Rész, Fejezet

  1       1,      1|                PERC!~ ~A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak...
  2       1,      1|                vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos
  3       1,      1|              aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy földeknek, falvaknak
  4       1,      1|             díszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat
  5       1,      1|              alá a bűnös földre, s nagy úr volt, ahol sok szolgára
  6       1,      1|                  Mire az adminisztrátor úr, ki az üres elnöki szék
  7       1,      1|             mellett.~ ~A nagytiszteletű úr mindjárt emlékezett is egy
  8       1,      2|             tudok, hogy a főtisztelendő úr gyászszónoklata igen hosszú
  9       1,      2|               Méltóságos adminisztrátor úr legbensőbb barátja volt
 10       1,      2|             körmondatot a főtisztelendő úr exordiumából, ki éppen a
 11       1,      2|                 asszony - súgá az egyik úr a másiknak.~ ~- Jég közé
 12       1,      2|               méltóságos adminisztrátor úr csak bajusza hegyét kunkorítgatta
 13       1,      2|               méltóságos adminisztrátor úr tudott feIvilágosítással
 14       1,      2|               Rideghváry adminisztrátor úr, szomszédjához fordulva.~ ~-
 15       1,      2|            következett a nagytiszteletű úr a szószékre.~ ~- Vajon még
 16       1,      2|             feszengve az egyik rangbéli úr a másik úrtól.~ ~- Az a
 17       1,      2|                 Á, ez az?~ ~Azzal a két úr oly közel hajolt egymáshoz,
 18       1,      2|                  súgá az egyik rangbeli úr a másiknak.~ ~- Magam is
 19       1,      2|               szememmel.~ ~A méltóságos úr végre mégiscsak ráakad,
 20       1,      2|      búcsúztatót, amit a nagytiszteletű úr felolvasott, mert ha az
 21       1,      2|               tanúsítá a nagytiszteletű úr mély belátását; oly korrekt
 22       1,      2|                  Midőn a nagytiszteletű úr az elsoroltak között annak
 23       1,      2|                    akkor a két rangbeli úr úgy vette észre, hogy a
 24       1,      3|                  hogy az adminisztrátor úr egy üresen álló székre invitálja,
 25       1,      3|           engemet idajaig.~ ~Tallérossy úr olyan tragikus arckifejezéssel
 26       1,      3|                 közbe az adminisztrátor úr.~ ~Ami nagyon megszúrta
 27       1,      3|                 hozzá az adminisztrátor úr; mire Zebulon a cukor alját
 28       1,      3|                maga előfogatát; Zebulon úr bivaly hordta bárkája szintén.~ ~
 29       1,      3|                 maga Tallérossy Zebulon úr el nem maradhatott a gyásztisztelgő
 30       1,      3|              Legelőször a főtisztelendő úr járult eléje. Nehány igen
 31       1,      3|                  Utána a nagytiszteletű úr veté mérlegbe a vigasztalásnak
 32       1,      3|                Azután az adminisztrátor úr lépett az úrhölgyhöz, s
 33       1,      3|             Zebulon! - súgá a koadjutor úr a szónok fülébe.~ ~Az nem
 34       1,      3|                 Szerencsére a koadjutor úr akkorát rántott Zebulon
 35       1,      3|              szólt a koadjutor, a derék úr vállait megveregetve.~ ~-
 36       1,      3|                 a bókot a főtisztelendő úr.~ ~- No mar csak olyan szipen
 37       1,      3|                tud, mint nagytiszteletü úr - mondta a maga részéről
 38       1,      3|     aláballagtak, azt mondá a koadjutor úr az adminisztrátornak:~ ~-
 39       1,      3|            Zebulon!~ ~Az adminisztrátor úr pedig azt mondá a koadjutornak:~ ~-
 40       1,      3|               papnál.~ ~A főtisztelendő úr így súgott az espereshez:~ ~-
 41       1,      4|              fényes, katonai egyenruhás úr, melle gyémántos rendjelekkel
 42       1,      4|                ölti kezét.~ ~Az előkelő úr ismerte jól az idegen ifjú
 43       1,      4|          zsebébe tette. ~ ~- Ez a másik úr is oda jön? - kérdé Ödönre
 44       1,      4|                 nem tetszett neki; "egy úr, egy úr ellen", s a berekbe
 45       1,      4|             tetszett neki; "egy úr, egy úr ellen", s a berekbe menekül
