IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
3011 1, 8| forintért. Azt tudom, hogy derogálna ilyen uraságnak. Egy Baradlay 3012 1, 13| órájában egyszerre napfény derül át a boldog városon, ezernyi 3013 1, 4| szólt Leonin mosolyra derülő arccal, megszorítva barátja 3014 2, 40| emberek", de ez a "hős".~ ~Derült-e ki valaha e véres tévedés? 3015 1, 17| egyszerre, összevissza, derülten, győzelmi elragadtatással, 3016 1, 11| Hát az özvegy?~ ~- Az igen derültnek és megelégedettnek látszik.~ ~- 3017 2, 27| elragadt házigazdájának derültsége.~ ~- No de most már jó helyen 3018 1, 9| leány arca, úgy változott derűre-borúra, mint a tavaszi tájkép, 3019 1, 4| egyszer láttam. "La lutte des amazones." "Le rêve d'Ariadne." 3020 2, 35| A rekeszed hátulján egy deszka kijár helyéből; a negyedik 3021 2, 35| lenni, bezáratni egy piszkos deszkabódéba, mint valami apró szökevénynek!~ ~ 3022 2, 35| villámlobogásnál láthatá a deszkahasadékon át, hogy az őr mozdulatlanul 3023 2, 30| ház égése nem hatott át a deszkalabirinton.~ ~Egy helyütt aztán ismét 3024 2, 47| küldjenek egymásnak csókokat a deszkán keresztül. Köztük fekszik - 3025 2, 35| utasítását.~ ~Ráakadt a deszkára, melyet csak egy fejetlen 3026 2, 35| az istállóhoz ragasztott deszkaszínből.~ ~Ödönt oda zárták be, 3027 2, 27| Ádám úr világosan akarta detaillíroztatni.~ ~- Már hogyan, Zebulon? 3028 1, 17| nincs berendezve. Rendőrség, detektív, policáj még nem intézkedik. 3029 2, 22| bizony még rám riaszt! Dezentor vagyok! A "deneztor" szót 3030 1, 3| befészkelte magát kényelmesen a dezignált ülőhelybe, s egész ügyismerettel 3031 2, 28| fejkötőjében, hordom moslikos dézsát napszámba, szenvedek hazámért 3032 1, 4| reine Amalasunthe." - "La diablesse." - "Étoile qui file." - " 3033 1, 6| atyád küzdött egy magas cél diadaláért; s amely küzdelem folytatására 3034 1, 11| kik idejöttek ellenségük diadalához áldozatra vitt igavonókul 3035 2, 33| Most következnek a mi diadalaink napjai! Most fogjuk a lábaink 3036 1, 14| hölgynek van legnagyobb része diadalainkban.~ ~Richárd most már leszállt 3037 2, 29| az égre a földi prózának diadalait; eszében sem élt a múzeum 3038 2, 36| küzdelem történelmi emlékű diadalaival. Volt és elenyészett.~ ~ 3039 1, 14| követ el, melyek a szabadság diadalára homályt vetnek, s eljöttem 3040 2, 34| mutogatsz nekünk! Fegyvereink diadalát jóslod-e vagy elveszésünket? 3041 2, 25| részt venni, mint a rossz diadalban... Én adtam nekik az életet, 3042 2, 46| Plankenhorstné a felyülkerült gyáva diadalérzetével mérte e végcsapást Richárd 3043 2, 33| orosz himnusz.~ ~A budapesti diadalhang ezt rivallja: "Éljen a világszabadság!" 3044 1, 14| ez a röhej a brutalitás diadalkacagása volt a megbukott fölött. 3045 1, 15| Várni fogom, míg ön egyszer diadalkoszorúsan, győztesen eljön értem, 3046 2, 30| meg e küzdelemben.~ ~Egy diadalkoszorút csillagokból lát mind a 3047 2, 19| ellen védelmezte volna magát diadallal, dicsőséggel! Hogy ne bírt 3048 2, 32| Otthagyta Pestet friss diadalmámorával.~ ~Legalább egymillió éljenkiáltást 3049 2, 20| kedves tubagalambom - szólt diadalmasan Zebulon úr -, ez a magas 3050 1, 4| falához támaszkodott.~ ~Leonin diadalmaskodott.~ ~- Nekem sohasem akartad 3051 1, 14| meggyalázva a szabadság diadalnapjait. Most következik a mi legerősebb 3052 2, 44| mint akik nagy, örvendetes diadalokat vívtak ki; ahogy örülni 3053 1, 14| felkelni a földrül.~ ~Ez a diadalröhögés a végső fenyegetés hangja 3054 1, 8| ördögbe is!~ ~- Ahán! - kiálta diadaltól villámló szemekkel a zsibárus. - 3055 1, 14| legragyogóbb eszmék ülték diadalukat.~ ~A granichstaetti szeszgyár 3056 1, 14| az egész ordító tenger, a diadalvihar; s ha egy-egy percre elszenderült, 3057 2, 29| előrenyargalt az üdvrivalló tömeg diadalzaját mindenütt megelőzve, a Hatvani 3058 2, 43| körül csavarja a spanyol diadémot, s kalapácsokkal üti halántékait; 3059 1, 4| már tudta, hogy mi az a diagonális vonal. Míg a két ifjú a 3060 2, 21| hat év óta nem látta.~ ~A diákharcos egyszerre rákezdte:~ ~"Wer 3061 2, 22| kihívott vékony, cingár diáklegényke volt, még bajusza sem volt; 3062 1, 2| kastélyba; úri rendnek, diákoknak, cselédeknek külön termekben 3063 1, 13| lakására, ott egy csomó diákot, demokratát, népszónokot 3064 1, 2| gyászbeszéd remeke volt a dialektikának és prozódiának, úgy ez pályakoszorús 3065 1, 10| szokott, az szabályszerűleg diametraliter ellenkezik a való igazsággal. 3066 2, 30| szúnyogokat akart kifüstölni Diana templomából!~ ~Ama várparancsnok 3067 1, 4| nymphe triomphante." - "Diane qui chasse Actaeon." - " 3068 2, 27| mellette; lehetett az országnak dicasterialis kormánya vagy felelős minisztériuma, 3069 1, 11| alatti kísértet lépett volna dicsekedése farkára...~ ~- Á... á... 3070 2, 28| Aj, de örült a jó meleg dicsekedésnek! Bizony jobban esett neki, 3071 2, 38| ember meghalt azért, mert dicsekedett egy ténnyel, amit sohasem 3072 1, 17| elragadtatással, tréfálkozva, dicsekedve; és a ház asszonyai úgy 3073 2, 38| volt, de mondta, mikor az dicsekvés tárgya volt.~ ~Megtörtént, 3074 1, 11| inge ujját kék foltokkal dicsekvő karjáról, nagyot üt az asztalra, 3075 1, 8| senkinek.~ ~- Az mind igen dicséretre méltó szokás Salamon úrtól. 3076 2, 25| hangot, amin még a szerafimok dicsérik az Istent: a minden népeknél 3077 2, 25| imádkoznak, akiről a felgyógyulók dicsérő zsolozsmát zengenek, akinek 3078 1, 15| felmagasztalt arcvonásaiban valami dicsfény derengett e pillanatban, 3079 1, 12| egyszerre az égen, együtt egy dicskört képezők, melynek ragyogó 3080 1, 17| fejére hullani e keserű dicsőítés szavaiban.~ ~- Hozzád jönnek 3081 2, 39| nem sírt.~ ~Azokat, aki dicsőn haltak meg, anyjaik nem 3082 2, 19| szemétágyon, rongyban és dicsőségben!~ ~Egy ügyvéd itthagyta 3083 1, 2| a föld hatalmasát, midőn dicsőségéből levetkőzve előtted áll, 3084 2, 28| napon megsokallta Zebulon a dicsőséget. Nem akar ő lengyel légiót 3085 2, 19| védelmezte volna magát diadallal, dicsőséggel! Hogy ne bírt volna vele " 3086 1, 6| Jenő arca sugárzott a dicsőségtől. Bizonyosan diadalmas előhaladásokat 3087 2, 49| hordta azt keblében.~ ~És dicsőülten derengett arca hozzá. Nem 3088 2, 29| város közepébe, az nem a dicsszomj volt, nem a vágy a felszabadult 3089 1, 1| poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt 3090 2, 44| homokban egy gödröt, és belökik dicstelenül; és földet taposnak a fejére 3091 2, 23| most ereikben. A harcos dicsvágya, a nemes büszkesége, a bántalmak 3092 2, 32| mennyei birodalomnak: "Íme, a differencia tisztelettel visszaküldetik."~ ~ 3093 1, 1| Nyújtson hat cseppet abból a digitalinból...~ ~A nő kis aranykanálkában 3094 2, 35| bánta meg! "Victrix causa diis placuit; sed victa Catoni" - 3095 2, 48| akarom őket elégíteni, s havi díjam felét átengedni nekik.~ ~- 3096 2, 48| Azután ötven forint havi díjt kapok a gépgyári munkám 3097 1, 11| egyszerre az egész betanult dikció.~ ~Látta már és értette 3098 1, 11| végleheletével önök elé diktált, de velem is közölt, mielőtt 3099 1, 11| eszmeképpen; úgyszólván ő diktálta azt rá mind; annálfogva 3100 1, 5| arról azt tartják, hogy dilettáns, s semmi bizalom nincs hozzá 3101 2, 48| ebédelt jobban!"~ ~S ezt nem a dinasztia iránti tiszteletlenségből 3102 1, 5| hogy a "Hét Választónál" diníroztam-e, vagy idehaza traktált meg 3103 2, 27| csak hagyján. A csak tréfa. Diogenes izs megtette aztat. De mi 3104 2, 33| okosan.~ ~Azt hitte, az orosz diplomácia majd közbeveti magát a harcoló 3105 1, 17| Alfonsine ártatlan minden diplomáciai cselszövénytől.~ ~Eszébe 3106 1, 1| művet, amit én alkottam. Egy diplomata - egy katona - egy főhivatalnok. 3107 1, 4| aranyos egyenruhákat látni s a diplomaták hímzett öltönyeit; rendjeleket 3108 2, 38| Eumenidák szomjaznak, hogy a Diráknak vér kell.~ ~ ~ ~ 3109 1, 3| tekintetét; az elsőnél a bonorum directorra, a másodiknál a főtisztelendő 3110 1, 4| útra készen állt, s azután diribről-darabra újraöltözteté Ödönt; ő tudta 3111 1, 11| bizony a terem túlsó felében diskurál nagy bizalmasan egypár magához 3112 1, 2| megszólított, elszalasztva a diskurálás által a legszebb körmondatot 3113 2, 49| ott aztán majd kedélyesen diskurálhatunk. Nesze, itt a lakásom címe.~ ~ 3114 1, 6| én.~ ~- Jobb lesz már nem diskurálni, mert még belevágok a képébe! - 3115 2, 25| egyéb, mint országgyűlési disputa meg kaliforniai események; 3116 2, 31| fölfelé.~ ~A fák mellett, a díszcserjék között harcolt férfi férfi 3117 1, 4| sarkig érő hajfonadék királyi dísze.~ ~A hölgy bámulva áll meg 3118 1, 11| a család élére ifjúkora díszében állít...~ ~("Ez már egy 3119 1, 11| ünnepélyes elfogadó tömegnek, díszelgő kíséretnek, sőt még azt 3120 1, 13| sejtelem költ szíve húrjaiban diszharmóniát? Mi mondja neki azt, hogy 3121 1, 4| szelvényét mitológiai képekkel díszített függönyök képezték, oldalajtókkal.~ ~ 3122 2, 32| vitézeket érdemrendekkel díszítették fel; s Pest város hálás 3123 1, 2| szőnyegésznek és címerfestőnek, hogy díszítményeikkel elkészülhessenek, s a főiskolai 3124 2, 33| kék köténnyel. A körmeit díszítő sellakmaradványok bizonyítják 3125 1, 2| Kicsiny diák koromban szép diszkant hangom volt; aztán három 3126 1, 12| oxidált ezüstből; széles díszkardja övkötőstül együtt jobb kezében; 3127 1, 8| puskák, drágaköves, kirakott díszkardokkal s aranyveretes handzsárokkal 3128 1, 3| kijáró öltözet; ha lekefélik, díszköntös; amire most nagy szüksége 3129 1, 12| szó közepén kettévágta a diszkussziót, s szavazásra bocsátotta 3130 1, 1| nem lehet rajta jelen.~ ~A díszlakománál az úrnő elnököl helyette.~ ~ 3131 1, 12| nemcsak fehér és fekete toll díszlett a kalapok mellett; a szűr 3132 2, 36| magányba menekült.~ ~Itt díszlik a gyilkos csomorika, a vérbogyójú 3133 1, 5| angyalbakancs" nem volt más, mint disznóláb.