Rész, Fejezet

  1       1,      1|                 az utolsó óra letöltét.~ ~Ott feküdt az a férfi, akinek
  2       1,      1|                ami fajunkat nem idvezíti. Ott kigyógyítják mindabból.
  3       1,      1|                 Az orosz udvar jó iskola. Ott megtanulja ismerni a különbséget
  4       1,      1|                jogtalanul világra jönnek. Ott megtanulja, hogyan kell
  5       1,      1|                   földre le nem szédülni. Ott megismeri, mi értéke van
  6       1,      1|                férfinak egymás ellenében. Ott majd elfásul a rajongása,
  7       1,      1|                atyja áttétessék Erdélybe. Ott sok összeköttetésünk van.
  8       1,      1|                  lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig,
  9       1,      1|             hármat a gyakorlat hozza meg. Ott egy egész meghódítatlan
 10       1,      1|          gyémántot, s nem tudják, hogy az ott satnya elemeire fog feloszlani,
 11       1,      1|                    onnan a sötétbül? Állj ott! Ne közelíts!... Homályos
 12       1,      2|                   miféle érdemrendek azok ott a gyászcímerek aljára festve?
 13       1,      2|                  ült egymás mellett, s az ott nem ült hiába.~ ~A második
 14       1,      2|                ráakad, akit keresett.~ ~- Ott van ni. A katedra mögötti
 15       1,      2|                hogy a barna ruhás leányka ott a szögletben azt a fehér
 16       1,      2|               kifejezést adtak arcának.~ ~Ott összetevé kezeit, és elkezdé
 17       1,      3|                   felgyűlt vendégek ismét ott a címerterem hármas asztalsorát
 18       1,      3|                 nem foglalok.~ ~Lefogták, ott marasztották.~ ~- Csak te
 19       1,      3|             marasztották.~ ~- Csak te ülj ott - biztatá halkan az adminisztrátor. -
 20       1,      3|        függönyöktől beárnyékolt teremében ott állt íróasztalához dűlve,
 21       1,      4|                   hölgyek csoportjai közt ott ragyognak az erősebb nem
 22       1,      4|              rakva érdemkeresztekkel. Van ott egy olyan.~ ~Szép, méltóságteljes
 23       1,      4|               szemei.~ ~- Már azt hittem, ott veszesz a táncteremben! -
 24       1,      4|                 hátulsó kapun szökünk ki, ott vár a szánkóm meg a bundáim.
 25       1,      4|             partján várakozó szánkójukig; ott beburkolóztak bundájukba,
 26       1,      4|            szigetbe.~ ~- Te, hiszen nincs ott más kapnivaló, mint kendergyárak
 27       1,      4|                alacsony vasajtóhoz értek, ott annak egy rugóját megnyomva,
 28       1,      4|                  egy ajtót nyitott fel, s ott Ödön egy páholyban találta
 29       1,      4|                 szivarfüst tanúsítá, hogy ott emberek laknak. A félkör
 30       1,      4|               Elíziumot csinált belőle, s ott hatósági engedély nélkül
 31       1,      4|                Aztán meg nem is csinálnak ott sem hamis pénzt, sem politikai
 32       1,      4|         felnyitotta azt.~ ~A garszon volt ott, levelet hozott egy ezüsttálcán.~ ~-
 33       1,      4|                 utasítása van azt az urat ott ahol és rögtön felkeresni.~ ~-
 34       1,      4|                karszékbe vetette magát, s ott nézte, Ödön mit csinál.~ ~-
 35       1,      4|                csillagaidat?~ ~- Látom.~ ~Ott bizony nem volt mit tenni
 36       1,      4|                   hosszában volt az árok, ott most keresztben húzott sáncokat
 37       1,      4|             elkiáltja magát az imsik:~ ~- Ott jön ránk szemközt egy kozák!~ ~
 38       1,      4|             állította, hogy azok az erdők ott a vitebszki erdők.~ ~A másik
 39       1,      4|                        Várunk van most, s ott védhetjük magunkat reggelig
 40       1,      4|                  minden fölösleges terhet ott hagytak a felborult szán
 41       1,      4|                  egy őrszem.~ ~Négy ordas ott települt meg a csonka fenyőfa
 42       1,      4|                  part melletti nádasba, s ott eltűnt.~ ~Ödön azt hihette,
 43       1,      4|            hentereg a jégen; itt egy láb, ott egy bozontos fark, itt egy
 44       1,      4|               fark, itt egy kesztyűs kéz, ott egy vérben csattogó száj,
 45       1,      4|                   ki hol érte ellenfelét, ott vágva, harapva, ragadva -
 46       1,      4|           összevissza hasogatva. A farkas ott nyúlt el a jégen, összeszúrva,
 47       1,      4|                  azt a keserű füstszagot? Ott, ahol a füstöt látod, nyers
 48       1,      4|              nyugodtan haladhatunk odább. Ott kozák őrtanya lesz a parton.~ ~
 49       1,      4|                Ödön egyenesen belefutott; ott azután egyszerre leszakadt,
 50       1,      4|                  Még mélyebbre szállt le. Ott már fájt szemeinek a nézés;