 46       1,      5|           legyen):~ ~- Ugyan édes tiszt úr, legyen olyan jó, jöjjön
 47       1,      5|                 kardbojtját.~ ~- Hát az úr most duellálni megy? No,
 48       1,      5|              páter!~ ~- Hát micsoda? Az úr vágta meg az ellenfelét?~ ~-
 49       1,      5|               ha olyan jó akar lenni az úr, hogy meghallgatja a bajomat,
 50       1,      5|            Hanem azután a nagyméltóságú úr megvált e siralom völgyétől,
 51       1,      5|               miatt. Pedig nézze meg az úr, és legyen ítélő bírám;
 52       1,      5|            Isten áldja meg érte. Bár az úr volna a bírám!~ ~Pedig bizony "
 53       1,      5|               mondok önnek, tisztelendő úr - szólt az ifjú. - Legelőször
 54       1,      5|              edénykékért. A tisztelendő úr idáig már megtanult egy
 55       1,      5|               akit ő úgy hítt, hogy Pál úr.~ ~Abba pedig egészen igaza
 56       1,      5|              urat úrnak hítta, mert Pál úr valóban többet parancsolt
 57       1,      5|               és Moszkvát.~ ~- Nos, Pál úr, mi ma az ebéd? - kérdi
 58       1,      5|        handzsárok egészítének ki.~ ~Pál úr tudni illik, hogy szakács
 59       1,      5|               görög olvasó" - felel Pál úr karakán flegmával.~ ~- Az
 60       1,      5|               eledel! Terített rám, Pál úr?~ ~Pál úr végigméri e szóra
 61       1,      5|             Terített rám, Pál úr?~ ~Pál úr végigméri e szóra tetőtül
 62       1,      5|                  Ha kapunk valamit, Pál úr.~ ~- Meglészen - szól Pár
 63       1,      5|                    Meglészen - szól Pár úr, s hozzáfog a terítéshez,
 64       1,      5|             antik ezüstkanál, miket Pál úr mind megtörülget elébb magában
 65       1,      5|                kétfelé elnyújtva.~ ~Pál úr pedig két kezét hátratéve
 66       1,      5|                   Bizony nincs ott, Pál úr - szólt Richárd, elkezdve
 67       1,      5|                 küldjön neki a kapitány úr pénzt.~ ~- De hát hogy tudja
 68       1,      5|                 hát hogy tudja ezt, Pál úr? Hiszen nem tud Pál úr olvasni.~ ~-
 69       1,      5|              Pál úr? Hiszen nem tud Pál úr olvasni.~ ~- Éreztük a szagáról.~ ~
 70       1,      5|                  Azt nem jól tette, Pál úr! Nekem a lóra szükségem
 71       1,      5|                  Hát hiszen - szólt Pál úr, egyik bajusza szárát végigcsavarintva -,
 72       1,      5|              embert szokott nevezni Pál úr.~ ~- Az öcsém? Hát annak
 73       1,      5|                 annak mi kellett?~ ~Pál úr nagy munkában volt, hogy
 74       1,      5|                 mondott az öcsém?~ ~Pál úr nagyon vakarta a fülét meg
 75       1,      5|           küldenéd ki Pál urat?~ ~- Pál úr, menjen ebédelni!~ ~Pál
 76       1,      5|                  menjen ebédelni!~ ~Pál úr pedig élt municipális jogával,
 77       1,      5|           Richárd. - No, kiment már Pál úr, beszélhetsz.~ ~- Hát azt
 78       1,      5|                idehaza traktált meg Pál úr görög olvasóval meg angyalbakanccsal?~ ~-
 79       1,      5|             haza; hadd őrizze tovább az Úr birkáit!~ ~- Jól van no,
 80       1,      5|          békekötésnek az áldomását. Pál úr!~ ~Pál úr kompareált.~ ~-
 81       1,      5|                áldomását. Pál úr!~ ~Pál úr kompareált.~ ~- Itt egy
 82       1,      5|           nekünk, egyet magának! ~ ~Pál úr nagyon meglógatta a fejét
 83       1,      6|                 a pamlagról. - Héj, Pál úr!~ ~- Ugyan mondd meg, Richárd,
 84       1,      6|                 Pál.~ ~- Jöjjön be, Pál úr, aztán borotváljon meg! -
 85       1,      6|                   unszolá Jenő, míg Pál úr a szappant habarta. - Mért
 86       1,      6|                 az állát! - rivallt Pál úr a gazdájára, s elkezdé a
 87       1,      6|            mesélni az öccsének, míg Pál úr a beretvát megfeni a szíjon.~ ~-
 88       1,      6|             képébe! - förmedt rájuk Pál úr. - Az úrfi csak menjen előre,
 89       1,      6|      tanácsosnak találta megfogadni Pál úr utasítását, és bátyjának
 90       1,      6|               is láthatni.~ ~A kapitány úr mondott neki egypár locus