~ ~A vén huszár magának 3134 2, 27| malatat, is jartam nyakig disznosagban, mint valami diszno, hogy 3135 2, 33| szeme láttára kifejtettek; disznótököt, tehénrépát összemetélve, 3136 1, 11| értekezés alatt. Fekete díszöltözetbe iktatta magát, s el lévén 3137 1, 12| Baradlay Ödön volt.~ ~Teljes díszöltözetben, mely egyúttal gyászpompa 3138 2, 28| mindenik. A csizmák pedig igen dísztelen állapotban, az erdei sár 3139 1, 2| hiába terítettek a kastély dísztermében.~ ~ ~ ~ 3140 2, 25| jöttek; berendezé számukra a dísztermeket; utoljára nem maradt más 3141 1, 17| igaz, hogy mindig elég disztingvált helyzetet foglalhat ön el 3142 1, 11| elcsapnak.~ ~- Hát az én diurnumom mármost ki adja meg?~ ~Ez 3143 1, 15| A kerek asztal melletti díványra Antoinette asszony soror 3144 2, 32| más házánál kuporog; talán divathölgy, kinek bölcsőd útjában lenne; 3145 1, 17| szerelmes szíven!~ ~Tehát egy divatleánynál, egy kacér teremtésnél alábbra 3146 1, 17| rá. S ha választasz egy divatleányt, kinek rossz híre ismerős 3147 1, 6| orrhegy, trapezialis állkapca, divergens, hegyes bajuszok a felső 3148 2, 20| ért rá ily ájtatos célú diverziókra; hajtatott odább.~ ~Bánta 3149 1, 5| nacionálém után, hogy "verbi divini minister", ami annyit tesz, 3150 1, 4| mondanád meg, merre akadunk a Dnyeperre, mert ezen az úton én se 3151 1, 4| olyan nagyon kerestek, a Dnyepert.~ ~Csak az a baj történt, 3152 1, 18| s nemsokára elhangzott a dobaja. Bizonyosan más őrszemeket 3153 1, 1| haldokló -, s a hulló romok dobaját hallom már koporsófödelemen. 3154 2, 30| Tüzet tűzért, vasat vasért dobál vissza. Éjjel betömi a nappal 3155 1, 18| ráöntötte, s azzal üszköt dobatott bele.~ ~Mikor a láng fellobogott, 3156 1, 5| duellálnak.~ ~Itt egy nagy dobbanás; ott egy nagy toppanás! 3157 1, 10| Érzed-e ezt a boldogságot? Nem dobbanik-e meg kővé lett szíved, mikor 3158 2, 36| keresztül egy-egy földütő dörgés dobbanna keresztül. - Mintha egy 3159 1, 17| hivatal.~ ~Jenőnek nagyot dobbant a szíve rá.~ ~Atyjától sokszor 3160 2, 21| kanyarulatokban, s nagyot pukkanva dobbantak le közéjük, ijesztő tűzesőt 3161 2, 23| nóta! Az ágyúdördülés nem dobbantja meg a szívet, a kapott sebre 3162 2, 37| családi nagy nevetekhez? Dobd el nevedet! Én szeretni 3163 1, 12| rendeltetésüket. ~ ~A publikum füle dobja ugyan meg van már elégedve 3164 1, 8| a szép képet a kályhába dobjam!~ ~- Hát mit csinált vele?~ ~ 3165 1, 12| allegro"; mikor kell az öreg dobnak a bombardonnal versenyre 3166 1, 5| vége lett a feje fölötti dobogásnak s fegyvercsattogásnak magátul; 3167 1, 18| csúszott a patkója, s a tompa dobogástól visszarettent.~ ~Pál úr 3168 1, 18| ijedező, kapálózó lovat a dobogó hídon. A paripa, amint meghallotta 3169 2, 27| egyiknek sem; miatta ugyan dobolhatnak, trombitálhatnak körös-körül 3170 1, 5| legújabb capfenstreichot dobolni.~ ~- Pedig még ma reggel 3171 2, 45| sorok, mikben gyászharang, dobpörgés hangzik, még mindig jönnek 3172 2, 20| neki, hogy nem hall több dobpörgetést. Ki is aludta magát aznap 3173 1, 4| hang váltaná fel; hasonló a dobveréshez és fúvóhangszerek elfojtott 3174 2, 20| hányadik, s ablakrengető dobveréssel vonult végig az utcán valamennyi. 3175 2, 24| Mausmann tudománybüszkeséggel. Doctor medicinae és magister chirurgiae. 3176 2, 20| szokott tőle kérni, mint a dodonai orákulumtól, s a mindig 3177 2, 21| nem az ifjak kiáltásától döbbent meg, hanem valami mástól.~ ~ 3178 2, 26| beerőltették, s csak akkor döbbentek azután meg tőle, mikor ott 3179 2, 27| Fáin jó verpeléti van a döbözben.~ ~S azzal bedugta a saját 3180 2, 27| és sótartóval, paprikás döbözzel, szerecsendióval; megnyittatja 3181 1, 15| családi hintó csak lassan döcöghetett a sötét utcákon, a helyenkint 3182 2, 20| ruhaneművel, zabbal rakodva döcögtek előre; s mindenféle fegyverzetű 3183 1, 17| vettél.~ ~A legkeserűbb döfés egy szerelmes szíven!~ ~ 3184 2, 23| kettévágva, vas mellvértek, egy döféssel keresztülszúrva. És azután 3185 2, 31| kapaszkodtak fel, vagy szuronyaikat döfték a falak rovátkáiba, s társaik 3186 1, 1| párázatával ragadják át dögvész idején. - Ah, Marie, ha 3187 2, 25| megjelenésekor.~ ~Ragály-e, dögvész-e vagy járvány? A föld betegsége-e 3188 1, 4| ködnek, mintha a beteg föld dögvészes párázatot izzadna magából.~ ~ 3189 1, 1| mienk legyen. Az oktalan dölyf nem engedi. Az én fiam törjön 3190 2, 28| folytatá Boksa Gergő kegyetlen dölyffel, s azt a bátorságot vette 3191 1, 11| bornírt, csökönös ósdiak, dölyfös rongyok, sárban meghurcolt 3192 2, 30| pajzsát; kiknek lábdobajától döng a föld boltozatja, kiknek 3193 2, 36| rossz nádkunyhó. Egymásnak döntött nádkévék gyékénnyel összekötözve.~ ~- 3194 2, 30| Most tizenegy éve sárrá döntötte a vízár! Újra felépítettük. 3195 1, 2| A kripta vasajtajának dördülése zárta be a ceremóniát. A 3196 2, 30| kapukban, és háromszáztizenhat dördülést számlált meg a feje fölött.~ ~ 3197 1, 16| kezd öklével a kapun.~ ~A dörej visszhangzik az üres tornácon, 3198 1, 13| idebenn; a zaj, a sortüzelés döreje rázkódtatja az ablakokat. 3199 1, 2| értette vagy nem értette a dörgedelmes szavakat, tökéletesen meg 3200 2, 31| megdördül ötvenkilenc ágyú, s a dörgést folytatja egy óriási kiáltás 3201 1, 12| jobbrul-balrul szakadatlanul dörgő "éljen!" és "le vele!" ordítás 3202 2, 30| lefelé, a mindig mélyebb, dörgőbb föld alatti skálán, egész 3203 1, 6| kézcsókot in natura.~ ~- Ühm - dörmöge erre magában a szegletes 3204 1, 18| vannak - szólal meg egy dörmögő hang, melyben Pál úr borízű 3205 1, 18| tartották magukat ébren, s dörmögtek társaikra egyszer-egyszer: " 3206 1, 18| mondá Pál úr, félig magának dörmögve.~ ~Nehány percnyi megállapodás 3207 2, 30| beszél. Hát mikor a bombák dörögnek, az a királyok beszéde?"~ ~" 3208 1, 16| alatt.~ ~Újra elkezdi a dörömbözést a bezárt kapun.~ ~Nevét 3209 2, 20| bezárta az ajtaját, nem bánta, dörömbözzenek rajta.~ ~Egy nagy, ketyegő 3210 1, 5| amint jámbor idegen pórok dörzsölik merev tagjait, s egyetlen 3211 1, 8| szólt kezeit elégülten dörzsölve Salamon. - Megérdemli a 3212 2, 34| valláskülönbség, minden dogma.~ ~Lánghy Bertalan maga 3213 2, 19| szószékről. Nem volt ebben a dogmában sem szillabus, sem herézis. 3214 2, 22| Tehát megtömte a pipáját dohánnyal, kiütött a készséggel, lenyomta 3215 2, 27| melynek másik vége selmeci dohányégető cserépkatlanba szolgált: 3216 1, 5| Richárd. ~ ~- Köszönöm; a te dohányod nagyon erős.~ ~- Talán meg 3217 2, 22| markából azt a kaparékot az égő dohányra.~ ~Arra aztán egyszerre 3218 1, 5| őméltósága, hogy csempészett dohányt szívtál? - csipkelődék Richárd. - 3219 2, 22| a pipájába, belenézett a dohányzacskójába, belenézett a kalapjába.~ ~ 3220 2, 28| nálánál, s megtömvén azt dohányzacskójábul, a régi familiáris fensőbbség 3221 1, 8| én nem dobtam a gyöngyös dohányzacskóm a kemencébe.~ ~- Hát mit 3222 1, 8| csinált a szeretőm gyöngyös dohányzacskót a nevem napjára; de mikor 3223 1, 15| A lépcsőkön leérve egy dohszagú gádorba jutottak.~ ~- Jobbra! - 3224 2, 33| Most nem parancsol doktor! Most én parancsolok! Van 3225 2, 28| ebben a faluban különös dolgai vannak.~ ~A fuvaros sajnálta 3226 1, 8| Én nem avatkozom az ön dolgaiba, kapitány úr; de emlékezzék 3227 1, 15| hogy kár volt nekünk a mi dolgainkba asszonyokat elegyíteni.~ ~- 3228 1, 6| tartanám, felit is elfeledné dolgának. Pedig a meleg víz is kész 3229 2, 49| jött be?~ ~- Nem akart a dolgodban háborítani.~ ~- Mit hozott?~ ~- 3230 2, 48| valaki tíz esztendő utáni dolgokra is gondol?~ ~Aki a mezők 3231 1, 15| hazajönne, itt ismét csak dolgoznia kellene.~ ~- Tehát Baradlay 3232 1, 18| elrekesztve, más része hét kőre dolgozó malmot hajt, s koronkint 3233 1, 9| az utcaajtóban.~ ~Leült a dolgozóasztalkája mellé, a félbehagyott fehérneművarrás 3234 2, 28| ismeretlen, fancsali pofák írtak, dolgoztak valamit, végre bebocsáták 3235 1, 1| leszek. Írja ön, Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom után. - 3236 2, 44| volna; elengedte minden dolgukat végképp és egészen. Menjenek 3237 2, 48| asszonyságot nem fogja sérteni a dolgunk. Én is hiszem. Egy szív, 3238 1, 15| vernek belé. Azután hadd dőljön az álmos gyermek ámolyogva, 3239 2, 22| Megelégedetten dugta azt dolmánya zsebébe. Visszaadták kardját, 3240 2, 36| belényesi erdőn át. Lefejtem a dolmányomrul az aranypaszomántot, eldugom 3241 1, 15| Hova gondolt?~ ~Csak egy dologra gondolt.~ ~Elfutni! ~ ~Elfutni, 3242 2, 32| dajkaságokkal.~ ~Erről a dologról nem vezet senki statisztikát.~ ~ 3243 2, 35| az eszmének a koronázási dombja.~ ~Ödön megírta a búcsúleveleket 3244 2, 20| nézve emeletes ház: a háta domboldalnak fekszik, tehát a kert felé 3245 1, 14| önérzetteljesen a csapat élén járuló domborodott alak, valószínűleg a csapat 3246 1, 18| hanem várost.~ ~Amint egy dombra felkanyarodtak, az előttük 3247 1, 18| utánozza. Egy-egy magasabb dombtető látszik ki belőle zöld szigetnek. 3248 2, 22| az ellenfélre, s ott egy dombtetőre felkaptatva széttekintett. 3249 2, 28| Bonum mane praecor, domine perillustrissime!~ ~De alig 3250 2, 22| Megapellálhatod, ha megkaptad, intra dominium. Itt nem parlamentírozunk. 3251 1, 5| nemegyszer ismertem rá a dominó alatt, ki ismerősének szólított. 3252 1, 4| olvasták Ödönnel.~ ~- "I. szám. Don Juan au sérail." Ez igen 3253 2, 33| muzulmánnak pej. Még hátravannak a doni kozákok és a vosnesensk 3254 2, 27| kuktát; s bevezeti kegyesen a dorongosfánk-forgatás titkaiba a hajdúnét. Közbe 3255 2, 22| nekik se kardlappal ütés, se dorongszó; félrelökték maguk elől 3256 1, 4| pecsét.~ ~- Nesze: billet doux - szólt odanyújtva a levelet 3257 1, 11| El ne veszits ütet; sok draga smuk bene van.~ ~Egyszerre 3258 1, 4| jöhet, hogy itt a trón még drágább, mint a király!~ ~De csitt! 3259 1, 4| hölgyektől, kiken ragyog drágakő és drága testi szépség. 