Rész, Fejezet

 1       1,      7|             szólt Alfonsine, ravasz tekintettel pillantva fel Bettire.~ ~-
 2       1,      7|     nagynéném.~ ~Antoinette vallató tekintettel kémlelt Edit szemeibe. Nem
 3       1,     10| menyasszonyi arcképe mellett büszke tekintettel néze le rá a masszív, aranyos
 4       1,     12|         dűlten nézett fel rá, riadt tekintettel, jobbjával a karszék támlájába
 5       1,     14|        szikár, büszke alak, szigorú tekintettel lépett a kapitány elé, s
 6       1,     14|        látta kedvesét kétségbeesett tekintettel felé nyújtani összekulcsolt
 7       1,     15|              tiszteletet parancsoló tekintettel fordult az őrmesterhez választékos
 8       1,     17|     mondhatatlan gyönyörtől ragyogó tekintettel mosolygott rá vissza, s
 9       1,     17|         reszketett kezében.~ ~Merev tekintettel bámult maga elé a lámpavilágba.~ ~
10       1,     17|          lett, mint a szobor; merev tekintettel bámult maga elé. Ezt neki
11       1,     17|        folytatá Jenő anyja, látnoki tekintettel bámulva a gyertya világába. -
12       2,     22|  elöljárójával beszél, s nagy bölcs tekintettel ilyen felvilágosítást adott:~ ~-
13       2,     35|           az éles, átható, vizsgáló tekintettel találkoztak.~ ~Leonin mereven
14       2,     36|             hölgyet, ki mozdulatlan tekintettel olvas egy előtte kiterített