 91       1,      6|        nyájasságra!~ ~Egy magas, szikár úr, egész termete csupa szeglet,
 92       1,      6|            tanulmányával.~ ~A szegletes úr öccsét csak úgy per tangentem
 93       1,      6|            Szervusz.~ ~Mire a szegletes úr az egyik bajuszán egyet
 94       1,      6|               hogy? - kérdé a szegletes úr familiáris bizalmaskodással.~ ~-
 95       1,      6|                   ismételte a szegletes úr.~ ~- Csókolom a kezeit.~ ~
 96       1,      6|                adni - szólt a szegletes úr megragadva mindkét kezével
 97       1,      6|                erre magában a szegletes úr, s alsó ajkát oly mélyen
 98       1,      6|           kedves Richárd.~ ~A szegletes úr jól megrázta Richárd kezét,
 99       1,      6|            észrevette, hogy a szegletes úr elvált Richárdtól, sietett
100       1,      8| visszatetszéssel tekint mostan.~ ~- Pál úr! - kiált öreg vitézének.~ ~-
101       1,      8|               tüzet a kandallóba!~ ~Pál úr azt igen természetes indítványnak
102       1,      8|              Ezekkel alágyújthat.~ ~Pál úr cselekszi azt nagy gyönyörűséggel.~ ~
103       1,      8|                levelek tüzétől.~ ~- Pál úr! - kezdi Richárd. - Holnap
104       1,      8|              campagne-ra megyünk.~ ~Pál úr örül annak nagyon.~ ~- Ezt
105       1,      8|          táborozásra. Legyen rajta, Pál úr, hogy ami bútorféle van,
106       1,      8|               kérem alássan - felel Pál úr.~ ~Richárd kapitány ágyával
107       1,      8|              képet is pusztítsa el, Pál úr! - rendelkezék Richárd.~ ~-
108       1,      8|           Reggel jókor bejött hozzá Pál úr kifényesített csizmáival,
109       1,      8|                aludt?~ ~- Igen jól, Pál úr, köszönöm kérdését. Látom,
110       1,      8|                   Azt "is"? - kérdé Pál úr sajátságos bámulattal. -
111       1,      8|                 azt gondolja a kapitány úr, hogy azt a képet elégettem?~ ~-
112       1,      8|                 mit csinált vele?~ ~Pál úr felhúzta a szája bal szegletét
113       1,      8|            képemet is a zsidónál?~ ~Pál úr nagyszerű vállakat vont
114       1,      8|                 az; azt mondta kapitány úr, hogy pusztítsam el a háztul.~ ~-
115       1,      8|                  Hm. De nem volt ám Pál úr olyan könnyen megijeszthető
116       1,      8|                  De ha én akarom.~ ~Pál úr odaállt az ágy elé, s Richárd
117       1,      8|               kép miatt maga a kapitány úr.~ ~Richárd mérges volt.~ ~-
118       1,      8|            Richárd mérges volt.~ ~- Pál úr, maga nagy barom! - kiálta
119       1,      8|                 pedig a fenekére.~ ~Pál úr nem volt annyira pogány,
120       1,      8|                hegyéig lehúzva. Salamon úr arca borotválva szokott
121       1,      8|          ismerem. Aranyember a kapitány úr.~ ~Richárd nem értette az
122       1,      8|        valószínűtlen volt, hogy Salamon úr akár a katonai szemléken,
123       1,      8|             nagyon jól - felelt Salamon úr. - Éppen azért voltam elég
124       1,      8|               elég bátor a vitéz huszár úr által azt az izenetet küldeni
125       1,      8|        megharagudni, nagyságos kapitány úr? A harag nem egészséges.
126       1,      8|        szerencsém a lakásomon, kapitány úr. A kép odafenn van a lakásomon.
127       1,      8|             tessék előremenni, kapitány úr. Itt a csigalépcsőn fel.
128       1,      8|                enged magának a kapitány úr egy kis időt a körültekintésre?
129       1,      8|          egyszerűen, nagyságos kapitány úr. Az emberek egy ideig szeretik
130       1,      8|            üzlet ez, nagyságos kapitány úr! Az, aki eladja a megunt,
131       1,      8|             ördöngős egy üzlet, Salamon úr!~ ~Salamon úr bizalmasan
132       1,      8|            üzlet, Salamon úr!~ ~Salamon úr bizalmasan tevé reszkető
133       1,      8|                 Ön aranyember, kapitány úr! Ön bizonyosan házasodni
134       1,      8|                  Mit?~ ~- Igaz, Salamon úr, házasodni akarok; de más
135       1,      8|                  Jól van, jól, kapitány úr. Én nem tudakozódom. Nem
136       1,      8|            Legyen!~ ~- Ej, ej, kapitány úr. Ön vigyázatlan alkuvó.