3260 1, 4| pillérek egyetlen darab drágakőből kifaragva, mintha lehántott 3261 1, 8| Mellettük mozaik asztalok, drágakövekből kirakott táblákkal, japán, 3262 1, 8| billikomok tűzben aranyozva, drágakövekkel kirakva, faragott kandallók, 3263 1, 8| fegyverzete, ócska kardok, puskák, drágaköves, kirakott díszkardokkal 3264 2, 36| ráállt, megalkudott; nem is drágállotta, ahogy tartottam neki; átvette 3265 1, 10| föl ne keresse?~ ~- Ó, én drágám... ó, én egyetlenem!...~ ~ 3266 2, 31| Azt tudta, hogy életét drágán fogja eladni.~ ~De azért 3267 2, 30| szenvednek szükséget, mert drágaság nincs. A polgárok még nem 3268 2, 49| hatost adok, nem kapom meg a drágasági pótlékot, mint könnyelmű 3269 2, 23| könnyűlovasság, dzsidás és dragonyos, két egész ezred vértes, 3270 2, 47| minden.~ ~Hát a pap!~ ~A dráma után jön még egy három felvonásos 3271 2, 30| képzelni, hogy egy ily harci drámának nézőközönsége néma legyen, 3272 2, 22| kardjával bal felül, a karikás dróthegye arcul csípte jobb felül. 3273 2, 22| kétszer odavágott az ostor dróthegyű sugarával a kolompos hátára, 3274 2, 20| Ha én kieresztem ezt a drótos suhogómat, mind egymás után 3275 1, 4| két jó puskát s két pár drótpisztolyt meg egy-egy görög handzsárt 3276 1, 6| keresztülütötte rajta a hegyes drótszigonyt, s kirántotta a jámbort 3277 2, 24| olyan vagy vele, mint egy ős druida. Kapaszkodjál a karomba? 3278 1, 4| história. "Les bayadères du khan Almollah." Ez nagyon 3279 1, 18| kontrázott, csak úgy magában dúdolva, mély medvehangon: "Bokréta 3280 2, 23| oldalában azt a két nagy dudorodást két ágyúgolyó okozta. A 3281 2, 25| a közeledő táborok nehéz dübörgését; tudja, mi lesz mindennek 3282 1, 18| paripa, amint meghallotta a dübörgést lába alatt, horkolt, tombolt, 3283 2, 39| posztóval bevont dobok hangján dübörögnek.~ ~Ilyen sorokat találni 3284 1, 13| részemről azt hiszem, hogy a nép dühének vannak kipécézett házai, 3285 1, 14| Mausmannnal, s feltartom a nép dühét, testemmel, lelkemmel. Míg 3286 2, 23| lég forró volt a küzdők dühétől. E napsütötte porfelleg, 3287 2, 44| feküdt.~ ~És Alfonsine-t dühödtté tette e könnytelen némaság. 3288 2, 26| hallgatá végig e médeai dühöngést, mely tépett gyermektagokkal 3289 1, 5| amiért az öregúr még jobban dühösödik, és szidja őket hol magyarul, 3290 2, 26| akadt, s elkezdett zokogni dühvel, kétségbeeséssel.~ ~Plankenhorstné 3291 1, 5| kardbojtját.~ ~- Hát az úr most duellálni megy? No, már ugyan mire 3292 1, 6| Az a ferdére festett képű duenna abban a kávészín szalüpben, 3293 2, 29| nemzeti címerekkel, miket dugdosni, titokban tartani kellett 3294 2, 28| elenyészik, ha forró vízbe dugják.~ ~Szerencsésen rátalált 3295 1, 5| megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó, hirdeti gazdája régi dicsőségét; 3296 2, 39| csendőr elővette keblébe dugott piros bőrtárcájából a leveleket, 3297 2, 33| barátját derékon kapná, s mint Dugovics Titusz a törököt, lerántaná 3298 1, 13| mikor a tüzérek a sárba dugták az égő kanócokat, s kimondták, 3299 2, 20| Eleinte azt hitte, a világ dűl.~ ~Pedig hát csak a német 3300 1, 12| idebenn jól a kardcsattogást, dulakodást, mégsem jönnek.~ ~Valaki 3301 2, 32| rohad, hentereg, mászkál, dulakodik az állativadékok legtehetetlenebbike. 3302 2, 23| Richárd testére veté magát. A dulakodó paripák ott agyontaposták. 3303 1, 13| tenyereivel, hogy szét ne dűljön nevettében.~ ~Hát odafenn 3304 1, 17| nők ájuldozva, rémledezve dűlnek erre-arra, azoknak ápolására, 3305 1, 18| ügetve mentek folyvást egy dűlőúton előre, melyről tudták, hogy 3306 1, 18| visszatekintett.~ ~Egy-egy ló ki is dűlt; annak a lovasa felkapott 3307 1, 14| részében másik csoport kedvére dúlt, rabolt, s mire Richárd 3308 2, 30| körüle fekvő házak repedezve dűltek romba. A robbanás elhordta 3309 1, 12| Rideghváry féloldalra dűlten nézett fel rá, riadt tekintettel, 3310 2, 38| A magánélet is fel volt dúlva. Minden család magának élt; 3311 1, 3| teremében ott állt íróasztalához dűlve, mint egy szobor, alabástrom-halavány 3312 2, 30| lángtengerben úszott. A gyönyörű Duna-soron, a szép ifjú hölgy arcához 3313 2, 27| anglus egisz hadiflottával Duna-torkolatnál; onnan felgyün lapos hajókkal, 3314 2, 31| tűzaknát!~ ~Az árkász a Dunába dobta a kanócot, s elfutott.~ ~ 3315 1, 18| melyről tudták, hogy a Dunához vezet.~ ~Akkor elhajtotta 3316 2, 29| indóházig, hosszan az egész Dunasoron végig, be a legszűkebb utcák 3317 1, 18| észrevenni, hogy átúsztattuk a Dunát. Nehézlovasság ezt nem csinálja 3318 2, 27| mert alhatnám!" Azt hitte a dunnáról, amivel betakarták, hogy 3319 2, 27| lefekteté, betakarva a jó meleg dunnával, melynek láttára az egyszeri 3320 1, 13| suttogá bizalmasan a duodez nagy ember. - Előfogatokat 3321 2, 27| én fejem asszekurálva van duplán. Ki ahhoz merne nyúlni, 3322 2, 28| levágatik.~ ~De már erre duplát sóhajtott Zebulon. Még a 3323 2, 20| No, itt van! Szerencse in duplo! Csak hiába; üldözi engemet 3324 1, 13| diák kiszabadított, s egy durchhauson keresztül megmenekültem.~ ~- 3325 2, 30| mely éppen a major udvarán durrant szét.~ ~- Ez árulás! - kiáltának 3326 2, 22| közepébe Boksa, s kettőt nagyot durrantva a karikással, mind a kétszer 3327 2, 22| csapatnak vágott közéjük nagy durrogatással, amitől azok oda csoportosultak 3328 1, 4| handzsárt. Hanem a ravasz dúvad nem rohant rá; nagyot szökellve 3329 1, 4| megfeszíté, hogy elvágja útját a dúvadnak. Az pedig fejét folyvást 3330 2, 36| iszákkal jött, általvetőjében duzzadt az egész expedícióhoz való 3331 1, 4| millió változata van; ha duzzog, ha mosolyg, ha csábít, 3332 2, 33| a harmadik az Olviopol dzsidásezred, a negyedik a muzulmán lovasság. 3333 2, 33| kozákok és a vosnesensk dzsidások. Azután jön az ágyúpark. 3334 2, 35| zárták be, és ajtaja elé dzsidást állítottak őrül, karabéllyal.~ ~ 3335 2, 30| géniusz, két tündérvilági dzsinn, kik égő csillagokat tépnek 3336 1, 5| állt a széke mögött, míg ebédel; pedig nem kellett tányért 3337 2, 39| nappal vagy éjfélkor, mikor ebédelnek, alusznak vagy imádkoznak, 3338 1, 5| urat?~ ~- Pál úr, menjen ebédelni!~ ~Pál úr pedig élt municipális 3339 2, 48| farkas!~ ~"A császár nem ebédelt jobban!"~ ~S ezt nem a dinasztia 3340 2, 48| érdemlette Richárd a jó ebédet. Jó eredménnyel járt. Kapott 3341 2, 48| még akkor törülgette el az ebédhez használt étszereket. Az 3342 1, 18| kenyérhez; ez volt minden ebédjük. Mint a hajótörötteknél, 3343 1, 7| keresztül a konyhából szoktak az ebédlőbe járni. Azt is megpróbálta, 3344 1, 7| megpróbálta, az sem nyílt ki.~ ~Az ebédlőben volt a csengettyűhúzó, mely 3345 1, 6| Kérdeztem tőle, mit keres itt. "Ebédrevalót" - felelt a faquin. Éppen 3346 2, 36| hóka nem szorít, aligha ebek harmincadjára nem jutok. 3347 2, 37| mereven fölnyílt szemeivel éber álmokat látva, mint egy 3348 2, 20| vagy honnan szöktek ide, az ebingük! Halálfej van a kalapjuk 3349 2, 24| Kedves, hű öreg cselédem. Ébredj fel hát! Hiszen csak alszol. 3350 1, 15| van minden szép álomnak.~ ~Ébredjünk fel, éjjel van már!~ ~A 3351 2, 33| virradatig.~ ~Még tán akkor sem ébredt volna fel, ha rá nem nyitják 3352 1, 17| nehogy a durva bombapukkanás ébressze őt fel gorombán!~ ~Minő 3353 2, 31| világít a szörnyű reggelre ébresztett várvédők irtó tüzelése.~ ~ 3354 1, 17| keresztül suttogja szívébe ez ébresztő szót: "Te gyáva!"~ ~Hasztalan 3355 2, 29| asztalához vágva mondá: "Eccoce! Finita la commedia!", és 3356 2, 27| katona, mindenüt nímet! Hat ecer odavetödi magat derik becsületes 3357 1, 15| tőle a képe, s még egy kis ecetet kért ahhoz a zselatinhoz, 3358 2, 26| a Lichtenstein-dandár en échelon avanszírozik, ha a Colloredo-dandár ... 3359 2, 33| visszhangja is van.~ ~Ezen echó, mit a Kárpátok bércei adnak 3360 2, 25| az, hogy arcvonásait az ecset meglopja.~ ~Miért szégyenlette 3361 2, 25| ajka előtt.~ ~Jenő felkapta ecsetét, és festett.~ ~Ez a nő igazi 3362 1, 6| az alsó ajkán meghagyott ecsetformát kezdte húzogatni.~ ~- Holnap 3363 2, 25| valamit.~ ~Jenő félretette ecsetjét, s gondolá: "Nem, e mosolyt 3364 1, 13| sötétben kibetűzni.~ ~- Eddigelé tizenkétezerre mehet a fölfegyverzett 3365 1, 13| hogy vérontás legyen. Az eddigiért is kárhoztat.~ ~- De hát, 3366 1, 13| jelenet következik.~ ~Minden eddiginél hangosabb riadal. Erősebb 3367 1, 18| juhtejet naprul napra egy edénybe öntögetik, s azt folytonosan 3368 1, 5| vissza, hogy vinné el az üres edényeket, mert ha egy el talál törni 3369 1, 5| vissza a pincér az üres edénykékért. A tisztelendő úr idáig 3370 2, 21| mondta: "Eredj oda!"~ ~Az édesanya gondolatára megcsókolta 3371 2, 30| szíve...~ ~Egy ideális, nagy édesanyának látható arca...~ ~A törvényes 3372 1, 5| Nekem pedig azt írja édesanyánk, hogy ha így folytatom a 3373 2, 21| ember! Várjon, ezt megmondom édesanyánknak!~ ~Ennél a szónál aztán 3374 2, 31| Gondolok erre a mi édesanyánkra, "itt" (a lábával a földre 3375 1, 5| akartam veled tudatni, hogy édesanyánktól kaptam levelet.~ ~- Én is.~ ~- 3376 2, 23| Nibelungen hőseit mártották édesanyjaik, a napfölkeltét nem látja 3377 2, 28| pajtást, se nagy urat. S ha az édesapám fia volna is, aki áruló, 3378 1, 15| verekedni fog a saját édesapja ellen is. Hanem most érkezett 3379 1, 4| ismerte jól az idegen ifjú édesatyját, kivel Bécsben sokszor volt 3380 1, 4| Látod, pedig az én édesem kedvéért adhatnál elő valamit.~ ~ 3381 2, 48| keserűjén úgy, mint ahogy az édesén megosztoztak.~ ~Richárd 3382 2, 49| Richárd családjában, melyik az édesgyermek, melyik a fogadott.~ ~Sokat 3383 1, 9| Arankám, a tisztelendő édespapát hiába várja haza, mert az 3384 2, 47| keresztül mondjanak egymásnak édességeket, nevezzék egymást kedvesemnek, 3385 2, 38| nevét a hivatalos lapban az edictalier idézettek között. Nem bolygatta 3386 1, 3| megtanul imadkozni, ha mig edig meg nem tanulta. Maj adminisztrátor 3387 2, 46| beszélőtehetségét visszanyeri.