Rész, Fejezet

 1       1,      2|    megfogva annak a barna ruhás leánynak a kezét, egy mellékúton
 2       1,      6|      mondta Richárd annak a kis leánynak:~ ~- Most pedig lelkemre
 3       1,      7|       magában, hogy "én ennek a leánynak egyszer megfogadtam, hogy
 4       1,      7|        és tekintete fennkölt. A leánynak egész lelke szemeiben élt,
 5       1,      7|            És azzal odanyújtá a leánynak a levelet.~ ~Edit ajkaihoz
 6       1,      9|       úrnő bámult, hogy ennek a leánynak az arcán ezek a szavak nem
 7       1,      9|    fölkelt helyéről. Megfogta a leánynak azt a kezét, amelyiken a
 8       1,      9|         érzem azt, amit te.~ ~A leánynak megeredtek a könnyei. Az
 9       1,     15|         csókra nyújtja a fiatal leánynak, kinek hátrahulló csuklyája
10       1,     15|         úri nyugalommal.~ ~És a leánynak nem volt szabad elárulnia
11       2,     26| Alfonsine azonban útját állta a leánynak, s hevesen megragadá kezét.~ ~-
12       2,     43|         otthon vár reá. A másik leánynak a kétségbeesése.~ ~Ébren