Rész, Fejezet

  1       1,      1|         rábízottakat.~ ~- Második fiam, Richárd, még egy évig marad a királyi
  2       1,      1|                országokat. Egy Baradlay Richárd számára azokban sok végeznivaló
  3       1,      1|           mindnyájunkra fog világítani! Richárd ne nősüljön soha. Az asszony
  4       1,      1|                másodikban második fiam, Richárd, a harmadikban a legifjabb,
  5       1,      5|                 volt más, mint Baradlay Richárd, ki elmenetelekor két aranyat
  6       1,      5|               nincs ott, Pál úr - szólt Richárd, elkezdve a késsel, villával
  7       1,      5|         találtam a lajblink zsebében.~ ~Richárd lovag nevetve inte a kezével:~ ~"
  8       1,      5|                 volt mind a kettőnek.~ ~Richárd jó kedéllyel látott hozzá
  9       1,      5|            Keresett-e valaki? - kérdezé Richárd Pál úrtól evés közben.~ ~-
 10       1,      5|                   Éreztük a szagáról.~ ~Richárd nagyot nevetett rajta.~ ~-
 11       1,      5|                  hogy majd visszajön.~ ~Richárd kénytelen volt megint nevetésre
 12       1,      5|            addig, öreg - kínálta öccsét Richárd. ~ ~- Köszönöm; a te dohányod
 13       1,      5|          dohányt szívtál? - csipkelődék Richárd. - No, kiment már Pál úr,
 14       1,      5|        angyalbakanccsal?~ ~- Tudod mit, Richárd? Én azért jöttem hozzád,
 15       1,      5|     kézszorítást is mellékelve hozzá.~ ~Richárd azt sem mondta rá, hogy "
 16       1,      5|     Plankenhorsték holnapi estélyére.~ ~Richárd két könyökére támaszkodva
 17       1,      5|                 nevükben személyesen.~ ~Richárd erre aztán nagyot kacagott.~ ~-
 18       1,      5|         becsületes szándékaim vannak.~ ~Richárd végighúzta mutató- és hüvelykujjait
 19       1,      6|          egészen elfeledkeztem! - szólt Richárd felugorva a pamlagról. -
 20       1,      6|                úr!~ ~- Ugyan mondd meg, Richárd, miért húzódozol te olyan
 21       1,      6|                meg! - mondta az öregnek Richárd. Nemcsak szakácsa volt az,
 22       1,      6|                már. No, hát üljön le!~ ~Richárd le hagyta magát ültetni
 23       1,      6|                 Tudja mennykő! - felelt Richárd. - Olyan grófhatnám emberek.~ ~
 24       1,      6|            egész a szája széléig, akkor Richárd elkezdett valamit mesélni
 25       1,      6|               Úgy tetszett neki, mintha Richárd bátyja nem valami éppen
 26       1,      6|             másfelé fordítva a beszédet Richárd. - Ej, de helyes kis gyerek!
 27       1,      6|               mosolygást.~ ~Akkor aztán Richárd is arra fordult, hogy meglássa,
 28       1,      6|            szakáll az alsó ajk alatt.~ ~Richárd ezt az alakot is igyekezett
 29       1,      6|                 Richárdkám! Szervusz.~ ~Richárd hidegvérrel visszaadta neki
 30       1,      6|           száját megharapni azért, amit Richárd mondott.~ ~Richárd pedig
 31       1,      6|                 amit Richárd mondott.~ ~Richárd pedig azt hitte, hogy ez
 32       1,      6| bizalmaskodással.~ ~- Keményen - felelt Richárd. - Látom, te is jól ki vagy
 33       1,      6|              megragadva mindkét kezével Richárd jobbját. - Bizonyos lehetsz
 34       1,      6|         Bizonyos lehetsz felőle, kedves Richárd, hogy kézcsókodat a legnagyobb
 35       1,      6|                kitartani. Adieu, kedves Richárd. Én még az éjjel utazom.
 36       1,      6|             szeret téged. Adieu, kedves Richárd.~ ~A szegletes úr jól megrázta
 37       1,      6|               szegletes úr jól megrázta Richárd kezét, s oly kegyteljes
 38       1,      6|               Hát ez az anyánk dolga.~ ~Richárd e szónál hátat fordított
 39       1,      6|                haragudott a tréfáért.~ ~Richárd egy óra hosszat táncolt
 40       1,      6|               hölgy e termekben elég, s Richárd hírhedett csábítónak volt
 41       1,      6|                  mind olyan egyforma.~ ~Richárd teljes öntudatával bírt
 42       1,      6|    Alfonsine-nél.~ ~- Nézd csak - szólt Richárd a büfébe érkezve -, ott
 43       1,      6|                család egyik nőrokona.~ ~Richárd megütközve állt meg.~ ~-
 44       1,      6|              nem esik beszámítás alá.~ ~Richárd végignézte öccsét.~ ~- No,
 45       1,      6|                    Az mind igaz, kedves Richárd, hanem az engemet mind nem
 46       1,      6|             engemet mind nem érdekel.~ ~Richárd aztán otthagyta az öccsét,
 47       1,      6|           Legalább karmolhatott érte.~ ~Richárd közelített a leányhoz, az
 48       1,      6|         csillagszóró szemeivel, s mikor Richárd odalépett a kredenchez,
 49       1,      6|               tőlem, ugye?~ ~Eltalálta. Richárd csakugyan olyasvalamit érzett.~ ~-
 50       1,      6|              őszinte, meleg kezét, hogy Richárd kezébe szoríthassa azt.~ ~
 51       1,      6|              rájuk. És akkor azt mondta Richárd annak a kis leánynak:~ ~-
 52       1,      7|              nap múlva meghívást kapott Richárd Plankenhorstékhoz.~ ~Csak
 53       1,      7|           teázás és Alfonsine énekel.~ ~Richárd örömest fogadott már minden
