Rész, Fejezet

  1       1,      1|             végelpattanása felé.~ ~"...e dicső férfiút, országunk
  2       1,      1|                az ivadékok teendője.~ ~E szerencsésen kivívott értekezlet
  3       1,      1|          Halaványabb lett-e az úrhölgy e szavakra, mint azelőtt volt?
  4       1,      1|                nem állhatta meg, midőn e két kép előtt elhaladt,
  5       1,      1|                Más ne lássa, ne hallja e szókat, csak ön. Egy nagy
  6       1,      1|                el kellett neki hagynia e házat, igyekezzék ön férjhez
  7       1,      1|                 Ha makacsul megmaradna e némber határozatánál, járjon
  8       1,      1|              piros folt is gyulladt ki e szónál, mely pillanatok
  9       1,      1|          minden idege testemnek; de én e végküzdelemben nem gondolok
 10       1,      1|               örökítettem meg nevemet. E néven a jelenkor átka fekszik,
 11       1,      1|               a jövendő áldása ragyog. E névért szenvedett ön oly
 12       1,      1|                nő zokogása tiltakozott e szó ellen.~ ~- Én úgy akarom -
 13       1,      1|              aztán, mikor érezte, hogy e még hatalmasabb úrnak engedelmeskednie
 14       1,      2|            évig.~ ~- Alig hiszem, hogy e gyászéven túl özvegyen maradjon.~ ~
 15       1,      2|           bajusza hegyét kunkorítgatta e kapcáskodó kérdésre, s azt
 16       1,      3|           utolsó stáción forspontot!~ ~E szavakkal motiválja üldöző
 17       1,      3|        felpattanhasson helyéből, mivel e műtétre elzsibbadt lábai
 18       1,      3|        szürcsölé, nagyon elhallgatott. E veszedelmes hallgatás azt
 19       1,      3|              szavait jeles költőinknek e helyzetre alkalmazható strófáiban.
 20       1,      3|                A szép halavány úrhölgy e szavak alatt fölemelé nagy,
 21       1,      4|                Mert tündérei is vannak e teremnek, kik egymást keresik,
 22       1,      4|               intézett szavak iránt.~ ~E bűvös terem egyik boltívéből
 23       1,      4|             hogy a száját kiszabadítsa e vesztegzárlat alól.~ ~Ödön
 24       1,      4|              amit nem az úton töltenék e levél után, szemrehányás
 25       1,      4|             mást parancsolt.~ ~Ödönnek e néhány szava olyan elhatározó
 26       1,      4|               szavadra talán megteszik e szokatlan órában is.~ ~-
 27       1,      4|          lekívánkozott az utazókról.~ ~E tünemény oka nemsokára meg
 28       1,      4|          látszott már az egész róna, s e fekete ég, e sötétkék föld
 29       1,      4|             egész róna, s e fekete ég, e sötétkék föld között jött
 30       1,      4|        hótölcsér üstöke szórná magából e lángoló kígyókat, miknek
 31       1,      4|               nem tudta, hogy mit kell e szent üdvözletre felelni.~ ~
 32       1,      4|               hét-nyolc öl magas, s ők e toronymagasságból rohantak
 33       1,      5|               nagyméltóságú úr megvált e siralom völgyétől, és keresztyéni
 34       1,      5|           annyira el volt érzékenyülve e gondolat miatt, s villogó
 35       1,      5|             Pál úr?~ ~Pál úr végigméri e szóra tetőtül talpig a kérdezőt.~ ~-
 36       1,      5|               felét neked adom.~ ~Jenő e szóknál még a szemüvegét
 37       1,      6|               leányát is megtisztelték e címmel udvarlói. Én bizony
 38       1,      6|        viszonyt iparkodott volna kötni e családdal.~ ~Az ő estélyeik
 39       1,      6|                   Csókolom a kezeit.~ ~E szóra a prizmatikus arc
 40       1,      6|            nagy pontossággal járnod el e megbízásban, mert hiszen
 41       1,      6|                anyánk dolga.~ ~Richárd e szónál hátat fordított öccsének.~ ~
 42       1,      6|                Volt ugyan fiatal hölgy e termekben elég, s Richárd
 43       1,      7|              mondta az asztrológ: "Aki e csillag alatt útra indul,
 44       1,      7|            Hanem akik a német nyelvben e szónak valami különös gyöngéd
 45       1,      7|          fogadott már minden meghívást e családhoz, akármilyen unalmas
 46       1,      7|        Richárdnak úgy tetszett, mintha e szép tündérarc kegyetlenül
 47       1,      7|       tündérarc kegyetlenül mosolyogna e jelenetre.~ ~Edit azonban
 48       1,      7|         mellett kelle elhaladnia, hogy e kulcstartóhoz jusson. Midőn
 49       1,      7|              ön, mire gondolok én most e percben?~ ~Úgy tetszett,
 50       1,      7|            csillagcseppjeit.~ ~- Igen, e levélben ez van írva - monda
 51       1,      7|      csókváltása.~ ~- Át fogja ön adni e levelet a bárónőnek?~ ~Edit
 52       1,      7|        Antoinette.~ ~- Csak addig, míg e levelet megírta nagynénémhez -
 53       1,      7|               arca kigyulladjon, midőn e levelet elolvasá.~ ~- Tudja
 54       1,      7|         elolvasá.~ ~- Tudja ön, mi van e levélben? - kérdezé izzó
 55       1,      7|             reszketett a dühtől, mikor e levelet végigolvasá. Nem
 56       1,      8|           utálva gondolok is arra, aki e képhez hasonlít, nem akarok
 57       1,      9|                ha boldognak Iátlak. ~ ~E szónál felállt a leány a
 58       1,      9|          bárhova hányjon is el a sors, e pont körül forgok, mint
 59       1,      9|               is hozzád, hogy hagyd el e helyet, itt maradj; visszatérek."
