IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
1 2, 48| számokkal vastagon: 300 000 forint. Mind a ketten ránéztek, 2 2, 19| kergetett meg szuronnyal a 11-ik zászlóalj. Budánál lováról 3 1, 13| március közepén.~ ~Március 13-a volt a bécsi népmozgalom 4 2, 31| oldalán, a Várkert felől, a 16-ik zászlóalj ostromolt.~ ~ 5 2, 25| Akkor még Magyarországon 1831 óta csak másodszor hangzott 6 1, 13| napjai voltak a kráknak 1848-i március közepén.~ ~Március 7 2, 31| A másik két zászlóalj, a 19-ik és 47-ik a lábtókon halad 8 2, 34| mely jelenti, hogy június 20-án reggel 10 és 12 óra között 9 2, 30| várbelieké pedig raklövegek, 24 fontosok. Az ostromló hétfontos 10 2, 48| aláírta számokkal vastagon: 300 000 forint. Mind a ketten 11 2, 30| tartalék felé; az volt a 33-ik zászlóalj.~ ~Most ez 12 2, 31| hömpölyög hangyabolyként a 34-ik honvédzászlóalj önkéntes 13 2, 30| vendégül szállt.~ ~Mikor május 4-én az első ágyúszó megzendült, 14 2, 31| két zászlóalj, a 19-ik és 47-ik a lábtókon halad előre. 15 1, 5| prédikációt Szent Máté XXVI. része 52. verse szerint: "Dugd el 16 2, 28| mellett ültünk" zsoltár 6-ik versét:~ ~"Inkább ragadjon 17 2, 32| rézpénz - Monor - Kaszáné - 73." ~ ~Ezt akarta tudni.~ ~ 18 2, 30| helyükre szállítására.~ ~Május 9-én éjjel az összes budai 19 1, 11| iskatulát - hallja -, mert aba selyemruha van. Aztán valamit 20 2, 36| lovast. Aki letéved róla az abajdóc lápba, elnyeli a süppedék; 21 1, 15| lenni. Azután mentül "gmoán"-abb nyelven beszéljünk. És csak 22 2, 30| Miért kellett a küzdelmet abbahagyni?~ ~Azért, hogy a két hadvezér 23 2, 28| énalattam ökörhajcsár.~ ~Zebulon abbahagyta a csizmái tisztogatását.~ ~(" 24 2, 30| Görgey Henczit.~ ~Válaszul Abdurrahman száz fogoly keresztény fejét 25 2, 30| Károly éppen úgy biztatta Abdurrahmant, hogy ha Budát fel nem adja, 26 2, 25| ide-amoda téve adja ki az egész ábécénket.~ ~Azzal lerajzolta Arankának 27 2, 41| türelmes olvasóm, hogy ennyi abécére tanítalak ebből a "nagy" 28 2, 25| papírra az egész titkos ábécét:~ ~ ~- Aztán ne gondold, 29 2, 25| szerzett ezzel a titkos ábécével Arankának.~ ~- Ó, abba én 30 1, 18| itt-amott mellettük, aminek ablakában még gyertyavilág égett. 31 1, 14| összegyűlve.~ ~A refektórium ablakai az utcára nyíltak, s annak 32 1, 13| elfoglalva, s nem jöhet az ablakaiba gyertyát rakni; hát biz 33 2, 30| házakba futott fel, s azoknak ablakaiból folytatá a tüzelést a paliszádok 34 2, 25| keresztülvilágít a nemesdombi kastély ablakain. Amint delejes fényét ráveti 35 1, 5| látja senki. Ha kiülök az ablakba a fogamat piszkálni, ki 36 2, 29| kíváncsiak, kik leeresztett ablakfüggönyök mögül egy-egy pillantást 37 2, 22| fel az alvókat. Richárd az ablakhoz fut, s Boksa Gergőt látja 38 1, 17| fölkeresé Jenőt is, ki egy ablakmélyedésbe támaszkodva szemlélte némán 39 1, 17| kapuk alatt, erkélyekről, ablakokból?~ ~Akkor nem irgalmaznak 40 2, 30| páholyokba. Most már az ablakokbul nézték a harcjátékot. Hitték, 41 2, 25| számlálják, a telehold a magas ablakokon át a rámák kísérteteit eleveníti 42 1, 13| s tekingetnek félve az ablakokra, és hallgatóznak az utcára, 43 2, 20| meg ki tudná hányadik, s ablakrengető dobveréssel vonult végig 44 2, 31| körönd ágyúiból, a tornyacsok ablakréseiből lövik őket. Hasztalan: a 45 1, 14| szívének, mintha az egyik ablaktábla félig kinyílnék, s azon 46 2, 39| kétharmad része laktalan, ablaktáblái be vannak téve. Kocsinyom 47 1, 14| a téren. A zárdának egy ablaktáblája nyitva volt, s azon keresztül 48 1, 4| fenn voltak az égen, s az ablaktáblák zárva mindenütt.~ ~Itt későn 49 1, 14| ezt a csőcseléket!~ ~Az ablaktáblákon már akkor zuhogott a kőzápor, 50 2, 46| gyermeket halálos betegen, egy ablaktalan odúban, szemétágyon fetrengve, 51 2, 30| intézett a kivilágított ablakú padlásszobák miatt. Ártatlan 52 1, 13| az épület homlokáról, az ablakvasakat kifeszegették, a cenzúrahivatalban 53 2, 27| nincs.~ ~Szalmás leült az ablakzsámolyra, s ott oly kicsinyre húzta 54 1, 2| az öreg a szószéken, mint Abraham, a Santa Clara, a megyegyűléseken 55 2, 25| olvasni?~ ~Jenő kibetűzte az abrakadabrát.~ ~"Kedves Ödön. Szeretlek."~ ~ 56 2, 44| volt szoktatva már e rémes ábrándhoz. Hiszen mindennap azzal 57 1, 16| megvallatlan szerelme, lelke ábrándjai.~ ~Úgy fáj neki mindez. 58 2, 36| kaleidoszkóp volt a fejében tarka ábrándokbul, miket egymás mellé fűzött.~ ~" 59 1, 7| titkolnom egy részét." Nem ábrándozik-e?~ ~- Furcsa az nála. A minap 60 2, 26| Az utolsó annál többet ábrándozott.~ ~Soror Remigia a múltkori 61 1, 5| nagyon vakarta a fülét meg az ábrázatját.~ ~- Majd elmondja maga - 62 1, 11| inkab nagyon izs ismeretes abrazatok, akik nekem nagyon idegenek.~ ~- 63 1, 11| oldalról csak eléje mosolygó ábrázatokba botlott. Láthatta, mennyire 64 1, 11| hallod, én igen sok idegen abrazatot latom iteneg.~ ~- Az bizony 65 1, 4| foglalva; Szent György lovagot ábrázolta a sárkánnyal.~ ~Ödön visszautasítá 66 2, 25| mint Herodot térképén van ábrázolva: sima, egyenes, lapos; milyen 67 2, 26| arasznyi utat megtenni ott az abroszon?~ ~Ha a Rastich-dandár jókor 68 2, 25| meglátszanék, hogy füstölögnek Abrudbánya romjai napokig, hetekig; 69 2, 35| lehetetlenség képezte annak acélát. Most eszébe jutott, hogy 70 1, 8| senkinek; ön aranyember, ön acélember, kapitány úr. Nem jól mondtam, 71 1, 11| fekete ruhát viselt ragyogó acélgyöngyökkel hímezve s hosszú, fekete 72 2, 23| kiáltozás közé nemsokára acélok pengése vegyült, amint ezernyi 73 1, 4| hurrákiáltással nekiereszkedtek az acélsima pályának.~ ~Hanem még korán 74 1, 8| tudja, miből lesz a damaszk. Acélt és aranyat kovácsolnak össze. 75 2, 29| mai napon a város utcáin ácsorogni fognak, vagy akik a paliszádvonalra 76 2, 30| megkapta; de a válaszért hiába ácsorogtam a kórházajtó előtt. Mikor 77 1, 4| triomphante." - "Diane qui chasse Actaeon." - "Mazeppa."~ ~Az utolsónál 78 2, 33| katasztrófa, mely a kettős adag tartarus emeticusra következett, 79 2, 33| tartarus emeticust, apró adagokra felosztva.~ ~Azt Zebulon 80 2, 33| aludt, bevett belőle két adagot.~ ~Uraim! Ehre, dem Ehre 81 2, 32| államintézmény. Magánpolgárok jószívű adakozásából áll fenn; a státus csak 82 2, 32| annyit tesz meg vele, hogy az adakozásokból lehúz egypár ezer forint 83 1, 3| férfiunak könyeimel nem adakozhatam. Is ha én letem volna nagysagozs 84 1, 13| ördögbe is! Inkább nagyon is adakozó kedvükben vannak. Menjen 85 1, 11| Harmadik kisasszonykam Adalgisa; akor jatszottak először 86 2, 20| Lacko, ki szemit vetette Adalgisara, épen kapta magyar minisztériumnál 87 2, 28| Zebulon -, amit tegnap mondtam Ádámnak, az csak mind tréfa volt. 88 2, 36| mindenkinek közbocsánat adassék."~ ~"Több mint bizonyos, 89 1, 13| kérem, nagyságos asszony, adasson nekem egy darab angolflastromot, 90 2, 32| kitalálták a "dajkaságba adást".~ ~Ez a "meghalató intézet".~ ~ 91 1, 11| őket Pestre, s fáklyászenét adat velük magának a főváros 92 2, 27| ellenmondás nélkül fogadta Zebulon adatait.~ ~Egyenesen hozzá beszélni 93 1, 13| hangzik mindenfelé; röpívek adatnak kézrül kézre; egy-egy szónokot 94 2, 38| összegyűjtötték ellene az adatokat.~ ~Szorgalmas, figyelmes 95 1, 10| eltéréseket a históriai adatoktól, sőt gyakran még a költői 96 2, 43| ön volt nekem. Ön minden adatot össze tudott szerezni; minden 97 2, 20| Az alkormánybiztos úr adatott magának egyet azokbul a 98 1, 18| rajta, míg más vezetőnek adhatlak; s azon az úton tudom, hogy 99 1, 4| pedig az én édesem kedvéért adhatnál elő valamit.~ ~Erre Jéza 100 2, 32| Hát bizony palotát nem adhatok nekik nyolc forintért meg 101 2, 46| cseléd, mint szolgáló, annak adhatom a kezemet, akinek akarom.~ ~- 102 2, 46| nemességét a tábornagy nem adhatta vissza, mert ahhoz nem volt 103 1, 1| termett elég. Vagyont mi adhatunk hozzá. Ha makacsul megmaradna 104 2, 22| ötven "nem gilt"!~ ~- Miről adjak írást, Boksa?~ ~- Attestátumot 105 2, 31| látták meg egymást.~ ~- Adjátok meg magatokat! - kiálta 106 2, 21| ezt az utolsó lövést nem adjuk az ellenségnek; ezentúl 107 1, 1| helyettesítette.~ ~Ezen cím alatt: "administrator" a német conversations lexiconokban 108 2, 38| Baradlay Eugen, ki megyéje adminisztrátorát erőhatalommal elűzte elnöki 109 1, 11| suttogá Gálfalvy Pál gróf az adminisztrátorhoz.) ~ ~Rideghváry úr ezt egészen 110 1, 12| keresztülerőszakolni az alkotmányellenes adminisztrátori rendszer ellen. A legragyogóbb 111 1, 12| ezt? - rivallt újólag az adminisztrátorra.~ ~Rideghváry elképedve 112 1, 12| egészen kihozta türelméből az adminisztrátort. Neki az kellett volna, 113 2, 29| paripának egy kis kávés kalácsot adnom? ~ ~- Hagyjon fel a paripámról 114 2, 20| hogy hogyan lehet férjhez adnunk ezt az öt leányt nekünk.~ ~ 115 2, 49| ember hozzá. Még jövedelmi adó alá sem esik. De hát hova 116 2, 27| huszonnigy akos hordóba. Csak úgy adogatak be nekem itelt, italt spundlochon, 117 1, 1| saját halála óráját. Mire ez adoma kézrül kézre odább jutott 118 2, 21| talentom, de bírt azzal az adománnyal, ami nélkül nagy ember nem 119 2, 25| igyekezettel festi azt. Nagy adománya van a művészetre; azt is 120 2, 35| Zebulon nagy pszichológiai adományt árult el, mikor azt odaírta. 121 1, 1| mindjárt emlékezett is egy adomára, melynek hagyománya szerint 122 1, 5| hallotta már egyszer azt az adomát, ugye, hogy két tiszt összeveszett 123 1, 9| olvasd a címet: "A ma très adorable mère." Ezt csak fiam írhatja 124 2, 40| egy ember kiszenvedett. Az adósság le volt fizetve. Ödön már " 125 2, 48| korábbi időkből becsületbeli adósságaim. Apró tartozások, mikkel 126 1, 5| sem pénzt nem küld, sem adósságaimat nem fizeti.