 51       1,      4|               tett előre víz ellenében; s ott meglátott egy egyenesen
 52       1,      5|                    Itt egy nagy dobbanás; ott egy nagy toppanás! Most
 53       1,      5|                 elítélne-e ön azért, amit ott mondtam?~ ~Az ifjú tiszt
 54       1,      5|                vezetik. Ahol megállítják, ott megálljon. Amit beszélnek
 55       1,      5|            reggelizni, nem él ilyesmivel; ott hagyta a német, s ment ki
 56       1,      5|                    De minthogy már a kávé ott maradt, nehogy kárba vesszen (
 57       1,      5|                    ugye?~ ~- Bizony nincs ott, Pál úr - szólt Richárd,
 58       1,      5|              annál jobbat.~ ~A vén huszár ott állt a széke mögött, míg
 59       1,      5|                  meg egy levelet: a bukét ott van a konyhaablakban egy
 60       1,      5|                  amik láthatók. Mindenütt ott kell lennem és mindent "
 61       1,      5|                igazán ingerülten. - Nekem ott egész becsületes szándékaim
 62       1,      6|                   legmagasabb udvarhoz, s ott sokszor voltak láthatók,
 63       1,      6|          Plankenhorsték estélyeinek, hogy ott elegáns társaságban lehetett
 64       1,      6|               jönni a vármegyébe.~ ~- Hát ott mit látnék?~ ~- Nagyobbszerű
 65       1,      6|              megállott: addig helyettetek ott leszek én, ki a szent küzdelem
 66       1,      6|       Plankenhorsték termeiben. Kártyázni ott éppen nem szoktak; ettül
 67       1,      6|               Richárd a büfébe érkezve -, ott van az én cicuskám, csakugyan
 68       1,      6|               aztán menjen a táncterembe: ott már várják.~ ~- Nem kell
 69       1,      7|                 az az angyali szép arckép ott a falon az ifjú vállán keresztülhajolva
 70       1,      8|               elfeledni. Itt egy szőnyeg, ott egy tabouret, amott egy
 71       1,      8|                árát.~ ~- És odavitte?~ ~- Ott is van már.~ ~Richárd igazán
 72       1,      8|               vastagságú könyvek, amiknek ott a legjobb helye; hanem ahelyett
 73       1,      8|             boltban, az a boltos maga, ki ott ül az ajtóban nagy prémes
 74       1,      8|               éppen a harmadik napja van. Ott ül ő egész nap, s csak olyankor
 75       1,      8|              Tessék addig helyet foglalni ott.~ ~Richárd megfogadta az
 76       1,      8|          kiszeretnek egymásból; egy ideig ott tartanak egy arcképet a
 77       1,      9|                egymáshoz, mint itt falun, ott azt, akit senki sem szeret,
 78       1,      9|               megtanultak.~ ~Az úrnő keze ott nyugodott a leány fején.~ ~
 79       1,      9|                   a parókiára, mi történt ott?". Nemsokára visszatért
 80       1,     10|                  ne menjen a kastélyba, s ott végére ne járjon az utóbb
 81       1,     10|                 Bécsbe?~ ~- Férjhez veszi ott egy nagy úr.~ ~- Nagy úr?
 82       1,     10|                     Gályákra! Mi történik ott vele?~ ~- Neki kell húzni
 83       1,     10|               ifjú, anyját megcsókolva.~ ~Ott azután meg sem állapodott,
 84       1,     10|              odavésve a nemesi címer alá. Ott pihent a kőszívű ember,
 85       1,     10|             engednek porrá lenni.~ ~Mikor ott a sírbolt előtt az anya
 86       1,     10|                  özvegy elsuhant közülük; ott hagyta őket boldogságukkal
 87       1,     11|               Mink is most érkeztünk ide; ott fognak ki négy lovamat hintobul.
 88       1,     11|          Hallottam, Bécsben izs volt.~ ~- Ott is voltam.~ ~- Valami baj
 89       1,     11|           szemközti kettős ajtó megnyílt, ott állt az egész hölgyvendégkoszorú,
 90       1,     11|              leány kezét atyjának.~ ~Ödön ott állt a kérő násznagy mellett.~ ~
 91       1,     11|            iszapba, saját elementumába.~ ~Ott legalább asszonyi szemektől
 92       1,     11|                 magát saját társaságában; ott sem hiányzottak a lelkesítő
 93       1,     11|               egész a kastély udvarára, s ott aztán kitörtek roppant nagy
 94       1,     12|             kalapok mellett; a szűr alatt ott füleltek az ólmos botok
 95       1,     12|           mindenki szánva másnap délig is ott várni étlen-szomjan a gyűlés
 96       1,     12|                  a fegyveres megyei őrség ott várt a jeladásra a szomszéd
 97       1,     13|                 új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak a
 98       1,     13|            sztentor hangú uraság.~ ~- Van ott elég katona - biztosítá
 99       1,     13|                nagyságodat a közkórházig, ott kap halottas szekeret, ami
100       1,     13|               háznak a gazdája bizonyosan ott van most a barikádokon elfoglalva,
101       1,     13|                   s bezárkózva szobájába; ott járt alá s fel nyugtalanul.
