IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
9020 2, 20| beáll kisdiáknak, s várja az instruktortól az engedelmet a lefekhetésre.~ ~ 9021 2, 39| bölcsőjéhez, s csitítva inté, hogy most pisszenni sem 9022 2, 19| többre nem telt. S a fő hadi intendáns mindennap más ismerőséhez 9023 1, 12| megindítását.~ ~Tormándyt ez intermezzo azonban még csak a periódusa 9024 2, 47| kell), tudatták vele, hogy internálva van Nemesdombra, s onnan 9025 2, 20| Zebulon magára veszi ezt az interpellációt, s azt mondja:~ ~- No, mi 9026 2, 27| minisztert, aki hallgat, mikor interpellálják, és egy képviselőt, aki 9027 2, 22| idején találta komolyan interpellálni, hogy fordítsa már visszafelé 9028 2, 20| mondja:~ ~- No, mi kell?~ ~Az interpelláló alakot ismerjük a régi kortesvilágból; 9029 2, 30| büntetés, nem bosszú, csak intés.~ ~A bombák nem gyújtottak. 9030 1, 17| bűbájos ajkára téve csókot intett felé.~ ~S azzal elsuhant.~ ~ 9031 1, 17| azután egész nyugalommal intézd el ügyeidet itt Bécsben, 9032 2, 46| hogy jövendő sorsa miként intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk. 9033 2, 49| egy új ágyat alapítok ez intézetben, s kívánom, hogy e szegény 9034 2, 32| fölkeresni a "meghalató intézetet".~ ~Mi az a meghalató intézet?~ ~ 9035 2, 32| búcsút vett a "meghalató intézettől".~ ~Mikor a falu alatt elrobogott, 9036 2, 20| érezte magát lekötelezve ez intézkedés által. Ő majd csak lőtávolon 9037 1, 12| ész által ki nem gondolt intézkedéseinek, amik, ha nem élő és emlékező 9038 1, 18| mindjárt lesz hidunk.~ ~Intézkedését rögtön foganatosították. 9039 2, 20| még fiatal ember.~ ~Ödön intézkedett is. Legutolsó megtelepedésük 9040 1, 17| detektív, policáj még nem intézkedik. Az nem megy olyan hirtelen. 9041 1, 14| hogy bölcs belátása szerint intézkedjék, egyszersmind felelőssé 9042 1, 17| többit okosságodra bízom. Intézkedjél, hogy a legnagyobb szerencsétlenséget 9043 1, 4| tulajdon épületében ilyen intézmény!~ ~Leonin mosolyogva inte 9044 2, 30| Fehérvári- és a Bécsi-kapu ellen intéznek rohamot.~ ~Az ostrom oroszlánrésze 9045 2, 28| milyen szépen el tudta intézni a menekülést oly világos 9046 1, 9| amiket el kell egymás közt intéznünk.~ ~Aranka a pamlaghoz vezette 9047 2, 20| jelentést, hogy mit hogyan intéztél el.~ ~Írásbeli jelentést! 9048 2, 32| sokkal rafinírtabb módon intéztetik el.~ ~Ahelyett hogy kínai 9049 2, 19| szellemével védi, sietteti, inti, buzdítja, őrzi imádott 9050 2, 28| kergettem?~ ~- Nem, csak rosszul intonáltam hangsúlyt; kérdeztem, hogy 9051 2, 22| Megapellálhatod, ha megkaptad, intra dominium. Itt nem parlamentírozunk. 9052 1, 3| úr egy üresen álló székre invitálja, s annálfogva őhozzá töri 9053 2, 36| addig valahová, amíg nem invitálják.~ ~- S addig lakjam a kukoricát, 9054 2, 27| Nagy vendéglátó barátsággal invitálta Szalmást a pálinkához.~ ~- 9055 2, 34| prédikálták azt a szószékekből. És invokálták a rögtönzött fegyverekre 9056 1, 12| mondanunk, mert nem kevesebbet involvált, mint a szatmári tizenkét 9057 2, 32| pórus érez, mintha csupa íny volna mindenik.~ ~S e bűzben, 9058 2, 28| ragadjon az én nyelvem az ínyemhez!"~ ~És attul a gondolattul 9059 1, 15| és inni; mohó étvágyat, ínyenc szomjat tettetni akkor, 9060 2, 33| szemlélete, melyet a muszka tábor ínyencei szeme láttára kifejtettek; 9061 1, 6| válasz nem lett volna egészen ínyére, míg Jenő zavarodottan harapott 9062 1, 6| náluk egy Sedlniczkyvel, Inzaghival, Apponyival találkozni, 9063 1, 17| hétesztendei határidőt, mint Jákob ipa; mihelyt ön oly állást tud 9064 2, 20| Aztán mikor lövöldöznek, iparkodjék olyan jó helyre tenni szert, 9065 1, 15| látatlan legyek. Hanem mármost iparkodjunk, míg jobban elő nem kap.~ ~ 9066 2, 27| betegen feküdtél.~ ~- Nem ir semmit! Ott van kinevezis 9067 1, 15| azokban egyes cikkek veres irallal aláhúzva.~ ~"Tűzbe velük!"~ ~ 9068 2, 22| hagyta a katonákat utánuk iramodni; tudta, hogy többet ér ebben 9069 2, 28| ármányos. Megtudtam. Utána iramodtam.~ ~- Hát maga kergette Szalmást? - 9070 1, 15| bajlódnak a politikával; irántunk meg éppen le vannak kötelezve; 9071 2, 49| nevelés szelídítheti, s helyes irány jellemzővé idomíthatja át.~ ~" 9072 1, 15| amik a nagy gót torony irányába vezettek. Süketnéma utcák. 9073 2, 30| gyermekei a szélrózsa minden irányából a hét halom városa felé, 9074 1, 4| engedik magukat az egyenes irányból kitereltetni eléjük kerülő 9075 1, 18| harcban elpusztítottak.~ ~Ide irányította csapatját Richárd.~ ~A puszta 9076 2, 23| mit tegyen ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc ágyúját, 9077 2, 22| gulyának, ráterelte a helyes irányra: sötét volt, köd is volt; 9078 2, 36| Ödön a kútgémek felé irányzá a lovat. Az is szomjas volt, 9079 2, 20| összeakadt, az egymással szemközt irányzott szállítmányok közt neki 9080 1, 17| történetesen ráismertem anyád írására, s így megmentettem a felbontástól. 9081 2, 48| hogy soha el nem szaggatom. Írasd be az összeget egészen!~ ~ 9082 2, 28| mindenféle urat kompromittáló írások voltak nála - folytatá Boksa, 9083 2, 28| maga az én nevemmel, és írassa le magát az útlevélben.~ ~- 9084 2, 32| melletti falra ákombákom írással valami van feljegyezve.~ ~ 9085 2, 23| sem volt, mint annak az írástudó trombitásnak, amit eltestáljon. 9086 2, 46| mérséklettel:~ ~- Minden irat a kezemben van, mely igazolja 9087 2, 33| más öltözetet kért; ami irata, málhája abban a szobában 9088 2, 24| alá veszem.~ ~- Megtalálod irataim között a felhatalmazást, 9089 2, 24| Esküdött. Minden unszoló iratára azt feleltem: "Találja ön 9090 2, 35| címezve.~ ~Aztán minden iratát, melynek nem szabad idegen 9091 2, 39| mellékletben odacsatolt iratok voltak Jenő levelei.~ ~Az 9092 2, 24| Tárcámban megleled az iratokat, amik utasítást adnak, hol 9093 2, 24| Azt meg fogod tudni az iratokból, miket tárcámban találsz. 9094 2, 25| megvédi őket Isten végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató 9095 2, 35| Meneküljön egy olyan embernek az irgalmából, akit addig legkevesebbre 9096 1, 2| meg, ha nem a te végtelen irgalmad a föld hatalmasát, midőn 9097 2, 26| Forduljon ön az ég irgalmához. Az Isten meg fogja önt 9098 2, 28| lehetnek.~ ~De mi legyünk irgalmasabbak Zebulon iránt, s nézzünk 9099 2, 33| borzas hajába, megcibálta irgalmatlanul a hajánál fogva az egész 9100 1, 14| magát. Az ördög fiának se irgalmazzon!~ ~"No, ez jó egynek."~ ~ 9101 2, 20| a jegyzékkészítésnek, az irgalom nem ismerő főkormánybiztos 9102 2, 28| vésztörvényszék elől az irháját. Éppen azzal mulattatá a 9103 1, 9| adorable mère." Ezt csak fiam írhatja nekem. A postajegy "Orsa", 9104 1, 15| oly sötét ne volna, hogy írhatnék egy szót a névjegyemre.~ ~- 9105 2, 25| hangot, a betűkkel le nem írható, szótagokkal ki nem fejezett, 9106 2, 27| látvány, mit az emberektől irigyelhetnek az angyalok, kik mint tudva 9107 1, 17| Baradlay családfő. Szép nő irigyelt férje leendsz. Felejthetlen 9108 2, 36| sonkából, kenyérből.~ ~Ödön úgy irigyelte ez embert, aki a legrettentőbb 9109 1, 9| láthatnak valakit, akire irigykedtek. Ha szép, ha jó, annál rosszabb 9110 1, 14| akar az égő krampampuliban irigylésre méltó szép halállal elveszni.~ ~ 9111 2, 20| drága mulatságból. Hogy irigylette annak a fiatalembernek a 9112 2, 35| milyen rosszul esik az. Irj bele nevet, mi neked tetszik.~ ~ 9113 2, 20| Libussanak, meg ujságot irja Pesten; van neki alkalmazás. 9114 2, 30| hallani a határozatot. Mit írjak az ülés jegyzőkönyvébe?~ ~- 9115 2, Veg| játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők 9116 2, 20| hát akkor minek az a sok irkafirka?~ ~Már hadjáratot is próbált. 9117 1, 12| világ, mikor nem tudta más irni, olvasni, csak káptalanba 9118 1, 7| kisasszony. Sürgetős levelet kell írnom a bárónőnek. Adhat kegyed 9119 1, 7| írószereket?~ ~Edit a bárónő íróasztaláról felhengeríté a művészi tolólapot, 9120 1, 1| magával többé, elhagyta az íróasztalt, s odarohant férje ágya 9121 2, 49| Nemsokára ismét bejött az iroda főnöke.~ ~- Te Palvicz! 9122 2, 19| Egy ügyvéd itthagyta irodáját, kardot kötött, s a legelső 9123 2, 36| ember vagyok, de ezt nem írom alá. Ilyenkor, mikor a győztes 9124 1, 10| sorokat - aláhúzta vörös ironnal.~ ~Idáig bevégeztetett!...~ ~ ~ 9125 2, 25| Várj csak!~ ~S azzal az iront kezébe véve, elkezdte a 9126 1, 1| kisasztalhoz, rajta van minden írószer. Írja fel ön, amit mondtam 9127 2, 22| szobába, tarsolyából elővette írószereit, s kiadta a bizonyítványt 9128 1, 7| bárónőnek. Adhat kegyed nekem írószereket?~ ~Edit a bárónő íróasztaláról 9129 1, 10| szobájába lopózott; elővette írótárcájából azt az emlékezetes iratot, 9130 1, 10| haldokló férje mondatolt írótolla alá, s a mai nap történetére 9131 2, 35| s az anyjához és nejéhez írottakkal együtt a kandallóban elégette.~ ~ 9132 2, 20| házasodhatik. Bolond poéta Benő, ki irta szerelmes verseket Libussanak, 9133 2, 28| szimbóluma; vassal soha nem irtott, fésűvel ritkán tépázott 9134 1, 15| Tagjait zsibbadás állta el az irtózat miatt.~ ~Palvicz Ottó visszatért. 9135 1, 13| neki a vésznek, melytől irtózott. Minden védőeszköz nélkül 9136 2, 32| nyomorultnak a sebes lábait. Az irtóztatót szenvedhet alatta.~ ~- Árt 9137 1, 12| elrontottuk, hogy eddig irtunk törvinyeket deákul; minden 9138 2, 28| maga útján kilép e gyepes irtványra, a túlsó oldali bozótból 9139 2, 23| mind a három találkozik Isaszegen, s ott egy országúttá egyesül. 9140 2, 23| az ütközet folyama alatt Isaszeget is felgyújtották, az utcák 9141 1, 11| lepakoljon kocsiról! El ne ejtsd iskatulát - hallja -, mert aba selyemruha 9142 2, 30| víznél igen nagy. Jártam én iskolába!~ ~Két óra múlva aztán Richárd 9143 2, 47| rendelte azt így. Legalább az iskolában azt tanítják.