~ ~- Ez nekem 127 2, 22| soha nemesembertől még csak adósságban elegzekválni sem szabad! 128 2, 48| teljes korú, mikor ezeket az adósságokat csinálta.~ ~- De teljes 129 2, 24| számadásomat. Csupán egy nagy adósságom van hátra.~ ~Itt mélyen 130 1, 6| körök tékozló fiai szoktak adósságot csinálni, s aki ennélfogva 131 2, 32| egypár ezer forint jövedelmi adót, az emberek legszánandóbbját 132 2, 37| futhatsz! Becsületszavadat adtad nekik? Ha százszor megszeged, 133 2, 27| derék ember, kedves ember, affábilis, respektábilis ember.~ ~ 134 2, 30| hidegvérűségében valami affektanciát látott. Aztán meg mást is 135 2, 22| behemót.~ ~Mikor a kellemetlen afférnek vége volt, még szokás szerint 136 1, 18| mint a szederinda, az apró áfonyabokorral osztva az uralkodást.~ ~ 137 1, 18| uralkodást.~ ~Reggel már csak áfonyával volt terítve a hegyoldal, 138 2, 30| csizmadiaeszével az égbíráló aforizmákat.~ ~"Ha a villám mennydörög, 139 1, 8| ismeretes Európa, Ázsia, Afrika, Amerika; és József, kinek 140 2, 36| összeborulnak; a folyam ága alattuk suhan el.~ ~Az idő 141 2, 25| víztükörben; az öreg gím hatalmas agancsát magasra emelve áll mozdulatlanul. 142 2, 23| ki-ki ellenét keresve; ágaskodó paripák tombolásai, villogó 143 2, 22| szólt Boksa Gergő sarkára ágaskodva, s fokosával mutogatva fölfelé -, 144 1, 4| csoportozatai, mik közül egy virító agavé emeli magasra száz év várta 145 1, 10| úr? Miféle nagy úr?~ ~- Ágens, szekretárius vagy referendárius!~ ~- 146 1, 17| csak izgat, csak szomorít, aggállyal tölt el. Itt hagyni az egészet.~ ~ 147 1, 15| volna holnapra - dünnyögé aggályosan Frau Bábi.~ ~- Nem ázunk 148 1, 13| otthon hagyott pénztára aggasztott keservesen.~ ~- De hát, 149 2, 48| Plankenhorst Alfréd, gazdag ember, agglegény. Sajátságos, büszke ember. 150 1, 13| magasabbra nőtt, és Jenő aggodalmai annál félelmesebb alakot 151 2, 30| jámbor polgártárs fontoskodó aggodalmain.~ ~Pedig a polgártársnak 152 2, 37| holdkóros. Gyakran lecsillapítá aggodalmait, s biztatva rávette, hogy 153 2, 25| egész nap annyit kínlódni aggodalmaival.~ ~"Mi hír Ödönről?"~ ~" 154 1, 17| napok miatt is financiális aggodalmakkal kell megküzdenie.~ ~Az üres 155 1, 15| előttem az egész tervet. Én aggodalmamat fejeztem ki előtte, hogy 156 2, 25| legvigasztalóbb gondolatokat; minden aggodalmára van ellenmérge; még a néma 157 1, 8| asszonyság kevésbé volt aggodalmas, mint ön; ő már fél év előtt 158 1, 17| álláspontot vizsgálva, két nehéz aggodalmat kell önnek felfedeznem. 159 1, 17| borzalom, a rettegés, az aggodalom nem úrkodnék minden ideg 160 2, 37| posta érkezett, mily mohó aggodalommal esett a család az érkezett 161 2, 28| nyomába következő másfajta aggodalomnak, melyet az erdők elhagyatottságának 162 1, 3| most itt elfoglalok?~ ~- Ne aggódjál miatta - szólt az adminisztrátor -, 163 2, 28| már egyre-másra; nincs mit aggódni miatta.~ ~- Hja bizony, 164 2, 39| mint te vagy, nincs miért aggódnom sorsuk felett.~ ~Törüld 165 2, 21| kis csevegő gyermekére, aggódó anyjára - s aztán elszántan 166 2, 25| olyan szomorúnak, olyan aggódónak lenned.~ ~- De hát lehetek-e 167 1, 18| árzajlatban - s talán még aggódott is, hogy oda ne vesszenek.~ ~ 168 1, 14| vérengzésre! Nem az a vér aggódtat, ami kihull, hanem az a 169 2, 33| Rideghváry urat.~ ~Kiugrott az ágyábul a szoba közepére. Itt kolera 170 2, 27| a tűzhely alatti kemence agyagtévőjét rakja körül a kihúzott parázzsal, 171 2, 33| csendesen odalépkedett az ágyához, s előhúzott mellköténye 172 1, 1| Legyen ön olyan jó, üljön ide ágyam mellé a kisasztalhoz, rajta 173 2, 43| ez egy ágyúlövés volt az agyán keresztül. - Én? És miért?~ ~- 174 1, 1| felriadt nő rettenve tekinte az ágyán fekvő halottra.~ ~És íme, 175 2, 27| nincsen!" Mikor Szalmás uram agyarkodik a csavargó gézengúz fiára, 176 2, 22| mellére ütött az öklével, s agyarkodó daccal pattogtatá a szót:~ ~- 177 2, 22| vissza-visszafordult, s agyarkodva káromkodott egyet. Valamit 178 1, 16| meghalni.~ ~Sebe ég már, és agyát homályos álomlátások köde 179 1, 8| megtámasztá, szájával a gúlának, agyával a padlatnak.~ ~- Most kérem, 180 1, 8| Pál úr.~ ~Richárd kapitány ágyával szemközt, az alcoven oldalfalán 181 2, 27| örökre. Jojcakat! Servus. Agyiő.~ ~Ádám úr vállat vont.~ ~- 182 1, 13| ablakokba. Azután letépette ágymennyezete fölül a fehér atlaszfüggönyöket, 183 2, 33| Zebulon ott hanyatt feküdt az ágyon, s a rövid paplan alul ki 184 1, 18| pihent lovakkal utolérni az agyoncsigázottakat.~ ~Tovább innen!~ ~Mégis 185 1, 13| a szónokot agyonölelik, agyoncsókolják, s továbbhömpölyög az ár, 186 1, 17| fel magánkívül, keservtől agyonkínozva a legkisebb testvér, s odarohant 187 2, 35| szabad fenevad halálát, agyonlövetve az üldözésben; legalább 188 1, 13| utcákra, hogy ha valakit agyonlőnek, szedjék fel, és vigyék 189 1, 13| határozatot, azután a szónokot agyonölelik, agyoncsókolják, s továbbhömpölyög 190 2, 23| A dulakodó paripák ott agyontaposták. De megmenté kedves gazdáját. 191 1, 4| bosszúság volt.~ ~- Mindjárt agyonütöm azt az ostoba futárt, aki 192 2, 22| verést. Főbeverést, félig agyonverést akárhányszor; az mind tréfa, 193 1, 13| tartóztatni; ne menjen, hátha agyonverik.~ ~- Több eszem lesz. Én 194 1, 15| És ez nem a képzelet agyréme - ez Bécs.~ ~Október végnapjai 195 2, 36| Eszébe villantak vezetője agyrémei.~ ~Három napja már, hogy 196 2, 20| öltönydarabjait iparkodnak ágytakaró alá, hová, szem elől eltakarítani, 197 2, 31| vagy. Küldj bele fejjel az ágyúba. Megyek, de téged nem viszlek 198 2, 23| már. Megszokott nóta! Az ágyúdördülés nem dobbantja meg a szívet, 199 2, 30| réstörésen alá, az omladékokat az ágyúdörej közepett széthányni, s a 200 1, 16| Nem én vagyok az!"~ ~Az ágyúdörejnek, a puskaropogásnak vége 201 1, 17| ismét zúgni kezd a távoli ágyúdörgés, egy gyöngéd csókkal költeni 202 2, 19| egyházak odaadták harangjaikat ágyúércnek.~ ~Egyetlen vezér száztíz 203 2, 23| két nagy dudorodást két ágyúgolyó okozta. A fa benőtte azokat 204 2, 22| van törve a derekam. Az ágyúgolyóbis. Huszonnégy fontos.~ ~Mausmann 205 2, 23| másiktól annyi tért, amennyit ágyúgolyói bejárnak. Ahova a golyók 206 2, 31| az önkéntesek. A körönd ágyúiból, a tornyacsok ablakréseiből 207 2, 30| védő csapatok menekültek ágyúikkal a váratlan kereszttűz elől, 208 2, 27| vas, a közepe nímet. Az agyujának a hangja harom olyan messzire 209 2, 31| hajnal három órakor az ágyújelszóra megindul az általános ostrom 210 2, 27| Még csak le sincs fekve az ágyuk.~ ~De már ezt a csudát Ádám 211 2, 30| kapui, s az ott elrejtett ágyúkból pusztító kartácstüzelés 212 2, 27| maradt, azt utolirtek. Olyan ágyukkal lűtte Schlik, hogy engem 213 2, 32| várba.~ ~A hullákon, az ágyúkon, a cserepeken, a gerendákon 214 1, 14| fektéből, s rávetni magát az ágyúkra és szuronyokra; és láttam 215 2, 21| katonáinak, hogy ne féljenek az ágyúktól, hiszen nézzék, minden golyó 216 2, 43| A beteg embernek ez egy ágyúlövés volt az agyán keresztül. - 217 2, 28| egy szót sem szólam vele. Ágyúlövésnél egyebet se nem hallottam 218 2, 31| Mikor hallani fogod az ágyúlövést, akkor kezdődik kettőnk 219 2, 27| csak hangja ütötte hátba ágyunak, s elöl az órám üvegje eltörte 220 1, 12| legyen nipnek szabadsag, ne agyunk neki aztat; mert amig nem 221 2, 33| dzsidások. Azután jön az ágyúpark. Azután a gyalogezredek. 222 2, 20| csatatérig menni, még az ágyúszóból is kaphat. Azt pedig az 223 2, 22| a nagy szájaddal az első ágyúszóra, s az ellenségnek hagytad 224 2, 23| banderiális lovas, nyolc ágyúüteggel s két röppentyűteleppel 225 1, 18| reggel közeledését a távoli ágyúvillogás; az ostromtelepek megkezdték 226 2, 36| s nem harcol többé. Ki ágyúz ott?~ ~Talán a két szövetséges 227 1, 6| porciózott, s nem hallott máskor ágyúzni, mint a császár neve napján. 228 2, 43| mikor ez égő katlanban agyveleje megfő, képes a saját testvérét 229 2, 44| A teknönc még él, ha az agyvelejét kiveszik; hát egy leányszív 230 1, 17| követségi titkár úr.~ ~- Áh! - Alfonsine most aztán 231 1, 6| kredenchez, azt mondá neki:~ ~- Ahá! Fél most tőlem, ugye?~ ~ 232 1, 3| Zebulonnak, hogy ki az a pap.~ ~- Ahan! Mar az mas - dünnyögé erre 233 1, 14| borszesztócsán keresztülgázolt, s ahányat lép, minden lábnyomán egy 234 1, 8| hiányzott. Azt kezébe vette.~ ~- Ahén! - mondta kedvtelten a zsibárus. - 235 2, 26| többet soha.~ ~A kegyes hölgy áhítatosan tevé össze kezeit, s engesztelni 236 1, 15| ráírod: "Ma'm'zel, je vous aimais." ~ ~- Menj a pokolba a 237 2, 34| szót fogadott, s megállt az Ajalon völgyében, míg híveid harca 238 2, 19| nemzetiszínű kokárda volt az egész ajándék, amit a belépő kapott.~ ~ 239 2, 48| anyánk annyi ruhát küldött ajándékba nekem, hogy soha el nem 240 2, 42| És Edit megköszönte az ajándékot.~ ~...Ha tudta volna Alfonsine, 241 2, 42| kegyetlen volt egy göngyöleget ajándékozni Editnek, melynek tartalma 242 2, 32| hím- és nőnemű újszülöttet ajándékozott ez évben is a mennyei birodalomnak: " 243 1, 17| akikkel egyszerre meg lett ajándékozva a külföld? Ma az egyik győztes 244 1, 17| nekem pedig megtisztelő ajánlat a Baradlay családdal való 245 1, 9| a székről.~ ~- Köszönöm ajánlatait, asszonyom. De itt maradok. 246 1, 17| Aludtál egyet a tegnapi ajánlatomra? - kérdezé Rideghváry.~ ~- 247 1, 17| egészen elszédült e kápráztató ajánlatra. Ez több, mint amit valaha 248 1, 18| Aki esküjét elfeledte: ajánlja lelkét Istennek.~ ~A zúgás 249 2, 36| jött lovagjához, mintha ajánlkoznék a továbbfutásra.~ ~Ödön 250 2, 30| Ötszáz önkéntes napszámos ajánlkozott a zsákoknak kellő pillanatban 251 2, 20| volt, melynek lakosai maguk ajánlkoztak a hátrahagyott élelmi rakoda 252 1, 11| megörökítésére ötvenezer forintot ajánlok fel önöknek...