Rész, Fejezet

 1       1,      2|         a méltóságos asszony úgy sírt, mint akár egy szegény parasztember
 2       1,      4|  jobbjával eltakarta szemeit, és sírt; baljában volt a felbontott
 3       1,     17|          pillanatban kacagott és sírt, és minden tagja reszketett
 4       2,     21|    testvér összeölelkezett. Ödön sírt, Richárd nevetett. Az egész
 5       2,     21|     egész csapatban minden ember sírt és nevetett. Huszárok, honvédek,
 6       2,     22|          kezet csókolt sorba, és sírt, és megitta a maradék bort
 7       2,     24|          patkóütéstől.~ ~Richárd sírt az elesett vén vitéz felett,
 8       2,     26|      odaroskadva a földre.~ ~Ott sírt egy ideig, senki sem sietett
 9       2,     30|           Kérdezzétek meg, miért sírt Izrael népe az asszír világcsodák
10       2,     33|         pedig nevetett volna is, sírt volna is.~ ~- De megijedtem
11       2,     35| megtagadásán.~ ~Péter apostol is sírt, mikor a kakas másodikat
12       2,     39|          fiait az ölébe - és nem sírt.~ ~Azokat, aki dicsőn haltak
13       2,     44|      kezeit ölébe ejté.~ ~De nem sírt, nem átkozódott.~ ~- Megöltem
14       2,     44|  gyászruhájára függeszté. És nem sírt. Nagyobb fájdalom volt az,
15       2,     49|        derengett arca hozzá. Nem sírt.~ ~Hanem az a másik asszony