 60       1,      9|         levelet.~ ~- Nézd! Most kaptam e levelet fiamtól Oroszországból,
 61       1,      9|             kelt. Nekem volt önuralmam e levelet nem bontani fel,
 62       1,      9|           kezéhez tapadt.~ ~- Hát vedd e levelet, és olvasd fel nekem!
 63       1,      9|         barátom maga akarta írni önhöz e levelet; de a két első szó
 64       1,      9|               megyek.~ ~A leány szemei e sorok után egy hálatelt,
 65       1,      9|            büszkeség pírja gyulladt ki e magasztalásnál. De láthatta
 66       1,      9|              vezetik, s megvallá, hogy e csillagok: szerető női szemek!
 67       1,      9|                felelt: "mind a négy." (E szónál mind a két hölgy
 68       1,      9|            másik villanyos rándulatát; e bűvös szikra egyszerre ütött
 69       1,      9|             hozzá semmit, semmit.~ ~De e néma elhallgatásnak egy
 70       1,      9|         Mihályné asszonyom csak kiejté e szóra kezéből a szakajtó
 71       1,     10|              síkság végiglátható volt; e domb alja fenyőkkel körülültetve,
 72       1,     10|       Figyelemmel és szeretettel fogok e tanulmányhoz.~ ~- Házunk
 73       1,     10|               nagy nevezetességgel bír e megyében. Határoznod kell,
 74       1,     10|           alatta, hogy én feleljek meg e tehernek?~ ~- Ha atyánk
 75       1,     10|                fel.~ ~- Te fogsz lenni e ház ura, s a te nőd e ház
 76       1,     10|            lenni e ház ura, s a te nőd e ház úrnője.~ ~Ödön szomorúan
 77       1,     10|             fia!~ ~Baradlayné nevetett e szomorú beszéden.~ ~- Ó,
 78       1,     10|                hogy lesz ura és úrnője e háznak?~ ~Ödön megdicsőült
 79       1,     11|       ünnepélyre gyűltünk itten össze. E házra új fény fog áramlani
 80       1,     11|           Tüneményes szép jelenet volt e két hölgy egymás mellett.
 81       1,     11|                milyen szép ez asszony, e ragyogó napsugárral arcán;
 82       1,     11|          követem azokat, akik tesznek. E mai boldog nap megörökítésére
 83       1,     12|             megyérül megyére. Még csak e szó kimondása is: "szatmári
 84       1,     12|               hosszú szünete áll be.~ ~E ravasz békekötés egészen
 85       1,     12|                 S nekünk van hatalmunk e féktelenségnek elejét venni.
 86       1,     12|            ifjú, délceg alak lépett ki e szobába.~ ~Az Baradlay Ödön
 87       1,     12|               megdöbbentő alak volt az e pillanatban. Arca égett
 88       1,     12|                   És most hagyja ön el e helyet! E szék az én őseim
 89       1,     12|            most hagyja ön el e helyet! E szék az én őseim széke.
 90       1,     12|               A főispán meggyógyult!~ ~E szóra kitörő üdvriadal támadt
 91       1,     12|                Ilyen varázslat történt e teremben is.~ ~Rideghváry
 92       1,     13|                norvég tudós le is írta e szörnyeteget.~ ~A krák egy
 93       1,     13|           Leköszönése elfogadtatott, s e nagy ember a jelen pillanatban
 94       1,     13|          rohant ki szobájából anyjához e félemlítő zajra; odafutott
 95       1,     13|              itt maradunk.~ ~- Hogyan? E vészben?~ ~- E vésznek mi
 96       1,     13|                 Hogyan? E vészben?~ ~- E vésznek mi urai fogunk lenni.~ ~
 97       1,     13|          emelkednek; hova indulna el ő e túlfinom idegekkel, e minden
 98       1,     13|                ő e túlfinom idegekkel, e minden ízében reszkető testtel,
 99       1,     13|                már nem állhatta tovább e kínlódást. Elhatározta magát,
100       1,     13|               jól, mennyire össze volt e név amazokéval fűzve. Talán
101       1,     13|          terembe.~ ~De mit látott most e helyen?~ ~Az asztal előtt
102       1,     13|        népboldogság napján.~ ~Hanem ha e sok édes, mámorító csók
103       1,     13|               s minden ember úgy vette e csodákat, mint természetes,
104       1,     13|          paloták, transzparentkapuk, s e fényár közepett felzendül
105       1,     13|            halottfeltámasztó zenéje, s e szent hangok bevezető malasztja
106       1,     13|               Mi mondja neki azt, hogy e nap öröméért valakinek meg
107       1,     14|           kalapos alakok töltötték meg e termeket, s beszéltek ottan
108       1,     14|          testvére elől bújt el ezúttal e gyűlhelyére a forradalmi
109       1,     14|             asszony maga is részt vesz e bizottmány ülésein.~ ~-
110       1,     14|             fiatalságnak kötelességünk e félrevezetett néptömeg elé
111       1,     14|                erejével visszatéríteni e mozgalmat törvényes medrébe.
