IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
10021 1, 8| vette.~ ~- Ahén! - mondta kedvtelten a zsibárus. - Ön rátalált 10022 1, 13| Inkább nagyon is adakozó kedvükben vannak. Menjen csak le hozzájuk. - 10023 1, 3| jelentett, hogy mármost meg van kefélve -, az érdemes hazafi is 10024 1, 17| elolvassa, amit most Rideghváry kegyéből megkapott.~ ~Amint feltörte 10025 1, 6| még a szememet sem fogom kegyedhez tovább emelni, mint eddig 10026 1, 4| barátságomért, sem a cár kegyéért?~ ~- Nagyra becsülöm mind 10027 1, 6| rokonok leánya, csak így kegyelemből tartják. Aztán még egészen 10028 2, 24| tartásdíját, s a dajkanő kegyelembül tartja, mert anyja rég megfeledkezett 10029 2, 26| s a lovagias bán éppen a kegyelemdöfést indul megadni a visszavert 10030 2, 43| Hasztalanul jönnek hozzá ilyenkor kegyelemért, hasztalanul magyarázzák 10031 2, 38| melynek egy elhullatott kegyelemkönnye lenyomta volna a vér tengerét.~ ~ 10032 2, 43| igazságot! Hát az ő kínzója kegyelmez-e neki? Hát az ő tortúrájának 10033 2, 20| ismerő főkormánybiztos nem kegyelmezett. Zebulon az egyik ujjával 10034 1, 17| elűzött hatalom emberei?~ ~Kegyelmezni fognak-e azok vagy megtorolni?~ ~ 10035 1, 2| szenvedők könnyeit?~ ~- Nem!~ ~- Kegyelmeztél-e a meggyőzötteknek?~ ~- Nem!~ ~- 10036 2, 19| visszatérve a honn maradt kegyeseket megpillantá, sírva monda 10037 2, 29| örült neki, hogy az azt kegyeskedik megenni.~ ~Egyszer aztán 10038 2, 28| minden oroszok cárjának, hogy kegyeskedjék hazájuk négy fehér folyamának 10039 1, 17| Plankenhorstné malasztteljes kegyességgel. - Kívánja ön, hogy Alfonsine-t 10040 1, 11| Honfitársaim! Köszönöm kegyetek üdvözlését magam és jegyesem 10041 1, 16| irgalmaznak néki.~ ~Ó, a nők mégis kegyetlenek!~ ~És néhány perc múlva 10042 1, 14| lerombolták a mariahilfi vonalat, kegyetlenkedtek, gyújtogattak, a vámhivatalnokokat 10043 2, 20| ötödik Fülöp spanyol király kegyetlenségeiről, akiket a színpadról jól 10044 1, 9| gyermekem - szólt az úrnő kegyteljesen, de egész hidegséggel. - 10045 2, 44| beszélgetéssel, öngondolataival kéjeleghetett.~ ~A bécsi indóháznál ott 10046 1, 15| hogy ez az asszonyi lélek kéjelegni akart egy másik női szívnek 10047 2, 44| Alfonsine a bosszú gyönyörében kéjelgett, bosszújának épen maradt 10048 1, 14| talajnak, s amint a lecsapott kék-zöld lángok és a szürkevörös 10049 1, 4| Szemeivel, mik nagyok és kékek, sötét, hosszú pilláktól 10050 2, 30| parázs, fölötte vékony, kékes füstöt kerget a szél. Egyszer-egyszer 10051 1, 12| sötét granátszín mente, kékróka prémmel, ugyanolyan kalpag 10052 2, 25| után a buja zöld fű sárgul, kékül a virágtól; valahol a fákon 10053 2, 31| nap megfelelt rá.~ ~Amint keleten egy felhőhasadék alul kilövellé 10054 1, 13| napja.~ ~Száz új hírlap keletkezik egyszerre; fennhangzó nevű, 10055 1, 8| eltöltek, valami nemes dac keletkeztét érezte szívében, melynek 10056 2, 47| nyájához tartozó juh Bécsben kelhessen össze. Részint, mivel a 10057 1, 14| Olyan korán, amint csak kelhetett, elhagyta lakását, inasának 10058 2, 35| el volt az látva minden kellékkel; a legutolsó név rajta az 10059 1, 7| hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka.~ ~De milyen 10060 1, 11| üdvözlésére sietni.~ ~De még kellemesebb meglepetés vár reájuk, midőn 10061 1, 17| okmányt.~ ~Plankenhorstné a kellemetes meglepetés mosolyával olvasá 10062 2, 49| financiális természetű kellemetlenségei, hanem azokat a gyámatya 10063 2, 30| Hanem még ahhoz is napok kellettek, míg e nehéz, döntő lövegek 10064 2, 42| Itt van gyászruhád kelméje, varrd meg!~ ~És Edit megköszönte 10065 2, 23| tikkadt hadak új rohamra kelnek, a zászlók lobognak az esti 10066 1, 15| tudna aludni, ha föl nem keltenők, s este ilyenkor már alig 10067 1, 10| saját írása, Lembergből keltezve, melyben tudatá anyjával 10068 2, 27| vendég urak szobájába, hogy keltse fel őket, és mondja meg 10069 1, 7| Anyjának arca ki volt kelve a haragtól.~ ~- Azt gondoltad, 10070 1, 8| művek; tálak, szelencék, kelyhek, billikomok tűzben aranyozva, 10071 1, 4| akkor megcserélte a két kelyhet, s ismét habzásig tölté 10072 1, 17| ezt a színültig koronázott kelyhét az elíziumi gyönyörnek képes 10073 1, 15| s kísértem az ellenfél kémeit a kapuig. Csak azt tudnám, 10074 2, 27| ezalatt a tűzhely alatti kemence agyagtévőjét rakja körül 10075 1, 8| gyöngyös dohányzacskóm a kemencébe.~ ~- Hát mit csinált vele?~ ~ 10076 2, 27| szerecsendióval; megnyittatja a kemencét, megvizsgálja a piruló kalácsokat; 10077 2, 27| erdőbe, elbujtam miszígető kemencibe; ot meglapultam, míg Karika 10078 2, 29| körüle az a száz fekete kémény, mely most mindennap fekete 10079 2, 32| hogy ha a tűzakna a pokol kéménye volt, ez itt valósággal 10080 2, 24| csuklóját szorító kéz még keményebben zárult össze; az az elkomolyult, 10081 1, 10| megláttam, hogy a jobb oldali kémények is mind füstölögnek; fűtik 10082 2, 32| Ma bedugtam a lábamat a kéményén, mégsem kapott el. Nem félek 10083 2, 35| megköszönje?~ ~De hasztalan keményítette meg szívét.~ ~A lehetőség 10084 1, 6| Látom, te is jól ki vagy keményítve.~ ~A szegletes úrnak ez 10085 1, 2| sírnia.~ ~- Valóban igen keményszívű ember volt a néhai - viszonzá 10086 2, 37| szóért.~ ~- Nem, fiam. Én nem keményszívűséggel vádoltalak. Inkább azzal, 10087 1, 7| Antoinette vallató tekintettel kémlelt Edit szemeibe. Nem találta 10088 2, 28| van hajam szöszke, mint kender, tisztelendő atyaságé fekete, 10089 1, 4| ott más kapnivaló, mint kendergyárak és cukorfőzők.~ ~- Igazad 10090 2, 22| darab.~ ~- Most már becsülöm kendet! Pál úr! Adja a kulacsát, 10091 2, 24| a fejed körül ez a fehér kendő, olyan vagy vele, mint egy 10092 1, 2| arcáról könny nedvesítette kendőjét, s nyugalmat igyekezett 10093 1, 13| aki őt hallja; Alfonsine kendőjével lobogtat felé.~ ~Csak Jenő 10094 1, 13| felelt szavára. Kalapokkal, kendőkkel üdvözlék vissza, és ahány 10095 2, 43| Azután leült karszékébe, feje kendővel bekötve; úgy várta látogatónéját.~ ~ 10096 1, 11| lépett elő, és válaszolt kenetteljes hangon:~ ~- Amit az ég megkötött, 10097 1, 18| tombol a hegypatak, az egyik kengyel már a mélység fölött csügg, 10098 2, 23| vágott mind a kettő.~ ~A kengyelben fölemelkedve, a kardot egészen 10099 1, 15| néprománcból:~ ~Und ewig kennt das Vaterland und nennt,~ 10100 1, 4| impresszárió ismeri azokat a kenőcsöket, amik Árgus szemeit lecsukják; 10101 1, 18| huszár, az új mitológia kentauruszai ne tudnák, merre menjenek, 10102 2, 33| a derekára; a csizmájába kénvirágot hintett; a szobáját klórmésszel 10103 2, 27| sem szoktak; nincs az a kényelem sehol, ami otthon. Kártyázni 10104 2, 28| Másutt úgyse kapna. Tessék kényelembe tenni magát.~ ~És az egész 10105 1, 15| érezze magát ott mentül kényelmesebben. Évdíját fizetni fogjuk 10106 1, 3| azzal befészkelte magát kényelmesen a dezignált ülőhelybe, s 10107 1, 4| kaptak mindenütt, és minden kényelmet, ami pénzért valahol megszerezhető.~ ~ 10108 2, 27| volt; a lépcsőjárás nagy kényelmetlenség. A teteje zsindellyel fedve, 10109 1, 5| estély-bemondója? ~ ~Jenő kényelmetlenül húzódozva felelt:~ ~- Nagyon 10110 2, 36| egyet szelt a sonkából, kenyérből.~ ~Ödön úgy irigyelte ez 10111 2, 22| seregnek nincs egy harapás kenyere; hogy a gyalogságnak nincsen 10112 2, 20| elemózsiás tarisznyát: "Télen kenyeredet, nyáron ruhádat el ne hagyd!"~ ~ 10113 2, 20| magának egyet azokbul a kenyerekbül, vulgó prófunt, s azon kezdte, 10114 2, 20| egy sor társzekérre, mely kenyereket szállított a hadak számára.~ ~- 10115 1, 9| úgy keresném mindennapi kenyeremet, itt maradnék, nem mennék 10116 1, 12| fogadott szekéren, maga kenyerén, szalonnáján.~ ~Az ülés 10117 2, 20| másik gorombán. Egyik a kenyerét kereste rajta, másik a ruháját, 10118 2, 26| arasszal elébbre megy a kenyérhajdarabkák háta mögé, ezek mind el 10119 2, 26| azt legjobban.~ ~Kirakják kenyérhajdarabkákbul és cukordarabkákbul, hogy 10120 2, 26| szemközt a seregek.~ ~A kenyérhajdarabok a magyar ezredek, a cukordarabkák 10121 2, 19| felőle a nemzet, hogy aminek kenyérnek kell belőle lenni, abból 10122 2, 33| Zebulonra, mint a falat kenyérre. Azokat a felháborodott 10123 1, 1| emelkedjék. Nem kell őt hazulról kényeztetni, hogy tanulja meg felhasználni 10124 1, 1| Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerítem, én megidézem önt, hogy 10125 2, 20| lélekerő megfeszítésével kényszeríthetők, hogy le ne ragadjanak.~ ~ 10126 1, 1| elnyerni. Legyen mindig kényszerítve arra, hogy kedvében járjon 10127 1, 5| vagyok, nem mulatságból, de kényszerűségből jöttem ide Bécsbe. Ugyan 10128 2, 49| tudják, mit csináljanak vele. Kénytelenek lesznek más kórháznak átadni.~ ~ 10129 1, 5| mulatságból jött ide, hanem kénytelenségből; hát ugyan mondja el, mi 10130 1, 6| diskurálni, mert még belevágok a képébe! - förmedt rájuk Pál úr. - 10131 1, 5| szaladni.~ ~Jenő officiózus képeket csinált.~ ~- De én úgy tudom, 10132 1, 8| Hanem hát hol van az én képem? - sürgölé a dolgot Richárd.~ ~- 10133 1, 8| nem vágta be kend az én képemet is a zsidónál?~ ~Pál úr 10134 1, 5| ellenfelét?~ ~- Kapott egyet a képén keresztül.~ ~A pap elszörnyedt 10135 1, 5| keltek, az egyik kapott a képére egy vágást, akkor jutott 10136 1, 8| a Danaét kétszerte szebb képért sem, s ha még egyszer olyan 10137 2, 20| asszonyi kvalifikációra képessé tenni. E képességek között 10138 1, 17| döntő befolyást gyakorolhat. Képességeid feljogosítnak azon elővéleményre, 10139 2, 20| kvalifikációra képessé tenni. E képességek között legelső helyen áll 10140 2, 49| legutolsó szolga úr hozzá képest. Itt mindenki üti-veri. 10141 1, 1| debreceni iskolai énekkar képezendi. Semmi színpadi nóták. Csupán 10142 1, 12| égen, együtt egy dicskört képezők, melynek ragyogó neve "népfenség"!~ ~ 10143 1, 1| villámot és mennydörgést képeztek az összeölelkező elvbarátok 10144 2, 25| gyönyörködhetik benne.