IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
5012 1, 1| neveli őt simának, okosnak és eszesnek. Tanuljon minden lépést 5013 1, 13| csakugyan elvesztette az eszét.~ ~Ami tovább vezette, az 5014 1, 17| magasztossága még a megmaradt kis eszétől is megfosztotta. Ő is esküdni 5015 1, 3| szíve, hogy minő vezekléssel eszi mustárral az olasz kráflit.~ ~- 5016 2, 19| kellett kicsikarniok a harc eszközét, hogy aztán küzdhessenek 5017 2, 49| gyámfiának előléptetését eszközölje. Azt el is érte. Palvicz 5018 1, 14| dolgok helyzetét, s aszerint eszközöljenek a kapitány úr számára rendelkezési 5019 2, 37| Hiszen tízezren haltak meg az eszméért. De lelkünket ne hagyjuk 5020 1, 17| Jenő ámultan maradt hátra. Eszméi kóvályogtak vele.~ ~Való 5021 2, 30| kedélyéről, hogy hétköznapibb eszmejárásnak adjon helyet.~ ~Ki az odafenn 5022 1, 13| aziránt nem volt semmi eszméje.~ ~Csak egy tárgyra gondolt 5023 1, 11| keresztülesett, az ő fejében ért meg eszmeképpen; úgyszólván ő diktálta azt 5024 1, 13| közt nem találkozott ő ez eszméknek egyetlenegy barátjával sem 5025 2, 36| porszem. Egy porszem, mely eszmél, érez, emlékezik.~ ~Emlékezik 5026 1, 9| vándor lélek viszi magával eszméletét úttalan utakon, sivatag 5027 2, 49| anyja ez ápoldába jutott. Eszméletlenül hozták ide, s lázban jött 5028 1, 7| hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes 5029 1, 17| tapasztalhatott, s ezután sem fog észrevehetni nálunk. Leányom őszintén 5030 2, 49| látszott. De meghunyászkodásán észrevehető volt az alattomosság. Tettető 5031 1, 18| aki a menekvő csapatot észreveszi, el is fogja őket árulni.~ ~ 5032 1, 5| költekezést, azt főnökeim rögtön észreveszik rajtam. Nem képzeled, milyen 5033 1, 11| indítványt megdöntötte azzal az észrevétellel, hogy nem jó lesz égő fáklyával 5034 1, 3| Az nem hallgatott az észrevételre, bizton folytatá:~ ~- Útközben 5035 1, 7| énekhang jött - és ideje maradt észrevétlenül maradhatni a meglepetés 5036 1, 18| omlik alá, s Palvicz Ottó észrevevé, hogy egy új áradat rohan 5037 1, 4| megkerülte az ő állását, s észrevéve, hogy tova egy másik férfi 5038 2, 31| lenni. Mi tiszteljük az észt azért, ha hánytorgatjuk 5039 2, 27| mondom, hogy úgy két-három esztendőcskét könnyü vasba, vagy akár 5040 1, 1| Úristen éltessen még végtelen esztendőkig.~ ~Az a néhány szó pedig, 5041 2, 49| Sehol sem tűrték meg fél esztendőnél tovább.~ ~Végre Richárd 5042 1, 9| fölcitálták. Legalábbis tíz esztendőre el fogják ítélni, s elviszik 5043 1, 5| világhoz, nem több harminchat esztendősnél, s ha hinni lehet a frizőrjének, 5044 2, 25| fala, melynek fehér márvány esztrádján egy fejedelmi páva ül csendesen, 5045 1, 4| visszatérésről gondolkoznék.~ ~- Ezek eszükre tértek - mondta Ödön.~ ~- 5046 2, 48| kiteremtem.~ ~- Tudod mit? Eszünk egy tál ételt. Nem tartok 5047 2, 27| legalul esik, azé a belle étage.~ ~Reggel aztán kiderült, 5048 1, 3| hahó" hangzik el; még az étekfogó inasok is rejthetlen mosollyal 5049 2, 27| többi mind csak illúzió. "Étel, ital, álom. Boldogít e 5050 2, 27| fluidummal; belekóstol a forró ételekbe fa főzőkanállal, megítéli, 5051 1, 3| serényen megfogyasztott tálak ételmaradékaival; egyik hozta a fogast, másik 5052 2, 39| szerelemvallomás volt az; tiszta, éteri, csillagi szerelem, minő 5053 2, 20| kappanyokat, hogy azokat mással etesse meg. S mennyi lótás-futás 5054 2, 27| oraig moslikos rocskát, is etetem göbölyöket, is targoncaztam 5055 1, 18| tartott az már pihenés, etetés nélkül.~ ~Nem is igen volt 5056 2, 28| azalatt, míg a fuvaros etetett, Zebulon ollót, borotvát 5057 2, 20| másnap az ökrökkel fel kell étetnem.~ ~Ödön okosan akart beszélni 5058 2, 36| lovakat is jobban lehetett ott etetni. Mindenütt buja fű volt, 5059 2, 27| befenekelt hordóban kit etettek az akonán keresztül? S hát 5060 1, 17| nemigen kérdezik, engedi-e az etikett, hogy egy nőtlen ifjú egy 5061 2, 27| bacchikus koré, értve az etimológiai gyök alatt nem Bachot, az 5062 1, 3| utolérhesse az előrehaladt étkezőket, ami a feketekávénál be 5063 2, 33| Minden pszichológiai és etnográfiai alaptétel ellenére volna, 5064 1, 4| Amalasunthe." - "La diablesse." - "Étoile qui file." - "La bayadère." - " 5065 2, 48| törülgette el az ebédhez használt étszereket. Az ablakok ki voltak nyitva, 5066 1, 18| csókolták, de majd meg nem ették azért a szóért a bocskoros 5067 1, 8| mit?~ ~- Hát mit? Csak nem ettem gilvagombát, hogy azt a 5068 1, 15| asszony soror Remigiát az étterembe, melyben már terített asztal 5069 1, 11| lakoma követte a kastély éttermében. Az üléssor berendezésében 5070 2, 48| krajcárbul! Ilyet nem mindennap ettünk "nagyságos úr korunkban"! ( 5071 2, 27| a legjobb mulatság; a jó étvágy a reménynek legboldogítóbb 5072 1, 15| neked nemigen rontja az étvágyadat az a tudat, hogy a vőlegényedet 5073 1, 15| tudjon enni és inni; mohó étvágyat, ínyenc szomjat tettetni 5074 1, 12| határozathozatalt a délután étvágyingerlő, késő óráira, félreterelte 5075 2, 37| Baradlay Ödön! E levél Baradlay Eugennak szólt. Az én vagyok.~ ~S 5076 2, 39| A síron túl is szerető~ ~Eugenod~ ~Az ifjú nő az ég felé 5077 1, 10| gályát átvándoroltatják Európából Amerikába.~ ~- No, ez bizony 5078 1, 1| törjön utat mások előtt. Lesz Európának háborúja, ha egyszer megkezdődik 5079 2, 33| Pukkersdorfba. Oda akarok evangelikus papomhoz, ki nekem nagyon 5080 1, 15| ott mentül kényelmesebben. Évdíját fizetni fogjuk holtig. Az 5081 1, 6| kevésbé szép, ifjabb és években gazdagabb. Csak köszönnie 5082 2, 24| De én mégis rátaláltam. Éveket töltöttem el a keresésben. 5083 1, 1| szívkövesülésben szenvedett, évekkel előre megjósolta saját halála 5084 2, 27| készen volt, az asszonyság évelődött, hogy mégsem keltek fel 5085 2, 27| gondjuk nincsen. Csupán a jól evésre. Ahhoz pedig itt van helyben 5086 1, 17| alatt egypár vakmerő halász evezése mellett egy keskeny csónakon 5087 1, 11| ispánlaknál összetörvén minden evő- és ivóedényt, bejelenté 5088 1, 5| fényesre ingyen."~ ~Amint igy évődik magában, és számítgatja 5089 1, 11| mikor újra beszedi a sok evőeszközt, megszámlálja, hány volt.~ ~ 5090 1, 4| tokjába volt szúrva egy kis evőkés, azzal iparkodott lyukat 5091 1, 4| rögtönzött kunyhói, kik ez évszakban tokot és vizát fognak a 5092 1, 1| szívverőér-kövesülésben szenved régen, már tán évtizedek óta, s emiatt gyakran nehéz 5093 2, 49| szépség ideálja az - hatvan évvel.~ ~A beteg nő arcán két 5094 1, 15| énekelni a néprománcból:~ ~Und ewig kennt das Vaterland und 5095 1, 5| kellner, valamennyi mind per "excellenciád" ad egyik a másiknak a kezére; 5096 1, 5| orrukkal, és vesztegetik rám az excellenciát! Aztán kinyitják előttem 5097 2, 48| ügyvédek úgy neveznek, hogy "az exekuciónál kezdte a processzust".~ ~ 5098 1, 3| csoportosítani az orra körül, amivel exorbitáns haragnak és méltatlankodásnak 5099 1, 2| körmondatot a főtisztelendő úr exordiumából, ki éppen a léleknek a testhez 5100 2, 36| Ejnye, de felsült ez a kis expedíció. Hát gondolja el, uram, 5101 2, 33| felcifrázta. Ennél a válságos expedíciónál olyan szükség volt Zebulonra, 5102 2, 25| előtt... Ők élni fognak, s expiálják egykor a mi ki nem gyógyulhatott 5103 1, 9| s összecsapá a két első extremitását:~ ~- Ha ezt a megboldogult 5104 1, 11| kiadó násznagyot, óhajtja-e ezáltal a kívánt frigyet megerősíteni, 5105 2, 25| festett.~ ~Ez a nő igazi arca. Ezekben a vonásokban ismerhetni 5106 2, 38| visszautasított. Maradt még elég.~ ~És ezekért meg kell halni.~ ~Fejével 5107 2, 30| bombázás a várfokrul.~ ~Ezellen nem volt segítség.~ ~Ez 5108 1, 13| miket "pereat"-tal kísér az ezerajkú szörny: nem hangzik-e egy 5109 1, 17| azután meglehet, hogy az ezeregyediket, ami valóban történni fog, 5110 2, 24| fejének a pondus specificuma ezerháromszáz mázsa, s ahol egy közönséges 5111 2, 36| puszták világítótornya.~ ~Ezerlépésnyi távolságból már ki lehetett 5112 1, 18| céllövő fegyvereikkel, mik ezerlépésnyire elhordanak. Kedvező volt 5113 2, 48| megélni. Legyen belőlük ezermillió. Akkor aztán nekem is jut 5114 1, 4| Az asszonyok rendőrsége ezerszemű. Gond van nálunk mindenkire.~ ~ 5115 1, 3| Nagysagozs asszonyom. Ezerszer sajnalok, hogy nem lehetem 5116 1, 13| És a mennydörgő néptömeg ezerszeres éljenkiáltása felelt szavára. 5117 2, 30| összecsapó ezer kezében ezerszeresen csattog a fegyver, kik egymáson 5118 1, 4| lámpák azokon át vetnek alá ezerszínű világot, mint egy összetört 5119 2, 38| felruházni? Nem lenne szíves eziránt felvilágosítást adni?~ ~ 5120 1, 15| Richárd! Ez itt Palvicz Ottó ezrede. Ez van kirendelve, hogy 5121 2, 21| is a kezében.~ ~Az újonc ezredeket nem lehetett megállítani 5122 1, 6| concentrirung lesz Pesten, és az ezredemmel leparancsolnak.~ ~- Kaphatnál 5123 2, 31| Bajtárs! - kiálta Richárd az ezredesre.~ ~- Nem vagyok az.~ ~- 5124 2, 22| hogy ő spion, szökevény, az ezredessel akar beszélni.~ ~Az ezredes 5125 1, 15| siet felelni:~ ~- Palvicz ezredest.~ ~- Palvicz csak alezredes - 5126 1, 15| Palvicz Ottó vasas ezredével.~ ~- No, ez jó lesz nekik. 5127 1, 5| Körülbelül. Most jöttem az ezredhez, egyenesen kapitánynak tettek 5128 2, 30| csak ráakadunk az olasz ezredre, mely nem fog komolyan küzdeni, 5129 1, 4| friss levegő után epedve; ezrei az apró ivadéknak tolongnak 5130 1, 15| terveket, mikben százan, ezren fognak elvérezni; mosollyal 5131 2, 34| ellenség.~ ~Június huszadikán ezrével lepte el a népfelkelés a 5132 1, 3| találkozni! Ki elhihetet volna eztet?~ ~Három órával hamarább 5133 1, 2| fekete papírra nyomtatva, ezüstbetűkkel - s hogy az egész parentatio 5134 1, 12| öltözetén sötétkék oxidált ezüstből; széles díszkardja övkötőstül 5135 1, 4| repkedne a légben, sűrű ezüstfátyollá szövődve, melyen keresztül 5136 2, 48| hozománya: háromszázezer ezüstforint.~ ~És aláírta számokkal 5137 1, 8| Porcelán utcai Nro 3-ban. Nyolc ezüstforintot adtam érte.