~ ~Falrengető 253 1, 1| testvéreit. Milyen dicső ajánlólevél egy testvér, ki a csatában 254 1, 17| szeretjük önt. Óhajtjuk az ajánlott összeköttetést. Én nem tűzök 255 1, 17| várnak reám. Arra, amit ajánlottam, ráérsz holnap reggelig 256 2, 36| királynő kisebbik fiának ajánltatik. Az azt elfogadja."~ ~"Ázsiában 257 1, 6| Jenő zavarodottan harapott ajkába, mintha neki kellene a maga 258 2, 32| emelte a gyermek fejét, és ajkához tartá a korsót.~ ~A nyomorult 259 1, 17| nyíltan beszélek.~ ~Jenő ajkaiba harapott. Nem bírta e nőt 260 1, 2| kendőt tart a két kezében ajkáig emelve. Nem lát ön oda? 261 1, 7| leánynak a levelet.~ ~Edit ajkaihoz szorítá hosszasan, kínosan 262 2, 25| mert nekem beszélnek... Ha ajkaik hallgatnának, nyitott sebeik 263 2, 19| menyasszonya csókja meg sem hűlt ajkain.~ ~A cisztercita barátok 264 1, 5| egyetlen barátja lesi elkékült ajkainak, halott szempilláinak megmozdulását, 265 1, 13| legszebbikének mézes, rózsás ajkairól.~ ~Úgy tetszett, mintha 266 1, 9| leány meghajtá fejét, és ajkaival az úrnő kezéhez tapadt.~ ~- 267 1, 15| Tudasd vele, hogy ő volt ajkamnak végsóhaja. ~ ~- Na ja!~ ~- 268 1, 17| vissza, s ujját bűbájos ajkára téve csókot intett felé.~ ~ 269 1, 3| láttára minden ismerősnek ajkáról egy derült "hahó" hangzik 270 1, 7| Richárdnak.~ ~Azután Richárd is ajkával érinté a pecsétet, mely 271 2, 27| úr mosolyra csucsorított ajkkal szítta meg a pipaszopókáját.~ ~- 272 1, 15| mélyen ülő szemei gyanút, ajkszegletei gunyort fejeztek ki.~ ~Elébb 273 2, 39| ütni, perzselt szélű, véres ajkú lyukak. A hímzetekről megtudták, " 274 1, 11| Mihály uram.~ ~A címerterem ajtajában megint csak bele kellett 275 2, 36| Odakocogtam egyenesen a városház ajtajához. Megparancsoltam egy kozáknak, 276 2, 27| szegezze fel a pipázószoba ajtajára azt a mappát, hogy onnan 277 2, 20| de Ödön nem ért rá ily ájtatos célú diverziókra; hajtatott 278 1, 4| folyosókon, egy-egy nyitott ajtóból izzó fény, fojtó bűz, siketítő 279 2, 20| kávépörkölés illata, s az ajtócsapkodás végigjár az egész házon. 280 1, 15| hogy itt jó helyen jár. Az ajtóhasadékon fülledt zöldségillat szivárgott 281 2, 29| Richárd fölment a 21-ik ajtóig, benyúlt a szobája ablakán, 282 1, 15| cirkálásból tért haza; zárt ajtóját felnyitá kulcsával, a gyertyát 283 2, 30| üresen hagyva; a kapuk, az ajtók nyitva. Ha egy kíváncsinak, 284 1, 9| egyengetek előtted a legmagasabb ajtókig, amiken be kell jutnod, 285 1, 15| ez nekem új szó.~ ~- Zárt ajtómon keresztül idecsempésznek 286 1, 12| szokás szerint a fehér toll ajtón-ablakon kimenekülésével végződjék.~ ~ 287 1, 15| kisasszony.~ ~De már az ajtónyitás előtt megtudta Edit, hogy 288 2, 37| naponkint látni. Minden ajtónyitásra fölrezzent, minden idegen 289 2, 29| volt rá a fogadjisten, hogy ajtóstul együtt kibukott az udvarra; 290 2, 26| elfoglalva, kit nem bírtak ájulásából magához téríteni. Edit egy 291 1, 17| éjszakákat, s midőn a gyönge nők ájuldozva, rémledezve dűlnek erre-arra, 292 2, 26| Palvicz Ottó halálhírére ájult el, hanem azon ijedelemre, 293 2, 40| fájni fog."~ ~És ott maradt ájultan az arckép előtt.~ ~...Az 294 2, 21| érkezett. Az országút melletti ákácsövény mögül oly sortüzelés fogadta 295 1, 3| leszakadt volna is, meg nem akadályozandá Zebulont, hogy réshez jutván, 296 1, 10| Minő hatalma a világnak akadályozna meg két szívet, hogy egymásra 297 2, 21| terelte egymást előre, s akadályozta egyúttal a menekülésben. 298 1, 15| Csupán a kapitány makacssága akadályozza a terv sikerültét. Ez a 299 1, 17| hajdani jó barát között akadhat egy-kettő, ki pártjukat 300 1, 9| szemei már zavarodtak, hangja akadozott:~ ~Már közel voltunk a megmeneküléshez; 301 1, 4| csak mondanád meg, merre akadunk a Dnyeperre, mert ezen az 302 1, 13| főnökei - végre szeretője akaratának. Most azután, mikor mindazon 303 2, 19| találékony furfangjával, jó akaratával, szellemével védi, sietteti, 304 2, 39| és mondjad: "Atyám, a te akaratod!"~ ~És bocsáss meg halálomért 305 2, 36| elbukás óta nem érzett magában akaratot.~ ~Boksa tehát hevenyében 306 1, 14| Keresztények, szent szüzek, nem akarhatják, hogy az ő világi uraságukért 307 1, 3| segitse rajtam valahogy, akarhogy, csakhogy; s az a gazember 308 1, 13| magát.~ ~- Ó, mentsen ön meg akárhogyan. De mégis szeretném tudni, 309 2, 20| üldözi engemet szerencse, akárhova elbújjam is. Csak föltalálja 310 2, 46| szelídséggel monda:~ ~- Akárkié legyen az a gyermek, akinek 311 1, 15| jódlírozott is hozzá, mint akármely kofának a leánya.~ ~Hogy 312 2, 28| rebellis, itt hazaáruló. Akármelyiknek kerül a kezébe, már kész 313 1, 12| képezett a történetben. Akármerre vezessen az, nagy idők kezdőpontja 314 2, 23| harangvirágaikat, mintha ők akarnák pótolni a lélekharangot 315 1, 10| téged a szeretetben, nem akarnám őt ismerni.~ ~- Ó, ne tégy 316 1, 15| tiszta igazság, ha hazudni akarnék; mondhatnám, hogy szeretnék 317 1, 17| meg fogja mutatni, hogy akarni tud!~ ~Jenő meghagyta inasának, 318 1, 17| most kavaroghat a menekülni akaró elem alá s fel, egyik házból, 319 1, 17| Bocsáss meg érte! Nem akartalak keseríteni. Nehány nap előtt 320 2, 32| nem ringatod jobban, te akasztani való hóhér!") - hát ez egy 321 2, 27| Azért előre csak fel nem akasztjuk magunkat.~ ~- Hiszen én 322 2, 28| halálos ítélete. "Valóságos akasztófaallé közt járkáltam" - így fejezi 323 2, 28| a botot, s a bot végére akasztotta az útitáskát.~ ~Azután csak 324 2, 22| a pisztolyait, nyakába akasztották az ostorát, feltették a 325 1, 12| szokott a díja lenni az akcióbeli elmarasztalásnak), s folytatta 326 1, 12| nem ijedtek meg a fiskális akcióktól; fizettek és szónokoltak.~ ~ 327 2, 27| gyök alatt nem Bachot, az akcízák behozóját, hanem Bacchust, 328 2, 24| lenni: mint egy hű állat, akiben egy angyal lakik.~ ~- Temettesd 329 1, 18| abból a kétszázhúszból, akiből a század állt még tegnap 330 1, 12| meg Zemplin varmegyében, akibül áll gazdagsagom. Aztan ha 331 2, 22| megragadta a tiszt úr kezét, s akkorákat csókolt rajta, mint egy 332 2, 36| kicsiny emberek megmaradtak akkoráknak, amekkorák voltak.~ ~Baradlay 333 2, 30| orgonajáték, melynek minden akkordja mennydörgés. Isteni hangverseny, 334 2, 35| vizálva, ellátva mindennel akkurátusan, benne személyleirásod hüségesen. 335 2, 28| végeredményre jutott, hogy ha aközött kell választani, hogy vagy 336 2, 32| hogy az ágy melletti falra ákombákom írással valami van feljegyezve.~ ~ 337 2, 27| hordóban kit etettek az akonán keresztül? S hát a kis zsidó 338 2, 27| icaka befenekelve huszonnigy akos hordóba. Csak úgy adogatak 339 1, 5| Legelőször is annak az aktrixnak a szobaleánya; nem az a 340 1, 8| olaj- és pasztellfestmények, akvarellek és tusrajzok, egész a szerény 341 1, 4| A középen áll egy óriási akvárium, két öl átmérőjű, egyetlen 342 1, 3| kívül érve, a hosszú lépcsőn aláballagtak, azt mondá a koadjutor úr 343 1, 8| német páncéltörő, a szász alabárd és partizán, a sarlótőr 344 1, 3| dűlve, mint egy szobor, alabástrom-halavány arcán semmi vonás sem látszott 345 1, 17| divatleánynál, egy kacér teremtésnél alábbra becsüli azt, akit ő imád. 346 1, 18| jéghegyek csúcsai körül, s onnan alábocsátkoztak a hómezőkre. A szél üvöltve 347 1, 4| vizsga szemmel és farkat alácsapva, ravasz, kaján vigyorgással 348 2, 28| Schneiderius termete valamivel alacsonyabb volt Zebulonénál, meghajlítá 349 2, 46| leszállni, s most nagyon is alacsonyról kérezkedik fel.~ ~- Én nem 350 1, 4| üvegfedelére visszahull s onnan alácsorog - úgy tetszik, mintha a 351 2, 28| a fuvaros megtudni, hogy aláfelé vagy fölfelé induljon-e 352 1, 16| zászló, amely az erkélyről aláfügg, az alkonyi szélben csendesen 353 1, 16| legimádottabb lény ablakából alágöngyölödik, s árnyékát haldokló arcára 354 2, 29| oldalon pedig, hol most az alagútszáda nyílik, a Lánchíd egész 355 1, 8| gyöngéd tartalmát.~ ~- Ezekkel alágyújthat.~ ~Pál úr cselekszi azt 356 2, 31| van. A Svábhegy ligeteiből aláhangzik a fülemüle éjjeli csattogása.~ ~ 357 2, 33| lovasezredei; azok folytatják az aláhangzó himnuszt, azt a nemzeti 358 1, 6| eleresztett kéz a leányka termetén aláhanyatlott, lesütötte előtte a szemeit, 359 2, 31| lelőtt vitéz a magasból aláhullott. Sokszoros halál, odalenn 360 1, 10| AZ ALÁHÚZOTT SOROK~ ~Ettől a naptól fogva 361 1, 10| történetére vonatkozó sorokat - aláhúzta vörös ironnal.~ ~Idáig bevégeztetett!...~ ~ ~ 362 1, 17| valaki ügyesen utánozna aláírást, pecsétet, bélyeget, mert 363 2, 43| fejgörcsös ember minden ítéletnek aláírja nevét. Tüzet lát maga előtt. 364 2, 48| háromszázezer ezüstforint.~ ~És aláírta számokkal vastagon: 300 365 1, 17| megalkotta a jövendőt, s száz alakban végigálmodta saját temetését; 366 1, 12| karszék háta mögé settenkedő alakhoz.~ ~- Méltóságos uram, baj 367 2, 21| fegyvereiken, s fényesre festé alakjaikat.~ ~Míg a halálra szántak 368 1, 15| apácanövendék!~ ~Edit egész alakján, felmagasztalt arcvonásaiban 369 1, 2| Sokan kíváncsiak legalább alakjára nézve ismerni az öreg kurucot, 370 2, 35| Leonin.~ ~Leonin marciális alakká izmosult a lefolyt évek 371 2, 37| éjjel találkozott e kísértő alakkal, amint fehér hálóköntösét 372 1, 4| hirtelen hajába markolt az alaknak, s egy lökést adva testének 373 1, 17| úrnőt. - Egyike a golgotai alakoknak, kik ott roskadoznak a keresztfa 374 1, 5| huszártiszt odament. Ráismert az alakra, hogy ez pap.