~ ~Ez az egy képlet, mely a tiszta gömbölyű 10145 2, 35| tűzvonalat rajzolva az álló képletek közé, nem mindenik hull 10146 1, 8| mesterség, megtudni, kinek a képmása lehet ez. Járnak a Porcelán 10147 1, 8| Mindenféle alakú és nagyságú képmások, hölgyek és férfiak, többnyire 10148 1, 8| Hanem hát mi lett annak a képnek a rámájával? Csak nem égette 10149 1, 8| elkezdé szétbontogatni.~ ~Egy képnél aztán Richárd felkiáltott:~ ~- 10150 1, 17| elbámulni az átlátszó fehér képre, arra az angyalra azzal 10151 1, 8| felelt:~ ~- Nincs arról a képről mit beszélni. Az nem eladó. 10152 1, 8| fényes hölgyek. Ezt a furcsa képtárt nagyon szeretik kutatni. 10153 2, 20| Eltávozott vidékébül mint képviselő, és visszatért mint alkormánybiztos 10154 2, 28| No, hát például az olyan képviselőket, kik nem jöttek el a debreceni 10155 2, 27| mikor interpellálják, és egy képviselőt, aki nem beszél, mikor rá 10156 1, 5| észreveszik rajtam. Nem képzeled, milyen rossz renomét szerez 10157 1, 17| Nem találja ki?~ ~- Nem képzelem, mit akar a bárónő mondani.~ ~- 10158 1, 17| koporsó uralgott egyszerre képzeletén. Most mindennek egyszerre 10159 2, 46| túlhaladták felfogását, képzeletét; amik alatt összetört erélye, 10160 1, 7| sokszor előhozza azt, és képzelgeti magában: "Vajon mi dolgom 10161 2, 28| azon megindult lefelé.~ ~Képzelhetni aztán azt a boldogságot, 10162 1, 5| volt az, nem szárdella. Hát képzeljen magának ilyesvalamit.~ ~- 10163 2, 49| kíváncsi kollégák.~ ~- Hát képzeljétek: megszaporodtam egy anyával!~ ~- 10164 2, 25| hírt, és azután rajzolni képzelmében a veszélyeket, amik utolérhetik!~ ~ 10165 1, 17| halandó ember a költészet képzelmének minden lehető borzalmaiból 10166 2, 20| haditudomány, mint az ember képzelné.~ ~Csak parancsolni kell, 10167 2, 34| kellett esni.~ ~Voltak forró képzelődésű emberek, akik azt hitték, 10168 1, 11| öregeket melegekké teszi: képződik a jobb és bal oldal, és 10169 2, 28| írd alá ezt az ívet. Ne kérdd, mi az. Csak írd alá! Láthatod, 10170 2, 25| kísértő arcképpel.~ ~- Azt kérded tőlem: "Mit tettél gyermekeimmel?". 10171 2, 28| szólt a fuvaros. - Nem kérdek többet. No, majd elviszem 10172 1, 15| fájdalmasan tekinte Editre, mintha kérdené: "Hát veled mi történik, 10173 2, 47| szólnak a házassághoz. És e kérdésben szép mutációkat és variációkat 10174 1, 17| Az volt hozzá a legelső kérdése:~ ~- Nem tud ön valamit 10175 1, 2| előtted áll, és rettentő kérdéseidre felel:~ ~- Segítéd-e a nyomorultat?~ ~- 10176 2, 25| ismét hallgatja a túlvilági kérdéseket.~ ~Talán amaz is hallja 10177 2, 30| világtörténet ítélőszéke e kérdésekre, azt feleljétek azoknak, 10178 1, 17| Szabad tehát a tegnapi kérdésemet újra feltennem?~ ~- Már 10179 1, 6| törülközőt.~ ~- De hát az én kérdésemre miért nem felelsz? - unszolá 10180 2, 46| tudatlan csodálkozással felelt kérdésére.~ ~- Kinek van elígérve?~ ~- 10181 1, 11| Köszönöm a tekintetes úr kérdésit. Hát csak megvagyok a régi 10182 1, 5| embernek pedig, akármit kérdez, feleletet ne adjon.~ ~- 10183 1, 2| nem ismerték soha.~ ~Ne kérdezd az előtted reszkető lélektől 10184 1, 2| mindörökké nem!~ ~És ha kérdezed a föld hatalmasától, ki 10185 1, 8| Én nem tudakozódom. Nem kérdezek én soha semmit. Hagyjuk 10186 2, 49| Nos, ki volt az? - kérdezék a kíváncsi kollégák.~ ~- 10187 2, 46| És Liedenwall kisasszonyt kérdezem, úgy van-e ez?~ ~Edit csak 10188 2, 30| gyújtogatja ott mégis?~ ~Ki kérdezné ezt, ki ügyelne arra e borzalmas 10189 2, 41| akkor ismét végigment a kérdezőig.~ ~Azon a napon, mely Jenőre 10190 1, 18| összpontosítva a szokottnál.~ ~Kérdezősködni nem lesz tanácsos. Itt senki 10191 1, 8| kapitány úr. Isten önnel. Nem kérdezősködöm. Az öreg Salamon sokat tud, 10192 1, 17| asszonyság, ki többször kérdezősködött utána a múlt éji órákban. 10193 2, 37| az éji lámpával kezében, kérdezősködve mindenkitől, nem hallottak-e 10194 1, 5| e szóra tetőtül talpig a kérdezőt.~ ~- Hát ma megint itthon 10195 2, 38| azután sok apró részletet kérdeztek tőle. Meg tudott mindenre 10196 2, 36| asztalíráshoz is folyamodtunk, s kérdeztük a kopogó szellemektől: mi 10197 2, 27| megállhatta, hogy meg ne kérdezze Zebulontul: "Hát a befenekelt 10198 1, 9| távoztam mellőle, míg meg nem kérdhetém tőle: ragyognak-e még csillagaid? 10199 1, 15| ki tudja, kinek szól e kérdőjel?~ ~És ez nem a képzelet 10200 1, 15| a fekete égre a világító kérdőjelet; ki tudja, mely távol levő 10201 1, 15| vérfényű röppentyű, lángoló kérdőjelt rajzolva az égre; ki tudja, 10202 2, 36| puszta volt.~ ~A nyári hő nap kéreggé aszalta a föld felszínét; 10203 2, 30| Egyszer-egyszer egy kis forgatag kerekedik benne, s az olyan magasra 10204 2, 35| mint bevárták Róma atyjai, kerekes székeiken ülve és menekülésre 10205 2, 42| s villogó nagy szemeit kerekre felnyitva, e szókat súgá 10206 2, 36| zöldjével.~ ~Útnak nyoma sincs, kerékvágás nem látszik.~ ~Ödön ráért 10207 2, 31| várparancsnok megmondá Budaváros kérelmi küldöttségének, hogy ha 10208 1, 1| elhagyni soha; az számon kérendi öntül minden reggel, minden 10209 2, 21| utánaindultak a szétriadt tábornak, kerepelő süstörgéssel, sziporkát 10210 2, 36| vegyült a békamilliárdok kerepélő kardalába, melybe beleszólt 10211 1, 15| gyalázatos halállal! Siess! Keresd fel! Válassz számára valami 10212 1, 17| el ne felejtkezzél az én kérésemről. Lásd, én siettem hozzád 10213 2, 24| rátaláltam. Éveket töltöttem el a keresésben. Egyik lába nyomocskáját 10214 1, 15| számra ráakadjon.~ ~Folytatta keresését a sötétben.~ ~Úgy tetszett 10215 1, 15| lármát sem lehetett ütni a keresésével.~ ~Már pitymallott, mire 10216 2, 27| kiterítvén az asztalra, nagy kereséssel rátalált benne a megye székvárosára.~ ~- 10217 1, 16| eltitkolni, hogy mikor jön keresésükre a vaskezű győztes, azt mondhassák: " 10218 2, 24| falusi dajkaasszony, kinek keresetmódja ez, gyakran eljár az asszonyához 10219 2, 38| tette. Talán gyanúja volt.~ ~Keresgélt a félretett vádiratok között. 10220 1, 6| spion, aki valaha titkokkal kereskedett; különben igen szeretetre 10221 1, 15| némber s a gazdátlan eb kereskedik ottan.~ ~Hanem a zivataros 10222 2, 32| hóhér!") - hát ez egy jómódú kereskedőnének a kicsinye, akinek derék 10223 1, 4| fejével mintha lábai előtt keresne valamit. A kozák maga a 10224 2, 24| utasítást adnak, hol kell keresned a személyeket, akik tovább 10225 1, 9| valamely gazdához, s úgy keresném mindennapi kenyeremet, itt 10226 1, 10| közé, hogy egymást föl ne keresse?~ ~- Ó, én drágám... ó, 10227 1, 17| házmesterhez, megtudakolni, nem kereste-e őt ugyanazon asszonyság, 10228 1, 10| számodra egyet?~ ~- Azt hiába kerested, anyám.~ ~- No ne mondd - 10229 1, 17| volt. Három nap hasztalan kerestelek; aztán felhagytam a reménnyel, 10230 2, 46| testvérem gyermeke volna. Kerestem a fiút, és rátaláltam. Megtaláltam 10231 2, 27| Valamennyi leányának mind ő a keresztanyja.~ ~- Hozta isten, kedves 10232 1, 12| mennydörgött rá vissza Tormándy, s keresztbe fonta a mellén karjait, 10233 2, 32| kicsiny, fehér, kék, zöld keresztecskék jeleznek. Ezek az apró, 10234 2, 32| az apró, földbül kiálló keresztek: a jangcsekiángi mocsárból 10235 2, 46| anyának minden levele. A keresztelőlevél. Odadobhatom azt annak, 10236 2, 24| után fedeztem föl. Itt egy keresztelőlevelet. Amott egy dajkát, egy iratot, 10237 1, 14| beszélj a fejedelemasszonnyal. Keresztények, szent szüzek, nem akarhatják, 10238 1, 8| sarlótőr és gyilokkapacs, a kereszthadak nehéz fegyverzetei, s a 10239 2, 30| szállítani a Duna-parti keresztházakon át.~ ~Ezeknek a védelmére 10240 2, 19| herézis. Szent volt e harc keresztnek és csillagnak.~ ~S a költő, 10241 2, 46| beleegyezett?~ ~- Ne hívja ön keresztnevén, uram! Az nagy szabadság. 10242 2, 25| amit izenni akarunk, ilyen keresztöltésekkel felvarrjuk egy zsebkendőre. 10243 2, 30| ezernyi ezer mérföldnyire, egy kereszttel mellén, egy vassal a kezében, 10244 2, 30| menekültek ágyúikkal a váratlan kereszttűz elől, a közeledő zászlóalj " 10245 1, 7| kapitány.~ ~Mind a két hölgy kereszttűzbe vevé Edit arcát. Hasztalan. 10246 1, 14| utána.~ ~Hanem az üvöltésen keresztülcsengett a lovasság trombitahangja, 10247 2, 20| egy szikrája leesik, az keresztülég a bőrön, húson és csonton; 10248 1, 12| erélyes tiltakozást akart keresztülerőszakolni az alkotmányellenes adminisztrátori 10249 1, 11| ez a pap hanyatt-homlok keresztülesett, az ő fejében ért meg eszmeképpen; 10250 1, 18| kell venni a malom kapuit, keresztülfektetni a cölöpökön, s mindjárt 10251 2, 44| ott várta hintaja. Sietett keresztülfurakodni a tömegen, hogy első lehessen, 10252 2, 35| azt kifeszítette, a résen keresztülfúrta magát. Azon át a hevenyészett 10253 1, 15| megszöktem, elrohantam, keresztülfutottam a városon; sötét volt, mégis 10254 2, 36| hatolni, hogy annak rejtekein keresztülgázoljon.~ ~Boksa ismerte már azon 10255 1, 14| hátralevő borszesztócsán keresztülgázolt, s ahányat lép, minden lábnyomán 10256 1, 7| ott a falon az ifjú vállán keresztülhajolva a kárhozat szóváltását folytatná 10257 2, 43| nyögése, hörgése, feljajdulása keresztülhallatszott a kettős ajtón.~ ~Plankenhorst 10258 2, 20| üldöznek; minden szobán keresztülhat a kávépörkölés illata, s 10259 2, 23| végtől-hosszig égnek, azokon ágyúval keresztülhatolni lehetetlen.~ ~Az ütközet 10260 1, 4| néha mind a hárman egymáson keresztülhemperegtek, s olyankor összemarakodtak 10261 2, 27| mert azt hegyen nem lehet keresztülhozni.~ ~- Hát akkor sok pénze 10262 1, 18| kénytelen; itt a szántóföldeken keresztüli futtatásban nem állta ki 10263 1, 15| Ah! Hogy tudott az keresztüljönni az ostromzáron?~ ~- Merész 10264 1, 18| megvilágítá, amelyen éppen keresztüljöttek.~ ~Richárd távcsövével kiveheté, 10265 1, 15| adta fel Editre; derekát keresztülkötötte kockás gyapotkendővel, a 10266 2, 32| a gerendákon kellett még keresztüllépdelnie, hogy eltaláljon arra a 10267 2, 26| poklon, még a vakságon is keresztülsötétlik, s azáltal lesz láthatóvá, 10268 2, 25| márványkockáira, amint a nap keresztülsüt rajtuk.~ ~A veranda egyik 10269 1, 15| s az emeletek padmalyait keresztülszaggatva.