~ ~- S hogy adja 5138 1, 5| nyelű étszer és egy antik ezüstkanál, miket Pál úr mind megtörülget 5139 2, 19| az történt, hogy akinek ezüstkanala, ezüstsarkantyúja volt, 5140 1, 4| Szép fehérre festett táj, ezüstlapon cukoralakok. A fák az út 5141 2, 49| akkor nem volt semmi az ezüstneműből, sem a magával vitt ruhákból. 5142 2, 30| nyitni; ott hevertek ruhák, ezüstneműk szétszórva, amiket a menekülő 5143 2, 49| holmi keze ügyébe esett ezüstneműket is magával vitt útiköltségül.~ ~ 5144 2, 19| hogy akinek ezüstkanala, ezüstsarkantyúja volt, összehordta egy rakásra. 5145 1, 18| a sötét víz tükrén egy ezüstszegélyű óriáskígyót látna átkanyarogni. 5146 1, 4| színű márvány, arannyal, ezüsttel, selyemmel, bársonnyal ékítve 5147 2, 25| lassan úszik végig e tükrön, ezüstvonalat húzva végig rajta.~ ~S a 5148 1, 15| kívül belakatolt, rozzant faajtóhoz értek, melynek hasadékán 5149 1, 8| szivárvány-haliotissal, illatos fábul, elefántcsont faragványokkal, 5150 1, 3| hozta a fogast, másik a fácánt, harmadik a mártást, negyedik 5151 1, 8| arcképemet; s aztán, nem bánom, facsarjon ki Danae asszonyságtól a 5152 1, 18| találnak.~ ~Richárd és Pál úr facsaró víz volt már az izzadságtól.~ ~- 5153 2, 25| kinek dereka tört, karja facsarult a zivatarban, azt sem bántják; 5154 1, 18| bükkerdők sárga és veres facsoportjai, a távolban a fenyvesek 5155 2, 22| repedést szakított species factikat. Azoknak bizony el kellett 5156 2, 23| itten, melyből kormos, égett faderekak merednek elő, az a hely, 5157 1, 5| nagy embert - masculini et faeminini generis - a legelképzelhetőbb 5158 1, 15| szalmaszék; az egyiken égett egy faggyúgyertya, gombának eredt kanóccal; 5159 2, 33| világításra osztott egész csomag faggyúgyertyát a forró lébe belemártsa; 5160 1, 18| havas kezdetén, a hideg, fagyasztó éji légben.~ ~Ott állva 5161 2, 22| otthagyták az útfélen vérben, fagyban. Sokszor összetörték kocsmában, 5162 1, 3| ebéd vége felé, mikor már a fagylalthoz kezdték váltogatni a kis 5163 2, 35| hadnagy voltam - felelt Leonin fagyosan.~ ~- És most kiszolgáltatsz 5164 1, 8| amazonsisakok, etruszk fahéjkürtök. Másik összeállításban ógörög 5165 1, 4| vihartól; az imsik ahhoz a fához futott, s mielőtt a farkasok 5166 2, 23| nyomrul nyomra, csak fátul fáig bírnak egymástól tért foglalni.~ ~ 5167 2, 27| könnyebben megy a diskurzus. Fáin jó verpeléti van a döbözben.~ ~ 5168 2, 39| Oly magaviselet, mely e faj komoly természetéhez s Giant 5169 2, 27| reménynek legboldogítóbb faja, s a jóllakott gyomor a 5170 1, 5| legyen belőle, azután rá egy fajansztányér lehelyeztetik - melléje 5171 2, 44| Tudod-e már, hogy mi ez a fájás? Ami nekem mindennapi hálótársam. 5172 1, 16| csendesen lobog, az az ő fájdalmait legyezi enyhítve.~ ~A nap 5173 1, 3| hű barátja, ki mindezen fájdalmakban híven osztozik.~ ~Ezzel 5174 2, 30| a városban, olyan nagy a fájdalmam e pusztulás miatt, milyen 5175 1, 15| veled szemközt!~ ~És azután fájdalmasan tekinte Editre, mintha kérdené: " 5176 1, 1| A nő nem merte mutatni fájdalmát, és írt csendesen.~ ~- Harmadik 5177 2, 29| örömükben könnyhullató, fájdalmukban nevető hölgyarcokkal. Koszorúnak 5178 2, 44| haláldöfés után a leány fájdalomteljesen emelé szemeit a magasba, 5179 2, 43| hozzá közeledni.~ ~Őrjöng a fájdalomtól, s legkedvesebb emberére 5180 1, 2| Pedig bizony sok mindenféle fájhatott neki húsz év alatt.~ ~- 5181 2, 39| elmúlni, hogy az teneked ne fájjon.~ ~Egy csókot küldök hozzád, 5182 2, 32| s beköté vele a gyermek fájós szemeit.~ ~Akkor aztán felvette 5183 2, 33| jó barátnak, testvérnek, fajrokonnak.~ ~Ez volt Zebulon missziója.~ ~ 5184 2, 49| elintézte, mielőtt kritikussá fajulhatott volna a baj.~ ~Így teltek 5185 1, 1| rajongást oltottak szívébe, ami fajunkat nem idvezíti. Ott kigyógyítják 5186 2, 23| arannyá vált előtte. A fák fakadó rügyei, mik közt sugárai 5187 2, 28| kormánybiztos úr hangos hahotára fakadva kiálta fel:~ ~- Szervusz, 5188 2, 32| istállóbul nyílt egy sötét fakamra; ott, abban a sötét odúban 5189 2, 35| helyiséget berendezni, mint a fakamrát, mely állt egy, az istállóhoz 5190 1, 18| huszárköpönyeget; s a nagy fakanállal kitálalák tizenkét részre 5191 1, 17| adott - hideget, mint egy fakép.~ ~Alfonsine nem volt többé 5192 1, 13| boldog városon, ezernyi fáklya lepi el az utcákat, kivilágítva 5193 1, 11| szurokfüst, meggyújtják hozzá a fáklyákat.~ ~Szerencsére akadt közöttük 5194 1, 2| szerinti elbúcsúztatása a fáklyákkal körülragyogott halottnak, 5195 1, 2| világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása, s a honfiak néma 5196 1, 11| szerint az alkonyi órákban fáklyás tisztelgést tartani a díszes 5197 1, 11| felviszi őket Pestre, s fáklyászenét adat velük magának a főváros 5198 1, 2| lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó hajdú megint a jobb lábáról 5199 1, 18| roppant kondérban kavargatva a fakóbarna liszttömeget, mely különös 5200 2, 25| kékül a virágtól; valahol a fákon túl a kasza fenése hangozik; 5201 1, 4| őrtanya, a jégre épített fakunyhó, mely állomásul szolgál 5202 2, 29| hideg borzadályt lehelnének falaikból; nincsenek fényes, arisztokratikus 5203 1, 13| nagy betűkkel írja a házak falaira: "Szent a tulajdon!"~ ~Jenő 5204 2, 41| régiségbúvárok, mint Ninive falairól!~ ~ ~ ~ 5205 1, 18| A puszta épület kormos falait nem őrizte senki, a tágas 5206 2, 30| honvédzászlóaljak előrehaladtak a falakig; a haubic vetágyúk elkezdték 5207 2, 31| a honvédek a lábtókat a falaknak támaszták, sok bajtársuk 5208 1, 8| összevissza van ragasztva; a falakon fakó rámás képek, többnyire 5209 1, 14| pedig az államé. Felírjuk a falakra, felírjuk a kapukra, hogy 5210 2, 30| Laszlovszky-major egyik falán betört, s a másikon kirepült 5211 1, 4| hegyin-hátán, üldözve százfogú, falánk szörnyektül, a vizek farkasaitól. ~ ~ 5212 2, 31| ostromolt.~ ~A Grósz-féle ház falát törték keresztül, mely a 5213 2, 30| egyszerre megdördültek a faldöntő ágyúk, miket az elmúlt éjszakákon 5214 1, 15| tétovázott. Megindult a pince falépcsőin, a nyirkos falhoz támaszkodva 5215 2, 33| mely százhúsz ölnyi magas falként emelkedett ki a fenyőerdők 5216 2, 30| megtöltve, a fölötte levő fallal együtt a légbe röpíthető. 5217 2, 30| Ha az ostromhágcsóink a falnál lesznek, akkor kezet nyújtanak, 5218 1, 4| hölgy bámulva áll meg a falnyílás között.~ ~- Te nem vagy 5219 1, 13| mutatott egy zsebéből kihúzott falragaszt, melynek az egész társaság 5220 1, 11| ajánlok fel önöknek...~ ~Falrengető éljen hangzott fel erre 5221 1, 8| képe nem vet rá többé a falról epedő szemeket.~ ~Olyan 5222 2, 31| lábtókon, s akik a Várkert falszegvényeire kapaszkodnak fel egymás 5223 2, 36| azáltal, hogy olyanokat falt a leszelt holmikból, hogy 5224 2, 36| mindenhez. Hanem magam sem faltam még hozzá.~ ~Azzal lehasalt 5225 2, 27| találta sehogy indikálva. Faluja be volt ékelve egy völgybe, 5226 2, 20| kincseket ígért annak, aki őt falujába hazaviszi.~ ~Sohasem látta 5227 2, 33| elszámlálta a városok, a faluk neveit, mik ott lábaik előtt 5228 1, 12| Alföldben; de nekem van harom falum odafenn (közbeszólás: a " 5229 2, 27| megbizonyodjam felőle, hogy az én falumat még a mappacsináló sem ismerte.~ ~ 5230 2, 28| nevét sem hallotta ő annak a falunak, ahova be akart ballagni; 5231 2, 33| felháborodott népeket, amiknek falvain keresztülvonuland az orosz 5232 1, 1| úr; ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek 5233 2, 31| zárt fenevadaknak, mert a falveremből menekülni nem lehet.~ ~Richárd 5234 2, 20| kisaszonyt. Nem engedet neki familia. Most hazahoztak, és azon 5235 2, 27| nyúlni, hetedíziglen minden famíliája ló farkára köttetik.~ ~- 5236 2, 20| hát az asszony?~ ~- De még famíliámtól is el kell búcsúznom talán?~ ~- 5237 1, 7| Plankenhorstékhoz.~ ~Csak en famille lesznek; whistpartie, teázás 5238 1, 4| ember reggelig megfagy a fán, akkor magától leesik, négyüknek 5239 2, 28| sokszor nekiment volna a fának.~ ~Hajnal felé úgy kezdte 5240 2, 20| meg, kik magukat pánszláv fanatikusoknak adták ki, s ellenszabadcsapatokat 5241 2, 28| mindenikben ismeretlen, fancsali pofák írtak, dolgoztak valamit, 5242 2, 27| között, gyakorlatba véve fánkmetszőt, derelyesarkantyút, cifra 5243 2, 20| minden lehetőt kigondolt dús fantáziájában, aminélfogva elmaradhasson 5244 2, 36| halálos beteg nemzet rettentő fantáziálása volt az! Ó, de soká gyógyult 5245 1, 6| naiv leányka.~ ~Jenő igen fanyar képet csinált mindezekhez. 5246 1, 13| anyjával egyedül maradt, fanyaran, kedvetlenül hajítá szögletbe 5247 1, 5| elmondja maga - válaszolt fanyarul, s igyekezett összeszedni 5248 1, 6| sovány ebéd" - mondám a faquinnak. A faquin mosolygott; hosszú 5249 1, 6| találkoztam a tengerparton egy faquinnal, akinél volt egy hosszú, 5250 2, 22| megbomlik, és szalad, míg ki nem fárad. Akkor aztán mesterségbe 5251 2, 46| amin töprengett, amiért fáradott annyi idő óta!~ ~És aki 5252 1, 4| odábbment. Nem volt sem fáradt, sem kábult.~ ~Igézet járt 5253 1, 15| kellett kérdezni, hogy nem fáradt-e el. Ő járt legelöl, s táncolt 5254 1, 18| s azokat körülfeküdték. Fáradtak voltak halálba; álom kellett 5255 1, 1| rettegés, hogy hasztalan fáradtam. Egy negyedszázad munkája 5256 2, 23| hogy harcolnak már, de fáradtnak lenni nem szabad; a tikkadt 5257 2, 23| Fölkeltik a földről, akik már a fáradtságtól leroskadtak; bekötik a sebeket, 5258 1, 15| szegletkőre leült. Ki volt fáradva.~ ~És harmadszor is hallotta 5259 1, 5| forgácsból fogpiszkálót faragjon az urának egy roppant nagy 5260 2, 49| okvetlen derék embert fog faragni! Maga fogja őt nevelni. 5261 1, 4| kámea volt az, gyöngyházból faragva s aranyba foglalva; Szent 5262 1, 8| illatos fábul, elefántcsont faragványokkal, gazdag aranyozással, a 5263 1, 12| jobbjával az elnöki szék ódon faragványú támlányát, egyet rázott 5264 1, 6| kérdé tőle Jenő.