~ ~Csakhogy 9144 1, 1| gyászénekkart a debreceni iskolai énekkar képezendi. Semmi 9145 1, 11| huzavona falusi leguléjus s az iskolakerülő kántor. Ez az adminisztrátor 9146 1, 7| népies románcot énekelt iskolázatlan, de szimpatikus, csengő 9147 1, 17| szíveskedjék nekem megmondani, ismer-e erre nézve különbséget a 9148 2, 25| tizennyolc év előtti rémképekbőI ismerék. Akkor is oly kevéssé tudták, 9149 1, 11| fiziognómiakkal, kik nekünk ismeretesek, de idegenek.~ ~A nagyméltóságú 9150 1, 13| hordozása körrajzokban is ismeretessé tette őt. Rideghváry volt.~ ~ 9151 1, 13| öleléssel; hogy ismerősök és ismeretlenek előtt odadűljön a vállára, 9152 1, 15| vidékek ismerősei előtt - új ismeretlenekül.~ ~Ez a kép állt előtte.~ ~ 9153 1, 17| holnap?~ ~A saisi lepel ismeretlenének ezer nyelve van; a kérdezőnek 9154 1, 8| Richárd nem értette az ismeretség alapját. Egészen valószínűtlen 9155 2, 27| lesz; mert senki se nem ismerheti ram. Jol van. Is én ot hordtam 9156 2, 31| kezek nélkül, fej nélkül, ismerhetlenül.~ ~A híd mindkét oldalán 9157 2, 35| A másik felé valaki rád ismerhetne; de muszka nem látott soha. 9158 2, 25| arca. Ezekben a vonásokban ismerhetni reá.~ ~És az anyát nem zavarta 9159 1, 14| szabadságmozgalom intéző szelleme? Ismeritek ti ezeket a nőket?~ ~Fritz 9160 2, 40| fiait maga után hívja. - Ó, ismerj velem irgalmat. - Nem küzdök 9161 1, 15| Itt eszébe jutott, hogy ismerkedett meg Richárddal.~ ~- No, 9162 1, 14| jó barátok vagyunk. Most ismerkedtünk meg a barikádokon.~ ~- Az 9163 2, 20| valami régen látott arcot ismerne meg.~ ~Mentül közelebb értek 9164 1, 18| lakoma az magában is. Ki ne ismerné az ízét; mikor vadászaton 9165 2, 25| izenetet. Mármost hát hogy ismernéd meg ezekből az egyenes pálcákból 9166 1, 8| válaszolt:~ ~- De hát hogyne ismerném én kapitány urat? Nagyon 9167 2, 30| megadta magát. El kellett ismernie, hogy az ostromot kezdeni 9168 2, 20| jegyzékkészítésnek, az irgalom nem ismerő főkormánybiztos nem kegyelmezett. 9169 2, 27| mig azon ijcaka szekiren ismerös baratomhoz szomszid faluba. 9170 1, 2| engedni a számos nagy rangú ismerőknek, hogy a végtisztességtételre 9171 1, 17| Mikorra kívánja ön, hogy ismerőseinket értesítsük efelől? - kérdezé 9172 1, 5| ismertem rá a dominó alatt, ki ismerősének szólított. Te ezt mind tudod 9173 2, 28| megváltozottnak találta régi ismerősét. A viktóriadolmány, a rajthúzli 9174 1, 16| házkapukon át rokonaikhoz, ismerősökhöz, jószívű idegenekhez, átöltözni, 9175 1, 13| napon is tömve vannak a régi ismerősökkel; csakhogy zongoraszó és 9176 2, 36| Itt lesz már annak az ismerősömnek a lakása, akihez önt vezetni 9177 1, 17| nyomában.~ ~Egyszer aztán oly ismerőst is látott Jenő megérkezni, 9178 2, 38| tagjai senkit, de senkit nem ismertek itt.~ ~Az Eumenidák voltak 9179 1, 15| vártuk, asszonyom!~ ~- Rám ismertél, Pál, jó öreg?~ ~- Hála 9180 1, 14| jönnek a legjobb ötletek. Ők ismertetnek meg bennünket a reakció 9181 2, 40| vagyok. - El akartad veled ismertetni, hogy holtod után is megverhetsz 9182 2, 49| már belőle; csak egypár ismertető platina inggomb, mely bizonyítja, 9183 2, 30| egy kettétört rézpénz van ismertetőjelül akasztva.~ ~- Ahán! Főuram 9184 2, 38| EMBER, AKIT MÉG EDDIG NEM ISMERTÜNK~ ~Baradlay Jenő megjelent 9185 1, 2| a Nabukodonozor operábul ismerünk... természetesen ez alkalomhoz 9186 2, 21| összekeveredve, vezényszót nem is ismerve, egy zilált gomollyá váltan 9187 1, 1| nem fogom többé ön előtt ismételhetni. Legyen ön olyan jó, üljön 9188 2, 31| amit magamban sem akarok ismételni.~ ~- Ah! S te oly haragtartó 9189 1, 15| közel.~ ~- Ha a roham holnap ismételtetik, ezek itt benn estén túl 9190 1, 11| Mire aztán a vitéz had az ispánlaknál összetörvén minden evő- 9191 2, 35| horkolnak a lovászok; az istálló mögött hevenyészett szárnyék 9192 2, 32| Kaszáné egész az istállóig, az istállóbul nyílt egy sötét fakamra; 9193 2, 35| fakamrát, mely állt egy, az istállóhoz ragasztott deszkaszínből.~ ~ 9194 1, 4| A parton voltak a lovak istállói és egy egész sor kunyhó; 9195 2, 32| udvaron Kaszáné egész az istállóig, az istállóbul nyílt egy 9196 2, 22| pipázni is lehet, ami az istállókban erősen meg van tiltva.~ ~ 9197 2, 31| családunk büszkesége, anyánk istápja, hazánk reménye, mindnyájunk 9198 2, 32| mondanák annak a felesleges istenáldásnak: "Te kis síró-rívó portéka, 9199 1, 15| oda? Az kardod dolga és az Istené!~ ~- Úgy lesz!~ ~Richárd 9200 1, 11| melyek nem tetszenek a földi isteneknek ide alant!"~ ~Még Zebulon 9201 1, 17| el van rendelve.~ ~- Az istenért! - kiálta Jenő, helyéről 9202 2, 27| hanem Bacchust, a borok istenét.~ ~Élő megtestesülése a 9203 2, 30| Hogyan merünk mi ez órában az Istenhez imádkozni, aki maga is a 9204 2, 32| megnézném.~ ~Mely nyájas istenhozzád után búcsút vett a "meghalató 9205 2, 27| kitaszigal szilvasba: "Az istenirt, apuska, hol jársz itt? 9206 2, 23| mintha mindenki azt hinné: istenítélet ez! A két vitéz kardjára 9207 1, 18| Sohasem jártak ott lóval. S ez istenkísértő úton haladtak végig a huszárok; 9208 1, 15| egy ilyen gyermekszívben istenné tud nőni, adhatott neki 9209 2, 43| feje fölött a pálcát... "Istennél a kegyelem!" - Denevérszárny, 9210 2, 25| kilopnak valamit, ami része az istenség örök üdvének.~ ~Az anya 9211 2, 35| igazságtételben, az örök istenségben. Ödön kezében e fonal szakadt 9212 2, 34| mi hazánknak napját, a te istenségedet hirdető napot. Bizonnyal 9213 2, 30| átkozódásnál.~ ~Egy arcul ütött istenszobornak a némasága volt az.~ ~A 9214 2, 30| tombolás alatt, mellyel a harc istentagadó démona pillanatok alatt 9215 1, 12| követválasztas, micsoda istentelen nagy pinzbe kerül nemes 9216 2, 20| Egyék minden ember otthon. Istentelenség azt kívánni valakitől, hogy 9217 1, 13| utcaszögleteken.~ ~A messze látszó István tornyáról óriási lobogó 9218 1, 15| utcakereszttérbe.~ ~Ismét megtalálta az István-tornyot, most már jobbra maradt 9219 1, 13| torlaszviadalt várhatunk.~ ~- De isz én tudom, hogy nem várom - 9220 2, 36| visszataláljon.~ ~Boksa megterhelt iszákkal jött, általvetőjében duzzadt 9221 2, 36| kulacsot. A másik oldalából az iszáknak meg egy szőrgubát húzott 9222 2, 36| leemelve lovárul az általvető iszákot, kinyitá annak száját, s 9223 1, 4| védszere.~ ~Ödön lassítá az iszamlást, s amint a négy üldöző vadállat 9224 1, 4| kiabáltak elé; egyenesen iszamlott feléjük.~ ~Pedig azok teljes 9225 2, 36| figyelmeztet, hogy ott mély iszap a talaj.~ ~Milyen csodálatos 9226 1, 11| parádé, sietett, mint rák az iszapba, saját elementumába.~ ~Ott 9227 2, 30| örvény, melynek habja láng, iszapja parázs, fölötte vékony, 9228 1, 18| hömpölyögve rohant partjai közt iszapos, sárga hullámaival. Ez a 9229 1, 14| kezdenek homokot, hamut, iszapot hordani a lobogó szeszár 9230 1, 6| Én személyesen.~ ~- No iszen nem szükséges éppen ilyen 9231 1, 5| hogy azok is úgy esznek, isznak, ásítanak és horkolnak, 9232 1, 11| szemeinkkel látunk. Én nem iszom itt hiába - a közügyért.~ ~ 9233 1, 18| el lelküket. Zivatarban, iszonyatban melegíti még valami kebleiket.~ ~ 9234 1, 15| megtámadni - féltükben, iszonyatukban.~ ~Csak egyszer-egyszer 9235 2, 33| súlyosabb, végtelenebb, iszonytatóbb mondás?~ ~Lehet-e ennek 9236 2, 30| lőni Pestet!"~ ~Parancsa iszonyúan teljesíttetett.~ ~Estétől 9237 1, 4| ragyogott keresztül, fehéren, iszonyún; uralkodva a vihar rémei 9238 1, 14| következett, hogy "hocta iszten", s hogy a testvéri szövetkezés 9239 2, 27| vita; si est vita, non est ita".~ ~Lakása ott van abban 9240 2, 27| mind csak illúzió. "Étel, ital, álom. Boldogít e három." 9241 2, 30| miért indulnak újra meg újra Itália vénei és gyermekei a szélrózsa 9242 1, 4| egy poharat valami fehér itallal. Hanem abban a percben valaki 9243 1, 3| teletöltögeték különféle színű italokkal; s Zebulon engedte magának 9244 2, 27| adogatak be nekem itelt, italt spundlochon, míg cserepár 9245 1, 15| fogyasztja a chartreuse-t, és itatja vele soror Remigiát.~ ~Meglehet, 9246 1, 8| nagy karosszékből, melynek itatóspapirosból van már a feneke, mert a 9247 1, 4| mintha salétrommal volna itatva. Ilyenkor olyan nehéz, fojtó 9248 2, 48| Azért én az ördögöt nem úgy ítélem meg, mint más. Neki is joga 9249 2, 43| Vége.~ ~- Mi van az ítéletekben?~ ~- Halál.~ ~- Mindenkiében?~ ~- 9250 2, 43| szavaznak...~ ~Két óra... Az ítéleteket mostan írják... Nagy sietve 9251 2, 43| neki.~ ~Most olvassák fel ítéletét... Most fordítja arcát az 9252 2, 30| háztaposó küzdelemben, s az ítéletnapi viadalban meghasogatják 9253 2, 27| Igen izs! A haditörvinszéki itéletnapig.~ ~Ádám úr mosolyra csucsorított 9254 2, 43| fejgörcsös ember minden ítéletnek aláírja nevét. Tüzet lát 9255 1, 17| Annál rosszabb rájuk nézve. Ítéletük már ki van mondva, megpecsételve 9256 2, 36| kínzást még az ellenségem sem ítélhetne rám.~ ~- Mikor látta ön 9257 1, 5| hangon mondva:~ ~- Én nem ítélném önt el.~ ~- No, az Isten 9258 1, 5| nézze meg az úr, és legyen ítélő bírám; itt van az elmondott 9259 2, 30| amazokat; de a költészet ítélőbírái fel fognak menteni bennünket, 9260 2, 30| felelni a világtörténet ítélőszéke e kérdésekre, azt feleljétek 9261 2, 27| Csak úgy adogatak be nekem itelt, italt spundlochon, míg 9262 2, 38| mentek utána újból, és úgy ítélték el.~ ~Megtörtént, hogy egy 9263 2, 46| Én ma hajnalban halálra ítéltettem, s még azon órában kegyelmet 9264 2, 27| hazáig. Gondoltam, no marmost ithon vagyok. Szipen otthon! Amint 9265 1, 4| szédíték el a szép szemek, nem ittasíták meg édes szavak, titkos 9266 2, 27| Nagyot kanyarodtam erre. Itteneg vargabötűt csinyaltam fölfele. 9267 1, 11| be kellene fogatnunk, és itthagynunk a társaságot - véleményezé 9268 2, 19| dicsőségben!