~ ~- No, hát 375 2, 36| már ki lehetett venni az alakról, hogy valami gerillacsapat 376 1, 4| rongyolt, mélyében tömör, alaktalan - és ez a rém egyre emelkedik 377 1, 6| szerinti összeszögellésekre alakultak, amit más ember arcán gyöngéd 378 1, 10| előtt - szólt Ödön, fejét alámélyesztve.~ ~- Atyád azt akarta, hogy 379 1, 13| részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor 380 1, 17| leendsz, és új családot alapítasz. Te maradsz a Baradlay családfő. 381 2, 49| nap emlékére egy új ágyat alapítok ez intézetben, s kívánom, 382 2, 49| magyar gazdaasszonyok" alapítottak. Nehány lelkes nő, ki, mert 383 2, 49| És nincs már számára az alapítványból több üres hely. Nem tudják, 384 2, 30| zsebkendő az ön tanulmányának az alapja.~ ~- Mégpedig hiteles. Ha 385 2, 28| hanem ennek a levélnek az alapján egy megkeseredett atyának 386 1, 17| közöttem. Én e viszonyt sorsom alapjának tekintem. Kérem a bárónőt, 387 1, 8| nem értette az ismeretség alapját. Egészen valószínűtlen volt, 388 1, 16| koromsötét árnyakat fest a véres alapra. Az egy égő templom füstje.~ ~ 389 2, 33| pszichológiai és etnográfiai alaptétel ellenére volna, ha Sztrupka 390 2, 24| gondolataival. Abban a kemény álarcban mélyen érező szív lakott. 391 1, 13| szokva, hogy akaratát mindig alárendelje a másénak, elébb szülői, 392 2, 33| mentsége előadásával.~ ~- Kérem alásan, nekem az az excellenciás 393 1, 5| ajtón, s aközben folyvást alászolgáját csinálni.~ ~De minthogy 394 1, 3| balneologiai passiot. Is én az alata elkistem mindenbül. Elkistem 395 2, 27| zsírral a piruló pulykát, mi alátett serpenyőbe csorog vissza; 396 2, 49| Miért akart azokhoz ily alattomosan hozzájutni? Mi lehet azokban?~ ~ 397 2, 49| meghunyászkodásán észrevehető volt az alattomosság. Tettető volt és fondor.~ ~ 398 1, 15| nem beszélhet vele, akkor alattvalói orgyilkolják le. Miért mondták 399 2, 22| szelídülve: engedelmes, szófogadó alattvalók lettek.~ ~Richárd és Ödön 400 1, 11| rettegett alak kezét.~ ~- Alazatos szolgaja ides, kedves nagytiszteletű 401 2, 28| fölmenti.~ ~- No, köszönök alazatosan. Én azóta mindig szaladok, 402 1, 17| Minket igen nagy csapások aláznak meg, és azoknak még nincsen 403 1, 14| szennyezze be. A szabadság álbaráti, a sötétség álcázott bajnokai 404 2, 38| e nevezetes mondásokat - albuma számára.~ ~És őrajta hideg 405 1, 6| Biz én nem rajzoltam le az albumomba Betegváry vagy Micsodaváry 406 1, 8| kapitány ágyával szemközt, az alcoven oldalfalán függ egy remek 407 2, 34| bizonyosan azt hagyod meg, mely áld, világít, éltet, felmelegít. 408 2, 47| megesketlek, de meg nem áldalak, s valahol egy magánszobában, 409 1, 10| mondtál? Eljössz-e nászéjen, áldani vagy kísérteni - kőszívű 410 1, 17| Itt az elnézés maga az áldás, a beleegyezés. Csupán az 411 1, 17| becsületest, egyszerűt, áldásom fogadd; büszke leszek rá. 412 2, 39| állok előtte.~ ~Itt hagyom áldásomat, s magammal viszem hitemet.~ ~ 413 1, 18| Zengett is az erdő a sűrű áldástól!~ ~És mármost megint előre, 414 1, 17| pazarlót, kérni fogom Istent, áldásul fordítsa jóra a rosszat, 415 1, 11| Isten áldja, uram.~ ~(Aldja tigedet az ördög! - mormogá 416 2, 22| Ó, a mennybéli szentek áldják meg a nagyságos urat ezért 417 1, 14| termett mellettük.~ ~- Isten áldjon, bajtársak! Itt vagyok már, 418 1, 5| a szent békekötésnek az áldomását. Pál úr!~ ~Pál úr kompareált.~ ~- 419 1, 1| háziasszony a felé nyújtott áldomáspoharak elől hiányzik,~ ~Az üres 420 1, 11| jellemző harcjátéka: az áldomástorna.~ ~"Toast-turnier"-nak neveznék 421 1, 14| örömleányokból és a pálinkabódék áldozataiból. És mindez együtt, egy rakáson! 422 2, 30| ötvenmillió és ötezer ember áldozatával?~ ~- Azt, hogy a keleti 423 2, 28| sokáig nézegette a markában áldozatnak esett állsörényét, egypár 424 1, 17| életben-halálban a tied. Nőd, szeretőd, áldozatod, aki imád, aki meghal érted. 425 1, 11| idejöttek ellenségük diadalához áldozatra vitt igavonókul pompázni, 426 2, 49| s bátyja családjáért ő áldozta fel magát, legkedvesebb 427 1, 14| megkóstolni. Egy oltárunk van; ne áldozzuk meg rajta egymást. Még lehet 428 1, 9| Az úrnő karjába fogta az aléldozót, megsimogatá arcát, homlokát.~ ~- 429 1, 9| a toll a kezéből. Nagyon alélt.~ ~Ne rettenjen ön meg: 430 1, 9| megeredtek a könnyei. Az aléltság jege ebben olvadt fel. Az 431 2, 48| Nos hát, alezredes úr, alezredesné asszonyság! Tetszik-e önöknek 432 1, 12| haromezer holdja idelenn Alföldben; de nekem van harom falum 433 1, 15| tányérjára kiszedett.~ ~Alfonsine-ban forrt a méreg e közöny miatt. 434 1, 7| őrülésig szerelmes volt Alfonsine-be.~ ~Az igaz, hogy igen szép 435 1, 7| hosszabb? Az enyim vagy Alfonsine-é?" - s körül beterítette 436 1, 17| nyilvános titok: az ő viszonya Alfonsine-hez; ő magát elfogadott vőlegénynek 437 2, 43| eltávozott, a hatalmas ember Alfonsine-hoz fordult.~ ~- Meg van ön 438 1, 6| diadalmas előhaladásokat tett Alfonsine-nél.~ ~- Nézd csak - szólt Richárd 439 2, 48| ruházza, majd gondoskodni fog Alfonsine-ról is.~ ~Mi nem fogjuk irigyelni 440 2, 19| babérkoszorús hősök. A kis alhadnagyok már tábornokok, hadvezérek. 441 2, 29| félbeszakadjon a sorompók előtt. Csak álharcok voltak azok a főhadsereg 442 2, 27| rajtam fog aludni, mert alhatnám!" Azt hitte a dunnáról, 443 2, 19| Egy helyütt rendszeres álhírekkel kiemeli biztos helyéből 444 2, 26| Önök könnyen megrémülnek az álhírekre.~ ~Rideghváry éles, szúró 445 2, 42| tudósítás Baradlay Eugen, alias Ödön, volt kormánybiztos 446 1, 4| udvarmester szintén bemutatott, alighanem tartozom egy quadrille-al.~ ~- 447 2, 20| olvasd! (Vagy úgy?) Csak alighogy kinevezte engem magyar kormány 448 1, 14| amerre magának tetszik, ne álIjon meg vele sehol, csak ebéd 449 1, 12| ha tetszik! Elnököl az alispán!~ ~Volt mármost aztán zaj 450 2, 19| Losoncon egy táblabíró, egy alispánból lett hadvezér hatszorta 451 1, 2| azok ott a gyászcímerek aljára festve? A méltóságos adminisztrátor 452 1, 3| úr; mire Zebulon a cukor alját is felhörpintve a kávéscsészéből, 453 1, 13| beleburkolá becses személyét, s ez áljelmezben kimenekült az utcára. Ki 454 1, 18| Az első próba nagyon alkalmas volt arra, hogy valakit, 455 2, 29| házmesterre, ki is a kedvező alkalmat felhasználva, azalatt, míg 456 1, 17| Az legyen veszteg, s ne alkalmatlankodjék se másnak, se magának.~ ~ 457 2, 32| más. Hanem bizony egy kis alkalmatlanság lesz vele. A Károlyka nagyon 458 1, 8| kifelé fordítva s felvételre alkalmatossá idomítva mondá:~ ~- Azt 459 1, 13| Az nincsen; de van más alkalmatosság.~ ~- Ó, ugyan mi az? Hol 460 1, 13| onnan azután tetszetősebb alkalmatosságon utazhatik odább.~ ~A kövér 461 2, 20| ujságot irja Pesten; van neki alkalmazás. Bendeguzella még várhat. 462 1, 5| szót németül, s azt rögtön alkalmazásba vette.~ ~"Bezahlen!" ~ ~ 463 1, 3| költőinknek e helyzetre alkalmazható strófáiban. Azután az adminisztrátor 464 1, 12| csengettyűhöz nyúlt.~ ~Az eddig alkalmazott hadicselek mind nem sikerültek.~ ~ 465 1, 11| észre, hogy rossz helyen alkalmazta a lelkesülést, midőn az 466 1, 14| igen békeszerető vers volt alkalmazva, amiből megtudhatta, aki 467 1, 18| ahhoz nem volt sem idő, sem alkalom. Pál úr a halastó zsilipjét 468 2, 20| hogy Tallérossy Zebulon ez alkalommal a nép segélyével egy egész 469 2, 36| egy nagy élő óriásnak volt alkatrésze. Az óriás összeomlott, hamuvá 470 1, 15| egyedül volt. Magas, erős alkatú férfi, kemény kifejezésű 471 2, 36| csomorika, a vérbogyójú álkekengi, a kék levelű mérges ádáz, 472 2, 20| a zsidóhoz, hol egy kis alkörmösért a tortába való cukorjéghez, 473 2, 20| hol egy kis cukorért az alkörmöshöz, hol meg egy kis manduláért 474 2, 49| brancsod a spiritusz. Vedd az alkoholométert, és méresd meg!~ ~- Elegáns?~ ~- 475 1, 18| juhos gazda volt, élete alkonyán levő férfi.~ ~- Út van, 476 2, 36| aludt, tudom, sok éjjel. Alkonyatig visszatérek az elemózsinával. 477 1, 15| tudta venni, hogy a nap alkonyatra jár. A többi időt átaludta.~ ~- 478 1, 16| hull, s ott meghal.~ ~Az alkonyfényt eltakarja a felhőborulat, 479 1, 13| érkezett még egy új alak.~ ~Az alkonysötét dacára is ráismert mindenki. 480 2, 20| kinevezte engem magyar kormány alkormánybiztosnak egész vármegyére kétezer-ötszáz 481 2, 20| kiadtam a rendeletet a többi alkormánybiztosoknak, hogy hol csatlakozzanak 482 2, 30| füstje vérvörös mennyezetet alkot e holt kőtömeg fölött, mely 483 1, 8| fényűzési cikkekkel.~ ~Művészi alkotású szekrények, kirakva tájkép-márvánnyal, 484 1, 16| rendezi magát, új haditervét alkotja; a vesztes pedig már elfutott, 485 1, 12| őseink kilencszaz esztendős alkotmanyahoz, mert ha csak még ezer esztendeig 486 1, 12| keresztülerőszakolni az alkotmányellenes adminisztrátori rendszer 487 2, 49| Fölhasználta befolyását az alkotmányos korszak férfiainál, hogy 488 1, 14| dolgokat, szabadságrul, alkotmányrul, a polgárok kötelességeirül, 489 2, 48| megkapják. Ez igen tisztességes alku.~ ~- De én nem állok bele. 490 2, 27| Hiszen ha úgy meg lehetne alkudni nimettel, hogy mennyit vállalok 491 1, 5| jogom föltételt szabnom az alkuhoz. Hát ide hallgass!~ ~- Hallgatok.~ ~- 492 1, 8| illesztett. Hát a ráma még alkun fölül van.~ ~Richárdot most 493 1, 14| megkaphatta, azzal olyan alkura lépett, hogy vigye az őt 494 1, 17| és ellenségeit, iszonyú alkut tenni kötelességek és hajlamok 495 1, 8| kapitány úr. Ön vigyázatlan alkuvó. Mások majd nagyon megcsalják. 496 2, 28| valahol másutt. Csak az álla mozgott, mintha magának 497 2, 20| ő a vidéken a legnagyobb állambölcs, mikor visszaküldték, akkor 498 1, 14| vessenek. Az épület pedig az államé. Felírjuk a falakra, felírjuk 499 1, 13| Antoinette asszony, mialatt a kis államférfit budoárjába vezette, hogy 500 2, 32| gondolja valaki, hogy ez valami államintézmény. Magánpolgárok jószívű adakozásából 501 2, 39| Elvitték azokat másfelé. Az államnak volt már joga hozzájuk. 