~ ~Valahol egy hosszú utca 10270 2, 23| keresztülvágni.~ ~Palvicz Ottó kardja keresztülszelte Richárd csákóját, az ércabroncsot, 10271 2, 28| egy másik út által lett keresztülszelve, mely a túlsó völgyből más 10272 2, 27| öt forintot, ha nimeten keresztülszökteti engem tehozzádig. Aszonta, 10273 2, 23| mellvértek, egy döféssel keresztülszúrva. És azután a véres alakok, 10274 1, 12| kardját tokjából ki sem húzva, keresztültéve előttük.~ ~- Vissza! Meg 10275 2, 23| találkozása két förgeteg öléből. Keresztültörnek küzdő hadsoraikon. Egymást 10276 1, 13| hömpölyögve, s az eddigi zajon keresztültörő, folytonos rivalgással jelentve 10277 1, 6| canella". A faquin hirtelen keresztülütötte rajta a hegyes drótszigonyt, 10278 2, 27| forog a piruló kan pulyka, keresztülütve a nyílforma lúdlelkével; 10279 2, 31| újan érkező honvédcsapat keresztülugrált a mellvédeken, s a meredélyen 10280 2, 30| minden várőrségével együtt "keresztülugratja a kardján", mint Görgey 10281 1, 4| mondta, hogy ha egyenesen keresztülvághatnak ezen a veszélyes helyen, 10282 2, 23| vékony sóhajtáson nem bír keresztülvágni.~ ~Palvicz Ottó kardja keresztülszelte 10283 2, 23| s mikor az ércen, vason keresztülvágott már, e vékony sóhajtáson 10284 2, 23| mint az ég mennyköve.~ ~Keresztülvágta a sisakot, s mélyen behatolt 10285 2, 28| nem elfogtak. Szerencsésen keresztülvágtam magamat egész armadián. 10286 1, 18| amelyen három nap, három éjjel keresztülvergődött a menekvő csapat. S mintha 10287 2, 25| Késő éj van.~ ~A hold keresztülvilágít a nemesdombi kastély ablakain. 10288 1, 18| széltől hömpölyögetve, s keresztülvilágított ködön és éjszakán.~ ~- Fel 10289 2, 33| népeket, amiknek falvain keresztülvonuland az orosz sereg, bölcs felvilágosításokkal 10290 2, 28| más kerülőn vezetett ki. A keresztútnál volt egy kis üres tér.~ ~ 10291 2, 47| melynek az egyik fele a keresztvégű, másik fele a csillagvégű 10292 1, 5| e siralom völgyétől, és keresztyéni módon eltakaríttaték. Prédikáció 10293 1, 8| küldte az önét; az aranyos keretbe mindjárt más képet illesztett. 10294 1, 4| Jéza meghúzta magát a kerevet szegletén, ahol Ödön ült, 10295 1, 4| lett a feje. Végignyúlt a kereveten, s fejét Ödön ölébe fekteté, 10296 2, 46| kérezkedik fel.~ ~- Én nem kérezkedem önökhöz. Tudok nőmnek nevet 10297 2, 46| most nagyon is alacsonyról kérezkedik fel.~ ~- Én nem kérezkedem 10298 2, 28| Szalmást? Nem bánom én, csak kergessen őtet tovább is.~ ~- De már 10299 2, 28| tovább is.~ ~- De már nem kergetem tovább.~ ~- Miért nem?~ ~- 10300 2, 27| nem állja.~ ~- Nocsak, ha kergeti, se megyek el innen az idén. 10301 1, 14| hallani, rongyos embereket kergetni, sárral, kővel, krumplival 10302 2, 27| seregek táboroznak. Őtet azok kergették meg mint az ellenfél megbízottját. 10303 2, 28| az úr, hogy én Szalmást kergettem?~ ~- Nem, csak rosszul intonáltam 10304 2, 36| beállni pusztázó betyárnak, s kergettetni magamat egyik határból a 10305 1, 18| a Kárpátokon át üldözve, kergetve; lába alatt a meredek ösvény, 10306 2, 23| okozta. A fa benőtte azokat kérgével.~ ~Ezek a szétszórt kövek 10307 1, 17| gondolat, hogy most férjhez kérik. Ez kegyetlenség!~ ~Jenő 10308 1, 4| föld között, s ez őrült keringő oszlop ádáz rohammal nyargal 10309 1, 14| eltáncolta fölöttük porkavaró keringőjét, a két fegyveres csapat 10310 1, 4| föld között jött táncolva, keringve egy rettenetes, fehér kísértet, 10311 1, 18| kidűltek helyett vezetéket kerít; a fiatalokat példaadásával 10312 2, 36| elő, s azt Ödön vállára keríté.~ ~- Jó lesz ám ez az úton. 10313 2, 26| akár halva, kézre kell őt kerítenie.~ ~Edit választhatott, azért 10314 2, 22| lovas jár kivont karddal a kerítésen kívül, minden belső lázadás 10315 2, 31| lesodorták egymást egész az alsó kerítésig, ahol a minden oldalról 10316 1, 5| kiment vele. Valahonnan kerített bele bort. Mikor visszahozta, 10317 2, 46| rágalmazza önmagát! Hogy keríti magát körül a gyalázat mérges 10318 2, 27| keresztül saját tulajdon kerítísemen. Szaladtam erdőbe, elbujtam 10319 2, 20| pisztolyaidat dugd a zsebedbe, s keríts egy jó juhászbundát, mert 10320 1, 15| s azzal köpenyét nyakába kerítve, kiment kedveseivel együtt 10321 2, 26| amelytől öldöklő mérget kérjen kölcsön, mikor már az öné 10322 1, 7| hogy keskeny legyen.~ ~- Kérkedés az! Azt mondja magában: " 10323 2, 28| valamit.~ ~- Tudja, Szalmás - kérlelé őt Zebulon -, amit tegnap 10324 1, 10| hallgatná a falon keresztül egy kérlelhetetlen alak, ki minden szót megbírál, 10325 2, 46| Richárd halkan, szelíden, kérlelő hangon.~ ~- A gyermek ártatlan, 10326 1, 14| bajtárs. Ugyan a nevedet kérném.~ ~- Baradlay Richárd.~ ~- 10327 2, 24| volna nőül máshoz, akárhány kérője akadt. "Én megtiltom neked, 10328 1, 17| anyja, mint tegnap fumigált kérőt, kicsukta.~ ~Antoinette 10329 2, 22| elfekszik a hideg földön, s kérőzik és hallgat. Hogy tegnap 10330 2, 20| jönnek a parasztasszonyok a kertbe; azt mondják, szabadság 10331 2, 30| alatt a déli rondella alatti kertészlak könnyen elfoglalható. A 10332 2, 31| Várkertbe.~ ~A budai királyi kertet százados fák árnyékolják 10333 1, 9| tőled atyád házát, szőlőjét, kertjét, szántóföldjét oly áron, 10334 2, 20| főkormánybiztosi hivatalt egész felső kerületre hatezer forint fizetéssel, 10335 2, 36| Egyedül egy húszölnyi kerületű szigeten.~ ~Annak a szigetnek 10336 2, 36| menekülő, ki a sors kezét kerülgeti.~ ~Az is a kútnak vette 10337 1, 4| amíg a szánnal a cihert kerülgetni kellett s kanyarulatokat 10338 2, 28| SORSÁT SENKI SEM KERÜLHETI EL~ ~És ezzel be volt fejezve 10339 1, 4| tüskön-bokron keresztül oldalába kerülhettek a szánnak.~ ~Most azután 10340 2, 27| hallgatása jelenthette azt, hogy "kerülj csak a kezemre!"; míg Mindenváró 10341 2, 22| hogy mit tudok én, csak kerüljön arra a sor! De azt az ötvenet 10342 1, 14| jelt az összeütközésre! Kerüljük a vérontást. Én megkísértem 10343 2, 32| gazdaasszony, kinek sok pénzébe kerülnél, míg felnősz. Eredj isten 10344 1, 18| csinálja utánunk. Vissza kell kerülniök a hajóhídig, hogy a túlsó 10345 2, 36| ez az egy ember az, akit kerülök, akinek nem adom meg magamat 10346 2, 28| mely a túlsó völgyből más kerülőn vezetett ki. A keresztútnál 10347 1, 18| más utat vett, s kétórai kerülőt csinált.~ ~Nem akart vért 10348 1, 9| kérlek, olvasd!~ ~Mégsem kerülte el figyelmét önrémülete 10349 2, 31| ritka tünemény.~ ~- Hogy kerültél ide?~ ~- A váron keresztül.~ ~- 10350 2, 27| reszketőt sóhajtott, arra kérvén komája urát, engedje meg 10351 1, 4| monda Ödön. - Vedd elő a késed, és csinálj új lyukakat 10352 1, 11| új tányérokat, tálakat, késeket, villákat, kanalakat; s 10353 2, 22| kiveszem a csizmaszár mellől a késemet meg a tarisznyából a kenyeret 10354 1, 3| mondás balzsamát önté ki a keseredett szívre. Utána a nagytiszteletű 10355 1, 7| szobaleányt; azon sokat kesereg.~ ~- Az jó.~ ~- Előttem 10356 1, 17| meg érte! Nem akartalak keseríteni. Nehány nap előtt még voltak 10357 2, 37| megmentésünkért, áldozatot, mely keserűbb magánál az elveszésnél.~ ~- 10358 2, 48| hogy majd megosztoznak a keserűjén úgy, mint ahogy az édesén 10359 1, 17| a világ.~ ~- Nekem nagy keserűséggel kell ugyan családodra emlékeznem - 10360 2, 20| készen légy vele.~ ~Zebulon keserveset sóhajtott. Búcsúzott volna 10361 1, 17| kiálta fel magánkívül, keservtől agyonkínozva a legkisebb 10362 1, 3| gyomorba jut. És aközben nem késett a gyászos keresztyén gyülekezetnek 10363 2, 20| szakácsné rendesen két órával későbben tálal olyankor, mint más 10364 2, 26| tigris.~ ~Aztán felkapott egy kést az asztalról, s nekirohant 10365 2, 21| jókedvűek, mindig harcra készek. Nem félnek még az ördögtül 10366 2, 25| egész nap tépést, sebkötőket készítenek.~ ~Éjjel aztán hallgatja 10367 1, 17| zord, örömtelen életet készítenék számodra; ők neked boldog 10368 2, 30| gyapjús zsákokból fognak készíteni traverzeket, s tranchée-ket 10369 1, 5| A vén huszár magának készítette azt, de ha kettőjük között 10370 2, 19| csapatoknál, kik papirosbul készítettek gyutacsokat, s azok is jók 10371 1, 11| reklámot csinál falusi remekbe készítőjének; a kisasszonynak pedig szintén 10372 1, 15| Alfonsine-t utasítva, hogy készítse el mindenki számára a teát, 10373 1, 15| közlegénység már el van készítve, de kapitányát nagyon szereti, 10374 2, 30| lerakva, s felgyújtá az egész készletet.~ ~Oly pontosan csapott 10375 2, 19| minden; mikor a másik jön, készpénzért sincs semmi, maga a gazda 10376 1, 17| foglalt helyet, s Jenőt készteté a gömbölyű asztalka túlsó 10377 1, 3| sietnek elvenni süvegét, téli kesztyűit, még mosómedveprémes bekecsét 10378 1, 4| egy bozontos fark, itt egy kesztyűs kéz, ott egy vérben csattogó 10379 1, 4| Leonin sietett az úti készületeket megtenni. Futárokat küldött 10380 2, 20| rossz ellátás. Azért csak készülj fel rögtön, a gondviselésed 10381 1, 11| szerint a még ellenvetésekre készülő Szalmás uramat megkapták 10382 2, 28| még a Tiszán túl van, és készülődik.~ ~- Hát maguk mit csinálnak 10383 1, 14| lovasság trombitahangja, a készülőt jelentő parancshang, s az 10384 1, 6| olvasott.~ ~- Hát te nem készülsz az estélyre?~ ~- Micsoda 10385 2, 20| feleségem, a leányaim úgy készültek már az elfogadásodra.~ ~- 10386 1, 10| hazajönnöd?~ ~- Abban az órában készültem az útra, melyben leveledet 10387 2, 27| büntetisbe; nem mondom, hogy úgy két-három esztendőcskét könnyü vasba, 10388 2, 27| ellenünk! Minden nímetnek kétakora lova van, mint minekünk; 10389 2, 43| ablakból valami szerzetes kétcsövű fegyverrel kétszer lőtt 10390 1, 10| marad a hallottakban való kételkedés.~ ~- Hogy van a lelkem Aranka 10391 2, 19| úgy fogadta azt. Senki sem kételkedett abban. Mindenki azt mondta: " 10392 1, 1| észrevette neje bámulatát.~ ~- Ön kételkedve néz rám. Egy nő, egy özvegy 10393 1, 3| adminisztrátor ural adunk mink neki keten! Tesik megvigasztalni magat.~ ~ 10394 1, 4| sötét ködforma; eleinte kétes lila színű, azután mindig 10395 2, 32| kályha padkáján nyavalyog egy kétéves fiúgyerek, kinek a két lába 10396 2, 32| legtehetetlenebbike. Egy- és kétévesek többnyire.