólítá meg Richárdot.
11       2,     26|        kisasszony, arról legyen nyugodt! Fejet fejért! Semmi sem
12       2,     30|    Sokszor hallottam hidegvérű, nyugodt kedélyű, higgadt, tisztes
13       2,     35|         elveszésit nem tűrhetem nyugodt szivvel, mint te vagy. Bár
14       2,     39|    Példát mutatott, hogyan kell nyugodt arcot mutatni.~ ~Azután
15       2,     46|  Richárdra.~ ~Az pedig folytatá nyugodt mérséklettel:~ ~- Minden
16       2,     49|     Baradlayné felel rá szelíd, nyugodt, enyhült hangon:~ ~- Mai