Rész, Fejezet

  1       1,      1|           orvos szigorú arccal inte.~ ~Mikor aztán még egy üres szoba
  2       1,      1|                az eddig hallottakat.~ ~Mikor készen volt vele, a férj
  3       1,      1|            marad. Huszonnégy év előtt, mikor nőül vettem önt, sem láttam
  4       1,      1|         hatalmas, kőszívű ember aztán, mikor érezte, hogy e még hatalmasabb
  5       1,      2|               körüle ülőknek, melyiket mikor, kitől és minő érdemeiért
  6       1,      3|            volna.~ ~Az ebéd vége felé, mikor már a fagylalthoz kezdték
  7       1,      3|             ellenkező siker mellett.~ ~Mikor minden ember úgy szereti,
  8       1,      3|            kivontatnyi sárból, jégből, mikor bivalyok elvigeztek balneologiai
  9       1,      3|            Szörnyű esetnek találá azt, mikor meghallá.~ ~Hajszálait felborzolá
 10       1,      3|               volna nagysagozs aszony, mikor infamis cudar papa - azt
 11       1,      3|               Zebulon az espereshez.~ ~Mikor aztán az ajtón kívül érve,
 12       1,      3|              ne versifikalna olyankor, mikor az nem ilik a szomorú alkalomhoz.~ ~
 13       1,      4|            varázst ad a férfiarcnak.~ ~Mikor tizenkét óra után a termek
 14       1,      4|          asszony, mind úgy elnémulnak, mikor ez az oroszlányszelídítő
 15       1,      4|        parancsolta rövidséggel.~ ~- És mikor?~ ~- Rögtön.~ ~Leonin bámulva
 16       1,      4|          amennyi húsznapi útra elég; s mikor még sötéttel megérkezett
 17       1,      4|                is anyámtól kaptam ezt, mikor meghalt. Azt mondta, minden
 18       1,      4|             olyankor vezette a futást, mikor a Dnyeper kanyarulatot tett.
 19       1,      4|                úgyhogy a korcsolyázók, mikor már azt hitték, hogy messze
 20       1,      4|             Abban a pillanatban aztán, mikor Ödön rásütötte a pisztolyt,
 21       1,      4|              csak akkor jutott eszébe, mikor fejével a jégmennyezetbe
 22       1,      5|             száját jól befogja; aztán, mikor veszi észre, hogy már nem
 23       1,      5|                kifárasztott egy lovat; mikor azt megunta, még egy órát
 24       1,      5|         Valahonnan kerített bele bort. Mikor visszahozta, s letette eléje,
 25       1,      5|           Különben én is ilyen voltam, mikor fiatal voltam.~ ~Nemsokára
 26       1,      5|                miatt tartotta magasra. Mikor bátyjával kezet szorított,
 27       1,      5|         ártatlan delikvensre, s aztán, mikor odább ereszti, jót nevet
 28       1,      5|               Én is csak ilyen voltam, mikor ifjú legény voltam."~ ~
 29       1,      6|    Alfonsine-nek, ha táncra vitték; és mikor a hercegek jelmezbálokat
 30       1,      6|         egyesült.~ ~Hanem azért mégis, mikor este kilenc órakor Jenő
 31       1,      6|           körös-körül beszappanozni.~ ~Mikor aztán egészen be volt a
 32       1,      6|          szíjon.~ ~- Te Jéni! Egyszer, mikor Velencében voltam, találkoztam
 33       1,      6|             eljárnék az estélyeitekre. Mikor elszaladt mellettem, megcsippentettem
 34       1,      6|              csillagszóró szemeivel, s mikor Richárd odalépett a kredenchez,
 35       1,      6|               szemébe se kacsintott.~ ~Mikor éjfél után ismét együtt
 36       1,      7|              mamzel Bettinek hítták.~ ~Mikor egyedül voltak, azt kérdezé
 37       1,      7|                fogsorai vannak; azóta, mikor nevet, befogja a száját.