137       1,      8|                Kifacsarni? Ah, kapitány úr! Azt a Salamon nem teszi.
138       1,      8|               én csaló. Lássa, kapitány úr, milyen igazságos vagyok,
139       1,      8|      hozzáfognom. Aranyember a kapitány úr! Nem aranyember - vasember!
140       1,      8|                 érte cserébe a kapitány úr azt a képet rámástul meg
141       1,      8|               féljen ön attul, kapitány úr, hogy valaki meglátja nálam
142       1,      8|               házasodni fog a nagyságos úr, parancsoljon velem, előteremtek
143       1,      8|              Jól van, jól van, kapitány úr. Isten önnel. Nem kérdezősködöm.
144       1,      8|                  ön acélember, kapitány úr. Nem jól mondtam, ön valóságos
145       1,      8|                az ön dolgaiba, kapitány úr; de emlékezzék rá a vén
146       1,      9|                a megboldogult nagyságos úr látná!~ ~ ~ ~
147       1,     10|              Férjhez veszi ott egy nagy úr.~ ~- Nagy úr? Miféle nagy
148       1,     10|               ott egy nagy úr.~ ~- Nagy úr? Miféle nagy úr?~ ~- Ágens,
149       1,     10|                    Nagy úr? Miféle nagy úr?~ ~- Ágens, szekretárius
150       1,     10|             akaratom. A Baradlay-háznak úr kell és úrnő! Úr, aki parancsolni
151       1,     10|        Baradlay-háznak úr kell és úrnő! Úr, aki parancsolni és vezényelni
152       1,     10|       meghajolva anyja előtt.~ ~- Az az úr te fogsz lenni!~ ~Ödön meglepetve
153       1,     11|               között Tallérossy Zebulon úr is. Ezúttal ő is rangjához
154       1,     11|              fehérebb legyen.~ ~A nemes úr ezúttal nem száll le bundástul,
155       1,     11|            mosolyogva az adminisztrátor úr.~ ~- De bizony hat. Vagy
156       1,     11|                előresietni, míg Zebulon úr a lépcsőn fölmentében még
157       1,     11|               azalatt, míg a méltóságos úr átöltözik, legbelső szobájában
158       1,     11|             bizalmasan a nagy befolyású úr hű bizományosától.~ ~- Legnevezetesebb,
159       1,     11|                Van oka rá.~ ~Rideghváry úr apránként átesett porhüvelye
160       1,     11|             felelt rá az adminisztrátor úr.~ ~- De nem izs anyira idegen,
161       1,     11|                   szólt nevetve a magas úr.~ ~- Irtem, nem irtem! -
162       1,     11|             idegenek.~ ~A nagyméltóságú úr úgy találta, hogy ez valóban
163       1,     11|                 volna az adminisztrátor úr, hogy zöldasztali inkarnátus
164       1,     11|                   Köszönöm a tekintetes úr kérdésit. Hát csak megvagyok
165       1,     11|        méltóztata utazni nagytiszteletü úr minden sokfelé? Hallottam,
166       1,     11|                okos ember.~ ~Rideghváry úr bölcs mosolygásra vonja
167       1,     11|              azzal ment a két nevezetes úr a vendégekkel telt úri termen
168       1,     11|               nagyon szip lesz.~ ~A két úr tehát feltalálta Gálfalvy
169       1,     11|       adminisztrátorhoz.) ~ ~Rideghváry úr ezt egészen természetesnek
170       1,     11|                 súgá magának Rideghváry úr.)~ ~ ...engem bízott meg
171       1,     11|           kiálta egyszerre mind a három úr egymás szeme közé nézve.)~ ~ ...
172       1,     11|            násznagy? Az a főtisztelendő úr volna; de az még nincs is
173       1,     11|                 midőn az adminisztrátor úr tekintetével találkozott,
174       1,     11|             fordított neki a méltóságos úr. ("Hiszen ez komplott!" -
175       1,     11|                 ez a - komédia.~ ~A két úr előresietett, s Rideghváry
176       1,     11|                 hanem az adminisztrátor úr gárdájáé.~ ~Hát ez micsoda
177       1,     11|            kántor. Ez az adminisztrátor úr nevezetes mobilgárdája,
178       1,     11|                 a legkülönb: Rideghváry úr korteshada közé, kik csak
179       1,     11|              amit lát. Ha a sokszegletű úr és matrónai jegyese helyett
180       1,     12|        gyönyörüsigitől megfosztani? Aki úr, úr; aki nem úr, az nem
181       1,     12|    gyönyörüsigitől megfosztani? Aki úr, úr; aki nem úr, az nem úr.
