Rész, Fejezet

 1       1,      5|        Hát, tisztelendő atyám, hallotta már egyszer azt az adomát,
 2       1,     11|     esze, hogy miután látta és hallotta a történteket, efelől értesíteni
 3       1,     12|        aminőnek soha hírét sem hallotta senki, és mindez az adminisztrátor
 4       1,     13|      aki abból semmit sem ért. Hallotta Jenő, mint kiáltották ki
 5       1,     14|       mindannyiszor azt a hírt hallotta, hogy még mindig ott van
 6       1,     14|       összekulcsolt kezeit; és hallotta a szűzvérivó szörny bőszült
 7       1,     15|    fáradva.~ ~És harmadszor is hallotta az István-torony óraütésének
 8       1,     15| bámulattal tekinte föl rá.~ ~- Hallotta ön már e nevet?~ ~- Fiam
 9       1,     17|      bíráló elmétől lángésznek hallotta magát neveztetni.~ ~- Azt
10       1,     17|   szíve rá.~ ~Atyjától sokszor hallotta, hogy ez állomás, mint legfényesebb
11       2,     20|        amíg csak a lövöldözést hallotta, egy szál harisnyában, a
12       2,     22|  megtartá titoknak.~ ~Soha nem hallotta meg az ő szájából senki,
13       2,     28|       gyalog. Soha a nevét sem hallotta ő annak a falunak, ahova
14       2,     28|       pap olvasott ember volt, hallotta a nevezetes úr hírét. Akkor
15       2,     32|         amint a belépés neszét hallotta, elkezdett nyöszörögni: "
16       2,     43|       Az ötórai harangszót ott hallotta.~ ~Ez a lélekharang neki.~ ~