IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
12024 1, 17| ragyogott, félelme melegedett e lángnál.~ ~El volt már határozva, 12025 1, 18| parázsra, s ne engedje a lángokat kialudni.~ ~Aztán ő maga 12026 1, 13| bálványai voltak, és mégis lángol a vére, mikor elmúlásukat 12027 1, 18| tűzzel utánozná a hóesést, lángpelyheket zúdított arcaikba; a füstben 12028 2, 25| fehér márvány mellvédek, a lángpiros homlokzat, a sötétzöld repkényes 12029 1, 14| lapjára festve, csupa merő lángsugarakból. S mikor már elhallgatott 12030 2, 30| egyik végitől a másikig egy lángtengerben úszott. A gyönyörű Duna-soron, 12031 2, 27| mázos cserépfedőkkel.~ ~A lángtól félrevonva egy háromszög 12032 2, 36| folyam partjait mindenütt lankaságok fedték. Erdők, miknek lába 12033 1, 17| úgy megzavarja a szemérmes lánykának az eszméit az a gondolat, 12034 1, 5| bukétra ment valami szép lánynak! Vagy elsámpányereztük a 12035 1, 15| hát csak okosan tégy, Léni lányom. Csak kreuzfidél! Csak recht 12036 1, 4| egy főt láttak a széttört lap alól felmerülni.~ ~Sietve 12037 2, 45| júliusi hidegek jártak a lapályon; a kandalló körül ültek, 12038 2, 27| a rétest, beleszurkál a lapátvégű villával a sistergő hurkafélébe; 12039 2, 36| letéved róla az abajdóc lápba, elnyeli a süppedék; semmi 12040 2, 38| kereste nevét a hivatalos lapban az edictalier idézettek 12041 1, 15| feje fölött voltak az érc lapidár betűk: "Singerstrasse".~ ~ 12042 1, 13| tenyérhúzással a história lapjáról a mindenkinél nagyobb óriás: 12043 2, 24| kis daganat és bőrrepedés. Lapjával ütött meg a kard.~ ~Richárd 12044 2, 25| múlva ismét itt lesz; hogy lapokat nem lehet kapni, mert nincs 12045 1, 15| Anyja belepillantott a lapokba.~ ~- Egy ezredrésze annak, 12046 2, 36| hanem elmentek az erdőkbe, a lápokba; onnan fogják folytatni 12047 1, 15| olvasott azokból az elátkozott lapokból, a megtagadott mese, a hihetetlen 12048 1, 13| van zavarva. Kalapja oly laposra verve, mint egy palacsinta, 12049 2, 27| vitreát, lepelnek fölvehetné; Lapponiában pedig ablakokat csinálhatnának 12050 1, 13| kiknek szobrai képezték "lares et penates"-eit, szétrepültek, 12051 2, 20| emberrel. Lehet is ilyen lármában dolgozni!~ ~Ödön fogadja 12052 1, 18| nyomukon. Bizonyos, hogy erre a lármára csak utánuk találnak.~ ~ 12053 1, 11| túldörgé az udvaron felzendülő lármás riadal.~ ~Örömriadal az 12054 1, 13| elővigyázatból kirendelte őket a lármásabb utcákra, hogy ha valakit 12055 2, 26| szaladt, megfogták kezeit, lármásan üdvözölték, arcába nevettek, 12056 2, 29| akadályozva lőn, csak az udvart lármázhatta fel e kiáltással: "Itt a 12057 2, 20| heten volnának, mikor nagyon lármáznak, a nagyságos mamának pedig 12058 2, 20| helyreállítani a rendet; lármázott is eleget, s estefelé azt 12059 1, 11| ugy tecik, mikor nagyon larmaztok, mintha heten volnatok.~ ~ 12060 1, 18| Csakhogy most már fel van lármázva ellenük az egész vidék. 12061 2, 29| mellékutcába.~ ~Ott elkezdett lassabban léptetni, s egy házszámot 12062 1, 8| is legalább egy kis pénzt lássak. Érti-e már? Nohát. Látja, 12063 1, 17| vissza, hogy még egyszer lássalak utoljára az életben.~ ~- 12064 2, 20| sorban, hogy siessenek, lássanak az éléskamra, a konyha, 12065 2, 35| útlevél jól megviseltnek lássék.~ ~Ödön ledobta azt az asztalra. 12066 2, 48| van élni. "Leben und leben lassen." Hanem aztán érje be a 12067 1, 18| Mentül szélesebb a víz, annál lassúbb a folyása, annál sekélyebb 12068 2, 26| Rideghváry kegyetlen lassúsággal folytatá:~ ~- Baradlay megélt, 12069 2, 30| tizenkét fontos golyó, mely a Laszlovszky-major egyik falán betört, s a 12070 2, 31| komolyan volt mondva.~ ~A négy lat ólom, mely a várparancsnokot 12071 2, 36| valami kis része e holdkóros látások hallucinációiból meg ne 12072 1, 10| odasimulva fiához az özvegy -, látatlanba ki hozna ítéletet? Bíró 12073 1, 15| magas égből, ezt a fogadást látatlanul ne hagyja!~ ~Künn robogtak 12074 2, 40| fizetve. Ödön már "bene latet" (jól rejtve van).~ ~Meg 12075 2, 26| Megölöm a kedvesedet." Hogy láthassalak olyan nyomorultnak, mint 12076 1, 17| hogy emberi szem meg sem láthat.~ ~És másnap hiába várta 12077 2, 33| sikerült Zebulonnak leugorni a láthatárról.~ ~Ephialtész pedig vezette 12078 2, 36| eltűnt, s az egész déli láthatárt egy végtelen sötétzöld síkság 12079 2, 25| megszoptatja gyermekét. Láthatja nap, ember és Isten.~ ~És 12080 1, 9| Örülnek rajta, ha megalázva láthatnak valakit, akire irigykedtek. 12081 2, 28| kérdd, mi az. Csak írd alá! Láthatod, hogy a legelőkelőbb férfiak 12082 1, 18| magyar hazát.~ ~Látták-é? Láthatták-é? Azt könnyeik mondják meg.~ ~ 12083 1, 6| benső barátja, kit sokszor láthattál odahaza.~ ~- Ej, ha én minden 12084 2, 33| távozik, a táj egyre tágul, a látkörön már meglátszik az a vulkánidomú 12085 1, 18| ezüstszegélyű óriáskígyót látna átkanyarogni. A lovak fejei 12086 2, 27| vagy te, Zebulon! Mintha látnálak, hogy szorongattad anyai 12087 1, 6| vármegyébe.~ ~- Hát ott mit látnék?~ ~- Nagyobbszerű concentrirungot 12088 2, 28| Pedig már ezentúl mindennap látnia kell azt a csúnya embert 12089 2, 33| tömpe alakot, hogy az se látó, se halló nem volt ijedtében; 12090 2, 40| egyenkint valamennyit. Ne látogass meg így, amint fogadtad 12091 2, 20| valahányszor falut értek, hogy látogassák meg a papot; "papnál bizonyosan 12092 2, 43| pokolban? Éjjel van nálam látogatás ideje? Meg Alfonsine baronesse-nél?~ ~- 12093 1, 7| erőltetni a Plankenhorst család látogatására; járt oda magátul is eleget.~ ~ 12094 1, 8| szegény házamat személyes látogatásával, akkor azután majd beszéljünk 12095 2, 32| ő talált fel.~ ~Az ilyen látogatásokhoz is szokva volt már, mint 12096 1, 11| választott el. Az ispán az ilyen látogatásoknál nem is szokott utasítást 12097 2, 46| értem, bárónő, s e mostani látogatásom, biztosítom önt, utolsó.~ ~- 12098 1, 8| is fogadnia az erőszakolt látogatást.~ ~- Hát jó. Menjünk fel.~ ~- 12099 1, 4| Majd valamelyik cukorfőzőt látogatjuk meg.