~ ~- Sose fáraszd magad vele! Jobban ismerem 5265 1, 12| legnevetségesebb szónokokat, akiknek fárasztó, lapos és barokk beszédei 5266 2, 31| kitüntetést. Tüzérek, kiket nem fárasztott ki az elmúlt napok munkája, 5267 1, 4| egy láb, ott egy bozontos fark, itt egy kesztyűs kéz, ott 5268 2, 35| Ráismersz arról, hogy a farka fehér. Az a legjobb futó 5269 1, 4| rohanva, repülő bozontos farkaik a levegőben, szemeik veres 5270 1, 4| falánk szörnyektül, a vizek farkasaitól. ~ ~Leonin nem lelte közöttük 5271 1, 4| ahol a füstöt látod, nyers farkasbőrt tettek a tűzre; azt a farkas 5272 1, 4| hátranézett.~ ~- Igazán.~ ~A nagy farkascsoport tétovázva maradozott el 5273 1, 4| túl száguldott. - Hát a farkascsorda?~ ~Az a meredek parthoz 5274 1, 18| főzeményt, amihez még a farkaséh sem közeledhetett volna 5275 1, 4| már, hogy a sík jégen a farkasnak nem jó mulatság a futás, 5276 1, 18| tájékozatlanul, beburkolva farkassötétű ködfellegbe, étlen, szomjan, 5277 1, 4| sörényeiket borzolni. Az farkasüvöltés volt.~ ~Az első üvöltést 5278 1, 4| fejjel, vizsga szemmel és farkat alácsapva, ravasz, kaján 5279 2, 22| kolomp.~ ~Aztán elkezdte a farkával korbácsolni a két oldalát, 5280 2, 35| álmot. Rátalált a fehér farkú lóra, amellett nem aludt 5281 2, 22| farmatringot neki!~ ~Az ötven farmatring szóra Boksa Gergő felhagyta 5282 2, 22| szíjjal, amit a huszárok farmatringnak hínak, hogy ordított bele, 5283 2, 22| Káplárok! Padot elő! Ötven farmatringot neki!~ ~Az ötven farmatring 5284 1, 5| Olaszországban maga is szedte a fáról a szárdellát, a másik meg 5285 2, 28| Szalmással?~ ~- Itt van a fáskamrába becsukva. Nagyon veszedelmes 5286 1, 15| futott vissza a glacis fasorai közül a városba.~ ~Csak 5287 1, 4| arcán inkább a csata előtti fásult elszántság, mint a vadászatot 5288 1, 4| Nem, Leonin - szólt Ödön fásultan -, minden óra, amit nem 5289 1, 14| hajigálva. Szerencsére belülről fatáblák védték a szobákat.~ ~A nép 5290 2, 28| helyzet komikus volt és fatális.~ ~- Nono, Szalmás! Ne bolondozzunk 5291 2, 36| magyarázatában megtalálta a fatalizmus nyugalmát. Az embereknek 5292 2, 27| másik görbe késsel gömbölyű fatálon apróz valami húst, aminek 5293 2, 23| Csak nyomrul nyomra, csak fátul fáig bírnak egymástól tért 5294 2, 27| Hanem az úri asztalnál az a fátuma esett, hogy Szalmás éppen 5295 1, 3| szavakkal motiválja üldöző fátumát.~ ~Az ifjabb vendégek felugrálnak 5296 2, 28| hiába akarja kikerülni; a fátumnak be kell teljesülni, nincs 5297 2, 48| hogy felvegye a zárdaszüzek fátyolát; mikor a bőszült, lázongó 5298 2, 39| A kis arcképet takard be fátyollal, hogy ne jusson róla annyiszor 5299 2, 32| kölyök magára rántotta a fazekat, s mind leforrázta a két 5300 2, 27| kibeszéli, milyen idő van ott a fazékban, nagyokat pöffenve a cserépfedő 5301 2, 36| Kezdte érezni, hogy éhezik és fázik. A mocsár közepén hideg 5302 2, 27| helyettesíti. A tűz körül rotyogó fazikak, félig letakarva mázos cserépfedőkkel.~ ~ 5303 1, 17| családodról.~ ~Jenő úgy fázott, mikor az útlevelet átvette. 5304 1, 18| ködfellegbe, étlen, szomjan, fázva.~ ~Nem zúgolódott senki.~ ~- 5305 2, 26| melegítettek lábára, hogy ne fázzék, s magára hagyták, hogy 5306 1, 7| de nem tudják, hogy mit; fecsegnek, és nem tudják, hogy miről; 5307 1, 4| leány máskor vad, szilaj, fecsegő, szeszélyes; s amint te 5308 1, 12| földre letiporva s a vértől fecskendő kardokat a légben.~ ~Hanem 5309 1, 10| megrémítettél baleseteddel! - feddé az anya gyermekét.~ ~- Már 5310 1, 15| elvetemültség!~ ~Mikor a feddés, fenyegetés nem használt, 5311 1, 4| is borult lett; valahova fedél alá kell jutnunk éjszakára.~ ~- 5312 2, 27| ember, egy viaszkosvászon fedelű szekér hajtat be Mindenváró 5313 2, 34| sugárzott.~ ~A nép meghatottan, fedetlen fővel hallgatá Istennel 5314 2, 30| rejtve volt üteg leálcázva, fedetlenül maradt az oldaltámadás előtt, 5315 1, 4| veszett. De még egy titkot fedezek fel neked. Menyasszonyom, 5316 2, 30| az ellenfél épített, jó fedezet volt a támadó ütegeknek - 5317 1, 15| hanem magával is ragadja, s fedezetül fogja használhatni az üldözés 5318 1, 17| csakugyan fel kell önnek fedeznem. S ez az, kedves Baradlay, 5319 2, 48| elő, miből fogjuk mindezt fedezni. Miből fogjuk törleszteni?~ ~ 5320 2, 24| nyomocskáját a másik után fedeztem föl. Itt egy keresztelőlevelet. 5321 2, 23| húsz ősz lehullt lombja fedi ezt már! Ezer ember közül 5322 2, 47| gyámoknak - azután üldözni, fegyelem alá venni a köztársaságnak - 5323 1, 3| éjszakára vendég maradjon.~ ~Jól fegyelmezett rend utasítása szerint az 5324 2, 43| meghallgatására. A helyőrség fegyverben álljon! Sietve!~ ~Mikor 5325 1, 5| feje fölötti dobogásnak s fegyvercsattogásnak magátul; s pár perc múlva 5326 2, 37| a kapun? Nem hallanak-e fegyvercsörgést odakívül?~ ~Jenő minden 5327 1, 14| szabadság zászlóját lobogtatni, fegyverei fényével a sötétség hidráit 5328 2, 21| tündöklött magasra emelt fegyvereiken, s fényesre festé alakjaikat.~ ~ 5329 1, 4| ifjak újra megtölthették fegyvereiket, s a más oldalról lovaik 5330 1, 18| utánuk lövöldöztek jó céllövő fegyvereikkel, mik ezerlépésnyire elhordanak. 5331 1, 8| Vannak igen szép, pompás fegyvereim, handzsárok, kardok.~ ~- 5332 2, 34| jeleket mutogatsz nekünk! Fegyvereink diadalát jóslod-e vagy elveszésünket? 5333 1, 6| öcsém. A szellem és igazság fegyvereivel; azon fegyverekkel, mikkel 5334 1, 13| jöttével.~ ~Az utcai zaj, a fegyverek dörgése minden idegét folytonos 5335 1, 16| utcán végig csak elszórt fegyvereket látni. Szedje össze a győztes! 5336 2, 34| invokálták a rögtönzött fegyverekre a hadverő Jehova áldását.~ ~ 5337 2, 22| megfosztatott kardomtól, fegyveremtől, amit soha nemesembertől 5338 1, 12| bekiáltott a készen álló fegyveresekhez:~ ~- Utánam, pandúrok!~ ~ 5339 2, 31| ellencsapat, amit le kell fegyverezni. Ti zárjátok el az útját 5340 1, 5| kardját leoldva oldaláról s fegyvergyűjteményébe akasztva, melyet pompás 5341 1, 13| Azt nem teszi, hanem fegyverkezik, a fegyvertár felnyittatik 5342 2, 25| vágta a rendet. Ami nemét a fegyvernek ki nem találta ember, kitalálta 5343 2, 19| abból kenyér lesz; s aminek fegyverré kell belőle lenni, abból 5344 1, 13| felhangzó népzaj és a távoli fegyverropogás mulattatja őket.~ ~Olyan 5345 1, 13| és a polgárok a polgári fegyvertárból felszerelendők.~ ~Rideghváry 5346 2, 32| a lovagiskola előtt, a fegyvertárnál, a főőrhelynél, a Dísz téren, 5347 1, 17| irgalmaznak sem nőnek, sem fegyverteleneknek?~ ~Kedvesével együtt fogják 5348 1, 2| a föld hatalmasától, ki fegyvertelenül áll előtted: »Mire használtad 5349 2, 34| aminek éle, hegye van, fegyverül a kézbe; és aztán - egyszer 5350 1, 8| század mindenféle nemzeteinek fegyverzete, ócska kardok, puskák, drágaköves, 5351 1, 8| világ minden nemzeteinek fegyverzetéből.~ ~Egyik csoportozatban 5352 1, 8| gyilokkapacs, a kereszthadak nehéz fegyverzetei, s a mór és szaracén kardok, 5353 1, 8| Másik összeállításban ógörög fegyverzetek, thébai pajzsok, kéthegyű 5354 1, 18| melyet nyeregben ülve, fegyverzetestül kellett átszelni.~ ~Pedig 5355 2, 34| lándzsákkal, fejszékkel fegyverzett tábort. Ő maga volt a vezér. 5356 2, 20| döcögtek előre; s mindenféle fegyverzetű csapatok, mik közt nehezen 5357 2, 23| Ez a vadrózsabokor itten fehér-piros virágaival egy kis gömbölyű 5358 1, 11| kávét szokott rágni, amitől fehérebb legyen.~ ~A nemes úr ezúttal 5359 1, 9| ennyi gyász között annál fehérebbnek látszott márvány arca.~ ~ 5360 1, 4| csodája ragyogott keresztül, fehéren, iszonyún; uralkodva a vihar 5361 2, 27| pecsenyemártáshoz vereset, a habléhez fehéret, s a sülteket művészien 5362 1, 17| már nem volt szüksége a fehérítőre, hogy halavány legyen; kezét, 5363 2, 20| tarisznyába tégy egypár fehérneműt, nagy motyót nem vihetünk 5364 1, 9| dolgozóasztalkája mellé, a félbehagyott fehérneművarrás mellé, s folytatta munkáját, 5365 2, 27| akik ezt nem ismerik.~ ~Más fehérnép ezalatt a tűzhely alatti 5366 1, 4| s eléderült a táj. Szép fehérre festett táj, ezüstlapon 5367 2, 33| vezeklő remete tért vissza a fehérvári templom küszöbén hazáját 5368 2, 30| meg.~ ~A többi hadtestek a Fehérvári- és a Bécsi-kapu ellen intéznek 5369 2, 29| soha. Ott van a Nr. 1-ben a Fehérvári-kapu mellett.~ ~Richárd bosszúsan 5370 2, 27| meghuznak harangot, is fehírbe öltöztetett kisasszonyok 5371 2, 27| tutam szakalombul mosnyi fehíret, feketit; olyan voltam, 5372 2, 27| bemazoltam elíb mésszel fehírre, aztán korommal feketire, 5373 1, 2| adminisztrátor úr tudott feIvilágosítással szolgálni a körüle ülőknek, 5374 1, 6| hajat viselt, ez volt egész fejdísze; sűrű, fekete és ragyogó; 5375 1, 2| bebalzsamozottan, mint egy fejedelem. Időt kellett engedni a 5376 1, 14| az apácákhoz; beszélj a fejedelemasszonnyal. Keresztények, szent szüzek, 5377 1, 14| Legyen ön nyugton, fejedelemnő. Esküszöm önnek az Istenre, 5378 1, 14| melyik folyosón előre, ha a fejedelemnővel akar beszélni.~ ~Richárd, 5379 1, 14| fondorlatairól, hazáról, fejedelemrül, dicső napokrul.~ ~Hanem 5380 2, 33| hazájának idegen segéllyel fejedelme legyen. ~ ~És Krisztus, 5381 2, 48| jó lesz; ötven forintból fejedelmileg lehet élni. Csak két tál 5382 2, 24| Egy ökölnyi daganat van a fejeden, azon háromhüvelyknyi solutio 5383 2, 20| akasztófa, mindjárt! Vagy vágok fejedhez kalamárist! Ha ökörtül akarsz 5384 2, 30| halálos játékot, azoknak a fejeik felett süvöltöttek el a 5385 2, 38| mondtam.~ ~A bírák bólogattak fejeikkel: "Ezt nem lett volna kénytelen 5386 2, 19| szikrázva, mennydörögve fejeink felett.~ ~Így támadt a nemzeti 5387 2, 30| takarja az be a halandók fejeit, ártót, ártatlant - senkit.~ ~ 5388 2, 20| Kilenc lyukat ütöttek a fejemen. Itt a helye most is, ni. 5389 1, 11| Két forint napidíj járta fejenként - és úri ellátás.~ ~Azonkívül 5390 2, 26| arról legyen nyugodt! Fejet fejért! Semmi sem marad ingyenben. 