~ ~A tizenharmadikat 10397 2, 20| alkormánybiztosnak egész vármegyére kétezer-ötszáz forint fizetéssel, nagyságos 10398 2, 20| hanem ott, ahol adnak csak kétezer-ötszázat. Nekem muszáj patriotanak 10399 2, 33| lett volna a pusztulás. Kétezer-száznyolc halottjuk volt, mielőtt 10400 1, 11| alak felé.~ ~Rideghváry kétféle emberekkel találkozott; 10401 1, 18| hab csorgott a lovakról kétfelől.~ ~- Minden lovunk itt vész! - 10402 2, 39| sárga és fakó. A kastély kétharmad része laktalan, ablaktáblái 10403 1, 8| fegyverzetek, thébai pajzsok, kéthegyű dárdák; az aspis és xyphos; 10404 2, 49| kór-hölgy arcára, aztán kétkedve ingatja fejét. Franciául 10405 1, 4| egyik parttól a másikig kétlábnyi vastagságban ívlik.~ ~Merre 10406 1, 12| meg a termet.~ ~De mind a kétnemű kiáltás egyensúlyt tarta 10407 1, 18| vezetett keresztül, az pedig kétölnyi szélességben le volt bontva, 10408 2, 33| alant elterülő vidékre. Kétoldalt sötét fenyőrengetegek képezik 10409 1, 15| vállán vitt puttonnyal.~ ~Kétórát vertek a harangok a város 10410 1, 18| felkaptatott.~ ~Richárdnak kétpillanatnyi ideje volt.~ ~Az egyik arra, 10411 2, 35| áll a fergetegben, arccal ketrecajtaja felé fordulva. Karabinja 10412 2, 35| kussad egy szégyenletes ketrecben, rajtakapatva a mester megtagadásán.~ ~ 10413 2, 28| még első éjjel Boksa Gergő ketrecéből, s elhordta a vésztörvényszék 10414 1, 1| napfényében ragyogó aranyos kétröpűek, kik a mai ünnepélyes napra 10415 1, 4| ló befogva, egy középen a kétrudas villába, melynek felső ívére 10416 2, 27| hagyott maga után.~ ~Semmi kétség, hogy Szalmás meg Zebulontól 10417 2, 46| de nem szerelemből, hanem kétségbeesésből, hogy életét megmentse annak. 10418 2, 43| reá. A másik leánynak a kétségbeesése.~ ~Ébren számlálta az órákat.~ ~ 10419 2, 46| látta, hogy Edit az öröm kétségbeesésével rohan eléje, és a túlvilágról 10420 2, 26| ketten a lórul.~ ~Két arc, a kétségbeeséstől elsápadtan, a rémülettől 10421 1, 4| orvost hoz! - hörgé Leonin kétségbeesetten.~ ~Egy ősz halász ölébe 10422 1, 2| Nem!~ ~- Hallgattál-e a kétségbeesők könyörgéseire? ~ ~- Nem!~ ~- 10423 2, 20| magával elégedve nagyon. Semmi kétsége felőle, hogy ha ütközetre 10424 1, 17| volna.~ ~- A kimenetel nem kétséges, bizonyos - folytatá Jenő 10425 1, 13| tartózkodás, titkolózás, kétségeskedés nélkül, övé volt testestül-lelkestül. 10426 2, 26| bír Plankenhorstné gyönge kétséget kifejezni:~ ~- Az lehetetlen!~ ~- 10427 1, 14| föltétlenül velünk tartanak. Ez kétségtelen. A nőkebel legfogékonyabb 10428 1, 6| öcsém egy távmosolyt intéz, kétségtelenül fő udvari kurír a spanyol 10429 2, 20| Boksa Gergőt is, a maga kétszarvú bataillonával; de az egész 10430 2, 21| megállásra bírt, lehettek talán kétszázan. Kicsiny csapat volt, de 10431 1, 12| olyan hangot eresztett, ami kétszázat is túldörgött, de elnémíttatni 10432 1, 15| egy anyja otthon; és ha kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, 10433 2, 27| felyül. Hortobágyon áll kétszázharminchatezer- kilencszáz emberünk; harmincháromezer 10434 2, 23| negyvenkétezer harcost, kétszázharminckét ágyút, három röppentyűüteget 10435 1, 18| hányan jönnek velem abból a kétszázhúszból, akiből a század állt még 10436 2, 33| országgyűléssel elfogadtatnak kétszázmillió státusadósságot. Talán egypár 10437 2, 21| híd felé. Többen lehettek kétszáznál.~ ~Elöl lovagolt vezetőjük, 10438 2, 34| Voltunk!"~ ~Ha ők jönnek ránk kétszáznegyvenezer emberrel, mi állítsunk eléjük 10439 2, 34| éjszakánk volt kettős!~ ~Kétszáznegyvenezernyi orosz hadsereg hömpölyödött 10440 2, 25| szelíd női arc mindennap kétszer-háromszor végigjárja kíntanyájukat, 10441 2, 30| kezét, annak a valakinek nem kétszeres oka van-e jajgatni?"~ ~" 10442 2, 27| szálát meggörbíti, azért kétszeresen fog revansot csinálni.~ ~ 10443 2, 32| gondviselésért.~ ~Kaszáné kétszerezve találta a járandóságot, 10444 1, 4| füstölt hús, hal, rosztopcsin, kétszersült és kaviárdoboz, teakatlan 10445 1, 8| itt nem hagyja nála, még a kettémetszett csereüzleten felül. Nem 10446 1, 18| emelkednek ki a vízből, kettesével egymás mellett, hosszú sorban.~ ~ 10447 1, 4| össze magukat; hanem a szán kettészakadt.~ ~Az elejével a három mén 10448 1, 14| egyetlen jó barátom, bizony kettétörnélek mostan."~ ~Azzal odalovagolt 10449 1, 12| mindenfelé, az asztalra dobva egy kettétörött véres kard.~ ~- Ki cselekedte 10450 1, 4| volt egy fenyőfa, derékban kettétörve a vihartól; az imsik ahhoz 10451 2, 23| Sisakok, a tarajon keresztül kettévágva, vas mellvértek, egy döféssel 10452 2, 48| pohárszéknek használták. Nekik kettőjüknek egy szék is elég volt. Ha 10453 1, 4| durcásan fordult el mind a kettőjüktől, s fél vállal a páholy falához 10454 2, 48| Pontos volt az öreg. Fél kettőkor hangzott a csoszogása az 10455 1, 18| Fehér köpönyeg volt mind a kettőn, jó céltábla. Kétszer lőttek 10456 2, 31| ágyúlövést, akkor kezdődik kettőnk között a párbaj. Én a lábtón, 10457 1, 9| akarom, hogy legyen mind a kettőnké. Legyen ő a tied. De te 10458 1, 14| kell bírnunk, aki mind a kettőnknek parancsol.~ ~- De hát mit 10459 2, 22| még meg is szerezte vagy kettővel. Tiszteli a kapitány urat.~ ~ 10460 1, 5| eddigi havi segélyt meg fogja kettőztetni, s hogy rangomhoz illően 10461 2, 20| dörömbözzenek rajta.~ ~Egy nagy, ketyegő kakukkóra volt a szobájában, 10462 2, 30| Milyenek a tüzérek?~ ~- Kevélyek.~ ~- Hát a német sorgyalogok?~ ~- 10463 2, 29| nagyobbszerű templom sem kevélyíti arcát. Olyan "otthon"-nak 10464 1, 12| ebben az egy szóban düh, kevélység, rettenet és bámulás volt 10465 2, 46| alatt összetört erélye, kevélysége, akarata.~ ~Érezte már, 10466 2, 27| mellett az ő asztalánál vitába keveredtek, azt mondta nekik: "Ne bolondozzatok, 10467 2, 20| őket érte!~ ~Azután még kevesebb szó lehetett az alvásról.~ ~ 10468 1, 1| kevesen, akik tenni tudnak, és kevesebben, akik tenni mernek. Írjon 10469 1, 12| azt mondanunk, mert nem kevesebbet involvált, mint a szatmári 10470 1, 9| jövedelmez.~ ~- Be fogom érni kevéssel.~ ~- S hátha atyádat valami 10471 2, 42| neki, midőn kezére ismert a kézben, mely sírba fekteti.~ ~ ~ ~ 10472 2, 49| hozzácsatoltattak. Most az egészet kézbesítem önnek. Fordítsa hasznos 10473 1, 17| S hiszed, hogy én e kézbül elfogadok valamit?~ ~Baradlayné 10474 2, 30| szüntetni mindenütt.~ ~A gyors kézcsapás esélye ezzel el lett dobva.~ ~ 10475 1, 6| felőle, kedves Richárd, hogy kézcsókodat a legnagyobb hódolattal 10476 1, 6| hiszen én sem adtam neked a kézcsókot in natura.~ ~- Ühm - dörmöge 10477 1, 15| elborzadtak, mikor vetkőztetni kezdék, s minden ruháját sárosnak, 10478 2, 30| Én azt mondom, hozzá kell kezdenünk! - veté ellene Ödön.~ ~- 10479 1, 15| szerencse, ez gondviselés! Ha a kezdet ilyen jó, akkor a végének 10480 1, 1| testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; 10481 1, 18| amint a hegygerincről alá kezdettek szállni a völgybe, amely 10482 1, 14| veszélyben forog! Ezt ugyan Jenő kezdettől fogva tudta.~ ~- Nekünk 10483 2, 47| Hát hiszen mindjárt azon kezdhette volna!~ ~Richárd még szabadulása 10484 1, 4| quadrille-al.~ ~- Ugyan ne kezdj vele semmit! Az bolonddá 10485 2, 48| Itt a példa. De hát hadd kezdjem az elején. Önöknek egy nagybátyjuk 10486 1, 14| fogva az égből, még akkor se kezdjen verekedést.~ ~Richárd kapitány 10487 1, 15| hogy azok egyszerre el ne kezdjenek reszketni, hogy tagjait 10488 1, 11| teljes lehetetlen. Csupán a kezdő frázis maradt meg a nyelvén, 10489 1, 12| Akármerre vezessen az, nagy idők kezdőpontja volt, s szív kellett hozzá, 10490 2, 31| vagy seregünknek, ne akarj keze-lába lenni. Mi tiszteljük az 10491 2, 25| figyelmet. Két gömbölyű kezecske ott abban a bölcsőben elkezd 10492 1, 7| az elefántcsonton ugráló kezecskét bámulja, míg egyszer Edit 10493 1, 4| Megvagyok. Hát neked kezed-lábod ép-e?~ ~- Mi valahova leestünk; 10494 2, 24| a haldokló vitéz -, add kezedet rá, hogy te elmégy odáig, 10495 1, 9| fejét, és ajkaival az úrnő kezéhez tapadt.~ ~- Hát vedd e levelet, 10496 1, 9| vonszolta kezét Baradlayné kezeiből vissza, de az úrhölgy erősen 10497 1, 15| vagyok; de én kicsúsztam kezeik közül; megszöktem, elrohantam, 10498 1, 12| szorítá, kardjaikat kiverte kezeikből, s a legrövidebb úton, az 10499 1, 15| megkoszorúzott, saját gyöngéd kezeikkel hímzett zászlók. Hogyan 10500 2, 48| bankárja voltam, pénzét kezeltem; minden családi ügyébe be 10501 2, 22| nímet, hogy csak kiesett a kezembül kés, kenyér, szalonna; azt 10502 1, 6| legkisebbik ujjacskáját a kezének, arra, hogy megbocsát.~ ~- 10503 2, 39| A hajó kormánya ismét kezetekbe fog kerülni, elébb vagy 10504 2, 24| egy haldoklóét, ki az ő kezétől esett el. De nem hagyhatta 10505 1, 10| ismerősei fognak jönni, kézfogónak van szánva.~ ~- Meghajlok 10506 1, 11| mellé, mikor beszélsz.~ ~A kézfogót a szokásos lakoma követte 10507 1, 11| asszonysag. Mindig van ujsag kezibe Allgemeine. Mikor legnagyobik 10508 2, 27| van már ellensigtül mieink keziben; közötte háromszáz stabalis 10509 1, 6| tovább emelni, mint eddig a kézig.~ ~És megtartotta, amit 10510 2, 30| hosszú aranysárga fürtjeiket kézíjaknak, miért temetkeztek a puni 10511 1, 8| a szobán körüljártatva kézmozdulatát.~ ~- Ahogy látni tetszik.~ ~- 10512 1, 12| mármost aztán zaj is, heves kézmozdulatok is és szenvedélytől hevített 10513 1, 15| darab zselatint, s pikáns kézmozdulattal tartva azt Alfonsine felé, 10514 2, 34| lehet letörülni onnan emberi kéznek.~ ~Azt a betűt ott merészen 10515 1, 4| meg édes szavak, titkos kézszorítások.~ ~Minden vonása azt mondta, 10516 1, 17| ház asszonyai mind üdvözlő kézszorításokkal fogadták; és kacagtak és 10517 1, 4| helyéhez ért, jelt adott titkos kézszorítással, hogy még egyszer; s háromszor 10518 1, 11| sziszegve hagyta abba a kézszorongatást.~ ~- Isten áldja, uram.~ ~( 10519 2, 43| kezében. Egy szorítás e kéztül, s a munka be van fejezve. 