~ ~Edithez intézi szavát:~ ~- Edit 3388 2, 44| Hol fogja ő megtalálni Editjét, s mi jön azután, ha megtalálta?"~ ~ 3389 2, 39| könnyeit, kis Bélát, kis Edömért csókold meg helyettem, s 3390 2, 20| kontextusába. Ej, de bánta, hogy effektíve hozzá nem vágta a kalamárist 3391 1, 14| sorban ülő huszárjához. - Ég-e a pipája?~ ~- Tessék! - 3392 1, 17| eltávozni innen, messze, más égalj alá; ahova ez itteni zűrzavarból 3393 2, 30| maga csizmadiaeszével az égbíráló aforizmákat.~ ~"Ha a villám 3394 1, 4| átlátszó zöld tetőt: a halál égboltozatát. ~ ~Egy gondolata támadt: 3395 2, 30| tudattak a néppel, hogy az égboltozatról való fogalom csak mese; 3396 1, 16| milyen lehet a paradicsom ege; talán egy csillámló könny 3397 2, 36| járni; gazdag tölgyfa- és égererdők, mik közt folyik a víz, 3398 2, 25| körös-körül övezi az ős pagony; az égerfák, mik sötét lombjaikat egész 3399 1, 18| háromszínű.~ ~Előre! ~ ~- Félnapi egérutunk van - monda Richárd bajtársainak -; 3400 2, 24| Ah, milyen jólesik ez az égés a fejemben.~ ~És azzal elkezdett 3401 2, 30| sötétben. A szomszéd ház égése nem hatott át a deszkalabirinton.~ ~ 3402 1, 17| rajta, hogy arca és szeme égését jótékony halványító szerekkel 3403 1, 18| hozzájárultával lassankint egy tömör egésszé idomul, amit úgy neveznek, 3404 1, 5| antik fringiák és handzsárok egészítének ki.~ ~Pál úr tudni illik, 3405 2, 30| céltáblájának.~ ~És ez volt az egésznek hű képe. Testvér testvér 3406 2, 33| azt maga majszter igya meg egészségemre. Aztán ne mondja senkinek, 3407 2, 22| kulacsát, hadd igyék a maga egészségére egyet.~ ~- Megkövetem - 3408 2, 27| az adós; perlekedni pedig egészségtelen dolog.~ ~Közügy, ország 3409 2, 36| számukra; Boksa krámpámpulit égetett hozzá. A reggeli után Ödönt 3410 2, 32| boszorkányokat; mert amikor magát égetnék, azt még magam is megnézném.~ ~ 3411 1, 8| képnek a rámájával? Csak nem égette el azt is?~ ~- Azt "is"? - 3412 1, 14| mely rabolva, pusztítva, égetve jött a külvárosokból előre, 3413 2, 30| basszusáig. A várban ég, ami éghet, legmagasabban lobog a várpalota: 3414 1, 3| napok otatul fogva. Elgyütem egiszben utolsó stációig szerencsisen, 3415 1, 11| Aj, hiszen bolond papot egiszen helyrebolonditotak valahun. 3416 1, 11| urnak! Hogymint szolgal egiszsige?~ ~A pap pedig sem nem rántotta 3417 1, 7| érzé, mintha az egész világ égne körülötte.~ ~Hanem a leány, 3418 2, 23| az utcák végtől-hosszig égnek, azokon ágyúval keresztülhatolni 3419 1, 15| Ki tudja, hátha meg sem égnének abban? Ki tudja, hátha a 3420 1, 16| ki tudja, mért annak az égnyílásnak a színe most zöld? Talán 3421 1, 18| Mikor kétórai titáni égostromlás után visszatekintettek arra 3422 2, 30| elkárhozottak kínjait állta ki az égrepesztő tombolás alatt, mellyel 3423 1, 7| belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem balcsillagzat volt; 3424 2, 32| állativadékok legtehetetlenebbike. Egy- és kétévesek többnyire.~ ~ 3425 1, 17| jó barát között akadhat egy-kettő, ki pártjukat fogja.~ ~De 3426 2, 27| inkább igyatok!"~ ~Újságot egyáltalában nem hordatott. Azt mondta, 3427 1, 2| halottját, gazdagot, szegényt egyaránt. Azért láttam gazdag temetést, 3428 1, 12| mindenkit, összeolvaszt, egybeforraszt ellenséget, jó barátot, 3429 2, 19| ereje teljes összességét egybegyűjtve megáll a küzdhomokon az 3430 2, 22| visszafordítom én valamennyit egyben!~ ~- No, hát csak frissen, 3431 1, 13| Bizony nem szolgálhattak neki egyébbel, mint inasruhákkal. Márpedig 3432 2, 23| amit eltestáljon. Nem volt egyebe, csak szeretete. Most azzal 3433 1, 11| keres, akit megöljön. Mert egyébért csak nem rontott fel ide, 3434 1, 17| olvasta a tartalmát senki. Egyébiránt legyőzött álláspontok lehetnek 3435 2, 20| kellett elébb valaminek egyébként lenni) - tehát Zebulon úr 3436 2, 36| kezdte csak Ödön érezni az egyedüllét súlyát.~ ~Kívül volt a világon.~ ~ 3437 2, 36| egy embernek megőrülni az egyedüllétben?~ ~Magához tért.~ ~A nap 3438 1, 11| választhatja el. Egyesüljenek, akik egyek a szeretetben.~ ~("Nini! 3439 2, 20| sem szereti a vendéget. Egyék minden ember otthon. Istentelenség 3440 1, 15| legelsőnek Frau Bábi. - Meg ne egyél! Nagyanyád jön, krumplit 3441 2, 30| minden golyó. A mellette levő egyemeletes ház rommá van lőve, a bombák 3442 1, 9| életed minden szakában. Utat egyengetek előtted a legmagasabb ajtókig, 3443 2, 29| ajtón valami házmester-féle egyéniség.~ ~Csizmadia volt - valószínűleg.~ ~- 3444 1, 17| meghalt vagy megmenekült egyéniségeknek?~ ~Az sem lehetetlen, hogy 3445 1, 2| után; sőt mindegyik kiváló egyéniségnek, később egy konzorciumba 3446 2, 38| összekapott, a vitát úgy egyenlítették ki, hogy mind a ketten az 3447 2, 24| mind a ketten egyet. Ki van egyenlítve. Én befejeztem a számadásomat. 3448 1, 4| tán majd a testőrtiszti egyenruha megrezzenti.~ ~Hanem a kozák 3449 1, 4| testőrtiszt volt, feszes egyenruhában; egészséges, telt arcú ifjú 3450 2, 31| borultabb.~ ~Ezúttal nemzetőri egyenruháját viselte. Ami magyarázatát 3451 1, 11| Bár ugyan nem egyforma az egyenruhájuk, de elég zsinóros mint a 3452 1, 4| képviselői is. Itt csak aranyos egyenruhákat látni s a diplomaták hímzett 3453 1, 4| szemekkel tekinte úrra és egyenruhára.~ ~- Héj, fickó, nem tudsz 3454 1, 14| alak jött sietve.~ ~Ezt az egyenruhát sem látta még Richárd ez 3455 1, 12| De mind a kétnemű kiáltás egyensúlyt tarta egymásnak. Az elnök 3456 1, 4| sokaság ellen, melynek minden egyese utálat tárgya.~ ~A lovak 3457 1, 18| ellátva; utána Richárd, azután egyesével a többi, bezárta a sort 3458 2, 49| most, mikor szerencsésen egyesítetted magadban a nevetségest a 3459 2, 23| Isaszegen, s ott egy országúttá egyesül. Ez a kapu, ami Pestre vezet.~ ~ 3460 1, 11| síri föld választhatja el. Egyesüljenek, akik egyek a szeretetben.~ ~(" 3461 1, 14| siessen a többi katonasággal egyesülni a józsefvárosi glacis-n, 3462 1, 6| Plankenhorstéknál mind a két előny egyesült.~ ~Hanem azért mégis, mikor 3463 2, 25| meghalhatnak az én lelkemmel egyesülve; de nem volt szabad élniök 3464 1, 14| csákója is kapott belőle egyet-kettőt.~ ~Egy-egy általános felordítás 3465 2, 20| amibe saját maga pakolta be egyét-mását, a fél lába fenn levén már 3466 2, 36| vízi kietlen körül bezárt egyeteme.~ ~A víz színén fenn úszó 3467 1, 15| Gibeonita az Emoreussal egyetért.~ ~- Gondolom! Mennek vagy 3468 1, 15| körülzároló seregből egy csapat egyetértésére számítanak a fölkelők. Goldner 3469 1, 10| Ó, én drágám... ó, én egyetlenem!...~ ~Baradlayné megfogta 3470 2, 47| nevezzék egymást kedvesemnek, egyetlenemnek, és küldjenek egymásnak 3471 2, 48| kezébe a hitelezőivel való egyezkedést. Egypár ezer forintra megy 3472 2, 29| békejobbját nyújtá felé, még egyezkedni sem akart; az elbízott hadvezér, 3473 2, 36| mely megtalálta e vadonat egyformaságban a bozóttömkeleg régi útjelölőit.~ ~ 3474 2, 40| csalás, akkorra már oly egyhangúlag riadt fel az egész világ 3475 2, 19| jók voltak a harcban.~ ~Az egyházak odaadták harangjaikat ágyúércnek.~ ~ 3476 2, 47| megesketni, halálra ítélni az egyháznak, hogy annál jobban megérdemeljék 3477 2, 20| sem kell!"~ ~- Bár soha egyikbe se elegyedtél volna, Zebi! 3478 2, 28| keblére tette ájtatosan; az egyikben volt egy nagy cilinderkalap, 3479 1, 5| egyidejűleg előhúzá mély zsebei egyikéből a hosszú, kötött erszényt, 3480 1, 15| volt két szalmaszék; az egyiken égett egy faggyúgyertya, 3481 1, 2| közeledik a te szolgáid egyikének hamva márványüregéhez, míg 3482 1, 17| mindenesetre vesztes marad az, ki egyikhez sem tartozott. Az udvari 3483 1, 15| összevillámlottak e szónál. Egyiknél a harag, másiknál a büszkeség 3484 2, 20| tetszett volna engem látni. Egymagam szétvertem ezer fehér tollast. 3485 1, 8| egymást, azután kiszeretnek egymásból; egy ideig ott tartanak 3486 1, 7| szóljunk egymásnak arról, amit egymásról gondolunk. Isten önnel - 3487 1, 8| asszonyságtól a magáéért egymilliót.~ ~- Kifacsarni? Ah, kapitány 3488 1, 6| hogy megismertesselek itt egynehánnyal a társaságból? - kérdé tőle 3489 1, 16| között egy futamodásnyi tér, egyórai halálcsend támad.~ ~A hosszú 3490 1, 11| fejében: mennyi jut abból egyre-egyre.~ ~Ödön pedig folytatá a 3491 1, 7| tréfás, amaz unalmas. Csak egyről nem akar beszélni soha.~ ~- 3492 2, 27| dunnával, melynek láttára az egyszeri angol traveller, ki először 3493 1, 15| van!~ ~- Hol a fiam?~ ~- Egyszeribe odavezetem. Hát ez a drága 3494 1, 9| egyszerűséggel van fejére tűzve, s az egyszerűség még emeli a szoborszépségű 3495 1, 9| gesztenyeszín haja puritán egyszerűséggel van fejére tűzve, s az egyszerűség 3496 1, 17| munkásnőt, becsületest, egyszerűt, áldásom fogadd; büszke 3497 2, 33| nem hétszínű többé, hanem egyszínű, tűzvörös.~ ~A völgy útjain 3498 2, 36| Majd elmondom. Elébb együnk. Ne féljen, nem loptam. 3499 1, 13| valaha.~ ~Akikkel ő megszokta együttélni, azok közt nem találkozott 3500 2, 39| atyám?~ ~Egy ilyen hallgató együttlét alatt, a késő esti órákban, 3501 1, 14| Azt értettem, hogy az ön együttműködésével.~ ~- Vagy úgy? Van önnek 3502 2, 23| tart árnyékot, kiket oda együvé temettek.~ ~A nagy kövek 3503 1, 17| érzelem dolga. Lényeges, egzisztenciális kérdésről beszélek. Te Bécsben 3504 1, 14| termeket, s beszéltek ottan egzotikus dolgokról.~ ~Kinek mi szívén 3505 2, 22| hangja, egy hosszúra nyújtott éhbőgés tudatá vele, hogy azon a 3506 1, 15| legyek.~ ~- Ha én elesem itt ehelyütt.~ ~- Ami nagyon könnyen 3507 1, 13| Mondja, hogy egy szegény, éhenkórász szabó lakik ottan, akinek 3508 2, 48| sátán rossz lélek, csak éhes lélek.~ ~Ha hasznot nem 3509 1, 4| lehetünk rá, hogy egy óra múlva éhesen, dühösen visszatérnek a 3510 2, 20| vutkit. Magunk csak nem ehetünk fehér kenyeret akkor, mikor 3511 2, 20| veszekedettül énekelnek. Ha éheznek, ha szomjaznak, mikor más 3512 2, 30| napja! Egy egész nemzet éhezte minden kövét Budavárának, 3513 1, 18| adni, hisz a gazdáik is éheztek egész nap.