5391 2, 35| deszkára, melyet csak egy fejetlen szeg tartott a többihez; 5392 2, 37| Könyv voltál, melynek minden fejezetét tanultam. Te e percben arra 5393 2, 25| írható, szótagokkal ki nem fejezett, mégis mindent elmondó hangot: 5394 2, 28| akasztófaallé közt járkáltam" - így fejezi ki Zebulon e siralmas helyzetét, 5395 1, 6| szavak igen nagy mértékét fejezik ki a fumigálásnak. Másképpen 5396 2, 30| ellen keseregni!~ ~- Be kell fejeznünk az ostromot! - monda Richárd, 5397 2, 27| arculata azon balítéletet fejezte ki, hogy ez a Zebulon most 5398 1, 15| gyanút, ajkszegletei gunyort fejeztek ki.~ ~Elébb hosszasan szemszögezi 5399 1, 15| tervet. Én aggodalmamat fejeztem ki előtte, hogy mi lesz 5400 1, 3| nevében még egy végbúcsúszóban fejezze ki kondolenciáját a ház 5401 1, 11| kanalakat; s nem csinált magának fejfájást azzal, hogy mikor kiadja 5402 2, 43| eltalálta valami.~ ~A rettenetes fejgörcs, melynek lüktetései alatt, 5403 2, 43| teljhatalmú kormányzónak fejgörcsei vannak.~ ~Brescia ostroma 5404 2, 46| hagyja azon az éjszakán fejgörcseivel vesződni azt az embert, 5405 2, 43| nemzet felett.~ ~A kínzó fejgörcsöknek egy ilyen órájában, este 5406 1, 10| csakhogy a bókolás most még egy fejhajtással alább szolgált. Most már 5407 1, 7| arcát, szemébe nem kacsint, fejhajtva üdvözli; alig szól hozzá 5408 2, 20| nemzetőrnek. Maholnap magunk fejhetünk, kapálhatunk, s pucolhatjuk 5409 1, 5| szemére. Olyan kevély a fejhordozása, mintha az egész világon 5410 1, 3| esztendő! Nehiz vas! Kirje fejit királyi fiskus!~ ~Az adminisztrátor, 5411 2, 28| mészkemencében, zsidó asszony fejkötőjében, hordom moslikos dézsát 5412 1, 17| mely a bárónő szeme láttára fejlődött Alfonsine és közöttem. Én 5413 2, 30| vezért.~ ~Heves jelenetek fejlődtek ki. Legjobb barátok hasonlottak 5414 2, 25| életbiztosító intézete, hol fejsze nem éri gyökereiket soha; 5415 1, 18| vigaszt önt szívébe. Az egy fejszecsapás hangja.~ ~Itt emberrel találkozunk!~ ~ 5416 2, 34| Kaszákkal, lándzsákkal, fejszékkel fegyverzett tábort. Ő maga 5417 2, 23| fegyver csak ütni való; mint fejszeütések hangja csattog ki a puskaagy 5418 1, 15| éjnek idején fáklyával, fejszével megrohannak, kiknek férjeit, 5419 2, 38| hatáskörében ön nagy erélyt fejtett ki. Hogyan tudott ön két 5420 2, 44| elbukottakon, akiknek ő tartotta a fejükön a lábát, hanem a miniszteren, 5421 2, 25| hanem a fűszálak hegyénél; a fejünk mindenütt az égben jár... 5422 2, 39| romokat, amik most a mi fejünkre szakadtak.~ ~A hajó kormánya 5423 2, 26| élnek és mozognak, feketék a feketében, s mintha egy, azok közül, 5424 2, 26| amik élnek és mozognak, feketék a feketében, s mintha egy, 5425 1, 3| előrehaladt étkezőket, ami a feketekávénál be is következett, s akkor 5426 1, 15| tetején; az éj most azokat is feketéknek mutatja; pedig szép színeik 5427 1, 15| röppentyű szétrobbant, s ismét feketének hagyta az éjt, hanem Edit 5428 2, 20| akkor, mikor a katonáink feketét!~ ~Zebulonnak sehogy sem 5429 2, 27| fehírre, aztán korommal feketire, hogy ram ne ismerjenek. 5430 2, 27| szakalombul mosnyi fehíret, feketit; olyan voltam, mint ördög.~ ~ 5431 2, 26| hideg leheletével ezt súgná fekhelye fölött:~ ~"Megölöm őket 5432 2, 40| akartál a földre zúzni; itt fekszem. Lábad alá akartál tiporni; 5433 1, 12| S nekünk van hatalmunk e féktelenségnek elejét venni. Ha a karok 5434 2, 26| Vigyék ágyba, aki beteg, s fektessék le! Hívják a cselédeket! - 5435 1, 4| uram; vetkőztessük le, és fektessük a hóra! - Hanem azt mondhatom 5436 2, 30| Két könyökét térdeire fektette, és állát egyik öklére támasztá.~ ~ 5437 2, 20| te itt elalszol. Eredj, feküdjél le, holnap négy órakor felkeltelek, 5438 1, 13| lőttek agyon...~ ~- Hát én feküdjem bele abba a halotthordágyba?~ ~- 5439 2, 27| egész idő alatt; betegen feküdtél.~ ~- Nem ir semmit! Ott 5440 2, 25| helytállt e rémesen magasztos feladatnak. Nem nő volt, nem asszony; 5441 1, 14| lassankint a fiatal aulavezér a feladatot, amellyel meg kell küzdenie.~ ~ 5442 2, 27| nagyszerű volt az ebéd fölött.~ ~Feladatul tűzte ki magának szomszédasszonyát, 5443 2, 28| csinálnak itten?~ ~- A mi feladatunk az ellenséget nyugtalanítani 5444 2, 36| Legrosszabb esetben, ha feladja magát, cserében ki fogja 5445 1, 15| Helyben vagyunk.~ ~Legelébb is feladogattatta magának a puttonyokat.~ ~- 5446 1, 4| azt hihette, hogy a támadó feladta a harcot, mely nem tetszett 5447 2, 31| az ostromlók, s a védők feladva a vár alatti harcot, siettek 5448 2, 26| torka száraz, hogy hangja felakad.~ ~Egy korty vizet ivott 5449 2, 20| e körülményen nem fogunk felakadni. Zebulon úr igen boldog 5450 2, 40| tisztelettel hajolni meg a magát feláldozott testvér emléke előtt.~ ~" 5451 2, 20| életrendéből kiforgatja. Az ember feláldozza a vendégeknek a délutáni 5452 1, 13| kihurcolta magával az erkélyre félalélt leányát, s elkiáltá magát 5453 2, 23| Az ellenfél lovasütegeit felállítá velük szemközt, saját lovassága 5454 2, 30| éjszakákon az ostromlók felállítottak.~ ~A talapjaiban megrázkódó 5455 2, 30| míg e nehéz, döntő lövegek felállíttatnak. A hegyoldalakat kellett 5456 2, 30| a röppentyűütegek voltak felállítva. A szétrobbanó löveg megriasztá 5457 2, 38| esketési formát; a vészbírák felálltak, és utánamondták azt a vádlott 5458 2, 28| féltében, mikor annak lépcsőin felballagott. Az egész úton mondta magában 5459 2, 29| Pest rónáin, hogy mindennap félbeszakadjon a sorompók előtt. Csak álharcok 5460 2, 30| E jelenetet hirtelen félbeszakasztá valami.~ ~Egy tizenkét fontos 5461 2, 27| Az ebédre hívó szózat félbeszakítá stratégiai magyarázatait.~ ~ 5462 1, 14| idéztet elő. A söpredéket felbizgatták, hogy a szabadság dicső 5463 1, 18| A csapatrend végképp felbomlott már; két óra járásnyira 5464 1, 18| üldözés alatt nekik is úgy felbomlottak a soraik, hogy óra járásnyira 5465 2, 31| zuhanna, egy vörös káosszá felbomolva, mely süketít, vakít és 5466 1, 17| azzal leülve asztalához, felbontá a levelet, és olvasta belőle 5467 2, 39| körülnézegetni, mielőtt felbontanak. A pecséten a hadbíróság 5468 1, 17| írására, s így megmentettem a felbontástól. Az én szavamra ideadták, 5469 2, 37| átadták Jenőnek.~ ~Jenő felbontotta, elolvasta azt, és aztán 5470 1, 17| Azokat a leveleket mind felbontották. A szükség parancsolta. 5471 1, 4| fölösleges terhet ott hagytak a felborult szán alatt, s azzal egy 5472 1, 3| mikor meghallá.~ ~Hajszálait felborzolá homloka körül, mert nem 5473 2, 30| csizmadiának egyedül kellett felbotorkálni a padláslakosztályig, ahol 5474 1, 4| szemközt rohanó vad, ha felbukik, el ne üsse lábáról meglövőjét.~ ~ 5475 1, 4| a koponyáját találta, a felbukó fenevad kétszer vetett bukfencet, 5476 2, 23| mondják: "még nem fáj!"; felbuzdítják a gyönge szívűeket; összegyűjtik 5477 2, 33| feladni, ő azt igen szépen felcifrázta. Ennél a válságos expedíciónál 5478 1, 5| szegény papot, akit ide felcitáltatott ad audiendum verbum, bocsássanak 5479 1, 13| nyakába kerítette sálját, felcsapta zilált hajfonadékaira kalapját, 5480 1, 13| magát a tömeg fölött éles, felcsendülő hangon:~ ~"Éljen a szabadság!"~ ~ 5481 1, 14| csörtetett elő, kinek láttára felderült Goldner Fritz verítéket 5482 2, 48| kegyes, szíveskedjék nekem feldiktálni, kiknek tartozik.~ ~Richárdnak 5483 2, 29| szentséged, generális úr, feldmarsal úr?! Szent Mihály arkangyal 5484 1, 6| Az a martialis termetű feldmarschall amott, ki oly hangosan konverzál, 5485 1, 7| szóváltását folytatná annak feldobogó szívével. Richárd úgy érzé, 5486 1, 17| elszökve.~ ~Tekintetében zavar, feldúltság látszott, jövetelét szeles 5487 2, 20| felhívására egy "ibis redibis"-féle választ írt, s azt Szalmás 5488 1, 13| igen. Ambulance. A hatóság felebaráti elővigyázatból kirendelte 5489 1, 11| Az bizony a terem túlsó felében diskurál nagy bizalmasan 5490 2, 24| fel tudjon kelni.~ ~- Nos? Felébredtél valahára? - szólt bohó tréfás 5491 1, 12| minden nemes indulatja.~ ~Feledékenységből volt-e vagy szántszándékból? - 5492 2, 40| nem történtet örömest a feledékenységnek engedték. És elvégre - egy 5493 2, Veg| játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb 5494 1, 17| egymást. Én azért meg nem feledkezem azon fogadásrul, amit boldogult 5495 1, 15| végezte el utasításait.~ ~- Ne feledkezzék ön el, soror Remigia, Baradlayné 5496 2, 36| állhat érte. Csak itt kell felednie, akit idáig behozott, az 5497 2, 30| konyhában, mit gazdái ott feledtek.~ ~A csizmadiának egyedül 5498 1, 16| háromszínű zászlót. Ezt tán ott feledték? Ennek az árnyában tán jó 5499 2, 25| ismét visszatér vitatkozó feléhez.~ ~- Azt hiszed, hogy én 5500 2, 32| lehet. Aztán hányat itten felejtenek. Megszöknek tőlük; azt sem 5501 1, 17| irigyelt férje leendsz. Felejthetlen szolgálatokért fényes kitüntetésekkel 5502 2, 22| parasztnak való, soha el nem felejthető ütéssel érinték. Ha csak 5503 1, 17| jönnek majd, fiam, el ne felejtkezzél az én kérésemről. Lásd, 5504 2, 31| a percet megnézni el ne felejtsd, amikor a várfalon lész.~ ~ 5505 2, 19| És ami legfőbb, mit ki ne felejtsen senki, midőn a nemzeti hadseregről 5506 2, 28| megtalálta a szentképpel felékesített odvas fát is, arról ráakadt 5507 1, 2| énekszóval kellett kísérni felekezetünk minden halottját, gazdagot, 5508 2, 37| amivel én vádoltalak?~ ~- Nem felelek rá.~ ~- Csak egy szót - 5509 2, 25| pokolból visszakiáltja; - egy félelemteljes hördülés...~ ~Minő kísértethangok 5510 2, 38| honvédeink atillájához is.~ ~Jenő feleletei többet árultak el, mint 5511 1, 17| Jenő is végighallgatá e feleleteket aggodalma kérdéseire.~ ~ 5512 1, 14| őrnagy rátalált a nehéz feleletre:~ ~- A békét és rendet helyreállítani.~ ~- 5513 1, 10| Bakó uram kész volt a felelettel:~ ~- A gárdista.~ ~- A gárdista? 5514 2, 30| ellenfeléhez, hogy apró ágyúival felelhessen neki.~ ~És ez apró lövegekkel 5515 1, 17| anyja csipkéi közé.~ ~- No, felelj hát! Hisz ez a te dolgod.~ ~ 5516 2, 30| ítélőszéke e kérdésekre, azt feleljétek azoknak, akik kérdezik mitőlünk: 5517 1, 15| polgári nyugalmú időkben félelmes lehet éjszaka végigbotorkázni 5518 1, 13| és Jenő aggodalmai annál félelmesebb alakot öltöttek Alfonsine 5519 1, 14| rábeszéli, magával ragadja ez a félelmetes ember!