112       1,     14|                 hogy segélyünkre jössz e nehéz küzdelemben. Jer velünk!
113       1,     14|              mint a lángoló Phlegeton. E lángoló folyam volt szerencséje
114       1,     14|               krumplizáport.~ ~Richárd e három nap alatt hat rendbeli
115       1,     14|                    Megtudtam, hogy itt e félrevezetett néptömeg oly
116       1,     14|             homályt vetnek, s eljöttem e vihart lecsendesíteni.~ ~
117       1,     14|         bajtárs! Te azt nem tudod még. E két lelkes hölgy a legbuzgóbb
118       1,     14|                gyöngéit, ravaszságait. E két hölgynek van legnagyobb
119       1,     14|          világosságot.~ ~Amint Richárd e férfi nem tapodta küszöbön
120       1,     14|             csoportosultak körüle.~ ~S e martirológiai jelenet közepett,
121       1,     14|        martirológiai jelenet közepett, e sírbolti világításban, azon
122       1,     14|              Mit akar ön?~ ~Richárdnak e pillanatban minden gondolat
123       1,     14|         néptömeg zaja.~ ~Annak, ki még e zsivaj jellegével nem volt
124       1,     14|          akartok? - kérdezé Richárd.~ ~E bizony furcsa kérdés volt.
125       1,     14|               a szövegre figyelt, hogy e derék csapatnak semmi egyéb
126       1,     15|           mintha csak boltozatja volna e sok utcájú, rettentő börtönnek,
127       1,     15|             égre; ki tudja, kinek szól e kérdőjel?~ ~És ez nem a
128       1,     15|               írta rá Fritz névjegyére e szókat: "Én önt szerettem,
129       1,     15|            holnapi nap küzdelmeihez.~ ~E sötét utcákon mint kísértetes
130       1,     15|           kolostortul idáig eljöhessek e rettenetes éjszakában. Sehol
131       1,     15|              durcásan vonogatta vállát e gúnyos gyöngédségre, s engedte
132       1,     15|               szemei összevillámlottak e szónál. Egyiknél a harag,
133       1,     15|               gyönyörködés mondatta el e zsibbasztó szavakat Edit
134       1,     15|            Alfonsine-ban forrt a méreg e közöny miatt. Nem állhatta
135       1,     15|       kocsiajtót, s ahány halottja van e napnak, annak a kísértő
136       1,     15|                lelke mind ott járna is e világtalan utcákon.~ ~Neszelni
137       1,     15|               túlsó oldalán van. Tehát e templomot kell elérnie.
138       1,     15|              az éjtől, a magánytól; de e félelem fölött uralkodik
139       1,     15|        válaszát kérdezve azzal?~ ~Edit e röppentyű fényénél mohó
140       1,     15|              valami dicsfény derengett e pillanatban, ami ösztönszerű
141       1,     15|         sikoltást. Pedig a szívén ment e szó keresztül.~ ~- Richárdot? -
142       1,     15|                rá.~ ~- Hallotta ön már e nevet?~ ~- Fiam leveléből
143       1,     15|       megszólítását. Még tréfa is volt e szereptanulásban.~ ~- Aztán
144       1,     15|           szaladni kellett vele együtt e merénylet után. Alig bírták
145       1,     15|            inte, hogy menjenek tovább. E napon legalább négy mérföldet
146       1,     15| elképzelhetetlen az, hogyan lehessen ő e percben itt! Félt megtudni,
147       1,     15|            kívánsz tőlem?~ ~Baradlayné e szóra megfogta Edit kezét,
148       1,     15|                 Nyergelj, fordulj!" Ha e jelszót kimondod, megtudod,
149       1,     15|          elvisz magához. Boldog leszek e várakozásban. Ha pedig azt
150       1,     15|                imádkozom.~ ~Baradlayné e szóknál gyöngéd erőszakkal
151       1,     15|              előléptetve ezredesnek.~ ~E mondat megszelídíti a kemény
152       1,     15|          vissza fog térni.~ ~- Mi volt e szavak értelme? Mit beszéltél
153       1,     15|            apátnő összecsapta a kezeit e rettenetes felfedezésen.
