Rész, Fejezet

 1       1,      2|   fáklyának lobogása, s a honfiak néma áldása jobban ékesíti koporsónkat,
 2       1,      4|     egymásra hajolnak, suttognak, néma pillantásokat váltanak,
 3       1,      9|      hozzá semmit, semmit.~ ~De e néma elhallgatásnak egy teleírott
 4       1,     11|        álló és futó csillagokkal, néma éjszakával és estharangszóval,
 5       1,     15|         az utcába, s nekiindult a néma, fekete éjszakának.~ ~Sötétben,
 6       1,     15|           szavaiban, hogy a delnő néma elragadtatással fonta karjait
 7       1,     15|       haza. Hanem ez az örök anya néma, nem kiálthat! Tudták. Azt
 8       1,     15|          vársz?"~ ~Edit megérté a néma kérdés fájdalmas beszédét,
 9       2,     25| aggodalmára van ellenmérge; még a néma gondolatában is olvas. Néha-néha
10       2,     25|          az anyát nem zavarta meg néma gyönyörében az, hogy arcvonásait
11       2,     26|            s elkezdett beszélni a néma világossághoz, szemeit annak
12       2,     26|   álmatlan éjfelen át szokott ő e néma világgal beszélgetni; máskor
13       2,     27|    Zebulon.~ ~Szalmás még arra is néma maradt.~ ~Pedig azt is megmagyarázta
14       2,     30|      harci drámának nézőközönsége néma legyen, fel ne rivalljon,
15       2,     36|          nemsokára megnépesült, a néma csend megelevenült, amint
16       2,     41|         napon, és járt folyvást a néma beszélgetés. Egy kérdés,