 38       1,      7|                rajtakapom, hogy éjjel, mikor azt hiszi, hogy mindenki
 39       1,      7|                nem mondta a komornyik, mikor bebocsátott. Bocsánat, Edit
 40       1,      7|              udvaron.~ ~A leány pedig, mikor Richárd léptei elhangzottak,
 41       1,      7|                és reszketett a dühtől, mikor e levelet végigolvasá. Nem
 42       1,      8|                Richárd úgy érzé magát, mikor hazament, mintha lovon ülne,
 43       1,      8|               teremtett.~ ~Annálfogva, mikor hazaérkezett, egészen idegennek
 44       1,      8|       idejekorán hazatért lefeküdni, s mikor vetkőzni kezdett, nagy megelégedésére
 45       1,      8|      dohányzacskót a nevem napjára; de mikor azután megcsalt a szeretőm,
 46       1,      8|               s csak olyankor kel föl, mikor vásáros érkezik, a nagy
 47       1,      8|             ajtóba, mert nem tudhatni, mikor hoz valakit a jó szerencse.~ ~
 48       1,      8|               Íme, még alig nyolc óra, mikor egy szép huszártiszt lép
 49       1,      8|        vezetett, Salamon szállására.~ ~Mikor feljutott a bolt feletti
 50       1,      8|            idefenn? - kérdé a zsibárus mikor felkapaszkodott a lépcsőn
 51       1,      8|              egymást. Ifjú gavallérok, mikor házasodni akarnak, nem szeretik,
 52       1,      8|        Megérdemli a körültekintést. Ó, mikor egy-egy országos ünnepély
 53       1,      8|              Félt, hogy azzal fogadja, mikor belép, hogy "Nohát, nem
 54       1,      9|            kitévedve az úrnő arcára.~ ~Mikor láttam, hogy nem tartóztathatom,
 55       1,      9|        asszonyom, hogy Ödön remek fiú; mikor a hevélyben korcsolyám leszakadt
 56       1,      9|                 hogyan kell nem sírni, mikor valami fáj, míg beletanultam
 57       1,      9|         csillagok: szerető női szemek! Mikor partra vontak bennünket
 58       1,      9|               megölelte a kisasszonyt, mikor leszálltak a hintóból, nem
 59       1,     10|              húzni a parton a kötelet, mikor a gályát átvándoroltatják
 60       1,     10|                engednek porrá lenni.~ ~Mikor ott a sírbolt előtt az anya
 61       1,     10|              az hidegebb és szomorúbb, mikor legutóbb látta. Régi már
 62       1,     10|             minden érzelgést elítél.~ ~Mikor Ödön útiköntösét átváltá,
 63       1,     10|       dobbanik-e meg kővé lett szíved, mikor ily mennyországi látvány
 64       1,     11|             bene van historicum datum, mikor születtek. Felesigem nagyon
 65       1,     11|               ujsag kezibe Allgemeine. Mikor legnagyobik kisasszonykam
 66       1,     11|                 Negyedik kisasszonykam mikor megirkezte, akor volt bolond
 67       1,     11|                 Hanyan vattok odahaza, mikor együtt vattok, Karika? Csak
 68       1,     11|            Csak öten? Nekem ugy tecik, mikor nagyon larmaztok, mintha
 69       1,     11|              is elég nagy gond; kivált mikor három már bálba járni való,
 70       1,     11|                rá mind; annálfogva is, mikor már szemtül szembe álltak,
 71       1,     11|           kérdé Rideghváry Zebulontól, mikor ismét visszatért hozzá.~ ~-
 72       1,     11|       Tormándynak.)~ ~- Ne állj mellé, mikor beszélsz.~ ~A kézfogót a
 73       1,     11|              csak akkor jutott eszébe, mikor Chariclea kisasszonyt meglátta,
 74       1,     11|                mondását: "Gondold meg, mikor szólj, mikor mondd el, amit
 75       1,     11|              Gondold meg, mikor szólj, mikor mondd el, amit szívedben
 76       1,     11|          magának fejfájást azzal, hogy mikor kiadja és mikor újra beszedi
 77       1,     11|            azzal, hogy mikor kiadja és mikor újra beszedi a sok evőeszközt,
 78       1,     11|              tintás tudósokra, s végül mikor már nagyon jól meg volt
 79       1,     11|                másiknak volt szánva.~ ~Mikor aztán a nagy éljenzés valahogy
 80       1,     12|               izs. Akor volt jó világ, mikor nem tudta más irni, olvasni,
 81       1,     12|           gyűlések előzményeiből, hogy mikor kifogytak az argumentumok,
 82       1,     12|                beszédét elmondhassa.~ ~Mikor Tormándy elkezdett beszélni,
 83       1,     12|              az megtörtént rajta, hogy mikor így küzdött egy fellázadt
 84       1,     12|         partitúrából előre látja, hogy mikor jön egy "scherzo", mikor
 85       1,     12|               mikor jön egy "scherzo", mikor az "allegro"; mikor kell
 86       1,     12|          scherzo", mikor az "allegro"; mikor kell az öreg dobnak a bombardonnal
 87       1,     12|              azután magátul elhallgat, mikor látja, hogy a másik elnémult,
 88       1,     12|           akkor szörnyedt el mindenki, mikor a vértől elborított alakokat
 89       1,     12|              kardcsattogás hangzott.~ ~Mikor aztán a vérengző főbíró
 90       1,     12|    szatelleszei az ablakon kidobattak, mikor az egész felháborodott tömeg
 91       1,     12|              fogózva. Olyan volt, mint mikor a sakál találkozik India
 92       1,     13|                színére felemelkedni.~ ~Mikor aztán rengeteg nagy háta
 93       1,     13|        boronáltatni, legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat
 94       1,     13|               hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem
 95       1,     13|                 s ugyan örülnek rajta, mikor víz helyett zsírt meregetnek
 96       1,     13|      alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak,
 97       1,     13|             kérdezni azt a császártól? Mikor annak olyan jó szíve van!