~ ~(Talán éppen 3514 2, 33| sárga uborkát enni, nyersen, éhomra. Csak azon módon harapta 3515 1, 18| csatát elvesztett már az éhség; sok derék sereget, aki 3516 1, 4| után, s nagyokat ásított éhségében; azok nem jutnak a prédához.~ ~ 3517 1, 18| van valami, ami szomjnál, éhségnél is jobban éget.~ ~Egy-egy 3518 2, 36| beleszólt néha a berki csikasz éhvonítása. - És semmi harangszó. - 3519 1, 13| képezték "lares et penates"-eit, szétrepültek, mint polyvatöredék. 3520 2, 22| visszatér, utoljára megunta az éjbámulást, s bement bankot adni.~ ~ 3521 1, 18| erdőhomály és a korán beálló őszi éjborongás.~ ~Amint egy hegyhátra felkapaszkodtak, 3522 2, 49| sokáig bírta kiheverni. Edit éjeket töltött betegágya mellett. 3523 1, 13| szeretném a legközelebbi éjet tölteni.~ ~- Ön azt hiszi, 3524 2, 26| megérti. Talán sok álmatlan éjfelen át szokott ő e néma világgal 3525 1, 15| ismeretlen házban, egy elhagyott éjféli órában kényre-kegyre átadta 3526 2, 30| A harmadik oldal rohama éjfélre volt határozva: a Pest felőli 3527 1, 15| éjszakának.~ ~Sötétben, éjféltájon, egy kivilágítatlan óriási 3528 2, 22| Közelebb nyomult a tüzekhez; éjhez szokott szeme észrevette, 3529 1, 17| Anyja nem jött el.~ ~Késő éjig fenn virrasztott. Inasát 3530 1, 8| boltja. Akinek kell ócska éjiszekrény: megtalálja itten. Akinek 3531 1, 17| szobáját berendezték a számára; éjjel-nappal a háznál lehetett.~ ~A rendkívüli 3532 2, 30| a tekintetben, mely azon éjjelen a bíborveresre festett ég 3533 2, 30| áltámadással vonni el figyelmét.~ ~Éjrül éjre folyt a harc, az ostrom, 3534 2, 35| Augusztus tizenharmadikának éjszakája volt.~ ~Baradlay Ödön a 3535 2, 22| faluban töltötték. Egész éjszakájuk azzal tölt el, hogy a szétvert 3536 1, 17| körben tölti el a rettentő éjszakákat, s midőn a gyönge nők ájuldozva, 3537 2, 30| faldöntő ágyúk, miket az elmúlt éjszakákon az ostromlók felállítottak.~ ~ 3538 1, 11| futó csillagokkal, néma éjszakával és estharangszóval, azt 3539 1, 2| szülötte hazádtól, s az éjszaki fény ragyogása mellett gondolsz 3540 1, 17| gondolat volna az máskor: három éjt-napot folyton az imádott hölgy 3541 1, 13| között egy Júdás-csók is ejtetett, úgy ez bizonyára azon csók 3542 1, 3| bizonyosan valami subscust ejtett!~ ~Alig is várhatá, hogy 3543 2, 28| perillustrissime!~ ~De alig ejtette ki ezt az öt szót, amidőn 3544 1, 9| Őt az a hőstett kétségbe ejti, ami a spártai anyának gyönyör.~ ~ 3545 1, 15| nesztelenül fut. Fél, irtózik az éjtől, a magánytól; de e félelem 3546 1, 11| lepakoljon kocsiról! El ne ejtsd iskatulát - hallja -, mert 3547 1, 2| nőnek, hogy egy könnycseppet ejtsen, ha valami fájt neki. ~ ~- 3548 2, 19| A földmíves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, 3549 1, 2| honfiak néma áldása jobban ékesíti koporsónkat, mint minden 3550 1, 4| hogy a künn látható "pièce"-eket nézze, míg Leonin minden 3551 1, 4| égető szemek; fejét nem ékíti semmi, csupán két sarkig 3552 1, 11| mert migrénben szenved, s ekként a papának kell őket hordani 3553 1, 14| nézzük el, mi lesz belőle.~ ~Eközben a katonaság felőli oldalon, 3554 2, 23| harci mámor, a vérontó kéj eksztázisában arkangyali erővé magasztosulva.~ ~ 3555 2, 29| Richárd mosolygott e hazafiúi eksztázison, s miután lóháton csakugyan 3556 1, 13| az indítványra. Borzasztó ekvipázs az a hordágy. De inkább 3557 2, 30| vasas tiszt úr. Nem tudom, él-e még.~ ~- Éppen azért keresem 3558 1, 4| futást a tükörsima jégen, el-eliszamodva s bukfenceket vetve; néha 3559 1, 14| Közbe egy rekedt dob el-elmaradozó pörgése. Mindez összevegyülve 3560 1, 14| Egy-egy általános felordítás el-elnyomta az ifjú népszónok beszédét, 3561 1, 8| félreértésből ide hozott eladás végett. Én azt a képet nem 3562 1, 8| a csetepaté.~ ~- S aztán eladják a régi arcképeket?~ ~Salamon 3563 1, 8| csúffá nem tehetem, hogy eladjam azt, ami tőle arckép.~ ~- 3564 1, 8| keres. Akinek van valami eladnivalója: törött ibrik vagy Michel 3565 2, 36| hogy van nekem száz ökröm; eladom, vegye meg. A bolond muszka 3566 1, 13| ígért, sok hiába várt, sok eladósult csók jutott lejárati napjához 3567 1, 2| Éltél-e a te nemzetednek, vagy eladtad annak oltárait, melyen az 3568 2, 36| csaltam meg érte senkit. Eladtam nekik az ökreinket, amiket 3569 1, 8| jöttek azok. Miért lettek eladva. Mi volt a történetük. Salamon 3570 1, 3| bizton folytatá:~ ~- Útközben elakadtam. Sajnalok csak aztat nagyon, 3571 2, 21| képezett. E hóbuckákban elakadva, megrekedve vergődött száz 3572 1, 11| aminek nyakától messze elálló gallérja messziről reklámot 3573 2, 30| Majd az egyik, majd a másik elalszik; azután ismét meggyullad. 3574 2, 20| Hallod-e, öreg, te itt elalszol. Eredj, feküdjél le, holnap 3575 2, 20| még mielőtt definitíve elaludnék, felkölteti magát vacsorálni, 3576 1, 18| azok magukban is; s ők is elaludtak mellette.~ ~És aztán a hazaálmodónak 3577 2, 20| kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy órát. Hiú remény. 3578 2, 22| megkívántatik a csendes elalvására, hogy a pipa a szájában 3579 1, 17| Anyám itt? - kérdé Jenő elámulva.~ ~- Valóban itt jár, s 3580 1, 9| gályarabságra küldenek, ha ön elárul. Ödön barátom maga akarta 3581 2, 36| legjobb barát oly szívtelenül elárulá?~ ~Üdvözlé a közeledőt.~ ~ 3582 2, 35| hidegen, ily borzasztóan elárulhassa, akkor mindaz, amit lélekről, 3583 2, 35| angolul Leoninhoz. - Te elárulhatnál engemet?~ ~- Én elfogatom 3584 1, 15| leánynak nem volt szabad elárulnia rettegését. Lelkének minden 3585 1, 15| itthon maradsz. Hiszen így elárulsz bennünket, hogy mi járatban 3586 1, 15| huszárcsapat és az aula.~ ~- Te elárultad őket!~ ~- Csitt! Rég szemmel 3587 2, 36| messzeségre, amin nem tenyész más elaszott szikfűnél és makacs, mindenütt 3588 2, 46| zúzott asszony két kezét elátkozó mozdulattal emelve feje 3589 1, 8| gúlára mutatva mindenféle elavult lőfegyverekből.~ ~Richárd 3590 1, 11| igazán itt volt az ideje az elbámulásnak.~ ~Ha Tormándy mint kérő 3591 1, 17| hölgy olyan mereven tud elbámulni az átlátszó fehér képre, 3592 1, 15| átfagyni. Az ifjú szemei elbámultak, ajka nyitva maradt, keze 3593 2, 20| mutatom meg, hogy hogyan kell elbánni a svalizsérrel! Ha én kieresztem 3594 2, 30| Richárd megrettent. Ez hamar elbánó úr!~ ~- Ez a két ellenség: 3595 2, 20| torzsalkodék a volt kortesvezér. - Elbánunk mink a magunk ellenségével 3596 1, 13| mögötte beszélik meg újra elbeszélik a nap hőstetteit; hogyan 3597 2, 29| nem szokták sok embernek elbeszélni.~ ~ ~ ~ 3598 1, 10| új oszlopa támadjon, ki elbírja azt a terhet, amit egykor 3599 1, 15| teher legyen. Mi ketten elbírjuk a krumplit és hagymát is.~ ~ 3600 1, 14| Takarodjál, csőcselék!"~ ~Elbizakodott, vad röhögés üvölte választ 3601 2, 29| egyezkedni sem akart; az elbízott hadvezér, ki négy hó előtt 3602 2, 33| amint Zebulon az üstökét elbocsátá, csak térdre esett, s hüledezve 3603 2, 40| hogy nehéz szó volt, amivel elbocsátám: »Nem azokat a fiaimat siratom, 3604 2, 31| útját állta; nem akarta elbocsátani.~ ~- Ödön! Bátyám! Az Istenre 3605 2, 47| az öreg meghalt, a káplán elbocsátása pedig nem találtatik elég 3606 2, 47| hatalmazza fel a káplánt az elbocsátási engedély kiadására.~ ~Az 3607 2, 47| háromszori kihirdetés.~ ~De meg elbocsátó levelet is kell adni a nemesdombi 3608 1, 1| a kormányrudat, amit én elbocsátok kezemből. Adjon ön mindig 3609 2, 44| harmadik helyen, mint szegény elbocsátott fogoly, az pedig az első 3610 1, 4| hogy tud! - szólt Leonin, s elbocsátva Ödön kezét, összefonta karjait 3611 1, 5| Ülj a hátamra! Amíg te elbolondítod a lyányát, én elbolondítom 3612 1, 5| elbolondítod a lyányát, én elbolondítom az anyját.~ ~- De kérlek! - 3613 1, 4| közelít s amint a napot elborítja; az egész táj egyszerre 3614 1, 12| mindenki, mikor a vértől elborított alakokat látta tántorogva 3615 2, 23| kik tíz-tizenkét sebbel elborítva maradtak a csatamezőn - 3616 2, 36| Önmagától elszökni.~ ~Mély elborongásából a paripa nyerítése verte 3617 2, 33| fenyegető, majd sötéten elborongó dallamból, hogy az a minden 3618 1, 15| történni.~ ~A jámbor szüzek elborzadtak, mikor vetkőztetni kezdék, 3619 2, 31| egy perc ezredrésze alatt elbúcsúzott mindattól, amivel lelke 3620 1, 2| következett a személy szerinti elbúcsúztatása a fáklyákkal körülragyogott 3621 2, 20| engemet szerencse, akárhova elbújjam is. Csak föltalálja engem. 3622 2, 27| kerítísemen. Szaladtam erdőbe, elbujtam miszígető kemencibe; ot 3623 2, 27| cserepár. Baratom hirtelen elbujtata engemet pincébe. Ot voltam 3624 2, 27| következte aztan. Baratom, ki elbujtatot nekem, mikor elmentek tüle 3625 2, 36| ráhagyott mindent. A nagy elbukás óta nem érzett magában akaratot.~ ~ 3626 2, 38| aki legközelebb volt az elbukásban; nem az, aki legtöbbet tett, 3627 2, 31| el. Richárd felkapta egy elbukó honvéd szuronyos fegyverét, 3628 2, 44| bosszút állt; de nem az elbukottakon, akiknek ő tartotta a fejükön 3629 2, 22| pisztolya; de volt nemes elbúsulás a szívében.~ ~A lovas pedig 3630 1, 11| maszatos, mézgás útféli élceivel a borban főtt hallgatókat. 3631 1, 11| kezet szorongatva, elkezdett élcelni a feles számmal megjelent 3632 2, 21| Á! Régi ismerősök - élcelt rájuk Mausmann. - Szüretkor 3633 1, 11| körmönfont mondatokkal, élces vágásokkal, minek végén 3634 2, 30| tulajdonos nem bírt magával elcipelni; ráhagyva Isten oltalmára, 3635 1, 3| gonosznak. Fogunk ütet elcsapatni parokiábul, mehet peregrinusnak; 3636 2, 33| elhatározta Zebulon, hogy elcsapja magától ezt az ő kedves 3637 1, 11| karba helyezik, akkor engem elcsapnak.~ ~- Hát az én diurnumom 3638 1, 14| nevetni, örülni, ölelkezni, elcsendesülni.~ ~- No, erre hát kíváncsi 3639 1, 8| De hisz azt a képet már elcseréltük az én saját arcképemért.