Rész, Fejezet

 1       1,     13|           olvasóm! Nem viszlek ki az utcára, nem mutogatom meg neked
 2       1,     13|             kísértetem veled utcáról utcára a legelső sebesültet, a
 3       1,     13|        ablakokra, és hallgatóznak az utcára, és beszélnek egymással
 4       1,     13|            áljelmezben kimenekült az utcára. Ki tudja, hova sodorta
 5       1,     13|            hogy ki kellene mennie az utcára, és elsietni a Plankenhorst-házhoz.
 6       1,     13|         védőeszköz nélkül ment le az utcára; maga sem tudta, hogy mi
 7       1,     14|           hordóit kihengerítették az utcára, beverték a fenekeiket,
 8       1,     14|             A refektórium ablakai az utcára nyíltak, s annak belső táblái
 9       1,     15|         azután amint kiértek a sötét utcára, ismét elkezdett remegni.
10       2,     24|         darabot, s azt kihajítani az utcára. A leány, ki Isten és természet
11       2,     29| nekiiramodott, hogy majd kiszalad az utcára, s miután a tiszt által
12       2,     47|              midőn Edittel karján az utcára lesietett.~ ~Ez ám a főkérdés: "