 54       1,      7|             mamzel Bettivel találkozott Richárd; az tett-vett valamit.~ ~-
 55       1,      7|             keresztül valami énekhangot Richárd; csupán az tűnt fel neki,
 56       1,      7|            percben alig akart ráismerni Richárd.~ ~Edit volt az, szokatlan,
 57       1,      7|              Egyedül volt a szobában.~ ~Richárd sokáig megengedte magának,
 58       1,      7|               bárónő nincsen idehaza.~ ~Richárd úgy szánta szegény gyermeket.~ ~-
 59       1,      7|                 Edit kisasszony - szólt Richárd -, minden ajtót zárva találok
 60       1,      7|               remek kulcstartó. Editnek Richárd mellett kelle elhaladnia,
 61       1,      7|              jusson. Midőn melléje ért, Richárd elállta az útját.~ ~- Egy
 62       1,      7|               annak feldobogó szívével. Richárd úgy érzé, mintha az egész
 63       1,      7|             ölében.~ ~- Úgy van - szólt Richárd, s keble egyszerre egy egész
 64       1,      7|              odamutatott.~ ~- Tessék.~ ~Richárd leült az asztal mellé, és
 65       1,      7|              kezeit ölébe leeresztve.~ ~Richárd fölállt, és eléje lépett
 66       1,      7|            levélben ez van írva - monda Richárd -: "Asszonyom, én öntül
 67       1,      7|             vissza Richárdnak.~ ~Azután Richárd is ajkával érinté a pecsétet,
 68       1,      7|          gondolunk. Isten önnel - szólt Richárd. - Ne kísérjen ön ki! Meg
 69       1,      7|                 vissza fogom küldeni.~ ~Richárd maga átvette a főajtó kulcsát,
 70       1,      7|                    A leány pedig, mikor Richárd léptei elhangzottak, leborult
 71       1,      7|               leborult a földre, s ahol Richárd legutoljára állt, a bársonyszőnyegen
 72       1,      7|                átadta Plankenhorstnénak Richárd levelét.~ ~Most az úrhölgyön
 73       1,      7|              dühösen veté oda leányának Richárd levelét.~ ~- Nesze! Ez a
 74       1,      8|                            A ZSIBÁRUS~ ~Richárd úgy érzé magát, mikor hazament,
 75       1,      8|                egyhamar meggyulladni.~ ~Richárd íróasztala fiókjából előkeres
 76       1,      8|            tüzétől.~ ~- Pál úr! - kezdi Richárd. - Holnap nagy campagne-ra
 77       1,      8|               alássan - felel Pál úr.~ ~Richárd kapitány ágyával szemközt,
 78       1,      8|                 arcképe volna, ki magát Richárd kedvéért lefestette - mint
 79       1,      8|               el, Pál úr! - rendelkezék Richárd.~ ~- Meglesz - szólt biztatólag
 80       1,      8|             minden fiókját összekutatta Richárd, kihányt belőlük hajfürtöket,
 81       1,      8|          zsidónál, s beittam az árát!~ ~Richárd haragosan hajítá le magáról
 82       1,      8|         odavitte?~ ~- Ott is van már.~ ~Richárd igazán mérges akart lenni.~ ~-
 83       1,      8|                úr odaállt az ágy elé, s Richárd rajthuzliját félig kifelé
 84       1,      8|             miatt maga a kapitány úr.~ ~Richárd mérges volt.~ ~- Pál úr,
 85       1,      8|                érdemem van a világon.~ ~Richárd azt az ajánlatot tette Pál
 86       1,      8|              Porcelán utcában, Nro 3.~ ~Richárd bosszúsan öltözött, s azzal
 87       1,      8|                  Szolgálatjára Baradlay Richárd kapitány úrnak.~ ~Richárd
 88       1,      8|               Richárd kapitány úrnak.~ ~Richárd megütődve kérdezé:~ ~- Honnan
 89       1,      8|             Aranyember a kapitány úr.~ ~Richárd nem értette az ismeretség
 90       1,      8|               az idehozott kép felől.~ ~Richárd felpaprikázott kedéllyel
 91       1,      8|              tudja, mire lehet az jó?~ ~Richárd nem bánta hát, ha el kell
 92       1,      8|            addig helyet foglalni ott.~ ~Richárd megfogadta az utasítást,
 93       1,      8|               felkapaszkodott a lépcsőn Richárd után. - Ugyebár, érdemes
 94       1,      8|                     Az már igaz - szólt Richárd -, ez egészen meglepő rám
 95       1,      8|              garas, ez kétezer arany.~ ~Richárd el volt foglalva a körültekintéssel.~ ~
 96       1,      8|               képem? - sürgölé a dolgot Richárd.~ ~- Nono, hát minek az
 97       1,      8|            lehet, kedves öregem - szólt Richárd derültebb kedéllyel -, az
 98       1,      8|            Richárdot a mellékosztályba. Richárd bámulva látott maga előtt
 99       1,      8|           arckép a zsibvásárra? - kérdé Richárd.~ ~- Igen egyszerűen, nagyságos
100       1,      8|          bizalmasan tevé reszkető kezét Richárd karjára, s hamisan hunyorítva
101       1,      8|                   Danae asszonyságot?~ ~Richárd bosszúsan csörrentett kardjával.~ ~-
102       1,      8|                 uraságnak. Egy Baradlay Richárd! Hanem hátha cserélhetnénk
103       1,      8|                van nagy választásban.~ ~Richárd nevette már a dolgot.~ ~-
104       1,      8|      szétbontogatni.~ ~Egy képnél aztán Richárd felkiáltott:~ ~- Az ördögbe
105       1,      8|            tartá az ablak felé fordítva Richárd szemei elé.~ ~- Ezer mennykő!
