Rész, Fejezet

 1       2,     29|        a magyarok!"~ ~- Ugyan, polgártárs, ne ordítson oly bomlottul! -
 2       2,     29|    sincsen idehaza.~ ~- Ejnye, polgártárs! Ezt megmondhatta volna
 3       2,     30| sietett.~ ~- Hová oly futvást, polgártárs? - kérdezé Richárd a csizmadiát.~ ~-
 4       2,     30|  Richárd Mihály mesternek:~ ~- Polgártárs! Volna-e kedve kétszáz forintot
 5       2,     30|           De hogyan jut ön be, polgártárs? Mert ezt okosan kell ám
 6       2,     30|  hangulatát hogyan tanulta ki, polgártárs?~ ~- Igen alaposan. Mikor
 7       2,     30|   odaát.~ ~- Honnan tudja ezt, polgártárs?~ ~A házmester még itt is
 8       2,     30|    Richárd mosolygott a jámbor polgártárs fontoskodó aggodalmain.~ ~
 9       2,     30|         Mikor bealkonyodott, a polgártárs felkeresé Richárdot.~ ~-
10       2,     30|     Lesi azt az öt gyertyát. A polgártárs az. Mihály mester.~ ~Végignézte
11       2,     30|        városból a másikba.~ ~A polgártárs támolyogva tekingetett körül.