Rész, Fejezet

 1       2,     30|       sem javult.~ ~Lothringeni Károly éppen úgy biztatta Abdurrahmant,
 2       2,     30|       ki őrá volt bízva, akinek Károly a keresztneve, s akinek
 3       2,     32| Bajcsikné adta át önnek; a neve Károly, nyakába egy fél rézpénz
 4       2,     49|         változtatta meg Palvicz Károly kedélyét.~ ~Richárd még
 5       2,     49|         titkok többé.~ ~Palvicz Károly tehát hazatalált az anyja
 6       2,     49|         Azt el is érte. Palvicz Károly a hivatalnoki osztályba
 7       2,     49|          Mikor kilépett Palvicz Károly, a hölgy egyszerre nyakába
 8       2,     49|         akit keres.~ ~- Palvicz Károly!~ ~- Igen.~ ~- Az én fiam!~ ~-
 9       2,     49|     nincs annyi befolyásom.~ ~- Károly! Fiam! Én cseléded leszek.
10       2,     49|         így beszélni.~ ~Palvicz Károly rátekintett. Félénk volt.
11       2,     49|       Nesze, itt van.~ ~Palvicz Károly bámulva vette át a levelet,
12       2,     49|         a néhány sor.~ ~Palvicz Károly! Ön nagykorú lett, s ezzel
13       2,     49|      Hahó! - kiálta fel Palvicz Károly. - Quinterno! Egy brazíliai
14       2,     49|       siet enyhíteni.~ ~Palvicz Károly anyja ez ápoldába jutott.