~ ~Olyan korán, amint 5520 2, 27| dicasterialis kormánya vagy felelős minisztériuma, az az ő concoctióját 5521 1, 14| Jövőre a legszigorúbb felelősség terhe alatt ehhez tartsa 5522 1, 14| lerázta volna saját magáról a felelősséget. Ám lássa légyen a nemzetőrség, 5523 1, 4| tudnak ahhoz a varjúk? - feleltek neki, s reggel utaztak tovább.~ ~ 5524 2, 27| Járt-e itt ellenség, azt felelték. - Itt nem, de a szomszédban 5525 1, 1| világít még... Ki jössz felém, onnan a sötétbül? Állj 5526 2, 46| Richárd azonban büszkén felemelé fejét:~ ~- De én felfogadtam 5527 1, 17| hogy lesütött szempilláit felemelje; most már vőlegénye előtt 5528 1, 13| eszébe jut a vizek színére felemelkedni.~ ~Mikor aztán rengeteg 5529 1, 14| nem volt ideje még egyszer felemelni a vasrudat, a másik pillanatban 5530 1, 11| ketten két lábánál fogva, felemelték a vállaikra; az egyik teherhordó 5531 1, 16| névtelen fájdalom kiáltásával felemelve arcát az égre, odacsapja 5532 2, 26| élve hagyok, hogy a többit felemlegesse! Az, amit te a szememben 5533 1, 13| ki szobájából anyjához e félemlítő zajra; odafutott hozzá, 5534 1, 13| futást tanácsolták, s még félénkebbek, kik nem mertek a futáshoz 5535 1, 13| vagy itt maradni? Voltak félénkek, kik a futást tanácsolták, 5536 1, 13| szenved! Nem a bátraké - a félénkeké a pálma, kik rettegnek, 5537 2, 30| sárrá döntötte a vízár! Újra felépítettük. Égjen hamuvá ma; tíz év 5538 1, 11| szorongatva, elkezdett élcelni a feles számmal megjelent megyei 5539 2, 47| formulát. "Nomármost férj és feleség vagytok, elmehettek!"~ ~ 5540 2, 20| legalább azt a jót nyerte a feleségében, hogy az sehova sem szeretett 5541 2, 48| bérből egy sajtot vitt haza a feleségének, milyen büszkén mondá Katalin 5542 2, 47| öröme, midőn a tiszttartó feleségestül toppant be hozzá. Mindjárt 5543 1, 17| látott ember! Ki adna önnek feleséget? Tegye ön magát láthatóvá, 5544 2, 20| ellenség előtt oroszlán, a feleséggel szemközt gerlice; az egész 5545 2, 40| Szabad neki őrjöngve feleselni a képpel.~ ~"Miért vetted 5546 1, 12| fia, se leanya, sem nem felesige nincsen. Nekem van öt: nem 5547 2, 27| Isten megálgya tigedet, felesigedet. Én tartozok hazanak iletemel; 5548 1, 15| ölelkezésben szerelmük szentségére felesküdtek, az anya reszkető kezét 5549 1, 17| titkárt, hogy elvezesse a felesküvésre; hiába várta örömanya és 5550 2, 32| őszinteséggel azt mondanák annak a felesleges istenáldásnak: "Te kis síró-rívó 5551 1, 1| elrabolt a hatvan percből - egy felet. S azt a fél percet fel 5552 1, 17| hegyszakadék, az áradt hegyfolyam, felette a vihar és a keselyűk. Ha 5553 1, 9| Szentpétervárról. A levél feleútról kelt. Nekem volt önuralmam 5554 1, 15| összecsapta a kezeit e rettenetes felfedezésen. Dehogy mondták ezt el senkinek 5555 1, 17| Rideghváry azonnal Jenő felfedezésére indult, s amint rátalált, 5556 1, 4| fekete frakknak, nem marad felfedezetlenül.~ ~Egy fényes, katonai egyenruhás 5557 2, 28| hogy küldje értem szekeret. Felfedezhetek magamat. Én vagyok az a 5558 1, 4| arról.~ ~- Nem féltek, hogy felfedeznek benneteket?~ ~- Mindnyájunkat 5559 1, 17| nehéz aggodalmat kell önnek felfedeznem. Egyik az, hogy ön még nem 5560 1, 4| emberi lakást nem bírtak felfedezni körös-körül.~ ~A burána 5561 2, 43| mozdított elő e munkában. Jobb felfedező rendőrsége nem lehet egy 5562 1, 18| Még mást is kaptak.~ ~Felfedeztek egy verem répát. A birkák 5563 2, 21| közé nevettek a halálnak. Felfedezték, hogy a halál is csak komédiás; 5564 2, 27| szoptatot felesig. Anak felfedeztem qui pro quot. Igirtem neki 5565 1, 12| csendbiztosai, állig, sarkig felfegyverezve. Ezen a napon ünnepjük lehetett 5566 2, 47| dühbe jön a vőlegény, s felfogadja, hogy rögtön megy a rabbinushoz, 5567 1, 6| ilyen szegény rokonoknak felfogadott leányából? Baronesse-nek 5568 1, 14| szerint!~ ~Csakhogy az a saját felfogás lehet két különböző dolog 5569 1, 15| nyílt árok, a hegyi záporvíz felfogására, elején faragott kövekből, 5570 2, 46| Olyanok, aminők túlhaladták felfogását, képzeletét; amik alatt 5571 1, 17| milyen hitem volt józan felfogásod iránt, íme, itt van már 5572 1, 17| osztom azt; okos ember józan felfogással nem vetheti magát e felzúdult 5573 2, 31| golyózáporát az utól jövőkrül felfoghatni; a szuronyok élét eltompíthatni; 5574 2, 22| had szállingózó csapatjait felfogják, és valami rendet hozzanak 5575 1, 4| madár; a veszély nagysága felfokozta idegeik erejét; most már 5576 1, 4| reggelig is - szól Ödön a felfordult szánra mutatva, mely a mély 5577 2, 21| ágyú és lőszerkocsi; egyik felfordulva, másik tengelyig merülve; 5578 2, 49| gyámapját mint veszélyes felforgatópárti főnököt. Akkor azokra éppen 5579 2, 27| hófehér tojáshabot, amiből felfújt lesz, cukros levegő. Maga 5580 2, 25| homlokzat lángban égni látszik a felfutó rózsa millió virágától, 5581 2, 33| most aztán restellni kezdte felgerjedését.~ ~- Nono. Akkor jól van. 5582 1, 3| elsőbbek által lett-e jobban felgerjedve vagy az utóbbiak által.~ ~ 5583 1, 16| fekete felhőt, mely a földről felgomolyog, s koromsötét árnyakat fest 5584 2, 30| megölném; ha sebet kapnánk, felgyógyulnánk, újra vívni mennénk, azt 5585 2, 25| haldoklók imádkoznak, akiről a felgyógyulók dicsérő zsolozsmát zengenek, 5586 2, 27| Duna-torkolatnál; onnan felgyün lapos hajókkal, kikbül hajigálja 5587 2, 36| Boksa Gergő leveté csizmáit, felgyürkőzött, s legázolt a vízbe a kerek 5588 2, 30| gyapjúzsákok voltak lerakva, s felgyújtá az egész készletet.~ ~Oly 5589 2, 30| főőrhelyet s a nádori raktárt felgyújtani és földig égetni.~ ~Erre 5590 2, 23| osztrákokat, akkor azok felgyújtják az erdőt. Azután az osztrák 5591 2, 23| folyama alatt Isaszeget is felgyújtották, az utcák végtől-hosszig 5592 1, 3| szobáiba; a végtiszteletre felgyűlt vendégek ismét ott a címerterem 5593 2, 33| kis alacsony emberke volt, felgyűrt ingujjakkal, borzas, gubancos 5594 1, 11| Boksa Gergő főkolompos, felgyűrve inge ujját kék foltokkal 5595 2, 30| örömrivalgástok odaát engemet felháborít; azért, hogy sebet üssek 5596 1, 12| haragtól, szemeiben szikrázott felháborult lelkének minden nemes indulatja.~ ~ 5597 1, 14| ránézve minden vonzerejét. Felhagyott a régi társaságokkal. Csak 5598 2, 22| farmatring szóra Boksa Gergő felhagyta szánalomgerjesztő féloldalt 5599 1, 4| kardalt bocsátottak utánuk; de felhagytak az üldözéssel. A két úrfi 5600 1, 17| hasztalan kerestelek; aztán felhagytam a reménnyel, hogy megtaláljalak, 5601 2, 43| szerezni; minden gúnydalt felhajhászott, mely a nagyok ellen ki 5602 2, 38| meg; a nem vádlott lett felhajhászva.~ ~Százan meg százan, kik 5603 2, 21| hanem ahelyett sírva fakadt, felhajította a kalapját, s odarohant 5604 2, 36| kapja meg ingyen a muszka! Felhajtom éjszaka Váradig a belényesi 5605 1, 12| készen a karok és rendek felhangolására.~ ~Ennek ellenében a fekete 5606 1, 4| mint a vadászatot megelőző felhangoltság volt kifejezve.~ ~Egyszer 5607 1, 13| médisance helyett az utcáról felhangzó népzaj és a távoli fegyverropogás 5608 1, 18| lépésnyire előttük egyszerre felhangzott a hosszúra vont kiáltás: " 5609 1, 4| nyugtalanul kezdték fejeiket felhányni, sörényeiket borzolni. Az 5610 2, 22| ülnek, segítsenek!~ ~Boksa felhasalt valahogy a lovára. Nagy 5611 1, 4| hosszan lelógó ujjai elöl felhasítva, s csak a váll hegyén tartva 5612 2, 29| ki is a kedvező alkalmat felhasználva, azalatt, míg Richárd fölment 5613 2, 31| a rés omladványain kell felhatolniok; kik a nagy köröndre másznak 5614 2, 19| első volt, ki zászlója élén felhatolt; lelőtték; még menyasszonya 5615 1, 7| Edit a bárónő íróasztaláról felhengeríté a művészi tolólapot, s odamutatott.~ ~- 5616 2, 20| barátságot, hogy Rideghváry felhívására egy "ibis redibis"-féle 5617 1, 11| közé nézve.)~ ~ ...hogy felhívjam a tisztelt kiadó násznagyot, 5618 1, 17| szellemidézője, ki előtt a felhívott tündér felhőmagasságig emelkedik, 5619 1, 16| alkonyfényt eltakarja a felhőborulat, s most az égő templom tűzfénye 5620 1, 18| egyszerre elvonult, s amint a felhöfüggönyt elgördíté a tájról, a hadfiak 5621 1, 3| Zebulon a cukor alját is felhörpintve a kávéscsészéből, bámulva 5622 2, 31| rá.~ ~Amint keleten egy felhőhasadék alul kilövellé sugarát, 5623 2, 43| ködarc fog kiemelkedni, felhőhomállyal rajzolva, s annak még egyszer 5624 1, 2| párát tovább hatni a föld felhőinél; legyen az átok vagy magasztalás. 5625 1, 4| Nem olyan baj, mintha a felhőkbe utaznánk elevenen.~ ~A villámcsattogás 5626 1, 18| Akkor elhajtotta a szél a felhőket, s amint megszűnt az eső, 5627 1, 18| Most aztán ott voltak a felhőkirály országában elhagyatva, tájékozatlanul, 5628 1, 16| nyugovóra jár, előtte a vérvörös felhőkkel borított ég.~ ~Mintha egy 5629 2, 43| excellenciáddal, rögtön, és ha félholtan fekszik is, beszélnie kell.~ ~- 5630 1, 17| előtt a felhívott tündér felhőmagasságig emelkedik, s magát az idézőt 5631 1, 3| máskor, a kulcsár csakúgy felhordatta egymás után a külön alakú 5632 2, 30| benne, s az olyan magasra felhordja az aranyfényű sziporkát. 5633 1, 4| A garszon megterített; felhordott sültet, süteményt, jégmedencében 5634 1, 4| szakadozni kezdett a nagy felhősátor; amilyen gyorsan hozta, 5635 1, 18| volt a fölötte elvonuló felhőtől.~ ~A jobb parton látszott 5636 1, 4| Az egész ég egyetlen felhővé alakult, mely jött sebesen 5637 1, 6| amikor a katonaiskolába felhoztak. Biz én nem rajzoltam le 5638 1, 18| A halastó zsilipjét is felhúzattam - monda Richárd -, nem fogod 5639 1, 11| hogy no most itt jön Zách Felicián második kiadásban, ki karddal 5640 1, 5| hivatalomból; s még az sem elég: felidéznek, azt sem tudom, hová, azt 5641 2, 38| Baradlay nem tette!~ ~E felindulás pecsételte meg halálát.~ ~ 5642 1, 18| kérdé tőle Pál vitéz.