Rész, Fejezet

 1       1,      3|    leszálló lomha, szürke téli köd.~ ~ ~ ~
 2       1,      4|   korán reggel oly sűrű volt a köd, hogy alig bírtak kitalálni
 3       1,      4|  kezdett. Akkor az eddigi fakó köd elkezdett ragyogni, mintha
 4       1,      4|      aztán rögtön felszakadt a köd, s eléderült a táj. Szép
 5       1,     17| verőfény süt, de valami vékony köd fekszik előtte, mely nem
 6       1,     17|   szívük éjjel, sötétben, sűrű köd alatt egypár vakmerő halász
 7       1,     18|      amik nesz nélkül járnak a köd felett.~ ~Egy-egy fehér
 8       1,     18|         Mikor a nap fölkelt, a köd egészen elmaradt a hátuk
 9       1,     18|     óceánt lát, a földön fekvő köd óceánját, mely hófehéren,
10       1,     18|  gyakran meglepi az utazókat a köd, s akkor majd lesz idő pihenni,
11       2,     22|    helyes irányra: sötét volt, köd is volt; oda mehetett vele,
12       2,     23|      emberi düh lehelte fényes köd közepett két vezéri alak