Rész, Fejezet

 1       1,      4|             csakhogy most ő is oly mélyen van az útfélen valahol eltemetve,
 2       1,      6|     szegletes úr, s alsó ajkát oly mélyen behúzta fogai közé, hogy
 3       1,      7|       annak a nevét előhozom neki, mélyen elpirul. Arról azután hiába
 4       1,     10|          hogy beiktassanak.~ ~Ödön mélyen tekintett anyja szemeibe.~ ~-
 5       1,     11|           nevettek sokat. Tormándy mélyen meghajolva üdvözlé a vele
 6       1,     14|           öccsét nem avatni nagyon mélyen a titkába.~ ~A legközelebbi
 7       1,     15|            szokatlanul hosszú orr; mélyen ülő szemei gyanút, ajkszegletei
 8       2,     23|        Keresztülvágta a sisakot, s mélyen behatolt a koponyába, tátongó
 9       2,     24|         adósságom van hátra.~ ~Itt mélyen fölsóhajtott, és megpihent.
10       2,     24|            Abban a kemény álarcban mélyen érező szív lakott. Richárd
11       2,     24|           elcsendesült. Szemöldeit mélyen lehúzta szemeire, arca megszűnt
12       2,     38|        anyjukhoz írtak, hallgatott mélyen.~ ~- Igen. "Forradalmi párbajnak"
13       2,     44| magasságához felemeli.~ ~És azután mélyen sóhajtva lehajtá fejét keblére,