Rész, Fejezet

 1       1,      1|             hanem a rettegés, hogy hasztalan fáradtam. Egy negyedszázad
 2       1,      4|            Megállt mind a három, s hasztalan emleget nekik az imsik szenteket
 3       1,      4|            szenteket és ördögöket, hasztalan a korbácsot is, nem voltak
 4       1,      7|      kereszttűzbe vevé Edit arcát. Hasztalan. Nem gyullad az ki többet
 5       1,      9|         kitüntetést, mulatságokat; hasztalan kértem, hogy maradjon; azt
 6       1,     12|      jöttek elő.~ ~A méltóságos úr hasztalan tekingetett hátra az ajtó
 7       1,     17|         Azt még csak találgatni is hasztalan volna.~ ~Mégis kíváncsi
 8       1,     17| visszaérkezett - felelt Remigia -; hasztalan üldözte Baradlayt, nem bírta
 9       1,     17|       ébresztő szót: "Te gyáva!"~ ~Hasztalan menti magát e nyugtalanító
10       1,     17|                Úgy volt. Három nap hasztalan kerestelek; aztán felhagytam
11       2,     31|          ablakréseiből lövik őket. Hasztalan: a lábtók oda vannak már
12       2,     35|        valakinek megköszönje?~ ~De hasztalan keményítette meg szívét.~ ~
13       2,     37|           előre tiltani fogom.~ ~- Hasztalan. Parancsodra nem hallgatok
14       2,     40|     megváltozhatlan volt. Most már hasztalan lett volna Ödönnek előállni,