~ ~Egy ügyvéd itthagyta irodáját, kardot kötött, 9269 1, 11| orcapirulással emlegetett korcs ivadékai; bornírt, csökönös ósdiak, 9270 1, 4| után epedve; ezrei az apró ivadéknak tolongnak egymás hegyin-hátán, 9271 1, 6| hitelességgel, hanyadik ivadéknál szűnik meg ez a reagens 9272 1, 1| és nemzetek sorsa és az ivadékok teendője.~ ~E szerencsésen 9273 2, 43| Kiirtani azt a javíthatlan ivadékot, mely ha életben marad, 9274 1, 4| a két ifjú a kanyarulat ívén sikamlott végig, addig ő 9275 1, 4| kétrudas villába, melynek felső ívére csengettyűk vannak akasztva, 9276 2, 30| égen, mint hulló meteorok ívlettek végig a tűzfarkú bombák, 9277 1, 11| összetörvén minden evő- és ivóedényt, bejelenté nemes janicsári 9278 1, 13| túlfinom idegekkel, e minden ízében reszkető testtel, ez izgalombeteg 9279 2, 19| recsegve-ropogva minden ízeiben menekül ki az ellenfél karjai 9280 2, 33| nem fognak valami erősen izélni velük? (Nem merte az igazi 9281 2, 44| Plankenhorst kisasszony izenetére.~ ~Alfonsine rosszul tanulmányozta 9282 2, 44| önnek kegyelmet adott, azt izeni önnek, hogy ha Bécsbe feljut, 9283 2, 25| szokás írni, hanem amit izenni akarunk, ilyen keresztöltésekkel 9284 1, 17| legtávolabbról sem gondolt a rémnapok izgalmai alatt. Pedig bizony temetés 9285 1, 13| Fáradtan értek haza az izgalmas nap csatangolásaiból a szerető 9286 2, 37| Bevárja sorsát.~ ~Az ifjú nő izgalmát rettenetes volt naponkint 9287 1, 13| ízében reszkető testtel, ez izgalombeteg szívvel? És mit segíthetne 9288 1, 17| venni; kiknek küzdelme csak izgat, csak szomorít, aggállyal 9289 1, 12| Az elnök adminisztrátor izgatatlan kedéllyel ült cifra karszékében, 9290 1, 14| gyűjtötte őket csoportba; ki izgatja, ki uszítja őket a nyugalmas 9291 2, 38| megjelent Bécsben, s ott izgató beszédeket tartott a nép 9292 2, 20| szomszéd faluban reakcionárius izgatók jelentek meg, kik magukat 9293 1, 8| akasztva, azután megváltozik az ízlés, urak, asszonyságok elfelejtik 9294 2, 48| elkészítette a tésztaneműt. Oly ízletes volt minden, oly finom és 9295 2, 48| ebéd várta.~ ~De jól is ízlett! Richárd evett, mint egy 9296 1, 3| kandírozta; arcának minden izma el van szánva mentül több 9297 2, 22| összeölelkezett vele, Gergő már fogta izmos karjaival a derekát, a diák 9298 2, 35| Leonin marciális alakká izmosult a lefolyt évek alatt. Arcán 9299 1, 4| Termete karcsú, de ruganyos és izomtelt. ~ ~A szép ifjú, dacára 9300 2, 30| Kérdezzétek meg, miért sírt Izrael népe az asszír világcsodák 9301 2, 30| puni népnek Karthágó, az Izraelnek Jeruzsálem, a keresztyén 9302 1, 4| föld dögvészes párázatot izzadna magából.~ ~Szinte dél volt, 9303 2, 33| tűzgolyó, mely még az égen izzadni látszik, már nem a nap, 9304 1, 4| idegeik erejét; most már az izzadság csorgott homlokaikról, most 9305 1, 18| facsaró víz volt már az izzadságtól.~ ~- No, kapitány uram, 9306 1, 18| elvész, ha most tajtékzó izzadtan a jéghideg vízbe viszed.~ ~- 9307 1, 1| homlokomon nem a halálküzdelem izzasztja, hanem a rettegés, hogy 9308 1, 15| ajkamnak végsóhaja. ~ ~- Na ja!~ ~- S ha a vad szerezsán 9309 1, 11| omlatag fehér ruhában, fehér jácintokkal ékítve, a szemérem hamvával 9310 2, 33| colstokkal termetemet?~ ~- Jahahaj! Názáretbeli Jézus, ne hagyj! - 9311 2, 36| azoknak a kétségbeesett jajgatását hallva hurcoltassam el magamat, 9312 2, 30| nem kétszeres oka van-e jajgatni?"~ ~"Ha nekem, akinek semmim 9313 2, 45| szívtelen, oly hallgatag.~ ~S a jajkiáltó sorok, mikben gyászharang, 9314 1, 15| kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja 9315 2, 43| Pokolba valamennyi jajveszékelő asszonnyal! Ma nem akarok 9316 1, 4| közül.~ ~Csak Leonin nem jajveszékelt. Hirtelen megállítá magát 9317 1, 17| hétesztendei határidőt, mint Jákob ipa; mihelyt ön oly állást 9318 2, 28| ismerni, hogy soha szelídebb, jámborabb, szuplikánsabb protestáns 9319 1, 6| drótszigonyt, s kirántotta a jámbort a hüvelyéből. Akkora kis 9320 1, 6| mint valami új Parlagi Jancsi. Hisz az nem szobaleány, 9321 2, 32| földbül kiálló keresztek: a jangcsekiángi mocsárból kimeredő kajmánok 9322 1, 11| ivóedényt, bejelenté nemes janicsári haraggal, hogy "eb iszik 9323 1, 8| drágakövekből kirakott táblákkal, japán, kínai és etruszk vázák, 9324 1, 7| kivenni semmit.~ ~- Hát az jár-e körüle nagyon?~ ~- Vigyázok 9325 2, 26| népesülve. Az egész jövendő jár-kel és tolakodik benne. Nem 9326 2, 32| Kaszáné kétszerezve találta a járandóságot, s hálálkodni akart. Richárd 9327 1, 18| lépésnyire, s ha biztos a járás, visszakiált, azután mehetnek 9328 2, 29| Szép derült nap, és semmi járás-kelés az utcákon. A szokott zsibongás 9329 1, 14| visel és vékony bajuszt; járása, magatartása bátor, vidám, 9330 1, 18| találtál?~ ~- Ismerem az esze járását.~ ~- No, az derék volt tőled. 9331 1, 3| odafenn járnak, azalatt a járásbeli főbíró gondoskodand, hogy 9332 2, 27| szerette.~ ~Miatta lehetett a járásnak rossz szolgabírája, ő nem 9333 2, 27| völgybe, melyhez félnapi járással lehetett jutni igen rossz 9334 1, 15| maradni, hogy a cirkáló járat semmit észre ne vegyen, 9335 1, 7| a cselédet, nyomorultul járatják, akár egy szobaleányt; azon 9336 2, 29| zsibongás helyett a népes járdákon alig tévedez egy-egy magányos 9337 2, 25| szegezik szemeiket, ki ott járdal előttük fehér ruhában. Mintha 9338 1, 15| hátranézegetni, mert úgy járhat, mint Lóth felesége.~ ~Egyszer 9339 1, 17| helyreáll a régi rend. Odáig járhat-kelhet idebenn, akinek féltő az 9340 1, 4| Szmolenszk és Moszkva közt járhatatlanok az utak; akkora havak estek. 9341 1, 1| helyemet elfoglalhassa. Elébb járják ők ki az élet iskoláit; 9342 1, 4| hókeblű, tajtékvállú tündérek járkálnak, mint a mesevilág tengeristennőinek 9343 2, 43| fájdalmat. Fenn ült vagy járkált.~ ~Komornyikja mégis be 9344 2, 28| Valóságos akasztófaallé közt járkáltam" - így fejezi ki Zebulon 9345 1, 4| eresztéke csikorgott, az egész jármű reszketett, mintha gyermekjátékot 9346 1, 4| sehol egy szemközt jövő járművel vagy lovassal nem bírtak 9347 1, 13| ezúttal kifestetlenül ülnek, járnak-kelnek, s tekingetnek félve az 9348 2, 28| nem szeretném, ha egy úton járnánk.~ ~Szalmás még most sem 9349 2, 33| kolerátul félt. És benne kellett járnia.~ ~És aztán nem volt felőle 9350 1, 6| ilyen nagy pontossággal járnod el e megbízásban, mert hiszen 9351 1, 18| átjöjjenek. Azalatt mi félnapi járóföldet nyerünk előttük. Ha késő 9352 2, 28| ellenség?~ ~- Nincs kétnapi járóföldre.~ ~- No, akkor én leülöm 9353 2, 20| egész nap ki nem szakadnak a járókelők Zebulon kastélyából, mely 9354 2, 27| végén arra a kérdésre: "Járt-e itt ellenség, azt felelték. - 9355 2, 36| vannak. Az isten áldja meg jártában-keltében!~ ~S még egyet szelt a sonkából, 9356 2, 33| mosolygott e fölfedezésen.~ ~Jártában-költében mindig egy kocsiban utazott 9357 2, 28| folyását. Azt tudta régibb itt jártából, hogy ahol az a patak ered, 9358 2, 38| nagyobb rész; idegen név alatt jártak-keltek, rejtőztek ezeren meg ezeren.~ ~ 9359 2, 27| targoncaztam malatat, is jartam nyakig disznosagban, mint 9360 2, 46| hiszem, ön elég világbeli jártassággal bír ezt megérteni.~ ~- Teljesen 9361 2, 27| Nem nézett utána senki. Jártathatta az ujjait Zebulon a térképén 9362 1, 12| egy átokverő tekintetet jártatva végig az egész gyülekezeten, 9363 2, 49| Jöttek kis testvérek is idő jártával Károlyka mellé, és sohasem 9364 1, 14| önérzetteljesen a csapat élén járuló domborodott alak, valószínűleg 9365 2, 25| Ragály-e, dögvész-e vagy járvány? A föld betegsége-e vagy 9366 2, 19| hét alatt állított ki a jászkun főkapitány.~ ~Nem volt fegyver. 9367 1, 4| vannak, az két férfinak jatagánhegyre is kevés. Ezt már csak tréfára 9368 2, 33| theszbiai legyőzte az olimpi játékokban; tán gazdag özvegyet akart 9369 2, 26| szeretőinek koponyáit, mint két játéktekét. Ó, kedves Ottó!~ ~A hölgy 9370 1, 15| amiktől lelke haldokolt!~ ~Játszania kellett azt a szerepet. 9371 1, 7| mondhatja ki.~ ~- A te ostoba játszmád el van veszve - szólt Antoinette, 9372 2, 32| ma reggel annyi veszélyes játszmát játszott ki a halállal. 9373 2, Veg| ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját 9374 1, 11| kisasszonykam Adalgisa; akor jatszottak először Normat pesti teatrumban, 9375 1, 15| Gondold meg, hogy életünkkel játszunk.~ ~- Ó, hiszen annak örülök!~ ~- 9376 2, 21| a magyarokat az ellenség játszva. Elég volt tizenkét fontosaival 9377 1, 10| Ahogy kívánod, anyám.~ ~- Javainkra férfinak kell felügyelni. 9378 2, 48| Inkább magam szűkölködöm.~ ~- Javíthatatlan ember! Pedig már látja; 9379 2, 43| összeesküdtek. Kiirtani azt a javíthatlan ivadékot, mely ha életben 9380 2, 23| átszűrődtek; a som és vízi jávorfa éppen akkor kezdett virítani. 9381 1, 4| következik, s az már az ő javukra lesz.~ ~Hanem amint a bozót 9382 2, 30| alatt bizony semmit sem javult.~ ~Lothringeni Károly éppen 9383 1, 15| Ha ráírod: "Ma'm'zel, je vous aimais." ~ ~- Menj 9384 1, 4| vizahalászok nagy lékeket vágtak a jégben, miken át a halakat ki szokták 9385 1, 3| tutunk kivontatnyi sárból, jégből, mikor bivalyok elvigeztek 9386 1, 3| szakálla, bajusza deres és jégcsapos, ahogy azt a zúzmara odakinn 9387 1, 9| megeredtek a könnyei. Az aléltság jege ebben olvadt fel. Az úrnő 9388 1, 1| feloszlani, s soha vissza nem jegecül. Ez a mi nyolcszázados gyémánt 9389 2, 35| Ödön minden csepp vérét jegedni érzé ereiben, midőn szemei 9390 1, 14| zuhogott a kőzápor, mint a jégeső kopogása.~ ~Richárd szeme 9391 1, 4| odább, körmeik hasították a jeget, szántották odább akaratlanul; 9392 1, 4| szán ismét átszelve a Néva jegét, egy hosszú park végét elzáró 9393 1, 4| nem látom.~ ~Minden öltöny jéggé fagyott rajta.~ ~ ~ ~ 9394 1, 4| befagynak, vékony, üvegnyi jéggel, s egy ilyen lékbe Ödön 9395 1, 4| nádtul, s a vér tapadt a jéghez, könnyítette a futást.