Rész, Fejezet

 1       1,      1| Átlászunkat az igaz hazafiúságnak örök időkre emlegetendő példányát,
 2       1,      1|         életet. Ó, milyen életet! Örök tagadását mindennek, ami
 3       1,      2|         hátra.~ ~Amidőn a koporsó örök nyugalma helyére letétetik,
 4       1,     13|          midőn azt hallá, hogy ez örök nagyságokat, mint krétarajzot
 5       1,     13|      boldog élet első csókja, sok örök elválásnak búcsúcsókja lett
 6       1,     15|            hogy haza. Hanem ez az örök anya néma, nem kiálthat!
 7       1,     18|            a távolban a fenyvesek örök sötétzöldje, mik közül már
 8       2,     20|           meg hamarább.~ ~Zebulon örök hálára érezte magát lekötelezve
 9       2,     25|    valamit, ami része az istenség örök üdvének.~ ~Az anya aztán
10       2,     30|           világon magyar lesz, az örök szemrehányás: miért volt
11       2,     30|        igazság, mit a költő mond, örök igazság!~ ~Ami volt a puni
12       2,     35|     túlvilági igazságtételben, az örök istenségben. Ödön kezében
13       2,     36|        Istenben és emberekben, az örök igazságban és az örök érzelmekben. ~ ~
14       2,     36|          az örök igazságban és az örök érzelmekben. ~ ~Csodálatos
15       2,     45|       újra meg újra ostromolja ez örök könyörgéssel: Ne vedd el