Rész, Fejezet

 1       1,      3|            várnagyra, s mindannyinak mosolygó bólintásával találkozva
 2       1,      4|             szilfid, ezek a szemedbe mosolygó szemek mindmegannyi ördögi
 3       1,      8|       sipkáját hátrafelé tolva, hogy mosolygó arcát megmutathassa a kérdezőnek,
 4       1,      8|            semmisíteni.~ ~A zsibárus mosolygó arccal mondta:~ ~- De ugyan
 5       1,      8| körültekintéssel.~ ~Az öreg zsibárus mosolygó bizalmassággal súgá fülébe:~ ~-
 6       1,     11|           minden oldalról csak eléje mosolygó ábrázatokba botlott. Láthatta,
 7       1,     17|         hosszat, gyönyörködve alvóan mosolygó arcában; s ha ismét zúgni
 8       1,     17|     celebritásai jöttek egymás után, mosolygó, diadalmas arcokkal; és
 9       2,     25|         semmit a világon, csak azt a mosolygó gyermekarcot.~ ~Leül vele,
10       2,     25|              nem akartad, hogy e két mosolygó főre süssön a nap... Én
11       2,     27|      szobábul a lábát, midőn Zebulon mosolygó arca egyszerre torzonborz
12       2,     29|               minden ablak tele lett mosolygó angyalfőkkel, örömükben
13       2,     30|            hölgy arcához hasonlított mosolygó panorámán harminckét palota
14       2,    Veg|            fehér báránykával játszik mosolygó arcú kisgyermek - s kék