102       1,     13|                szívvel? És mit segíthetne ott? Soha még csak fegyver sem
103       1,     13|                  Plankenhorsték lakására, ott egy csomó diákot, demokratát,
104       1,     13|                 álmodtuk mindezt.~ ~Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk
105       1,     13|               Jenő és Alfonsine mindenütt ott voltak.~ ~Mikor hangzott
106       1,     13|                még az álom!~ ~Jenő azt is ott nézte az utcáról, tízezernyi
107       1,     13|                  reszket, midőn testvérét ott meglátja.~ ~Mi súgja lelkén
108       1,     14|               Jenő behunyt szeme előtt is ott izzott egész éjen át a tüneményes
109       1,     14|                  magát Plankenhorstékhoz, ott nem fog rátalálni Ödön.~ ~
110       1,     14|          katonaság kereszttüze közé, hogy ott összemorzsoltassa magát!~ ~
111       1,     14|                  szeszt meggyújtották; az ott égett végig az utcán, mint
112       1,     14|                 hallotta, hogy még mindig ott van a nevelőintézetben,
113       1,     14|               csak a túlsó oldalát látta; ott testvéri csókokrul és nemzeti
114       1,     14|                 barikádokon?~ ~- Ó, igen; ott volt mindenütt, lelkesült
115       1,     14|                  állókhoz, s egy ugrással ott termett mellettük.~ ~- Isten
116       1,     14|            bezörgetett rajta. A vén kapus ott leste az ajtóban a dolgok
117       1,     14|                   el rá a feleletet.~ ~De ott voltak már a seregnél Goldner
118       1,     14|             odajárt, azalatt a két csapat ott táborozott a kolostor előtti
119       1,     14|                meg az apácákat.~ ~De Edit ott volt!~ ~Ennek a kapunak
120       1,     15|                azok bujdokolnak még, akik ott rekedtek; a gázvezetés el
121       1,     15|                fogja körül. Őrtűz nem ég; ott is sötétség van és lehető
122       1,     15|                   a torlasz kövei közé, s ott megfenekelve folytatta tűzokádó
123       1,     15|              egész huszárcsapatot. Ki van ott közelükben?~ ~- Palvicz
124       1,     15|             hajlamának. Hadd érezze magát ott mentül kényelmesebben. Évdíját
125       1,     15|                alszik soha.~ ~Mikor aztán ott ült már Edit a hintó egyik
126       1,     15|                annak a kísértő lelke mind ott járna is e világtalan utcákon.~ ~
127       1,     15|                   közül a városba.~ ~Csak ott, ahol a legelső sötét utcába
128       1,     15|             templomot kell elérnie. Talán ott lel valami becsületes, jó
129       1,     15|                Egy utcaszegleten megállt, ott a szegletkőre leült. Ki
130       1,     15|                   találnom.~ ~- Kivel van ott dolga? Ilyen késő éjszaka,
131       1,     15|              számára való öltözéket. Volt ott több is.~ ~- Hanem mármost,
132       1,     15|         lerehenfeldi káposztáskerteken át ott nem szököm ki az ostromvonalukon,
133       1,     15|                 ablakból világ derengett. Ott vannak nénjeinek hálószobái,
134       1,     15|                lihegő kebellel mondá:~ ~- Ott lakik a két gonosz szívű
135       1,     15|                itten. Elég lesz a magamé. Ott tanyáznak a huszárok.~ ~
136       1,     15|               őrtűz égett egy csoportban; ott volt a temető, a csapat
137       1,     15|               Frau Midi, előre! Rám nincs ott szükség.~ ~Baradlayné Edit
138       1,     15|                  itt vannak?~ ~Mik voltak ott?~ ~Ott vannak szépen kiterítve
139       1,     15|               vannak?~ ~Mik voltak ott?~ ~Ott vannak szépen kiterítve
140       1,     15|            Richárd az ajtóhoz lépett. Pál ott őrködött.~ ~- Eredj - szólt
141       1,     15|                   fogják minden oldalról. Ott vész lesz minden ponton.