 98       1,     13|               bosszúsan a titkár. - De mikor a katonák úgy lőnek, hogy
 99       1,     13|        szemével láttam a Mihály téren, mikor a tüzérek a sárba dugták
100       1,     13|                azután is járt a szája, mikor már nem beszélt. Valószínűleg
101       1,     13|              mutogassa magát olyankor, mikor minden ember helyet kér
102       1,     13|              kapus úgy kacagott rajta, mikor elexpediálta, hogy a két
103       1,     13|            Alfonsine vállára tűzött, s mikor a hömpölygő néptömeg legviharosabb
104       1,     13|               akaratának. Most azután, mikor mindazon támaszokat, akikhez
105       1,     13|           egyszerre elseperte a vihar; mikor a monumentális nagyságok,
106       1,     13|           óriási heroizmus kell ahhoz, mikor egy ideggyönge ember elszánja
107       1,     13|                és mégis lángol a vére, mikor elmúlásukat hallja.~ ~Csupán
108       1,     13|              mennyire volt meglepetve, mikor a szögletben befordulva,
109       1,     13|             gépileg tolták odáig.~ ~És mikor Alfonsine meglátta őt maga
110       1,     13|               odadűljön a vállára, sőt mikor egy pillanatra magukra maradnak,
111       1,     13|                mindenütt ott voltak.~ ~Mikor hangzott az utcán a riadó,
112       1,     14|           csupa merő lángsugarakból. S mikor már elhallgatott az utcákon
113       1,     14|               legyen. Ha eljön az idő, mikor nőül veheti, akkor majd
114       1,     14|             népet egy puszta szavamra, mikor azt mondtam neki: "Most
115       1,     14|         változata? Hol rejtőznek ezek, mikor csendes idő van? Közöttünk,
116       1,     14|               kezükbe a veres zászlót, mikor a szabadság fehér zászlói
117       1,     14|               arcot nem ismer közülök. Mikor előrohantak a füst és eltaposott
118       1,     14|            közt nyugtalanság támadt.~ ~Mikor Fritz újra rákezdte a szónoklatot,
119       1,     14|             győztes. Majd meglássa ön. Mikor én elkezdek versekben beszélni,
120       1,     14|          szörnyű vas szórta a szikrát, mikor összecsókolódott; de az
121       1,     14|            elmaradva a lovasszakasz.~ ~Mikor másodszor elnyargalt a zárda
122       1,     14|                közeledők szeme közé, s mikor eltáncolta fölöttük porkavaró
123       1,     14|               a szóval, hogy "tessék", mikor az utcát, amilyen széles,
124       1,     14|                idézett elő vérengzést, mikor az egész kravallt puszta
125       1,     15|       tábornokkal. Holnap este azután, mikor a kitörés tervezve van,
126       1,     15|            érdekli.~ ~Evett jóízűen.~ ~Mikor kedvese főbelövéséről beszéltek,
127       1,     15|              össze ne vacogjanak, mint mikor a gyermek a tűzharang kongását
128       1,     15|               gyanú nem alszik soha.~ ~Mikor aztán ott ült már Edit a
129       1,     15|              egyszer-egyszer állt meg, mikor az óra ütött. Két óraütést
130       1,     15|              utcanevet, egy házszámot, mikor ily vak sötétség van körös-körül?~ ~
131       1,     15|              hárman. Nem szabad félni! Mikor legjobban fél valaki, akkor
132       1,     15|           harangok a város tornyaiban, mikor az álcázott nők a Kaiserstrasséra
133       1,     15|                elolvassa.~ ~És azután, mikor elkezdte olvasni, akkor
134       1,     15|             azt hitte, hogy álmot lát, mikor azután a vén szolga felnyitá
135       1,     15|             fájdalmat érzett szívében, mikor anyját így látta, így ölelte,
136       1,     15|            akkor legalább tudni fogom, mikor nap nap után a hideg kövön
137       1,     15|              és csapatja elé lovagolt. Mikor a két nő elhaladt a lovagok
138       1,     15|             egyedüli útmutatójuk, hogy mikor jöttek, az eső hátba verte
139       1,     15|           elmaradt tőlük mind a három, mikor a lerchenfeldi kapuhoz közel
140       1,     15|    lerchenfeldi kapuhoz közel értek.~ ~Mikor a pusztán hagyott torlasz
141       1,     15|           lábadat legelőször leteszed, mikor a kocsiból leszállsz. De
142       1,     15|             megzavarta őket a jelenet, mikor soror Remigia egyedül hajtatott
143       1,     15|             Hallatlan elvetemültség!~ ~Mikor a feddés, fenyegetés nem
144       1,     15|             jámbor szüzek elborzadtak, mikor vetkőztetni kezdék, s minden
145       1,     15|           gombos szíj. A fiatal leány, mikor szűz testét vérig sújtá
146       1,     15|               a fájdalomtul elájult.~ ~Mikor ismét magához tért, már
147       1,     15|    apácakolostorba.~ ~Tudniillik, hogy mikor a soror Remigia által informált
148       1,     16|              sebeiket eltitkolni, hogy mikor jön keresésükre a vaskezű
149       1,     17|             tesznek megmagyarázhatóvá. Mikor az éjszakát az ostromröppentyűtől
150       1,     17|     fölgyújtott paloták világítják be, mikor az álmokat a bombapukkanás
151       1,     17|                szemében. És néha-néha, mikor egyszer az ostromzaj egy-egy
152       1,     17|               minden ideg felett.~ ~De mikor ezt a színültig koronázott
153       1,     17|              neve, hogy tudja a szíve, mikor bekopogtat hozzá az ajtón,
154       1,     17|          csöndes óráján a nyugalomnak, mikor az ágyúzás szünetet tartott,