10520 1, 14| kell eléjük, és kicsikarni kezükből a beszennyezett zászlót. 10521 1, 15| meghódítsa és hazavigye. Kezünkben kell tartanunk a fejét. 10522 2, 25| egyenes pálcákból az Ödön kézvonásait?~ ~Jenő tökéletes örömöt 10523 2, 25| betűk, amikben valakinek a kézvonását meg lehet ismerni. Megállj, 10524 1, 4| história. "Les bayadères du khan Almollah." Ez nagyon tréfás 10525 1, 11| magát, hogy torkaszakadtából kiabálja a vivátot, s csak akkor 10526 1, 13| lesz. Én fogom legjobban kiabálni, hogy: "Le Metternichhel! 10527 2, 22| mindenütt a sarkában volt, s kiabált a vad marhákra.~ ~Mikor 10528 2, 48| Nekünk össze kell húznunk kiadásainkat. Tudod-e, hogy mennyi az 10529 2, 47| az elbocsátási engedély kiadására.~ ~Az esperes pedig úgy 10530 1, 5| proporciót, melyben a napi kiadások növekedni fognak.~ ~De mily 10531 1, 11| fejfájást azzal, hogy mikor kiadja és mikor újra beszedi a 10532 2, 27| szerencsitlensiget; neked kel magadat kiadnyi inkognito, hogy rad ne talalyanak. 10533 1, 12| úton, az ablakon keresztül kiadogatta őket a teremből. Biz azok 10534 1, 14| vele, hogy az első rendelet kiadója leköszönt, a népet kímélni 10535 2, 49| S mit csinálsz vele?~ ~- Kiadom dajkaságba.~ ~Nemsokára 10536 1, 13| utcákon lovasok, hirdetve a kiadott alkotmányt, a nép diadalordítása 10537 2, 20| nem tűr. Én még az éjjel kiadtam a rendeletet a többi alkormánybiztosoknak, 10538 1, 8| megteszi azt a tréfát, hogy kiakasztja a tárlatában közszemlére 10539 1, 18| napja, csak ezt a krízist kiállhassák.~ ~Végre is ki jött segítségükre? 10540 1, 7| felőlük: ez szép ember, az kiállhatatlan, ez tréfás, amaz unalmas. 10541 1, 18| gondja volt az előőrsöket kiállítani, nehogy meglepessenek.~ ~ 10542 2, 20| hogy nem akar megéhezni. Kiállja késő estig.~ ~Estefelé már 10543 1, 1| mily végtelen kínokat kell kiállni ez embernek azalatt, amíg 10544 2, 32| jeleznek. Ezek az apró, földbül kiálló keresztek: a jangcsekiángi 10545 2, 48| szeretem látni.~ ~- Amit önök kiálltak - kezdé a szatócs -, az 10546 2, 30| ég az öt gyertya; egy-egy kialszik, s újra meggyullad. Ezt 10547 1, 14| beszélni. Mintha testvére kiáltana hozzá borzalomgerjesztő, 10548 2, 31| rajta, hogy nem hallja, mit kiáltanak.~ ~Reggel hat óra volt. 10549 1, 18| negyedig az eltávozott kalauz kiáltására. Nem jött jel. Majd Richárd 10550 2, 21| rohamát.~ ~De nem az ifjak kiáltásától döbbent meg, hanem valami 10551 1, 16| s egy névtelen fájdalom kiáltásával felemelve arcát az égre, 10552 2, 30| fogadás, mely szörnyűbb minden kiáltásnál, minden esküvésnél, minden 10553 1, 18| Egyszer hallották, hogy kiáltja az éji őr a tizenegy órát. 10554 1, 14| bajtárs. Láttam a népet kiáltó szavamra, mint egyetlen 10555 2, 46| egész násznép előtt ezt kiáltom, mikor térdepel: "Nézzétek 10556 1, 4| Kereste víz mentében.~ ~Úgy kiáltotta magában: "Ödön! Ödön! Hol 10557 1, 17| és "Vive la liberté!"-t kiáltottak hozzá.~ ~Már ehhez a képhez 10558 2, 22| nímet, aki tegnap utánam kiáltottál, hogy "Gerge pácsi, ne had 10559 1, 15| meghallja a nagy gyermek! Kiáltottunk! A pórnő, az úrnő ment, 10560 1, 4| másfelé!~ ~Leonin megértette a kiáltozást, s rémülten ordíta barátjára:~ ~- 10561 2, 25| sóhajtoznak, azok nyögnek, azok kiáltoznak az éj csöndében oly kísérteties 10562 2, 29| kérdezett, válaszolt, éljenzett, kiáltozta tele torokbul, tele szívbül 10563 1, 18| hogy csapatjának e szót kiáltsa: "utánam!" - s azzal a magas 10564 1, 15| de mind egyszerre, nem kiáltva, csak susogva egy elfojtott " 10565 2, 28| szítt volna.~ ~S mikor aztán kialudta magát, és fölébredt, akkor 10566 1, 15| szemeinek, mintha a röppentyű kialvása után még sokkal sötétebb 10567 2, 30| élettelen, mint Pompéji a kiásatás után.~ ~Hanem a Duna-parti 10568 2, 45| odafenn van már - s ismét kibékíté őket!~ ~ ~ ~ 10569 2, 33| igazán megharagudni. Mindjárt kibékítették. Rideghváry olyan szépen 10570 1, 17| hogy amaz; lehet, hogy kibékül, s elhelyezkedik mind a 10571 2, 31| ő az okosabb. Ő kezdi a kibékülést" - gondolá magában.~ ~Annálfogva 10572 2, 27| azzal sem gondol. Majd kibékülnek, akik összevesztek, elébb-utóbb; 10573 2, 21| beszédét:~ ~"Szeretnék pincéből kibeszélni, hogy ne látszanék arcom 10574 2, 36| betegségben; a másikunk pedig kibeszélte.~ ~Egy halálos beteg nemzet 10575 1, 13| annak tartalmát a sötétben kibetűzni.~ ~- Eddigelé tizenkétezerre 10576 1, 4| mélyébe.~ ~És akkor lélegzetét kibocsátá.~ ~Gondolta: a buborék keresni 10577 1, 14| hogy az elébbeni ötnek kibocsátói mind leköszöntek, s nem 10578 1, 7| második kulcsa, azzal én majd kibocsátom önt.~ ~A falon függött egy 10579 2, 49| esztendeig; akkor aztán kibocsátották azzal az utasítással, hogy 10580 1, 7| fonja. - A múltkor, hogy kibontotta a haját, azt kérdezte: " 10581 1, 7| Betti, Alfonsine hajfürtjeit kibontva, hogy éjre másként fonja. - 10582 1, 4| rekettyés sziget mögül ismét kibukkant vele szemközt, lenyomta 10583 2, 29| fogadjisten, hogy ajtóstul együtt kibukott az udvarra; először megrohanta 10584 1, 14| dicső napjait fertelmes kicsapongásokkal szennyezze be. A szabadság 10585 1, 15| tegnap halt meg. A trombitás. Kicsapott diák volt szegény; régen 10586 1, 4| itt-ott belőle, a többi kicsavarva, pozdorjává törve, hóval 10587 2, 20| öregúr meghalt, Rideghváry kicseppent, Baradlay-ház megváltozott. 10588 2, 47| veszélyt, mely Ödönt és Jenőt kicserélte. (Most már értette Richárd, 10589 2, 39| levelet egymás közt hárman kicserélték. Nem volt szabad hangosan. 10590 1, 14| sietnünk kell eléjük, és kicsikarni kezükből a beszennyezett 10591 2, 19| kaszával, puszta kézzel kellett kicsikarniok a harc eszközét, hogy aztán 10592 2, 36| ugatni nem szabad, mert a kicsike alszik.~ ~Az eb nyüzsgésére 10593 2, 48| azt nem engedem. Azt az én kicsikém nem fogja tenni! Inkább 10594 2, 32| jómódú kereskedőnének a kicsinye, akinek derék ura van, szép 10595 2, 35| Majd megnőnek, akik most kicsinyek, s ismét nagy lesz a világ.~ ~ 10596 2, 32| tisztába is kell tartanom a kicsinyét, s minden hónapban egyszer 10597 2, 27| ablakzsámolyra, s ott oly kicsinyre húzta magát össze, amilyenné 10598 1, 8| Ugyebár, érdemes lesz egy kicsinyt a széttekintésre?~ ~- Az 10599 2, 20| hátrapillantani, mikor a szekér kicsörömpölt a kastély udvarából!~ ~Hegyen 10600 1, 17| mint tegnap fumigált kérőt, kicsukta.~ ~Antoinette asszony mindazáltal 10601 1, 15| már halott vagyok; de én kicsúsztam kezeik közül; megszöktem, 10602 2, 40| híresztelhette el. Mire aztán kiderülhetett e szent csalás, akkorra 10603 2, 27| belle étage.~ ~Reggel aztán kiderült, hogy miért nem engedte 10604 1, 12| szatelleszei az ablakon kidobattak, mikor az egész felháborodott 10605 2, 49| ha akkor majd mindjárt kidobnák a gyereket az ablakon, mikor 10606 2, 49| kellett az ablakon keresztül kidobni, megszökött ő magátul is.~ ~ 10607 1, 18| ameddig bír, aki nem bírja, az kidől.~ ~Újra megvirradt. A legkegyetlenebb 10608 1, 6| elhagyja a biztos menedéket, s kidugja az ujját, ha sót hintenek 10609 2, 29| lódobajra és sarkantyúpengésre kidugta a borzas fejét egy alacsony, 10610 1, 18| Mégiscsak amazoknak kell elébb kidűlniök.~ ~Richárd leghátul maradt, 10611 1, 18| lovukat segít kiemelgetni; a kidűltek helyett vezetéket kerít; 10612 2, 20| van; ez az erős jellemrajz kiegészítése. Odakinn a politikai harcmezőn 10613 1, 5| magában az abrosz szegletében. Kiegészíti egy ócska pezsgőspalack, 10614 2, 48| Vergleichsverfahren. Az ember kiegyezik a hitelezőivel bizonyos 10615 2, 34| ezen te zászlódat kezemből kiejtem."~ ~S azzal kiejté kezéből 10616 2, 20| osztogatni, vad katonákat kielégíteni, goromba tisztekkel veszekedni! 10617 2, 42| ragyogásával arcán, szemeiben a kéj kielégített mámorával veté oda a tudósítást 10618 1, 18| beleszakadt lovukat segít kiemelgetni; a kidűltek helyett vezetéket 10619 1, 18| a nap tűzveres hegyként kiemelkedett a hegyek mögül, akkor látták, 10620 1, 17| meglátják, mihelyt ön ismét kiemelkedik a láthatatlan emberek sorából, 10621 2, 43| párázatból egy ködarc fog kiemelkedni, felhőhomállyal rajzolva, 10622 1, 9| rajta. Két hét múlva annyira kiépül, hogy folytathatja útját.~ ~- 10623 1, 7| háznál senki sincsen, aki kieresszen.~ ~Az oldalfalon Alfonsine 10624 1, 9| magát, hogy tű és vászon kiesik kezéből, s előveszi a zsibbasztó 10625 2, 44| mellyel az ön megszabadulását kieszközölte. Ezen úrhölgy közbejötte 10626 2, 20| ha amellett mindenünkből kiesznek. Te azt nem látod, mert 10627 2, 36| terveit.~ ~Körül pedig a vízi kietlen körül bezárt egyeteme.~ ~ 10628 2, 20| készen tartott egy hazafiúi kifakadásokkal töltött üteget; hanem nagyon 10629 2, 22| volt egy falat hús, amit a kifáradt, levert, elgyalázott csapatoknak 10630 1, 15| asszonyságtól, ha nincsen-e kifáradva. Az nem szólt, csak inte, 10631 1, 4| egyetlen darab drágakőből kifaragva, mintha lehántott zöld pálmafák 10632 1, 14| újra a háta mögött találni; kifárasztá a huszárnak anélkül sem 10633 1, 17| könnyeiket; a fájdalom élő kifejezése. Ez volt az ő anyja.~ ~És 10634 1, 12| elragadtatása hevében olyan kifejezéseket talált elejteni, amiket 10635 1, 17| elég erős szavakat hálája kifejezésére.~ ~- Tehát holnap tizenkét 10636 1, 9| szoborszépségű fő nemes kifejezését.~ ~A nagy szempillák egy 10637 1, 5| legmosolygóbb udvariassággal és kifejezésteljes pantomimiával utasítá vissza 10638 1, 15| erős alkatú férfi, kemény kifejezésű vonásokkal, miken jellemzetessé 10639 1, 17| napok után, s ezzel eléggé kifejezted, hogy mit érzesz a mostani 10640 2, 33| tábor ínyencei szeme láttára kifejtettek; disznótököt, tehénrépát 10641 2, 48| Liedenwall Edit volt. Midőn kifenték a hóhér pallosát Liedenwall 10642 1, 8| jókor bejött hozzá Pál úr kifényesített csizmáival, s megkérdezé 10643 2, 35| negyedik szál. Azon a résen kiférsz. Hátul van a szárnyék, ott 10644 1, 17| elszorította keblét, midőn egészen kifesté azt maga előtt; hanem megnyugodott 10645 1, 13| délceg úrhölgyek ezúttal kifestetlenül ülnek, járnak-kelnek, s 10646 1, 10| emléktábláján ragyogtak a kifestett, megaranyozott érdemrendek, 10647 1, 13| homlokáról, az ablakvasakat kifeszegették, a cenzúrahivatalban mindent 10648 2, 35| tartott a többihez; azt kifeszítette, a résen keresztülfúrta 10649 2, 27| hatalmam van. Kasszánál kifizetik. Akinek én egy írást adom 10650 2, 49| koldulj, in thesi, semmi kifogásom; hanem hogy éntőlem koldulj, 10651 1, 6| hangot illette, az minden kifogáson fölüli volt, a convenientia 10652 1, 1| ujjain. A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, 10653 1, 12| előzményeiből, hogy mikor kifogytak az argumentumok, in fine 10654 1, 14| rongyba öltözött, tépett, kifordított alak; a tisztátalanság, 10655 1, 15| asztalomra?!