~ ~- Felírom ezeket a dolgokat, amik 5643 1, 6| Másképpen kellett a való felismerésére vezetni a tudatlan ifjút.~ ~- 5644 2, 21| elmehettek volna egymás mellett felismeretlenül; a csatatér pedig minden 5645 1, 4| kitekinte, s valóban ő is felismerte a távoli alakot. Csakhogy 5646 1, 6| én fejemben nem tartanám, felit is elfeledné dolgának. Pedig 5647 1, 14| sötétség álcázott bajnokai felizgatták a legalsóbb néposztályokat, 5648 2, 43| nehéz nyögése, hörgése, feljajdulása keresztülhallatszott a kettős 5649 1, 15| őt elfogják és kivégzik feljebbvalói; ha nem beszélhet vele, 5650 1, 18| Pedig még, hej, de sok feljegyeznivaló következett abba a piros 5651 2, 47| történteket.~ ~Sok szép feljegyeznivalója volt arról a napról. Reggel 5652 2, 32| ákombákom írással valami van feljegyezve.~ ~Kibetűzte az írást.~ ~" 5653 2, 38| voltak, kik nem hagytak feljegyzetlen egy tettet, egy lépést sem, 5654 2, 38| Ráemlékszik-e ön, hogy ezen itt feljegyzett szavakat mondta akkor?~ ~ 5655 2, 43| baronesse. Első sorban áll a feljegyzettek között.~ ~Alfonsine-nak 5656 2, 30| kiszámításnak.~ ~Mihály mester feljelenté a hatóságnak ama végzetes 5657 2, 38| meg az, hogy Baradlay Jenő feljelenthette magát, mint a vád alá fogott 5658 2, 21| rimánkodott katonáinak, hogy ne féljenek az ágyúktól, hiszen nézzék, 5659 2, 21| elszántan biztatá újoncait: "Ne féljetek, fiúk: száz golyó közül 5660 1, 18| Hanem ha egyszer a nap feljön, akkor azután, aki odáig 5661 2, 47| özvegy asszonyság maga akart feljönni Bécsbe Richárd menyegzőjére; 5662 1, 17| gyakorolhat. Képességeid feljogosítnak azon elővéleményre, hogy 5663 1, 15| megnyugtatásomra, hogy ne féljünk semmit. Ha minden veszve 5664 2, 44| izeni önnek, hogy ha Bécsbe feljut, legelső gondjának tartsa 5665 1, 14| bámulni, tapsolni és végre felkacagni, akkor aztán oda visszük 5666 2, 36| Boksa tehát hevenyében felkantározott, s az északi irányban tovatűnt 5667 1, 18| várost.~ ~Amint egy dombra felkanyarodtak, az előttük fekvő völgyben 5668 1, 18| éjborongás.~ ~Amint egy hegyhátra felkapaszkodtak, Pál úr figyelmezteté Richárdot 5669 1, 4| végigsikamlani. Az ifjak felkapcsolták korcsolyáikat, a pisztolyokat, 5670 2, 36| örültem, mikor a lovamra felkaphattam megint, s úgy elszeleltem 5671 2, 36| kutya hever, az hirtelen felkapja fejét, és fogait nevetésre 5672 1, 13| kézre; egy-egy szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el 5673 1, 18| mikor az a füzes partra felkaptatott.~ ~Richárdnak kétpillanatnyi 5674 1, 18| terítve a hegyoldal, melyen felkaptattak. Az legalább reggelivel 5675 2, 22| ellenfélre, s ott egy dombtetőre felkaptatva széttekintett. A rónán egy 5676 1, 14| leesett komédiáson, ki nem tud felkelni a földrül.~ ~Ez a diadalröhögés 5677 2, 34| Bertalan maga hordta kezében a felkelt nép előtt a veres keresztes 5678 2, 20| feküdjél le, holnap négy órakor felkeltelek, akkor elvégezheted.~ ~Zebulon 5679 1, 11| ingyen - a közügyért!", felkerekedett szekereire, és odábbállt.~ ~ 5680 1, 18| Mikor én eljöttem, a vasasok felkerekedtek, s lehúzódtak a város felé, 5681 2, 30| bealkonyodott, a polgártárs felkeresé Richárdot.~ ~- Jöjjön a 5682 1, 1| nagyravágyást; fenntartani és felkerestetni vele az ismeretséget nagy 5683 2, 48| Porcelán utcai zsibárusnál. Felkérte a jó Salamont, hogy rendezze 5684 1, 18| időt elvett a huszároktul a felkészülés, annyi kellett üldözőiknek 5685 1, 4| oroszországi útra hogyan kell felkészülni télen.~ ~Biz' isten: úgy 5686 1, 17| Nem tudott honn maradni. Felkészült, hogy kimegy valahová. Pedig 5687 2, 26| lelkének egész pokolkeservével felkiálta:~ ~- Átkozott legyen, aki 5688 2, 29| talapzatait, s az alvókat felkölté ágyaikból, a nehéz lövegek 5689 2, 20| mielőtt definitíve elaludnék, felkölteti magát vacsorálni, s nagy 5690 1, 17| álmából, s máskor meg általa felköltetni. - A bálványozott hölgynek 5691 2, 43| tudott az éjjel aludni, felköltik... Megmondják neki, hogy 5692 1, 12| hogy az elaludt orkánt újra felköltötte volna kihívó szavaival. 5693 1, 4| hogy ott emberek laknak. A félkör szelvényét mitológiai képekkel 5694 1, 4| fedett páholysor fogott félkörben körül. Közönség nem volt 5695 2, 33| hidalt át. A belső, fényesebb félkörön belül az egész tájegyetem 5696 2, 33| alkonyra szálló nap két teljes félkörű szivárványt hidalt át. A 5697 1, 4| egyszerre három-négy kap a felköszöntésbül. S ez a megtorpanás időt 5698 1, 11| iparkodnak egymást ragyogó felköszöntésekkel leküzdeni. Minden tószt 5699 1, 11| zene még tilalmas) csupán felköszöntő beszéd mellett.~ ~Két forint 5700 1, 4| hogy korcsolyáját ismét felköthesse. A többi Ödön dolga.~ ~Ödön 5701 2, 20| a búzavirágszín atillára felköti a kardot.~ ~Hisz ez egészen 5702 1, 4| magunkkal hoztuk korcsolyáinkat, felkötjük, és utazunk magunk emberségéből. 5703 1, 12| kardját már nem volt ideje felkötni.~ ~Mielőtt a fegyveres megyei 5704 1, 14| kocperd egész a hóna alá felkötve, hogy el ne essék benne. 5705 2, 28| aki áruló, elcsípetem és felküldöm.~ ~- Hova fel?~ ~- Nagyváradra.~ ~- 5706 2, 20| stabális tiszt!~ ~Mikor felküldték Pestre, akkor elismerték 5707 1, 1| tanulja magát fokrul fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt 5708 2, 21| délceg, daliás alak, hetykén felkunkorított bajusszal, villámló szemekkel, 5709 1, 12| látvány, ami Ödön elé tárult, fellázasztá az ifjú egész lelkét.~ ~ 5710 2, 37| ellen, s bakónak adta a fellázítottat, ki pokoli tanácsokat forralt 5711 2, 27| nagy füstgomolyt fújt a fellegekbe, s felhúzott fél szemöldökével 5712 2, 45| mint új meg új üzenet a felleges égből.~ ~Egy esős nyári 5713 1, 8| A kandalló tüze vígan fellobog a gyöngéd levelek tüzétől.~ ~- 5714 1, 18| előttük is kezdenek sorba fellobogni. Az egész vidék mind a határszélig 5715 1, 18| dobatott bele.~ ~Mikor a láng fellobogott, már akkor színről színre 5716 1, 15| apácanövendék!~ ~Edit egész alakján, felmagasztalt arcvonásaiban valami dicsfény 5717 1, 15| fog vezetni!~ ~Annyi igaz felmagasztaltság volt az ifjú leány indulat 5718 1, 8| kísértést, és élvezte a felmagasztaltságot, melyet diadalával teremtett.~ ~ 5719 1, 8| zsíros lószerszámok körül felmagasztalva; a polcokon egy csoport 5720 1, 17| lángoló pokolmélységétől a felmagasztosult szemérem hideg csillagmagaslatáig - 5721 1, 7| a gyönyör, a fájdalom és felmagasztulás csillagcseppjeit.~ ~- Igen, 5722 2, 30| jövő heti vásárban ismét felmegyek, s többet tudok meg.~ ~Kínos 5723 2, 34| mely áld, világít, éltet, felmelegít. Azt, mely neked szót fogadott, 5724 2, 43| Holnap reggel megkapja ön felmentését, még egy éjszaka van hátra, 5725 2, 30| menekülni készül a közelgő felmentő sereg elől. Már arra gondolt, 5726 1, 13| aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve 5727 1, 4| láttak a széttört lap alól felmerülni.~ ~Sietve ragadták meg csáklyáikkal.~ ~ 5728 1, 18| paripáját.~ ~Pillanat múlva felmerült ló és lovas a fejük fölött 5729 2, 32| betakart gyermekalakot heverni félmeztelenül, fájdalomtul lehunyt szemekkel. 5730 2, 34| emberrel, mi állítsunk eléjük félmilliót.~ ~Minden ember, aki él, 5731 2, 46| lelkész az esketési formát felmondja ön előtt, az a szent ceremóniának 5732 1, 9| kezén a kis karikagyűrűt felmutatva az úrhölgynek. - Ez köt 5733 2, 27| a hegy tövében. A kondát felneveli a bükkerdő ingyen, még vadpecsenyét 5734 1, 15| Plankenhorst-ház elé értek, Edit felnézett az ablakokba. Két ablakból 5735 1, 18| jutott valami eszébe, mikor felnéztek a futó csillagra, mely éppen 5736 2, 24| helyre fogod tenni, hogy amíg felnő, s kenyeret tud keresni, 5737 2, 32| sok pénzébe kerülnél, míg felnősz. Eredj isten hírével vissza! 5738 1, 18| huszárok, kiknek dolgot ád a felnyergelés.~ ~Amennyi időt elvett a 5739 1, 9| nagy szempillák egy percre felnyílnak magasan, midőn a kocsizörej 5740 2, 29| Minden ablak egyszerre felnyílt; minden ablak tele lett 5741 2, 25| bölcsőben elkezd mozogni, felnyitja ujjait, s ismét összecsukja; 5742 1, 13| fegyverkezik, a fegyvertár felnyittatik előttük.~ ~- Nem bírják 5743 2, 49| Richárd utánament és felnyomozta.~ ~Ráakadt egy korhelybarlangban. 5744 1, 5| Uzsorára adod?~ ~Jenő újra felnyomta a szemüvegét, s felhúzta 5745 2, 31| terasz ajtaját is. Onnan felnyomultak a kőlépcsőn. A védők fölmenekültek 5746 1, 4| világ.~ ~Amint a sötétben felocsúdtak, el nem tudták gondolni, 5747 1, 11| visszatérni.~ ~- De hogy leanya felöl is megnyugodta.~ ~- Egy 5748 1, 4| következő pillanatban Leonintól félölnyi távolban egy összegubancolt 5749 2, 49| s átkutatta azokat.~ ~A felöltöny bélésébe bevarrva talált 5750 2, 26| le kalapját, s rakta le felöltönyeit magáról.~ ~Alfonsine odaállt 5751 1, 15| Antoinette maga rakta el Edit felöltönyét.~ ~- Tessék asztalhoz ülni!~ ~ 5752 1, 7| köpönyegét, még nem látott idegen felöltönyt a fogason.~ ~- Talán én 5753 2, 28| pro superabundanti mikor felöltözött, s elment Rideghváryt meglátogatni, 5754 1, 11| kisasszonykamat, Karikat; pedig már felöltözte putzba! - nyugtalankodék 5755 2, 47| aki menyasszonyi köntösébe felöltöztesse.~ ~A menyasszonyi köntöst 5756 2, 36| Láttam, hogy nincs meleg felöltője.~ ~- Köszönöm.~ ~- Nincs 5757 1, 13| egy ócska, foltos polgári felöltőt, valami fiákerköpönyeget, 5758 1, 12| elnöki szék elé.~ ~Rideghváry féloldalra dűlten nézett fel rá, riadt 5759 1, 17| hosszabb időre távol marad. Ami feloldani való viszonyod van, azt 5760 1, 2| amit a nagytiszteletű úr felolvasott, mert ha az első gyászbeszéd 5761 2, 38| visszahívták.~ ~A hadbíró felolvasta előtte az ítéletet.~ ~El 5762 1, 15| bolyongásai alatt. Tehát félórája már, hogy fut, pedig Bécs 5763 1, 4| alatt elérjük.~ ~Arra a félórára aztán minden erőt össze 5764 1, 14| egyet-kettőt.~ ~Egy-egy általános felordítás el-elnyomta az ifjú népszónok 5765 2, 25| panaszhang; - egy hirtelen felordító szó, minő a lázálmodóé, 5766 1, 14| vasrúddal a kolostorra mutatva felordított bestiális, rekedt hangon:~ ~- 5767 2, 43| És jó, hogy van egy félőrült ember, kit gyehennai fejgörcsök 5768 1, 1| ott satnya elemeire fog feloszlani, s soha vissza nem jegecül. 