Rész, Fejezet

 1       1,      1|          teljesítette a parancsot, leült az ágy melletti kisasztalhoz,
 2       1,      7| odamutatott.~ ~- Tessék.~ ~Richárd leült az asztal mellé, és írt.
 3       1,      9|           tovább az utcaajtóban.~ ~Leült a dolgozóasztalkája mellé,
 4       1,     12|       sikerült.~ ~Az a hely, ahová leült, fordulópontot képezett
 5       1,     15|         megállt, ott a szegletkőre leült. Ki volt fáradva.~ ~És harmadszor
 6       2,     21|           a magyar hadügyminiszter leült az út közepére, az ellenséges
 7       2,     26|      eltávozott.~ ~Alfonsine pedig leült a mindenkitől elhagyott
 8       2,     27|             Volt, nincs.~ ~Szalmás leült az ablakzsámolyra, s ott
 9       2,     28|           elfogadta a kínálást, és leült, mégpedig a pamlagra. (Boksa
10       2,     28|     bátorságot vette magának, hogy leült Zebulon mellé a pamlagra,
11       2,     43|          nő, hanem ördög.~ ~Azután leült karszékébe, feje kendővel