155       1,     17|           otthon képzelte magát.~ ~Még mikor legutoljára e kis szobában
156       1,     17|                  Jenő ajtajából leste, mikor távozik el az utolsó látogató
157       1,     17|        családodról.~ ~Jenő úgy fázott, mikor az útlevelet átvette. Félt
158       1,     17|              extra statum fogalmazója, mikor egy elvesztett ezerkétszáz
159       1,     17|                rebegni, hogy "igen".~ ~Mikor úgy megzavarja a szemérmes
160       1,     17|           feledte Antoinette asztalán, mikor elment. Annak kellett azt
161       1,     17|             utcáin és mulatóhelyein.~ ~Mikor tükre elé állt, hogy nyakkendőjét
162       1,     17|            menni tőlünk, s jaj nekünk, mikor ismét visszatérsz. A büszke
163       1,     17|               fel helyéből, mint Saul, mikor a próféta lelkét eléje idézte
164       1,     18|              nem jutott valami eszébe, mikor felnéztek a futó csillagra,
165       1,     18|            akkor hullott alá az égről, mikor a legelső paripa csülökig
166       1,     18|                 Mi hír a táborból?~ ~- Mikor én eljöttem, a vasasok felkerekedtek,
167       1,     18|                 egész a hazajutásig.~ ~Mikor a nap tűzveres hegyként
168       1,     18|                már valaki más őneki.~ ~Mikor a völgykanyarulatnál a malom
169       1,     18|          kapitulációt - monda az öreg, mikor már mind átvonszolták a
170       1,     18|                üszköt dobatott bele.~ ~Mikor a láng fellobogott, már
171       1,     18|        embernél. A többi még ki tudja, mikor érkezik.~ ~Hanem ennek a
172       1,     18|           harsogó moraj hangzott, mint mikor vízzuhatag omlik alá, s
173       1,     18|                 Ki ne ismerné az ízét; mikor vadászaton elfogyott minden
174       1,     18|                nehogy meglepessenek.~ ~Mikor készen volt a puliszka,
175       1,     18|     közeledhetett volna azon forrón.~ ~Mikor aztán éppen neki akartak
176       1,     18|            dörmögé Pál úr a háta mögé, mikor a szétziláltan futó csapatra
177       1,     18|         lóhossznyira beérte Richárdot, mikor az a füzes partra felkaptatott.~ ~
178       1,     18|   újrakezdődött a sánc négy szegletén. Mikor pedig az elhangzott, akkor
179       1,     18|                tudnák, merre menjenek, mikor kard van a kezükben?~ ~De
180       1,     18|                 hegyes tájékba visz.~ ~Mikor a nap fölkelt, a köd egészen
181       1,     18|               éppen olyan ebéd lett.~ ~Mikor félig volt sülve, főve minden,
182       1,     18|               kiálták a hadfiak; hanem mikor a félig főtt lakoma mellett
183       1,     18|                előre, fel a hegynek!~ ~Mikor kétórai titáni égostromlás
184       1,     18|                  Már hadsorban álltak, mikor az üdvözlő honfiak serege
185       2,     19|           látta el őket úti élelemmel, mikor szekérre ültek. Amint a
186       2,     19|                állnak meg előtte, hogy mikor a folyamon hidat vert a
187       2,     19|                 mérkőzzünk össze!"~ ~S mikor az összemérkőzés után recsegve-ropogva
188       2,     19|                hadiszereit felvenni, s mikor a másik had jön, nincs egy
189       2,     19|          ménesen, nem lehet rátalálni. Mikor a nemzeti seregnek élelem
190       2,     19|         nyugtatványra előterem minden; mikor a másik jön, készpénzért
191       2,     20|   alkormánybiztos és stabális tiszt!~ ~Mikor felküldték Pestre, akkor
192       2,     20|               a legnagyobb állambölcs, mikor visszaküldték, akkor elismerték
193       2,     20|                 Negyvennyolcban aztán, mikor elvégre még a kulisszák
194       2,     20|               mind. Csak úgy danolnak, mikor viszik őket. Puskájuk ugyan
195       2,     20|         amennyit az hoz magával. Aztán mikor lövöldöznek, iparkodjék
196       2,     20|                 mintha heten volnának, mikor nagyon lármáznak, a nagyságos
197       2,     20|               nem lehet hasznát venni, mikor vendég áll a házhoz. Mindannyiszor
198       2,     20|               úrhölgynek a szempillái, mikor már érzik a hora canonicát,
199       2,     20|              Zebulon úr; s ugyanazért, mikor valami vendég jöttét akarja
200       2,     20|              Mink is tehettük azelőtt, mikor még jobbágyaink voltak;
201       2,     20|                itt van Chariclea. Akit mikor kicsi volt, mindig úgy hittunk,
202       2,     20|                Milyen édes érzelem az, mikor az ember azt látja, hogy
203       2,     20|          hasonlít azon édes ámulathoz, mikor a szuverén népnek az ő uralkodója
204       2,     20|             érünk be éjszakára.~ ~- De mikor a feleségem, a leányaim
205       2,     20|          ehetünk fehér kenyeret akkor, mikor a katonáink feketét!~ ~Zebulonnak
206       2,     20|             sem tudott belediktálni.~ ~Mikor a szolgálóval maga után
207       2,     20|           ebéddel, se vacsorával. Majd mikor hazajövök, akkor itthon
208       2,     20|               Zebulon hátrapillantani, mikor a szekér kicsörömpölt a
209       2,     20|             kenyér? - kérdé tőle Ödön, mikor Zebulon elkezdte azt a foga
210       2,     20|             gyün".~ ~Igen, de hol jön? Mikor jön?~ ~Ödön megszánta Zebulont
211       2,     20|                éheznek, ha szomjaznak, mikor más becsületes ember káromkodnék,
212       2,     20|             mint ez a mostani hajcihő, mikor a Papszászt restoráltuk.