~ ~ 9396 1, 4| mély vízen át s a vastag jégkérgen keresztül alig derengett 9397 1, 4| felhordott sültet, süteményt, jégmedencében pezsgőspalackokat, s magukra 9398 1, 4| eszébe, mikor fejével a jégmennyezetbe ütődött, mely egyik parttól 9399 1, 4| mind valamennyi odatapadt a jégmennyezethez.~ ~Most lejjebb bocsátkozott 9400 1, 4| míg Leonin egy fölálló jégtábla mögé vánszorogva oda letérdelt, 9401 1, 18| havasokon, amerre az ormok jégtarajai világítanak.~ ~- Kapni-e 9402 1, 4| támadt: ellökte magát a jégtől. Nem volt szabad engednie, 9403 1, 4| volt mindannyinak a talpa a jégtül és nádtul, s a vér tapadt 9404 2, 27| bornak, a zöldségnek, külön a jégveremnek. A keleti és nyugati oldalon 9405 1, 14| küldték őt nagynénjei a jegyben járó év leteltéig.~ ~A leány 9406 1, 11| kegyetek üdvözlését magam és jegyesem nevében. Én a nemességet 9407 2, 48| mondás. Ezt már fel lehet jegyezni. "A becsületem sohase volt 9408 2, 32| volna azt a némbert, aki a jegygyűrűjét hordta.~ ~Richárd a hintóig 9409 1, 11| hazaérkezett külföldről, s keze még jegygyűrűtlen. Nemes vad! Érdemes a hajhára.~ ~ 9410 1, 11| arcszögleteit, s mély bölcsességgel jegyzé meg:~ ~- Ahonnan ő megjött, 9411 2, 20| megint neki kellett dűlni a jegyzékkészítésnek, az irgalom nem ismerő főkormánybiztos 9412 2, 30| Meglehet. Elcsapott jegyző volt Nemesdombrul.~ ~- Ah, 9413 2, 30| hidegen -, mert a haditanács jegyzője vagyok, s akarom hallani 9414 2, 20| bámulattal jegyzi meg.~ ~A jegyzőkönyv nagyon keservesen akar előrehaladni.~ ~ 9415 2, 31| megörökítette a városi tanács jegyzőkönyve, melyben azok most is olvashatók.~ ~ 9416 2, 30| határozatot. Mit írjak az ülés jegyzőkönyvébe?~ ~- Igaza van - mondá mindenki. - 9417 1, 12| kiontott vér tócsáival fedve, jegyzőkönyvek, szétszórt okiratok vérrel 9418 2, 30| Hanem Ödön elébb megírta a jegyzőkönyvet a mai ülés határozatáról. 9419 1, 4| Talán először azóta, hogy a jekatyerinogradi rabvásárló övszalagját kettévágta.~ ~- 9420 1, 4| kardal követte; az a rémséges jeladása az erdők fenevadainak, amit 9421 1, 14| itt-amott felpirosló lángok jeladására visszarobogott, már akkor 9422 1, 4| futott társai meghallják jeladását, s a hátulsók visszaszállingóznak 9423 1, 12| megyei őrség ott várt a jeladásra a szomszéd teremben, kivont 9424 2, 30| egyedül ráront arra a titkos jeladóra.~ ~A golyó kikerülte ház 9425 2, 34| In hoc signo vinces!" (E jelben győzesz.)~ ~Az ősz pap felragadta 9426 2, 34| egyszer.~ ~"A végveszedelem jele az égen!" - suttogák a babonások.~ ~ 9427 2, 34| napunknak dicsőségét mutatnák jeleid, akkor, ó, uram, ne lássam 9428 1, 17| mert vannak bizonyos titkos jelek az útleveleken, amiknek 9429 2, 34| Te, ki onnan felyül jeleket mutogatsz nekünk! Fegyvereink 9430 1, 11| leküzdeni. Minden tószt jelen- vagy távollevő személyekre 9431 1, 5| asztalmaradékot.~ ~Azonban mintha csak jelenésére érkezett volna, betoppant 9432 1, 11| szertartás, de ez egyszerű jelenetben volt valami olyan fennkölt, 9433 2, 30| sürgeték a vezért.~ ~Heves jelenetek fejlődtek ki. Legjobb barátok 9434 2, 30| ezt megtorlatlanul. ~ ~E jelenetet hirtelen félbeszakasztá 9435 2, 37| Eugen kormánybiztos úr.~ ~Jelenjék ön meg azonnal a pesti hadbíróságnál, 9436 1, 1| örökítettem meg nevemet. E néven a jelenkor átka fekszik, de a jövendő 9437 2, 38| utánamondták azt a vádlott jelenlétében.~ ~Azután kivezették az 9438 1, 13| sem vesznek, de melynek jelenlététől a beteg kedély pokolbeli 9439 1, 4| amiért a quadrille-ra meg nem jelentél, arsenicumot vesz.~ ~Azután 9440 2, 20| őket egymás után; átveszi jelentéseiket, meghallgatja panaszaikat, 9441 1, 3| bekecse oldalain - ami annyit jelentett, hogy mármost meg van kefélve -, 9442 1, 18| huszárlovak; máskor azt jelentette ez, hogy éjszakára abrakot 9443 2, 22| többi tisztekkel, mikor jelentették neki, hogy itt van egy szökevény 9444 2, 49| koholt összeesküvéseket jelentettél fel, míg végre kikergettek 9445 2, 27| sorja.~ ~Szalmás hallgatása jelenthette azt, hogy "kerülj csak a 9446 2, 29| az utcaszögleteken, azt jelentik a lakosságnak, hogy akik 9447 1, 15| hozzá:~ ~- Őrmester úr! Jelentsen be az ezredesnek. Hol van 9448 1, 15| házaik alul, ijesztő rémül jelenve meg más vidékek ismerősei 9449 1, 3| kevésbé sikeres szavait jeles költőinknek e helyzetre 9450 1, 4| zenekara a himnuszt kezdte rá, jeléül annak, hogy a nagyhercegnő 9451 1, 15| elmenni a Kanaánba? Én azt jeleztem, jönnek.~ ~Baradlayné még 9452 2, 23| merednek elő, az a hely, melyet Jellasics felgyújtott háta mögött, 9453 1, 4| valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad, 9454 1, 14| Annak, ki még e zsivaj jellegével nem volt ismerős, magától 9455 2, 19| híres hősök lettek. Csöndes jellemekből oroszlánok. ~ ~Még a rablók 9456 2, 20| papucs alatt van; ez az erős jellemrajz kiegészítése. Odakinn a 9457 1, 17| jövetelét szeles elhatározottság jellemzé. Egyenesen, minden tétova 9458 2, 41| Jenő komoly magaviseletének jellemzése volt ez elnevezésben, ami 9459 1, 12| ismeri a magyar gyűlések jellemzetes kedélyét, az emlékezni fog 9460 1, 15| kifejezésű vonásokkal, miken jellemzetessé teszi magát a szokatlanul 9461 2, 49| szelídítheti, s helyes irány jellemzővé idomíthatja át.~ ~"Magam 9462 1, 6| vitték; és mikor a hercegek jelmezbálokat adtak, azokból nem hiányzott 9463 1, 13| policeidirektorsági titkár. Már jelmeze elárulja a rossz világot 9464 2, 27| megtestesülése a boldog jelmondatnak: "Extra Hungariam non est 9465 2, 33| ezer emberre való új kórház jelölte.~ ~Ez az egy árnyéka volt 9466 2, 21| országút, olyan hosszan jelölték vércseppjeikkel a védett 9467 1, 13| szabadság, az új korszak nagy jelszavai nála nem találtak hitre. 9468 1, 15| küldöncnő elmondá az ismert jelszavakat az ezredesnek, s aztán figyelmezteté, 9469 1, 15| jelszóval? Hát van itt az én jelszavamon kívül még valakinek másnak 9470 2, 30| ostromlónak a spártai anya jelszavát kellett kalapja mellé tűzni: " 9471 1, 13| fennhangzó nevű, büszke jelszavú hírlapok, miknek neveit 9472 1, 18| tetején is, ahonnan a többi jeltüzet észrevették. Üldözőik már 9473 1, 18| rövid idő múlva kigyulladt a jeltűz annak a hegynek a tetején 9474 1, 12| haladó, emez a maradi párt jelvénye, s kérte a gyűlésterembe 9475 1, 17| kalábriaiját és egyéb vitézi jelvényeit pedig lepecsételve valami 9476 2, 29| gyönyörű piros-fehér-zöld jelvények a nemzeti címerekkel, miket 9477 2, 28| a szolgálattétel hűbéri jelvényét. Ha megteszi, elismeri a 9478 2, 34| látott a keresztben más jelvényt senki, mint egy rettenetes 9479 1, 18| vonalhoz, mely a March partját jelzé. Ott megálltak.~ ~- Látod! - 9480 1, 15| vérvilágot sziporkálva a jelző röppentyű a toronyból, ismét 9481 2, 41| kérdezőig.~ ~Azon a napon, mely Jenőre nézve utolsó naplemente 9482 1, 15| hallható suttogással.~ ~- Jerikó = Bécs; Raháb = a zárdafő; 9483 1, 15| akar a Gibeon. Átjönni-e Jerikóba, vagy elmenni a Kanaánba? 9484 1, 15| Honnan jönnek?~ ~- Jerikóból.~ ~- Ki küldi?~ ~- Raháb.~ ~- 9485 1, 18| Nem zúgolódott senki.~ ~- Jertek utánam! - monda Richárd, 9486 1, 10| a hátán.~ ~- Párducbőr? Jérum! Én még sohasem láttam párducot.~ ~ 9487 1, 7| örömet.~ ~...Ó, szívtelen Jezabel!~ ~Néhány nap múlva meghívást 9488 1, 4| Ödöntől nagy bók volt Jézára nézve, hogy háttal ült a 9489 1, 4| ma nincs számod? - kérdé Jézától Leonin.~ ~- Nincs. Ma egészen 9490 1, 9| leány kezét.~ ~És azután oly jóakaratú, oly éltető szelíd mosollyal 9491 1, 9| nyugodtan.~ ~- Tekintsd bennem jóakaródat, gyermekem, ki érted mindent 9492 2, 27| ne talalyanak. Magam izs job szeretem aztat. Inkab inkognito 9493 2, 27| totumfac! S úgy elitilnek, joban se kel.~ ~- Megapelláljuk!~ ~- 9494 1, 12| zöldasztalnak, sereglettek össze jobb- és baloldalrul, követve 9495 1, 4| szépségek odafenn? Hát nem jobb-e itt a pokolban?~ ~Jéza bámuló 9496 2, 27| nyert velük. Nem voltak jobbágyai.~ ~Mikor aztán kiütött a 9497 2, 20| tehettük azelőtt, mikor még jobbágyaink voltak; de most már a paraszt 9498 1, 11| éltetik. A falubeli hívek és a jobbágyak lehetnek azok.~ ~A külső 9499 1, 11| örömriadal nem a falubeli jobbágyok és hívek nyilatkozványa 9500 1, 12| áll gazdagsagom. Aztan ha jobbágyot felszabaditunk, akkor én 9501 1, 12| sokat nyertünk. (Éljenzés jobboldalon, derültség baloldalon.)~ ~ 9502 2, 23| bajtársaikat ellenségnek, jobbról Montenuovo dandára kartácsoltat 9503 2, 23| törnek utat a sudarak között jobbról-balról, s zúgva csapkodnak be a 9504 1, 15| Lia lia lia la!~ ~Még jódlírozott is hozzá, mint akármely 9505 1, 15| kell öltöznöd, hogy velünk jöhess.~ ~Baradlayné beszólította 9506 2, 33| elment, hagyta meg, hogy jöjjek ide; itt van egy halott 9507 1, 15| kívánt nekik nyugodalmas jóéjszakát! Hahaha!~ ~Baradlayné ahelyett 9508 2, 48| Jobb gondolatokra kellene jönnie. Jól van, no, nem szóltam 9509 1, 15| eltűnnöm. Nem jó volna-e velem jönnötök a legközelebbi faluig, hol 9510 1, 14| kérdéssel tisztába kell jönnünk; mert ha közre kell működnünk, 9511 2, 20| ugyanazért, mikor valami vendég jöttét akarja bejelenteni, elébb 9512 1, 17| meg volt ijedve Alfonsine jöttétől, ölelésétől és a mondott 9513 1, 13| hogy senki ne háboríthassa jöttével.~ ~Az utcai zaj, a fegyverek 9514 1, 10| gyűlhelye sok ismerősnek, akik jöttöd hírére fel fognak bennünket 9515 1, 18| a sziklafalról vissza, s jöttükben-mentükben minden golyó kétszer fütyült 9516 2, 30| folytonos puskatüzelés fogadta jöttüket; de mindaz nem tartóztatá 9517 2, 48| elmosogat, s kijövünk a jövedelmeddel.~ ~- Ez nem soká fog tartani. 9518 2, 47| elhúzódik, s addig minden jövedelmet, mely bárhonnan bejön, a 9519 1, 9| pénzért.~ ~- Az nagyon keveset jövedelmez.~ ~- Be fogom érni kevéssel.~ ~- 9520 2, 48| hogy mennyi az összes havi jövedelmünk? Összesen száz forint. Ennyit 9521 2, 49| rajta, hogy mit gondoljon ki jövendőjére nézve.