5769 1, 12| az ötödik eszköz: az ülés feloszlatása. Rideghváry megrázta a csengettyűt, 5770 1, 12| karok és a rendek az ülés feloszlatásának ellenszegülnek, én fegyveres 5771 2, 30| hoznunk, mielőtt az ülést feloszlatnók.~ ~- Tehát szavazzunk.~ ~- 5772 1, 12| elnöki jogommal, s az ülést feloszlatom.~ ~Még erre sem teljesült 5773 1, 18| A kenyeret maga Richárd felosztá annyi darabra, ahány embere 5774 2, 33| emeticust, apró adagokra felosztva.~ ~Azt Zebulon eldugta a 5775 2, 27| Aszonta, bizam csak rá. Masnap felpakolta szekerire, is elszökte velem 5776 1, 8| idehozott kép felől.~ ~Richárd felpaprikázott kedéllyel felelt:~ ~- Nincs 5777 1, 3| asztalnak feszíté, hogy felpattanhasson helyéből, mivel e műtétre 5778 1, 4| elő valamit.~ ~Erre Jéza felpattant fektéből.~ ~- Ha ő akarja? - 5779 2, 19| egy sorba.~ ~Nem kellett felpénzzel csalogatni senkit; egy nemzetiszínű 5780 1, 14| mire Richárd az itt-amott felpirosló lángok jeladására visszarobogott, 5781 1, 1| szerint.~ ~Feje magasan felpócolva vánkosai között, minden 5782 2, 34| jelben győzesz.)~ ~Az ősz pap felragadta a keresztes zászlót, s felállt 5783 2, 22| félrehúzta a száját, az orrát, felrángatta a szemöldökét, s aztán úgy 5784 1, 4| előtt megállt.~ ~Leonin felrázta bajtársát fektéből.~ ~- 5785 2, 20| akar aludni, mindannyiszor felrázza álmából. Zebulon keresztülment 5786 2, 48| ifjú leány valami törvényes félreértésbe keveredett szerelem dolgában, 5787 1, 8| most ide, amit a szolgám félreértésből ide hozott eladás végett. 5788 1, 17| szavaimban elutasítást vagy csak félreértést is. Mi szeretjük önt. Óhajtjuk 5789 2, 46| hidegvére volt már.~ ~- Uram! Ön félreérthetett valamit, amit önnek tán 5790 1, 4| rohant rá; nagyot szökellve félrefutott az a part melletti nádasba, 5791 1, 6| Jenő iparkodott bátyját félrehúzni valami szögletbe, hogy meg 5792 1, 13| hátán egy sáros tenyérnek félreismerhetetlen nyoma, az orrán egy indiszkrét 5793 1, 18| oldalon. Egy szédület, egy félrelépés, s ember és ló összezúzva 5794 1, 15| tennünk!~ ~Edit hirtelen félrelökte maga elől a házsártos legényt, 5795 2, 22| kardlappal ütés, se dorongszó; félrelökték maguk elől a lovas őröket, 5796 1, 11| volt a mai ünnepélyre is felrendelve, hivatása szerint az alkonyi 5797 1, 12| étvágyingerlő, késő óráira, félreterelte a tanácskozmányt a napirenden 5798 1, 4| akkor vette észre, hogy a félretért ordas a nádberek sűrűjében 5799 1, 1| hasonlíthatna hozzám.~ ~Azután félretolta maga elől az arcképeket, 5800 2, 26| forró cserepeit.~ ~Alfonsine felrettent.~ ~A szétpattant üveg is 5801 1, 18| úri kastélynak vezette el félreutakon az egész csapatot a legközelebbi 5802 1, 11| mulattam odafenn.~ ~Zebulon félrevágta a nyakát. Ez veszélyt jósló 5803 1, 3| A háziasszony, az özvegy félrevonult legbenső szobáiba; a végtiszteletre 5804 2, 27| cserépfedőkkel.~ ~A lángtól félrevonva egy háromszög vaslábakon, 5805 1, 9| kocsizörej közeledik; a leány felrezzen; hanem azután csak elcsitítja 5806 1, 13| bámul maga elé mereven, s felriad, valahányszor egy ajtó csapódik 5807 1, 15| arcához. Nem volt szabad felriadnia.~ ~Hadd rángassák, hadd 5808 2, 23| egész Királyerdő rengett a felriadó kiáltástól: "Éljen a haza!"~ ~ 5809 1, 18| vészordítása volt az.~ ~A felriadókat a pokol rémképe fogadta.~ ~ 5810 1, 18| hosszában, mire az alvók felriadtak.~ ~A láng, mint a hegynek 5811 1, 17| mindenféle rossz álmok szüntelen felriaszták.~ ~Alig várta, hogy reggel 5812 2, 20| akkor legédesebb álmából felriasztja valami borzasztó esemény. 5813 1, 5| arra a gondolatra jön, hogy felrohan a vívók közé, s tart nekik 5814 1, 13| hívatlanul, bejelentetlenül felrontson Plankenhorsték lakására, 5815 2, 38| három újonc zászlóaljat felruházni? Nem lenne szíves eziránt 5816 2, 30| akkor kezet nyújtanak, hogy felsegítsenek rajtuk, addig azonban lőni 5817 1, 5| tudom, kihez - hogy feleljek felségsértés miatt. Pedig nézze meg az 5818 1, 11| referendáriushoz, ki az apja felségsértési perében eldöntő befolyást 5819 1, 7| gondolnak alatta holmi olyan kis felserdült leánykákat, akik már nem 5820 1, 8| van a lakásomon. Tessék felsétálni. Ki tudja, mire lehet az 5821 1, 15| fiatal leány. Mind a ketten felsietnek a lépcsőn, melyen most lámpa 5822 1, 9| Igaz - szólt az úrnő felsóhajtva -, hisz az én arcom olyan 5823 2, 20| kastélyából, mely fekszik egy felsővidéki falu végén.~ ~Futárok, nyargoncok, 5824 2, 36| bementem Komádiba. Ejnye, de felsült ez a kis expedíció. Hát 5825 2, 30| fény, mely onnan alulról felsugárzott e tűzben.~ ~Egyszer aztán 5826 2, 29| álcázására, mely ezalatt Komárom felszabadítására sietett.~ ~És most, midőn 5827 1, 12| gazdagsagom. Aztan ha jobbágyot felszabaditunk, akkor én menjek kapálni 5828 2, 29| dicsszomj volt, nem a vágy a felszabadult város első örömriadalától 5829 2, 24| mozogjon, mert kötelékei felszakadnak. Palvicz Ottó megígérte, 5830 1, 4| Egyszer aztán rögtön felszakadt a köd, s eléderült a táj. 5831 1, 15| hirtelen megállt az eső, felszakadtak a felhők, s a menekülő nők 5832 2, 27| Itt voltam táborban. Innen felszaladtam ide. Onnan leszaladtam amoda. 5833 2, 32| ablak üvegtelen; a kövezet felszántva a bombáktól; szétszórt sánckosarak 5834 2, 20| mert nincs már, ki robotban felszedje. Szép szabadság! Magunk 5835 1, 13| Poligonális arcvonásai s fejének félszeg, dacos hordozása körrajzokban 5836 1, 13| a polgári fegyvertárból felszerelendők.~ ~Rideghváry valóban mutatott 5837 1, 5| s hogy rangomhoz illően felszerelhessem szállásomat, küldött ezer 5838 2, 29| minden rögnek, s a föld egész felszíne egy élő tömeggé válik, melyből 5839 2, 36| nap kéreggé aszalta a föld felszínét; össze volt az repedezve. 5840 1, 4| kijátszani! Válaszd az...~ ~Jéza felszökött helyéről, s kezével betapasztá 5841 2, 35| áll meg ablaka előtt, s felszól hozzá:~ ~- Itt találom-e 5842 1, 2| opera kórusát éneklik, és felszólalhatna, hogy mondaná a cantus praesesnek: " 5843 1, 11| nemesi tábort.~ ~De már erre felszólalt az egyik teherviselő, Boksa 5844 2, 31| zászlóaljakat válogatták, s felszólíták az egész hadsereg legbátrabbjait, 5845 2, 28| fidibuszt.~ ~Kritikus egy felszólítás volt; egy aranygalléros 5846 1, 17| bárónő nem neheztelt a nyílt felszólításért, ellenkezőleg, igen kellemesen 5847 2, 28| Zebulon nagyon komoly maradt e felszólításra, és csak úgy magában mondá 5848 1, 17| Olvastam soraidat, mikben felszólítasz, hogy boldogságodban vegyek 5849 1, 11| szerint. A kérő násznagy felszólítja a kiadó násznagyot; arra 5850 1, 11| násznagy mellett.~ ~Akkor a pap feltakarta a csipkekendőt a tálcáról. 5851 1, 15| kísértetes utcáit, hogy feltalálja kedvesének anyját, hogy 5852 1, 11| szip lesz.~ ~A két úr tehát feltalálta Gálfalvy Pál urat, a kérő 5853 1, 17| fejéhez, s biztatja a boldog feltámadással.~ ~Megmondta neki: "Ön semmi."~ ~ 5854 1, 1| örökké éltetője, örökké újra feltámasztója az egész nemzetnek. Lételünknek 5855 2, 44| Richárd úr van itt.~ ~A feltárt ajtón túl a mellékszobában 5856 2, 22| történik, mert a bőszült gulya feltarthatatlanul rohant a résen keresztül 5857 2, 45| elolvassa a rövid levelet. Aztán feltartja azt a mindenütt szemébe 5858 2, 32| tátongó, százfogú fejeiket feltartják a vízből. Egy kis ideig 5859 1, 14| itt maradok Mausmannnal, s feltartom a nép dühét, testemmel, 5860 2, 23| háta mögött, hogy üldözőit feltartóztassa.~ ~S ez a levágott fatörzs 5861 1, 18| órával. Tehát bizonyosan az ő feltartóztatásuk végett történt az.~ ~Richárd 5862 2, 41| iskolából.)~ ~Ez a táviratozás feltartóztathatlan volt, körüljárta az egész 5863 2, 20| ellenséges hadosztályt több óráig feltartóztatott, s ez idő alatt minden rábízott 5864 2, 45| halálmadár.~ ~Tántorogva, féltébolyultan járul eléje a szólított 5865 2, 25| Ödön?~ ~- Csak nem vagy féltékeny az anyánkra?~ ~- Ó, mit 5866 2, 31| száján szivárgott a vér.~ ~Feltekintett a Lánchíd-oszlopra. Az sértetlenül 5867 1, 13| Sehová! Maradok Bécsben. Nem féltem magamat. Azzal kezet szorított 5868 1, 17| tegnapi kérdésemet újra feltennem?~ ~- Már válaszoltam rá - 5869 1, 6| fiatal herceg, ki oly magasra feltett szemüveggel osztja a kegyes 5870 2, 22| magában, hogy "jól van", s feltette a kalapját a fejére, visszadugta 5871 2, 25| ezer, táborban járó férj féltette honnhagyott nejét: a kolerától.~ ~ 5872 2, 22| akasztották az ostorát, feltették a nyergébe, s aztán kikergették 5873 2, 27| lakom, még a mappára sincs feltéve.~ ~- Igazán? - kapott ezen 5874 2, 27| menekült. Az is a nyakát félti. Csakhogy Szalmás uram a 5875 1, 17| járhat-kelhet idebenn, akinek féltő az alakja, nincs, aki rá 5876 1, 13| nem mutogatom meg neked a feltört kövezeteket, a hevenyészett 5877 1, 14| kincseik nincsenek; ami féltőjük van, könnyen magukkal vihetik. 5878 1, 6| kis pemzliforma szakáll feltolakodott a két bajusz közé harmadiknak.~ ~ 5879 2, 48| Akkor aztán az öreg szatócs feltolta könyökéig a kabátja ujját, 5880 1, 4| húzott sáncokat a vihar, feltorlasztva a havat, mint hullámot a 5881 2, 27| s a sülteket művészien feltrancsírozza.~ ~Talán vendégeket várnak 5882 2, 35| Jó nyomon jár. Engem ne félts. Én utánad lövök. Kötelességem; 5883 1, 15| ő kisasszony.~ ~- Ó, ne féltsen engem, Fra Mám! - biztatá 5884 1, 15| erős embereket megtámadni - féltükben, iszonyatukban.~ ~Csak egyszer-egyszer 5885 1, 6| kifőzve. Hanem az volt a feltűnő, hogy azokban az estélyekben 5886 2, 30| meghasogatják a felhőt, feltúrják a földet, szétmorzsolják 5887 2, 31| nyúl, s a Szurony hegyére feltűz egy fehér zsebkendőt.~ ~ 5888 1, 6| nevető korallpiros ajkakkal; feltűzött hajat viselt, ez volt egész 5889 2, 25| kíntanyájukat, ápolásukra felügyel, s jó szóval vigasztalja 5890 2, 47| Azokat először rendőri felügyelet alatt kell tartani szülőknek, 5891 1, 10| Javainkra férfinak kell felügyelni. Gazdaságunk kiterjedt és 5892 1, 15| bőséges estebéd után, hanem felügyelőnéjeé.