Rész, Fejezet

 1       1,     13| Metternichhel! Éljen az Aula!"~ ~Az utcákon a zaj egyre nőtt, benn a
 2       1,     13|              Hiszen a tenger van az utcákon! A néptenger.~ ~Most érkezett
 3       1,     13|             harsonaszóval járnak az utcákon lovasok, hirdetve a kiadott
 4       1,     14|           mikor már elhallgatott az utcákon minden zaj, még akkor is
 5       1,     14|            és megnémult.~ ~A távoli utcákon csak a robogó lovasság patkóinak
 6       1,     15|             küzdelmeihez.~ ~E sötét utcákon mint kísértetes bolygófény,
 7       1,     15|          lassan döcöghetett a sötét utcákon, a helyenkint föltépett
 8       1,     15|           ott járna is e világtalan utcákon.~ ~Neszelni kezdett útitársnéjára.~ ~
 9       1,     15|          futott a gyermek azokon az utcákon végig, amik a nagy gót torony
10       1,     15|        kiosonhattak az eltorlaszolt utcákon.~ ~Nagyobb mesterség volt
11       1,     16|           tűzfénye világít végig az utcákon.~ ~Sokan nem látják azt,
12       2,     23|      belevág a tűz közepébe; az égő utcákon végig foly óra hosszat a
13       2,     29|             és semmi járás-kelés az utcákon. A szokott zsibongás helyett
14       2,     32|           korom füstje.~ ~E szomorú utcákon keresztül halad végig a