Rész, Fejezet

 1       1,     15|       lámpa, mit nagynénje hintaja visz magával a sötét éjben; mint
 2       1,     15|            mindnyájunkat a pokolba visz.~ ~Az őrmester rögtön szétterelte
 3       1,     17|      keresztül, s kebeléhez ölelve visz egy kis alvó gyermeket.~ ~
 4       1,     18|            látszik, hegyes tájékba visz.~ ~Mikor a nap fölkelt,
 5       2,     23|           hajolnak. Három országút visz az erdőn keresztül, s mind
 6       2,     23|     lemenni a napnak, míg hírt nem visz felőle a tengereknek, ki
 7       2,     25|           egy boltozatos verandába visz fel, a gótíves ablakok színes
 8       2,     28| tapasztalni, hogy nagyon meredekre visz fel az út, jó lenne botot
 9       2,     30|           udvarpadlás-osztályokhoz visz, mik már nem szolgálnak
10       2,     32|        Elvisz az ördög.~ ~- Dehogy visz. Ma bedugtam a lábamat a
11       2,     37|          menj! Menj, ahová önfejed visz! Hagyj itt engemet kétségbeesve,
12       2,     46|         azt az embert, ha hírt nem visz neki az őt fenyegető fordulatról;
13       2,     47|           hőse ez, ki menyasszonyt visz haza egyedül egy tutajon,