502 2, 43| Holnapon túl más rendszer álland be, más tényezőkkel. A halálbüntetés 503 1, 14| tudta.~ ~- Nekünk résen kell állanunk - folytatá az ifjúság szóvivője. - 504 2, 22| őt ősi civilizálatlansági állapotába; ettől megdühödik, világgá 505 2, 47| a tiszttartó az otthoni állapotokat. Az özvegy asszonyság maga 506 2, 30| tudósítást hozni az ottani állapotokról. Ön azt állította, hogy 507 1, 14| hadügyminisztériumhoz, aki előadja az itteni állapotot, s az hozzon nekem valami 508 2, 20| nemzetőri őrnagy".~ ~Kitűnő állás!~ ~Most már nem is tiltakozik 509 1, 4| sűrűjében megkerülte az ő állását, s észrevéve, hogy tova 510 1, 6| nem veheti ilyen cselédi állásban; valami szegény ember pedig 511 1, 17| senki. Egyébiránt legyőzött álláspontok lehetnek benne, miken ma 512 1, 17| el a világban; hanem ez álláspontot vizsgálva, két nehéz aggodalmat 513 2, 48| megy, és rangjához illő állással elfeledteti tévedését, akkor 514 1, 14| sérthetetlen, megszentelt helyen állasz.~ ~Richárd felment Fritzcel 515 2, 32| léleknek egy tökéletlen állatban, te semmiből lett semmi; 516 1, 4| forró gőzt lövelltek elő. Az állati pára a vész pillanatában 517 2, 32| hentereg, mászkál, dulakodik az állativadékok legtehetetlenebbike. Egy- 518 1, 18| rajta mászni. Embernek, állatnak új erőt adott a végveszedelem. 519 2, 36| nagy bozótot hajt, de semmi állatot nem táplál mérges, tejhullató 520 2, 25| isten csapása, belehelt állatparányok okozzák-e vagy megevett 521 1, 4| Már az igaz, hogy átkozott állatszelídítő lett volna belőled, Ödön - 522 1, 4| a lódobogás, vad robaj, állatüvöltés s egy hurráordítás a sodronyrácsozatok 523 2, 36| oda; de én annál jobban allegáltam, hogy nekem itt kell a pénz, 524 1, 12| egy "scherzo", mikor az "allegro"; mikor kell az öreg dobnak 525 1, 11| Mindig van ujsag kezibe Allgemeine. Mikor legnagyobik kisasszonykam 526 2, 36| meg. Most szörnyű bosszút állhat érte. Csak itt kell felednie, 527 2, 33| tudom, hogyan fognak ellene állhatni azok odabenn.~ ~Rideghváry 528 2, 48| nincs több egy széknél, én állhatok.~ ~De előkerült a másik 529 1, 17| Amott mindezeknek fölötte állhatsz. Európai magaslat az, melyhez 530 1, 17| Két hatalom ellen meg nem állhatunk. Ha mind vasból volnánk 531 1, 12| hadnagyai és csendbiztosai, állig, sarkig felfegyverezve. 532 1, 11| élére ifjúkora díszében állít...~ ~("Ez már egy kicsit 533 2, 28| fognak engemet nyakon, s állítanak vésztörvényszék elejbe. 534 2, 27| komámnak.~ ~No, ez veszedelmes állítás. Itt az erdő közepén! Ezt 535 2, 30| padláslakosztályig, ahol állítólag az öt mamzel lakott.~ ~Benyitott 536 2, 35| és ajtaja elé dzsidást állítottak őrül, karabéllyal.~ ~Most 537 1, 12| népet, a béledi korteseket állították a mi népeinkhez legközelebb.~ ~- 538 2, 22| önt olyan védett helyzetbe állítottam, ahol semmi baj nem érhette; 539 2, 34| kétszáznegyvenezer emberrel, mi állítsunk eléjük félmilliót.~ ~Minden 540 1, 2| volt; azt is a boldogult állíttatá fel saját költségén. Az 541 2, 28| cimborálók vésztörvényszék elé állíttatnak.~ ~- De hát mit értenek 542 1, 14| Uram! A rend helyre van állítva; tessék azt tovább fenntartani.~ ~ 543 1, 18| fogod ezentúl hordozni. Álljatok körülem!~ ~A huszárcsapat 544 1, 14| küzdelemben. Jer velünk! Álljunk gátul az áradatnak, s tartóztassuk 545 1, 6| szegletű orrhegy, trapezialis állkapca, divergens, hegyes bajuszok 546 2, 32| Hja, az itt ki nem állná. Aztán mibül? Tizenkét forintbul?~ ~- 547 1, 16| sokszor meg kellett odáig állnia, hogy a falhoz támaszkodjék 548 2, 24| Ennél a nyomnál meg kell állnom és meghalnom.~ ~A kemény 549 1, 14| sietett a kolostorajtó előtt állókhoz, s egy ugrással ott termett 550 1, 12| elkezdte a hozzá legközelebb állóknak egész csendes hangon előadni, 551 2, 38| kancelláriával együtt az ő állomása is megszűnt, s így neki 552 1, 10| sietett fiának a legutolsó állomásig.~ ~Egyedül ment, semmi kísérőt 553 1, 10| magával.~ ~A szunyogosi állomásnál bevárta érkező fiát. Ödön 554 2, 28| jutott.~ ~A legközelebbi állomáson, azalatt, míg a fuvaros 555 1, 4| hogy ez valami emberlakta állomásról jött errefelé.~ ~No, hát 556 1, 4| jégre épített fakunyhó, mely állomásul szolgál az állam postaszánjainak. 557 1, 3| rebegé a hozzá legközelebb állónak:~ ~- De csak ez az esperes 558 1, 12| akik ráismertek az előttük állóra; ez az ő örökös főispánjuk, 559 2, 28| markában áldozatnak esett állsörényét, egypár könnyet törült szét 560 1, 2| magasztalás. Te magasan állsz mindazok fölött.~ ~Mert 561 2, 21| rosszul lőttek a tüzérek, nem állták a tüzet a közkatonák; megverte 562 2, 21| alá menekülhet; de már az állványokat nincs idő megmenteni. Azokat 563 2, 33| következett, felriasztá mély álmábul Rideghváry urat.~ ~Kiugrott 564 1, 17| s büszkesége, boldogsága álmain keresztül suttogja szívébe 565 2, 36| szellemektől: mi lesz velünk?~ ~Álmainkat magyaráztuk!~ ~Kik? - Mind!~ ~ 566 2, 20| szedik le a pókhálókat, az almáriumok, subládák külső párkányairól 567 2, 48| spekuláció volt.~ ~Mikor az almát megetette az első asszonnyal, 568 2, 26| szavait megérti. Talán sok álmatlan éjfelen át szokott ő e néma 569 1, 17| Ez több, mint amit valaha álmodni mert volna.~ ~Rideghváry 570 1, 1| negyedszázad munkája odavesz. Álmodozó rajongók tűzbe viszik a 571 2, 43| hogy gyűlöletem álmait én álmodtam.~ ~- És jó, hogy van egy 572 1, 13| emberével együtt, elűz; ti csak álmodva voltatok!~ ~A büszke urak 573 1, 17| aludni; mindenféle rossz álmok szüntelen felriaszták.~ ~ 574 1, 4| Les bayadères du khan Almollah." Ez nagyon tréfás dolog; 575 2, 20| próbálgatott, akit elővett az álmosság, hogyan lehetne fél szemmel 576 1, 18| éjszakára abrakot hoz, s puha almot vet szalmábul gazdájuk. 577 1, 3| azt meglatot nigy bivaly, aló bele! Utana hinto, ot megreketünk; 578 1, 13| az egész társaság, amint álöltönyében ráismernek.~ ~- Nos? Leverték 579 1, 15| s kiket irgalmas pórnők álöltözetekben csoda módon megszöktetnek, 580 2, 35| szólítaná suttogva, mint az álombeszéd hangja.~ ~- Uram, Baradlay!~ ~- 581 2, 36| szélé, a csend a nappali álomé. A mocsár lakóinak a nappal 582 2, 25| ez ifjú arcon. A delejes álomjáró mosolygása volt az, kit 583 1, 17| semmiért, egy gondolatért, egy álomképért mindenünket odaadjuk; megkínozzuk 584 1, 17| akaratlanul keblére nyugtatá álomkínozta fejét, s ott elszunnyadt.~ ~ 585 1, 15| megtagadott mese, a hihetetlen álomlátás, előtte állt. Egy élő pár 586 1, 17| tegnap és ma közötti éjnek álomlátása lett volna.~ ~Jenővel pedig 587 1, 15| uralkodik még, mint lázbeteg álomlátásai felett a paroxizmus, a kedvesét 588 1, 16| ég már, és agyát homályos álomlátások köde bódítja el.~ ~Fél könyökére 589 1, 15| úgy tett, mint aki küzd az álommal, s nem bír szempilláinak 590 1, 15| Nem Edit szemei azok, amik álomra ragadnak a bőséges estebéd 591 2, 31| az ágyúk mellett. Mély, álomülte csend van. A Svábhegy ligeteiből 592 2, 28| Sándorból az a vers, ahol az álremetével szemközt jött egy farkas.~ ~" 593 2, 30| álrohamokat rendezni!~ ~Az álroham a legkeményebb próbaköve 594 2, 30| építés álcázására mindennap álrohamokat rendezni!~ ~Az álroham a 595 2, 28| Dicső, hogy eljöttél. Ez az álruha mutatja, milyen veszedelmeken 596 2, 30| megjárta a várat sváb pór álruhájában a patrióta házmester.~ ~ 597 2, 21| vigyázatlanok voltak az alsóbb tisztek, rosszul lőttek 598 2, 24| Ébredj fel hát! Hiszen csak alszol. Ne tedd magadat halottnak! 599 1, 7| elmondom neki, reggelig nem alszom tőle, mert folyvást arról 600 2, 36| Azzal leemelve lovárul az általvető iszákot, kinyitá annak száját, 601 2, 36| megterhelt iszákkal jött, általvetőjében duzzadt az egész expedícióhoz 602 2, 27| fejét.~ ~- De mar ki nem altam tovab napszamos iletet. 603 2, 30| éji munka alatt folytonos áltámadással vonni el figyelmét.~ ~Éjrül 604 1, 15| hogy szeretnék már egyszer altiszt lenni, azért tanultam olvasni. 605 1, 15| hozzá csendesen -, tudasd az altisztekkel az új tábori jelszót: "Nyergelj, 606 1, 18| társaikra egyszer-egyszer: "Ne aludjatok, héj!"~ ~Az üldözők szeme 607 1, 18| hunyta senki. Ki kell egyszer aludnia magát mindenkinek, s legalább 608 2, 20| több dobpörgetést. Ki is aludta magát aznap délután kedvére. 609 1, 17| Most már akarhat.~ ~- Aludtál egyet a tegnapi ajánlatomra? - 610 2, 36| Alkonyra jár.~ ~- Olyan hosszan aludtam? Miért nem költött fel elébb?~ ~- 611 2, 20| kevesebb szó lehetett az alvásról.~ ~Jött egy másik csapat 612 2, 25| aztán hallgatja ezeket az alvilági kínhangokat, amiknek hallásától 613 1, 17| óra hosszat, gyönyörködve alvóan mosolygó arcában; s ha ismét 614 1, 18| egész hosszában, mire az alvók felriadtak.~ ~A láng, mint 615 1, 4| remek szerepeit. "La reine Amalasunthe." - "La diablesse." - "Étoile 616 2, 40| egy varázsló pillanatban; amazé lett a hősi vég; neki maradt 617 2, 30| areopágja elítél minket is, mint amazokat; de a költészet ítélőbírái 618 1, 13| mennyire össze volt e név amazokéval fűzve. Talán még nem került 619 1, 11| születe neki, akor volt görög amazon: tetzik tudni, Spatar kapitány 620 1, 4| egyszer láttam. "La lutte des amazones." "Le rêve d'Ariadne." Ez 621 1, 8| hajítódárdák, gitár alakú vértek; amazonsisakok, etruszk fahéjkürtök. Másik 622 1, 8| amoda, nézd meg jól ezt vagy amazt; azután gyere haza, és fesd 623 1, 15| hitte volna, hogy bűzét ambróziaillatként üdvözöljék valaha.~ ~Ez 624 1, 13| Hallotthordozó?~ ~- No igen. Ambulance. A hatóság felebaráti elővigyázatból 625 2, 36| megmaradtak akkoráknak, amekkorák voltak.