~ ~E gondtul megszabadult, 9522 1, 2| számára, mely tőled várta jövendőjét? Igazán szolgáltad-e hazádat, 9523 2, 38| rettegett a hatalomtul, félt a jövendőtül.~ ~Rendes lakhelyétől messze 9524 1, 17| zavar, feldúltság látszott, jövetelét szeles elhatározottság jellemzé. 9525 1, 7| Nem is úriaskodott a későn jövetellel, inkább előreigazította 9526 1, 4| kötött, hogy a szemközt jövők bele ne ütközzenek. A kocsiban 9527 2, 31| ellenfél golyózáporát az utól jövőkrül felfoghatni; a szuronyok 9528 1, 14| végighaladt anélkül, hogy szemközt jövővel találkozott volna. Az apácák 9529 1, 5| görögül, hebraeusul meg jóformán arabusul is.~ ~- No, azokkal 9530 2, 47| hogy minden törvényadta jogairól lemond, mely szerint leendő 9531 1, 5| csak a huszárok kizárólagos jogát; sipkája büszkén lehúzva 9532 1, 5| úr pedig élt municipális jogával, és remonstrált:~ ~- Majd 9533 1, 12| viseltek oldalaikon, fiatal joggyakornokok ugráltak segélyükre az ősz 9534 1, 12| szenvedélyessé vált. Én élek elnöki jogommal, s az ülést feloszlatom.~ ~ 9535 1, 1| az emberek között, akik jogosan születnek - és jogtalanul 9536 1, 1| akik jogosan születnek - és jogtalanul világra jönnek. Ott megtanulja, 9537 1, 17| ki nem fosztott meg azon jogtul, hogy sorsának intéző keze 9538 2, 46| miként intézessék, a mi jogunk és a mi kötelességünk. Ön, 9539 1, 17| feküsznek. Hogy ott most minő jogviszonyok vannak, azt ön maga is tudni 9540 1, 15| valamiben érdekli.~ ~Evett jóízűen.~ ~Mikor kedvese főbelövéséről 9541 2, 27| vigünk van nekünk örökre. Jojcakat! Servus. Agyiő.~ ~Ádám úr 9542 2, 22| Ott aztán letelepedett, jójcakát kívánt a jó tiszt úrnak, 9543 1, 18| jókedvük is lett a fiúknak. A jókedv a lovakra is kiterjedt. 9544 1, 4| varázslatot, s Jézának azután jókedve lett. Künn a teremben hangzott 9545 1, 11| nagyon jól meg volt vetve a jókedvnek az ágya, Koppants Mátyás 9546 1, 18| E pompás tréfára még jókedvük is lett a fiúknak. A jókedv 9547 1, 18| Fiúk - mondta Richárd, jókedvvel fordulva huszáraihoz -, 9548 2, 24| azon a flastrom alatt egy jókora daganat, de azt már föl 9549 2, 27| senki se nem ismerheti ram. Jol van. Is én ot hordtam regel 9550 2, 27| Neugebäud udvarára, ahol olyan jóleshetik a biztos ellátás alatt levő 9551 1, 18| hogy legalább a lovaik jóllakjanak.~ ~- Hát valami embernek 9552 1, 18| mindenkinek, s legalább egyszer jóllaknia, hogy a továbbihoz ereje 9553 1, 18| most az is vendégség volt. Jóllaktak vele.~ ~Egy huszár a térdén 9554 1, 17| ez egyetlen, e legnagyobb jóltevőjének!~ ~Sohasem fogja neki e 9555 2, 32| való hóhér!") - hát ez egy jómódú kereskedőnének a kicsinye, 9556 2, 25| azok, melyek innen alulról jőnek?~ ~A Baradlay-kastély jelenleg 9557 1, 14| letakarni. Jenő is ide fog jőni. Én, úgy látszik, legrövidebb 9558 1, 17| Istent, áldásul fordítsa jóra a rosszat, s engedjen boldognak 9559 1, 9| lelkem, Arankám.~ ~Ilyen szép jóreggel-kívánással üdvözlé Szalmás Mihályné 9560 1, 10| szépségével bírna, s vetekedne jóságban az angyalokkal, és volna 9561 1, 17| Antoinette.~ ~Mely anyai jóságteljes kimélytelenségre Alfonsine 9562 1, 13| végig ezt a borzalmat? Mi jóslat, mi sejtelem költ szíve 9563 1, 11| félrevágta a nyakát. Ez veszélyt jósló tettetés.~ ~- Nem bantota 9564 2, 34| nekünk! Fegyvereink diadalát jóslod-e vagy elveszésünket? Biztatóul 9565 1, 4| Fiának még fényesebb pályát jósol. És végre tudatja vele, 9566 2, 22| az rökönyödött egy darab jószág volt már, sok fergeteget 9567 1, 6| hanem nyáron sohasem mentek jószágaikra, a holt idényt is Bécsben 9568 1, 11| ősi birtokukat elpazarolt jószágkeresők, becsületes atyafiaknak 9569 1, 2| mi anyánk...~ ~Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, 9570 1, 11| vivátozni. Azzal vélte a dolgot jóvátenni, hogy megpróbálja, vajon 9571 2, 22| a nagyságos urat ezért a jóvoltáért! Bizony olyan hű szolgára 9572 1, 11| nevezetességek; soha ki nem józanodó, rekedt torkú ingyenivók, 9573 1, 1| asztal végéig, már akkorra Józsa Gyuri történeteivel lett 9574 2, 32| téren, a három kapunál, a József-bástyán, az Úri utcán, az Országház 9575 1, 14| katonasággal egyesülni a józsefvárosi glacis-n, s mire fölnyergeltetett, 9576 1, 15| Bécs; Raháb = a zárdafő; Józsua = a tábornok; a Gibeonita 9577 1, 15| Raháb.~ ~- Kihez?~ ~- Józsuához.~ ~A főtiszt helyeslően 9578 1, 4| Ödönnel.~ ~- "I. szám. Don Juan au sérail." Ez igen jó tréfa. 9579 1, 13| mámorító csók között egy Júdás-csók is ejtetett, úgy ez bizonyára 9580 2, 47| hogy a nyájához tartozó juh Bécsben kelhessen össze. 9581 2, 20| ülésbe vetve egy szironyos juhászbunda.~ ~Amit a legjobban megbámult 9582 2, 22| amit kap. Hiszen van jó juhászbundája. Aztán, ami fődolog, odakinn 9583 2, 20| zsebedbe, s keríts egy jó juhászbundát, mert sokszor megeshetik, 9584 1, 18| beajánlotta a hadfiakat a juhásznak a további kalauzolásra.~ ~ 9585 1, 18| eledel nincs-e itt?~ ~A juhok odalenn a völgyben legeltek, 9586 1, 18| Richárd. A jámbor ember juhos gazda volt, élete alkonyán 9587 1, 18| olyanformán készül, hogy a juhtejet naprul napra egy edénybe 9588 2, 45| volt a család. Szokatlan júliusi hidegek jártak a lapályon; 9589 2, 34| békés időkben.~ ~Az 1849-i júniusban nem voltak Magyarországon 9590 2, 34| sem segített messze.~ ~A júniusi perihélia két napjából nem 9591 2, 30| kaphatják a mennyköveket, nem Jupiter kerül-e alul?~ ~Tíz nap 9592 1, 13| épületből. A nép betört; a Justitia-szobrot ledöntötték az épület homlokáról, 9593 2, 28| el hűséges ragaszkodásod jutalma. Az ígért helyet fenntartottam 9594 2, 30| minden csemegét; azokat jól jutalmazzák. A várkapuk homokzsákokkal 9595 2, 27| majd megkapják érdemlett jutalmukat, ami rájok nézve nem lesz 9596 1, 1| három nagy lépcső a magasba jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat 9597 1, 3| az, ami még neki eszébe juthat ezen felül.~ ~Rideghváry 9598 2, 35| ahonnan elfutott. Csak oda juthatna még egyszer vissza! Csak 9599 1, 4| tudták gondolni, hogy hová juthattak most.~ ~- Élsz-e? - kérdé 9600 2, 30| beszélhetett-e?~ ~- Nem juthattam hozzá. Most már a börtönbül 9601 1, 7| lépcsőtornácra ki kelle jutnia, be volt zárva s a kulcs 9602 1, 9| ajtókig, amiken be kell jutnod, hogy atyád szabadságát 9603 1, 4| valahova fedél alá kell jutnunk éjszakára.~ ~- Magam is 9604 2, 27| napszamos iletet. Eszembe jutota, hogy elgyüvök ide tehozad. 9605 2, 36| segéljen, tisztességesen jutottam mindenhez. Hanem magam sem 9606 1, 9| megmeneküléshez; katonai őrállomáshoz jutottunk, midőn egy rossz helyre 9607 1, 9| egymást; s nekem csak azt juttassátok osztalékul, ami szerelmetekből 9608 2, 20| merényletet kénytelen tudomására juttatni Anna úrhölgynek, hogy vendéget 9609 1, 17| véletlen azon helyzetbe juttatott, hogy egy éppen most megürült 9610 1, 6| szerepben, ami neki volt juttatva. Tetszett neki ez a fesztelen 9611 1, 3| akadályozandá Zebulont, hogy réshez jutván, ő is előre ne furakodjék, 9612 1, 14| Richárd ez ideig. Fekete kabát, sárga-veres-fekete vállszalaggal, 9613 1, 14| utazósüveg; ki frakkban, ki kabátban, és mindenkinek fehér szalag 9614 2, 28| Tömérdek írás volt nála kabátjába, még a csizmatalpába is 9615 1, 13| verve, mint egy palacsinta, kabátjának fél szárnya letépve, a hátán 9616 1, 8| meg nem tudja tőle. Pompás kabinetdarabok vándorolnak egyik gazdátul 9617 2, 36| vízlakó békakorsócska, a kábító bűzű zizon, a maszlagos 9618 2, 24| midőn Baradlay Richárd mély kábulatából felocsúdott.~ ~Úgy tetszett 9619 2, 32| pohár rosztopcsinnal leöntve kábulatát (ami ellen azt nagyon jónak 9620 1, 4| Nem volt sem fáradt, sem kábult.~ ~Igézet járt vele.~ ~S 9621 1, 17| emelkedik, s magát az idézőt is kábultan ragadja magával.~ ~Jenő 9622 1, 4| ha mosolyg, ha csábít, ha kacag, ha kér, ha gúnyol; és egyik 9623 1, 4| kacagott.~ ~Talán nem is kacagás volt ez?~ ~Azután nyers 9624 2, 27| hulljon belőle, s behemóti kacagásra ne nyíljanak szét torkának 9625 2, 46| téged el fog űzni, ki fog kacagni.~ ~- Énnekem, asszonyom? - 9626 1, 13| mint kiáltották ki az öröm kacagó sírása mellett oly nagy 9627 2, 27| komája hanyatt ne vesse magát kacagtában a pamlagon, mikor ezt nagy 9628 1, 17| kézszorításokkal fogadták; és kacagtak és nevettek, ahogy rég látott 9629 1, 4| cserkesz leányt, s azután kacagva ülteté le mind a kettőt 9630 2, 44| eléje, s a jóllakott bosszú kacajával vágta szívéhez e keserű 9631 2, 31| onnan kiált Ödönre diadalmas kacajjal:~ ~- Az nem járja, patrónus 9632 1, 17| Tehát egy divatleánynál, egy kacér teremtésnél alábbra becsüli 9633 2, 25| szürcsöli, s tán termetével kacérkodik a víztükörben; az öreg gím 9634 1, 17| híre ismerős világszerte, kacért, pazarlót, kérni fogom Istent, 9635 2, 20| manduláért a tortához; az udvaron kacsát, kappant üldöznek; minden 9636 1, 7| szedi arcát, szemébe nem kacsint, fejhajtva üdvözli; alig 9637 1, 6| hogy még csak a szemébe se kacsintott.~ ~Mikor éjfél után ismét 9638 2, 24| történt. A bajusza most is oly kacskaringósan állt kétfelé, mint két Arkhimédész-csavar. 9639 1, 4| gyöngyfüzérek fedték, a kaftán hosszan lelógó ujjai elöl 9640 1, 8| ül az ajtóban nagy prémes kaftánba burkolva; lábai elrejtve 9641 1, 8| boltja?~ ~Az öregúr a bő kaftánban leveszi lábait a nagy botosokkal 9642 1, 4| hosszú, bokáig érő perzsa kaftánkában, mely szorosan simult telt 9643 1, 4| pompájukban a délszaki tengerek kagylói, csigái láthatók, miket 9644 1, 15| mikor az álcázott nők a Kaiserstrasséra kijutottak.~ ~A lerehenfeldi 9645 1, 4| farkat alácsapva, ravasz, kaján vigyorgással pofáján.~ ~ 9646 2, 36| jók.~ ~Azután siskából, kákából kerek máglyát csinált egy 9647 2, 35| apostol is sírt, mikor a kakas másodikat szólt. Pedig " 9648 2, 20| négy órát. Hiú remény. A kakukk nem huhukolt olyan pontosan, 9649 2, 20| Mikor aztán az óra kettőt kakukkolt éjfél után, akkor legédesebb 9650 2, 20| rajta.