Rész, Fejezet

 1       1,      7|  visszatért abba a szobába, ahol Editet hagyta.~ ~Lépteinek hangjára
 2       1,      7|   Asszonyom, én öntül nőül kérem Editet; egy év múlva nagykorú leszek,
 3       1,     14|          még egyszer megpillantá Editet.~ ~Hogy nem jön most szemközt
 4       1,     15|          meggyőződjék róla, hogy Editet soror Remigia viszi magával.~ ~
 5       1,     15|          Itt még jobban elővette Editet a reszketés.~ ~Amint a Plankenhorst-ház
 6       1,     15|       szeret. - Fiát, hazáját.~ ~Editet nem kellett kérdezni, hogy
 7       1,     15| menekülhettek Magyarország felé? Editet vidd magaddal, anyám.~ ~
 8       1,     15|   ajtajáig.~ ~A két nő elkísérte Editet a kolostorkapuig, s midőn
 9       1,     15|    úrasszonyával.~ ~A hazaérkező Editet az elszörnyedés hangja fogadta
10       2,     46|       tizenöt évig hagytuk volna Editet ön után várni? Mi gondoskodtunk
11       2,     46|     Richárdot támadta meg, hanem Editet.~ ~- Te szerencsétlen leány! -
12       2,     48|        szelencéjéből. Megkínálta Editet is. Az megköszönte. Nem
13       2,     48|     vőlegényét. Mikor Liedenwall Editet a kétségbeeséssel akarták