213       2,     20|              vontatott, éles hangján: "Mikor jön már az a vendég?" Csak
214       2,     20|          vendég?" Csak akkor riad fel, mikor Ödön megint visszajön valamit
215       2,     20|            engedelemnek. Milyen jó az, mikor az ember vénségére beáll
216       2,     20|             óra alatt kettőt aludni.~ ~Mikor aztán az óra kettőt kakukkolt
217       2,     20|               hozzáverni az asztalhoz, mikor csak egyszerre puskaropogás
218       2,     21|               mindenki az ellenségnek. Mikor nehány nap múlva a hadügyér
219       2,     21|          teljes és tökéletes volt.~ ~S mikor végül a futók után megeresztette
220       2,     21|                a kongrév-röppentyűket; mikor ez ismeretlen, ijesztő tűzkígyók
221       2,     21|       balvégzetes kimenetelét látta, s mikor már mindenki elveszette
222       2,     21|                elszánt.~ ~Az ellenfél, mikor e kis csapatot tömörülni
223       2,     21|                végére, akkor lőnek rá, mikor bizonyos a golyó.~ ~És aztán
224       2,     21|                 Kiállta becsülettel.~ ~Mikor szuronyra, puskaagyra került
225       2,     21|               Mintha érezte volna azt, mikor odajött hozzám, és azt mondta: "
226       2,     22|                bele, mint a behemót.~ ~Mikor a kellemetlen afférnek vége
227       2,     22|         kártyázott a többi tisztekkel, mikor jelentették neki, hogy itt
228       2,     22|           kinevezés útján: elfogadták. Mikor menni kell, egy suhanc elhajtja
229       2,     22|          szélrül egy sem szeret menni. Mikor egyet kiválasztanak közülök,
230       2,     22|          vakargatja róla a szutykot.~ ~Mikor aztán jó csomó szennyet
231       2,     22|                a zsebébe, ahogy illik; mikor valaki az elöljárójával
232       2,     22|            került felülni. Hanem aztán mikor fenn ült, mintha hozzá lett
233       2,     22|              kiabált a vad marhákra.~ ~Mikor aztán jó tömött csoportban
234       2,     22|               ez lefekszik az ágyra, s mikor én fáradtan bejövök, engem
235       2,     22|          csapsz födhö, Gerge pácsi!" S mikor összeölelkezett vele, Gergő
236       2,     22|               vitéz kalandokkal, most, mikor igazi hőskalandot vitt véghez,
237       2,     23|              szétszedtek a honvédek, s mikor töltényük elfogyott, kövekkel
238       2,     23|        eltakarta az egész csatatért. S mikor egy szélroham hirtelen elkapta
239       2,     23|              halálangyal pallosának, s mikor az ércen, vason keresztülvágott
240       2,     23|                onnan is leszorítják, s mikor a túlsó láthatáron fölemelkedik
241       2,     24|               mely az ő fején fekszik; mikor a kezét megmozdítá, meglepte,
242       2,     24|             halált olcsón osztogatták. Mikor te leestél lovadról, szegény
243       2,     24|            Richárd. - Hogy rátaláljak, mikor visszajövök őt keresni.~ ~-
244       2,     24|             van a végsőre. Első szava, mikor bementem hozzá, az a kérdés
245       2,     24|                mi történt Baradlayval. Mikor értesítettem róla, hogy
246       2,     24|      benyílójában feküdt Palvicz Ottó. Mikor Richardot belépni látta,
247       2,     24|                 Fiatal hadnagy voltam, mikor megismerkedtem vele. Mind
248       2,     24|           gassenhauereket, operákat.~ ~Mikor aztán a lázroham percnyi
249       2,     25|       boldogságot zengő hangján. Aztán mikor jön egy szemtelen légy,
250       2,     25|               És annak te vagy az oka. Mikor előttem ülsz, mindig azon
251       2,     25|            arca ragyogott a mosolytól, mikor Jenő azt kitalálta.~ ~Hanem
252       2,     25|                    Mi hír Ödönről?"~ ~"Mikor fog hozzánk visszajönni?"~ ~"
253       2,     25|              szomorúságát eltitkolnia, mikor Richárd bátyja megsebesültét
254       2,     25|            aranyidőket mesélni előtte, mikor saját szívében a fekete
255       2,     25|         megjelennek, s ismét eltűnnek, mikor a hold fénye odább megy.
