Rész, Fejezet

 1       1,      4|     legidősb fia: Ödön.~ ~Amint a szán a hold világította palotasorok
 2       1,      4|           Félóra telt bele, míg a szán ismét átszelve a Néva jegét,
 3       1,      4|         korcsolyázni a szánnal. A szán elejét megrakta szivarral,
 4       1,      4|     jobban.~ ~A "vasok", az orosz szán, készen állt már, jó vasalt
 5       1,      4|    elejébe, s perc múlva repült a szán a főváros hólepte utcáin
 6       1,      4|          kiszabadult hósírjából a szán is; a két ifjú kiszállt
 7       1,      4|        áll.~ ~- Hajts feléje!~ ~A szán nemsokára beérte a látott
 8       1,      4|           már meg volt fordítva a szán villája, s pattogott az
 9       1,      4|    Egyszer aztán, amint a vágtató szán egy téres rónára ért, akkor
10       1,      4|           Kísértsük megtudni.~ ~A szán fenékkel fölfelé volt rájuk
11       1,      4| elsüppedve mindenestül.~ ~Hanem a szán eleje nem volt sehol, az
12       1,      4|     zúzták össze magukat; hanem a szán kettészakadt.~ ~Az elejével
13       1,      4|           ott hagytak a felborult szán alatt, s azzal egy hurrákiáltással