106       1,      8|                 hogy a pénzét lássuk.~ ~Richárd csakugyan elhitte, hogy
107       1,      8|                visszavándorol minden.~ ~Richárd elemében találta itt magát.
108       1,      8|                Crivelli, nem utánzat.~ ~Richárd megnézte a kardot a világosságnál,
109       1,      8|            reszkető kezeivel meghajtva, Richárd derekát öv gyanánt fogta
110       1,      8|         markolatát.~ ~- Jól van - szólt Richárd, átvéve a kardot -, hanem
111       1,      8|               elavult lőfegyverekből.~ ~Richárd kiválasztott egyet közülük,
112       1,      8|                mit akar ez elkövetni.~ ~Richárd pedig egyet suhintott a
113       1,      8|            szelve esett jobbra-balra.~ ~Richárd végigvonta ujjai hegyét
114       1,      8|             azután odament megtapogatni Richárd karjait.~ ~- Isten a világ
115       1,      8|               kard nem Crivelli - szólt Richárd visszanyújtva a kardot a
116       1,      8|                 egy házban nem hálok.~ ~Richárd elmosolyodott.~ ~- De hisz
117       1,      8|                aztán kvittek vagyunk.~ ~Richárd gondolkozni látszott. Salamon
118       1,      8|                 No, ugye, itt hagyja?~ ~Richárd nevetve tette kezét az unszoló
119       1,      8|          elvenni? No, mondja, igaz-e?~ ~Richárd nem akart tovább szóba állni
120       1,      8|              üzlet." Istennel járjon!~ ~Richárd iparkodott menekülni a bőbeszédű
121       1,     14|           lovascsapat vezetője Baradlay Richárd százados.~ ~Közel egy éve
122       1,     14|          átküldte mindjárt másnap, hogy Richárd megkérte a kezét.~ ~Ebben
123       1,     14|               megkérte a kezét.~ ~Ebben Richárd meg is nyugodott.~ ~Akármi
124       1,     14|                 A legközelebbi napokról Richárd csak az új napilapokból
125       1,     14|                 rohadt krumplizáport.~ ~Richárd e három nap alatt hat rendbeli
126       1,     14|           akármi történik a világgal.~ ~Richárd kapitány tehát válogathatott
127       1,     14|            kedvére dúlt, rabolt, s mire Richárd az itt-amott felpirosló
128       1,     14|                 előtt találkozott össze Richárd a dúló csoport hadderekával.
129       1,     14|              egymásba azon melegében.~ ~Richárd látta, hogy a zendülők a
130       1,     14|           lobogott magas rúdra tűzve.~ ~Richárd nézte csendesen, hogy közelednek.~ ~-
131       1,     14|             Gyújtsunk rá, fiúk! - monda Richárd. - Aztán nézzük el, mi lesz
132       1,     14|                egyenruhát sem látta még Richárd ez ideig. Fekete kabát,
133       1,     14|             rend, éljen az alkotmány!~ ~Richárd nem bánta: hadd éljen.~ ~
134       1,     14|            vitéz parolára nyújtá kezét; Richárd megszorítá a nyújtott kezet.~ ~-
135       1,     14|                hoztál, bajtárs? - kérdé Richárd.~ ~- Megtudtam, hogy itt
136       1,     14|                vihart lecsendesíteni.~ ~Richárd nagyon megcsóválta a fejét.~ ~-
137       1,     14|            nevedet kérném.~ ~- Baradlay Richárd.~ ~- Ah, üdvözöllek. A testvéreddel
138       1,     14|                szóra lehajolt a lovárul Richárd, hogy jobban a szemébe nézhessen
139       1,     14|       legnagyobb része diadalainkban.~ ~Richárd most már leszállt a lovárul,
140       1,     14|    tiszteletbeli alhadnagy közöttünk.~ ~Richárd hitetlenül rázta fejét.~ ~-
141       1,     14|                     No, bajtárs - monda Richárd, megrázva az ifjú aulista
142       1,     14|                  No, hát szólj! - mondá Richárd. - Melletted maradok.~ ~
143       1,     14|            megszentelt helyen állasz.~ ~Richárd felment Fritzcel együtt
144       1,     14|         észrevételeit megtenni siettek. Richárd csákója is kapott belőle
145       1,     14|               volt a krumpliból - monda Richárd az ifjú aulistának -, beszélj
146       1,     14|                    De azt látom - monda Richárd, a zárda ablakaira tekintve.