256       2,     25|               osztály szobáit; azután, mikor azok megteltek, a felső
257       2,     25|                össze kell borzadnia.~ ~Mikor elhatározta rá magát, hogy
258       2,     25|      magasságért meg kell szenvedni!~ ~Mikor már tömve volt a háza sebesültekkel,
259       2,     26|             döbbentek azután meg tőle, mikor ott látták a lámpavilágnál
260       2,     26|         öldöklő mérget kérjen kölcsön, mikor már az öné elfogyott, gondoljon
261       2,     26|           testetlen léleknek, hogy az, mikor már megszűnt egy egész emberalakot
262       2,     26|               Alfonsine odaállt eléje, mikor mindenki magukra hagyta.~ ~-
263       2,     26|               gondolkozzál rajta, hogy mikor fogsz engem utolérni. Az
264       2,     26|            idehaza. Hogy minden éjjel, mikor alunni mégy, minden reggel,
265       2,     26|            alunni mégy, minden reggel, mikor fölébredsz, ezt súghassam
266       2,     26|            magadat, és essél kétségbe, mikor magadra ismersz bennem,
267       2,     27|               senkire sincsen gondjuk. Mikor Tallérossy Zebulon sóhajtozva
268       2,     27|                 hogy leányom nincsen!" Mikor Szalmás uram agyarkodik
269       2,     27|                hogy megnézte a vetést, mikor zöld volt, megnézte, mikor
270       2,     27|             mikor zöld volt, megnézte, mikor sárga volt; s meglőtte benne
271       2,     27|                Nem voltak jobbágyai.~ ~Mikor aztán kiütött a belháború,
272       2,     27|                e szomorú történeten.~ ~Mikor az asszonyság az ószilvóriummal
273       2,     27|              ti férfiak egymás között, mikor magatokra maradtok - pirongatá
274       2,     27|           magát kacagtában a pamlagon, mikor ezt nagy keservesen előadja.~ ~-
275       2,     27|          Baratom, ki elbujtatot nekem, mikor elmentek tüle cserepárok,
276       2,     27|                ide tehozad. De hogyan? Mikor mesze van. Mindenüt katona,
277       2,     27|            zsido aszonynak, szipen; is mikor gyüte rank szemközt svalizsér,
278       2,     27|               csak azután következett, mikor meglátta azt a valakit,
279       2,     27|                nyolcszázötven ágyúval; mikor az kigyün, csak úgy fog
280       2,     27|               minisztert, aki hallgat, mikor interpellálják, és egy képviselőt,
281       2,     27|            képviselőt, aki nem beszél, mikor rá kerül a szólás sorja.~ ~
282       2,     28|               aztán azt a boldogságot, mikor egyszer Zebulon a legelső
283       2,     28|                 Mit monta csapatvezér, mikor nevemet meghallott?~ ~A
284       2,     28|           hazámért hideget, éhséget; s mikor megérkezem országgyűlésbe,
285       2,     28|                Mert már elcsíptem.~ ~- Mikor?~ ~- Ezelőtt egy órával.
286       2,     28|              de hova elteszem orromat, mikor enyim nagy sasorr, tisztelendő
287       2,     28|               tenni a mellényzsebbe.~ ~Mikor aztán így megkopasztva,
288       2,     28|              lát maga előtt.~ ~Hát még mikor a pap tógáját fölvette.
289       2,     28|              volt császári seregekkel, mikor Zebulon behajtott.~ ~A sorompónál
290       2,     28|                majd kiugrott féltében, mikor annak lépcsőin felballagott.