~ ~Egy nagy, ketyegő kakukkóra volt a szobájában, mely 9651 1, 4| azokkal a megverő "malocchiok"-kal, megjuhászodva ül előtted, 9652 1, 17| Plankenhorst-házi kis szobájába, a kalábriaiját és egyéb vitézi jelvényeit 9653 1, 14| veté hátra fejét a tollas kalábriaival.~ ~- Igen! Egyedül. A mindenható 9654 2, 27| parázzsal, ott benn magasra kelt kalácsok sülnek; meg másik görbe 9655 2, 27| kemencét, megvizsgálja a piruló kalácsokat; ellenőrzi a rétest, beleszurkál 9656 2, 22| soha meg nem történt, vitéz kalandokkal, most, mikor igazi hőskalandot 9657 2, 27| ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal azért állt az ajtó mögé, 9658 1, 4| szeszélyes és furcsa alakjai. Kalapácsfejű, fűrészorrú, legyezőfülű, 9659 2, 43| csavarja a spanyol diadémot, s kalapácsokkal üti halántékait; ki forró 9660 1, 14| Az is ilyen kalábriai kalapban jár, nagy lebegő tollal, 9661 1, 11| kocsisoknak van; az a pántlikás kalaphoz illett volna nagyon.~ ~Zebulon 9662 2, 22| dohányzacskójába, belenézett a kalapjába.~ ~Aztán olyasmit mormogott 9663 1, 5| glacis-n, nézegetett a hölgyek kalapjai alá, s végtére eljövén a 9664 1, 13| tűzdelé a néphősök keblére, kalapjaira, és kötözte a fehér szalagot 9665 2, 36| gerillacsapat elzüllöttje. Kerek kalapjáról messze virított a veres 9666 2, 20| ebingük! Halálfej van a kalapjuk mellett; úgy híják őket, 9667 1, 12| és fekete toll díszlett a kalapok mellett; a szűr alatt ott 9668 1, 13| éljenkiáltása felelt szavára. Kalapokkal, kendőkkel üdvözlék vissza, 9669 1, 13| spion!", s abban a percben a kalapom ilyen lett, ni. Szerencsémre 9670 1, 14| sötétkék egyenruhás, kalábriai kalapos alakok töltötték meg e termeket, 9671 2, 22| Mi összeköttetése van a kalapzsírfüstnek a tulkok biotikai rendszerével, 9672 2, 36| hullámzanak a szélben. Annyi meddő kalász, mely tápláló magot nem 9673 1, 18| hadfiakat a juhásznak a további kalauzolásra.~ ~Ott találtak egy boglya 9674 1, 15| előrebocsáták egy harmadik gavallér kalauzsága mellett, ki eleve figyelmezteté 9675 2, 36| mindennek vége! Egy egész kaleidoszkóp volt a fejében tarka ábrándokbul, 9676 2, 25| országgyűlési disputa meg kaliforniai események; hogy a mamát 9677 2, 39| a cím szabályos irodai kalligráfia, kétszer aláhúzva e szók: " 9678 2, 33| közé. Alulról fölhangzó kallók és hámorpörölyök ütése hirdeti, 9679 1, 12| kékróka prémmel, ugyanolyan kalpag fejébe nyomva, fekete gémforgóval, 9680 1, 12| szántszándékból? - föltett kalpaggal lépett a terembe; úgy járult 9681 1, 12| közepett. Most aztán levette kalpagját.~ ~Eljárása igaz, hogy nem 9682 2, 30| védütegeit visszavonulni; a Kálvária-hegyről a sáncvédő gyalogságot a 9683 1, 8| hogy azt a szép képet a kályhába dobjam!~ ~- Hát mit csinált 9684 2, 48| főzőedénye volt s egy svéd kályhája a szobájában tűzhely gyanánt. 9685 2, 30| le a budai Halász téren a kamaraépület melletti lőporos toronyba.~ ~ 9686 2, 49| termeiben nincs helye egy nagy kamasz fiúnak. Szívtelen hölgy. 9687 2, 49| azt mondta, hogy ez csak a kamaszévek hozománya. Minden suhanc 9688 2, 48| Az kétmillió! Hanem kamat nélkül. Nekünk össze kell 9689 2, 32| összeget tett le, amennyinek kamatjából a gyermeket tartani és nevelni 9690 2, 48| kolostoráé legyen, s annak csak kamatjait élvezzék, amíg élnek, a 9691 2, 49| takarékpénztárban feküdt az, s a kamatok mindig hozzácsatoltattak. 9692 1, 13| órában, s lett megfizetve kamatostul; sok boldog élet első csókja, 9693 2, 27| érdemes a pénzt adni, mert a kamatot nem fizetné az adós; perlekedni 9694 1, 4| megőriz.~ ~Egy kis gömbölyű kámea volt az, gyöngyházból faragva 9695 1, 17| tárcának olyan kijózanító kámforillata van.~ ~Még csak fájni sem 9696 2, 33| prezervatívát hordott magával. Kámfort viselt zacskóban a mellén, 9697 1, 17| asszonnyal, hanem szobaleánya kamrájába tért be.~ ~Mamzel Betti 9698 2, 36| ráért leülni a kút alacsony kámvájára, s onnan bámulni a világba, 9699 2, 27| felhúzva forog a piruló kan pulyka, keresztülütve a 9700 1, 15| Jerikóba, vagy elmenni a Kanaánba? Én azt jeleztem, jönnek.~ ~ 9701 2, 33| vetni a Nebo hegytetőről a Kánaánba.~ ~Ez Magyarország!~ ~A 9702 1, 11| tálakat, késeket, villákat, kanalakat; s nem csinált magának fejfájást 9703 2, 20| ugyan maga meg nem mozdul a kanapéról; de a leányoknak egész nap 9704 1, 5| De én úgy tudom, hogy a kancellár nagyon fel van ellene ingerülve.~ ~- 9705 1, 17| sem tartozott. Az udvari kancellária, melyben ön azelőtt állást 9706 1, 17| kívánni, hogy egy megszűnt kancelláriának extra statum fogalmazója, 9707 2, 38| hiszem az, hogy az udvari kancelláriával együtt az ő állomása is 9708 2, 34| mondva az ítélet: ötszáz kancsukaütés és deportáció Szibériába.~ ~ 9709 2, 35| nejéhez írottakkal együtt a kandallóban elégette.~ ~Azután behívta 9710 1, 8| drágakövekkel kirakva, faragott kandallók, színes márványokból óragyűjtemények 9711 2, 20| komforttal el van látva. Kandallóterem, pipázószoba, zongoraterem; 9712 1, 3| ahogy azt a zúzmara odakinn kandírozta; arcának minden izma el 9713 1, 4| üldözéshez. Ezek az állatok kannibáljai!~ ~Annyi időhaladék mindenesetre 9714 1, 13| tüzérek a sárba dugták az égő kanócokat, s kimondták, hogy nem fognak 9715 2, 31| árkász a Dunába dobta a kanócot, s elfutott.~ ~Richárd még 9716 2, 47| ennek semmi nyoma a komjáti kánonban: aztán hogy megmutassa, 9717 2, 36| egy lovász átvette a lovak kantárait, s a két jövevény felhaladt 9718 1, 18| havasnak! - kiálta Richárd, s kantárján kapva paripáját, iparkodott 9719 1, 18| hátul, másikunk vezeti a kantárnál fogva, mindenki lován maradjon.~ ~ 9720 2, 35| lovai. Az enyim fel is van kantározva. Ráismersz arról, hogy a 9721 2, 36| is Boksa Gergő.~ ~- Tehát kantározzuk fel a lovainkat, és aztán 9722 1, 18| Mindenki vezette a lovát kantárszárán. Némelyiket vezetni sem 9723 1, 18| mezőváros. A hegyoldalon kanyargott fel egy út.~ ~Azon az úton 9724 2, 27| leszaladtam amoda. Nagyot kanyarodtam erre. Itteneg vargabötűt 9725 1, 18| nyomába szelve annak, ki kanyarogni volt kénytelen; itt a szántóföldeken 9726 1, 4| vonal. Míg a két ifjú a kanyarulat ívén sikamlott végig, addig 9727 1, 4| cihert kerülgetni kellett s kanyarulatokat tenni az árvafenyő bozótjai 9728 2, 21| sziporkát okádva hosszú kanyarulatokban, s nagyot pukkanva dobbantak 9729 1, 4| futást, mikor a Dnyeper kanyarulatot tett. A vén fickó nagy mérnök 9730 2, 31| mellére zuhanna, egy vörös káosszá felbomolva, mely süketít, 9731 1, 5| hogy a védelme miatt nem kap-e terciát.~ ~- De hát mit 9732 1, 14| vigye mezítlábos embereket kapacitálni.~ ~A fanatikus szabadsághősök 9733 1, 6| scheingefechtet, hol az ország első kapacitásai fognak megmérkőzni egymással, 9734 2, 20| Maholnap magunk fejhetünk, kapálhatunk, s pucolhatjuk a lovakat. 9735 1, 12| felszabaditunk, akkor én menjek kapálni mind az öt kisasszonyommal 9736 2, 35| felütve, ott a kozákok lovai kapálóznak. Ödön mindazt hallhatja 9737 1, 18| vonszolni át minden ijedező, kapálózó lovat a dobogó hídon. A 9738 2, 22| ráeresztette a markából azt a kaparékot az égő dohányra.~ ~Arra 9739 2, 31| tornász a hágcsón alulról kapaszkodik fölfelé, társainak hasmánt 9740 2, 24| vele, mint egy ős druida. Kapaszkodjál a karomba? Még szédülni 9741 1, 13| kísérőt, akinek karjába kapaszkodjék (rendesen kapott), s nyomukba 9742 2, 31| Várkert falszegvényeire kapaszkodnak fel egymás vállain, ahova 9743 2, 28| Egész rangbeli büszkeséggel kapaszkodott fel a saraglyába; ez hát 9744 2, 31| ostromlók egymás vállaira lépve kapaszkodtak fel, vagy szuronyaikat döfték 9745 2, 27| fenyegetőzött; úgy látszik, kissé kapatos volt; a hajdú vezette szobájáig, 9746 2, 30| Ha egyszer szorulni fog a kapca, akkor az utolsó órában 9747 2, 22| elkergetett a táborból, mint egy kapcabetyárt! De jó! Másutt is van még 9748 1, 8| készíté oda az ágyhoz gazdája kapcáit, és elpusztíthatlan flegmával 9749 1, 2| bajusza hegyét kunkorítgatta e kapcáskodó kérdésre, s azt mondá:~ ~- 9750 2, 36| olvas egy előtte kiterített kapcsos bibliából, és egy fiatal 9751 2, 20| menni, még az ágyúszóból is kaphat. Azt pedig az ő természete 9752 1, 8| eresztjük; az a legolcsóbban kaphatja, ami neki megtetszik, csak 9753 2, 30| egyszer a titánok is kezükbe kaphatják a mennyköveket, nem Jupiter 9754 1, 6| ezredemmel leparancsolnak.~ ~- Kaphatnál szabadságidőt, ha le akarnál 9755 2, 48| Összesen száz forint. Ennyit kaphatok az anyámtól. Most maga is 9756 1, 14| pálinkatenger közöttük állt, s nem kaphattak bele egymásba azon melegében.~ ~ 9757 2, 48| Annak nagy volt a díja. Egy kapitális! Mert ne higgyék azt, hogy 9758 1, 15| egyik fiával beszélni, a kapitánnyal. Csak hadd beszéljen! Ezt 9759 1, 14| úr, odanyújtva makráját kapitányának.~ ~- Gyújtsunk rá, fiúk! - 9760 2, 32| felvisznek a biztosok, a kapitányság összehívatja a dajkaságokat, 9761 1, 14| őexcellenciája. Hogy lehordta a kapitányt azért a lágyságért, hanyagságért, 9762 2, 36| szeret abban, hogy kinek kapituláljon és milyen állapotban. Nem 9763 1, 17| egy ütéstől, jó; ha nem, kapjanak másik ütést, és annyit, 9764 1, 15| olvasod ezeket itt? Honnan kapjátok ti ezeket?~ ~- Hagyjuk ezt 9765 2, 28| Debrecenben nyomják, onnan kapjuk.~ ~- Ah, derék! - kapott 9766 1, 4| míg a vén farkas dühödten kapkodta oldalba ügyetlen társait.~ ~ 9767 2, 47| pap - az öreg meghalt, a káplán elbocsátása pedig nem találtatik 9768 2, 47| espereshez, hogy hatalmazza fel a káplánt az elbocsátási engedély 9769 2, 22| kívánt a jó tiszt úrnak, a káplár úrnak és a többi nagyságos 9770 2, 22| hajcsárt a szolgálattevő káplárral, ki maga az istállóban ütött 9771 2, 28| ebédre nálam. Másutt úgyse kapna. Tessék kényelembe tenni 9772 2, 33| kedves barátját derékon kapná, s mint Dugovics Titusz 9773 2, 30| vagy megölném; ha sebet kapnánk, felgyógyulnánk, újra vívni 9774 1, 18| jégtarajai világítanak.