142       1,     15|                   kihozom onnan a fiamat, ott nem hagyom nekik!~ ~Richárd
143       1,     15|                   őrszemmel hajnalodottig ott fog maradni, hogy a cirkáló
144       1,     15|                   menniök a túlsó partra, ott egy gyalogútra leltek. Frau
145       1,     15|                 bebocsátva mind a hármat. Ott az előszobában hagyta őket,
146       1,     15|                   jönnek?~ ~- Jönnek.~ ~- Ott leszek!~ ~Palvicz Ottó rögtön
147       1,     15|                   kolostorkapuig, s midőn ott bebocsáták, Edit póröltönyét,
148       1,     15|                  a huszárőrtanyán voltam. Ott töltöttem az időt a kedvesem,
149       1,     16|                  a házak árnyékot vetnek, ott már sötét van.~ ~És mély
150       1,     16|               odáig elvonszolhassa magát. Ott gyöngéd ápoló kezek bekötik
151       1,     16|               háromszínű zászlót. Ezt tán ott feledték? Ennek az árnyában
152       1,     16|                  küszöbéhez, hogy vérjele ott marad annak; azután arccal
153       1,     16|                arccal a kövezetre hull, s ott meghal.~ ~Az alkonyfényt
154       1,     16|                Sokan nem látják azt, akik ott elhullva feküsznek...~ ~ ~
155       1,     17|              fejét odaejti az ifjú ölébe, ott tartani őt óra hosszat,
156       1,     17|                  semmit.~ ~Csakhogy éppen ott mulatott, ahol a többi egzaltált
157       1,     17|             nyugtatá álomkínozta fejét, s ott elszunnyadt.~ ~A harmadik
158       1,     17|                   lány csókja még most is ott ég az ajkán; a lány könnyeitől
159       1,     17|                    amin testvérei járnak. Ott most ön is lehetne osztálytanácsos,
160       1,     17|                  olyan nemzetiszínű volna ott, mint a többi. De ön határozatlan
161       1,     17|            Magyarországon feküsznek. Hogy ott most minő jogviszonyok vannak,
162       1,     17|         hazaballagni vele a szállására.~ ~Ott azután gondolkozhatott a
163       1,     17|                  még vendéglőben lakom, s ott áthallik a beszéd. Nekem
164       1,     17|                   Kárpátok közé menekült; ott lóval keresztül nem hatolhat.
165       1,     17|           hevélyekbe keverednek.~ ~De hát ott is legfeljebb Plankenhorstné
166       1,     17|               egész a hitvesi szerelemig. Ott az a másik szerelem megy
167       1,     17|            keresztül a zöldségeskerteken; ott kocsi várt rá, ezóta Pozsonyban
168       1,     17|               Mert bizony rárontott volna ott is.~ ~Nem is lehetne emberileg
169       1,     17|              kinevezési oklevelet is majd ott feledte Antoinette asztalán,
170       1,     17|                   golgotai alakoknak, kik ott roskadoznak a keresztfa
171       1,     17|                  a csatatérre menekülhet. Ott várja őt már a másik fiam,
172       1,     17|             valamennyit a halál mezejére. Ott el fognak veszni valamennyien.~ ~-
173       1,     18|                   és emberlakta hely van, ott megrakva minden helység
174       1,     18|                amerre pedig szabad a tér, ott nincs sem út, sem hajlék
175       1,     18|                  van írva az ajtóra, hogy ott vannak, értük mehet, akinek
176       1,     18|                   legközelebbi erdőségig. Ott ismét szerencséjükre bízta
177       1,     18|                 leghátul maradt.~ ~Amazok ott túlnan nem jöttek a szokott
178       1,     18|                  érték a kergetett vadat, ott volt Palvicz Ottó maga.
179       1,     18|               kiálta át Palvicz Ottó.~ ~- Ott leszek! - viszonzá Richárd.~ ~
180       1,     18|                tudom. Ti balgák! Látjátok ott azt a füzes vonalt? Az ott
181       1,     18|                ott azt a füzes vonalt? Az ott a March partja.~ ~- Ismerem.~ ~-
182       1,     18|                  partja.~ ~- Ismerem.~ ~- Ott meg vagytok szorítva.~ ~-
183       1,     18|               mely a March partját jelzé. Ott megálltak.~ ~- Látod! -
184       1,     18|                 az előttük fekvő völgyben ott láttak egy szép hattornyú
185       1,     18|                  amelyből éppen kijöttek. Ott meg kell várni, míg az éj
186       1,     18|            távolban megállt az előttük, s ott megint elkiáltotta az őr
187       1,     18|               országút a várost elhagyja, ott van egy sorompó. A sorompóknál
188       1,     18|               mindazt, amit átszenvedett, ott feledte volna e ködóceán
189       1,     18|               talál rajta. Sohasem jártak ott lóval. S ez istenkísértő
190       1,     18|              ember és ló összezúzva hever ott lenn.~ ~A bámulat, az elszörnyedés
191       1,     18|                   ruhás lovasok. A golyók ott pattogtak sűrűn a sziklafalról
192       1,     18|           lassankint elfedé a menekvőket. Ott, ahova most betértek, ember
193       1,     18|                   további kalauzolásra.~ ~Ott találtak egy boglya szénát,
194       1,     18|                   Ha ez meglep bennünket, ott nagyot kell pihennünk -
195       1,     18|                    nem akart velük együtt ott veszni, s magukra hagyta
196       1,     18|                 hagyta őket.~ ~Most aztán ott voltak a felhőkirály országában
197       1,     18|                   saját maguk előtt, hogy ott fel tudtak jönni. Az egész
198       1,     18|                   párologva a verítéktől, ott álltak a havas kezdetén,
199       1,     18|                   fagyasztó éji légben.~ ~Ott állva nem maradhatott, aki
200       1,     18|                   kidűl az útból. Gazdája ott könnyez fölötte. Maga is
201       1,     18|                  is szeretne lova mellett ott maradni fekve a kegyetlen
202       1,     18|                 enged senkit elpusztulni. Ott jár leghátul, biztat, vigasztal,
203       1,     18|                 odasiettek e hang után, s ott találtak egy bocskoros embert,
204       1,     18|                  hátul maradt társaiknak. Ott bevárták valamennyit. Nem
205       2,     19|               római sáncokat ostromolták; ott első volt, ki zászlója élén
206       2,     19|                  hidat vert a kemény tél, ott mondják el: "Eddig, és ne
207       2,     20|              elismerték róla, hogy ő lesz ott a legnagyobb stratéga.~ ~
208       2,     20|                  kerül valahol a dolog, ő ott is helyt fog állani.~ ~Nagyon
209       2,     20|                Legalább tíz zsák burgonya ott fagyott a földben, mert
210       2,     20|                menni a háborúba. Utoljára ott meglőnek, s én magamra maradok
211       2,     20|            elmente magának honvédseregbe, ott most kapitány; ott most
212       2,     20|         honvédseregbe, ott most kapitány; ott most nem is kell kaució.