~ ~- Hát nem bánom - 12100 1, 15| odamenni soror Remigia, ki látogatóba viszi nagynénjeihez a zárdában 12101 2, 49| Azzal odaadta a némbernek látogatójegyét, s visszatért a büróba.~ ~- 12102 1, 10| levezeté a sírbolt lépcsőin a látogatókat.~ ~A föld alatti félsötétben 12103 2, 43| kendővel bekötve; úgy várta látogatónéját.~ ~Alfonsine útiköntösben 12104 1, 6| ő estélyeik nevezetesen látogatottak voltak, s azokban sok országos 12105 1, 11| mennyire szeretik.~ ~- De nem latok sehol kisasszonykamat, Karikat; 12106 1, 2| tökéletesen meg volt elégedve a látottakkal és hallottakkal. A gyászkíséret 12107 1, 4| meg hát egyet. Két szemet látsz-e csillagaid között vagy négyet? ~ ~ 12108 2, 21| pincéből kibeszélni, hogy ne látszanék arcom pirulása."~ ~Még most 12109 1, 13| utcaszögleteken.~ ~A messze látszó István tornyáról óriási 12110 1, 15| tervszerűen hagyták azt látszólag őrizetlenül. Azon a vonalon 12111 1, 6| jelen, s iparkodott valami látszólagos társalgást kezdeni a titkokkal 12112 2, 30| tűzfényben mint fekete gnómok látszottak a tűzoltó katonák az égő 12113 1, 4| Menyasszonyoddal táncoltam. Nem láttad? Gyönyörű hölgy.~ ~- Gyönyörű, 12114 1, 18| a szép magyar hazát.~ ~Látták-é? Láthatták-é? Azt könnyeik 12115 2, 26| a szememben sötétségnek láttál, az a sötétség már az én 12116 1, 4| tekinte végig bájain.~ ~- Hát láttál-e valahol ilyen szemeket? 12117 2, 33| útlevél volt, a legpontosabb láttamozásokkal ellátva, közbeeső országok 12118 2, 35| van. Az ezredes úr rögtön láttamozni fogja.~ ~Íme, jön már.~ ~ 12119 1, 17| a legújabb közegek által láttamozott útlevéllel jelenik meg. 12120 2, 35| útlevelét; rendben találta, és láttamozta a maga részéről. Mehetett 12121 1, 4| Eredj el a rendőrségre, és láttamoztasd útlevelemet. A te szavadra 12122 2, 35| Mr. Algernon Smith kíván láttamoztatni. Az útlevél rendben van.~ ~ 12123 1, 13| mindezt.~ ~Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk előtt történt; 12124 1, 11| világos van, míg a szemeinkkel látunk. Én nem iszom itt hiába - 12125 2, 33| jobban gyönyörködhessék e látványban, egészen a szélére lépett 12126 2, 30| milyen nagy lehet az öröme e látványon annak, aki azt okozza?"~ ~ 12127 1, 16| veti.~ ~A félkezű ifjú e látványra leveszi sebéről odaszorított 12128 1, 16| hömpölyögne odafenn izzó lávából.~ ~A skarlát felhők tűzszegélyei 12129 1, 6| most az egyszer megjárta lavateri tanulmányával.~ ~A szegletes 12130 2, 23| fölött egy tömegben, s mint a lavina hömpölyög neki a magyar 12131 1, 5| kellner hozza a pakkot, más a lavórt, más a csizmahúzót. Mind 12132 1, 15| flastromokkal beraggatva. Láza volt.~ ~Hanem a láz dacára 12133 1, 15| haragvó kapitányát a düh forró lázából egyszerre az ijedelem merevületébe 12134 1, 12| tekintélyének! Ez törvényszegés!~ ~- Lazadas! - kiálta Zebulon.~ ~- S 12135 2, 22| kerítésen kívül, minden belső lázadás vagy külső támadás erélyes 12136 1, 14| gyárak és birtokosok ellen lázadjon. A múlt éjjel lerombolták 12137 2, 27| milyen vége van mindennek. A lázadók seregei úgy teremnek, mint 12138 2, 25| hirtelen felordító szó, minő a lázálmodóé, mellyel lelkét a pokolból 12139 1, 1| megáldozni, megsemmisíteni. Lázálmokért, mik idegen test kór párázatával 12140 1, 17| érezte arcán anyjának égő, lázas csókját. Ó, ez nem olyan 12141 1, 15| fölött uralkodik még, mint lázbeteg álomlátásai felett a paroxizmus, 12142 1, 15| vakmerőség. Ahogy azok a lázbetegek szoktak ágyaikból kiugrani, 12143 1, 13| mentül tovább haladt a nap, a lázforrongás künn az utcán annál magasabbra 12144 1, 5| mint szentségtörőt, mint lázítót; kitesznek papi hivatalomból; 12145 2, 37| kém és rágalmazó volt, ki lázította a polgárt a trón ellen, 12146 2, 30| Lehetett-e nem érezni e szívnek lázlüktetését?~ ~Lehetett-e nem keseregni 12147 2, 22| kegyetlen szigorral lehet a lázongást visszatartani, hogy ki ne 12148 2, 48| fátyolát; mikor a bőszült, lázongó csőcseléket ráuszították 12149 2, 24| operákat.~ ~Mikor aztán a lázroham percnyi csendet hagyott, 12150 1, 9| Egész teste reszketett a láztól. Ajkait összekulcsolta a 12151 1, 13| koncipista extra statum le-leszalad a lépcsőn, hogy majd valami 12152 2, 28| vevé le a botot a vállárul, leakasztva róla a tarisznyáját, s elszánt 12153 2, 30| mögött rejtve volt üteg leálcázva, fedetlenül maradt az oldaltámadás 12154 2, 21| égbe menendő mártírsereg; a leáldozó nap tündöklött magasra emelt 12155 2, 23| Rákos jobb partjára.~ ~A nap leáldozott már. De még azzal nem volt 12156 2, 36| Magához tért.~ ~A nap egészen lealkonyodott már. Kezdte érezni, hogy 12157 1, 6| szegény rokonoknak felfogadott leányából? Baronesse-nek nem nevelheti.~ ~- 12158 2, 20| De mikor a feleségem, a leányaim úgy készültek már az elfogadásodra.~ ~- 12159 2, 20| csörteté, s kiáltozott a leányainak sorban, hogy siessenek, 12160 2, 20| is úgy kellene tenni.~ ~A leányait pedig úgy nevelte, hogy 12161 2, 26| nem Rideghváryra, hanem leányára. El fogja-e árulni féltve 12162 2, 27| Szegin zsido. Tizenkilencedik leanyat szoptatot felesig. Anak 12163 1, 6| Richárd közelített a leányhoz, az pedig nemhogy durcásan 12164 1, 7| holmi olyan kis felserdült leánykákat, akik már nem gyermekek, 12165 1, 11| leánykát Charicleanak. Masodik leanykam neve Karolina Pia; hiszem 12166 1, 11| lovamat hintobul. Gyütem leanykamal izs örvendetes ünepélyre. 12167 1, 11| kis híre; hat a negyedik leanykamat azért hinak Libussának. 12168 2, 46| kötelességünk. Ön, uram, elkésett a leánykéréssel. Nagyon is magasról akart 12169 1, 4| az ember nem él meg csupa leánynézésből. Gyere már innen!~ ~Az idegen 12170 2, 30| kardodat, én az enyimmel leányod, nőd, bölcsőben fekvő gyermeked 12171 1, 11| hordani ide-amoda, ahol eladó leányokat mutogatni szükség.~ ~A lépcsőházban 12172 2, 27| udvarra, szalad elejbem Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: " 12173 1, 5| véleményem volt, hogy a leányomat nem adom ingyen, a földesúr 12174 2, 44| agyvelejét kiveszik; hát egy leányszív még annál is szívósabb? 