182       1,     12|        megfosztani? Aki úr, úr; aki nem úr, az nem úr. Hát tehet arrul
183       1,     12|                  úr; aki nem úr, az nem úr. Hát tehet arrul valaki,
184       1,     12|            azzal hátrafordult. - Főbíró úr, tegye ön kötelességét!~ ~
185       1,     12|                mindez az adminisztrátor úr legméltóságosabb színe előtt
186       1,     12|               méltóságos adminisztrátor úr jóváhagyásával történt,
187       1,     12|              jöttek elő.~ ~A méltóságos úr hasztalan tekingetett hátra
188       1,     12|          méltatá válaszra.~ ~A hatalmas úr eltűnt, s az elnöki széket
189       1,     13|          sietséggel az élelmezési magas úr.~ ~- Nem bírnak velük -
190       1,     13|               többieknek.~ ~Az élelmező úr nagyon kezdett tudakozódni,
191       1,     13|              flastrommal.~ ~Az élelmező úr még vissza akarta tartóztatni;
192       1,     13|            sötétebb lett; az élelmezési úr az égre kért mindenkit,
193       1,     13|      Álöltözetben! - rebegé a marciális úr, s még azután is járt a
194       1,     13|     megvédelmezni? - hörgé a nagy testű úr.~ ~- A császár parancsából
195       1,     13|             várom - dörmögé az élelmező úr. - Én odábbállok.~ ~A többiek
196       1,     13|                hogy hová.~ ~A marciális úr azután odalenn a kapusnál
197       1,     13|                 magába.~ ~Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák és úrhölgyek,
198       1,     14|                hogy közelednek.~ ~- Pál úr! - szólt visszafordulva
199       1,     14|                     Tessék! - szólt Pál úr, odanyújtva makráját kapitányának.~ ~-
200       1,     14|               Hát igen. Tudja, kapitány úr. Azt értettem, hogy az ön
201       1,     14|          kezdett jönni.~ ~- De kapitány úr!~ ~- Ne tessék tűzbe jönni,
202       1,     14|              tessék tűzbe jönni, őrnagy úr; ezzel a kérdéssel tisztába
203       1,     14|                eszközöljenek a kapitány úr számára rendelkezési szabályokat.~ ~
204       1,     14|             dörmögé a bajusza alatt Pál úr. - Egy füst alatt már ezeket
205       1,     15|                 az olvasmányokat.~ ~Pál úr lép be.~ ~Richárd haragosan
206       1,     15|        hírlapokat az asztalomra?!~ ~Pál úr sarkából kiforgathatlan
207       1,     15|               árulhatta el senki.~ ~Pál úr sötét, dacos flegmával mondá
208       1,     15|           kardját verte a padlóhoz; Pál úr pedig olyan szelíden nézett
209       1,     15|              hölgyet pedig elvezeté Pál úr az őrtűzig, hol a kufárnő
210       1,     15|                kufárnő várt reájuk. Pál úr a másik őrszemmel hajnalodottig
211       1,     15|              szólva hozzá:~ ~- Őrmester úr! Jelentsen be az ezredesnek.
212       1,     15|            mondat megszelídíti a kemény úr arcát. Gyanúja fogy.~ ~-
213       1,     17|                észrevenni.~ ~Rideghváry úr volt az.~ ~Nagy zajjal jött,
214       1,     17|              tudtam - monda a kegyelmes úr elcsodálkozva -, tehát elvárhatsz
215       1,     17|             komoly szóra.~ ~A kegyelmes úr ismét visszament a hölgyekhez,
216       1,     17|             időzött odalenn a kegyelmes úr.~ ~Míg Jenő türelmetlenül
217       1,     17|                jelenté, hogy Rideghváry úr őméltósága keresi, nem akarja-e
218       1,     17|             elől elszökni.~ ~Rideghváry úr elég feszes nyájassággal
219       1,     17|            velem szemközt.~ ~Rideghváry úr a pamlagon foglalt helyet,
220       1,     17|               jól tudta azt a kegyelmes úr, hogy mi hatása volt szavainak
221       1,     17|         szentpétervári követségi titkár úr.~ ~- Áh! - Alfonsine most
222       1,     17|              napon elérve mind a kettő. Úr lett és férj. Irigylett
223       1,     17|                 lett és férj. Irigylett úr, irigylett férj.~ ~Az egész
224       1,     17|                 hiába várta a kegyelmes úr az új követségi titkárt,
225       1,     18|               dörmögő hang, melyben Pál úr borízű hangjára ismer Richárd.~ ~-
226       1,     18|          hegyhátra felkapaszkodtak, Pál úr figyelmezteté Richárdot
