Rész, Fejezet

 1       1,      1|     kézrül kézre odább jutott az asztal végéig, már akkorra Józsa
 2       1,      2|        termekben volt terítve az asztal; ki-ki sietett bevégzett
 3       1,      5|   kapitány széket húz magának az asztal mellé, s kedélyesen helyet
 4       1,      7|       Tessék.~ ~Richárd leült az asztal mellé, és írt. Rövid volt,
 5       1,     13|       látott most e helyen?~ ~Az asztal előtt állt két hölgy, akiknek
 6       1,     15|  étterembe, melyben már terített asztal várt reájuk; hideg sültek,
 7       1,     15|        asztalhoz ülni!~ ~A kerek asztal melletti díványra Antoinette
 8       1,     15|      túlvilágon, s a jó terített asztal az innensőn.~ ~Nemsokára
 9       2,     23|          a levágott fatörzs azon asztal, melyen a magyar vezér azt
10       2,     26|          a mindenkitől elhagyott asztal mellé, s két összekulcsolt
11       2,     27|         egyre fogadni, hogy a jó asztal megtiszteletlen nem marad;
12       2,     27| tisztelendő úr is bizonyos. A jó asztal szégyent sohasem vall. Így
13       2,     27|       cselekedetnek. A megrakott asztal az egyedüli látvány, mit
14       2,     27|      csúnya időben.~ ~Szalmás az asztal felé oldalgott; de addig
15       2,     35|          útlevelet, s eldobta az asztal alá.~ ~- Vigyétek el, s
16       2,     36|        belsejébe, ott látott egy asztal mellett egy gyászruhás ifjú