Rész, Fejezet

 1       1,     11|  dicsekvő karjáról, nagyot üt az asztalra, s így szólt:~ ~- Hallod-e
 2       1,     12|         vonta, öklét lenyomta az asztalra, és recsegő hangon kiálta
 3       1,     12|      kikelt arcok mindenfelé, az asztalra dobva egy kettétörött véres
 4       1,     15|       bosszúsan ütött öklével az asztalra.~ ~- Már megint itt vannak?~ ~
 5       1,     15| föltámadnának?~ ~Odakönyökölt az asztalra, s borús homlokát tenyerébe
 6       1,     15|          arccal odaveté magát az asztalra, hol ama vészt hírlő lapok
 7       1,     17|      melyben a levelet fogta, az asztalra nyugtatá, és fejét a szék
 8       2,     20|   poharakat; rögtön ugyanarra az asztalra papírt teríttet föl, kalamárist,
 9       2,     22|   fennmaradt; letette a fejét az asztalra; ő úgy is tud aludni.~ ~
10       2,     26|         S azzal levágta magát az asztalra, széttörve, ami törékeny
11       2,     27|   térképet, melyet kiterítvén az asztalra, nagy kereséssel rátalált
12       2,     27|    inkább odaterítette megint az asztalra. Szalmás láttára valami
13       2,     27|         nyitva volt az ablak. Az asztalra volt valami írva krétával;
14       2,     35|    lássék.~ ~Ödön ledobta azt az asztalra. Szégyenlette magát e gondolattól.~ ~
15       2,     39|         Ödön letette homlokát az asztalra, és mozdulatlan maradt.
16       2,     48|        írta azokat egymás alá az asztalra.~ ~- Nagy összeg, tetemes