227       1,     18|               malom tájékára értek, Pál úr vágtatott vissza az előcsapattal,
228       1,     18|                 mert fehér - mondta Pál úr.~ ~- Be kell hinteni sárral -
229       1,     18|                Azt csakugyan talált Pál úr, egy hordóval. Végigönték
230       1,     18|         dobogástól visszarettent.~ ~Pál úr káromkodott, mint egy pogány.~ ~-
231       1,     18|              rajta ülő káromkodott. Pál úr könyörgött neki minden szentekre;
232       1,     18|              találnak.~ ~Richárd és Pál úr facsaró víz volt már az
233       1,     18|              Richárd valamit súgott Pál úr fülébe, mire az két legénnyel
234       1,     18|               sem idő, sem alkalom. Pál úr a halastó zsilipjét kiveté
235       1,     18|               kiosztá közöttük, mint az Úr vacsoráját. Egy korty pálinka
236       1,     18|                 itt vész! - dörmögé Pál úr a háta mögé, mikor a szétziláltan
237       1,     18|                nem jó imádkozni. Ez Pál úr életbölcsészete. Csata órájában
238       1,     18|                 róta lehet" - mondá Pál úr, félig magának dörmögve.~ ~
239       1,     18|              Most élem víg életem." Pál úr kontrázott, csak úgy magában
240       1,     18|                  A felhő nagyon haragos úr a maga országában!~ ~Délfelé,
241       1,     18|                 maradtak. A hideg felhő úr egyszerre megőszíté valamennyi
242       1,     18|            felhő még a völgy aljában is úr volt. Azonban nehány órai
243       2,     19|              azt mondta: "A nemzet nagy úr, amire az ráütötte a címerét,
244       2,     20|               sokat olvas, mint Zebulon úr állítja, abból semmi sincs.
245       2,     20|        egyébként lenni) - tehát Zebulon úr tisztelt életpárja annak
246       2,     20|               fogunk felakadni. Zebulon úr igen boldog házasságot élt,
247       2,     20|                emberre valót.~ ~Zebulon úr papucs alatt volt odahaza,
248       2,     20|             egész világ előtt nagyságos úr - csupán az asszonyra nézve: "
249       2,     20|             pedig azok, amikben Zebulon úr azt a merényletet kénytelen
250       2,     20|           gyökeresen ismeri már Zebulon úr; s ugyanazért, mikor valami
251       2,     20|           asztalunknál, mióta nagyságos úr lettél. Nem tudtál olyan
252       2,     20|                 sok leánnyal.~ ~Zebulon úr látta, hogy Anna asszony
253       2,     20|               magas politika!~ ~Zebulon úr meg volt felőle győződve,
254       2,     20|               is mondom - szólt Zebulon úr. - Magas politika az, hogy
255       2,     20|                 tubicám - szólt Zebulon úr, megveregetve a delnő gömbölyű
256       2,     20|               szólt diadalmasan Zebulon úr -, ez a magas politika;
257       2,     20|               meg teveled is?~ ~Zebulon úr nagy sort járt e kérdésre
258       2,     20|       Szalmással is beszélek.~ ~Zebulon úr megtette magának azt a barátságot,
259       2,     20|               Baradlay Ödön, ha Zebulon úr kastélyát jön meglátogatni,
260       2,     20|                 a kocsiról a méltóságos úr bagázsiját, hova kössék
261       2,     20|          útitársa.~ ~Az alkormánybiztos úr adatott magának egyet azokbul
262       2,     20|               méltóságos főkomisszárius úr.~ ~De már erre Zebulon dühbe
263       2,     21|             Tehát tartsd. Baradlay Ödön úr, mi az ördögöt keres ön
264       2,     22|                szóra megragadta a tiszt úr kezét, s akkorákat csókolt
265       2,     22|                már becsülöm kendet! Pál úr! Adja a kulacsát, hadd igyék
266       2,     22|            aztán adjon nekem a kapitány úr írást, hogy az a tegnapi
267       2,     22|              hát hol az a kulacs?~ ~Pál úr nyújtotta a kulacsát. Boksa
268       2,     23|                 mocsár; ütközetben nagy úr. Csak ott lehet rajta átkelni,
269       2,     24|    hidegvíz-borogatás kell; azt meg Pál úr is elvégzi.~ ~- Pál úr? -
270       2,     24|              Pál úr is elvégzi.~ ~- Pál úr? - szólt Mausmann, kiülő
271       2,     26|           benyitott hozzájuk Rideghváry úr.~ ~A nemesúr arca pergamenszínű
272       2,     27|            kárba az, ami jó. Mindenváró úr és életpárja jó étvággyal
