Rész, Fejezet

 1       1,      4|         Ó, a rendőrségnél mindig ébren vannak. Sietek. Mihelyt
 2       1,      7|             Edit bejött.~ ~- Még ébren voltál, Edit? - kérdé Antoinette
 3       1,     15|       tett gránitkocka.~ ~Akiket ébren tart a végzetes éj, azok
 4       1,     15|       ilyenkor már alig tartható ébren. Nem érdekli sem munka,
 5       1,     18| bóbiskoltak; nem volt már "okuk" ébren lenni. Csak Richárd, ki
 6       1,     18|          járt, tartották magukat ébren, s dörmögtek társaikra egyszer-egyszer: "
 7       1,     18|          minden tűznél egy ember ébren maradjon, aki vigyázzon
 8       1,     18|          egy ember minden tűznél ébren maradjon; az őrök azt hitték,
 9       2,     20|       hogyan lehetne fél szemmel ébren lenni, fél szemmel pedig
10       2,     26|          Azt hiszi, hogy az arak ébren tartja az érzőidegeket.~ ~
11       2,     28|    milyen furcsát álmodik ő most ébren.~ ~Hogy került ő most ide,
12       2,     37|          mikor mindenki aludt, ő ébren számlálta az órákat, s végig-végigjárt
13       2,     43|      leánynak a kétségbeesése.~ ~Ébren számlálta az órákat.~ ~Most
14       2,     43|    halotthordó. Tudta, hogy most ébren és otthon találja. Bebocsáták