~ ~- 3640 1, 11| a nagy éljenzés valahogy elcsillapult, itt lett volna az ideje, 3641 1, 1| sorba nézte őket, s azalatt elcsillapultak fájdalmai. Elfeledett a 3642 2, 28| fia volna is, aki áruló, elcsípetem és felküldöm.~ ~- Hova fel?~ ~- 3643 2, 36| magát úton, kutyafuttában elcsípetni; nem akar ellensége hahotája 3644 2, 28| elhajtatta, hány futárját elcsípte - hogy utoljára Zebulon 3645 2, 28| Miért nem?~ ~- Mert már elcsíptem.~ ~- Mikor?~ ~- Ezelőtt 3646 1, 9| felrezzen; hanem azután csak elcsitítja keblét, nem jön az, akit 3647 1, 17| tudtam - monda a kegyelmes úr elcsodálkozva -, tehát elvárhatsz néhány 3648 2, 26| midőn látta, hogy Alfonsine elcsöndesül és fekve marad, nesztelenül 3649 2, 35| repeszté az útlevelet, s eldobta az asztal alá.~ ~- Vigyétek 3650 1, 11| apja felségsértési perében eldöntő befolyást gyakorol. A referendárius 3651 2, 31| meglősz.~ ~A következő percben eldördült az olasz fegyvere. Mausmannak 3652 2, 35| arcához kapta fegyverét; előbb eldörmögé magában: "Szent György oltalmazzon!" - 3653 1, 18| éppen haricskát őrölt.~ ~Eldorádó ez! Haricskapuliszka lesz 3654 2, 36| dolmányomrul az aranypaszomántot, eldugom az erdőben kardomat, pisztolyaimat, 3655 1, 18| kaptak már, a nép mindent eldugott előlük.~ ~Délfelé egy kocsmában 3656 2, 27| kibékülnek, akik összevesztek, elébb-utóbb; ha pedig ki nem békülnek, 3657 1, 1| között, akkor ismétlé az elébbi mondatot:~ ~- Csak hatvan 3658 2, 26| cukordarab egy arasszal elébbre megy a kenyérhajdarabkák 3659 1, 5| kedéllyel látott hozzá a katonás eledelhez. Evett, mintha sohasem látott 3660 1, 4| rögtön felszakadt a köd, s eléderült a táj. Szép fehérre festett 3661 1, 8| szivárvány-haliotissal, illatos fábul, elefántcsont faragványokkal, gazdag aranyozással, 3662 1, 7| megengedte magának, hogy ezt az elefántcsonton ugráló kezecskét bámulja, 3663 1, 5| magadban, elviszem a bátyámat elefántnak. Jól van no, öcsém. Meg 3664 1, 5| uzsora ugyan, de leszek elefántod. Ülj a hátamra! Amíg te 3665 2, 49| előszobában várt reá.~ ~Kopott eleganciába öltözött, viselt fiatalságú 3666 2, 20| teszi finomul, nóbelul, elegánciával, ahogy Zebulon bámulattal 3667 2, 35| Ezt a levelemet pedig elégesd,~ ~hajdani öreg barátod~ 3668 1, 8| meleg volt szobájában az elégetett emlékektől.~ ~Reggel jókor 3669 2, 32| kitörése előtt. A papírlap elégett, a keze nem. Az a múltkori 3670 1, 8| kapitány úr, hogy azt a képet elégettem?~ ~- Hát mit?~ ~- Hát mit? 3671 2, 48| károsíthatom. Ki akarom őket elégíteni, s havi díjam felét átengedni 3672 1, 12| de a maestrót valami nem elégíti ki.~ ~Szemei a rendezőt 3673 1, 18| jól megrakják a tüzeket, elégnek azok magukban is; s ők is 3674 2, 31| vár fokára, azé a lovagias elégtétel.~ ~Richárd megrettenve ragadta 3675 1, 15| Pál úrnak megvolt az az elégtétele, hogy rettenetes haragvó 3676 1, 8| arzenál? - szólt kezeit elégülten dörzsölve Salamon. - Megérdemli 3677 2, 20| meghallgatják. Mire nagy elégültséggel nyilatkozék bámulói előtt: " 3678 2, 20| Bár soha egyikbe se elegyedtél volna, Zebi! Bolond világ 3679 1, 4| nőcseléd foglalkozott a porond elegyengetésével; annak előjeléül, hogy most 3680 1, 15| mi dolgainkba asszonyokat elegyíteni.~ ~- Ne légy háládatlan, 3681 2, 22| nemesembertől még csak adósságban elegzekválni sem szabad! És elkergetett 3682 1, 4| befészkelte magát a vasok elejébe, s perc múlva repült a szán 3683 1, 12| olyan kifejezéseket talált elejteni, amiket mai világban "imparlamentáris"- 3684 1, 2| suttogásának egy hangja se legyen elejtve a hátuk mögött ülők számára.~ ~- 3685 2, 36| szokva. Néha öt napig is elélek nyers csigával meg sulyommal. 3686 2, 19| Mikor a nemzeti seregnek élelem kell, egy kurta nyugtatványra 3687 2, 19| prior maga látta el őket úti élelemmel, mikor szekérre ültek. Amint 3688 2, 32| forintot ád egy gyermek havi élelmére?~ ~- Jaj, édes lelkem, nagyságos 3689 1, 4| melasz számára; hanem valami élelmes francia Elíziumot csinált 3690 1, 18| megtagadják tőlük a parasztok az élelmet. "Ti nem jó járatban vagytok" - 3691 2, 36| egész expedícióhoz való élelmezés.~ ~- Soká kerültem vissza - 3692 2, 20| érzed magadat; egy része az élelmezésnek itt marad; ha akarod, itt 3693 2, 24| veszekedni amiatt, hogy az élelmezésre fizetett összeg nem elég; 3694 2, 20| szerelve, Kassa felé; s az élelmezést is abba az irányba vezetni. 3695 2, 20| ajánlkoztak a hátrahagyott élelmi rakoda fegyveres megőrzésére.~ ~ 3696 2, 48| mennyibe kerülnek a piaci élelmicikkek; s rájött, hogy még tizenöt 3697 1, 18| széjjel a viszontagság, élelmiszereikért megfizessenek, a népet ne 3698 2, 36| leküldve a főseregtől, hogy élelmiszereket szerezzen számára. Egyenesen 3699 1, 4| vadászatokon szokott használni, élelmiszerekkel; füstölt hús, hal, rosztopcsin, 3700 2, 20| idő alatt minden rábízott élelmiszert és a hadipénztárt szerencsésen 3701 1, 14| csapatot Richárd kapitány elélovagolva.~ ~- Nemzetőrség - felelt 3702 1, 17| kavaroghat a menekülni akaró elem alá s fel, egyik házból, 3703 1, 1| nem használ ennek. Tartsa elém fiaim arcképeit. Az megenyhít.~ ~ 3704 1, 18| Piros bársony süvegem; Most élem víg életem." Pál úr kontrázott, 3705 1, 8| visszavándorol minden.~ ~Richárd elemében találta itt magát. Műértő 3706 1, 1| tudják, hogy az ott satnya elemeire fog feloszlani, s soha vissza 3707 1, 11| mint rák az iszapba, saját elementumába.~ ~Ott legalább asszonyi 3708 2, 20| s nem hozta magával az elemózsiás tarisznyát: "Télen kenyeredet, 3709 2, 20| legalább egy kis útravaló elemozsináról gondoskodom. Megmondom leányoknak.~ ~- 3710 2, 36| Alkonyatig visszatérek az elemózsinával. Akkor aztán a szép holdvilágnál 3711 2, 49| kér az állam azért, hogy elengedi valakinek hazája védelmezését. 3712 1, 15| permetezni.~ ~- Ejnye, ezt már elengedtem volna holnapra - dünnyögé 3713 1, 18| Csak egy falut hozna már elénk az Úristen!" - imádkozott 3714 2, 28| varrótűvel megszúrt ujj fájdalma elenyészik, ha forró vízbe dugják.~ ~ 3715 1, 11| kit a gondviselés a család élére ifjúkora díszében állít...~ ~(" 3716 1, 6| amit mondott; mert amint az eleresztett kéz a leányka termetén aláhanyatlott, 3717 1, 9| űz-e ön engem?~ ~Baradlayné eleresztette a leány kezét.~ ~És azután 3718 1, 15| lihegé a leány, a nő ruháját eleresztve. - De úgy megijedtem öntül.~ ~- 3719 1, 4| valami helység. Félóra alatt elérjük.~ ~Arra a félórára aztán 3720 2, 47| vigyelek, amíg esküvőnk napja elérkezik. Bécsből pedig távozni nem 3721 1, 18| legközelebbi faluban, melyet elérnek, már megtagadják tőlük a 3722 1, 15| Tehát e templomot kell elérnie. Talán ott lel valami becsületes, 3723 2, 36| belőle!~ ~Dél volt már, midőn elértek egy mocsárszigethez, mely 3724 1, 17| képezte, egyszerre egy napon elérve mind a kettő. Úr lett és 3725 1, 18| vadászaton elfogyott minden eleség, s aztán a jó sors egy juhászkunyhóhoz 3726 1, 15| közt akarunk megfordulni, eleséget kell magunkkal vinnünk, 3727 1, 15| Akármi legyek.~ ~- Ha én elesem itt ehelyütt.~ ~- Ami nagyon 3728 1, 2| Nem!~ ~- Fölemelted-e az elesettet?~ ~- Nem!~ ~- Oltalmazója 3729 2, 20| hogy siessenek, lássanak az éléskamra, a konyha, a pince, a baromfiudvar 3730 1, 17| ömlő láva. Bátyáid majd elesnek itt-amott. A halál olcsó. 3731 2, 28| hír, hogy kassai csatában eleste, hogy ellensig elfogta. 3732 2, 21| panaszkodott; akik halálsebben elestek, társaik puskáikra véve 3733 2, 28| hogy ellensig elfogta. Nem elestem, nem elfogtak. Szerencsésen 3734 1, 18| huszárcsapatra nézve az élet-halál kérdés.~ ~Útjukat állja 3735 1, 17| tied maradok, tied örökké; életben-halálban a tied. Nőd, szeretőd, áldozatod, 3736 2, 25| uraság nyaralótanyája, a fák életbiztosító intézete, hol fejsze nem 3737 1, 14| helyen azért éppen nem voltak életbiztosítva; egy-egy krumpli, egy-egy 3738 1, 18| jó imádkozni. Ez Pál úr életbölcsészete. Csata órájában sokszor 3739 2, 35| megriadást kitörülhetné életéből!~ ~Ó, mily fenségesnek tetszett 3740 1, 9| Pártolód, segítőd leszek életed minden szakában. Utat egyengetek 3741 1, 17| dolgot! Elhatározásod egész életedre kihat; azért érdemes ennek 3742 2, 35| szivességet, a mivel voltál hozám. Életemet is neked köszönhetem; mert 3743 1, 1| Ebben fogyasztottam el életerőmet. Ebben örökítettem meg nevemet. 3744 1, 4| korcsolyázó volt: edzett, életerős ifjak. Játék volt nekik 3745 1, 15| Mindent.~ ~- Tudja-e, hogy az életével játszik, amikor ezt mondja?~ ~- 3746 1, 18| volt a végszükségnek, az életfenntartás parancsszavának nem engedni. 3747 2, 20| titulussal, plén puvoár mellette: élethalál fölött parancsolás! Csak 3748 2, 38| Szorgalmas, figyelmes életírói voltak, kik nem hagytak 3749 1, 4| magát. Ránézve az volt az életkérdés, hogy korcsolyáját ismét 3750 1, 1| testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen 3751 1, 4| Bizonnyal.~ ~- Hibázol. Életpályádra döntő befolyással lesz ez 3752 2, 49| magának valami tisztességes életpályát. Akármi legyen az, számíthat 3753 1, 4| tízezer rubel nélkül is életre hozom, uram; vetkőztessük 3754 2, 20| időben; ez az embert az egész életrendéből kiforgatja. Az ember feláldozza 3755 1, 15| ó, Istenem -, igen sok életről, halálról van szó! Ha tudja, 3756 2, 30| fölött, mely oly puszta, oly élettelen, mint Pompéji a kiásatás 3757 1, 4| egymáshoz van most fűzve életük. Azért csak egyenesen vágtatnak 3758 1, 2| légy irgalmas azokhoz, akik életükben az irgalmat nem ismerték 3759 1, 17| csónakon a hullámokra bízni életüket.~ ~ ~ ~ 3760 1, 15| volt.~ ~- Gondold meg, hogy életünkkel játszunk.~ ~- Ó, hiszen 3761 2, 38| nyugalmat, hidegvért, de életuntságot, önelhagyást.~ ~A hadbíró 3762 1, 6| kitűnőségek, annál több fiatal életvidám tiszt és nemes testőr. A 3763 2, 23| súlyos vágás közben nem élével, de félig lapjára fordulva 3764 1, 4| mintha a felhőkbe utaznánk elevenen.