147       1,     14|               sem nevetnek - monda neki Richárd, ki azt bámulta legjobban,
148       1,     14|              hogy a testvéri csók alatt Richárd égő szivarát saját arcához
149       1,     14|            tépni, akit kikacaghatott.~ ~Richárd kapitány elveté szivarcsutkáját,
150       1,     14|              két vihar között állunk.~ ~Richárd megszorítá az ifjú diák
151       1,     14|                 beszélek a nénéimmel.~ ~Richárd respektálni kezdé azt a
152       1,     14|                azonnal bebocsátá, amint Richárd megnevezte magát.~ ~Azután
153       1,     14|         fejedelemnővel akar beszélni.~ ~Richárd, míg a lépcsőkön felhaladt,
154       1,     14|            kapott világosságot.~ ~Amint Richárd e férfi nem tapodta küszöbön
155       1,     14|              ismerős arcot pillanta meg Richárd, egy arcot, melynek láttára
156       1,     14|               mint a jégeső kopogása.~ ~Richárd szeme még egyszer találkozott
157       1,     14|             férfi, aki őt szereti! Amit Richárd mondott a gyülevésznek,
158       1,     14|                 választ szavaira. Akkor Richárd kardját megvillantá feje
159       1,     14|              sebes rohamot vezényelt, s Richárd odavágtatott, hol a nép
160       1,     14|                 csapott le a lovagra.~ ~Richárd előrenyújtott ököllel, feszült
161       1,     14|               futó nép szava meghalt.~ ~Richárd lovasaival végigverte a
162       1,     14|              közelségben.~ ~Most azután Richárd igazán nem tudja, hogy mik
163       1,     14|                meg a fegyveres csapatot Richárd kapitány elélovagolva.~ ~-
164       1,     14|                  Mit akartok? - kérdezé Richárd.~ ~E bizony furcsa kérdés
165       1,     14|        testvérileg összeölelkeztetni.~ ~Richárd végigvárta a kardalt, mit
166       1,     14|                      Hát tessék - szólt Richárd átkozott flegmával.~ ~Az
167       1,     14|               Legelőször azt olvasta el Richárd, amit Mausmann hozott neki
168       1,     14|            abban volt még csak lehordva Richárd azért a szeles hebehurgyaságért,
169       1,     14|                se kezdjen verekedést.~ ~Richárd kapitány keblébe dugta mind
170       1,     15|                  Ez a kapitány Baradlay Richárd.~ ~- Ah, ugyanaz, ki a kolostor
171       1,     15|        huszárokat meg fogják tizedelni. Richárd úrfit pedig főbe lövik.~ ~
172       1,     15|                 siessenek valamit, hogy Richárd kapitány meg ne szagolhassa
173       1,     15|             kellene.~ ~- Tehát Baradlay Richárd csakugyan el van ránézve
174       1,     15|                te nem lehetsz más, mint Richárd arája.~ ~- Ó, asszonyom,
175       1,     15|            lakása máskor - volt ezúttal Richárd haditanyája. Abban foglalt
176       1,     15|       olvasmányokat.~ ~Pál úr lép be.~ ~Richárd haragosan förmed reá:~ ~-
177       1,     15|                 két nőt főbe lövetem!~ ~Richárd dühös volt, a kardját verte
178       1,     15|             felkapva, a légbe emelte.~ ~Richárd azt hitte, hogy álmot lát,
179       1,     15|           sárosan, kimerülten...~ ~Amit Richárd nehány perc előtt olvasott
180       1,     15|          beszédnél többet mondó hang.~ ~Richárd oly mondhatlan fájdalmat
181       1,     15|          kimondani.~ ~- Edit! - suttogá Richárd elbámulva, s megtapogatá
182       1,     15|             halált!"~ ~- Edit! - rebegé Richárd, s a leányka hideg kezét
183       1,     15|                 Istené!~ ~- Úgy lesz!~ ~Richárd az ajtóhoz lépett. Pál ott
184       1,     15|             kockám el van vetve - szólt Richárd visszatérve anyjához és
185       1,     15|                 ott nem hagyom nekik!~ ~Richárd eltakarta kezével arcát.~ ~-
186       1,     15|              Miattam legyen ön nyugton, Richárd. Önnek anyja visszakísér
187       1,     15|            siess! - szólt Baradlayné.~ ~Richárd letörlé könnyeit, megölelte
188       1,     15|              már a temetőárkon kívül.~ ~Richárd felkapott lovára, és csapatja
189       1,     15|                súgott vissza Edit. - De Richárd! Ez itt Palvicz Ottó ezrede.
190       1,     15|                 Ez van kirendelve, hogy Richárd csapatját titokban ellenőrizze.
191       1,     15|                észre fogják venni, hogy Richárd osztálya eltűnt helyéről,
192       1,     15|             utat tartják reggelig zárva Richárd előtt, s mire észre fogják
193       1,     15|                csalatkozásukat, akkorra Richárd négyórai szökőutat nyert
194       1,     15|               minden ütés után: "Kedves Richárd!" - s addig mondá, míg aztán
195       1,     17|              van róla. Azért jött, hogy Richárd bátyádat rábeszélje csapatjával
196       1,     17|                nagy folt esett. Ödön és Richárd nevei. A te neved be fogja
197       1,     17|                el, szemközt megyünk rá. Richárd bátyád nőtlen, nem marad
198       1,     18|               Ide irányította csapatját Richárd.~ ~A puszta épület kormos
199       1,     18|         lovasság.~ ~- No, fiúk! - monda Richárd, maga körül gyűjtve legényeit -,
200       1,     18|             helyén, rögtön megtérítsen. Richárd kapitány gázlót keresett
201       1,     18|               egy tisztásán összegyűjti Richárd követőit.~ ~- Most számláljuk
202       1,     18|                      Lehetetlen! - mond Richárd. - Hiszen kettőt az előőrsön
203       1,     18|                úr borízű hangjára ismer Richárd.~ ~- Te vagy az, Pál? -
204       1,     18|              alakított, melynek közepét Richárd foglalta el a zászlótartóval.~ ~
205       1,     18|           Félnapi egérutunk van - monda Richárd bajtársainak -; aki legközelebb
206       1,     18|                majd megtudjuk később.~ ~Richárd minden nála levő pénzét