12175 1, 15| kérdezte Frau Bábi a leánytól. - Úgy reszketsz, mint egy 12176 2, 33| csomag faggyúgyertyát a forró lébe belemártsa; amitől a gyertya 12177 1, 14| kalábriai kalapban jár, nagy lebegő tollal, karddal az oldalán, 12178 1, 2| repülni akarnának vele, lebegtek megrázott feje körül; a 12179 1, 17| közé áll. Nem akarlak én lebeszélni semmiről, amit te elhatároztál 12180 2, 46| hogy Edit Richárd kebléről lebontakozik, ott marad mellette, s jobbját 12181 1, 7| Richárd léptei elhangzottak, leborult a földre, s ahol Richárd 12182 1, 18| Hát ez már magyar föld? S leborultak arra a hideg havas földre 12183 2, 45| özvegy, arccal a földre leborulva a kőszívű ember arcképe 12184 2, 19| az ismeretlen láthatáron lebukott előttünk. - Talán nem is 12185 1, 17| önnel!~ ~Jenőnek a vett leckéből nem volt mit visszaadni. 12186 2, 20| tudott, de ha Zebulonnak leckét kellett tartani, arra minden 12187 1, 11| Egy kis pénz sok haragot lecsendesít. - De menjünk előbbre, a 12188 1, 14| vetnek, s eljöttem e vihart lecsendesíteni.~ ~Richárd nagyon megcsóválta 12189 1, 14| tengert, hogy egy percre lecsendesült.~ ~Mausmann Hugónak alkalma 12190 2, 37| mint egy holdkóros. Gyakran lecsillapítá aggodalmait, s biztatva 12191 1, 14| vegyülni, felvilágosítjuk, lecsillapítjuk, megnyugtatjuk őket. Az 12192 2, 42| magát, nem reszketett, csak lecsüggeszté fejét.~ ~A tudósítás Baradlay 12193 1, 4| volna, felkapaszkodott annak lecsüngő ágain: A három mén vágtatott 12194 1, 4| kenőcsöket, amik Árgus szemeit lecsukják; vagy pedig attól lehet 12195 1, 1| ajkai most nyitva voltak, lecsukott szemei elmeredve és mellén 12196 1, 4| meg volt merevedve, szemei lecsukva és ajkai összeszorítva.~ ~- 12197 1, 11| Mondj má' mást is, mer' ledoblak...~ ~Azzal aztán agyon is 12198 2, 29| volt az, kiknek sikerült ledobni melleikről a Péliont és 12199 1, 15| csárda felé ráncigálta, s ledobva a válláról a puttonyt, tiszteletet 12200 2, 31| meg fogják azt venni.~ ~Ha ledöf tíz embert egymás után, 12201 1, 12| ellenséget, jó barátot, ledönt minden érvet, okoskodást, 12202 1, 13| betört; a Justitia-szobrot ledöntötték az épület homlokáról, az 12203 2, 27| ha az sem elig, megindul Ledru Rollin Franciaországból 12204 1, 4| cukorgyár egész a "rafinériáig" leég. Aztán meg nem is csinálnak 12205 2, 36| elébb lássunk hozzá!~ ~Azzal leemelve lovárul az általvető iszákot, 12206 1, 1| lépni leginkább érdemes. Így leend nyugtom a föld alatt és 12207 1, 17| Reám nézve teljesen mindegy leendett, akár ez, akár amaz. Mi 12208 2, 36| aztán megalkudtunk, hogy én leengedek neki az utalványból harminc 12209 2, 28| Zebulont, nyájas volt és leereszkedő, és kevély és goromba vegyest.~ ~ 12210 1, 4| lesüté szemeit, és két kezét leereszté ölébe.~ ~- Már az igaz, 12211 2, 29| akadtak kíváncsiak, kik leeresztett ablakfüggönyök mögül egy-egy 12212 1, 6| ahol mély volt a víz, oda leeresztette a fickándozó pesce canellát, 12213 2, 28| hogy a reverenda lábáig leérjen. S a világért föl nem emelte 12214 2, 28| út, amint a túlsó oldalon leért a völgybe, egy másik út 12215 2, 32| fölött, mire a mocsárhoz leértek, már akkor csak a krokodilfők 12216 1, 15| botoljék?~ ~A lépcsőkön leérve egy dohszagú gádorba jutottak.~ ~- 12217 2, 23| bejárnak. Ahova a golyók leesnek, az még az ellenfél birtoka.~ ~ 12218 2, 35| Ahány csillagot látott leesni, még meg is tudta nevezni, " 12219 2, 31| tartott szuronyai fogadják a leesőt.~ ~Ödön haladt fölfelé, 12220 2, 24| olcsón osztogatták. Mikor te leestél lovadról, szegény öreg fiú 12221 1, 4| kezed-lábod ép-e?~ ~- Mi valahova leestünk; csak azt tudnám, hova.~ ~- 12222 2, 36| Váradig a belényesi erdőn át. Lefejtem a dolmányomrul az aranypaszomántot, 12223 2, 24| az orvosoknak erőszakkal lefejteni Richárd kéz csuklójáról 12224 2, 20| instruktortól az engedelmet a lefekhetésre.~ ~Ámde lefeküdni és elaludni 12225 1, 7| Mehet ön szobájába, s lefekhetik.~ ~Edit ment.~ ~Antoinette 12226 2, 27| hagyja ottan. A hajdú aztán lefekteté, betakarva a jó meleg dunnával, 12227 1, 4| felé, míg havat ért, ahova lefektetheté, akkor nekigyürkőzött a 12228 1, 17| védelmezni, aki ilyen szépen lefekteti őt a gödörbe, s végül körülrakja 12229 2, 27| vendégszeretetet, azt mondá a lefektető inasnak: "Ugyan kérem, küldje 12230 2, 22| emlék. De megveretni, padra lefektetve, büntetésből, szájtátó katonák 12231 1, 17| csak ráadta magát, hogy lefeküdjék; de nagyon rosszul tudott 12232 2, 19| is saját magának kellett lefeküdnie, hogy rágázolhassanak!~ ~ 12233 1, 8| ki magát Richárd kedvéért lefestette - mint Danae.~ ~- Ezt a 12234 1, 8| haza, és fesd le. És az lefesti az emlékezet után olyan 12235 2, 36| volna ezt a képet valahol lefestve.~ ~A ház verandáján már 12236 2, 27| nyitott kapuján, s annak egyik leffentyűje alól, háttal kifelé mászva, 12237 1, 17| parancsnoka minden postaküldeményt lefoglaltatott, nehogy valami tudósítást 12238 1, 3| helyit el nem foglalok.~ ~Lefogták, ott marasztották.~ ~- Csak 12239 2, 49| baja nem olyan, mely rögtön lefolyna, évekig el fog tartani. 12240 2, 46| szomorú következetességében lefolyni, akkor Richárd ott marad 12241 2, 35| marciális alakká izmosult a lefolyt évek alatt. Arcán az ifjúi 12242 2, 23| villám, s a két hős egyszerre lefordult nyergéből.~ ~És valóban 12243 2, 32| rántotta a fazekat, s mind leforrázta a két lábát, hogy végig 12244 2, 46| indulatrohamból.~ ~Míg Edit karjai lefoszlanak kedvese nyakából, míg Alfonsine 12245 2, 25| odateszi a feje alá.~ ~És aztán lefosztja kebléről a hímzett patyolatot, 12246 1, 13| mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy 12247 2, 36| gondolatnál elővette a vágy - lefutni a földrül. Nappal futni, 12248 1, 8| kérdezőnek, siet megfelelni:~ ~- Legalázatosabb szolgája a nagyságos kapitány 12249 1, 17| hogy e hivatás betöltésére legalkalmasabbnak higgyelek. Ez volna a szentpétervári 12250 2, 46| Megtaláltam őt a nyomor, az ínség legalsó fenekén. Rosszabb sorsban, 12251 1, 14| álcázott bajnokai felizgatták a legalsóbb néposztályokat, hogy a gyárak 12252 2, 27| alusznak rétegbe rakva; aki legalul esik, azé a belle étage.