~ ~Pál úr sarkából kiforgathatlan kedéllyel felel:~ ~- Hogy 10656 2, 20| embert az egész életrendéből kiforgatja. Az ember feláldozza a vendégeknek 10657 2, 24| erőt vett rajta, s rohamai kiforgatták lelkét eddigi gyökereiből, 10658 1, 14| Ahelyett, amit gondosan kiformált agyában, azt felelé a priornőnek:~ ~- 10659 1, 17| emberek már sorakoztak, és kifőzték, hogyan álljanak bosszút 10660 1, 6| szívbéli cselszövény lett kifőzve. Hanem az volt a feltűnő, 10661 2, 23| harcol; a fák oldalát a kifreccsenő vér pirosra festi, s e rettentő 10662 2, 30| szakértőinek, amit e tárgyban kifürkésznem sikerült. A királyi lakkal 10663 2, 30| ő csak szúnyogokat akart kifüstölni Diana templomából!~ ~Ama 10664 1, 11| nagy celebritas, ki sorba kifurta török hajókat maga oraval 10665 2, 33| közepére. Itt kolera van! Kifutott a folyosóra.~ ~Otthagyta 10666 1, 3| nincs alatta más; az, ha kigombolja, szalonruha; ha begombolja, 10667 1, 4| Ödön nagy üggyel-bajjal kigombolkozott annyira, hogy az óraláncához 10668 1, 18| lehetett az, aki ezeket kigondolta! Hacsak mind meg nem esküszünk 10669 2, 20| szürke, sárga, barna hímzések kigondolva; hanem hogy mivel ez már 10670 2, 30| Lehetett-e tűrni e név kigúnyolását?~ ~Sokszor hallottam hidegvérű, 10671 2, 35| amiket más optimistáknál kigúnyolt, kinevetett.~ ~Hátha lehetséges 10672 2, 43| kik bennünket megtámadtak, kigúnyoltak, kik elpusztításunkra összeesküdtek. 10673 1, 4| legyezőfülű, kulacstermetű, kígyóderekú halak; míg az üvegfalak 10674 1, 1| fajunkat nem idvezíti. Ott kigyógyítják mindabból. Az orosz udvar 10675 1, 11| bele, azt hiszem. No, majd kigyógyítjuk belőle. Hát az özvegy?~ ~- 10676 2, 24| fogok belőle csinálni, hogy kigyógyítottalak. Miután semmi bajod sincs, 10677 1, 4| szórná magából e lángoló kígyókat, miknek lobbanásánál óriás 10678 2, 31| szemközt jön rájuk a vároldali kígyóút felől egy új ellencsapat.~ ~ 10679 2, 27| nyolcszázötven ágyúval; mikor az kigyün, csak úgy fog Windischgraetzet 10680 1, 11| ujjára fújva. - Vir izs kigyütt körmöm alul - talan?)~ ~- 10681 1, 7| úrhölgyön van a sor, hogy arca kigyulladjon, midőn e levelet elolvasá.~ ~- 10682 1, 18| a hegytetőkön itt-amott kigyulladó tüzekre.~ ~- Ez nekünk szól - 10683 1, 14| népcsőcselékkel túlzásig vitt kihágásokat idéztet elő. A söpredéket 10684 1, 12| stante sessione elhatározta a kihágó ellen a fiskális akció megindítását.~ ~ 10685 2, 24| kiszakítani egy darabot, s azt kihajítani az utcára. A leány, ki Isten 10686 2, 20| katonásan öltözve; piros kihajtós viktóriadolmány van rajta, 10687 2, 29| alak, kit a kényszerűség kihajtott, vagy aki a helyzetet nem 10688 2, 36| hitt a tavaszi mocsárnak, s kihajtotta ezüstös leveleit. Odább 10689 2, 38| rákerült a sor, hogy Jenő kihallgattassék. Azalatt összegyűjtötték 10690 1, 8| fiókját összekutatta Richárd, kihányt belőlük hajfürtöket, száraz 10691 1, 17| Elhatározásod egész életedre kihat; azért érdemes ennek körülményeit 10692 1, 14| gépeit összetörték, hordóit kihengerítették az utcára, beverték a fenekeiket, 10693 2, 49| év nyomorát sokáig bírta kiheverni. Edit éjeket töltött betegágya 10694 2, 47| megtörtént a háromszori kihirdetés.~ ~De meg elbocsátó levelet 10695 1, 13| tizenötödike volt. Az alkotmány kihirdetésének napja. A sajtószabadság 10696 2, 22| még bajusza sem volt; a kihívásra előlépett nagy tréfásan 10697 2, 30| valaki arcul ütne, azt én kihívnám; vagy megölne, vagy megölném; 10698 1, 12| orkánt újra felköltötte volna kihívó szavaival. Készen voltak 10699 2, 22| mégis földhöz csaplak.~ ~A kihívott vékony, cingár diáklegényke 10700 2, 27| mégis, amint a szilvalét kihörpölte, a szeme a pohár karimáján 10701 2, 33| vitriolt az utolsó kupicáig kihörpölték a gyógyszertárban, mint 10702 1, 3| magának utat bajusza alul:~ ~"Kihordatnam ütet hatarra..."~ ~"Citaltatnam 10703 1, 15| ellenséggel megtöltve: mégis kihozom onnan a fiamat, ott nem 10704 1, 12| ravasz békekötés egészen kihozta türelméből az adminisztrátort. 10705 1, 1| mondtam, Marie?~ ~A nő kezéből kihullott a toll, két kezét homlokára 10706 1, 9| de a két első szó után kihullt a toll a kezéből. Nagyon 10707 1, 13| hangzott lenn az utcán, kihurcolta magával az erkélyre félalélt 10708 2, 30| azt mondja: "Ha te ellenem kihúzod kardodat, én az enyimmel 10709 2, 30| távcsőt, a kvadránst, s kihúzták a kardot. Maguk vezényelnek 10710 2, 41| beszélgetés. Egy kérdés, mely kiindult az épület egyik szárnyából, 10711 1, 4| országúton.~ ~Szmolenszkről kiindulvást korán reggel oly sűrű volt 10712 2, 43| elpusztításunkra összeesküdtek. Kiirtani azt a javíthatlan ivadékot, 10713 2, 26| lenni. Megölöm őket mind! Kiirtom férfiát, asszonyát az egész 10714 2, 32| nyomorult teremtés félig kiitta azt.~ ~Richárd a vízből 10715 2, 27| hogy meglegyen illuzio. Így kijacotam nimetet. ~ ~De már nem volt 10716 1, 5| úrfias szállást tartott, két kijárással, egy nappali s egy hálószobával; 10717 1, 7| zárva találta.~ ~Még egy kijárást ismert, melyen keresztül 10718 1, 18| Richárdot a véletlen egy kijárástalan völgyszorosba vezeti, valamennyien 10719 1, 17| menekülsz? Minden út, minden kijárat őrizve van.~ ~A delnő büszkén 10720 1, 3| szalonruha; ha begombolja, kijáró öltözet; ha lekefélik, díszköntös; 10721 1, 4| Ödön, ne hagyd magad kijátszani! Válaszd az...~ ~Jéza felszökött 10722 2, 46| kénytelen vagyok határozottan kijelenteni. Úgy hiszem, ön elég világbeli 10723 1, 12| baloldalon.)~ ~Pleonazmus volna kijelentenünk, hogy ezt a beszédet Tallérossy 10724 1, 1| egy halál utáni kiáltással kijelentse végső, tiltakozó vasakaratát.~ ~ ~ ~ 10725 1, 1| szigorúan a kőszívű ember. Kijelöltem előre, akihez nőül fog menni. 10726 1, 14| összeszólalkoztunk, hogy kijöjjünk a külvárosokba a népet fölvilágosítani 10727 2, 32| megesik.~ ~- Ó, tessék innen kijönni, nagyságos úr, a tisztaszobámba, 10728 1, 15| Nehány perc múlva ismét kijött.~ ~- A Brigitták jöjjenek 10729 1, 18| az erdőbe, amelyből éppen kijöttek. Ott meg kell várni, míg 10730 2, 48| tartok, aki elmosogat, s kijövünk a jövedelmeddel.~ ~- Ez 10731 1, 17| Az üres tárcának olyan kijózanító kámforillata van.~ ~Még 10732 1, 17| add át neki, ezzel bizton kijuthat; Lady Tankerwill nevére 10733 1, 17| ráismernek. Innen tehát kijutni emberi lehetetlenség.~ ~ 10734 1, 15| tévelyednie.~ ~Valahogy kijutott egy utcakereszttérbe.~ ~ 10735 1, 15| álcázott nők a Kaiserstrasséra kijutottak.~ ~A lerehenfeldi főutca 10736 1, 14| is fogja azt tépni, akit kikacaghatott.~ ~Richárd kapitány elveté 10737 2, 30| visszarúgja az örvényből kikapaszkodókat; az a káröröm, mellyel Astaroth 10738 1, 4| Leonin, mielőtt maga kikapaszkodott volna, a jobbjában emelt 10739 1, 17| vezetője egy csapatnak. Tudod, kikből áll ez a csapat? Gyermekekből, 10740 2, 27| felgyün lapos hajókkal, kikbül hajigálja bombát. Ha az 10741 1, 4| kellett találniok kifelé.~ ~Kikecmeregtek a hóbul. Akkor látták, hogy 10742 1, 14| hanem az a gyűlölet, ami kikel belőle. Nekünk nem szabad 10743 1, 12| dühtől és szenvedélytől kikelt arcok mindenfelé, az asztalra 10744 1, 4| végighullámozva deli hölgyektől, kiken ragyog drágakő és drága 10745 1, 15| újságot találhatna nálunk, kikérdezi Alfonsine-t. No, majd mondok 10746 2, 22| pattogtatá a szót:~ ~- Azt pedig kikérem magamnak: nemes Boksa Gergely 10747 2, 38| azok felett.~ ~A hadbíró kikeresé könyvéből az esketési formát; 10748 2, 28| visszanyargalt a faluba; míg Zebulon kikeresett magának egy szép gyepes 10749 2, 20| ki!~ ~Zebulon az erélyes kikergetés után csakugyan képtelen 10750 2, 43| bejönni. Még az orvosokat is kikergette. Miért nem tudják legyőzni 10751 2, 49| jelentettél fel, míg végre kikergettek mindenünnen, s most, mikor 10752 2, 22| feltették a nyergébe, s aztán kikergették a táborbul lovastul együtt.~ ~ 10753 1, 17| levelet, s azzal a folyosóra kikerülve, Antoinette asszony termébe 10754 1, 13| gyűlöli a nagyok nagyjait, kikiabálja azt az utcán, s aki szeretett 10755 1, 5| hová legyen. Kedve volna kikiáltani az ablakon, hogy jöjjenek 10756 1, 6| hírhedett csábítónak volt kikiáltva, hanem az untatta éppen 10757 1, 15| várom a Gibeonitát.~ ~Azzal kikísérte a két hölgyet, s két gyalog 10758 1, 13| milyen szép zöld sziget!", kikötnek rajta, birtokukba veszik, 10759 2, 36| bizonyos, hogy az orosz cár kikötötte, hogy itt a győzelem után 10760 1, 8| feneke, mert a bőr nagyon kikopott belőle a sok rajt üléstől.~ ~ 10761 2, 22| tanulmányozta. Az ezredes kiküldte a hadsegédét az ordináncával, 10762 2, 30| aztán a többi parasztokat kiküldték a várból, nekem is mennem 10763 2, 33| mellett.~ ~A magasról gyönyörű kilátás nyílik az alant elterülő 10764 1, 18| uralta egy magas sáncok közül kilátszó épület. Tapasztalt szem 10765 1, 12| papramorgóért.~ ~Pontban kilenckor megkezdődött a vitatkozás 10766 1, 12| aztat. Ragaszkogyunk őseink kilencszaz esztendős alkotmanyahoz, 10767 2, 27| áll kétszázharminchatezer- kilencszáz emberünk; harmincháromezer 10768 2, 30| napján már az ostromlók kilenctized részének elfogyott a türelme. 10769 2, 30| ostromlövegek. Csak kilenc. Kilencvenhat ellen.~ ~Hanem még ahhoz 10770 2, 30| ostromló a várat, mire a vár kilencvenkét löveggel felelt. Az ostromló 10771 2, 28| Amint Zebulon a maga útján kilép e gyepes irtványra, a túlsó 10772 1, 11| menyasszony helyett Ödönt látta kilépni, karján a menyasszonydíszű 10773 2, 35| fogja.