213       2,     20|                  szolgálnom; mégpedig nem ott, ahol hatezer forintot kínálják;
214       2,     20|                  forintot kínálják; hanem ott, ahol adnak csak kétezer-ötszázat.
215       2,     20|                   tapasztalni fogja, hogy ott rangjához illően fogadtatik.~ ~
216       2,     20|                   száll, s nekünk akkorra ott kell lennünk.~ ~- Hiszen
217       2,     20|                  te most mégy a háborúba, ott meglőnek, levágnak; vagy
218       2,     20|               érkeztek meg a székvárosba. Ott a főbíró házához szállásoltak
219       2,     20|                   az, ki mindenütt szeret ott lenni, ahol verekedni kell;
220       2,     20|               gulyával; mert tudják, hogy ott szalma is lesz, s ők a legelsők,
221       2,     20|             fegyveres megőrzésére.~ ~Ödön ott akarta hagyni Boksa Gergőt
222       2,     20|                 ütközet? Hogy Boksa Gergő ott ne volna, ahol verekedni
223       2,     20|                fordult a szomszéd faluig; ott szekereket fogadott, s kincseket
224       2,     20|              átadta a bírónak. A számadás ott veszett. Mi lett a rábízottakból
225       2,     21|                   a röppentyűt az árokba, ott pukkant el, csak azután
226       2,     21|            puskaagyra került már a dolog, ott is hetykén, büszkén verekedett
227       2,     21|                hátunk mögött van egy híd; ott megállunk, és ott maradunk.
228       2,     21|                egy híd; ott megállunk, és ott maradunk. A nádason a lovasság
229       2,     21|                elfoglalta a kis csapat, s ott ismét rázendíté az esküdalt,
230       2,     21|           homályából az éneklő hős csapat ott a magaslaton úgy tűnt fel,
231       2,     21|               talált. Egy fiatal honvédet ott mellette abban a percben
232       2,     22|                 intézett az ellenfélre, s ott egy dombtetőre felkaptatva
233       2,     22|                meg egy közlegény lóháton. Ott könnyűlovasok tanyáztak.
234       2,     22|              miféle minőségben szolgáltál ott? - kérdé tőle az ezredes.~ ~
235       2,     22|                  ahol nagyon lövöldöznek, ott egy kicsit zsenírozom magamat.~ ~
236       2,     22|                   Az ökör azt hiszi, hogy ott a világ vége. Azonkívül
237       2,     22|               sorban; lovaik kipányvázva; ott főzik a bográcsokban a burgonyát
238       2,     22|             kormányozható nép az a tulok. Ott elfekszik a hideg földön,
239       2,     22|                szél mentébe essék tőle.~ ~Ott aztán letelepedett, jójcakát
240       2,     22|               most nyolcvan felé fut.~ ~- Ott van a négy őr, azok lovon
241       2,     22|               karikás kongása hallatszik, ott van siker. A futó állatok
242       2,     22|            pisztolyát, és rásüté. A golyó ott fütyült el Boksa füle mellett.~ ~
243       2,     23|                melyen örökké száraz a fű. Ott verekedett két ellenséges
244       2,     23|                   találkozik Isaszegen, s ott egy országúttá egyesül.
245       2,     23|                  ütközetben nagy úr. Csak ott lehet rajta átkelni, ahol
246       2,     23|                  az ellenfél zászlójához, ott vérzenek el saját zászlójuk
247       2,     23|                  vezérét.~ ~Pál vitéz, ki ott járt vezére nyomában, hirtelen
248       2,     23|                 magát. A dulakodó paripák ott agyontaposták. De megmenté
249       2,     23|               foly az ádáz viadal. Azokat ott nem lehet szétválasztani.
250       2,     24|                       Meghalt?~ ~- Bizony ott járt veled együtt, ahol
251       2,     24|             Richárdot a malomfolyosóra.~ ~Ott feküdtek sorban a csata
252       2,     24|                esett el. De nem hagyhatta ott, mert az fogta a kezét,
253       2,     25|                  a kasza fenése hangozik; ott már kaszálnak is.~ ~Az egész
254       2,     25|           bokornak; vándor rigó, fülemüle ott találja tavasszal a fészkét,
255       2,     25|            hangzik soha.~ ~Nem is kínozza ott ártó bogár az embert és
256       2,     25|                 Egy paradicsomi tájkép az ott.~ ~A derült távlatban egy
257       2,     25|              szerencse ránézve, hogy Jenő ott van. Az úgy ki tudja találni
258       2,     25|               Ismét ütközet volt? Ödön is ott járt? Nem sebesült-e meg?