291       2,     28|              Szentül félt, hogy mégis, mikor a biztos előtt fog állni,
292       2,     28|                menni a papiroson, mint mikor az álmos kocsist viszi a
293       2,     28|               ópiumot szítt volna.~ ~S mikor aztán kialudta magát, és
294       2,     28|                 Még pro superabundanti mikor felöltözött, s elment Rideghváryt
295       2,     29|             még egyszer hallani Isten, mikor az arkangyal trombitája
296       2,     29|               harsogni: "feltámadás!"; mikor az újraébredők miriádjai
297       2,     29|    átszunnyadták a századok rémálmait, mikor a gyöngéknek erejük villámmá
298       2,     29|          erősek hatalma füstté oszlik; mikor lelke támad minden rögnek,
299       2,     29|              Mint a feltámadás napján, mikor a sírok felvetik halottaikat,
300       2,     29|            sírok felvetik halottaikat, mikor minden rög megelevenül,
301       2,     29|              egy házszámot keresett.~ ~Mikor rátalált a keresett számra,
302       2,     29|             akarta megreggeliztetni.~ ~Mikor aztán Richárd megint leszállt
303       2,     29|     vakarózásra, mint a kutya.~ ~- Hát mikor jön haza ez az asszonyság?~ ~-
304       2,     29|            bújósdit játszik a sorssal. Mikor Palvicz kereste, akkor a
305       2,     30|              gyalogcsapat két ágyúval. Mikor a huszárok lőtávolba értek,
306       2,     30|              akihez vendégül szállt.~ ~Mikor május 4-én az első ágyúszó
307       2,     30|                érkezőt. Meg is ölelte, mikor visszakerült.~ ~- Mindenütt
308       2,     30|         polgártárs?~ ~- Igen alaposan. Mikor a piacon hagymát, burgonyát
309       2,     30|         ácsorogtam a kórházajtó előtt. Mikor aztán a többi parasztokat
310       2,     30|                hát ne maradj itt ülve, mikor mi többiek mind odábbmegyünk.~ ~-
311       2,     30|              úrnak nézzék. Reszkettem, mikor elment előttem, hogy ő is
312       2,     30|      valamennyi. Híres demagóg volt.~ ~Mikor bealkonyodott, a polgártárs
313       2,     30|                nem tartott szünetet, s mikor e pokoli zene elhallgatott,
314       2,     30|          mondják, az Isten beszél. Hát mikor a bombák dörögnek, az a
315       2,     30|              annak, aki azt okozza?"~ ~Mikor aztán elhallgatott a dörgés,
316       2,     31|        csapatok mind visszavonulnak.~ ~Mikor aztán az ellenfél azt hiendi,
317       2,     31|             félvállról Richárd -; majd mikor az ágyúszó jelt ád, akkor
318       2,     31|            fogják lábtókon megrohanni. Mikor hallani fogod az ágyúlövést,
319       2,     31|          ellenvetése.~ ~Ödön indult.~ ~Mikor Richárd menni látta bátyját,
320       2,     31|          fülemüle éjjeli csattogása.~ ~Mikor aztán az óramutató a perchez
321       2,     31|        holttestén kellett átlépniök, s mikor már fölfelé haladtak, sok
322       2,     31|   fölmenekültek a harmadik teraszra.~ ~Mikor aztán a honvédek a harmadik
323       2,     31|            akkor vették észre egymást, mikor az egyik innen, a másik
324       2,     31|             maga utolsónak maradjon.~ ~Mikor ott szembeállt a közelgő
325       2,     31|           agyonnyom egy pillanatban.~ ~Mikor nagyon sokára ismét fel
326       2,     32|                 felelé az ápolónő.~ ~- Mikor?~ ~- Ma reggel.~ ~- És a
327       2,     32|           sietett a halál e házából.~ ~Mikor kilépett belőle, oly jólesett
328       2,     32|              hónapban kijár a bére; de mikor valami úri dámával van dolgom,
329       2,     32|       gyermeknek a vérét. Hja, lelkem, mikor azért a másik porontyért
330       2,     32|               azt a magisztrátus adja; mikor egy olyan eldobott porontyot
331       2,     32|               szegénykének a lábán."~ ~Mikor kivitte a világosságra,
332       2,     32|               tartáspénzt ki fizeti?~ ~Mikor a gyermeket elhelyezte Richárd,
333       2,     32|               meghalató intézettől".~ ~Mikor a falu alatt elrobogott,
334       2,     33|             Amerikába.~ ~Hanem azután, mikor azt látta, hogy nagyobb
335       2,     33|              úton egy szót se.~ ~Hanem mikor Rideghváry Bence aznap este
336       2,     33|     flanelljaklija alá.~ ~Éjjel aztán, mikor Rideghváry úrral egy szobában
337       2,     33|              termetem hosszúságával?~ ~Mikor aztán a kis emberke azt
338       2,     33|               nem lesz-e valami bajom. Mikor azt hittem, hogy meg tetszett
339       2,     34|           magyar és nem magyar között, mikor végig be volt fagyva. Ennek
340       2,     35|                Az bevégezte futását.~ ~Mikor az ember szükségtelenné
341       2,     35|       pszichológiai adományt árult el, mikor azt odaírta. Ez volt a legerősebb
342       2,     35|                 Péter apostol is sírt, mikor a kakas másodikat szólt.
343       2,     35|        mohilevi pusztán utazott veled; mikor a farkasok meg akartak enni?
344       2,     36|              az hogy megörült Ödönnek, mikor meglátta.~ ~- Tyhűj! Főuram!