~ ~ 12253 2, 31| felszólíták az egész hadsereg legbátrabbjait, kik akarnak önkéntesül 12254 2, 30| hogy mit mentsen meg a legbecsesebb tárgyakbul a gazdának vagy 12255 1, 12| mindig azt követték, hogy a legbékeszeretőbb embereket tolták a középre, 12256 1, 11| méltóságos úr átöltözik, legbelső szobájában legfrissebb mendemondákkal 12257 1, 11| nem hagyta a szobát. Még a legbelsőbb cselédeket sem bocsátja 12258 1, 3| háziasszony, az özvegy félrevonult legbenső szobáiba; a végtiszteletre 12259 1, 2| Méltóságos adminisztrátor úr legbensőbb barátja volt a családnak?~ ~- 12260 1, 13| szárazon. - A legelső és legbizonyosabb az, hogy Metternich leköszönt.~ ~- 12261 2, 20| magadnak olyan helyet, ahol legbiztosabbnak érzed magadat; egy része 12262 1, 17| mostani fordulatok iránt. A legbölcsebb közönyt. Magam is osztom 12263 2, 27| a jó étvágy a reménynek legboldogítóbb faja, s a jóllakott gyomor 12264 2, 26| családnak; és az lesz a legboldogtalanabb közöttük, akit élve hagyok, 12265 1, 17| kiszöktesse.~ ~Ha pedig a legborzasztóbb találna teljesülni, ha Alfonsine 12266 1, 4| bocsátott ki ajkán. Egyike a légbuborékoknak hajlott ívet képezve szállt 12267 1, 14| még. E két lelkes hölgy a legbuzgóbb hősnője a szabadság ügyének. 12268 2, 22| adni bőrt, húst, csontot. A legcímeresebb szarvúnak a nyakára kolomp 12269 2, 48| jutott minden hitelezője, a legcsekélyebb tartozás is. Salamon írta 12270 2, 25| fújja üvegfuvola hangon, légcsengettyű hangon: "bátran csatára, 12271 1, 3| magával, sőt inkább a lehető legdezoláltabb alakot mutatja be megjelenésével.~ ~- 12272 1, 5| akkoriban egyike volt a legdíszesebb fogadóknak Bécsben; különösen 12273 2, 20| kakukkolt éjfél után, akkor legédesebb álmából felriasztja valami 12274 2, 36| barangolja be az avart, hogy most legel. Nincs ott semmi.~ ~Ödön 12275 1, 5| et faeminini generis - a legelképzelhetőbb mindenféle pongyolában. 12276 2, 36| kantárszárat, hadd menjen legelni. Keressen magának valamit 12277 2, 36| miknek emelkedett szérűjén legelőt találnak a lovak, nádgunyhót 12278 1, 15| bolond, hóha! - kiálta a legelsőnek Frau Bábi. - Meg ne egyél! 12279 1, 18| juhok odalenn a völgyben legeltek, azokból nem lehetett mára 12280 1, 18| Pál úr fülébe, mire az két legénnyel eltávozott a gát mentében.~ ~ 12281 1, 18| Richárd, maga körül gyűjtve legényeit -, most rátérünk arra az 12282 1, 15| szétterelte a nőkkel huzakodó legényeket, s a fegyveres őrt szólítva, 12283 2, 24| nyugodt arca volt az öreg legénynek, mint mindig. Mintha azt 12284 1, 18| őrmesterek számba veszik a legénységet.~ ~"Kétszázhúsz!" ~ ~- Lehetetlen! - 12285 1, 15| félrelökte maga elől a házsártos legényt, ki ruhájánál fogva a csárda 12286 1, 11| vannak szőve a napi élet legérdeklőbb mozzanatai; s azokat kiszínezni 12287 2, 48| zsebekbe is!~ ~Ez az utolsó a legérzőbb orgánum. Minden ér, minden 12288 2, 36| számlál."~ ~És mindezt a legfanatikusabb hit kemény meggyőződésével 12289 1, 17| szíve, mint neked, midőn legfélelmesebb ellenségüket meghívják tulajdon 12290 2, 33| tapasztalá, hogy azok közül a legfelső hiányzik. Az pedig egy angol 12291 1, 5| hogy van egy reglement a legfelsőbb kormányszék bizonyos hivatalnokai 12292 1, 13| kibeszéli, amit szívén hordoz. A legféltettebb titkokat. Aki gyűlöli a 12293 2, 38| hogy nem az veszett el, ki legfelyül állt a küzdésben, hanem 12294 2, 21| csapatok között, ahol a legfiatalabb arcokat látta, elkiáltá 12295 1, 14| Ez kétségtelen. A nőkebel legfogékonyabb a szabadság mámorára. De 12296 1, 1| annak kezét megragadva, a legforróbb könnyekkel áztatá azt.~ ~ 12297 1, 11| átöltözik, legbelső szobájában legfrissebb mendemondákkal rövidíteni 12298 1, 12| beszédre.~ ~Ilyenformán a legfurfangosabb elhallgatás hosszú szünete 12299 1, 6| hasonló öreg ifjúval, az a leggonoszabb spion, aki valaha titkokkal 12300 1, 1| hét-választófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének... a valódi 12301 2, 43| volskusokhoz. És hogy a leghatározottabb ellenség, ki mindent újrakezdeni 12302 2, 22| Hiszen elég ideje volt rá; leghátulra volt valamennyi sereg mögé 12303 1, 3| találkozva tapasztalá, hogy leghelyesebb húrokat penget.~ ~- De csak 12304 2, 36| Talán most volt éppen leghívebb barátja? Lehet, hogy úgy 12305 1, 11| ünepélyre. Hol vagy, Karika? Legidősebik kisaszonykam! Azirt nem 12306 2, 20| iteneg egy magamban? Most legifjabik Baradlay urfit viszahoztak 12307 1, 4| vész. A legundokabbika, a legijesztőbbike minden halálvésznek. Küzdelem 12308 1, 16| halálos tusáját befedni a legimádottabb lény ablakából alágöngyölödik, 12309 1, 16| Egy ifjú harcos az aula légiójából.~ ~Csak fél karja van meg, 12310 1, 14| uram! Főhadnagy a második légiónál. Meggyűlt önöknek a bajuk? 12311 2, 31| Amikor aztán az előrehaladt legionárius gyöngéden lenyomta Ödön 12312 2, 21| nevetett. Huszárok, honvédek, legionáriusok egymást ölelték, csókolták 12313 1, 14| publikumtól, ami egyike a legkedvezőtlenebb benyomásoknak.~ ~Míg a két 12314 1, 4| mutatni. A cár maga kívánta legkegyelmesebben.~ ~- De anyám mást parancsolt.~ ~ 12315 2, 28| lekopogott".~ ~Ez sem lehetett a legkellemetesebb találkozás!~ ~Bárcsak már 12316 2, 30| rendezni!~ ~Az álroham a legkeményebb próbaköve a katonának. Előrehatolni 12317 2, 23| legszélesebb, háromezer, ahol legkeskenyebb, ezerkétszáz lépés; hossza 12318 2, 35| az irgalmából, akit addig legkevesebbre becsült; akit a legnevetségesebb 12319 2, 27| Féltében vitéz lett.~ ~Mintha legkisebbet sem törődnék egy új ismerős 12320 1, 6| citromvíz, hanem adja ide a legkisebbik ujjacskáját a kezének, arra, 12321 2, 31| vívhatunk.~ ~- Fogunk. A legkomolyabb párbajt, mely valaha férfiak 12322 1, 12| pandúrok!~ ~És azzal maga a legkomolyabban véve az elnöki parancsot, 12323 2, 20| hajdankor szibillái.~ ~A legkritikusabb pillanatok pedig azok, amikben 12324 1, 11| társaságba, ahol maga volt a legkülönb: Rideghváry úr korteshada 12325 2, 30| A várban ég, ami éghet, legmagasabban lobog a várpalota: Mátyás 12326 2, 32| résnél, hol legdühösebb, legmakacsabb volt a küzdelem.