Rész, Fejezet

 1       1,      5|     végső imádságot. Igaz, hogy kemény dolgokat mondék; de amiket
 2       1,     15|       Magas, erős alkatú férfi, kemény kifejezésű vonásokkal, miken
 3       1,     15|         E mondat megszelídíti a kemény úr arcát. Gyanúja fogy.~ ~-
 4       1,     18|       volna pihenni, ázottan, a kemény őszi éjben megvette volna
 5       2,     19|         a folyamon hidat vert a kemény tél, ott mondják el: "Eddig,
 6       2,     24|      egy vágás öl meg. Ó, nekem kemény fejem van. Sokat kiállt
 7       2,     24|        állnom és meghalnom.~ ~A kemény férfi keble úgy küzdött
 8       2,     24|    nehéz gondolataival. Abban a kemény álarcban mélyen érező szív
 9       2,     26|       pedig, kisasszony - monda kemény hangon -, ez való, amit
10       2,     28|       fekete, mint vaddisznó és kemény: azt még lehetne megfesteni;
11       2,     30|    meresztve, viszonzá halk, de kemény hangon:~ ~- Ezt még nekem
12       2,     30|    Egyszer aztán megragadta két kemény kéz a karjait hátulról.~ ~
13       2,     35|        S onnan kiálta rá durva, kemény hangon angolul:~ ~- But
14       2,     36| elhajtja keletnek. Pedig milyen kemény, dacos, tüskével fenyegető
15       2,     36|   mindezt a legfanatikusabb hit kemény meggyőződésével mondta el