345       2,     36|                 Képzelje csak, főuram, mikor látom, hogy már vége van
346       2,     36|                pénzért, hanem örültem, mikor a lovamra felkaphattam megint,
347       2,     36|                nem írom alá. Ilyenkor, mikor a győztes első fúriájában
348       2,     36|      ellenségem sem ítélhetne rám.~ ~- Mikor látta ön legutoljára családját?~ ~-
349       2,     36| hazarándulhatni.~ ~- Hát Körösszigeten mikor volt ön?~ ~- Sohasem. Az
350       2,     36|                pusztán barangolónak.~ ~Mikor déltájon a mocsár közelébe
351       2,     36|            Közte egy-egy szittyó, mely mikor virágzik is, olyan, mintha
352       2,     36|                rájuk gyújtá a máglyát. Mikor aztán lekaparta róluk a
353       2,     36|            dicsérte, hogy milyen jó.~ ~Mikor aztán készen volt vele,
354       2,     36|              városházáig. Akkor látom, mikor a piacra érek, hogy uccu
355       2,     36|            virrasztás és futás után.~ ~Mikor fölébredt, Boksa ott ült
356       2,     36|               a márványlépcsőkön.~ ~És mikor Baradlay Ödön a veranda
357       2,     37|            ideig örüljünk egymásnak!~ ~Mikor minden csók egy búcsúvétel,
358       2,     37|            minden csók egy búcsúvétel, mikor minden ölelés közé odatolakodik
359       2,     37|            idézik-e már?~ ~És éjszaka, mikor mindenki aludt, ő ébren
360       2,     37|           semmi.~ ~És aztán mindennap, mikor a posta érkezett, mily mohó
361       2,     37|      megcsókolja, s megkérdezze tőle: "Mikor jössz vissza, bátyám?"~ ~
362       2,     38|             jelen sem volt, de mondta, mikor az dicsekvés tárgya volt.~ ~
363       2,     38|                személyesen jelen volt, mikor a nevét a bitóra szegezték;
364       2,     39|   hálószobájába; nappal vagy éjfélkor, mikor ebédelnek, alusznak vagy
365       2,     39|        legjobban valamennyiünk között. Mikor kicsiny voltam, s nehéz
366       2,     41|          kopogtatás át ne hallassék.~ ~Mikor aztán egyet kopogtak a szomszéd
367       2,     41|               a falon, az volt az "A"; mikor kettőt hirtelen egymás után,
368       2,     43|          ostroma alatt kapta azokat.~ ~Mikor bevonult az elfoglalt városba,
369       2,     43|             egész vére a fejében forr, mikor ez égő katlanban agyveleje
370       2,     43|           fegyverben álljon! Sietve!~ ~Mikor a hadsegéd eltávozott, a
371       2,     43|           kisasszony! Nagyon köszönöm. Mikor ön jött, még csak szét akart
372       2,     44|                meg a mérgek hatását!~ ~Mikor Richárddal tudatták megkegyelmeztetését,
373       2,     46|                nem akarja megkérdezni. Mikor ön Edit húgomat eljegyezte,
374       2,     46|             násznép előtt ezt kiáltom, mikor térdepel: "Nézzétek ezt
375       2,     47|            haza egyedül egy tutajon, s mikor egymás mellett alusznak,
376       2,     47|               Richárd menyegzőjére; de mikor útlevelet kért (mert most
377       2,     48|                 A SZENVEDÉSEK KULCSA~ ~Mikor aztán Richárd elnyerte a
378       2,     48|            volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked
379       2,     48|              oly finom és kínálkozó.~ ~Mikor pontban egy órakor hazaérkezett
380       2,     48|       nagyságos úr korunkban"! (Kivált mikor Pál úr volt a szakács! Isten
381       2,     48|                Lám, első Péter cár is, mikor egy napon beállt napszámosnak,
382       2,     48|           eljön egy és két óra között, mikor be szokott zárva lenni a
383       2,     48|              még nem volt teljes korú, mikor ezeket az adósságokat csinálta.~ ~-
384       2,     48|              legutolsó kiűzetésükig.~ ~Mikor bezárták önöket egy magára
385       2,     48|               hagyott lakásba egyedül. Mikor Baradlay Richárdot el akarták
386       2,     48|            Liedenwall Edit vőlegényét. Mikor Liedenwall Editet a kétségbeeséssel
387       2,     48|                a zárdaszüzek fátyolát; mikor a bőszült, lázongó csőcseléket
388       2,     48|            tette is spekuláció volt.~ ~Mikor az almát megetette az első
389       2,     49|           szerette fogadott szülőit.~ ~Mikor tizenkét éves lett a fiú,
390       2,     49|            suhanc ilyen infámis rossz, mikor a feje lágya kezd benőni.
391       2,     49|        kidobnák a gyereket az ablakon, mikor a foga nő, és egész nap
392       2,     49|                és fondor.~ ~Egy napon, mikor Richárdnak hosszabb útra
393       2,     49|              előtt politikáról beszél, mikor a levegő tele van provizóriummal.~ ~
394       2,     49|                elérte.~ ~Egy délelőtt, mikor a hosszú teremben, amit
395       2,     49|               fiatalságú nő volt az.~ ~Mikor kilépett Palvicz Károly,
396       2,     49|                    Teringettét, madám, mikor először volt szerencsém,
397       2,     49|            hitelezők vették el?~ ~- Ó! Mikor az ember szerencsétlenségre
398       2,     49|            odaát is meggyűlöltek, mert mikor már nem kaptál tárgyat az
399       2,     49|       kikergettek mindenünnen, s most, mikor szerencsésen egyesítetted
400       2,     49|              kívánta, hogy ez összeget mikor ön nagykorúvá lesz, kézbesítsem
401       2,     49|               s lázban jött magához.~ ~Mikor eszmélni kezdett, éppen