Rész, Fejezet

 1       1,     14|             ember azt tekinti, hogy nők, s nők irányában a forradalom
 2       1,     14|            azt tekinti, hogy nők, s nők irányában a forradalom is
 3       1,     14|            létére azt kell vallania nők előtt, hogy nem húzhat kardot
 4       1,     14|           magát, hogy az apácák nem nők, hanem valami olyan lények,
 5       1,     15|             férfiakat. Ah, barátom, nők nélkül nincsen szabadságharc.~ ~-
 6       1,     15|       tornyaiban, mikor az álcázott nők a Kaiserstrasséra kijutottak.~ ~
 7       1,     15|         esélyére tartogattatva.~ ~A nők az ostromlottak miatt kiosonhattak
 8       1,     15| felszakadtak a felhők, s a menekülő nők akkor látták, hogy az ostromzárló
 9       1,     16|        fürkésző ellenfél elől. Ó, a nők értik azt, hogyan kell!
10       1,     16|            irgalmaznak néki.~ ~Ó, a nők mégis kegyetlenek!~ ~És
11       1,     17|        éjszakákat, s midőn a gyönge nők ájuldozva, rémledezve dűlnek
12       1,     17|             bárkinek a világon?~ ~A nők túlságosak, ha egyszer politikai
13       2,     26|              akik azért szűntek meg nők lenni, hogy imádkozhassanak,
14       2,     29|      tartani kellett eddig, miket a nők testeiken viseltek eddig,
15       2,     32|                Van.~ ~- Merre van a nők osztálya?~ ~- Itt.~ ~- Vezessen
16       2,     43|           az ő küszöbét. Gyászruhás nők.~ ~- Az a hölgy Plankenhorst