207       1,     18|           cseszka pártjához tartozik.~ ~Richárd maga beszélt az úrnővel,
208       1,     18|                 Két óráig pihentek itt. Richárd az úrnőtől egy részletezett
209       1,     18|                  Ez nekünk szól - monda Richárd. - Jeltüzek azok, amikkel
210       1,     18|                éppen keresztüljöttek.~ ~Richárd távcsövével kiveheté, hogy
211       1,     18|         rétöntözésre is használtatik.~ ~Richárd úgy okoskodott, hogy ha
212       1,     18|   feltartóztatásuk végett történt az.~ ~Richárd a malomhoz lovagolt. A völgy
213       1,     18|           cölöpök álltak ki a vízből.~ ~Richárd nem veszté el hidegvérét.~ ~-
214       1,     18|             hinteni sárral - parancsolá Richárd.~ ~- Nem jó lesz. Akkor
215       1,     18|                Dehogy nyomnak - biztatá Richárd. - Mi ketten szálljunk le
216       1,     18|       könyörgött neki minden szentekre; Richárd nyűtte rajta hátulról a
217       1,     18|                 csak utánuk találnak.~ ~Richárd és Pál úr facsaró víz volt
218       1,     18|               az én parancsomat - monda Richárd -, a lovak közül egyet sem
219       1,     18|          közeledő fehér köpönyegeket.~ ~Richárd valamit súgott Pál úr fülébe,
220       1,     18|          mentében.~ ~Azután meghordatta Richárd a rögtönzött hidat száraz
221       1,     18|                 egymást a két csapat.~ ~Richárd felugrott lovára, s parancsot
222       1,     18|                 Richárdra:~ ~- Baradlay Richárd százados!~ ~- Itt vagyok,
223       1,     18|        zsilipjét is felhúzattam - monda Richárd -, nem fogod te ezt a rést
224       1,     18|               egymásra; Palvicz golyója Richárd csákóját fúrta keresztül,
225       1,     18|           csákóját fúrta keresztül, míg Richárd ónja Palvicz mellvértjén
226       1,     18|                  Ott leszek! - viszonzá Richárd.~ ~A mocsár, mely egy perc
227       1,     18|               azalatt tovább menekülhet Richárd futó csapatja.~ ~Csakhogy
228       1,     18|          tettünk!~ ~- Nem szabad - mond Richárd -, a föld népével nem verekszünk.~ ~
229       1,     18|           pálinkához.~ ~A kenyeret maga Richárd felosztá annyi darabra,
230       1,     18|                    Most már nem kereste Richárd, merre van út, csapás -
231       1,     18|             állta ki vele a versenyt.~ ~Richárd jól számított erre. A nehézlovasság
232       1,     18|                 kell elébb kidűlniök.~ ~Richárd leghátul maradt, hogy egyetlen
233       1,     18|              egyes-egyedül rugaszkodott Richárd után.~ ~Richárd hátra-hátranézett
234       1,     18|            rugaszkodott Richárd után.~ ~Richárd hátra-hátranézett rá, s
235       1,     18|             sarkantyúba kapta paripáját Richárd, s vágtatni kezdett.~ ~Palvicz
236       1,     18|             ívben csapó hullámok közül. Richárd nevetve kiálta vissza ellenfelére:~ ~-
237       1,     18|               Keresni foglak - viszonzá Richárd.~ ~Lucskosan, bőrig átázva
238       1,     18|                   aki jól volt lakva.~ ~Richárd jól tudta azt, hogy csapatját
239       1,     18|         benneteket. "~ ~- Fiúk - mondta Richárd, jókedvvel fordulva huszáraihoz -,
240       1,     18|          egyenesen ránk jönnek! - monda Richárd. - Ki a kardokkal!~ ~Most
241       1,     18|                 tért el a város felé.~ ~Richárd aztán egész nyugalommal
242       1,     18|                parancsnokkal, már akkor Richárd régen hetedhét országban
243       1,     18|             pipára gyújthattok - mondta Richárd egy óranegyed múlva -, s
244       1,     18|           elmaradozottakat összevárják. Richárd ezt az időt arra használta
245       1,     18|                    kérdé házigazdájától Richárd. A jámbor ember juhos gazda
246       1,     18|          Hüvelybe a kardot! - vezényelt Richárd. - Aztán jobbra át!~ ~-
247       1,     18|                 magának, ha húsa van!~ ~Richárd elszántan húzá ki pisztolyát
248       1,     18|                csizmával ellátva; utána Richárd, azután egyesével a többi,
249       1,     18|                 okuk" ébren lenni. Csak Richárd, ki legelöl ment, s Pál
250       1,     18|                holdvilág kezdett sütni. Richárd fel akarta használni a szép
251       1,     18|          kiáltására. Nem jött jel. Majd Richárd maga indult a nyomán, s
252       1,     18|                  Jertek utánam! - monda Richárd, és elkezdte csapatját találomra
253       1,     18|           kellett már nekik, semmi más. Richárd megparancsolá, hogy minden
254       1,     18|                Fel a havasnak! - kiálta Richárd, s kantárján kapva paripáját,
255       1,     18|         elszórva egymástól a menekülők. Richárd az elejével messze elöl
256       1,     18|               közeledik ismét az est.~ ~Richárd azt veszi észre, hogy az
257       1,     18|             rémzenén keresztül megkapja Richárd figyelmét egy hang, mely
258       1,     18|             megszűnt a halál országa!~ ~Richárd és nehány kísérője odasiettek
259       1,     18|         ledöntött szálfát csonkázott.~ ~Richárd megszólítá azt morva nyelven.~ ~
260       1,     18|         messziről hallhatták a zenét.~ ~Richárd és társai lövésekkel adtak
261       2,     21|                 Hurrá, Baradlay! Hurrá, Richárd Baradlay!~ ~Csak most ismert
262       2,     21|             összeölelkezett. Ödön sírt, Richárd nevetett. Az egész csapatban
263       2,     21|             téged most ide - szólt Ödön Richárd öccséhez.~ ~- De az öreg "
264       2,     22|                 csata utáni éjt Ödön és Richárd a legközelebb fekvő faluban
265       2,     22|              tudjunk nekik adni - monda Richárd -, a sült szagára majd összegyűlnek.~ ~
266       2,     22|          beszélni, édes bátyám! - szólt Richárd előlépve. - Te gyáva fickó!