~ ~A királyi 12327 2, 27| s a jóllakott gyomor a legmegnyugtatóbb emléke egy bevégzett jó 12328 1, 2| deríté ki a hallgatók előtt a legmegvigasztalóbban.~ ~A méltóságos özvegy egy-egy 12329 1, 12| mindez az adminisztrátor úr legméltóságosabb színe előtt és jóváhagyásával.~ ~ 12330 1, 5| meglepetése, midőn a pincér a legmosolygóbb udvariassággal és kifejezésteljes 12331 2, 34| is fognak rá. Valóban a legnagyobbszerű perihélia volt az, amit 12332 1, 11| kezibe Allgemeine. Mikor legnagyobik kisasszonykam születe neki, 12333 1, 15| nagyságos asszony hátára, a legnehezebbet felvette ő maga.~ ~- És 12334 1, 8| kiválasztott egyet közülük, a legnehézkesebbet, s azt harántékosan megtámasztá, 12335 2, 32| savanyú, émelyítő íze a légnek, amit minden pórus érez, 12336 1, 11| úr hű bizományosától.~ ~- Legnevezetesebb, méltóságos uram, az, hogy 12337 1, 11| szemtül szembe álltak, a legnyájasabb mosolygással ragadá meg 12338 2, 24| nem kellett neki felső légnyomású gőzgép, hogy fektéből felugorjék.~ ~- 12339 2, 35| ellenségeimnek? Beledobsz a legnyomorultabb, a leggyalázatosabb halálba? 12340 1, 8| illata lengedez.~ ~Ami pedig legócskább az egész boltban, az a boltos 12341 2, 33| egy angol útlevél volt, a legpontosabb láttamozásokkal ellátva, 12342 1, 4| végig láttatni engedték a legremekebb karokat, minőkről szobrász 12343 2, 36| irigyelte ez embert, aki a legrettentőbb katasztrófában is megtalálja 12344 2, 25| Nevetségesen gyönyörű! A világ legriadalmasabb harci indulója egy pacsirta 12345 2, 36| egyet fordul a világ."~ ~"Legrosszabb esetben, ha feladja magát, 12346 2, 49| egyszerre átcsapott kedélye a legrosszabba.~ ~Nem akart többé tanulni, 12347 1, 15| fel, éjjel van már!~ ~A legrútabb, a legfeketébb, koromsötét 12348 1, 14| őrnagy nyargoncul küldé a legserényebb két ifjút mind a két nevezett 12349 2, 35| ingott meg legelébb.~ ~És ami legsúlyosabban nehezült kedélyére: a megsemmisült 12350 2, 32| jövedelmi adót, az emberek legszánandóbbját fosztva meg, ki háromszorosan 12351 1, 4| gyémánton, melyet a trónok legszebbike, a hullámzó hölgykebel ringat, 12352 1, 13| szeme láttára, a hölgyek legszebbikének mézes, rózsás ajkairól.~ ~ 12353 2, 23| érti?~ ~A Királyerdő, ahol legszélesebb, háromezer, ahol legkeskenyebb, 12354 2, 23| marad; Isaszegnél azonban legszélső fái egészen a Rákos vizére 12355 1, 10| csókokkal halmozták el a legszeretőbb anya keblét, arcát, kezeit 12356 1, 14| mindent eltiporni.~ ~Jövőre a legszigorúbb felelősség terhe alatt ehhez 12357 1, 14| kaszárnyaéletet osztotta velük, s a legszorgalmasabb tisztek egyike volt. A város 12358 2, 35| összecsomagolt egy kis málhát, ami legszükségesebb volt az útra. Az útlevelet 12359 2, 29| egész Dunasoron végig, be a legszűkebb utcák mélyébe, s mentül 12360 1, 17| előre várható volt, de amire legtávolabbról sem gondolt a rémnapok izgalmai 12361 2, 30| Lövegei elhatoltak annak legtávolibb részeibe. Romboltak és gyújtottak. 12362 2, 32| dulakodik az állativadékok legtehetetlenebbike. Egy- és kétévesek többnyire.~ ~ 12363 2, 49| fiú aztán választott is. A legtisztességesebbet. Beállt fináncnak.~ ~Ott 12364 2, 19| hadzömét, másutt megelőzi legtitkoltabb terveit. Ozoránál egy ember 12365 2, 22| többit. Nem azért, mintha legtöbb esze volna, hanem mert legnagyobb 12366 2, 25| átlyuggatták és megfüstölték. Legtöbben pedig éppen nem leveleztek.~ ~ 12367 1, 4| kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad, finom metszésű 12368 2, 35| kezébe vette az útlevelet. A legtökéletesebben el volt az látva minden 12369 2, 32| nyitogatott nehéz, fojtó légű szobákban, mikbe lépve Richárd 12370 1, 11| előcsahos a huzavona falusi leguléjus s az iskolakerülő kántor. 12371 1, 12| vármegyéből összehordatta a legunalmasabb, a legnevetségesebb szónokokat, 12372 1, 4| Ez nem sport. Ez vész. A legundokabbika, a legijesztőbbike minden 12373 2, 22| hőskalandot vitt véghez, a legvakmerőbbet, elhallgatott vele, megtartá 12374 2, 30| maga ád példát a várőrség legvakmerőbbjeinek, kik derekukra hurkolt köteleken 12375 1, 4| ellenkező irányban, miután legvalószínűbb, hogy ez valami emberlakta 12376 2, 44| megkegyelmeztetését, ami ránézve a legváratlanabbul jött, a főhadbíró behívatta 12377 1, 8| enyim legyen a szerencse. Legvégül azt teheti ön, amit akar. 12378 1, 4| négyüknek éppen elég lesz.~ ~A legvénebb martalóc kiült a part magasára, 12379 1, 15| legjobban fél valaki, akkor kell legvígabbnak lenni. Azután mentül "gmoán"- 12380 2, 25| Az úgy ki tudja találni a legvigasztalóbb gondolatokat; minden aggodalmára 12381 1, 13| mikor a hömpölygő néptömeg legviharosabb ordítása hangzott lenn az 12382 1, 12| hallgatás állt be rögtön, hogy a légydongást meg lehetett volna hallani.~ ~ 12383 1, 15| fickó egyet csíp rajta, vagy legyeskedni talál körülötte, elárulja 12384 2, 25| rebben, s úgy elkapja a legyet, mintha sohasem lett volna; 12385 1, 16| lobog, az az ő fájdalmait legyezi enyhítve.~ ~A nap eltűnik 12386 1, 8| kardok szíjas fogantyúkkal, legyező idomú harci zászlók, buzogányos 12387 1, 4| Kalapácsfejű, fűrészorrú, legyezőfülű, kulacstermetű, kígyóderekú 12388 1, 4| fűrészhátú, merev szemű, legyezőszárnyú, páncélbőrű hullámlakók 12389 2, 48| örömestebb, mint amelyik a legyezőt forgatja. Ah, önök itt igen 12390 2, 27| főbe lövik; pedig ő egy légynek sem vétett.~ ~S most ez 12391 2, 27| De ki győzne le? Is ha legyőzne valaki, itt van török, mingyárt 12392 2, 43| kikergette. Miért nem tudják legyőzni az ő üldözőjét?~ ~Ágyba 12393 2, 33| dicsősége.)~ ~- S mi lesz akkor legyőzöttekkel?~ ~- Vae victis! (Jaj a 12394 2, 33| Vae victis! (Jaj a legyőzötteknek!) - volt rá a válasz.~ ~- 12395 2, 31| körülfogott osztrák csapat, legyőzve, elnyomva, megadta magát.~ ~ 12396 1, 4| üvöltött, és temeté a maga alá legyűrteket, hanem a typhon elhaladt 12397 2, 29| s a koszorúk, a virágok lehajigálva a huszárok lovainak lábaihoz.~ ~ 12398 1, 4| egyfelől csülökig áll, s lehajlott fejével mintha lábai előtt 12399 1, 14| főhadiszállásunkon.