~ ~Baradlay Ödön 626 1, 14| fiatal aulavezér a feladatot, amellyel meg kell küzdenie.~ ~Ah, 627 2, 32| annyi összeget tett le, amennyinek kamatjából a gyermeket tartani 628 1, 8| ismeretes Európa, Ázsia, Afrika, Amerika; és József, kinek zálogban 629 2, 21| seregek úgy, mint ahogy az amerikai republikánus hadsereget 630 1, 4| oldalajtókkal.~ ~Ezt a tágas amfiteátrumot itt a cukorfőzde alatt a 631 2, 34| civakodni, hanem utánozták Amiens-i Pétert. Sokan megkeserülték 632 1, 12| agyunk neki aztat; mert amig nem adunk neki, addig megvan; 633 2, 31| oroszlánrekeszek mintájára, amikbe harcjátékok alkalmával összeeresztették 634 1, 9| előtted a legmagasabb ajtókig, amiken be kell jutnod, hogy atyád 635 1, 17| miken ma már túl vagyunk, s amiknél anyád maga nehány óra múlva 636 2, 25| láttam már hónapok óta."~ ~Amikre Jenőnek ezerféle változatait 637 1, 15| boltozatos menedékekbe, amikről még most azt hiszik, hogy 638 2, 27| kicsinyre húzta magát össze, amilyenné csak lehetett. Dehogy szólt 639 2, 20| kigondolt dús fantáziájában, aminélfogva elmaradhasson ebből a drága 640 2, 46| amiket látott. Olyanok, aminők túlhaladták felfogását, 641 1, 12| dulakodás a gyűlésteremben, aminőnek soha hírét sem hallotta 642 1, 15| fel önmagával küzdve. - Ámítanak, hazudnak mind! Lehetetlen 643 2, 19| Egy hírhedt rablóvezér amnesztiát kért magának és társainak, 644 1, 15| dőljön az álmos gyermek ámolyogva, ásítozva soror Remigia 645 2, 33| tovább...~ ~És nem akadt Amphiktionja...~ ~ ~ 646 2, 20| megfordítva: hasonlít azon édes ámulathoz, mikor a szuverén népnek 647 1, 9| Nótáriusné asszonyom ez ámulatos tüneményt megpillantván, 648 1, 9| kínáltam azt barátomnak; igaz amulét; megóv vízbefúlástól, vad 649 1, 9| tovább.~ ~Engem megőrzött amulétom, mit anyámtól kaptam; elindulásunk 650 1, 4| Akkor fogadd el tőlem ezt az amulettet. Én is anyámtól kaptam ezt, 651 2, 34| jelenti, hogy június 20-án reggel 10 és 12 óra között 652 1, 8| törött ibrik vagy Michel Angelo remeke, tudja jól, hogy 653 2, 36| A török háta mögött áll Anglia és Franciaország, azok meg 654 2, 35| utlevelet, kivel kimehetsz Angliába. Utlevél van vizálva, ellátva 655 2, 27| százhatvanezer emberrel; ott van anglus egisz hadiflottával Duna-torkolatnál; 656 1, 13| adasson nekem egy darab angolflastromot, amivel az orromon ezt a 657 1, 8| buzogányokból, szarvas sisakokból, angolszász csatabárdokból; - mellette 658 1, 13| budoárjába vezette, hogy az angoltapaszt megkárosított profiljára 659 2, 46| a mennyország és minden angyalai.~ ~ ~ ~ 660 1, 15| de az ég őrizteti a maga angyalaival az ő választottait, hogy 661 1, 7| milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, 662 2, 43| Mit tegyek ez idő alatt, angyalarcú szép hölgy?~ ~- Mindent! 663 1, 5| Pál úr görög olvasóval meg angyalbakanccsal?~ ~- Tudod mit, Richárd? 664 2, 29| ablak tele lett mosolygó angyalfőkkel, örömükben könnyhullató, 665 2, 32| azokat a szárnyavesztett apró angyalkákat, csak meghalatják őket.~ ~ 666 2, Veg| fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - 667 2, 39| csillagi szerelem, minő az angyaloké, a szellemeké, a testvérlelkeké.~ ~ 668 1, 4| mindmegannyi ördögi kérdések angyaloktól, felelet nélkül. Gyerünk 669 1, 17| átlátszó fehér képre, arra az angyalra azzal a kisgyermekkel, mintha 670 1, 15| tekintetében gyermekszív, angyalszerelem sugárzik; mindkettő pórruhában, 671 2, 26| csinálhatott belőlem nőt, angyalt vagy hetérát: de mindig 672 2, 37| amiknek fogalma hiányzik a te angyaltiszta lelkedben. Ha arról volna 673 2, 37| egy szavát nem hallani. Ángyom az őrüléshez közel. Engemet 674 1, 12| nem teljesítik előre várt animóval rendeltetésüket. ~ ~A publikum 675 1, 12| hivatalt? Most is ipen tizszer annyian vagyunk, mint amennyi hivatal 676 1, 8| alább, se feljebb. Nálam annyiba számít. És ha ide akarja 677 2, 22| létére! Ez nem maradhat annyiban.~ ~Valami tervet főzött.~ ~ 678 1, 5| hozzáfog a terítéshez, ami annyiból áll, hogy az asztalon levő 679 2, 22| bomlott gulya, ahány négy láb, annyifelé száguldott. Boksa Gergő 680 1, 4| iránt tájékozni.~ ~Ahány, annyiféle véleményen volt.~ ~Egyik 681 1, 14| de mégsem katonák. Ahány, annyiféleképp öltözve, fövegeik köcsögkalap, 682 2, 28| annak a Banquo szelleme. - Antipodese szemeit elmeresztve, száját 683 2, 25| asszony.~ ~- Nem ismersz rá anyádra?~ ~- Az anyám nem ilyen.~ ~ 684 1, 17| hogy te menekültél meg az anyádtól."~ ~Az est közeledte még 685 1, 17| csók volt, mint azé a másik anyáé!~ ~- Hogy jössz ide, édes, 686 1, 17| És mindjárt elég fényes anyagi helyzet: tizenkétezer forint 687 1, 7| gyűlölet, keserűség, bosszú és anyagyilkos kegyetlenség volt ez egyetlen 688 2, 45| szülőinek, annyiszor járt apától anyához engesztelő rebegéssel: odafenn 689 1, 17| felvilágosítani Alfonsine. Anyámmal beszélnek odalenn. Elhatározták, 690 2, 37| napra várja befogatását. Anyámnak egész nap egy szavát nem 691 1, 17| Nem tud ön valamit az anyámról? Máig sem jött el hozzám.~ ~- 692 2, 25| el?"~ ~"Miért nem látjuk anyánkat?"~ ~"Miért nem mehetünk 693 2, 25| el egyszer nekem, amit az anyánknak írt.~ ~Jenő ugyan meg volt 694 2, 49| képzeljétek: megszaporodtam egy anyával!~ ~- S mit csinálsz vele?~ ~- 695 1, 12| mind votuma lesz; nincs anyi bor a világon! (Derültség 696 1, 11| adminisztrátor úr.~ ~- De nem izs anyira idegen, mint inkab nagyon 697 1, 7| Külön hálószobája volt anyjáétul.~ ~A komornáját mamzel Bettinek 698 2, 39| aki dicsőn haltak meg, anyjaik nem siratják meg! Te mondád.~ ~ 699 1, 17| csapat? Gyermekekből, kik anyjaiktól megszöktek, és családapákból, 700 2, 24| fele csügg, másik fele az anyjánál van. Ha még el nem hajította 701 2, 38| testvér minden levele, miket anyjukhoz írtak, hallgatott mélyen.~ ~- 702 1, 17| hogyan álljanak bosszút az anyjukon, aki őket megfenyítette.~ ~- 703 2, 40| kegyetlen vagy, mint egy apa, ki fiait maga után hívja. - 704 1, 14| Hogyan?~ ~- Eredj fel te az apácákhoz; beszélj a fejedelemasszonnyal. 705 1, 18| Kapitány uram! Ahogy Bécsben az apácaklastrom előtt tettünk!~ ~- Nem szabad - 706 1, 15| magas mennykő üssön az egész apácakolostorba.~ ~Tudniillik, hogy mikor 707 2, 49| te gyámapád megölte a te apádat, és kirabolta. Most azért 708 1, 4| üldözöttek közötti tér egyre apadt, nehány vezércsikasz már 709 2, 37| mint menyasszonyt hozza be apái házába, azt nem teheti egy 710 1, 6| felelt a faquin. Éppen apály ideje volt, s a tengerhomokban 711 2, 24| állást a katonai pályán; apám is meghalt, önálló lettem. 712 2, 25| Ödönhöz közelebb volnánk?"~ ~"Apámat sem láttam már hónapok óta."~ ~ 713 1, 2| gyermekeit, hogy mindaz, ami az apának bűne volt, forduljon meg, 714 2, 48| Hanem aztán érje be a maga apanázsával. Hiszen van tágas kvártélya 715 1, 4| becsült férfinak tartja az apát. Fiának még fényesebb pályát 716 2, 45| szülőinek, annyiszor járt apától anyához engesztelő rebegéssel: 717 2, 25| megjelenni... Hát én nem apellálhatok-e oda?... Te már a túlvilágon 718 1, 3| a kompetens fórumra veté apelláló tekintetét; az elsőnél a 719 2, 25| Minden seb azt mondaná: "Én apellálok a mindent tudó Istenre!"... 720 2, 27| nyíljanak szét torkának minden apertúrái.~ ~- Jaj de nagy bolond 721 2, 28| Theophilus, az nemrég írt az apjának, hogy sietve küldjön neki 722 2, 28| nem mondhatta Zebulon oly apodiktice, hogy "ezt se nem tettem". 723 1, 17| dűlnek erre-arra, azoknak ápolására, biztatására közel tartja 724 2, 49| szegény szenvedőt minden ápolással ellássák az én költségemre.~ ~ 725 2, 25| végigjárja kíntanyájukat, ápolásukra felügyel, s jó szóval vigasztalja 726 2, 49| éppen akkor járta végig az ápolda lakosztályait a hölgyek 727 2, 49| Palvicz Károly anyja ez ápoldába jutott. Eszméletlenül hozták 728 2, 49| a szerencsétlen nő azon ápoldában találta, melyet a "magyar 729 2, 46| tart, arról gondoskodik, ápolja, szereti, gyógyíttatja. 730 1, 1| embernek mérlegelni az értékét. Ápolni kell benne a nagyravágyást; 731 1, 16| elvonszolhassa magát. Ott gyöngéd ápoló kezek bekötik sebeit; elrejtik, 732 1, 1| egyéb, mint egy haldokló ápolónéja. És én tudtam élni, egyik 733 1, 15| tett ez a közügyért, hogy ápolta sebesülteinket, hogy gyűjtötte 734 2, 19| tudósítók. Csaták után ők ápolták a sebesülteket. Kórház volt 735 2, 34| indulva, s régtől hajlandó az apoplexiára.~ ~Hanem a keresztes hadat 736 2, 35| mester megtagadásán.~ ~Péter apostol is sírt, mikor a kakas másodikat 737 2, 35| Ez volt a vége minden apostolnak.~ ~A mártírkoszorú: az a 738 1, 12| voltak erre is. Egész hadi apparátusát ismerték. A még mindig háborítatlan 739 1, 6| Sedlniczkyvel, Inzaghival, Apponyival találkozni, hanem azoknak 740 1, 14| kontratáncban fogamzott apprehenzióért! Hanem hát azzal csendesítette 741 1, 18| részvétet az üldözöttektől. Apraja-nagyja, férfia, asszonya szívesen 742 1, 11| oka rá.~ ~Rideghváry úr apránként átesett porhüvelye külsejének 743 2, 23| a kettőt maga elől.~ ~Az áprilisi tavaszi égen éppen akkor 744 2, 36| aki őt helyéből kilódítja. Apró-cseprő emberek, kikre máskor rá 745 2, 19| vezér száztíz ágyút vett el apródonkint az ellenségtől.~ ~A szabadkai 746 2, 36| volna engem Rideghváry uram aprópénzzel.~ ~Ödön keble nehéz tehertül 747 1, 4| éjt.~ ~Az ádáz szél, mint apróra tört finom port fújta be 748 2, 27| késsel gömbölyű fatálon apróz valami húst, aminek a bátyját 749 2, 27| szilvasba: "Az istenirt, apuska, hol jársz itt? Ipen most 750 1, 5| hebraeusul meg jóformán arabusul is.~ ~- No, azokkal itt 751 1, 14| velünk! Álljunk gátul az áradatnak, s tartóztassuk fel azt 752 1, 14| előtti térre.