~ ~Soror Remigia horkolt, 5893 2, 27| magyar sereg, amelyik megint felülkerekedik? - szólt Ádám úr, új pipára 5894 1, 17| oszlott, s küzd egymással a felülkerülésért. Lehet, hogy ez győz, lehet, 5895 1, 11| mondatokban, ragyogó ötletekben felülmúlni; kedélyes ellenségeskedés 5896 2, 35| Még egy szót. Ha a lovamra felülsz, s azt akarod, hogy vágtatva 5897 1, 5| való a! Sintérnek való a! Felültem rá alig szorítottam meg 5898 2, 35| hevenyészett szárnyék van felütve, ott a kozákok lovai kapálóznak. 5899 2, 24| légnyomású gőzgép, hogy fektéből felugorjék.~ ~- Hát bizony csak állj 5900 1, 3| fátumát.~ ~Az ifjabb vendégek felugrálnak előtte helyeikről; az idősebbek 5901 1, 12| látta tántorogva székeikről felugrálni, tisztes, békés, ősz hazafiakat 5902 2, 22| mire a többiek is mind felugráltak.~ ~Valamennyi ijedten, bőszülten 5903 2, 30| kiáltának a haditanács tagjai, felugrálva helyeikről. Valaki elárulta 5904 2, 45| előteremben, mik Giantot fektéből feluszítják, s ismét benyit az a vendég, 5905 1, 14| szabadság ős ellenségeitől feluszított csorda ez!~ ~Amint át lett 5906 1, 11| főhajtással üdvözlék, vagy félvállat fordítottak neki, s elnéztek 5907 1, 15| Jött az őrcsapat, és felváltotta őket. Mehettek pihenni. 5908 1, 13| alakok között, kik egymást felváltva szólnak a néphez arról az 5909 2, 25| ilyen keresztöltésekkel felvarrjuk egy zsebkendőre. Akárki 5910 2, 48| kétségbeeséssel akarták odaűzni, hogy felvegye a zárdaszüzek fátyolát; 5911 2, 23| látszott a lovagok körül felvert por, s aranyszobornak a 5912 1, 14| aulistát, rohant paripájához, felveté magát a nyeregbe; s azzal 5913 1, 8| félig kifelé fordítva s felvételre alkalmatossá idomítva mondá:~ ~- 5914 1, 4| néz.~ ~A cserkesz leány felvetette fejét, s csak azért is szeme 5915 2, 29| feltámadás napján, mikor a sírok felvetik halottaikat, mikor minden 5916 1, 4| frissítőket kínált, az ifjú felvett egy poharat valami fehér 5917 1, 7| bámulja, míg egyszer Edit felvetve szemeit a zongoráról, megpillantá 5918 2, 26| vonult, s kalapját, sálját felvéve állt ott, mint ki menekülni 5919 1, 14| kolostor, a nép küldötteit felvezetjük oda magunk. Megmutatjuk 5920 1, 15| tréfás adomákat, nem tudta felvidítani.~ ~- Jaj, Léni! Ha te így 5921 1, 4| vastagságban ívlik.~ ~Merre van a felvilág ajtaja most?~ ~Amíg barátját 5922 1, 1| szék mögött álló komornyik felvilágosítá az uraságokat, hogy az orvos 5923 2, 33| keresztülvonuland az orosz sereg, bölcs felvilágosításokkal rábírni, hogy a fegyveres 5924 1, 14| nép közé fogunk vegyülni, felvilágosítjuk, lecsillapítjuk, megnyugtatjuk 5925 1, 11| fölmentében még az iránt is felvilágosította az adminisztrátor urat, 5926 1, 7| hatással van rá. Egyszer felvilágosítottam afelől, hogy igen jól áll 5927 2, 22| Á! A szökevény! (E név felvillanyozta a főtisztet.)~ ~Most azután 5928 1, 11| még azt is megteszi, hogy felviszi őket Pestre, s fáklyászenét 5929 2, 32| olyan eldobott porontyot felvisznek a biztosok, a kapitányság 5930 2, 47| dráma után jön még egy három felvonásos vígjáték: a comedy of errors, 5931 2, 35| egy selyemfonál, mely őt felvonja az égbe: a hit saját lelkének 5932 1, 14| ezek. Sorban és hadirendben felvonuló fegyveres férfiak, vállaikon 5933 1, 6| mind a két hegyes bajusz felvonult az orrig, míg Jenő testvér 5934 2, 32| fölé fekete zászló volt felvonva figyelmeztetésül. Civilizált 5935 2, 27| vendégszeretetét, valamint másfelől felyülmúlhatlan indolenciáját, mint annak 5936 1, 11| teremben túldörgé az udvaron felzendülő lármás riadal.~ ~Örömriadal 5937 1, 17| felfogással nem vetheti magát e felzúdult szenvedélyek közé; amidőn 5938 2, 27| nem akartam beszélni coram femina, én csakugyan itt maradok, 5939 1, 14| kihengerítették az utcára, beverték a fenekeiket, s a kiömlő szeszt meggyújtották; 5940 1, 15| árok hosszában, melynek fenekét buja fű verte fel; hónapok 5941 2, 36| kikerülni a dágványokat, mikben feneketlen a sár, hol bírja meg az 5942 1, 4| Kísértsük megtudni.~ ~A szán fenékkel fölfelé volt rájuk borulva, 5943 2, 25| valahol a fákon túl a kasza fenése hangozik; ott már kaszálnak 5944 1, 4| rémséges jeladása az erdők fenevadainak, amit aki egyszer életében 5945 2, 31| összeeresztették a rostélyok fenevadait, oroszlánt, tigrist, párducot, 5946 2, 31| verekedni, mint a rekeszbe zárt fenevadaknak, mert a falveremből menekülni 5947 2, 35| ki elkísértél viharokon, fenevadakon keresztül; ki utánam rohantál 5948 1, 4| ordított dühében, midőn a fenevadat barátjára rohanni látta. 5949 1, 4| addig megvívok ezzel a négy fenevaddal.~ ~- Igazán? - szólt Leonin 5950 1, 4| volt hurrát kiáltani.~ ~A fenevadtábor tömegestül elvonult a három 5951 1, 14| polgárok és katonák között fennáll. Itt mellettem sérthetetlen, 5952 1, 13| hírlap keletkezik egyszerre; fennhangzó nevű, büszke jelszavú hírlapok, 5953 2, 46| Plankenhorst család tagja, és annak fennhatósága alatt áll.~ ~- És Liedenwall 5954 2, 22| szalmaágyra, Richárd még akkor is fennmaradt; letette a fejét az asztalra; 5955 2, 36| dal maradt fenn.~ ~Ödön fenntartá a tüzet, hogy a közeledő 5956 1, 14| utcák és terek békéjének fenntartása iránt.~ ~A hatodik napiparancs 5957 1, 13| tudtul adatik, hogy a rend fenntartására a diákok és a polgárok a 5958 2, 40| melynek most már ő egyedüli fenntartója.~ ~Nem maradt hátra más, 5959 2, 28| jutalma. Az ígért helyet fenntartottam számodra. Azonkívül egy 5960 1, 15| kiszámított menekülési út van fenntartva azoknak számára, kiknek 5961 1, 3| magát a többieken keresztül, fenntartván számára azt a tiszteletet, 5962 2, 35| kitörülhetné életéből!~ ~Ó, mily fenségesnek tetszett előtte annak az 5963 2, 28| dohányzacskójábul, a régi familiáris fensőbbség hangján így szólt hozzá:~ ~- 5964 2, 33| emelkedett ki a fenyőerdők közül, fent buja pázsitszőnyeggel terítve.~ ~ 5965 2, 31| S ami, ha egyszer rá van fenve, le nem törülheti senki, 5966 1, 13| transzparentkapuk, s e fényár közepett felzendül a Rákóczi-induló 5967 1, 4| medencét egy alulról átható fényáramlat világítja keresztül, valami 5968 1, 4| keresztül, és azok mind vakító fényben ragyognak; ahány, annyi 5969 2, 26| világossághoz, szemeit annak fényébe meresztve:~ ~- Hát meghaltál? 5970 1, 17| veled; midőn boldogságod fényében úszni fogsz, fiam, emlékezzél 5971 2, 29| az utcáról eltűnni. Nehéz fenyegetések vannak ama nyomtatott sorokban.~ ~ 5972 1, 18| mintha minden órai haladásnál fenyegetőbb rémóriásokká magaslanának 5973 2, 27| még a szobából kimenet is fenyegetőzött; úgy látszik, kissé kapatos 5974 2, 22| megállj! - csikorgott, öklével fenyegetve Gergő. - Nem szárad ez énrajtam!~ ~ 5975 1, 15| azzal?~ ~Edit e röppentyű fényénél mohó sietséggel kereste 5976 1, 17| lámpa világát egy porcelán fényernyő enyhíté, azon a fényernyőn 5977 1, 17| fényernyő enyhíté, azon a fényernyőn volt egy nagyon ismeretes 5978 1, 17| hogy nagy szolgálataidért fényesen lész megjutalmazva. Bátyáid 5979 1, 14| zászlóját lobogtatni, fegyverei fényével a sötétség hidráit odúikba 5980 1, 15| fenyegetés nem használt, a fenyíték került rendre. Edit azt 5981 1, 14| tisztátalanság, a nyomor, a fénykerülő undor ennyi változata? Hol 5982 2, 35| továbbhalad, a villám távolabb fénylik; azután koromsötét lesz. 5983 2, 28| kitakaríttatja.~ ~Patent fénymáz a gazda házánál nem volt; 5984 1, 15| t! ~ ~Annál a süstörgő fénynél írta rá Fritz névjegyére 5985 1, 4| lekoppadt, nyalka koronájú fenyő állt itt-ott belőle, a többi 5986 1, 18| meredélynek vitt fel az út. A fenyőerdő ritkulni kezdett; helyét 5987 1, 10| végiglátható volt; e domb alja fenyőkkel körülültetve, miknek sötét 5988 2, 33| ivott este, arakot reggel, s fenyőmagot rágicsált napközben. És 5989 1, 18| friss túrót, csapra ütik a fenyőpálinkás csobolyót, azt sem kérdik, 5990 2, 33| vidékre. Kétoldalt sötét fenyőrengetegek képezik a tájkép rámáját. 5991 1, 18| voltak burkolva, s a nap fénytelenül izzott a láthatár lila szín 5992 1, 13| látta a Plankenhorst-házat fénytengerben úszva; erkélyén két óriási, 5993 1, 8| telve volt a legpompásabb fényűzési cikkekkel.~ ~Művészi alkotású 5994 1, 18| facsoportjai, a távolban a fenyvesek örök sötétzöldje, mik közül 5995 1, 1| lesz neki. A természet és ferde hajlamok sok rajongást oltottak 5996 1, 6| private Unterhaltungen". Az a ferdére festett képű duenna abban 5997 1, 18| üldözöttektől. Apraja-nagyja, férfia, asszonya szívesen látja 5998 2, 49| befolyását az alkotmányos korszak férfiainál, hogy gyámfiának előléptetését 5999 1, 15| lelkesítette kitartásra a férfiakat. Ah, barátom, nők nélkül 6000 2, 31| való a harci munka. Durva férfiaknak való az, kik egyébre jók 6001 2, 30| kedélyű, higgadt, tisztes férfiaktól, kik bizony meggondolják, 6002 1, 12| vérrel befecskendve; tisztes férfialakok társaiktól ápolva, kik széttépett 6003 1, 4| mondhatlan varázst ad a férfiarcnak.~ ~Mikor tizenkét óra után 6004 2, 26| Megölöm őket mind! Kiirtom férfiát, asszonyát az egész családnak; 6005 2, 46| az ifjú, önbecsének egész férfiérzetével.~ ~Plankenhorstné ajkát 6006 1, 4| tova a jégen párosával; a férfigyönyör égett arcaikon. Milyen magas 6007 1, 4| gyermekjátékot ráznának férfikézzel. Leonin odahajolt Ödönhöz, 6008 2, 21| volt az, gyermekkorukban, férfikorukban; a bölcsőben úgy virrasztott 6009 1, 16| puskaropogásnak vége van már; a férfiküzdés zaja elnémult mindenütt.~ ~ 6010 2, 32| Richárdé. Ritka ugyan a férfilátogató e háznál, de mégis megesik.~ ~- 6011 1, 6| Még eddig nem talált sem férfira, ki a küzdésben, sem nőre, 6012 1, 7| Beszél-e valakiről?~ ~- Minden férfiról szokott fecsegni, aki csak 6013 2, 23| találkozhatnak.~ ~Minden, mi férfiszívnek meleget ád, lobog most ereikben. 6014 1, 3| nagyon, hogy olyan dicső férfiunak könyeimel nem adakozhatam. 6015 2, 28| nekiállt ollóval, beretvával férfiúsága e büszke címerének, s levágta