~ ~De már erre a szóra lehajolt a lovárul Richárd, hogy 12400 2, 44| És azután mélyen sóhajtva lehajtá fejét keblére, s kezeit 12401 1, 13| amivel az orromon ezt a lehámozást beragaszthassam. Az nekem 12402 1, 4| drágakőből kifaragva, mintha lehántott zöld pálmafák tartanák a 12403 2, 20| kisasszonyok imitt-amott lehányt öltönydarabjait iparkodnak 12404 1, 8| magára ismerni.~ ~A szibarita léhaság után, melyben eddigi napjai 12405 2, 36| faltam még hozzá.~ ~Azzal lehasalt a fűbe a leterített guba 12406 1, 13| arca, és arcán annak forró lehelete. Minő melegséget kellett 12407 2, 49| orvostul.~ ~Az orvos súgva leheli oda neki a nevet.~ ~Baradlayné 12408 2, 29| kolostorai, mik hideg borzadályt lehelnének falaikból; nincsenek fényes, 12409 2, 23| porfelleg, az emberi düh lehelte fényes köd közepett két 12410 1, 5| azután rá egy fajansztányér lehelyeztetik - melléje tétetvén egy szarvasagancs 12411 1, 17| hogy sorsának intéző keze lehessek. Félre ne érts. Semmi oly 12412 2, 31| hogy a rohamoszlop élén lehessenek.~ ~Nem volt már melegvérű, 12413 2, 25| aggódónak lenned.~ ~- De hát lehetek-e másforma?~ ~- Hiszen tudod, 12414 1, 3| Ezerszer sajnalok, hogy nem lehetem szerencsis, temetisen jelen 12415 1, 4| azt úgy, hogy menj neki a lehetetlennek. Otthon nem tudják azt, 12416 1, 13| kezdett tudakozódni, hogy nem lehetne-e civil ruhákat kapni a háznál. 12417 2, 35| keményítette meg szívét.~ ~A lehetőség láttára elővették a kedély 12418 2, 20| halál fia.~ ~Zebulon minden lehetőt kigondolt dús fantáziájában, 12419 2, 38| két helyen egyszerre nem lehettem.~ ~- Ez igaz. Hanem ahelyett 12420 1, 4| teher nélkül futnak. Készen lehetünk rá, hogy egy óra múlva éhesen, 12421 2, 22| Ödön csak reggel felé bírt leheveredni a szalmaágyra, Richárd még 12422 2, 20| ők csak énekelnek, s mind lehidalják a szalmát, amit nekem másnap 12423 1, 14| paprikázva őexcellenciája. Hogy lehordta a kapitányt azért a lágyságért, 12424 1, 14| hiszen abban volt még csak lehordva Richárd azért a szeles hebehurgyaságért, 12425 2, 23| két hős vezér egyszerre lehullott lováról, nehány pillanatra 12426 2, 23| történt ez már; húsz ősz lehullt lombja fedi ezt már! Ezer 12427 2, 49| kérdezett nem felel, csak lehunyja szemeit, hogy elzárja lelkét, 12428 2, 25| s aztán megint hirtelen lehunyódik a nagy világosság elől; 12429 2, 32| vele, hogy az adakozásokból lehúz egypár ezer forint jövedelmi 12430 2, 27| vezette szobájáig, s segített lehúzni a csizmáit, miket azonban 12431 1, 18| vasasok felkerekedtek, s lehúzódtak a város felé, mintha csak 12432 1, 7| tekintetet ad arcának; azóta lehúzza a haját a homlokára, hogy 12433 1, 11| onnan pedig elfogyatkozott, leiramodván azon díszes társaságba, 12434 2, 28| passzusba beleírnak ám szemiles leirást is; aztán nekem van hajam 12435 1, 2| egynek a temetését sem tudnám leírni. Mert mindannyinál nem láttam 12436 1, 9| össze kellett szednie.~ ~Leírok önnek mindent őszintén, 12437 1, 1| alatt és üdvöm az égben. Leírta-e ön, amit eléje mondtam, 12438 2, 34| kik az akkori melléknapot leírták volna.~ ~Haj, akkor a "kettős 12439 1, 13| sok eladósult csók jutott lejárati napjához ez órában, s lett 12440 2, 35| nincs.~ ~Ez a generáció lejátszotta szerepét. De befejezte azt 12441 1, 6| te magad nem szándékozol lejönni?~ ~- Talán, ha concentrirung 12442 1, 4| midőn a két ifjú útra készen lejött Ödön szállásáról. Leonin 12443 1, 4| rózsás arccal, már kétszer lejtette vele körül a nagy termet, 12444 1, 4| hölgyek, bájos tündérek lejtettek karján; mind egy-egy modellje 12445 1, 4| még egyszer; s háromszor lejtették körül a nagytermet, ami 12446 1, 4| bukdácsolnak alá egy szédelgős lejtőn, s folytatják az üldözést 12447 2, 31| szegélyezve. Déli oldala enyhe lejtőt képez, keleti meredélyén 12448 1, 18| Richárdnak. - Igyekezzünk lejutni a völgybe, ahol cserjét 12449 2, 36| gyújtá a máglyát. Mikor aztán lekaparta róluk a pernyét, a rákok 12450 2, 22| történt Boksa Gergővel, hogy lekapták a tíz körméről, s olyan 12451 1, 4| üvegnyi jéggel, s egy ilyen lékbe Ödön egyenesen belefutott; 12452 1, 3| begombolja, kijáró öltözet; ha lekefélik, díszköntös; amire most 12453 1, 4| szokták kanyarítani. Azok a lékek esténként ismét simára befagynak, 12454 1, 4| helyen a vizahalászok nagy lékeket vágtak a jégben, miken át 12455 2, 33| Boksa Gergő et consortes lekergették, ezért rátartsa a gyertyára, 12456 1, 9| Dnyeper jegén, hol halászok léket ütöttek elébb; nem vettük 12457 2, 29| Egyszer aztán Richárd lekiált rá a második emelet folyosójárul:~ ~- 12458 1, 15| Antoinette asszony egész odáig lekísérte őket.~ ~- Nincsen férfi 12459 1, 4| sütni a nap, hogy a bunda lekívánkozott az utazókról.~ ~E tünemény 12460 1, 4| vizek chimaerái.~ ~A nyitott léknél csoporttal leskelődnek azok 12461 1, 13| dolog lesz. Tőle jövök. Leköszönése elfogadtatott, s e nagy 12462 1, 14| elébbeni ötnek kibocsátói mind leköszöntek, s nem bánják, akármi történik 12463 2, 33| a mostani minisztériumot leköszöntik, a főispánokat leteszik, 12464 1, 4| előre nem sejthet, és talán lekötelező fejedelmi szavakat viszonozni, 12465 2, 28| remete lábaihoz "a hegyen lekopogott".~ ~Ez sem lehetett a legkellemetesebb 12466 1, 4| nem volt sehol. Nehány lekoppadt, nyalka koronájú fenyő állt 12467 1, 17| virrasztott. Inasát többször leküldte a házmesterhez, megtudakolni, 12468 2, 36| azért van ilyen messzire leküldve a főseregtől, hogy élelmiszereket 12469 1, 11| ragyogó felköszöntésekkel leküzdeni. Minden tószt jelen- vagy 12470 2, 32| természet.~ ~Nálunk a hasonló lekvittelést gyermekgyilkosságnak nevezik; 12471 2, 32| visszaküldetik."~ ~És ezzel lekvitteltek egymással: a társadalom 12472 1, 15| kell elérnie. Talán ott lel valami becsületes, jó szívet, 12473 1, 18| havas közelében egészen lelapul a földhöz, s kúszik, mint 12474 1, 4| helyen a folyam bal partja lelapult, s ők hátratekintettek, 12475 2, 32| belőle, oly jólesett egyet lélegezhetni a friss levegőből, a lőporfüsttel, 12476 2, 31| sokára ismét fel tudott lélegezni, s szemeit felnyitá, oda 12477 1, 4| bocsátkozott Leonin, s még egy lélegzetet bocsátott ki ajkán. Egyike 12478 1, 4| víz mélyébe.