267       2,     22|            Annál jobb rád nézve - szólt Richárd hideg humorral. - Legalább
268       2,     22|            nagyot a nímet? - kérdé tőle Richárd.~ ~- Egy pisztolyt se sütött
269       2,     22|              túlment a nádason, melyből Richárd rohamot intézett az ellenfélre,
270       2,     22|              leheveredni a szalmaágyra, Richárd még akkor is fennmaradt;
271       2,     22|        ostorkongás veri fel az alvókat. Richárd az ablakhoz fut, s Boksa
272       2,     22|          szófogadó alattvalók lettek.~ ~Richárd és Ödön kisietnek.~ ~Boksa
273       2,     22|               uram, jelentem alássan.~ ~Richárd vállára csap a betyárnak.~ ~-
274       2,     22|              Boksa, meglesz mindjárt.~ ~Richárd bement a szobába, tarsolyából
275       2,     22|                el kend, Boksa - kérdezé Richárd -, hogyan kerítette vissza
276       2,     23|           tömegnél.~ ~Az egyik Baradlay Richárd, a másik Palvicz Ottó.~ ~
277       2,     23|           csapás volt az, amit Baradlay Richárd ellenfelétől kapott, hogy
278       2,     23|             Ottó kardja keresztülszelte Richárd csákóját, az ércabroncsot,
279       2,     23|             félig lapjára fordulva érte Richárd fejét.~ ~Az iszonyú ütéstől
280       2,     23|             leszökött lováról, s arccal Richárd testére veté magát. A dulakodó
281       2,     24|                volt már, midőn Baradlay Richárd mély kábulatából felocsúdott.~ ~
282       2,     24|              világosságnál aztán rájött Richárd, hogy a feje még mindig
283       2,     24|              hát győztünk! - kiálta fel Richárd, s egyszerre emlékezett
284       2,     24|               már többé ólomnak a fejét Richárd, nem kellett neki felső
285       2,     24|            Lapjával ütött meg a kard.~ ~Richárd maga is megtapogatá fejét.
286       2,     24|                közelében elhullottak.~ ~Richárd rögtön rátalált Pál vitézre.~ ~
287       2,     24|               seb nem látszott rajta.~ ~Richárd odatérdelt mellé; kezébe
288       2,     24|               zúzva egy patkóütéstől.~ ~Richárd sírt az elesett vén vitéz
289       2,     24|                 sírba! - kérte barátját Richárd. - Hogy rátaláljak, mikor
290       2,     24|                megmentéséhez? - kérdezé Richárd.~ ~- Semmi. Ő maga is készen
291       2,     24|             utas sietségével ragadá meg Richárd kezét, s mély érzelemre
292       2,     24|        elfogadni.~ ~- Elfogadom - ígéré Richárd.~ ~- Tudtam azt, azért hívattalak.
293       2,     24|               mélyen érező szív lakott. Richárd figyelve gyűjté minden szavát.~ ~-
294       2,     24|            ahova én már el nem jutok.~ ~Richárd odaadta kezét a sebesült
295       2,     24|           szoríták meg a haldokló ujjai Richárd kezét.~ ~A gyermek rongyos
296       2,     24|                 becsületes mesterségre, Richárd!~ ~- Légy nyugodt, Ottó
297       2,     24|               az fogta a kezét, s midőn Richárd ki akarta azt vonni kezéből,
298       2,     24|               joga, hova én lemegyek.~ ~Richárd ünnepélyes meghatottsággal
299       2,     24|         orvosoknak erőszakkal lefejteni Richárd kéz csuklójáról holt ellenfele
300       2,     25|         szomorúságát eltitkolnia, mikor Richárd bátyja megsebesültét hírül
301       2,     29|                 a kantárját tartanom?~ ~Richárd mosolygott e hazafiúi eksztázison,
302       2,     29|              felhasználva, azalatt, míg Richárd fölment a 21-ik ajtóig,
303       2,     29|                megenni.~ ~Egyszer aztán Richárd lekiált rá a második emelet
304       2,     29|         megreggeliztetni.~ ~Mikor aztán Richárd megint leszállt az udvarra,
305       2,     29|               Fehérvári-kapu mellett.~ ~Richárd bosszúsan csapott kardja
306       2,     30|             mondta a várfok: "Csitt!"~ ~Richárd csakugyan oda szállásolta
307       2,     30|          futvást, polgártárs? - kérdezé Richárd a csizmadiát.~ ~- Az ostromot
308       2,     30|         iskolába!~ ~Két óra múlva aztán Richárd megint találkozott Mihály
309       2,     30|         türelemfárasztó napon azt mondá Richárd Mihály mesternek:~ ~- Polgártárs!
310       2,     30|                megteszem barátságbul.~ ~Richárd elfogadta a barátságos kézszorítást.~ ~-
311       2,     30|                 is jött szerencsésen.~ ~Richárd türelmetlenül várta már
312       2,     30|          betegsége van?~ ~- A tífusz.~ ~Richárd megrettent. Ez hamar elbánó
313       2,     30|            hidegvérű párthoz tartozott, Richárd a melegvérűhöz.~ ~Úgy összevesztek
314       2,     30|          fejeznünk az ostromot! - monda Richárd, miután a szétágazó vélemények
315       2,     30|                számításokba felvenni.~ ~Richárd szemei most már villogtak.