~ ~Íme, jön már.~ ~A kilépő ezredes láttára Ödön minden 10774 1, 11| meglepetés morajával fogadták a kilépőket. Mindenki előretolongott.~ ~ 10775 2, 36| harmadik ember, aki őt helyéből kilódítja. Apró-cseprő emberek, kikre 10776 1, 11| szomszéd vármegye nemességének kilökött, kimustrált söpredéke; verekedés, 10777 2, 31| keleten egy felhőhasadék alul kilövellé sugarát, ama közeledő szuronysövény 10778 1, 12| tekintetes karok és rendek, mi kilóg ebbül majd utoljára? Ha 10779 2, 25| nevetnek; egymásnak a szeméből kilopnak valamit, ami része az istenség 10780 2, 30| gyertyák rejtvénye könnyen kimagyaráztatott. A polgártársat kinevették.~ ~ 10781 1, 11| dörmögé az adminisztrátor a kimaradt kérő násznagyához.)~ ~- 10782 2, 35| egy angol utlevelet, kivel kimehetsz Angliába. Utlevél van vizálva, 10783 1, 17| anyád és testvéreid mily kíméletlenül taszítottak el maguktól. 10784 1, 1| igyekezzék ön férjhez adni. Ne kíméljen semmi költséget. Hozzá való 10785 1, 17| Mely anyai jóságteljes kimélytelenségre Alfonsine hirtelen odaborult 10786 1, 12| fehér toll ajtón-ablakon kimenekülésével végződjék.~ ~Következett 10787 1, 15| Ilyenformán hiszik, hogy kimenekülhetnek vagy Galícia, vagy Magyarország 10788 2, 36| gerillaharcot."~ ~"A fő-fő emberek kimenekülnek Törökországba, a törököt 10789 1, 17| Nekem azt mondták, kimenekültél, s már Pozsonyban vagy.~ ~- 10790 2, 27| Zebulon még a szobából kimenet is fenyegetőzött; úgy látszik, 10791 1, 17| rájöhetett volna.~ ~- A kimenetel nem kétséges, bizonyos - 10792 1, 8| magával elégedve a mai nap kimenetelén.~ ~Átérzette az egész kísértést, 10793 2, 32| jangcsekiángi mocsárból kimeredő kajmánok fejei. Csakhogy 10794 2, 24| kiülő szemeit még jobban kimeresztve.~ ~- Tán nincs itt?~ ~- 10795 1, 10| Baradlayné most is oly hideg kimérten szól fiával, mintha most 10796 1, 15| pórruhában, átázva, sárosan, kimerülten...~ ~Amit Richárd nehány 10797 1, 4| végét veté a tusának, s kimondá a választást:~ ~- Mazeppa.~ ~ 10798 1, 12| megyére. Még csak e szó kimondása is: "szatmári tizenkét pont", 10799 2, 25| másik egy halálhírre, e szó kimondására megkapja azt, és meghal 10800 1, 10| Hallgass-e sokáig vagy mindig? Kimondd-e az első kérdésre, amit belül 10801 1, 15| fordulj!" Ha e jelszót kimondod, megtudod, merre mégy. Hogy 10802 2, 21| ELSŐ TANDÍJ~ ~Mi történt?~ ~Kimondom hímezés-hámozás nélkül. 10803 2, 36| be, amint azt a víz árja kimosta; aszú, pirókfenyérrel szálankint 10804 1, 4| nem voltak többé helyükből kimozdíthatók.~ ~Néhány perc múlva aztán 10805 2, 47| van Nemesdombra, s onnan kimozdulnia nem szabad. Akkor a fiatal 10806 2, 20| hogy csináljon részletes kimutatást. ~ ~Zebulonnak pedig még 10807 2, 22| azért szállt le róla, hogy kimutathassa, mennyire sántít. És aztán 10808 1, 5| bizalmasságot igyekezett kimutatni.~ ~- Ezúttal csakugyan hoztam 10809 2, 32| Majd mindjárt megtudjuk.~ ~Kínában, amint tudós Wagner Cristophorus 10810 2, 28| parolázásra.~ ~Zebulon elfogadta a kínálást, és leült, mégpedig a pamlagra. ( 10811 2, 20| barátomtul Rideghvárytul; ahun kínálja nekem bécsi kormánytul főkormánybiztosi 10812 2, 20| ott, ahol hatezer forintot kínálják; hanem ott, ahol adnak csak 10813 1, 17| napon nem sok szórakozás kínálkozott Bécs utcáin és mulatóhelyein.~ ~ 10814 1, 4| ő akarja? - szólt kérdő, kínáló tekintetet lopva Ödönre.~ ~- 10815 1, 8| ennek az ára, amit nekem kínálsz, nem tizenöt arany, hanem 10816 1, 5| Gyújts rá addig, öreg - kínálta öccsét Richárd. ~ ~- Köszönöm; 10817 1, 8| Crivelli-penge. Tíz aranyat kínáltak már a pengéért, de nem adom 10818 1, 17| áron pedig a boldogság nem kínáltatott.~ ~- Siessünk innen, mentül 10819 2, 21| Száz ilyen gyerek nagy kincs ilyen órában.~ ~Azokkal 10820 1, 14| elmenekülhetnek a belvárosba. Hisz kincseik nincsenek; ami féltőjük 10821 2, 20| ott szekereket fogadott, s kincseket ígért annak, aki őt falujába 10822 2, 19| amidőn ezt a könnyszentelte kincset egy-egy oly kormánybiztos 10823 2, 30| alatt heverő legdrágább kincsét, imádott ifjú fővárosát 10824 1, 17| keresztfa tövében, halavány, kíndúlta arccal; szemekkel, mik már 10825 2, 30| megtudni. Azt, hogy hol és kinél van az a gyermek, ki őrá 10826 2, 22| fáradtan bejövök, engem csak kinevet." Aztán mindenik a másikat 10827 2, 35| optimistáknál kigúnyolt, kinevetett.~ ~Hátha lehetséges volna 10828 1, 13| veszély közé, mit az erősek kinevetnek, föl sem vesznek, de melynek 10829 2, 28| ha egyikünk se beszél. Kinevetnének rajtunk. Hat, ugye, nem 10830 2, 48| emberek vagyunk?~ ~Edit kinevette vele.~ ~- Hogy volnánk mi 10831 2, 30| kimagyaráztatott. A polgártársat kinevették.~ ~Harmadnapra megérkeztek 10832 2, 22| választás útján lett vezetőjük; kinevezés útján: elfogadták. Mikor 10833 1, 12| vezérszónokai, ugyanitt kinevezett "táblabírák", jogosult ülnökei 10834 2, 27| Nem ir semmit! Ott van kinevezis Közlönybe! Ott van számadás 10835 2, 20| Vagy úgy?) Csak alighogy kinevezte engem magyar kormány alkormánybiztosnak 10836 1, 17| itt van már nálam készen kineveztetési okleveled.~ ~Azzal kihúzta 10837 1, 13| barkóval jár, hogy katonás kinézését eltagadja; a kövér medicinalrat 10838 1, 4| rónára ért, akkor Leonin kinézett az egyik kocsiszellentyűn, 10839 1, 14| félig kinyílnék, s azon kinézne valaki. Talán éppen Edit?~ ~ 10840 2, 25| hallgatja ezeket az alvilági kínhangokat, amiknek hallásától egy 10841 2, 27| összeharapdálta pipája szopókáját kínjában; nagyon nevethetnéke volt, 10842 1, 15| másik női szívnek halálos kínjaiban.~ ~De abban ugyan nem gyönyörködhetett.~ ~ 10843 2, 20| hogy ne nevessen útitársa kínjain. Az pedig dühös volt rá, 10844 1, 13| már nem állhatta tovább e kínlódást. Elhatározta magát, hogy 10845 2, 25| Nem fog egész nap annyit kínlódni aggodalmaival.~ ~"Mi hír 10846 2, 25| onnan.~ ~És minden szobában kínlódó, nehéz sebesültek feküsznek, 10847 2, 24| beszélt.~ ~- Mert látod, van a kínnak bizonyos foka, amikor az 10848 2, 28| adni; mert az megint csak kinő; de a nyak, úgy segéljen, 10849 2, 49| Ez legjobban fáj mindazon kínok között, amik gyötrik.~ ~ 10850 1, 1| kényszerített, tartogatni egy kínokkal és lemondásokkal folytatott 10851 1, 7| ajkaihoz szorítá hosszasan, kínosan a levél pecsétjét, s úgy 10852 1, 7| mint gyermeket. De most már kinőtt belőle, s most már ő is 10853 2, 39| annyiszor eszedbe a múlt.~ ~Nem kínozlak soraimmal sokáig; úgy szeretnék 10854 2, 43| kit gyehennai fejgörcsök kínoznak, s aki olyankor, midőn egész 10855 2, 24| Találd meg gyermekemet!" Kínoztam. De nem volt szíve, ami 10856 2, 25| nem hangzik soha.~ ~Nem is kínozza ott ártó bogár az embert 10857 2, 36| gyermekeimet lássam mindennap; kínozzam a lelkemet a boldogsággal, 10858 2, 43| a láthatatlan démon, aki kínpadra feszíti a hatalmast; homloka 10859 2, 30| elhallgatott a dörgés, a kínszülte filozofálás is elmúlt a 10860 2, 29| egyszerre, egy villanyütésre kint lengett minden házon a nemzetiszín 10861 2, 25| kétszer-háromszor végigjárja kíntanyájukat, ápolásukra felügyel, s 10862 1, 15| tanyát. A lak belsejében kintornaszó hangzott. Talán táncoltak 10863 2, 30| Astaroth tapsol a kétségbeesés kínváltozatai fölött.~ ~Az az ember kiült 10864 1, 14| az egyik ablaktábla félig kinyílnék, s azon kinézne valaki. 10865 2, 39| visszafeküdjék.~ ~Azzal kinyílt az ajtó, s belépett rajta 10866 1, 4| Nem addig, míg szemeit kinyílva nem látom.~ ~Minden öltöny 10867 2, 36| lovárul az általvető iszákot, kinyitá annak száját, s leterített 10868 2, 30| szétrombolhatjuk a vízvezetéket, kinyithatjuk az utat a vízivárosi rohamra.~ ~- 10869 1, 5| rám az excellenciát! Aztán kinyitják előttem a legpompásabb szobákat. 10870 2, 47| Azért csak tessék elébb kinyittatni a "Magyar Királynál" azt 10871 1, 10| fiát a szomszéd szobáig, s kinyitva annak ajtaját, előrebocsátá 10872 2, 28| végigheveredve, kedvére kinyújtózta magát.~ ~A küldönc csakugyan 10873 2, 32| ahhoz amazoknak évek hosszú kínzásai kellenek.~ ~Richárd egyenesen 10874 2, 36| szeretek. Hisz ily válogatott kínzást még az ellenségem sem ítélhetne 10875 2, 43| legyőzött nemzet felett.~ ~A kínzó fejgörcsöknek egy ilyen 10876 2, 43| napfényű igazságot! Hát az ő kínzója kegyelmez-e neki? Hát az 10877 2, 24| borzalom volt hallani.~ ~A nagy kínzómester egy-egy percre megint nyugtot 10878 2, 28| belepillantott a tükörbe, kiöltötte a nyelvét arra a csúnya 10879 1, 14| beverték a fenekeiket, s a kiömlő szeszt meggyújtották; az 10880 1, 18| nesz sincs. Az eső sorban kioltotta az őrtüzeket.~ ~- Hová lett 10881 2, 39| magammal viszem hitemet.~ ~Kiomló vérünk nem hull háládatlan 10882 1, 12| lelkét.~ ~A megye zöldasztala kiontott vér tócsáival fedve, jegyzőkönyvek, 10883 1, 15| nők az ostromlottak miatt kiosonhattak az eltorlaszolt utcákon.~ ~ 10884 1, 9| nosza hirtelen két pofont kioszta két léhűtő siheder fiának: 10885 1, 13| sok tartogatott csók lett kiosztva ezen a napon; sok régen 10886 1, 13| hogy a nép dühének vannak kipécézett házai, amikben Rothschild 10887 2, 27| utanom küldi szekeret; ot kipemet bemazoltam elíb mésszel 10888 2, 28| leülöm ide az útfélre, és kipihenek magamat. Magának pedig, 10889 2, 36| bámulni a világba, míg Ljubica kipiheni magát, s azzal az illúzióval 10890 1, 11| s kocsiajtajára szépen kipingálva a Tallérossy-címer. És saját 10891 1, 2| készül?..."~ ~A pap arca kipirult, és termete fölmagasodott, 10892 1, 5| telt piros arcához hetykén kipödrött, hegyes bajuszt visel, akkoriban 10893 1, 6| ütközetek, mikben az igaz hűség kipróbáltatik.~ ~- Igen? Ólmos bottal. 10894 1, 4| s azután a föld sarkait kipuhatolva, elkezdték magukat tengerészek 10895 2, 27| hogy pénzt tart otthon, még kirabolnák érte; így pedig jöhet Sobri, 10896 2, 49| megölte a te apádat, és kirabolta. Most azért tart magánál, 10897 1, 14| gyárakat, polgárházakat kiraboltak; most a belső gyárak és 10898 1, 14| szétoszlott, szétszaladt, kiraboltan hagyva a felgyújtott házakat. 