259       2,     25|          figyelmet. Két gömbölyű kezecske ott abban a bölcsőben elkezd
260       2,     25|         honnhagyott nejét: a kolerától.~ ~Ott künn körös-körül a kolera
261       2,     25|               nőre szegezik szemeiket, ki ott járdal előttük fehér ruhában.
262       2,     25|                   meg; a ház nagyasszonya ott jár végig e sóhajhallgató
263       2,     26|              ketten csak megőrzik.~ ~Edit ott hallhatott eleget a magyarországi
264       2,     26|                  megsürgönyözni Bécsbe.~ ~Ott mindenki hihette azt, hogy
265       2,     26|                 az arasznyi utat megtenni ott az abroszon?~ ~Ha a Rastich-dandár
266       2,     26|          döbbentek azután meg tőle, mikor ott látták a lámpavilágnál ülni.
267       2,     26|            tudósítást, ki maga jelen volt ott, ahol Palvicz Ottó elesett...~ ~
268       2,     26|                   odaroskadva a földre.~ ~Ott sírt egy ideig, senki sem
269       2,     26|             kalapját, sálját felvéve állt ott, mint ki menekülni óhajt.
270       2,     26|                 egymásra szükségünk lesz, ott majd találkozunk.~ ~Azzal
271       2,     26|              utánad? Mindenkit! Szeretnek ott, gyűlölnek ott még, ahova
272       2,     26|                  Szeretnek ott, gyűlölnek ott még, ahova te mentél? Én
273       2,     26|                  még, ahova te mentél? Én ott sem fogok feledni. Jaj nekem,
274       2,     26|                   a sírnál: a vesztőhely. Ott találkozunk mind a hárman,
275       2,     26|             találkozunk mind a hárman, de ott sem békülünk ki. Ki békíti
276       2,     26|                   pamlagra veté magát, és ott maradt fekve.~ ~Edit reszketve
277       2,     27|                    non est ita".~ ~Lakása ott van abban a faluban, ahol
278       2,     27|                sül annak a rétesnek, amit ott a nagy, kihúzott asztalon
279       2,     27|               körül a kihúzott parázzsal, ott benn magasra kelt kalácsok
280       2,     27|                 kibeszéli, milyen idő van ott a fazékban, nagyokat pöffenve
281       2,     27|                   a regále, a mészárszék, ott is az ő marhájukat vágják,
282       2,     27|                   a szilvás; a savanyúvíz ott fakad a hegy tövében. A
283       2,     27|            gyertyánál a fidibuszt, mit az ott heverő Calepinusbul hasított
284       2,     27|                   semmit.~ ~- Az igaz, de ott voltam mindenütt.~ ~- Eltagadod.
285       2,     27|              feküdtél.~ ~- Nem ir semmit! Ott van kinevezis Közlönybe!
286       2,     27|                  van kinevezis Közlönybe! Ott van számadás kezükbe. Látnak
287       2,     27|                Van is hova pokolba! Nincs ott septemviralis tábla.~ ~-
288       2,     27|                   ismerős megjelenésével, ott vette fel a diskurzus fonalát,
289       2,     27|                leült az ablakzsámolyra, s ott oly kicsinyre húzta magát
290       2,     27|              vagyok én most! Ahol vagyok, ott minden embernek parancsolok.
291       2,     27|             széttekingetve a levegőben, s ott keresve azt a vakmerőt,
292       2,     27|                  százhatvanezer emberrel; ott van anglus egisz hadiflottával
293       2,     27|                   bombát. Ha az nem elig, ott talian; ha az sem elig,
294       2,     27|                szobába nézett be Ádám úr. Ott is nyitva volt az ablak.
295       2,     28|                hogy ahol az a patak ered, ott van egy odvas fa, abban
296       2,     28|                  Hiszen talán még most is ott van magánál Rideghváry baratomhoz
297       2,     28|                  megrohant vitéz.~ ~- Van ott még több is?~ ~- Hogyne.
298       2,     28|                van pecsovics.~ ~("No, egy ott szalad a másik úton az erdőben" -
299       2,     28|             csizmatalpába is bevarrva. Én ott is rátaláltam.~ ~Zebulonnak
300       2,     28|               magyar megfogja, főbe lövi; ott rebellis, itt hazaáruló.