316       2,     30|                várostromnál, ezt sem.~ ~Richárd erre a harag és katonai
317       2,     30|            vezér. - Menjen ön, Baradlay Richárd, és adjon rendeletet a lovasságnak,
318       2,     30|          lovasütegekkel a Zugligetbe.~ ~Richárd bátyjára nézett.~ ~Az egyedül
319       2,     30|                 törő golyók zuhajára.~ ~Richárd restellte a dolgot. Bátyjának
320       2,     30|                 mai ülés határozatáról. Richárd nem távozott el addig mellőle.~ ~-
321       2,     30|              rontani az egész dolgot.~ ~Richárd mosolygott a jámbor polgártárs
322       2,     30|              igaza nem volt.~ ~Estefelé Richárd átlovagolt a budai partra
323       2,     30|              partra, valamit mutatok.~ ~Richárd engedett a meghívásnak.~ ~-
324       2,     30|              mosolygott, hanem nevetett Richárd.~ ~Pedig a polgártársnak
325       2,     31|             feszültség maradt közöttük. Richárd nagyon örült, midőn bátyját
326       2,     31|                 azt - felelt félvállról Richárd -; majd mikor az ágyúszó
327       2,     31|               öreg. Azt is megteszem.~ ~Richárd még mindig tartott meg bátyjával
328       2,     31|                 a lovagias elégtétel.~ ~Richárd megrettenve ragadta meg
329       2,     31|                   És indulni készült.~ ~Richárd útját állta; nem akarta
330       2,     31|           felmutatott a bástyafokra).~ ~Richárd félreállt útjából, s elfordítá
331       2,     31|                    Ödön indult.~ ~Mikor Richárd menni látta bátyját, szemében
332       2,     31|               ügyelt arra, ki esett el. Richárd felkapta egy elbukó honvéd
333       2,     31|      falveremből menekülni nem lehet.~ ~Richárd megvetette a lábát a puszpángbokrok
334       2,     31|            ellenféllel, végigvillámlott Richárd lelkén: "Meg kell itt halni!"
335       2,     31|                 rád! - szól indulatosan Richárd, s haragjában még jobban
336       2,     31|              legközelebb érte, Baradlay Richárd volt.~ ~Futottak egymás
337       2,     31|          kezében.~ ~- Bajtárs! - kiálta Richárd az ezredesre.~ ~- Nem vagyok
338       2,     31|             jössz. Alattam a tűzakna.~ ~Richárd nem szólt többet, hanem
339       2,     31|                a kanócot, s elfutott.~ ~Richárd még egy lépést tett az ezredes
340       2,     31|              rohantak elő a honvédek.~ ~Richárd csodálkozott rajta, hogy
341       2,     32|            végig a dél óráiban Baradlay Richárd.~ ~Egy frissítő hideg fürdő,
342       2,     32|              sehol. Eltűnt.~ ~Azt tudta Richárd, hogy a kórházak fölé fekete
343       2,     32|                 ne hagyd az árváidat.~ ~Richárd visszament a kórházhoz a
344       2,     32|             légű szobákban, mikbe lépve Richárd arra a gondolatra jött,
345       2,     32|                 az.~ ~- Alszik? - kérdé Richárd.~ ~- Meghalt - felelé az
346       2,     32|                 meghalt tegnap éjjel.~ ~Richárd maga elé bámult. Mintha
347       2,     32|     Hatlépésnyire tőlem! - kiálta eléje Richárd. - A tífuszkórházból jövök.
348       2,     32|                    És elfutott előle.~ ~Richárd bérkocsit keresett, és hajtatott
349       2,     32|            volna rá megfelelni.~ ~Amint Richárd belépett a megholt nő által
350       2,     32|              kötve; bizonyosan sebes.~ ~Richárd eliszonyodva nézett körül
351       2,     32|             fizetnek? - kérdé elbámulva Richárd.~ ~- Annyit bizony, édes
352       2,     32|          emberek. Itt sem laknak már.~ ~Richárd lelke megkönnyebbült. Ez
353       2,     32|                van.~ ~- Külön helyen? - Richárd kezdett jó véleménnyel lenni
354       2,     32|             abban a sötét odúban látott Richárd egy rongyos szűrdarabbal
355       2,     32|               annak rossz.~ ~Most aztán Richárd olyat kiáltott rá, hogy
356       2,     32|            kútról egy vászonkorsóval.~ ~Richárd térdére emelte a gyermek
357       2,     32|            teremtés félig kiitta azt.~ ~Richárd a vízből a markába töltött,
358       2,     32|                a jegygyűrűjét hordta.~ ~Richárd a hintóig vitte ölében a
359       2,     32|            Mikor a gyermeket elhelyezte Richárd, kivette tárcáját, s egy
360       2,     32|       járandóságot, s hálálkodni akart. Richárd bevágta az útját.~ ~- Hallja
361       2,     32|             hosszú kínzásai kellenek.~ ~Richárd egyenesen a gyermekkórházhoz
362       2,     32|            gyermekpépbe is belezabál.~ ~Richárd a legjobb helyet találta
363       2,     32|               napok ünnepelt hőseit. ~ ~Richárd alig várta, hogy mindennek
364       2,     40|                 élet.~ ~De hátravan még Richárd!~ ~ ~ ~
365       2,     41|                 Melyik?"~ ~"Az öreg."~ ~Richárd szobáján is keresztülment
366       2,     41|           válaszadó fal:~ ~"Az öreg."~ ~Richárd pedig Jenő öccsét szokta
367       2,     43|                 Közöttük van-e Baradlay Richárd?~ ~- A legelsők között van.~ ~-
368       2,     43|           névsorban olvashatta Baradlay Richárd nevét, veres tintával kétszer
369       2,     43|            Kivétel nélkül.~ ~- Baradlay Richárd?~ ~- Köztük van.~ ~- El
370       2,     44|                és jelenté:~ ~- Baradlay Richárd úr van itt.~ ~A feltárt
371       2,     44|        mellékszobában ott állt Baradlay Richárd polgári öltözetben.~ ~Ha
372       2,     44|                 hagyott önnek. Vigye!~ ~Richárd kibontá a papírtokot, s