~ ~A villámcsattogás most 3765 2, 25| ablakokon át a rámák kísérteteit eleveníti meg; a ház nagyasszonya 3766 1, 13| úgy kacagott rajta, mikor elexpediálta, hogy a két vékonyát tartotta 3767 1, 1| egymás ellenében. Ott majd elfásul a rajongása, s midőn visszatér, 3768 1, 18| hegykanyarulat lassankint elfedé a menekvőket. Ott, ahova 3769 2, 30| kik azokat lábnyomaikkal elfedezzék".~ ~De azzal menteni magát, 3770 1, 3| országutakon, míg mindannyit elfedte a tájra leszálló lomha, 3771 2, 34| harca bevégződött; azt, mely elfeketült, és vért ontott kebléből, 3772 2, 22| kormányozható nép az a tulok. Ott elfekszik a hideg földön, s kérőzik 3773 2, 35| Kedves barátom!~ ~Sohasem elfeledem neked azt a sok jó szivességet, 3774 1, 1| elcsillapultak fájdalmai. Elfeledett a halállal küzdeni. Száraz 3775 2, 44| boldogságának.~ ~Szinte elfeledkeztek nagy boldogságukban arról 3776 1, 6| No nézd, erről egészen elfeledkeztem! - szólt Richárd felugorva 3777 1, 6| fejemben nem tartanám, felit is elfeledné dolgának. Pedig a meleg 3778 1, 18| nyeregkápájából.~ ~- Aki esküjét elfeledte: ajánlja lelkét Istennek.~ ~ 3779 2, 48| rangjához illő állással elfeledteti tévedését, akkor a tőkepénznek 3780 2, 27| verpflegskommissär katonaknak elfelejt kifizetni. Osztán milyen 3781 2, 26| három nemzedék nem fogja elfelejteni, és divat lesz a gyászruhaviselés 3782 2, 32| fürdő, egy katonás reggeli elfelejteté vele, hogy ma reggel annyi 3783 1, 6| rá, amit pedig ő reggelre elfelejtett. Lehet a világon ilyen jó 3784 1, 14| hol van, de Jenő rendesen elfelejtette azt megkérdezni, s Richárdnak 3785 1, 3| amit a többiek elmondani elfelejtettek.~ ~- Nagysagozs asszonyom. 3786 1, 8| ízlés, urak, asszonyságok elfelejtik egymást. Ifjú gavallérok, 3787 2, 20| összeházasitsanak, hogy régit elfelejtsen. Chariclea nagyon megtecete 3788 2, 48| keresni. Aztán sok jó ember elfér egy kis helyen. Az Isten 3789 1, 18| őrizte senki, a tágas udvaron elfért az egész lovasság.~ ~- No, 3790 2, 28| tenni magát.~ ~És az egész elfogadás alatt ki sem vette a pipát 3791 1, 4| két ifjú készült a veszély elfogadásához.~ ~Ödön nem látszott azt 3792 2, 20| leányaim úgy készültek már az elfogadásodra.~ ~- Remélek majd máskor 3793 1, 3| Baradlayné készen állt elfogadásukra, nem hagyta őket várakozni.~ ~ 3794 2, 36| fiának ajánltatik. Az azt elfogadja."~ ~"Ázsiában van még hét 3795 2, 20| mit cselekegyem? Melyiket elfogadjam? Pesti kormánytul vagy bécsi 3796 1, 10| szobák állni. Embereket kell elfogadnod, akik látogatni fognak. 3797 1, 11| őket maga után, ünnepélyes elfogadó tömegnek, díszelgő kíséretnek, 3798 1, 18| derék katonákhoz illik. Elfogadod a pisztolyt?~ ~- Elfogadom.~ ~- 3799 1, 17| hiszed, hogy én e kézbül elfogadok valamit?~ ~Baradlayné a 3800 1, 17| viszonya Alfonsine-hez; ő magát elfogadott vőlegénynek tekintette ennél 3801 2, 22| vezetőjük; kinevezés útján: elfogadták. Mikor menni kell, egy suhanc 3802 2, 33| s a jövő országgyűléssel elfogadtatnak kétszázmillió státusadósságot. 3803 1, 13| Tőle jövök. Leköszönése elfogadtatott, s e nagy ember a jelen 3804 1, 11| indítvány közhelyesléssel elfogadtatván, ős szokás szerint a még 3805 1, 17| egyike azoknak, akiknek elfogatása el van rendelve.~ ~- Az 3806 2, 35| elárulhatnál engemet?~ ~- Én elfogatom önt!~ ~- Te? Ramiroff Leonin? 3807 1, 15| hurcolva, hogyan elárulva, elfogatva, láncnak adva a még ma hősöknek, 3808 2, 28| nyugtalanítani és a pecsovicsokat elfogdosni.~ ~Az első esély Zebulont 3809 1, 18| szembeállsz és megverekszel; ha elfoglak, nincsen pardon!~ ~- Nem 3810 1, 12| eltűnt, s az elnöki széket elfoglalá az örökös főispán, a megyei 3811 1, 10| az örökös főispáni szék elfoglalására vagy hivatva?~ ~- Úgy tudom, 3812 1, 1| még arra, hogy helyemet elfoglalhassa. Elébb járják ők ki az élet 3813 2, 33| Xerxés biztatta, hogy ha elfoglalhatja Hellászt, megteszi szatrapának 3814 1, 6| amíg ti, a dicsőült fiai elfoglalhatjátok azt a helyet, melyet halhatlan 3815 2, 30| alatti kertészlak könnyen elfoglalható. A IV. és V. számú rondellák 3816 2, 21| megmenteni. Azokat a huszárok elfoglalják, összetörik, s még azután 3817 1, 3| kinek székét én most itt elfoglalok?~ ~- Ne aggódjál miatta - 3818 1, 18| kidűl, az elveszett; ha elfognak bennünket, főbe lőnek. Én 3819 2, 38| horvát határőrök számára; azt elfogtam az útban. Ugyanazon barna 3820 1, 11| méltóságos urat, onnan pedig elfogyatkozott, leiramodván azon díszes 3821 1, 15| A nő összerándult, de elfojtá ajkán a sikoltást. Pedig 3822 2, 25| összeszorított ajkak közül, s elfojtatik újra összeszorított ajkak 3823 2, 31| Richárd félreállt útjából, s elfordítá fejét. Ily szókra nem volt 3824 2, 30| Városerdőbe, onnan bámulta elfordíthatatlan veszedelmét.~ ~A hidegvérű 3825 2, 27| megharagszik; hát inkább elfordította a fejét.~ ~- De mar ki nem 3826 1, 17| legnagyobb szerencsétlenséget elfordítsd családodról.~ ~Jenő úgy 3827 2, 29| ismerjenek rá, s az idegenek elfussanak tőle.~ ~E fiatal hölgyarcra 3828 2, 45| És a levéllel kezében elfut; beveszi magát belső szobáiba. 3829 2, 27| szerteszilyel. Akinek lova volt, az elfuthatott. De aki gyalog maradt, azt 3830 1, 18| olyan bátor, hogy egészen elfutok előled.~ ~- Az gyávaság. 3831 2, 27| szomorú történetet.~ ~- Elfutottam mig azon ijcaka szekiren 3832 2, 35| semmivé lenni".~ ~A letiport, elgázolt ember, ki helyéből el nem 3833 2, 23| ellenséges lovasdandár, s úgy elgázolta a mezőt; hogy még most is 3834 1, 18| s amint a felhöfüggönyt elgördíté a tájról, a hadfiak onnan 3835 2, 22| amit a kifáradt, levert, elgyalázott csapatoknak lehetett volna 3836 1, 3| egisz napok otatul fogva. Elgyütem egiszben utolsó stációig 3837 2, 27| szerencsét?~ ~- Hát csak elgyüttem meglátogatni kedves komámasszonyt, 3838 2, 27| iletet. Eszembe jutota, hogy elgyüvök ide tehozad. De hogyan? 3839 1, 13| utolsó volt, aki termeit elhagyá.~ ~Azért meglehet, hogy 3840 2, 30| tett.~ ~Tizednapra Pest elhagyása után robogott egy huszárszakasz 3841 2, 38| együtt ön bírta rá a hadsereg elhagyására.~ ~(Ah! Ezt nem tudják, 3842 2, 28| aggodalomnak, melyet az erdők elhagyatottságának ünnepélyes csendje szokott 3843 1, 18| a felhőkirály országában elhagyatva, tájékozatlanul, beburkolva 3844 2, 37| percben arra gondolsz, hogy elhagyj bennünket, s visszatérj 3845 1, 4| ismét hozzá kell látni, hogy elhagyják őket.~ ~Egyszer ilyen ravaszul 3846 1, 9| majd gondját viseli az az elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes 3847 1, 4| azt hitték, hogy messze elhagyták üldözőiket, azon vették 3848 1, 17| reménnyel, hogy megtaláljalak, s elhagytam e várost. Hanem Pozsonyban 3849 1, 14| lovasság közéje rohant; elhajigálta zászlóit, fegyvereit; rohant, 3850 1, 4| tova a sima jégen.~ ~Ödön elhajítá a kilőtt pisztolyt, s előrántá 3851 2, 22| a gulyát pedig nem tudta elhajtani?~ ~- Hát kérem átossággal, 3852 2, 28| hány prófuntos szekerét elhajtatta, hány futárját elcsípte - 3853 2, 22| A faluból minden marhát elhajtott a menekült lakosság.~ ~Ödön 3854 1, 18| a Dunához vezet.~ ~Akkor elhajtotta a szél a felhőket, s amint 3855 1, 7| Editnek Richárd mellett kelle elhaladnia, hogy e kulcstartóhoz jusson. 3856 1, 18| érkező vadászok a falu felett elhaladva, a kivezető út melletti 3857 1, 1| hosszú asztalnál a szava elhallatszott), hogy Baradlayt ismét a " 3858 1, 12| elvágták volna a nyakát, úgy elhallgasson minden ember. A fekete toll 3859 1, 12| Ilyenformán a legfurfangosabb elhallgatás hosszú szünete áll be.~ ~ 3860 1, 17| elpihen, s a mély csendben, az elhallgatásban az üldözött álom ellankasztja 3861 1, 9| semmit, semmit.~ ~De e néma elhallgatásnak egy teleírott titokjeles 3862 1, 11| karba helyezésére.~ ~Hej, de elhallgattak egyszerre!~ ~- Isten áldása 3863 2, 46| most már nem hagyta magát elhallgattatni. Belefogott a harcba. Küzdött.~ ~- 3864 2, 40| És azután csókjaival elhalmozni, könnyeiben megfüröszteni 3865 2, 29| utcáin végigrobogtak!~ ~Hogy elhalmozták azokat koszorúkkal! A virágfüzértől 3866 2, 32| Odahajolt a tífuszban elhalt nőalak fölé; s akkor vette 3867 1, 4| döntő befolyással lesz ez elhamarkodás. Itt olyan jól indultál 3868 1, 7| pedig, mikor Richárd léptei elhangzottak, leborult a földre, s ahol 3869 1, 14| balvégzetű összeütközést elhárítani.~ ~Ráadta a fejét, hogy 3870 2, 23| arra, hogy a másik csapását elhárítsa, mind a kettő egyszerre 3871 2, 28| az a bizonyos levél rég elhasználódott már egyre-másra; nincs mit 3872 1, 17| válaszolni. Gondold meg a dolgot! Elhatározásod egész életedre kihat; azért 3873 1, 17| látszott, jövetelét szeles elhatározottság jellemzé. Egyenesen, minden 3874 1, 4| karját.~ ~- Tehát csakugyan elhatároztad magadat, hogy útra kelsz 3875 1, 17| Anyámmal beszélnek odalenn. Elhatározták, hogy önnek rögtön vissza 3876 1, 17| lebeszélni semmiről, amit te elhatároztál magadban. Csak könyörögni 3877 1, 17| kérdezé Rideghváry.~ ~- Elhatároztam magamat. A követségi titkárságot 3878 1, 4| amely órában a rendőrség elhatározza a szigorú kutatást, abban 3879 2, 30| bombáztatta a fővárost. Lövegei elhatoltak annak legtávolibb részeibe. 3880 1, 17| lehet, hogy kibékül, s elhelyezkedik mind a két fél. Hanem mindenesetre 3881 2, 32| fizeti?~ ~Mikor a gyermeket elhelyezte Richárd, kivette tárcáját, 3882 1, 12| szomszédos szobában voltak elhelyezve a megyének mindenünnen összegyűjtött 3883 1, 1| mellett még azért évtizedekig élhet tovább, rendes életmód mellett.~ ~ 3884 2, 49| fiam!" Én magam is alig élhetek. Én nem tudok neked adni 3885 1, 3| kelete nekünk találkozni! Ki elhihetet volna eztet?~ ~Három órával 3886 2, 28| sokszor mondtam már, hát elhiheti - hanem azért mégis -, nem 3887 2, 36| helyreállítsák."~ ~"Igen közel jár az elhihetőséghez, hogy most rögtön az oroszok 3888 1, 11| hamis gránátgombokkal.