154       1,     15|            hogy még nesze se menjen ki e falak közül. Hiszen vége
155       1,     16|             meglehet.~ ~Akkor legalább e küszöbön akar meghalni.~ ~
156       1,     16|          arcára veti.~ ~A félkezű ifjú e látványra leveszi sebéről
157       1,     17|                  Jenő is végighallgatá e feleleteket aggodalma kérdéseire.~ ~
158       1,     17|         beletalálták magukat egyszerre e zajba, e váratlan, e bizarr
159       1,     17|             magukat egyszerre e zajba, e váratlan, e bizarr ellentétbe,
160       1,     17|         egyszerre e zajba, e váratlan, e bizarr ellentétbe, mintha
161       1,     17|                  Még mikor legutoljára e kis szobában megpihent,
162       1,     17|             felmagasztaltsággal lihegé e szókat:~ ~- És most esküszöm
163       1,     17|               halsz, osztozom!~ ~Jenőt e pillanat magasztossága még
164       1,     17|              Alfonsine és közöttem. Én e viszonyt sorsom alapjának
165       1,     17|              igen szeretjük. Változást e tekintetben nem tapasztalhatott,
166       1,     17|              akartam önnek mondani. Ön e naptól fogva semmi. Az egész
167       1,     17|            ajkaiba harapott. Nem bírta e nőt megcáfolni. Hisz az
168       1,     17|          felfogással nem vetheti magát e felzúdult szenvedélyek közé;
169       1,     17|               azon elővéleményre, hogy e hivatás betöltésére legalkalmasabbnak
170       1,     17|                lelke egészen elszédült e kápráztató ajánlatra. Ez
171       1,     17|              az ő tanácsait is kérd ki e tárgy fölött; meglehet,
172       1,     17|               az őrjöngő ölelések, mik e szavakat megelőzték.~ ~Az
173       1,     17|          holnap. "~ ~Minő diadal volna e büszke, nagyralátó nő előtt
174       1,     17|          ragyogott, félelme melegedett e lángnál.~ ~El volt már határozva,
175       1,     17|            Rideghvárynak, ez egyetlen, e legnagyobb jóltevőjének!~ ~
176       1,     17|     jóltevőjének!~ ~Sohasem fogja neki e szolgálatot elfeledni.~ ~
177       1,     17|                Jenő el volt ragadtatva e szeretetre méltó gondoskodás
178       1,     17|              visznek.~ ~Plankenhorstné e napon nagyon korán készen
179       1,     17|           annak szerető szívét magával e szeretettel. Megszökött,
180       1,     17|            vele. Titokban örvend, hogy e harc el lett engedve szívének.~ ~
181       1,     17|                  Hasztalan menti magát e nyugtalanító kísértet ellenében
182       1,     17|              aki egyre szívébe suttogá e szót: "te gyáva!" - most
183       1,     17|               Ez volt az ő anyja.~ ~És e pillanatban meg lehetett
184       1,     17|          eltakarni, hogy meg ne lássák e drága alakot. ~ ~És érezte
185       1,     17|             megtaláljalak, s elhagytam e várost. Hanem Pozsonyban
186       1,     17|              között villámokat lövellt e szóra. Megragadta Jenő kezét
187       1,     17|            követ érzett fejére hullani e keserű dicsőítés szavaiban.~ ~-
188       1,     17|         leírhatatlan öröm volt, amivel e szavakban anyját megajándékozá.
189       1,     17|             régi ismerőse; ugyanaz, ki e kinevezési oklevelet szerzé
190       1,     17|        számomra.~ ~- S hiszed, hogy én e kézbül elfogadok valamit?~ ~
191       1,     18|              úgy okoskodott, hogy ha ő e malmon egyszer túl lesz,
192       1,     18|            tőlem.~ ~- Majd meglátod.~ ~E szóváltás alatt a halastó
193       1,     18|           pedig arra, hogy csapatjának e szót kiáltsa: "utánam!" -
194       1,     18|            lovak lábáról a bocskort.~ ~E pompás tréfára még jókedvük
195       1,     18|        átszenvedett, ott feledte volna e ködóceán fenekén, olyan
196       1,     18|              mélység fölött járni.~ ~S e rettenetes órában - a nap
197       1,     18|       terjengtek a kőrepedések között. E hegygerincen haladtak naphosszat
198       1,     18|              egy borzasztó orgonán; de e rémzenén keresztül megkapja
199       1,     18|             nehány kísérője odasiettek e hang után, s ott találtak
200       2,     19|      ősmondabeli erőt, az újabb kornak e Nibelungen-énekéhez?~ ~Elmondom,
201       2,     19|                sem herézis. Szent volt e harc keresztnek és csillagnak.~ ~
202       2,     19|             nem zengett egyébről, mint e szent harcról; ez hangzott
203       2,     19|     Gyűjtögetett nyugdíjak vándoroltak e helyre. Ki akarna nyugdíjra
204       2,     20|              isten a dolgát! Neve után e ragyogó cím áll: "alkormánybiztos
205       2,     20|           szelíd férfiút is megragadta e tudomány, s ő úgy találta,
206       2,     20|                annálfogva mindig ül, s e circulus vitiosusban annál
207       2,     20|       demokraták vagyunk, s annálfogva e körülményen nem fogunk felakadni.
208       2,     20|               kik hozzá jártak, s mind e tudományt helyébe hordták.~ ~
209       2,     20|          kvalifikációra képessé tenni. E képességek között legelső
210       2,     20|               Azonban Anna úrhölgy még e magaslaton sem állt meg.