~ ~Egy kloáka áradéka, melybe borzalom belemártani 753 2, 25| világon az ágyúk dörgése, mik Aradot, Temesvárt, Péterváradot, 754 1, 18| visszadöbbentek. A March meg volt áradva a záportul, s sebesen hömpölyögve 755 1, 11| össze. E házra új fény fog áramlani a gondviselés által rendelt 756 1, 11| ujjára húzta, a másikat Arankáéra, s akkor egymásba tette 757 2, 23| lövellt szét az égen.~ ~Minden arannyá vált előtte. A fák fakadó 758 1, 13| nemzet háromszínű lobogója: arany-veres-fekete. Aki csodálkozva kérdezi, 759 1, 4| aranyfiatalság - ideértve a még aranyabb öregurakat is - száz rubel 760 1, 4| gyöngyházból faragva s aranyba foglalva; Szent György lovagot 761 2, 25| páva ül csendesen, hosszú, aranycsillogó uszályát a földig eresztve 762 1, 8| arcképét nem adom semmi aranyért, semmi pénzért; az marad 763 2, 30| olyan magasra felhordja az aranyfényű sziporkát. A tűzörvény fenekén, 764 1, 4| művészetekből, mikben a fővárosi aranyfiatalság - ideértve a még aranyabb 765 2, 30| tűzörvény fenekén, mint valami aranyforrás, úgy bugyog valami fényes 766 2, 25| mindennap és folyvást diadalmas aranyidőket mesélni előtte, mikor saját 767 1, 1| digitalinból...~ ~A nő kis aranykanálkában beadta neki a gyógyszert. 768 2, 23| akkor kezdett virítani. Aranyködnek látszott a lovagok körül 769 1, 1| úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy 770 2, 27| Boldogít e három." Ez is régi aranymondat. A jó evés a legjobb mulatság; 771 1, 8| elefántcsont faragványokkal, gazdag aranyozással, a múlt századok remekei. 772 1, 17| A te neved be fogja azt aranyozni. Minő fényes cáfolat lesz 773 1, 13| fehér atlaszfüggönyöket, aranyozott rúdjaikkal együtt, s kitűzette 774 1, 8| kelyhek, billikomok tűzben aranyozva, drágakövekkel kirakva, 775 2, 28| karmantyúira olyan széles újdonatúj aranypaszománt varrva, mint a tenyerem.~ ~ 776 2, 36| Lefejtem a dolmányomrul az aranypaszomántot, eldugom az erdőben kardomat, 777 2, 33| színeit vette fel, s látni aranypiros erdőt, aranyzöld tornyokat, 778 2, 30| karthágói asszonyok hosszú aranysárga fürtjeiket kézíjaknak, miért 779 2, 23| lovagok körül felvert por, s aranyszobornak a hősök izzadt arca.~ ~Úgy 780 1, 11| mozaikasztal, melyre egy aranytálca volt letéve, s a tálca csipkekendővel 781 1, 8| kirakott díszkardokkal s aranyveretes handzsárokkal vegyest.~ ~- 782 2, 33| látni aranypiros erdőt, aranyzöld tornyokat, damaszklila tavat. 783 2, 26| ez az egy cukordarab egy arasszal elébbre megy a kenyérhajdarabkák 784 2, 26| fogva. - S mi annak azt az arasznyi utat megtenni ott az abroszon?~ ~ 785 2, 30| golyójáért az ostromlónak, Pestet árasztja el tűzgolyóival.~ ~Emberi 786 2, 25| nem volt elég a csatatéri aratás; két kézre fogta kaszáját, 787 1, 13| is elkábult ez örvénylő árban. Nincs annak az érzésnek 788 2, 25| csecsemő. Olyan kövérek az arcai, hogy alig engednek helyet 789 1, 7| lassankint fölemelé azokat egész arcáig, s így összekulcsoltan homlokához 790 2, 27| Maga és felesége gömbölyű, arcaik ragyognak; mindenki tudja, 791 1, 18| lángpelyheket zúdított arcaikba; a füstben meg kellett fulladni 792 1, 4| párosával; a férfigyönyör égett arcaikon. Milyen magas öröm: játszani 793 1, 16| átöltözni, vért, füstöt lemosni arcaikról, sebeiket eltitkolni, hogy 794 2, 26| eszébe; a falnak borult arcával, karjaival, zokogva: "Ó, 795 1, 4| hódítani indulhatna, míg nemes arcéle, gyönyörű metszésű ajkai 796 1, 9| lélekteljes szemekkel, klasszikus arcéllel, finom ajkakkal; dús, tömött, 797 1, 7| tanul úszni - felelt ravasz arcfintorítással a mamzel.~ ~- Még mindig 798 1, 15| szomorodtak el a vénasszony arcfintorulataitól, az ifjabbakat is közrekapták. 799 1, 6| könnyen tudnék ilyen arcképet architektúrázni.~ ~Jenő iparkodott bátyját 800 1, 2| Maig is megvan valahol az archívumban, fényes fekete papírra nyomtatva, 801 1, 7| tekintet; báj és kellem minden arcjátéka.~ ~De milyen sötét lélek 802 2, 25| függő rámák életnagyságú arcképeire, úgy tűnnek azok fel, mint 803 1, 1| ennek. Tartsa elém fiaim arcképeit. Az megenyhít.~ ~A nő odavitte 804 1, 8| gutát csinál ön ezekkel az arcképekkel? Hogy ád rajtuk túl megint?~ ~ 805 1, 8| mennykő! Hiszen ez az én arcképem!~ ~- He, hüm! Az bizony. 806 1, 8| elcseréltük az én saját arcképemért.~ ~- No, most már az ön 807 1, 8| szőrért. Küldje ön haza az én arcképemet; s aztán, nem bánom, facsarjon 808 1, 8| Ismerem ám én az ön arcképének az eredetijét is. Szokott 809 1, 10| mereven tekintve fel azon arcképre, mely saját menyasszonyi 810 2, 27| meg Zebulon titokteljes arckifejezésétől.~ ~- Vigem van! Meg vagyok 811 2, 25| hagytam őket itt, a te haragos arcod előtt... Ők élni fognak, 812 1, 15| Fiam leveléből ismerem azt. Arcodból, szavadból olvasom, hogy 813 2, 39| Kis gyermekeidet bánatos arcoddal ne szomorítsd; tudod, hogy 814 2, 39| hogy azok félnek bánatos arcodtól, s korán elszoktatod vele 815 2, 21| között, ahol a legfiatalabb arcokat látta, elkiáltá magát:~ ~- 816 1, 1| mintha mondaná annak: "Az én arcomat aztán jól találd!"~ ~A nő 817 1, 4| fölkunkorított szőke bajusszal és arcszakállal és sűrű, szőke szemöldökkel, 818 1, 11| bölcs mosolygásra vonja arcszögleteit, s mély bölcsességgel jegyzé 819 2, 30| oldalról a kapuknak. Égett arcuk a szégyentül, szívük a haragtul. 820 2, 27| részéről; míg Szalmás ijedt arculata azon balítéletet fejezte 821 2, 30| nagyságát. Ő, ki mindennap arculcsapásokat mert osztogatni egy fellázadt 822 2, 21| rohanása.~ ~Mielőtt ellenfele arcvonalt formálhatott volna ellene, 823 1, 13| ráismert mindenki. Poligonális arcvonásai s fejének félszeg, dacos 824 1, 15| egész alakján, felmagasztalt arcvonásaiban valami dicsfény derengett 825 1, 17| olvashatá Jenő meghatott arcvonásaiból, ellágyult tekintetéből 826 1, 15| érzi, végigirtózza! Nyugvó arcvonásainak az álmot kellett hazudni; 827 2, 25| néma gyönyörében az, hogy arcvonásait az ecset meglopja.~ ~Miért 828 1, 15| volt szabad elárulni egy arcvonásával sem, hogy mindezt hallja, 829 2, 27| hatmérföldnyire palinkafőző arendashoz, ahun beszegödtete engem 830 2, 30| Lehet, hogy a történelem areopágja elítél minket is, mint amazokat; 831 1, 12| hogy mikor kifogytak az argumentumok, in fine finali elő szokott 832 1, 4| azokat a kenőcsöket, amik Árgus szemeit lecsukják; vagy 833 1, 4| des amazones." "Le rêve d'Ariadne." Ez valami gyönyörű. Nem 834 1, 2| nem szerette a színpadi áriákat?~ ~- Nagyon haragudott, 835 2, 29| falaikból; nincsenek fényes, arisztokratikus palotái; nincs sem Bastille-ja, 836 2, 36| terít be, amint azt a víz árja kimosta; aszú, pirókfenyérrel 837 1, 4| csodái mind ez illatnedv árjában förödnének.~ ~És ezt az 838 2, 23| toborzót táncolnak. A rét árkaiból csermely szivárog, mely 839 2, 23| vérontó kéj eksztázisában arkangyali erővé magasztosulva.~ ~Összecsaptak. ~ ~ 840 2, 25| amiknek hallásától egy arkangyalnak is össze kell borzadnia.~ ~ 841 2, 31| Gyújtsd fel a tűzaknát!~ ~Az árkász a Dunába dobta a kanócot, 842 2, 24| kacskaringósan állt kétfelé, mint két Arkhimédész-csavar. Semmi seb nem látszott 843 2, 33| hitelezői szorongatták, s az arkhónok nem voltak pártfogói. És 844 2, 31| szuronyok élét eltompíthatni; az árkokat testével betemethetni!~ ~ 845 1, 4| lábaik alatt; úgy vágtattak árkon, síkon, torlatokon keresztül.~ ~ 846 2, 28| keresztülvágtam magamat egész armadián. Most itt vagyok, de lábamat 847 2, 28| névre. ~ ~- De spion volt az ármányos. Megtudtam. Utána iramodtam.~ ~- 848 1, 18| rivallva nekiugratott a sebes árnak, s követte vezérét.~ ~Palvicz 849 2, 37| közé odatolakodik egy hideg árny, mely azt susogja: "Talán 850 1, 16| tán ott feledték? Ennek az árnyában tán jó lesz meghalni?~ ~ 851 1, 16| felgomolyog, s koromsötét árnyakat fest a véres alapra. Az 852 1, 16| templom fekete füstfellege árnyal, egy magányos alak bukdácsol 853 1, 4| sötét, hosszú pilláktól árnyazva, egy hajadon is hódítani 854 2, 33| kórház jelölte.~ ~Ez az egy árnyéka volt Rideghváry ragyogó 855 1, 16| ablakából alágöngyölödik, s árnyékát haldokló arcára veti.~ ~ 856 2, 25| délelőtti napnak.~ ~Abba az árnyékba helyezve van egy fehér függönyös 857 2, 31| királyi kertet százados fák árnyékolják be, utai ősrégi puszpángbokrokkal 858 2, 21| beledobta a röppentyűt az árokba, ott pukkant el, csak azután 859 1, 15| éjszaka végigbotorkázni a mély árokban, csak a kétségbeesett tolvaj, 860 1, 15| Kétszáz lépésnyi távolban az ároktól látszott két huszár alakja, 861 2, 33| Rideghvárytól, hogy ékesen szóló Áronát mindenkor saját szobájában 862 1, 18| szolgálhatnak; de most az árpakenyér is jó. Kecskéket vágnak 863 1, 13| hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, 864 1, 4| quadrille-ra meg nem jelentél, arsenicumot vesz.~ ~Azután a rács felé 865 1, 7| várni a főkötőig; akik még ártatlanok és ostobácskák; akik már 866 1, 11| fog lenni - szólt együgyű ártatlanságot utánzó arckifejezéssel Rideghváryhoz.~ ~ 867 2, 30| halandók fejeit, ártót, ártatlant - senkit.~ ~Még egy nagy 868 2, 46| s országos ügyekbe nem ártjuk magunkat. Termeink zárva 869 2, 25| soha.~ ~Nem is kínozza ott ártó bogár az embert és a fát. 870 2, 30| az be a halandók fejeit, ártót, ártatlant - senkit.~ ~Még 871 1, 18| átjutottak a túlsó partra.~ ~Nem ártott meg nekik a jéghideg fürdő. 872 2, 32| árnyékos helyre, hogy ne ártson a szemének a világosság.~ ~- 873 2, 27| magának mi cladesünkből. Arul neked, kedves baratom, nincsen 874 2, 45| mely semmi indulatot el nem árul.~ ~- Egy levél Baradlay 875 2, 49| már nem kaptál tárgyat az árulkodásra, koholt összeesküvéseket 876 2, 37| nemzet és nemzet között, ki árulkodó, kém és rágalmazó volt, 877 2, 27| áskálódtak, leskelődtek, árulkodtak (mindez éles oldalpillantásokkal 878 1, 15| kufárnők, kik enni-, innivalót árulnak.