Rész, Fejezet

 1       1,      9|      BOSSZÚ~ ~- Hja bizony, édes lelkem, Arankám, a tisztelendő
 2       1,      9|        többé haza. Most kapott a lelkem uram levelet Pestről; tudja,
 3       1,      9|       Kufsteinba. A bizony, édes lelkem. Hanem azért csak ne ríjon
 4       1,      9|         Az Isten áldja meg, édes lelkem, Arankám.~ ~Ilyen szép jóreggel-kívánással
 5       1,     10|       kételkedés.~ ~- Hogy van a lelkem Aranka kisasszony? - kérdé
 6       1,     10|      vagy referendárius!~ ~- Hű, lelkem! Fiatal úr-e?~ ~- Valami
 7       2,     26|          az a sötétség már az én lelkem előtt meg van népesülve.
 8       2,     32|              Annyit bizony, édes lelkem, nagyságos úr; s még azért
 9       2,     32| dajkáknak a szekatúráját. Tudja, lelkem, egy szoptatós dajka nagy
10       2,     32|         gyermeknek a vérét. Hja, lelkem, mikor azért a másik porontyért
11       2,     32|          élelmére?~ ~- Jaj, édes lelkem, nagyságos úr; azt a magisztrátus
12       2,     32|    anyajegy.~ ~- Ó, bizony, édes lelkem, azt ugyan jól teszi, ha
13       2,     32|        szomjan."~ ~- Tudja, édes lelkem, nagyságos úr, azért tettem
14       2,     32|        neki vizet!~ ~- Jaj, édes lelkem, nagyságos úr, betegnek
15       2,     34|         azt tartod meg! Él az én lelkem, hogy e tünemény a mi napunk