211       2,     20|              Zebulon úr nagy sort járt e kérdésre alá s fel a szobában.
212       2,     20|              meg tőlük; vagy tégy, ami e kettő között fekszik, akármi
213       2,     20|          belevezetni. Az írja meg neki e jelentés fejét, a rubrikák
214       2,     21|                   Nehezítsük meg nekik e munkát!" - gondolá Ödön,
215       2,     21|          Nehány elszánt gyerek megállt e szóra. Csak közkatonák voltak.~ ~-
216       2,     21|              velük.~ ~Méltók is voltak e barátkozásra. Mind tűzben
217       2,     21|          elszánt.~ ~Az ellenfél, mikor e kis csapatot tömörülni látta
218       2,     21|            elkerült. No, most az igazi e lesz. (A röppentyű csakugyan
219       2,     21|                a lovasokat.~ ~Mausmann e várakozás alatt rázendíté
220       2,     21|                feljutott a kis csapat, e helyzetből végigtekinthetett
221       2,     21|          futóhomok, buckákat képezett. E hóbuckákban elakadva, megrekedve
222       2,     21|                 Bizony be volt végezve e csapással a nap munkája.
223       2,     22|                 A BETYÁR~ ~Most azután e szétvert, legázolt, lelkevett
224       2,     22|                  A tiszt urak nevettek e szégyenlősségnek.~ ~- No,
225       2,     22|              hajcsárnak.~ ~Boksa Gergő e szóra megragadta a tiszt
226       2,     22|            lenni.~ ~- Á! A szökevény! (E név felvillanyozta a főtisztet.)~ ~
227       2,     23|       kifreccsenő vér pirosra festi, s e rettentő magánharcban, hol
228       2,     23|                 melynek két sarka van. E két sarka a két zászló:
229       2,     23|               Rettenetesek a tanújelei e viadalnak, miket a harc
230       2,     23|           forró volt a küzdők dühétől. E napsütötte porfelleg, az
231       2,     23|             vason keresztülvágott már, e vékony sóhajtáson nem bír
232       2,     23|            elment helyette meghalni.~ ~E percben megdördültek az
233       2,     24|               valami tűzpír futotta át e vallomásnál.~ ~- Mindent
234       2,     24|                 De nem volt szíve, ami e kínt igazán érezte volna.
235       2,     24|           gyermek rongyos és éhezik.~ ~E szóknál görcsösen szoríták
236       2,     24|         Becsületedre mondd nekem, hogy e nőt el nem árulod soha...
237       2,     24|            Becsületemre fogadom azt.~ ~E szóra a csuklóját szorító
238       2,     25|      terjesztgetve, lassan úszik végig e tükrön, ezüstvonalat húzva
239       2,     25|                Ödönt. Neked nem szabad e képen olyan szomorúnak,
240       2,     25|             ecsetjét, s gondolá: "Nem, e mosolyt sem örökítem meg
241       2,     25|             Jenő gondolta magában, míg e képet festé, hol a gyermeket,
242       2,     25|                ifjú nő fogoly, elzárva e szigetre, és sógora, Jenő,
243       2,     25|                   Baradlayné helytállt e rémesen magasztos feladatnak.
244       2,     25|                a másik egy halálhírre, e szó kimondására megkapja
245       2,     25|             nagyasszonya ott jár végig e sóhajhallgató szobában,
246       2,     25|            hogy fülembe fogod suttogni e kérdést... Hallom... Ellenkezőjét
247       2,     25|                   Te nem akartad, hogy e két mosolygó főre süssön
248       2,     25|            gyönyörrel merengett sokáig e gondolaton.~ ~Abban azután
249       2,     26|                szekond lájtinántnak.~ ~E vidám trécselés közepett
250       2,     26|             Remigia. Más nem mondta ki e nevet.~ ~- Igenis. Az, akit
251       2,     26|                 ki látja, ki hallja őt e pillanatban; hanem lelkének
252       2,     26|         Rideghváryhoz fordult. - Uram, e teremben, e városban, az
253       2,     26|           fordult. - Uram, e teremben, e városban, az egész világon
254       2,     26|          álmatlan éjfelen át szokott ő e néma világgal beszélgetni;
255       2,     26|            köpönyegét, hogy meneküljön e vétkes hangok elől, miket
256       2,     26|                testtel elmenekülhetett e fúria gőzköréből, mely terhes
257       2,     26|           fenyegető mozdulattal mondta e szókat:~ ~- Megölöm! Eléri
258       2,     26|               reszketve hallgatá végig e médeai dühöngést, mely tépett
259       2,     26|          fogalmával utolérni sem bírta e démoni kitörést; midőn látta,
260       2,     27|             Étel, ital, álom. Boldogít e három." Ez is régi aranymondat.