373       2,     45|                 Anyám. Szabad vagyok!~ ~Richárd~ ~Az anya nem hisz annak,
374       2,     46|                                A KÉRŐ~ ~Richárd egész nyugodtan és kedélyesen
375       2,     46|            felmagasztaltsággal rebegi: "Richárd, kedves Richárd!"~ ~Most
376       2,     46|                rebegi: "Richárd, kedves Richárd!"~ ~Most már tud sírni.~ ~
377       2,     46|                még ezután is, hogy Edit Richárd kebléről lebontakozik, ott
378       2,     46|                 többé el nem ereszti.~ ~Richárd mindezt olyan természetesnek
379       2,     46|                 varrott gyászruhát, míg Richárd előbbre lép, s őszinte,
380       2,     46|     következetességében lefolyni, akkor Richárd ott marad fogságban. Nem
381       2,     46|            kriptának az ajtaját, melybe Richárd el volt temetve; mert nem
382       2,     46|                  De még mindig Baradlay Richárd vagyok! - mondá az ifjú,
383       2,     46|               és kenyeret! - szólt bele Richárd határozottan. - Én nőt kérek,
384       2,     46|               Edit már el van ígérve.~ ~Richárd kérdő bámulattal tekinte
385       2,     46|               vonása, szava, mozdulata. Richárd a gyönyörtől üdvözülten
386       2,     46|                gőzkörével! Pedig hiszen Richárd tudja azt legjobban, hogy
387       2,     46|             Énnekem, asszonyom? - kérdé Richárd elbámulva.~ ~- No! Vagy
388       2,     46|      diadalérzetével mérte e végcsapást Richárd fejére.~ ~- Hát még egy
389       2,     46|               szomorú vitánkba? - szólt Richárd halkan, szelíden, kérlelő
390       2,     46|              Jól van, asszonyom - szólt Richárd -, elmondom önnek e gyermek
391       2,     46|            térdei roskadoztak alatta.~ ~Richárd azonban büszkén felemelé
392       2,     46|                leszek annak!~ ~És azzal Richárd keblére borult, s fejét
393       2,     47|           szobát: egyiket Edit, másikat Richárd számára. És azután még sok-sok
394       2,     47|           felhatalmazást.~ ~Akkor aztán Richárd arra fakad, hogy elhiszi,
395       2,     47|                 azon kezdhette volna!~ ~Richárd még szabadulása estéjén
396       2,     47|                igén rövid volt. Az öröm Richárd életben maradásán, házasságának
397       2,     47|               napot türelmetlenül várta Richárd.~ ~Annál nagyobb volt öröme,
398       2,     47|           kicserélte. (Most már értette Richárd, mi az a szőke hajfürt.
399       2,     47|                 egész embernek nem volt Richárd előtt az a súlya, mint annak
400       2,     47|              maga akart feljönni Bécsbe Richárd menyegzőjére; de mikor útlevelet
401       2,     47|      násznagynak és neje örömanyának.~ ~Richárd annak is örült nagyon.~ ~
402       2,     47|              szabott tartásdíjat. Azért Richárd úrfi is eleinte szabja a
403       2,     47|          költségeit a körülményekhez.~ ~Richárd ezt mind igen természetesnek
404       2,     47|        megérdemeljék a mennyországot.~ ~Richárd legalább elnyerte vele a
405       2,     48|        SZENVEDÉSEK KULCSA~ ~Mikor aztán Richárd elnyerte a mennyországot,
406       2,     48|           magadnak semmi szolgálatot.~ ~Richárd összecsókolta a kedves feleségét,
407       2,     48|               az édesén megosztoztak.~ ~Richárd engedelmet kért egypár órára
408       2,     48|                 egy órakor hazaérkezett Richárd, a kész ebéd várta.~ ~De
409       2,     48|              várta.~ ~De jól is ízlett! Richárd evett, mint egy farkas!~ ~"
410       2,     48|                    De meg is érdemlette Richárd a jó ebédet. Jó eredménnyel
411       2,     48|                 más dolgokban is eljárt Richárd.~ ~Volt a Porcelán utcai
412       2,     48|               egy szék is elég volt. Ha Richárd ült rajta, akkor Edit az
413       2,     49|              gyermekét nevelte Baradlay Richárd.~ ~A kis Károlyka eszes
414       2,     49|           koromban" - szokta őt menteni Richárd.~ ~Jöttek kis testvérek
415       2,     49|             sohasem vehette észre senki Richárd családjában, melyik az édesgyermek,
416       2,     49|      szembeszállt fogadott szülőivel.~ ~Richárd azt mondta, hogy ez csak
417       2,     49|            magával vitt útiköltségül.~ ~Richárd utánament és felnyomozta.~ ~
418       2,     49|                másikat ellopták tőle.~ ~Richárd hazavitte a fiút ismét a
419       2,     49|          rohamokat tanúsított, olyankor Richárd e rongyokat a szekrényből
420       2,     49|         hozzájutni? Mi lehet azokban?~ ~Richárd csak akkor kezdett e rongyokra
421       2,     49|        gyilkosának a kezét csókolnod.~ ~Richárd könnyen kitalálhatta, hogy
422       2,     49|              Palvicz Károly kedélyét.~ ~Richárd még egyszer utánaindult,
423       2,     49|                 múlva aztán kapott tőle Richárd levelet, tele szánó-bánó
424       2,     49|         Elmondta, minő rossz dolga van. Richárd házánál a legutolsó szolga
425       2,     49|         megtanul az ember imádkozni."~ ~Richárd utánament, kiváltotta.~ ~
426       2,     49|             esztendőnél tovább.~ ~Végre Richárd nagyot gondolt: hazavitte
427       2,     49|              tele van provizóriummal.~ ~Richárd még akkor sem tudta elítélni
428       2,     49|                 Már akkor nem ment érte Richárd, csak a váltságdíjat küldte
429       2,     49|             egészen jól érezte magát.~ ~Richárd utánajárt, hogy sorsát ott
430       2,     49|               hasznos célra!~ ~Baradlay Richárd~ ~- Hahó! - kiálta fel Palvicz