~ ~- Kapni-e utat és vezetőt a havasok 9775 1, 4| Te, hiszen nincs ott más kapnivaló, mint kendergyárak és cukorfőzők.~ ~- 9776 2, 38| háromszáz gyalogból állt az; a kápolnai ütközetben magam vezényeltem 9777 2, 49| neked egy hatost adok, nem kapom meg a drágasági pótlékot, 9778 2, 27| bátyját már befojtogatták káposztalevélbe, s az már kibeszéli, milyen 9779 1, 15| katonának, ha én a lerehenfeldi káposztáskerteken át ott nem szököm ki az 9780 2, 20| tortához; az udvaron kacsát, kappant üldöznek; minden szobán 9781 2, 20| azért nevelje fel a legszebb kappanyokat, hogy azokat mással etesse 9782 2, 36| vége lett egyszerre! Az is káprázat volt-e csak?~ ~Az óriási 9783 1, 17| lelke egészen elszédült e kápráztató ajánlatra. Ez több, mint 9784 1, 5| jutott eszébe, hogy igazság, kápri volt az, nem szárdella. 9785 2, 28| megmaradni; pedig hiszen nem kapták meg Szalmásnál semmi levelét, 9786 1, 12| más irni, olvasni, csak káptalanba barát; orszagbiro neve helyett 9787 1, 18| közé ugrasson.~ ~A nyomába kaptató Palvicz rémülten rántá vissza 9788 2, 30| akar, s nyargalt kifelé. A kapuban összeütközött Richárddal, 9789 1, 15| három, mikor a lerchenfeldi kapuhoz közel értek.~ ~Mikor a pusztán 9790 1, 18| őket; megnyitják előttük kapuikat, szérűskertjeiket, térdig 9791 1, 18| ez. Le kell venni a malom kapuit, keresztülfektetni a cölöpökön, 9792 1, 15| idő, amikor a Baradlay-ház kapujában az én térdem lesz az, ahova 9793 1, 1| egyszer visszafordulva az ég kapujából, a csillagok útjából, megtért 9794 1, 14| szándékukban.~ ~Visszament a zárda kapujához, s bezörgetett rajta. A 9795 2, 33| Gyűlölettel csapta be Róma kapuját a kiűzött Coriolan, s mint 9796 2, 30| szétpukkanásukban. A nép ott állt a kapukban, és háromszáztizenhat dördülést 9797 2, 30| akartak minden oldalról a kapuknak. Égett arcuk a szégyentül, 9798 1, 15| élni mer, az kinn van a kapuknál, a vonalokon; ami élni retteg, 9799 1, 14| Felírjuk a falakra, felírjuk a kapukra, hogy ez az állam vagyona. 9800 1, 15| be magunkat.~ ~- Nálam a kapukulcs - szólt az asszony, s felnyitá 9801 1, 14| Edit ott volt!~ ~Ennek a kapunak az őrségét mindenkinek át 9802 1, 13| Kedves jó barátom - szólt a kapushoz, megcirógatva annak orcáját 9803 1, 13| marciális úr azután odalenn a kapusnál mégiscsak talált egy ócska, 9804 1, 15| az. Tudod, hogy a saját kapusuk a mi emberünk, s az híven 9805 1, 15| torlaszok előtt áll, saját kapusunk és inasunk is. Egészen magunkra 9806 1, 13| akinek mostan egy rossz kaputja van.~ ~- Nem rabol még a 9807 2, 33| síró gyermek tért vissza a kaputól, midőn kezében volt a bosszú.~ ~ 9808 1, 17| hogy a múlt hónapban nem kapván meg az anyjától küldött 9809 2, 23| volt a győztes.~ ~Minden kar úgy feszíté meg erejét, 9810 2, 35| dzsidást állítottak őrül, karabéllyal.~ ~Most azután Ödön érezte, 9811 2, 35| ketrecajtaja felé fordulva. Karabinja lövésre készen. A zápor 9812 1, 5| görög olvasó" - felel Pál úr karakán flegmával.~ ~- Az jó lehet - 9813 1, 9| megnyomott vonások, ez a férfias karakter a betűkben; ez mind...~ ~- 9814 2, 20| historia. Akarta elvenni rosz karakterű kisaszonyt. Nem engedet 9815 1, 4| üvöltést egy egész bestiális kardal követte; az a rémséges jeladása 9816 2, 21| Míg a halálra szántak kardala zengett, az országúton végső 9817 2, 36| békamilliárdok kerepélő kardalába, melybe beleszólt néha a 9818 2, 21| az esküt valamelyik opera kardalából, talán Beatricéből, s el 9819 1, 12| hallhatják idebenn jól a kardcsattogást, dulakodást, mégsem jönnek.~ ~ 9820 1, 5| csak sűrű lábdobogást és kardcsörgést, csattogást hall a feje 9821 1, 14| előre, ő még hazavágtat a kardjáért, pisztolyaiért, s majd azután 9822 1, 1| ön számomra választani. Kardjaim közül a platinaékítményest 9823 2, 29| huszár! Azzal a nemzeti kardkötővel! Már hogy tudott a feleségem 9824 1, 14| csoportot szétugratott, csak a kardlapot használva; hanem biz az 9825 2, 22| szabadba, nem használt nekik se kardlappal ütés, se dorongszó; félrelökték 9826 2, 34| segítsen.~ ~Az a kereszt - a kardmarkolat.~ ~És az sem segített messze.~ ~ 9827 2, 29| melyet önmaga kényszerített a kardmarkolathoz nyúlni.~ ~Hát a háta mögött 9828 2, 22| munkában egy karikás ötven kardnál. Három lovas sem lesz képes 9829 1, 14| egymást gyűlölnünk. A te kardodnak nem szabad a mi népünk vérét 9830 1, 12| letiporva s a vértől fecskendő kardokat a légben.~ ~Hanem a másik 9831 2, 36| aranypaszomántot, eldugom az erdőben kardomat, pisztolyaimat, s beállítok 9832 2, 22| alatta.) S még megfosztatott kardomtól, fegyveremtől, amit soha 9833 1, 14| nem katonás.~ ~Az érkező kardos alak egyenesen odasiet Richárdhoz.~ ~- 9834 1, 5| akarta hinni; ezen aztán kardra keltek, az egyik kapott 9835 1, 8| szemmel kutatott az ócska kardvasak között. Egyszer megpillantott 9836 1, 15| arra, hogy minden egyes kardviselőnek van egy anyja otthon; és 9837 1, 8| és márványszobrok, antik kargyertyatartók, művészi ezüst vert művek; 9838 1, 13| minden lámpát, rakják a kargyertyatartókkal együtt a nyitott ablakokba. 9839 1, 15| tartja ki eléjük a kettős kargyertyatartót.~ ~A háziasszony megcsókolja 9840 1, 12| hogy ha netalán a megyei karhatalom nem elég.~ ~- Tehát legyen 9841 1, 12| nyílását, honnan a fegyveres karhatalomnak kelle előtörni, honnan az 9842 2, 26| megérteni bűnrészesség a kárhozatban.~ ~Pedig ő értette azokat.~ ~ 9843 1, 13| legyen. Az eddigiért is kárhoztat.~ ~- De hát, istenem! Minek 9844 2, 40| riadt fel az egész világ kárhoztató szava e tények felett, hogy 9845 1, 17| egy lángész nem lehet arra kárhoztatva, hogy pályát veszítsen.~ ~ 9846 1, 11| a tálcáról. Két egyszerű karikagyűrű volt azon; nem újak, viselve 9847 1, 9| a leány, bal kezén a kis karikagyűrűt felmutatva az úrhölgynek. - 9848 2, 22| lesz. Ha én kieresztem a karikásomat, s utánuk eresztem a hóka 9849 2, 22| lovára, s eressze ki azt a karikást, s aztán eredjen utánuk, 9850 1, 11| latok sehol kisasszonykamat, Karikat; pedig már felöltözte putzba! - 9851 1, 3| homloka, melyen a bagósüveg karimája széles, veres nyomot hagyott, 9852 2, 28| nagyot ivott belőle a kalapja karimájából; megtalálta a szentképpel 9853 2, 27| kihörpölte, a szeme a pohár karimáján keresztül folyvást a Zebulon 9854 2, 22| kusztorájával vakargatta a kalapja karimájáról az avatag, zsíros piszkot, 9855 2, 23| ércabroncsot, mely felső karimáját tartá; hanem - ami oly sokszor 9856 1, 13| kötözte a fehér szalagot karjaikra, amiktől azok még őrültebbek 9857 2, 23| kettő egyszerre vágott.~ ~Karjának teljes erejével, szívének 9858 1, 8| tevé reszkető kezét Richárd karjára, s hamisan hunyorítva suttogá:~ ~- 9859 1, 11| ujját kék foltokkal dicsekvő karjáról, nagyot üt az asztalra, 9860 1, 4| fele.~ ~Azzal hirtelen két karjával egy öleléssel egymáshoz 9861 2, 28| van ám gallérjára meg a karmantyúira olyan széles újdonatúj aranypaszománt 9862 1, 9| fekete hímzett gallérkával és karmantyúval; fején gyászfőkötő; ennyi 9863 1, 10| ruhája lesz?~ ~- Tiszta karmazsinveres, aranypaszománttal, nyusztkalpag 9864 1, 12| itt rajta kívül még más karmester is van.~ ~Persze hogy van. 9865 1, 12| mintha az előadott operában karmesteri minőségben működnék, ki 9866 1, 6| mint egy cicával. Legalább karmolhatott érte.~ ~Richárd közelített 9867 1, 10| Majd meglássuk.~ ~Az anya karöltve vezeté fiát a szomszéd szobáig, 9868 2, 30| örvényből kikapaszkodókat; az a káröröm, mellyel Astaroth tapsol 9869 2, 35| hogy fülébe súghassa gúnyos kárörömmel:~ ~"Íme, az utolsó lépcső 9870 1, 4| elmerülni látta; összefont karokkal, fejjel fölfelé állva, csak 9871 2, 49| nő, és egész nap rossz!~ ~Károlykát nem kellett az ablakon keresztül 9872 2, 24| ős druida. Kapaszkodjál a karomba? Még szédülni fogsz az érvágástul.~ ~ 9873 1, 11| és pátosz, hanem virágos káromkodások adták meg. Mondattak hatalmas 9874 1, 18| leghátul, biztat, vigasztal, káromkodik, szidja az ördögöket; elesett, 9875 2, 20| mikor más becsületes ember káromkodnék, ők csak énekelnek, s mind 9876 2, 22| katona magyarul is. Különösen káromkodni. Az leghamarább megragad.~ ~- 9877 2, 22| kezet csókol, és a szenteket káromolja.~ ~- Hát miért szöktél el 9878 2, 35| őrizet alá!~ ~A segédtiszt karon fogta Ödönt, s kivezette.~ ~ 9879 2, 48| szegény embereket én meg nem károsíthatom. Ki akarom őket elégíteni, 9880 1, 8| vásáros érkezik, a nagy karosszékből, melynek itatóspapirosból 9881 1, 4| idején Szentpétervártól a Kárpátokig. Utazol, ha út lesz.~ ~- 9882 1, 9| visszanyerjed. Rajta leszek, hogy kárpótoljam mindazt, ami szenvedés miattunk 9883 1, 14| előrenyújtott ököllel, feszült karral fogta fel az ádáz csapást.~ ~ 9884 1, 8| rozzant bútorokkal: ócska karszékek, bicegő szekrények, megrakva 9885 2, 27| jól beleviselte magát, más karszéket, mint amit már jól kiült 9886 1, 13| visszaborzadt tőle. Az utcákat kartáccsal seprik most, a kövezetből 9887 2, 30| kartácslövéssel üdvözölte őket. A kartácsgolyók a házak falain pattogtak 9888 2, 30| értek, a két ágyú egyszerre kartácslövéssel üdvözölte őket. A kartácsgolyók 9889 1, 15| házak oldalait végigpaskolva kartácsoktól, a tetőket bombáktól áttörve 9890 2, 23| jobbról Montenuovo dandára kartácsoltat közéjük. Ágyúk kereszttüze 9891 2, 30| elrejtett ágyúkból pusztító kartácstüzelés üdvözlé a rohanó zászlóaljat.~ ~ 9892 2, 31| omladékain; a várfokról kartácszápor fogadja őket; vissza-, majd 9893 2, 19| legelöl Pahrendorfnál a kartácszáporral szemközt. A végén ezredes 9894 2, 30| Ami volt a puni népnek Karthágó, az Izraelnek Jeruzsálem, 9895 2, 30| Kérdezzétek meg, miért vágták le a karthágói asszonyok hosszú aranysárga 9896 1, 10| vagy, Ödön. Nem lettél te karthauzi!~ ~Tele a világ szép arcokkal; 9897 1, 15| Halljam.