261       2,     27|         iskolából, Ádám úr arca ragyog e gondolattól: "De jó, hogy
262       2,     27|              tenyereivel, úgy kacagott e szomorú történeten.~ ~Mikor
263       2,     27|            semmit sem akart észrevenni e kettős ijedelemből. Nagy
264       2,     27|             tőle, mint a sárkánytól.~ ~E félelem hadvezetővé tette;
265       2,     28|             Zebulon a maga útján kilép e gyepes irtványra, a túlsó
266       2,     28|          csizmáit hájjal: az még jobb. E toalett alatt Zebulon megalkudott
267       2,     28|                  így fejezi ki Zebulon e siralmas helyzetét, amelybe
268       2,     28|         ollóval, beretvával férfiúsága e büszke címerének, s levágta
269       2,     28|        készített valami tervet, amivel e nevezetes férfiút megszabadítsa.~ ~
270       2,     28|   meggondolásra való időt kért magának e tárgyban Zebulon. S egynapi
271       2,     28|           Zebulon nagyon komoly maradt e felszólításra, és csak úgy
272       2,     29|            idegenek elfussanak tőle.~ ~E fiatal hölgyarcra festett
273       2,     29|             egyszerre száj és végűr.~ ~E tuskó-várad által a Duna-sor
274       2,     29|                 s miután a tiszt által e futamodásban, gallérjánál
275       2,     29|              az udvart lármázhatta fel e kiáltással: "Itt a huszárok!
276       2,     29|                engem valakihez, akinek e házban kell lakni, s akivel
277       2,     29|         tartanom?~ ~Richárd mosolygott e hazafiúi eksztázison, s
278       2,     29|                felkölteni ott lenn!"~ ~E fogadás, ez ígéret sarkantyúzta
279       2,     30|               világtörténet ítélőszéke e kérdésekre, azt feleljétek
280       2,     30|                  Lehetett-e nem érezni e szívnek lázlüktetését?~ ~
281       2,     30|              miatt?~ ~Lehetett-e tűrni e név kigúnyolását?~ ~Sokszor
282       2,     30|              hadoszlop szét lett törve e gyilkos lövéstől; az ostromlók
283       2,     30|                mentségeket benevolizál e tettének!~ ~Hiszen ez vagy
284       2,     30|          haditanács szakértőinek, amit e tárgyban kifürkésznem sikerült.
285       2,     30|             büszkeség dacával veté oda e szót:~ ~- Mert gyáva vagy
286       2,     30|          mondta ezt megtorlatlanul. ~ ~E jelenetet hirtelen félbeszakasztá
287       2,     30|                a tüzelést a vár ellen. E lövöldözés alatt két zászlóalj
288       2,     30|            ügyeljen ön egy óranegyedig e gyertyákra. Majd az egyik,
289       2,     30|                is napok kellettek, míg e nehéz, döntő lövegek felállíttatnak.
290       2,     30|              tartott szünetet, s mikor e pokoli zene elhallgatott,
291       2,     30|             vérvörös mennyezetet alkot e holt kőtömeg fölött, mely
292       2,     30|          kérdezné ezt, ki ügyelne arra e borzalmas órában?~ ~De van
293       2,     30|                 olyan nagy a fájdalmam e pusztulás miatt, milyen
294       2,     30|             milyen nagy lehet az öröme e látványon annak, aki azt
295       2,     30|             onnan alulról felsugárzott e tűzben.~ ~Egyszer aztán
296       2,     30|          csizmadia.~ ~A megtámadottnak e kétségbeejtő pillanatban
297       2,     30|        bizonyos, hogy Szalmás Mihályné e naptól fogva hasztalanul
298       2,     30|        számlálgatja, hányan haltak meg e küzdelemben.~ ~Egy diadalkoszorút
299       2,     30|               mind a két fél hőseinek. E nagyszerű harcban mind a
300       2,     31|               lábtókat nem vihetnek.~ ~E három legveszélyesebb rohamra
301       2,     31|            ezer önkéntes kérte magának e kitüntetést. Tüzérek, kiket
302       2,     31|              amikor a várfalon lész.~ ~E szóval vált el tőle.~ ~Büszke
303       2,     31|             előzni. Benne is föltámadt e bursikóz versenyzésre a
304       2,     31|             Várkert falához fekszik, s e résen keresztül törtek fel
305       2,     31|            boldog időkben betakarva.~ ~E napon hiányzott szőlőlugas
306       2,     31|            falak rovátkáiba, s társaik e vaslépcsőkön haladtak fölfelé.~ ~
307       2,     31|                 Meg kell itt halni!" S e villámfénynél egy perc ezredrésze
308       2,     31|            tudja beváltani.~ ~Meg kell e helyütt halni bizonnyal.~ ~
309       2,     31|               Éljen a haza! - hangzott e pillanatban a harmadik teraszon.~ ~
310       2,     31|                hogy ha a vár elesik, ő e remekművét a világnak a
311       2,     31|                most is olvashatók.~ ~S e fenyegetés komolyan volt
312       2,     32|           lőpor és égő korom füstje.~ ~E szomorú utcákon keresztül
313       2,     32|                s azzal sietett a halál e házából.~ ~Mikor kilépett
314       2,     32|                íny volna mindenik.~ ~S e bűzben, e nyirokban négy
315       2,     32|                mindenik.~ ~S e bűzben, e nyirokban négy ágy és egy
316       2,     32|              odúban: melyiket képzelje e nyomorult alakok közül Palvicz
317       2,     32|            Ritka ugyan a férfilátogató e háznál, de mégis megesik.~ ~-
318       2,     32|              hát aztán semmitől sem.~ ~E beszéd közben végigvezette
319       2,     33|        történelem óriási alakokat, kik e szót kimondták. De azok
320       2,     33|                törni, le kell roskadni e gondolat alatt mindenkinek,
321       2,     33|          tornyokat, damaszklila tavat. E mennyei bűvkörön belül huszonkét
322       2,     33|           tükördarabbal volna behintve e tündér vidék. Az az istenáldotta
323       2,     33|             társaság elragadtatva nézi e látványt.~ ~Mind férfiak.