273       2,     27|             megáldva. Még a tisztelendő úr is bizonyos. A jó asztal
274       2,     27|            elszökött az iskolából, Ádám úr arca ragyog e gondolattól: "
275       2,     27|           termete meg nem szíveli. Ádám úr pedig éppen nem tűrhet magán
276       2,     27|                  Kártyázni szokott Ádám úr a tisztelendővel, de csak
277       2,     27|             szekér hajtat be Mindenváró úr nyitott kapuján, s annak
278       2,     27|                 háznál régi jó ismerős; úr és asszonyság szívesen látja
279       2,     27|             tréfábul! - szólt bele Ádám úr. Most pedig láss komoly
280       2,     27|             körül, azután megfogta Ádám úr gallérját, mintha attul
281       2,     27|                 csak maradhatok.~ ~Ádám úr csak mégsem ijedt meg Zebulon
282       2,     27|              voltam, mint ördög.~ ~Ádám úr az oldalait fogta a tenyereivel,
283       2,     27|              hallani! - utasítá el Ádám úr. - Pajkos dolgokat beszél
284       2,     27|                 kevésbé volt képes Ádám úr kedélyét a tárgyhoz mért
285       2,     27|         szolgált: vulgo pipa.~ ~Zebulon úr foga közé vette a klarinétot,
286       2,     27|              hogy vagyok diszno.~ ~Ádám úr összeharapdálta pipája szopókáját
287       2,     27|                földi hatalom, mely Ádám úr száját meg tudta volna őrizni,
288       2,     27|              koma! - vigasztalá őt Ádám úr. - Itt ellehetsz az ítéletnapig;
289       2,     27|            Mindjárt elő is kereste Ádám úr valahonnan a máglyára ítélt
290       2,     27|               nem vagyunk sehol.~ ~Ádám úr nagy önérzettel csapott
291       2,     27|                van! - biztosítá őt Ádám úr némi indignációval afölött,
292       2,     27|              utazás volt biz az.~ ~Ádám úr mégis kíváncsi volt egyre-másra.~ ~-
293       2,     27|            felülkerekedik? - szólt Ádám úr, új pipára töltve.~ ~- Deiszen
294       2,     27|         Jojcakat! Servus. Agyiő.~ ~Ádám úr vállat vont.~ ~- Hát biz
295       2,     27|     haditörvinszéki itéletnapig.~ ~Ádám úr mosolyra csucsorított ajkkal
296       2,     27|               erre nem tudott neki Ádám úr más vigasztalást mondani,
297       2,     27|                  ha szökni kell.~ ~Ádám úr adott neki szeget meg kalapácsot;
298       2,     27|               őt jól fejbe üsse.~ ~Ádám úr pedig semmit sem akart észrevenni
299       2,     27|           revansot csinálni.~ ~Ezt Ádám úr világosan akarta detaillíroztatni.~ ~-
300       2,     27|            borbélyod lenni - monda Ádám úr.~ ~De Szalmás uram nem szólt
301       2,     27|                beszélt az úton?"~ ~Ádám úr evett, és hallgatta Zebulont
302       2,     27|            Zebulon egyszerre ilyen nagy úr lett, s még ővele azt a
303       2,     27|             madrác, amire még egy másik úr fog feküdni, s hogy nálunk
304       2,     27|                mind megrökönyödik; Ádám úr is morgolódott, s türelmetlenségében
305       2,     27|                 írta Ádám úrhoz.~ ~Ádám úr ezt olvasá belőle:~ ~Kedves
306       2,     27|         átelleni szobába nézett be Ádám úr. Ott is nyitva volt az ablak.
307       2,     27|          menekült az ablakon át.~ ~Ádám úr egyet csóvált a fején.~ ~-
308       2,     28|              ezzel be volt fejezve Ádám úr előtt ez a történet. Ő ugyan
309       2,     28|                Azt mondta a csapatvezér úr, hogy nagyon jól ismeri
310       2,     28|         megkérdeznem?~ ~- Boksa Gergely úr.~ ~- Micsoda? Boksa Gergő?
311       2,     28|        tisztelkedni.~ ~Az érdemes vitéz úr szabadalmat kapott lovas
312       2,     28|                haragszik meg.~ ~Zebulon úr nagyon megváltozottnak találta
313       2,     28|        tiszteletét.~ ~- Á! A tekintetes úr is megérkezett! Örülök,
314       2,     28|                     Itt van, tekintetes úr. El is olvashatja, aztán
315       2,     28|              Valami baj van, tekintetes úr?~ ~- Nem szelel pipám -
316       2,     28|                 Boksa:~ ~- Hát tudja az úr, hogy én Szalmást kergettem?~ ~-
317       2,     28|                  hogy kergette kapitány úr (már kapitány úr!) Szalmást?