~ ~- Elhiszek aztat! Gyühet nekem Tormandy! 3889 2, 47| Richárd arra fakad, hogy elhiszi, hogy a házasságot az Úristen 3890 2, 25| sógorasszonyával mindezeket elhitetni. Hogy kell a debreceni levelekkel 3891 1, 11| ellátás.~ ~Azonkívül azt is elhitette velük Szalmás uram, Rideghváry 3892 2, 27| jó publikum volt, mindent elhitt.~ ~- Az mind huszár alá 3893 1, 8| lássuk.~ ~Richárd csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus már 3894 1, 18| fegyvereikkel, mik ezerlépésnyire elhordanak. Kedvező volt a céltábla. 3895 1, 17| cilinderét és a frakkját elhozatta a Plankenhorst-házi kis 3896 1, 12| marja". Tehát ezúttal ők is elhozták az ellenargumentumokat, 3897 2, 20| Azonnal odább? - szólt elhüledezve Zebulon. - Hova?~ ~- Gyerünk 3898 1, 11| Tallérossy Zebulonba, ki elhülledt arccal jött neki jelenteni, 3899 2, 38| bűbájos női szem, melynek egy elhullatott kegyelemkönnye lenyomta 3900 2, 32| voltak Budapesten. A csatában elhullott hősöket temették egy diadalmas 3901 2, 24| áldozatai, kik a malom közelében elhullottak.~ ~Richárd rögtön rátalált 3902 1, 17| A tegnapelőtti emberek elhulltak, elmúltak.~ ~És amint a 3903 1, 16| nem látják azt, akik ott elhullva feküsznek...~ ~ ~ 3904 2, 47| bocsátani; hanem hogy az sokáig elhúzódik, s addig minden jövedelmet, 3905 1, 12| lelkesítő, gyújtó szónoklatait, elhúzta a határozathozatalt a délután 3906 2, 27| szekeret; ot kipemet bemazoltam elíb mésszel fehírre, aztán korommal 3907 2, 47| más képtelen okmányokkal eligazítani.~ ~S talán akkor aztán célhoz 3908 1, 5| visszajövök, s akkor majd eligazítom a dolgát a vendéglői személyzettel, 3909 1, 11| Is meg van vőleginyel eligedve, tiszteletes ur?~ ~- Nagyon 3910 2, 46| kérdésére.~ ~- Kinek van elígérve?~ ~- Ön igen kíváncsi. Azonban 3911 1, 17| Eredj azokkal, kik most elindulandnak a minden oroszok birodalmába 3912 1, 9| amulétom, mit anyámtól kaptam; elindulásunk előtt kínáltam azt barátomnak; 3913 2, 38| ne lett volna. ~ ~Sok nő elindult férjét keresni, kereste 3914 2, 48| Tetszik-e önöknek így az ügyek elintézése?~ ~ ~ ~ 3915 2, 20| meghallgatja panaszaikat, elintézi összeütközéseiket; és mindezt 3916 2, 30| Mert ezt okosan kell ám elintézni.~ ~- Igen egyszerű az. Hidegkúti 3917 2, 49| azokat a gyámatya rendesen elintézte, mielőtt kritikussá fajulhatott 3918 2, 20| alatt volt odahaza, maga is elismeré. Ő azt állította, hogy csak 3919 1, 9| foglak győzni téged, míg elismered, hogy a diadalmas fél én 3920 2, 49| az átvevő hadparancsnok elismervényéből. Önnek atyja azt kívánta, 3921 2, 47| mind be kell bizonyítani; elismervényekkel, nyilatkozványokkal, lemondványokkal 3922 2, 32| bizonyosan sebes.~ ~Richárd eliszonyodva nézett körül ez odúban: 3923 1, 5| sokszor táncoltam vele az elit bálokban, s nemegyszer ismertem 3924 1, 9| szerencsétlenséget mindenki elítéli, hogy okot találjon távol 3925 1, 17| fogják őket állítani? Hátha elítélik? Fogságra vetik? Talán meg 3926 1, 5| Mit szól ön hozzá? Hát elítélne-e ön azért, amit ott mondtam?~ ~ 3927 2, 49| Richárd még akkor sem tudta elítélni gyámfiát, csak az "anyja 3928 2, 37| szánalommal tekinte rá.~ ~- Te is elítélsz-e? - suttogá hozzá Jenő távoztában.~ ~- 3929 2, 38| Megtörtént, hogy egy elítélt személyesen jelen volt, 3930 1, 10| öreg tiszteletest csakugyan elítélték?~ ~- Gályákra!~ ~- Gályákra! 3931 2, 43| fogságot fognak azontúl az elítéltekre mérni.~ ~- Ah! Nagyon köszönöm 3932 2, 20| mely abból áll, hogy az elítéltet két melléje állított poroszló, 3933 1, 1| mellett már húsz év óta, elítélve, kiszentenciázva. Az ön 3934 2, 27| én voltam totumfac! S úgy elitilnek, joban se kel.~ ~- Megapelláljuk!~ ~- 3935 1, 17| színültig koronázott kelyhét az elíziumi gyönyörnek képes egyetlen 3936 1, 4| hanem valami élelmes francia Elíziumot csinált belőle, s ott hatósági 3937 1, 12| aztán levette kalpagját.~ ~Eljárása igaz, hogy nem volt korrekt, 3938 1, 6| tartozik-e. Már annak a kedvéért eljárnék az estélyeitekre. Mikor 3939 1, 7| hogy komornyikját megbízta eljárni a mára meghívottakat, hogy 3940 2, 48| Még más dolgokban is eljárt Richárd.~ ~Volt a Porcelán 3941 2, 46| megkérdezni. Mikor ön Edit húgomat eljegyezte, akkor ön kapitány volt, 3942 2, 46| év előtt Edit kisasszonyt eljegyeztem.~ ~- Annak a következményeire 3943 2, 26| volna enmagamtól; azt az eljegyzés napján, a világ gúnyhahotájára 3944 2, 20| amikor ot volt Ödön urfi eljegyzésin. No, ma Ödön baratom, főkormanybiztos 3945 1, 7| csókjátul volt meleg. Ez volt eljegyzésük csókváltása.~ ~- Át fogja 3946 1, 11| tisztelgést tartani a díszes úri eljegyzett párnak (minthogy a zene 3947 2, 36| sors azt parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja 3948 1, 11| az is; nehány száz torok éljenez.~ ~Valószínű, hogy Ödönt 3949 1, 13| fövegeiket rázva a légben, s éljenezve a szabadság hős asszonyait.~ ~ 3950 2, 23| lobognak az esti szélben; az éljenkiáltás felzendül körös-körül; szuronyerdő 3951 1, 11| fel utána egy általános éljenkiáltásban.~ ~A lelkesült hangzavarban 3952 2, 32| diadalmámorával.~ ~Legalább egymillió éljenkiáltást s egypár ezer csókot vesztett 3953 1, 18| huszárcsapat egy harsogó éljenordítást rivallva nekiugratott a 3954 1, 1| elmerültek a pohárcsörgés, éljenriadal és zenehang orkánjában. 3955 1, 11| aztán kitörtek roppant nagy éljenriadalban.~ ~Nem is tették hozzá, 3956 1, 11| kiereszté. Hanem amint az éljenriadalra a várt principális és az 3957 1, 13| futott végig minden idegén az éljenriadaltól - hanem a csók, az jólesett 3958 2, 29| kacagott, kérdezett, válaszolt, éljenzett, kiáltozta tele torokbul, 3959 1, 17| kereste a szállásán, ismét eljő, bejelentetlenül bocsássa 3960 1, 15| hogy a kolostortul idáig eljöhessek e rettenetes éjszakában. 3961 2, 47| Akkor a fiatal úrhölgy akart eljönni, de annak meg úgy megbetegedett 3962 1, 5| mind a kettőt.~ ~- De hát eljössz?~ ~- Barátom, hogyne mennék. 3963 2, 28| mindig vártalak. Dicső, hogy eljöttél. Ez az álruha mutatja, milyen 3964 1, 5| kalapjai alá, s végtére eljövén a dél ideje, hazament a 3965 1, 15| a három asszony a holnap eljövendőkről. - Hadműveleti terveket, 3966 1, 7| múlva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék ön úgy 3967 2, 25| Ödön leveleit is nejéhez eljutni, mert a táborral együtt 3968 2, 28| veszedelmeken kellett idáig eljutnod. Nem marad el hűséges ragaszkodásod 3969 1, 18| botorkálás után csakugyan eljutottak egy hegyoldalba, amely sűrű 3970 2, 28| csakhogy valahára mégis eljutottál hozzám. Derék ember vagy, 3971 1, 15| megtudod, merre mégy. Hogy eljutsz-e oda? Az kardod dolga és 3972 1, 11| nép közé, abból ki mennyit elkaphat!~ ~Rideghváry úrnak jutott 3973 1, 4| futott, s mielőtt a farkasok elkaphatták volna, felkapaszkodott annak 3974 2, 25| pacsirta egyet rebben, s úgy elkapja a legyet, mintha sohasem 3975 1, 17| imád, aki meghal érted. Aki elkárhozik érted!~ ~S a szenvedélyes 3976 2, 26| vagyok én, tele ördögökkel és elkárhozottakkal.~ ~A delnő úgy beszélt a 3977 1, 9| mentül tovább olvas; ajkai elkékülnek, csak nagy erőltetéssel 3978 1, 5| s egyetlen barátja lesi elkékült ajkainak, halott szempilláinak 3979 1, 5| volt; sima, gyermeteg arc, elkényszeredett nyájassággal vonásain, fejét 3980 1, 8| nyitott szekrényekben minden elképzelhető eszköz, amit emberi nyomorúság 3981 2, 22| elegzekválni sem szabad! És elkergetett a táborból, mint egy kapcabetyárt! 3982 2, 20| kormány a magyar kormányt elkergeti; ha a Tihamért meglövik, 3983 2, 20| Lackót becsukják; ha a Bénit elkergetik, elszalad Ázsiába; hátha 3984 1, 14| ellen. A liguriánusokat már elkergette, s most azt hiszi, hogy 3985 1, 18| vehette nekik rossz néven, ha elkeríték hozzá a huszár asztaláldást.~ ~ 3986 2, 24| beáll a sebláz, s az üszög elkerülhetetlen.~ ~- Nincs remény a megmentéséhez? - 3987 2, 21| sikerült. A meg ni, hova elkerült. No, most az igazi e lesz. ( 3988 2, 34| tart. Akarat, elszántság, elkeseredés volt hozzá elég.~ ~Az ellenséget 3989 2, 48| végre ugyanazon edényben elkészítette a tésztaneműt. Oly ízletes 3990 1, 2| címerfestőnek, hogy díszítményeikkel elkészülhessenek, s a főiskolai cantus praesesnek, 3991 1, 4| Tehát csakugyan komolyan elkészülsz?~ ~- Bizonnyal.~ ~- Hibázol. 3992 2, 20| számadásnak.~ ~Éjfélig szépen elkészült a rovatokkal, s már éppen 3993 1, 17| fuldoklá a leány. És elkezde zokogni, és zokogása közben 3994 1, 14| Majd meglássa ön. Mikor én elkezdek versekben beszélni, hogy 3995 1, 5| nekem baj. Mert ha én most elkezdem a vígan költekezést, azt 3996 1, 5| megmutatom passzusomat, a vámosok elkezdenek "per miniszter" titulálni, 3997 1, 16| Lerogyik a kapu alatt.~ ~Újra elkezdi a dörömbözést a bezárt kapun.~ ~ 3998 1, 13| mindazt tűri szépen.~ ~Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik 3999 1, 14| Erre aztán csakugyan elkezdtek nevetni; csakhogy ez a röhej 4000 1, 5| Pál úr - szólt Richárd, elkezdve a késsel, villával a tányérján 4001 1, 9| felfogadtam, hogy vele megyek, elkísérem a határig. Bár ne tettem 4002 2, 46| felfedezés után az oltárig elkísérne, én ott az egész násznép 4003 1, 15| kolostor ajtajáig.~ ~A két nő elkísérte Editet a kolostorkapuig, 4004 2, 35| szív, egy lélek voltál; ki elkísértél viharokon, fenevadakon keresztül; 4005 1, 5| kell fizetni, amit ön itt elkölt.~ ~Az öreg elbámult nagyon. 4006 1, 1| fölé emelve.~ ~Talán az elköltöző lélek összetalálkozott az 4007 2, 21| vették észre a hibát, amit elkövettek. Nagy magabíztában a győztes 4008 1, 9| csalásért, melyet a címborítékon elkövettem. Hogy önt meg ne rémítsem, 4009 2, 24| keményebben zárult össze; az az elkomolyult, sápadt arc azokkal a leráncolt 4010 1, 9| Hanem annál hamarább elkomorodott ismét a leány arca, úgy 4011 2, 36| beszélgetett.~ ~E szóra Ödön nagyon elkomorult.~ ~Nem volt nehéz kitalálni