324       2,     33|                nem érti is, megértheti e hol riadozó, hol misztikus,
325       2,     33|                jobban gyönyörködhessék e látványban, egészen a szélére
326       2,     33|           Tallérossy Zebulonnak, amint e meredélybe lenézett, az
327       2,     33|                  Rideghváry mosolygott e fölfedezésen.~ ~Jártában-költében
328       2,     33|             kedves csemegét.~ ~Érlelte e tervét azon szakácsművészet
329       2,     33|           pillája alól leste, hogy hát e mit akar. Nagyon álmos volt
330       2,     33|               észrevenni, hogy egészen e világból való veszedelem
331       2,     34|           áldását.~ ~Erős vonást képez e rettenetes korszak illusztrációjában
332       2,     34|               az ég sápadt.~ ~Déltájon e sápadt égen csodatünemények
333       2,     34|                A nép meg volt rettenve e tüneménytől. Soha élő ember
334       2,     34|                 In hoc signo vinces!" (E jelben győzesz.)~ ~Az ősz
335       2,     34|             meg! Él az én lelkem, hogy e tünemény a mi napunk dicsőségét
336       2,     35|           tudta, miért van ez éjszakán e sűrű csillaghullás.~ ~Ahány
337       2,     35|                jó.~ ~A magyar hadsereg e napon lerakta a fegyvert.~ ~
338       2,     35|                 Annyi veszteség jutott e napra, hogy egy ember elvesztén
339       2,     35|           asztalra. Szégyenlette magát e gondolattól.~ ~Hogy ő meneküljön?
340       2,     35|        villanyütés nyilallt keresztül. E villanyütésnek egyik pólusa
341       2,     35|                milyen iszonyú büntetés e megaláztatás egy pillanatnyi
342       2,     35|             dicső magaslatnak tetszett e helyzetében az a szédítő
343       2,     35|                bajtársának az arca, ki e pillanatban nyílt homlokkal
344       2,     35|              istenségben. Ödön kezében e fonal szakadt ketté. Ha
345       2,     36|                Nincs ott semmi.~ ~Ödön e puszta közepett úgy érezte
346       2,     36|        eltagadni? Nem is volt!~ ~Ödönt e gondolatnál elővette a vágy -
347       2,     36|                   Még örömöt is érzett e találkozáson. Ismerős ember
348       2,     36|             volt. De Ödön ragaszkodott e magyarázathoz, mert ez visszaadta
349       2,     36|               Csodálatos menekülésének e magyarázatában megtalálta
350       2,     36|              fizetek.~ ~Boksa Gergőnek e nézet éppen nem nyerte meg
351       2,     36|                Szív és fej legyen, ami e csendes országba be mer
352       2,     36|            tájékozása, mely megtalálta e vadonat egyformaságban a
353       2,     36|              akit itt valami kis része e holdkóros látások hallucinációiból
354       2,     36|           titkolni, hogy már benne van e betegségben; a másikunk
355       2,     36|            egymásra?~ ~És tovább fűzte e gondolatot. Addig fűzte,
356       2,     36|              kisfiával beszélgetett.~ ~E szóra Ödön nagyon elkomorult.~ ~
357       2,     37|               minden éjjel találkozott e kísértő alakkal, amint fehér
358       2,     37|              kérdezé tőle, honnan jött e levél, s mi van benne írva.~ ~
359       2,     37|          megtudni. Mert családom tagja e házért nem tehet semmit,
360       2,     37|          minden fejezetét tanultam. Te e percben arra gondolsz, hogy
361       2,     37|              ugye?~ ~Anyja megsajnálta e szóért.~ ~- Nem, fiam. Én
362       2,     37|         kigyulladt.~ ~- Baradlay Ödön! E levél Baradlay Eugennak
363       2,     37|               szelíd mosollyal tekinte e nehéz mondás után anyjára.~ ~-
364       2,     38|             nemzet volt a vádlott!~ ~S e százezernyi vádlott perében
365       2,     38|               Edmund, melyik az Eugen? E tévedést hivatalos okmányok
366       2,     38|                mely halálbűnt képezett e pillanatban; nem egy villanást,
367       2,     38|               tárcáját, jegyezgeté fel e nevezetes mondásokat - albuma
368       2,     38|           susogta akkor lelkében, hogy e nap ragyogásáért valakinek
369       2,     38|          tovább.~ ~- S hová lett önnek e legkisebb testvére?~ ~-
370       2,     38|       összegyűjteni.~ ~- Úgy volt.~ ~- E hatáskörében ön nagy erélyt
371       2,     38|              egy Baradlay nem tette!~ ~E felindulás pecsételte meg
372       2,     38|               egy közlegény.~ ~Legelső e közlegény, aki szavazatát
373       2,     39|                  A melankólia élő képe e táj. Az udvar mindig tele
374       2,     39|          ugrált. Oly magaviselet, mely e faj komoly természetéhez
375       2,     39|               magyarok; s úgy látszik, e bámulat akar megörökítve
376       2,     39|                hárman? Tehát együtt!~ ~E gondolattól átvillanyozott
377       2,     39|          kalligráfia, kétszer aláhúzva e szók: "ex offo".~ ~Aranka
378       2,     39|           szellemek a légen keresztül, e csókot éreznie kellett.~ ~
379       2,     39|                van beszélni való szava e pillanatban? Ki tud magának
380       2,     40|             hős".~ ~Derült-e ki valaha e véres tévedés? Meglehet!