301       2,     28|               keblébe dugta azt. Legalább ott fogja viselni.~ ~Azután
302       2,     28|                  férfiak nevei vannak már ott előtted aláírva.~ ~Zebulon
303       2,     28|             Rideghváryt meglátogatni, már ott találta nála Szalmást. A
304       2,     29|                   Ez udvarral összekötve, ott, hol a koronázási halom
305       2,     29|             falragaszok, mik korán reggel ott támadtak az utcaszögleteken,
306       2,     29|       bekanyarodott egyik mellékutcába.~ ~Ott elkezdett lassabban léptetni,
307       2,     29|             kazamatában.~ ~- S mért lakik ott?~ ~- Azért, mert oda van
308       2,     29|               hozzá nem eresztettek soha. Ott van a Nr. 1-ben a Fehérvári-kapu
309       2,     29|               gyermeked sírása felkölteni ott lenn!"~ ~E fogadás, ez ígéret
310       2,     30|                   kövét Budavárának, s az ott állt szemei előtt, egy kicsiny,
311       2,     30|               gerendákbul volt összeróva. Ott a puskagolyók fütyülése
312       2,     30|                 sorompó tömör kapui, s az ott elrejtett ágyúkból pusztító
313       2,     30|                  szétpukkanásukban. A nép ott állt a kapukban, és háromszáztizenhat
314       2,     30|                 bizonyos asszonytul, akit ott fönn fogva tartanak, két
315       2,     30|               meggondoltan válaszolt:~ ~- Ott, ahol matematikai összeállításokról
316       2,     30|              keresztül.~ ~Házmesterét már ott találta. Fraternizált a
317       2,     30|                   pesti Duna-sor házaira. Ott fog ön látni egy kétemeletes
318       2,     30|              telegráf. És azok a gyertyák ott jeladó betűk, amikkel a
319       2,     30|                   József térre vágott le. Ott éppen az ötszáz napszámos
320       2,     30|                   gyertyát ki gyújtogatja ott mégis?~ ~Ki kérdezné ezt,
321       2,     30|                század alatt épített.~ ~És ott csinálgatta a maga csizmadiaeszével
322       2,     30|                 ajtón be lehetett nyitni; ott hevertek ruhák, ezüstneműk
323       2,     30|          valamelyik konyhában, mit gazdái ott feledtek.~ ~A csizmadiának
324       2,     30|                  Benyitott az első ajtón; ott nem talált senkit. Nyitva
325       2,     30|                  eleve. Hanem egy gyertya ott ég az ablakban.~ ~Végigment
326       2,     30|             találkozott; hanem a gyertyák ott égtek az ablakokban. A gyertyatartókat
327       2,     30|                   az olvadt vas hullámzik ott a pince mélyén.~ ~A csizmadia
328       2,     31|                  s védem nőm, gyermekeim "ott" (és felmutatott a bástyafokra).~ ~
329       2,     31|                   tisztjei halva maradtak ott.~ ~A másik két zászlóalj,
330       2,     31|          átszökött a lábtón.~ ~Ama katona ott a várfokon arcához fogta
331       2,     31|               utolsónak maradjon.~ ~Mikor ott szembeállt a közelgő ellenféllel,
332       2,     31|            örömtől, a szép menyasszonytól ott a zárdában s az alvó ellenféltől,
333       2,     31|             Richárdhoz - Baradlay Ödön.~ ~Ott aztán egymás karjába omlanak.~ ~-
334       2,     31|                   sietek a Bécsi-kapuhoz, ott még van egy makacs ellencsapat,
335       2,     31|                   védmű oltalmazója.~ ~Az ott egész napfeljöttéig védte
336       2,     31|                    Hanem a boltozat alatt ott feküdt egy fekete tömeg.
337       2,     32|                kórházba bemenni?~ ~- Mert ott kiütött a kórházi üszög.~ ~-
338       2,     32|              függönyét félrehúzta előtte. Ott feküdt egy emberalak, rövidre
339       2,     32|                  szigetre összehordatnak, ott megáldatnak, beszenteltetnek,
340       2,     32|                   keleti partja mocsáros, ott a bambusz közt sok gyík
341       2,     32|                  nyílt egy sötét fakamra; ott, abban a sötét odúban látott
342       2,     32|              nézte az oldalt eső temetőt; ott hosszú sorokat látott apró
343       2,     32|                 Palvicz Ottó gyermekének. Ott visszaadják azt az emberiségnek.~ ~
344       2,     33|                  fénye takarja a vidéket, ott minden tárgy annak a színeit
345       2,     33|              városok, a faluk neveit, mik ott lábaik előtt el vannak szórva. -
346       2,     33|              colstokot.~ ~S amint Zebulon ott hanyatt feküdt az ágyon,
347       2,     33|               tetszett kapni.~ ~- No, hát ott egy palackban arak. Tessék
348       2,     33|                   három esztendeig voltam ott egyházfi.~ ~Zebulon örült
349       2,     34|                  fényudvar keleti oldalán ott sápadozott egy másik nap.
350       2,     34|              emberi kéznek.~ ~Azt a betűt ott merészen el kell olvasni!
351       2,     34|              nevezhetek többé! Haljak meg ott, ahol ezen te zászlódat
352       2,     35|                egyik lábát sem emeli fel. Ott fog állani, míg fel nem
353       2,     35|        hevenyészett szárnyék van felütve, ott a kozákok lovai kapálóznak.
