Rész, Fejezet

 1       1,      1| felvilágosítá az uraságokat, hogy az orvos volt itt, az súgott neki
 2       1,      1|      hagyománya szerint valami angol orvos, ki hasonló szívkövesülésben
 3       1,      1|         mellékterembe, megragadta az orvos kezét, s azt kérdezé:~ ~-
 4       1,      1|           kérdezé:~ ~- Való ez?~ ~Az orvos szigorú arccal inte.~ ~Mikor
 5       1,      1|                A harmadik ajtónál az orvos aztán hátramaradt, s engedte
 6       1,      1|          tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Vendégeink jól mulatnak-e?~ ~
 7       2,     24|           bőrön. Ez az egész.~ ~- Te orvos vagy?~ ~- Elhiszem azt -
 8       2,     24|        semmire szükségem többé.~ ~Az orvos még egyszer ráköté, hogy
 9       2,     32|     kórházban akkor éppen egy tábori orvos sem volt. Mind a halálra
10       2,     49|          hölgyek napi bizottmánya az orvos kíséretében.~ ~Az orvos
11       2,     49|              orvos kíséretében.~ ~Az orvos jelenté a két bizottmányi
12       2,     49|         Baradlayné az orvostul.~ ~Az orvos súgva leheli oda neki a
13       2,     49|              az orvoshoz fordul.~ ~- Orvos úr! Én a mai nagy nap emlékére
14       2,     49|              az én költségemre.~ ~Az orvos kíváncsi tudni, miért nevezte
15       2,     49|             Jenő? - szólt bámulva az orvos. - Tehát nem Ödön volt az