381       2,     40|               Mire aztán kiderülhetett e szent csalás, akkorra már
382       2,     40|           egész világ kárhoztató szava e tények felett, hogy a megtörténtet
383       2,     41|              szobáján is keresztülment e kriptogramm, s ő újra kérdezett:~ ~"
384       2,     42|             szemeit kerekre felnyitva, e szókat súgá rokona fülébe:~ ~-
385       2,     43|              Ön is sokat mozdított elő e munkában. Jobb felfedező
386       2,     43|               ön kezében. Egy szorítás e kéztül, s a munka be van
387       2,     43|           Denevérszárny, repülhetsz!~ ~E közben a nap tányéra a láthatár
388       2,     43|               várta, hogy egyszer csak e párázatból egy ködarc fog
389       2,     44|               kacajával vágta szívéhez e keserű szókat:~ ~- Megöltem
390       2,     44|               Hozzá volt szoktatva már e rémes ábrándhoz. Hiszen
391       2,     44|             Alfonsine-t dühödtté tette e könnytelen némaság. Diadala
392       2,     44|                érezte magát megfosztva e szenvedő nyugalom által.
393       2,     44|       emlegetni is szégyen! Hogy most, e percben ott ásnak neki a
394       2,     44|           körül. - Sírj nekem! Sírj!~ ~E pillanatban benyitotta az
395       2,     44|        szabadon.~ ~A fejgörcsök embere e kínzott órájában csakugyan
396       2,     46|                kötelességemnek tartsam e szabadulásomért nagysádnak
397       2,     46|                   És aki kulcsával bír e talánynak, melyet senki
398       2,     46|                Nincs hátra egyéb, mint e nyájas, üdvözlő arc előtt
399       2,     46|              Teljesen értem, bárónő, s e mostani látogatásom, biztosítom
400       2,     46|          kisasszonynak családja van. S e családnak joga van válogatni,
401       2,     46|             Akarja ön, asszonyom, hogy e verések nyomait más is meglássa
402       2,     46|          gyönyörtől üdvözülten bámulta e csodatüneményt.~ ~Hogy rágalmazza
403       2,     46|              megverték, megostorozták! E drága testet, e gyönge,
404       2,     46|         megostorozták! E drága testet, e gyönge, szeráfi alakot!
405       2,     46|               Kinek van joga a világon e szent sebhelyeket csókjával
406       2,     46|            gyáva diadalérzetével mérte e végcsapást Richárd fejére.~ ~-
407       2,     46|            belekeveri-e ön, asszonyom, e mi szomorú vitánkba? - szólt
408       2,     46|              Richárd -, elmondom önnek e gyermek történetét. Egyszer
409       2,     47|              szólnak a házassághoz. És e kérdésben szép mutációkat
410       2,     47|           helyeslése s az ígéret, hogy e napokban fog a tiszttartó
411       2,     48|                mienk. Nekem vannak itt e városban korábbi időkből
412       2,     48|          kiknek tartozik.~ ~Richárdnak e dologban jó emlékezete volt.
413       2,     48|                  Nem lett volna szabad e végrendeletről senkinek
414       2,     49|           tanúsított, olyankor Richárd e rongyokat a szekrényből
415       2,     49|             Richárd csak akkor kezdett e rongyokra figyelmes lenni,
416       2,     49|                afelől világosítani, mi e rejtélyből a való.~ ~Nyomozta
417       2,     49|                 hogy szabadítsa őt meg e helyzetéből. Váltsa ki onnan.
418       2,     49|                ki jövendőjére nézve.~ ~E gondtul megszabadult, mert
419       2,     49|          Kazimirné az.~ ~- Hogy hívják e beteget? - kérdé Baradlayné
420       2,     49|           beteg pedig ért franciául, s e szóknál elsápad az arca.~ ~
421       2,     49|            intézetben, s kívánom, hogy e szegény szenvedőt minden
422       2,     49|           tudni, miért nevezte az úrnő e napot nagy napnak.~ ~Baradlayné
423       2,     49|              szemei nem könnyeztek már e szónál. Most már boldogsággá
424       2,     49|             minden vízióit elszenvedte e nehány szó alatt.~ ~Tehát