354       2,     35|            kiférsz. Hátul van a szárnyék, ott vannak kipányvázva a kozákok
355       2,     36|                    hogy most legel. Nincs ott semmi.~ ~Ödön e puszta közepett
356       2,     36|                 kérdé mohón Baradlay.~ ~- Ott hát! De én se mentem ám
357       2,     36|                 úri kastélya. Hazamegy, s ott egész rangjához illő kommoditással
358       2,     36|                  aki nem esik éppen útba. Ott ön megírja a levelet egyenesen
359       2,     36|                láthatáron. Pedig nem volt ott egyéb, mint mocsár.~ ~Az
360       2,     36|                Ahol aztán a víz kezdődik, ott kezdődik az élet.~ ~Egy
361       2,     36|              messziről figyelmeztet, hogy ott mély iszap a talaj.~ ~Milyen
362       2,     36|                nem harcol többé. Ki ágyúz ott?~ ~Talán a két szövetséges
363       2,     36|                lovakat is jobban lehetett ott etetni. Mindenütt buja fű
364       2,     36|                    Mikor fölébredt, Boksa ott ült a gunyhóajtóban.~ ~-
365       2,     36|                   vetett annak belsejébe, ott látott egy asztal mellett
366       2,     37|                  akármi neved lesz. Nekem ott lesz a hazám, ahol te fogsz
367       2,     37|              Menjünk el Amerikába! Leszek ott melletted szolgáló, napszámos,
368       2,     38|                   magátul.~ ~Bezárták. ~ ~Ott azután várhatott, míg a
369       2,     38|                   senki sem tudta, hogy ő ott van.~ ~Megtörtént, hogy
370       2,     38|               Ezúttal a sírbolt fényét.~ ~Ott volt az egész hágcsó, mely
371       2,     38|                 élén megjelent Bécsben, s ott izgató beszédeket tartott
372       2,     38|                egyik győz vagy elesik. Ön ott is első volt a lábtón, s
373       2,     39|            sírköveink lesznek a jel, hogy ott szikla van, amerre nem kell
374       2,     40|             kőszívű férj arcképe elé jut, ott leroskadni a földre, és
375       2,     40|                Lábad alá akartál tiporni; ott vagyok. - El akartad veled
376       2,     40|                   többit! - Másik fiam is ott áll, ugyanazon sír szélén;
377       2,     40|                   ez így fájni fog."~ ~És ott maradt ájultan az arckép
378       2,     43|                 között tovább. Bérkocsija ott várt rá a vendéglőudvarban
379       2,     43|                      Az ötórai harangszót ott hallotta.~ ~Ez a lélekharang
380       2,     44|       kéjeleghetett.~ ~A bécsi indóháznál ott várta hintaja. Sietett keresztülfurakodni
381       2,     44|          vánkosomon. Most már a tieden is ott van.~ ~Edit nem borzadt
382       2,     44|             szégyen! Hogy most, e percben ott ásnak neki a homokban egy
383       2,     44|                ajtón túl a mellékszobában ott állt Baradlay Richárd polgári
384       2,     45|                   Mindennap, de mindennap ott fekszik a fiavesztett özvegy,
385       2,     45|             beveszi magát belső szobáiba. Ott, hol férjének arcképe áll,
386       2,     46|            Richárd kebléről lebontakozik, ott marad mellette, s jobbját
387       2,     46|                   lefolyni, akkor Richárd ott marad fogságban. Nem hal
388       2,     46|               mert nem érte be vele, hogy ott feküdjék a koporsóban, azt
389       2,     46|               akarta, hogy halva feküdjék ott.~ ~És ezzel szabadította
390       2,     46|                  a táborba a kedvesemhez; ott töltöttem a szeretőm szobájában
391       2,     46|                   élő fehér bársony haván ott látszott most is két éles
392       2,     46|                  az oltárig elkísérne, én ott az egész násznép előtt ezt
393       2,     46|                   mégsem igaz. Igaz, hogy ott volt kedvesénél; de nem
394       2,     47|                   nemesdombi paptól, hogy ott is megtörtént a háromszori
395       2,     47|              Részint, mivel a menyasszony ott lakik, részint, mert nem
396       2,     49|            hazatalált az anyja házához.~ ~Ott szívesen látták megjelenését,
397       2,     49|               bűnbánó levelet Richárdhoz. Ott nem tetszett neki még az
398       2,     49| legtisztességesebbet. Beállt fináncnak.~ ~Ott azután egészen jól érezte
399       2,     49|            Richárd utánajárt, hogy sorsát ott is előremozdítsa. Fölhasználta
400       2,     49|                   osztályba emelkedett, s ott úgy látszott, hogy meg is
401       2,     49|                      Egy öreg irodaszolga ott az előszobában nem állhatta
402       2,     49|                 két órakor a szállásomra, ott aztán majd kedélyesen diskurálhatunk.
403       2,     49|                  s onnan a budai vasútra; ott kapott egy vegyes vonatot,
404       2,     49|               szerencsétlen asszony aztán ott leroskadt a küszöbön. Testi
405       2,     49|                  Hanem az a másik asszony ott a kórágyon a pokol minden
406       2,     49|             tovahalad a termeken; ő pedig ott marad egyedül, lelkének