~ ~- Hiszen ami tegnap jó 879 1, 4| küldenének.~ ~- A zenészek nem árulnak-e el?~ ~- Azok vakok. Egy 880 2, 24| nekem, hogy e nőt el nem árulod soha... Még fiának sem mondod 881 2, 27| magas rangot; az olyan árulók, incselkedők pedig, kik 882 2, 46| nevét soha senkinek el nem árulom. Nemesi szavamra fogadtam. 883 1, 4| kanyarulatokat tenni az árvafenyő bozótjai között, addig a 884 2, 32| belehalsz, rám ne hagyd az árváidat.~ ~Richárd visszament a 885 2, 48| egy távolabbi rokonának árván maradt kislányát, Liedenwall 886 2, 46| elvittem magammal a nyomorult árvát, és atyja lettem neki atyja 887 1, 18| nézte vergődésüket a ragadó árzajlatban - s talán még aggódott is, 888 1, 8| Ugyebár, hogy ez is egy kis arzenál? - szólt kezeit elégülten 889 1, 8| is van mindenféle; egész arzenálom van.~ ~- De hátha itt is 890 2, 30| mélyed be, mely még tovább ásható, s lőporral megtöltve, a 891 1, 5| azok is úgy esznek, isznak, ásítanak és horkolnak, mint más ember. 892 1, 4| társai után, s nagyokat ásított éhségében; azok nem jutnak 893 1, 15| álmos gyermek ámolyogva, ásítozva soror Remigia keblére, ki 894 2, 27| ellenséggel cimboráztak, kik áskálódtak, leskelődtek, árulkodtak ( 895 1, 8| pajzsok, kéthegyű dárdák; az aspis és xyphos; a szamnit ércnyakló, 896 2, 27| Szalmásra. - Az én fejem asszekurálva van duplán. Ki ahhoz merne 897 2, 30| miért sírt Izrael népe az asszír világcsodák közül, Szemiramisz 898 1, 3| nem szolgáltattak kellő asszisztenciát. - De pap székébe én nem 899 2, 20| asszony, mielőtt nagyságos asszonnyá lett volna - (no mert hiszen 900 2, 24| keresetmódja ez, gyakran eljár az asszonyához veszekedni amiatt, hogy 901 1, 13| éljenezve a szabadság hős asszonyait.~ ~Jenőt is betolták az 902 2, 26| őket mind! Kiirtom férfiát, asszonyát az egész családnak; és az 903 1, 13| szertartással búcsúzni a ház asszonyától. Még most csak a zápor van 904 1, 15| máskorra. Reportom van. Két asszonyember akar beszélni a kapitány 905 1, 13| szerelemért - hazáért - asszonyért!~ ~Jenőt szerelme vitte 906 1, 6| szerencsének, hogy őutána minden asszonyféle bolondul; szép és kevésbé 907 1, 11| ilyent. Világosnál nézik az asszonyfélét. Én nem bánom, menjünk fáklyával; 908 1, 17| hálószobájában. Mielőtt Antoinette asszonyhoz átmenne, elébb a kisasszonnyal 909 2, 20| vassal.~ ~- Hát a nagyságos asszonyod mit csinál?~ ~- Most fűzeti 910 1, 15| volt nekünk a mi dolgainkba asszonyokat elegyíteni.~ ~- Ne légy 911 2, 48| S mennyire tetszik ez az asszonyoknak!~ ~A simára kitörült tányér: 912 1, 15| csókot kapott a legszebb asszonyoktól ez a te idomtalan pofád.~ ~- 913 1, 10| ezzel a hírrel Szalmásné asszonyomat végigszaladni a falun.~ ~ 914 1, 10| nélkül Szalmás Mihályné asszonyomnak; csupán abban tartván fel 915 1, 11| Felesigem nagyon olvasot asszonysag. Mindig van ujsag kezibe 916 1, 2| tudós uraktól és azoknak asszonyságaitól, fi- és leányágon levő sarjadékaitól, 917 2, 29| földim. Hanyadik ajtó azon asszonyságé?~ ~- A 21-ik a második emeletben, 918 1, 13| Azzal kezet szorított az asszonysággal, s utolsó volt, aki termeit 919 1, 1| s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak csak pár szót súgott fülébe, 920 2, 20| Azután pedig a többi úri asszonyságoktól eltanulta, hogy miként kell 921 1, 17| utolsó látogató Antoinette asszonytól, azonnal lesietett hozzá.~ ~ 922 2, 30| egyet. Attul a bizonyos asszonytul, akit ott fönn fogva tartanak, 923 2, 36| A nyári hő nap kéreggé aszalta a föld felszínét; össze 924 1, 12| egyik fél sem valami nagyon aszkétai szigorral tartotta meg. 925 2, 23| pagonyban, mik száraz nyáron sem asznak el soha, most is meghozzák 926 2, 27| elmentek tüle cserepárok, aszondot: baratom Zebulon, te it 927 2, 27| ruhajat, felöltöztete zsido aszonynak, szipen; is mikor gyüte 928 2, 20| nagyon megtecete özvegy aszonysagnak, amikor ot volt Ödön urfi 929 1, 18| elkeríték hozzá a huszár asztaláldást.~ ~A vezetőjük elöl ballagott, 930 2, 27| különböző nézetek mellett az ő asztalánál vitába keveredtek, azt mondta 931 1, 1| hosszú címerterem hármas asztalát körülülik, mind az ő napfényében 932 1, 3| székéről fölkelve, jelt adni az asztalbontásra.~ ~Még napvilággal útra 933 1, 1| léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak csak 934 1, 11| szimbolisztika volt kifejezve. Az asztalfőnél az elnöki kettős helyet 935 2, 36| ne lepett volna.~ ~Még az asztalíráshoz is folyamodtunk, s kérdeztük 936 1, 17| Jenőt készteté a gömbölyű asztalka túlsó végén helyet foglalni.~ ~- 937 1, 3| ügyismerettel gyűré be a széttárt asztalkendő egyik csücskéjét nyakravalójába.~ ~ 938 2, 20| Mindannyiszor tiszta abroszt és asztalkendőt kell előadni. A szakácsné 939 1, 5| igyekezett összeszedni az asztalmaradékot.~ ~Azonban mintha csak jelenésére 940 1, 3| Zebulon, s két tenyerét az asztalnak feszíté, hogy felpattanhasson 941 1, 8| remekei. Mellettük mozaik asztalok, drágakövekből kirakott 942 1, 11| pajtát, összeállította az asztalokat, padokat; tulkot, birkát 943 1, 3| ott a címerterem hármas asztalsorát ülték végig; lehettek másfélszázan. 944 2, 20| öt-hat vendég ne ülne az asztalunknál, mióta nagyságos úr lettél. 945 2, 35| felőle tovább.~ ~Azon égő aszteroidok közül, melyek az égen végigrepülnek, 946 1, 7| volt; minőről azt mondta az asztrológ: "Aki e csillag alatt útra 947 2, 34| maradt az égen.~ ~Ezt az asztronómusok sem vették észre - de mi 948 2, 36| azt a víz árja kimosta; aszú, pirókfenyérrel szálankint 949 2, 27| aszony megszanta nekem. Ram ata ruhajat, felöltöztete zsido 950 1, 13| hozzá, a hölgyiség egész átadásával, rábízva, föltétlenül odaengedve. 951 2, 28| mert az Rideghvárynak rég átadatott. És hogy mindez milyen furcsa 952 1, 14| Hatóság nem volt, akinek átadja, magának megtartani pedig 953 1, 9| gyermekem, mert a paplakot átadják másnak.~ ~- Van atyámnak 954 1, 5| elvette.~ ~- Azután mág egy átadnivalóm van - szólt Jenő rosszul 955 1, 17| is egy levelet kell neked átadnom. Anyád küldi. Tedd most 956 2, 48| kedves feleségét, s aztán átadott neki ötven forintot, hogy 957 2, 37| Eugen = Jenő.~ ~A levelet átadták Jenőnek.~ ~Jenő felbontotta, 958 2, 24| az a titok, amit neked átadtam, egy nő titka... Becsületedre 959 1, 11| vezette Baradlayné Arankát, átadva a leány kezét atyjának.~ ~ 960 2, 27| Szalmás láttára valami csodás átalakulás történt vele. Féltében vitéz 961 2, 19| csatalövegekkel. Vashámorok átalakultak golyóöntödékké. Elfogyott 962 2, 32| szokás van, hogy miután évi átalány szerint tíz százalékkal 963 1, 11| legalább asszonyi szemektől sem átallja magát az ember.~ ~A díszes 964 1, 15| alkonyatra jár. A többi időt átaludta.~ ~- No, mármost megmondom, 965 1, 18| vannak csigázva, ruháikat átáztatta a folyam, tagjaikat megdermeszté 966 2, 49| éves lett a fiú, egyszerre átcsapott kedélye a legrosszabba.~ ~ 967 2, 36| Bizonyosan nem.~ ~Csendesen átdobogtak a hídon, s amint a hídfőnél 968 2, 27| folyosóval elválasztva, egymással átellenbe nyílt. Először is Zebulon 969 2, 27| esett, hogy Szalmás éppen átellenébe jutott, s neki folytonosan 970 2, 31| tartva fegyverét.~ ~Ez az ő "átellenese".~ ~Amint Ödön a hágcsó 971 2, 48| elégíteni, s havi díjam felét átengedni nekik.~ ~- Igen, jó lesz; 972 1, 14| telve, bizony könnyűszerrel átengedte volna a nemzetőrségnek a 973 1, 18| akkor történt, azt újra átérezni nem való a mi nyugodt idegeinknek.~ ~ 974 1, 4| egy-egy szárnya a fél termet átéri.~ ~A terem boltozatáról, 975 1, 8| a mai nap kimenetelén.~ ~Átérzette az egész kísértést, és élvezte 976 1, 11| Rideghváry úr apránként átesett porhüvelye külsejének átidomításán 977 2, 47| Edit kisasszonynál, míg átesnek az esküvőn; hiszen szegény 978 1, 4| csattogó száj, mind a ketten átestek egymáson, ki hol érte ellenfelét, 979 1, 15| ijedelem merevületébe látta átfagyni. Az ifjú szemei elbámultak, 980 2, 29| Amint az utolsó lovascsapat áthaladt a hajóhídon, egyszerre kigyulladt 981 1, 17| vendéglőben lakom, s ott áthallik a beszéd. Nekem pedig igen 982 2, 23| távol gödöllői hegyekről áthangzik az elvonuló ellen szomorú 983 1, 18| malom kapui előhozattak, s áthidalták velük a gátrést.~ ~Hanem 984 1, 18| menjen!~ ~A vezetéket is áthurcolták egyenkint.~ ~A trombitaszó 985 1, 11| átesett porhüvelye külsejének átidomításán ez értekezés alatt. Fekete 986 2, 38| posztót használtuk honvédeink atillájához is.~ ~Jenő feleletei többet 987 2, 20| az ember a búzavirágszín atillára felköti a kardot.~ ~Hisz 988 2, 23| ahol ő engedi.~ ~Ilyen átjárat van Isaszegnél és távolabb 989 2, 23| egy malomnál.~ ~Mind a két átjáratot a magyar sereg ellenfele 990 1, 18| hajóhídig, hogy a túlsó partra átjöjjenek. Azalatt mi félnapi járóföldet 991 1, 8| arckép is elég. Tessék csak átjönni a szomszéd szobámba.~ ~Azzal 992 1, 15| tudják, mit akar a Gibeon. Átjönni-e Jerikóba, vagy elmenni a 993 1, 15| jelszó, mellyel előőrseiden átjöttünk, ez volt: "Nyergelj, fordulj!" 994 1, 15| az ostromzárolók vonalán átjutni a temetőig.~ ~Akik azokban 995 1, 18| oda ne vesszenek.~ ~Mind átjutottak a túlsó partra.~ ~Nem ártott 996 1, 18| ezüstszegélyű óriáskígyót látna átkanyarogni. A lovak fejei s a lovasok 997 1, 17| odaveté magát Jenő keblére, átkarolta nyakát, s az indulat reszkető 998 1, 17| anyja haragjával, anyja átkával: "Leszek földönfutó, leszek 999 1, 18| fogadja őket, s megtagadja az átkelést a hegyi folyamon.~ ~- Kapitány 1000 1, 10| azután meg sem állapodott, átköltözött anyja hintajába, s folytatták