318       2,     28|               kapitány úr (már kapitány úr!) Szalmást? Nem bánom én,
319       2,     28|             Zebulonhoz.~ ~- Ugyebár, az úr most olyan helyeken szeretne
320       2,     28|              volt, hallotta a nevezetes úr hírét. Akkor aztán Zebulon
321       2,     28|         Schneiderius Bálint tisztelendő úr útlevelével.~ ~- Az ám,
322       2,     28|               Én menjek be? Tisztelendő úr reverendájában? Hát a bajuszom?~ ~-
323       2,     28|              nyaka közé, midőn a biztos úr ajtaján belépett; a két
324       2,     28|                  amidőn a kormánybiztos úr hangos hahotára fakadva
325       2,     28|          mesélte el neki. ~ ~Rideghváry úr kacagott azon nagyon.~ ~
326       2,     29|                Agg, gyermek, férfi, nő, úr, napszámos, zsidó, keresztény,
327       2,     29|         fölséged, szentséged, generális úr, feldmarsal úr?! Szent Mihály
328       2,     29|                generális úr, feldmarsal úr?! Szent Mihály arkangyal
329       2,     29|                  Szent Mihály arkangyal úr! Hogyan jöhetett ide?~ ~-
330       2,     29|               nevét mondja meg nekem az úr, hadd tudjam, kit látok
331       2,     29|     találkozhatnék vele az excellenciás úr még ma, még ez órában; bár
332       2,     30|            gyermek után egy vasas tiszt úr. Nem tudom, él-e még.~ ~-
333       2,     30|             megrettent. Ez hamar elbánó úr!~ ~- Ez a két ellenség:
334       2,     32|                innen kijönni, nagyságos úr, a tisztaszobámba, ebbül
335       2,     32|                  édes lelkem, nagyságos úr; s még azért is mennyi hercehurcám
336       2,     32|                egy szoptatós dajka nagy úr egy úri háznál, s inkább
337       2,     32|                  édes lelkem, nagyságos úr; azt a magisztrátus adja;
338       2,     32|               szádat!" Kérem, nagyságos úr, tizennégy hónap óta nem
339       2,     32|                  édes lelkem, nagyságos úr, azért tettem erre az árnyékos
340       2,     32|                  édes lelkem, nagyságos úr, betegnek nem jó vizet adni.
341       2,     33|                nekem az az excellenciás úr, aki innen elment, hagyta
342       2,     33|                 ide; itt van egy halott úr, csináljak neki koporsót.
343       2,     34|                 ormán, és meghalt.~ ~Az Úr szaván vette, és betölté
344       2,     34|             deportáció Szibériába.~ ~Az Úr megőrzé szolgáját, és magához
345       2,     35|                 rendben van. Az ezredes úr rögtön láttamozni fogja.~ ~
346       2,     36|              ilyen kitűnő nevezetességű úr válogatni szeret abban,
347       2,     36|              kialudni a pipáját. Én, ha úr volnék, ezt tenném.~ ~-
348       2,     36|             ezen a földön most már ő az úr. Itt kezdődik az az ország,
349       2,     37|            Baradlay Eugen kormánybiztos úr.~ ~Jelenjék ön meg azonnal
350       2,     43|                 fogok szólni, tábornagy úr; ma tudtam meg, hogy ön
351       2,     44|           jelenté:~ ~- Baradlay Richárd úr van itt.~ ~A feltárt ajtón
352       2,     44|                hogy Bécsbe. A tábornagy úr, ki ma önnek kegyelmet adott,
353       2,     46|                 akkor ön kapitány volt, úr volt és nemesember. Most
354       2,     46|                 jelenleg nem tiszt, nem úr, nem nemesember.~ ~- De
355       2,     46|            találkozott. Az most előkelő úr. Megyefőnök. Editre nézve
356       2,     48|             mindennap ettünk "nagyságos úr korunkban"! (Kivált mikor
357       2,     48|           korunkban"! (Kivált mikor Pál úr volt a szakács! Isten nyugosztalja!)~ ~
358       2,     48|                 ha megengedi, alezredes úr! Kérem, nekem mindig alezredes
359       2,     48|                  nekem mindig alezredes úr lesz. Itt nem hallja senki.
360       2,     48|            kezdjük az elején, alezredes úr. Az asszonyságot nem fogja
361       2,     48|             majd később. Hát, alezredes úr, én úgy gondolom, hogy ön
362       2,     48|                      Jól van, alezredes úr, hanem hát van egy bevett
363       2,     48|          tartanók.~ ~Nos hát, alezredes úr, alezredesné asszonyság!
364       2,     49|                 lelkiismeret. Apád nagy úr volt: ezredes, Palvicz Ottó.
365       2,     49|              házánál a legutolsó szolga úr hozzá képest. Itt mindenki
366       2,     49|              orvoshoz fordul.~ ~- Orvos úr! Én a mai nagy nap emlékére