~ ~És akkor lélegzetét kibocsátá.~ ~Gondolta: a 12479 1, 15| keresztül. Könnyebbülten lélegzett fel. Az a sárgarépa, zeller 12480 1, 4| mentsétek.~ ~Ez volt első lélegzetvétele.~ ~A körülállók hirtelen 12481 1, 15| egészen megtébolyodjak?~ ~- Lélekcserélő idők járnak, fiam! - monda 12482 1, 9| a leány.~ ~Annak minden lélekerejét össze kellett szednie.~ ~ 12483 2, 20| canonicát, csak a legnagyobb lélekerő megfeszítésével kényszeríthetők, 12484 1, 17| Arca lángolt, szemeiben lélekgyújtogató tűz égett; egy pillanatban 12485 2, 43| harangszót ott hallotta.~ ~Ez a lélekharang neki.~ ~Most olvassák fel 12486 2, 23| mintha ők akarnák pótolni a lélekharangot valakinek az üdvéért.~ ~ 12487 1, 7| nyugodt maradt, s a legnagyobb lélekjelenléttel felelt neki:~ ~- Ön azt 12488 2, 35| elárulhassa, akkor mindaz, amit lélekről, túlvilágról, Istenről beszélnek, 12489 2, 44| rosszul tanulmányozta a lélektant. Rosszul ismerte ki az embereket. 12490 1, 9| tragédia múzsájáé; nagy, lélekteljes szemekkel, klasszikus arcéllel, 12491 1, 2| kérdezd az előtted reszkető lélektől fölöttébb szigorún: »Ki 12492 2, 46| erőszakkal szorítja magához, és lélekvesztett felmagasztaltsággal rebegi: " 12493 1, 11| oldal, és igyekszik egymást leleményes mondatokban, ragyogó ötletekben 12494 1, 17| gondolkozhatott a sors tréfás leleményessége fölött, mely azalatt, amíg 12495 2, 27| ilyenkor jő! A háziasszony alig leli helyét. Zebulon komája. 12496 2, 44| Megöltem őtet!~ ~A lelkébe kapott haláldöfés után a 12497 2, 39| után, egy nyomon jártak lelkeikkel.~ ~Ilyenkor azután egyedüli 12498 2, 49| elveszett és visszanyert lelkekről.~ ~Palvicz Ottó fiát mint 12499 2, 39| Kedves szeretett Arankám!~ ~Lelkemben hangzik most is édes szavad: " 12500 1, 4| Ez a gyerek itt az én lelkemnek a fele: te meg a másik fele.~ ~ 12501 1, 1| emberi szív dobog. Letörültem lelkemről az ifjúi ábrándok költészetét, 12502 1, 9| fölmentek a lépcsőkön; a másik lelkendezve hozta a hírt, hogy a papék 12503 1, 15| a pénzt számunkra, hogy lelkesítette kitartásra a férfiakat. 12504 1, 1| tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító 12505 1, 11| rossz helyen alkalmazta a lelkesülést, midőn az adminisztrátor 12506 1, 2| énekszó után helyet adtak a lelkésznek a sírboltajtóval szemben, 12507 2, 44| Vágyott otthon lehetni. Lelkével előresietett.~ ~Jólesett, 12508 2, 22| azután e szétvert, legázolt, lelkevett tömegből ismét hadsereget 12509 2, 26| megmutatni, hogy neki több lelkiereje van, mint a többinek, s 12510 2, 26| dolgot. Pedig az nála nem lelkierő volt, hanem könnyelműség.~ ~- 12511 2, 49| magánál, mert furdalja érte a lelkiismeret. Apád nagy úr volt: ezredes, 12512 1, 5| bizodalma támad hozzá.~ ~Én lelkipásztor vagyok egy alföldi helységben, 12513 2, 28| tökéletes, meghunyászkodott lelkipásztorrá maszkírozni; lehúzta a fejét 12514 1, 18| eltemet.~ ~Mégsem vesztik el lelküket. Zivatarban, iszonyatban 12515 1, 10| belátás között. Testvéreid lelkületükben nem hasonlítanak egymáshoz, 12516 2, 37| haltak meg az eszméért. De lelkünket ne hagyjuk megölni. Hisz 12517 2, 43| képes a saját testvérét lelövetni; jó, hogy van ilyen ember, 12518 2, 35| oroszul.~ ~"Ha szökni akar, lelövöd."~ ~Este kilenc órakor zivatar 12519 1, 4| töltényünk elég; ha közel érnek, lelövöldözzük őket. Ez is sport.~ ~Hanem 12520 1, 4| fedték, a kaftán hosszan lelógó ujjai elöl felhasítva, s 12521 2, 19| zászlója élén felhatolt; lelőtték; még menyasszonya csókja 12522 1, 4| farkasaitól. ~ ~Leonin nem lelte közöttük barátját sehol.~ ~ 12523 1, 15| partra, ott egy gyalogútra leltek. Frau Bábi azt állította, 12524 1, 4| egypár óra alatt bizonyosan lelünk katona-őrtanyát, egypár 12525 1, 18| addig, míg egyikünk a lórul lemarad.~ ~- Nem bánom; hanem elébb 12526 1, 18| körme letöredezve, patkóik lemaradozva; hasuk nincs már, a nyeregszorítónak 12527 1, 10| levél; most már saját írása, Lembergből keltezve, melyben tudatá 12528 2, 24| sírnak van joga, hova én lemegyek.~ ~Richárd ünnepélyes meghatottsággal 12529 1, 15| testvéreit szemeik előtt lemészárolják, s kiket irgalmas pórnők 12530 1, 17| Kedvesével együtt fogják őt is lemészárolni?~ ~Vagy megadja magát a 12531 2, 47| minden törvényadta jogairól lemond, mely szerint leendő családjának 12532 1, 1| tartogatni egy kínokkal és lemondásokkal folytatott életet. Ó, milyen 12533 2, 28| tarisznyáját, s elszánt lemondással lépett Szalmás felé, mintha 12534 1, 1| gyönyörűség! Én elvállaltam azt. Lemondtam mindenről, amiért emberi 12535 2, 47| elismervényekkel, nyilatkozványokkal, lemondványokkal s más képtelen okmányokkal 12536 1, 16| átöltözni, vért, füstöt lemosni arcaikról, sebeiket eltitkolni, 12537 1, 7| vele a két baronesse; hogy lenézik, szidják, mint a cselédet, 12538 1, 16| kell már sietnie. Amott leng már az ismeretes trikolor 12539 1, 8| quodlibeten az ódonság illata lengedez.~ ~Ami pedig legócskább 12540 2, 29| egy villanyütésre kint lengett minden házon a nemzetiszín 12541 2, 28| már oda egy urat, aki a lengyelekért ment. Majd elszállítom én 12542 2, 35| utóirat.~ ~Ha szöx, szökjél Lengyelország felé, ahol senki se nem 12543 2, 20| Nekem muszáj patriotanak leni. Azt csak az tudja, kinek 12544 2, 20| megtudni, hogy mire való az a lénia, amit odatettek a papirosa 12545 2, 35| nő, két gyerek.~ ~Nem jó lenne-e még azokért élni?~ ~Hát 12546 2, 38| pontosan értesülve kellett lennie. ~ ~- Megtudtam, hogy egy 12547 1, 11| ezeknek az utóbbiaknak is itt lenniök. Zebulon ellenben minden 12548 2, 20| nekünk akkorra ott kell lennünk.~ ~- Hiszen az hat mérföld!~ ~- 12549 1, 18| haricskaliszt.~ ~A huszárok lenyergeltek, egy rész a lovak vasalásához 12550 1, 13| most suttogva beszél, és lenyírt barkóval jár, hogy katonás 12551 2, 28| mogyoróhajtást, s azt tollkésével lenyiszálta valahogy. Annak a segélyével 12552 1, 3| találtaknak; míg nagy nehezen lenyomták az üresnek deklarált székbe.