Rész, Fejezet

 1       1,     13|         hazáért - asszonyért!~ ~Jenőt szerelme vitte neki a vésznek,
 2       1,     13|     szabadság hős asszonyait.~ ~Jenőt is betolták az általa oly
 3       1,     13|     arca úgy ragyogott hozzá.~ ~Jenőt gépileg tolták odáig.~ ~
 4       1,     17| asszonnyal, szemeivel fölkeresé Jenőt is, ki egy ablakmélyedésbe
 5       1,     17|         akár halsz, osztozom!~ ~Jenőt e pillanat magasztossága
 6       1,     17|      tárgya!~ ~Alfonsine, midőn Jenőt elhagyta, nem sietett vissza
 7       1,     17|     feszes nyájassággal üdvözlé Jenőt:~ ~- Magam jöttem hozzád,
 8       1,     17|      pamlagon foglalt helyet, s Jenőt készteté a gömbölyű asztalka
 9       2,     25|       Aranka vigasztalni akarta Jenőt.~ ~- Jó az a kép, én tudom,
10       2,     25|  körösszigeti kastélyába. Fiát, Jenőt utasította, hogy mint ügyeljen
11       2,     38|    Baradlay Ödönt, sem Baradlay Jenőt, s akkor még nem volt fotográfia
12       2,     47|         veszélyt, mely Ödönt és Jenőt kicserélte. (Most már értette