~ ~- Vidd el utolsó kártyámat Alfonsine-nak.~ ~- Ha tudniillik 9898 2, 22| ezredes a tanyán volt, és kártyázott a többi tisztekkel, mikor 9899 2, 19| küzdhomokon az egész százezer karú nemzetóriás, s karjait kétfelé 9900 2, 37| ütött ki. Erőfeszítéstek kárunkra vált. Elveitek le vannak 9901 1, 4| szájához emelt csigatülkéből karvastagon lövell fel a világoszöld 9902 2, 31| ékelve a Lánchíd-oszlop és a karzatfák közé; feje fölött az ég 9903 2, 21| megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával; 9904 1, 12| mégis jobb szerette volna a karzatrul nézni.)~ ~- Mi pedig be 9905 1, 18| nyárson, főzik jó sárga kásával, hordószámra hordják elő 9906 2, 20| ami csak fel van szerelve, Kassa felé; s az élelmezést is 9907 2, 21| Megverték a magyar hadsereget Kassánál nagyon. Szétverték a császári 9908 2, 27| Arra nekem hatalmam van. Kasszánál kifizetik. Akinek én egy 9909 2, 36| Van uraságodnak szép úri kastélya. Hazamegy, s ott egész rangjához 9910 2, 25| kisgyermekeivel elküldje körösszigeti kastélyába. Fiát, Jenőt utasította, 9911 2, 20| szakadnak a járókelők Zebulon kastélyából, mely fekszik egy felsővidéki 9912 2, 29| beépítve; nincsenek ódon kastélyai, mikhez rémmeséket költhetne 9913 2, 20| végezni onnan hazulról, az úri kastélyból, a bőrpamlagon heverészve, 9914 1, 18| dűlőút egy magányos úri kastélyhoz vezette őket.~ ~Az a kastély 9915 2, 25| mely nem tudni honnan jő; a kastélyon végighangzik; - egy nyögés, 9916 1, 1| melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat a vezérkapacitások 9917 2, 25| virágtól; valahol a fákon túl a kasza fenése hangozik; ott már 9918 2, 25| aratás; két kézre fogta kaszáját, úgy vágta a rendet. Ami 9919 2, 25| fenése hangozik; ott már kaszálnak is.~ ~Az egész Körössziget 9920 1, 12| fegyverekkel, s a szomszéd kaszárnya udvarán lábhoz tett fegyverrel 9921 1, 14| lakását a vámvonal előtti kaszárnyába.~ ~Komolyan katonának fogta 9922 2, 46| hogy menyasszonya egy éjt a kaszárnyában töltött a szeretőjénél, 9923 1, 14| azok társaságában élt; a kaszárnyaéletet osztotta velük, s a legszorgalmasabb 9924 2, 30| a sáncvédő gyalogságot a kaszárnyákba visszaűzte, s tudta a Gellérthegyről 9925 2, 19| el az ellenségtől. Elébb kaszával, puszta kézzel kellett kicsikarniok 9926 2, 29| mostani Lloyd (akkor nemzeti kaszinó) épületéig terjed. Ez udvarral 9927 1, 10| Szalmásné asszonyom a jámbor kasztellánt, hogy:~ ~- Ugye, vendéget 9928 2, 27| szobalyány rézsodrony virgáccsal kasztigál egy cinmedencében hófehér 9929 1, 15| talán nem is házakba, hanem katakombákba vezetnek.~ ~Egy lépés hangja 9930 2, 48| feleségének, milyen büszkén mondá Katalin cárnénak: "Látod, hogy el 9931 2, 33| tökéletesen sikerült.~ ~A katasztrófa, mely a kettős adag tartarus 9932 2, 36| embert, aki a legrettentőbb katasztrófában is megtalálja az átkozott 9933 1, 9| engedi többé felmenni a katedrába; már meg Bécsbe is fölcitálták. 9934 1, 8| gerezdes buzogányokkal egy kategóriába sorozva; - míg végre egy 9935 2, 36| csinált egy földbe vájt katlan fölött; abba belehajigálta 9936 2, 43| fejében forr, mikor ez égő katlanban agyveleje megfő, képes a 9937 1, 4| alatt bizonyosan lelünk katona-őrtanyát, egypár órai korcsolyázás 9938 1, 18| Nem bánom; hanem elébb a katonáid menjenek a lőtávolon kívül; 9939 1, 14| kérlek, vonulj vissza derék katonáiddal, s engedj engemet egyedül 9940 1, 17| város meg van már szállva katonailag, de polgárilag még nincs 9941 2, 21| ágyúk elé, úgy rimánkodott katonáinak, hogy ne féljenek az ágyúktól, 9942 2, 20| kenyeret akkor, mikor a katonáink feketét!~ ~Zebulonnak sehogy 9943 1, 6| nyolcesztendős koromig, amikor a katonaiskolába felhoztak. Biz én nem rajzoltam 9944 2, 31| honvédek.~ ~Előrefutott, katonáit maga mögött hagyva.~ ~Az, 9945 1, 14| Egész éjjel nyeregben ült katonáival együtt, s járta az utcákat; 9946 1, 18| tűzön-vízen keresztül, ahogy derék katonákhoz illik. Elfogadod a pisztolyt?~ ~- 9947 2, 27| egy nap verpflegskommissär katonaknak elfelejt kifizetni. Osztán 9948 1, 15| zöldséget, pálinkát árult a katonáknak, s úgy jutott be a városba. 9949 1, 13| olyan jó szíve van! Bíznák a katonákra!~ ~- Hát tessék odamenni! - 9950 1, 11| hogy a gyeplős kimustrált katonaló, az ostorhegyes sajnálja 9951 2, 27| van, mint minekünk; minden katonanak az eleje vas, a hatuja vas, 9952 1, 5| úri vendégeknek s magyar katonatiszteknek.~ ~Egy fiatal huszártiszt 9953 1, 5| schon bezahlt".~ ~("Annak a katonatisztnek hát mégis igaza volt! Az 9954 2, 28| Zebulon a legelső magyar katonával találkozik!~ ~Nem svalizsér 9955 2, 29| Nyugoti szél fútt, a híd kátrányos szalmával volt meghordva; 9956 1, 18| száraz gallyakkal, a maradék kátrányt ráöntötte, s azzal üszköt 9957 2, 20| kapitány; ott most nem is kell kaució. A Lacko, ki szemit vetette 9958 1, 4| álmodott valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb 9959 1, 5| forintos paripát, akin a nagy kavalkádon akarunk fincoltatni a hercegasszonyok 9960 1, 18| öntögetik, s azt folytonosan kavargatják, hogy meg ne aludjék. Rossz 9961 1, 18| látott, roppant kondérban kavargatva a fakóbarna liszttömeget, 9962 1, 14| tudni. A szél veszettül kavarja a port, szemetet, s vágja 9963 1, 18| sehonnan a völgyből nem kavarog fel füst; nem révedez fel 9964 1, 17| fordulva minden; még most kavaroghat a menekülni akaró elem alá 9965 1, 5| csinálni.~ ~De minthogy már a kávé ott maradt, nehogy kárba 9966 2, 29| mártogatott falatot falat után a kávéba, s rakta egyenkint a tenyerébe, 9967 2, 30| megszorongattam a torkát a kávéházban. Mind a ketten ismerjük 9968 2, 20| minden szobán keresztülhat a kávépörkölés illata, s az ajtócsapkodás 9969 2, 29| a szép paripának egy kis kávés kalácsot adnom? ~ ~- Hagyjon 9970 2, 29| félbehagyott reggelijét, a kávésbögrét és a kuglófot, s nagy gyönyörködéssel 9971 1, 3| alját is felhörpintve a kávéscsészéből, bámulva tekinte a hatalmas 9972 1, 6| festett képű duenna abban a kávészín szalüpben, az Blummenberg 9973 1, 11| fűzi magát, és hogy nyers kávét szokott rágni, amitől fehérebb 9974 1, 17| büróséfjét nem háborítja többé a kávézásnál, bérkocsit hozatott (ma 9975 1, 4| rosztopcsin, kétszersült és kaviárdoboz, teakatlan is tűzgerjesztő 9976 1, 15| keresztül menekülni, hegyes kavicsokon mezítláb elfutni, folyamnak 9977 1, 4| a vízfenékig, míg lába a kavicsot érte. Kereste víz mentében.~ ~ 9978 1, 4| a sok alabástrom nyak és kebel, ez a sok hozzád simuló 9979 1, 4| belészeretsz abba, aki nekem kebelbarátom, testvérem, annak odaadlak 9980 1, 15| sóhajtás száz meg száz elfúlt kebelből.~ ~"Nyergelj, fordulj!" - 9981 1, 17| lány könnyeitől még nedves kebele, szavai még fülében hangzanak, 9982 1, 17| repül az égen keresztül, s kebeléhez ölelve visz egy kis alvó 9983 1, 15| Baradlayné kezét, lihegő kebellel mondá:~ ~- Ott lakik a két 9984 2, 42| ütött, arra a csodaszép kebelre, melyben egy mennyország 9985 2, 49| Fekete láncon hordta azt keblében.~ ~És dicsőülten derengett 9986 1, 10| oldalról fogják próbálni kebledet. Rajtad áll, mit szólj, 9987 2, 27| hogy szorongattad anyai kebledhez azt a kis zsidó gyereket! 9988 2, 49| a fejemet, egyedül a te kebledre.~ ~- No, azzal volna még 9989 1, 18| iszonyatban melegíti még valami kebleiket.~ ~Már közeledik ismét az 9990 1, 3| nem talált az rokonszenves keblekre.~ ~- Csak ülj le, Zebulon. 9991 2, 27| gyereket ölembe, hogy szoptasam keblemen; hogy meglegyen illuzio. 9992 2, 39| szabad!~ ~Leghamarább tudott keblének tengercsendet parancsolni 9993 2, 20| csak az a halavány remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza 9994 1, 9| hozzád térek. Ha egy világgal kecsegtetnek is, hogy innen elmenj, itt 9995 1, 7| akármilyen unalmas mulatságokkal kecsegtettek is azok.~ ~Nem is úriaskodott 9996 1, 18| volt tűzve a félig sült kecskecomb, amit a nyársról leszelt. 9997 1, 15| rá vigyáznom, mint a vad kecskegödölyére.~ ~- Előrefutott a terembe, 9998 1, 18| most az árpakenyér is jó. Kecskéket vágnak a hadfiaknak, s kezdik 9999 2, 30| most már villogtak. Abban a kedélyállapotban volt, hogy okvetlenül szükségesnek 10000 1, 17| valami mégis úgy borongott kedélyén.~ ~Olyan volt az, mint ez 10001 2, 35| legsúlyosabban nehezült kedélyére: a megsemmisült hit emberben, 10002 2, 30| filozofálás is elmúlt a csizmadia kedélyéről, hogy hétköznapibb eszmejárásnak 10003 2, 26| említett hölgy különös derült kedélyhangulatban volt ma. Az utolsó annál 10004 1, 1| kényszerítve arra, hogy kedvében járjon azoknak, akiket ismét 10005 1, 15| Legyen olyan jó parasztos kedved. Léni, te Léni!~ ~Edit ígérte, 10006 1, 5| Plankenhorsték estélyére, tedd meg a kedvemért, beszélj a méltóságos főnököddel, 10007 1, 1| a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy a legjobban 10008 2, 23| szeretete. Most azzal betakarta kedvencét. És elment helyette meghalni.~ ~ 10009 1, 4| gyönyörű. Nem tudom, olyan kedvénél lesz-e Persida, mint szokott.~ ~ 10010 1, 17| lelkét igyekezett átlehelni kedvesébe. Arca lángolt, szemeiben 10011 1, 15| nyakába kerítve, kiment kedveseivel együtt a szabadba.~ ~Az 10012 2, 46| éjnek éjszakáján a táborba a kedvesemhez; ott töltöttem a szeretőm 10013 2, 47| édességeket, nevezzék egymást kedvesemnek, egyetlenemnek, és küldjenek 10014 2, 46| Remigia, hogy megszöktem, és kedvesemnél voltam. Itt van a vállamon 10015 1, 15| utcáit, hogy feltalálja kedvesének anyját, hogy annak lábaihoz 10016 2, 46| igaz. Igaz, hogy ott volt kedvesénél; de nem egyedül, hanem anyjával; 10017 1, 14| leteltéig.~ ~A leány is ráismert kedvesére, s egy pokolbul megváltott 10018 1, 6| más ember arcán gyöngéd kedveskedésnek fognánk nevezni.~ ~- No, 10019 1, 14| Ehhez ugyan egy csepp kedvet sem érzett.~ ~Azt mondta 10020 2, 36| most útra!~ ~A telehold kedvezett a bujdosóknak. A mocsár