Rész, Fejezet

 1       1,      1|          Mentség volt az.~ ~- Ön megállt sírni. Pedig tudja, hogy
 2       1,      1|          marad utánam.~ ~A hölgy megállt az írás közben, és bámulva
 3       1,      2|          fövegét levéve fejéről, megállt az emberektől körülfogott
 4       1,      4|        elzáró veres épület előtt megállt.~ ~Leonin felrázta bajtársát
 5       1,      4|      három mén nem futott többé. Megállt mind a három, s hasztalan
 6       1,      5|     huszártisztet, ki egy percre megállt a zajra, odakiált hozzá (
 7       1,     11|      hova üt, mert egyszerre úgy megállt a szó a szájában, mintha
 8       1,     14|       huszárságot, hátratorpant, megállt, és bevárta, míg hadai utána
 9       1,     14|       férfi nem tapodta küszöbön megállt, megrendítő jelenetnek volt
10       1,     15| körös-körül?~ ~Egy utcaszegleten megállt, ott a szegletkőre leült.
11       1,     15|         A kufárnő egy-egy percre megállt, megkérdeni az úri asszonyságtól,
12       1,     15|           Egyszer aztán hirtelen megállt az eső, felszakadtak a felhők,
13       1,     18|    Valami ötvenlépésnyi távolban megállt az előttük, s ott megint
14       2,     21|            Nehány elszánt gyerek megállt e szóra. Csak közkatonák
15       2,     28|          megkopasztva, megalázva megállt a tükör előtt Zebulon, magának
16       2,     34|      mely neked szót fogadott, s megállt az Ajalon völgyében, míg