10899 2, 45| hallott! Látni is akarja.~ ~Kiragadja menye kezéből a levelet, 10900 1, 18| zászlói közül a magukét kiragadták; másfelől két folyam, a 10901 1, 8| pikkelypáncélok. Ismét más kirakat gall és teuton fonott vértekből, 10902 2, 26| Remigia érti azt legjobban.~ ~Kirakják kenyérhajdarabkákbul és 10903 2, 30| aki maga is a királyok királya?"~ ~"Bántotta ennek a háznak 10904 1, 4| halandó, s elbámult a kövek királyán, a gyémánton, melyet a trónok 10905 2, 23| kiverték az ellenfélt a Királyerdőből. Az ütközet sorsa el volt 10906 2, 47| elébb kinyittatni a "Magyar Királynál" azt a két egymásba nyíló 10907 2, 37| mondanám: meglehet, egy királyon is megtörtént már ez; ha 10908 2, 30| igazat adnak nekünk, Dávid királytól Hugo Victorig: "Nem lehetett 10909 1, 12| tanácskozó hazafiak egymás ellen kirántsák kardjaikat bárminő gyűlésteremben; 10910 1, 14| előreugratott a nép elé, kirántva kardját, a jó Al-Bochacent.~ ~ 10911 1, 4| ifjú kiszállt egy percre, kirázni bundájából a havat. Az égen 10912 1, 13| felebaráti elővigyázatból kirendelte őket a lármásabb utcákra, 10913 1, 15| Palvicz Ottó ezrede. Ez van kirendelve, hogy Richárd csapatját 10914 2, 30| falán betört, s a másikon kirepült a tanácskozók fejei fölött.~ ~ 10915 1, 3| Tíz esztendő! Nehiz vas! Kirje fejit királyi fiskus!~ ~ 10916 2, 27| ütistül. De nem tréfa az, kirlek!~ ~- De hátha még másutt 10917 1, 11| násznagyok várnak.~ ~- Kicsoda kirő násznagy miltosagod riszedről?~ ~- 10918 1, 15| nesztelenül rejtőzködtek ottan, a kirohanás esélyére tartogattatva.~ ~ 10919 2, 43| nyafogó pofákat látni. Ma kirúgom, aki könyörög. Semmi nőt 10920 2, 20| Végre egész őszintén kirukkolt vele Ödönnek:~ ~- Kedves 10921 2, 30| lövegekkel kényszeríté a "Kis-Svábhegyről" a IV. körönd védütegeit 10922 2, 20| tőle:~ ~- Te Boris, hol a kisasszonyaid?~ ~- Az egyik a konyhán 10923 1, 11| magyar vezir után.~ ~- Hát öt kisasszonyka van, Zebulon bácsi? - kérdé 10924 1, 11| De nem latok sehol kisasszonykamat, Karikat; pedig már felöltözte 10925 1, 11| hazafiuságunkat, a legutolsó kisasszonykanak atunk igazan magyar nevet: " 10926 2, 47| fogja hagyni addig Edit kisasszonynál, míg átesnek az esküvőn; 10927 1, 12| menjek kapálni mind az öt kisasszonyommal magam? - Ha én parasztnak 10928 1, 12| van öt: nem felesig, de kisaszony. (Általános derültség.) 10929 1, 11| tigedet? Furcsa neveik vanak kisaszonykaimnak; sohase nem tudok egészen 10930 1, 11| vagy, Karika? Legidősebik kisaszonykam! Azirt nem nagyon idős. 10931 2, 20| Akarta elvenni rosz karakterű kisaszonyt. Nem engedet neki familia. 10932 1, 10| előtt oldalvást volt egy kisded emberi lak. Az volt a kriptaőr 10933 2, 20| az ember vénségére beáll kisdiáknak, s várja az instruktortól 10934 2, 28| tette. A nagyobb rémület a kisebbet elöli, mint ahogy a varrótűvel 10935 2, 32| a két lábát, hogy végig kisebesedett.~ ~- S ön gyapotronggyal 10936 1, 13| között, miket "pereat"-tal kísér az ezerajkú szörny: nem 10937 1, 15| szólítva, kivont kard között kíséré őket a szomszéd házikóig, 10938 1, 11| elfogadó tömegnek, díszelgő kíséretnek, sőt még azt is megteszi, 10939 1, 14| neki, hogy ahol a nép csak kísérletet is tesz a csoportosulásra, 10940 2, 49| fölemelkedésre bírni.~ ~A kísérletnek az lett a vége, hogy a fiú 10941 1, 4| mulatságot talált abban, hogy még kísérőik is akadtak. Csak négyen 10942 1, 18| háta mögött hagyta utolsó kísérőjét is. Ő egyes-egyedül rugaszkodott 10943 1, 15| vezetőt rendelt melléjük. Azok kísérték őket tiszteletteljes távolban, 10944 2, 35| azokbul valami?~ ~Nagy volt a kísértés. Nem tudott neki ellenállani.~ ~ 10945 1, 8| kimenetelén.~ ~Átérzette az egész kísértést, és élvezte a felmagasztaltságot, 10946 2, 25| tűnnek azok fel, mint Macbeth kísértetei, mik sorban megjelennek, 10947 2, 25| magas ablakokon át a rámák kísérteteit eleveníti meg; a ház nagyasszonya 10948 2, 49| lelkének soha el nem alvó kísérteteivel.~ ~ ~ ~ 10949 1, 18| meglátta őket, azt hihette, kísértetek, amik nesz nélkül járnak 10950 2, 25| szállt volna le, hogy a kísérteteknek bebizonyítsa, hogy ő is 10951 1, 13| hevenyészett torlaszokat, nem kísértetem veled utcáról utcára a legelső 10952 2, 22| várnának valami rémséges kísértetet. Az lett a nagy hátrálásból, 10953 2, 25| félelemteljes hördülés...~ ~Minő kísértethangok azok, melyek innen alulról 10954 2, 25| kiáltoznak az éj csöndében oly kísérteties hangokon. Talán haldoklik 10955 1, 14| Minden lépésük figyelemmel kísértetik; s ha csak egyetlenegy emberrel 10956 2, 46| Plankenhorst úrhölgy arcán a kísértetlátó elrémülést; csak azt látta, 10957 1, 15| tanácsolta neki, hogy éjjel kísértse meg az ostromvonalon másodszori 10958 1, 4| csak azt tudnám, hova.~ ~- Kísértsük megtudni.~ ~A szán fenékkel 10959 1, 11| szobájából a címerterembe, kísérve alázatos udvarlói csoportjától, 10960 2, 28| lehet bízni.~ ~Eszébe jutott Kisfaludy Sándorból az a vers, ahol 10961 2, 47| meg úgy megbetegedett a kisfia, hogy azt nem hagyhatja 10962 2, 38| foglalkozott, s tanította játszani kisfiamat. Most is otthon van.~ ~- 10963 2, 36| otthon volt álmában, s a kisfiával beszélgetett.~ ~E szóra 10964 2, 19| beszél a történelem. ~ ~A kisfiúk már babérkoszorús hősök. 10965 2, Veg| báránykával játszik mosolygó arcú kisgyermek - s kék és fehér mezővirágokból 10966 2, 25| volt rá, hogy Ödön nejét kisgyermekeivel elküldje körösszigeti kastélyába. 10967 2, 39| valami baja van, amivel kisgyermekek vesződnek, s ami azoknak 10968 2, 49| bosszantotta nevelőjét; a kisgyermekekhöz kegyetlen volt; kereste, 10969 1, 17| arra az angyalra azzal a kisgyermekkel, mintha azt akarná megfigyelni: 10970 2, 39| Kegyetlen gondolat. Egy kisgyermekre fekete ruhát adni, azt is 10971 2, 22| lettek.~ ~Richárd és Ödön kisietnek.~ ~Boksa Gergő katonás üdvözléssel 10972 1, 2| parasztember özvegye.~ ~- Kisírja magát valahára a szegény 10973 2, 48| A becsületem sohase volt kiskorú!" Lássa, nagyságos asszony, 10974 2, 30| lelket. Csak egy bezárt kiskutya üvöltött valamelyik konyhában, 10975 2, 48| távolabbi rokonának árván maradt kislányát, Liedenwall Edit kisasszonyt, 10976 2, 39| bajait, megrettenve húzódott kisöccse bölcsőjéhez, s csitítva 10977 2, 25| mégis idegen.~ ~- Bélácskám, kisöcsém, jer ide!~ ~A kisfiú otthagyja 10978 2, 30| az álmot a fővárosrul, s kisöpörte annak utcáit. Most már látta 10979 2, 19| növendék kivételével minden kispap elment honvédnek. A prior 10980 1, 11| az aranyat szórják, mind kisütögetjük egymásnak a szemét.~ ~Ez 10981 2, 31| ijeszteni! Hogy te, akinek a kisujjában több ész van, mint egy ilyen 10982 1, 6| gyermek, s odaadta - nem a kisujját, hanem az egész tiszta, 10983 2, 28| daróc, aranypaszománttal kisujtásozva.~ ~Amint meglátta Zebulont, 10984 1, 18| senki. Ilyenkor tisztességes kisvárosi polgár aluszik már.~ ~Ők 10985 1, 15| Mausmann-nak.~ ~Mausmann kisvártatva így szólt:~ ~- Te, Fritz, 10986 1, 4| magát, s kezdé lovait is kiszabadítgatni a hóbul - nyakig el voltak 10987 1, 13| Szerencsémre nehány diák kiszabadított, s egy durchhauson keresztül 10988 1, 4| neki a nyílás felé, hol kiszabadulni törekszik.~ ~A buborékok 10989 2, 36| mely napokra, órákra van kiszabva, s azoknak a kétségbeesett 10990 2, 38| A hadbíró egy tárcából kiszakasztott lapot adott kezébe, hogy 10991 2, 24| kellett volna neki a szívéből kiszakítani egy darabot, s azt kihajítani 10992 2, 29| nekiiramodott, hogy majd kiszalad az utcára, s miután a tiszt 10993 2, 44| kitolták az ajtón.~ ~Csaknem kiszalasztá a száján, hogy hisz ez szőke 10994 2, 33| Nem merte az igazi szót kiszalasztani a száján.)~ ~- Ense recidendum 10995 1, 4| hósírjából a szán is; a két ifjú kiszállt egy percre, kirázni bundájából 10996 1, 10| Baradlayné megértette fiát. Kiszálltak.~ ~Azzal karját nyújtva 10997 1, 4| magasult náluk. Mit emberi kiszámítás be nem ért, azt nekik ösztönük 10998 2, 30| átadta a vezényletet a komoly kiszámításnak.~ ~Mihály mester feljelenté 10999 1, 5| aztán majd hozzávetőleg kiszámíthassa a geometriai proporciót, 11000 1, 1| megfogja. Lettem rideg, kiszámító, hozzájárulhatatlan. Csak 11001 1, 15| zselatinhoz, amit a tányérjára kiszedett.~ ~Alfonsine-ban forrt a 11002 2, 36| voltak. Meg voltak sülve. ~ ~Kiszedte őket, s odateríté a fűre 11003 2, 30| lépcsőből nyolcvanhat hágcsót kiszedtek. A várkerti köröndig három 11004 2, 29| Lánchíd egész szélében van kiszegezve tizenkét gátlöveg, mint 11005 1, 1| már húsz év óta, elítélve, kiszentenciázva. Az ön szemei előtt hullott 11006 1, 8| szeretik egymást, azután kiszeretnek egymásból; egy ideig ott 11007 1, 11| legérdeklőbb mozzanatai; s azokat kiszínezni előáll a pátosz, a humor, 11008 1, 17| tömlöctartóját, őreit, hogy kiszöktesse.~ ~Ha pedig a legborzasztóbb 11009 1, 15| gyöngédségre, s engedte magát kiszolgáltatni nagynénje által. Antoinette 11010 2, 35| Leonin fagyosan.~ ~- És most kiszolgáltatsz legkeserűbb ellenségeimnek? 11011 1, 10| volt a kriptaőr laka. Ödön kiszólítá őt szobájából.~ ~A sírboltőr 11012 2, 39| ment, azt kinyitotta, és kiszólt:~ ~- Uram, bejöhet már.~ ~ 11013 2, 28| azt a csizmát egy kicsit kitakaríttatja.~ ~Patent fénymáz a gazda 11014 1, 18| huszárköpönyeget; s a nagy fakanállal kitálalák tizenkét részre a párolgó 11015 2, 46| kitöréseire.~ ~Azt is hiszi kitalálhatni, hogy Alfonsine miért oly 11016 1, 2| hogy ez titok, de könnyen kitalálható.~ ~A gyászénekkel még nem 11017 2, 49| csókolnod.~ ~Richárd könnyen kitalálhatta, hogy ki írta ezt a levelet. 11018 2, 37| Gondolok és teszek.~ ~- Kitaláljam gondolatodat?~ ~- Nem hagyom 11019 2, 30| Tessék azt rám bízni. Mindent kitanulok.~ ~- Tud-e ön olaszul?~ ~- 11020 1, 1| három miniatűr képet, s kitárta azt előtte. A kőszívű ember 11021 1, 6| hasonló vasakarattal fogok kitartani. Adieu, kedves Richárd. 11022 1, 15| számunkra, hogy lelkesítette kitartásra a férfiakat. Ah, barátom, 11023 1, 4| vezetőjével igyekezett utánuk kitartó erőfeszítéssel.~ ~Most már