~ ~- 12553 2, 31| az ellenfélnek egyenkint leölje, s maga utolsónak maradjon.~ ~ 12554 1, 9| pisztollyal, handzsárral; négyet leölt; neki köszönhetem, hogy 12555 1, 4| a kis delejtűs szelencét leoldja. Azután még az útitáskából 12556 1, 5| hazaérkező kapitány, kardját leoldva oldaláról s fegyvergyűjteményébe 12557 2, 25| egy nagyítóüveggel szépen leolvassa az izenetet. Mármost hát 12558 1, 4| Szerető anyád, Mária."~ ~Leoninnál az első érzés bosszúság 12559 1, 4| a következő pillanatban Leonintól félölnyi távolban egy összegubancolt 12560 1, 11| székvárosba, elrémíteni, leordítani, leszavazni, s ha kell, 12561 1, 11| csak tegeznek), mindent jól lepakoljon kocsiról! El ne ejtsd iskatulát - 12562 1, 6| Pesten, és az ezredemmel leparancsolnak.~ ~- Kaphatnál szabadságidőt, 12563 2, 20| Anna asszony beszél hozzá lepcses, vontatott, éles hangján: " 12564 2, 30| volt, mint a többi. Kapuja, lépcsőajtaja nyitva. Sem házmester, sem 12565 2, 30| eltorlaszolva a boltozatig. A fedett lépcsőből nyolcvanhat hágcsót kiszedtek. 12566 2, 38| megjósolt magaslathoz. Az utolsó lépcsőfokon áll - Jenő.~ ~Hidegvérrel 12567 1, 11| leányokat mutogatni szükség.~ ~A lépcsőházban aztán elváltak, s a kulcsár 12568 2, 27| ahhoz. Földszinti volt; a lépcsőjárás nagy kényelmetlenség. A 12569 1, 1| azoknak, akiket ismét mint lépcsőket fog felhasználni, hogy magasabbra 12570 2, 38| magaslathoz vezet lépcsőről lépcsőre.~ ~- Ön Baradlay Eugen? - 12571 2, 38| bizonyos magaslathoz vezet lépcsőről lépcsőre.~ ~- Ön Baradlay 12572 1, 17| Szobám a második emeleten, a lépcsőtől jobbra.~ ~- Ah! Ezt nem 12573 1, 7| sehol. S a főajtó, amelyen a lépcsőtornácra ki kelle jutnia, be volt 12574 1, 8| utcaemelés miatt még egy lépcsővel lefelé kellett lépni; világosságát 12575 2, 36| kímélnünk kell.~ ~A tért buja fű lepé, sárkereppel vegyes; a lovak 12576 1, 7| borítékba tette, s azt ostyával lepecsételé.~ ~Edit ez idő alatt folyvást 12577 1, 9| fogod az írást?~ ~Az úrnő a lepecsételt levél címét mutatta Arankának. 12578 1, 17| vitézi jelvényeit pedig lepecsételve valami idegen névre, a valódi 12579 2, 28| Hanem amint elkezdett feléje lépegetni, akkor vette észre, hogy 12580 2, 27| Messalina, mint tunika vitreát, lepelnek fölvehetné; Lapponiában 12581 1, 16| talán nem is fáj még. Minden lépését hulló vére jelöli nyomában.~ ~ 12582 1, 14| titkosrendőrsége. Minden lépésük figyelemmel kísértetik; 12583 2, 36| hallucinációiból meg ne lepett volna.~ ~Még az asztalíráshoz 12584 1, 11| úrnak, hogy egész aplombbal léphessen le a földre.~ ~Nem volna 12585 2, 35| már még csak büszkén sem léphet a bakó elé, mert futott 12586 1, 13| városon, ezernyi fáklya lepi el az utcákat, kivilágítva 12587 1, 11| Pardon!~ ~("Mar harmacor lépi meg tyukszememet ez a gróf" - 12588 1, 17| ajtaját, hogy senki meg ne lepje.~ ~S azzal leülve asztalához, 12589 1, 1| életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon 12590 2, 35| rettenet volt. ~ ~Az eléje lépő orosz ezredes - Ramiroff 12591 2, 28| A mohos pázsiton még lépteik hangja sem árulhatta el 12592 1, 7| szobába, ahol Editet hagyta.~ ~Lépteinek hangjára eléje jött a leány. 12593 2, 29| egyet elolvasott, sietteti lépteit, s igyekszik az utcáról 12594 1, 7| bársonyszőnyegen meglátszott léptének helye, a leány megcsókolta 12595 2, 29| Ott elkezdett lassabban léptetni, s egy házszámot keresett.~ ~ 12596 1, 18| bajuszát, fehér zúzmarával lepve be mindenkit. ~ ~Azután 12597 2, 25| egész ábécénket.~ ~Azzal lerajzolta Arankának egy szelet papírra 12598 1, 17| Vagy megadja magát a város? Lerakják a fegyvert?~ ~És visszajönnek 12599 2, 30| való gyapjúzsákok voltak lerakva, s felgyújtá az egész készletet.~ ~ 12600 2, 24| elkomolyult, sápadt arc azokkal a leráncolt szemöldökökkel, azokkal 12601 2, 46| megvertek érte.~ ~És azzal lerántá válláról az öltönyt; az 12602 2, 33| Dugovics Titusz a törököt, lerántaná magával együtt oda a mélységbe?...~ ~ 12603 2, 30| fojtogatnám, víz fenekére magammal lerántnám; együtt egy csillagon ketten 12604 2, 29| az újraébredők miriádjai lerázzák magukról a földet, amely 12605 1, 16| Úgy fáj neki mindez. Lerogyik a kapu alatt.~ ~Újra elkezdi 12606 1, 14| még aki sebet kapott és lerogyott is, holtnak tetteté magát, 12607 1, 14| akikhez beszélt; megfordult, lerohant a lépcsőkön; felszakítá 12608 2, 30| röppentyűtelepnek a vízvezeték lerombolására; s ha az nincs többé, ha 12609 1, 14| állam vagyona. És nem fogják lerombolni. Nemsokára megérkeznek többi 12610 1, 14| ellen lázadjon. A múlt éjjel lerombolták a mariahilfi vonalat, kegyetlenkedtek, 12611 2, 20| megszállani, mely hidakat lerontani, hol a döntő ütközetet várni.~ ~ 12612 2, 30| Duna-parton áll; ha azt lerontja az ostromló, a várőrséget 12613 2, 40| férj arcképe elé jut, ott leroskadni a földre, és zokogva mutatni 12614 2, 49| szerencsétlen asszony aztán ott leroskadt a küszöbön. Testi és lelki 12615 2, 23| akik már a fáradtságtól leroskadtak; bekötik a sebeket, s azt 12616 1, 17| a szép leány tagjait, s leroskadva, fejét odaejti az ifjú ölébe, 12617 1, 4| közül, s azzal hirtelen lerúgta csizmáit a korcsolyákkal 12618 2, 28| ráhullott zsemlemorzsákat lesepergetni. Most nekiállt ollóval, 12619 2, 27| cimboráztak, kik áskálódtak, leskelődtek, árulkodtak (mindez éles 12620 2, 25| levelekkel érkező postát lesnie, hogy valami olyat ne adjon 12621 2, 31| összegomolyodott véle, s onnan lesodorták egymást egész az alsó kerítésig, 12622 2, 27| úgy fog Windischgraetzet lesöpörni mappárul. Volt, nincs.~ ~ 12623 1, 4| szegletén, ahol Ödön ült, s lesüté szemeit, és két kezét leereszté 12624 1, 17| volt többé rábírható, hogy lesütött szempilláit felemelje; most 12625 1, 1| fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt véghetetlen 12626 2, 36| lesz belőle, ha gyökeréről leszakad! Az egyik szél délnek hajtja, 12627 1, 9| helyet, s mind a ketten leszakadtunk a jég alá, és elmerültünk 12628 2, 33| kozák az uborkát, ahogy leszakította a kertből, mint valami kedves 12629 2, 27| felszaladtam ide. Onnan leszaladtam amoda. Nagyot kanyarodtam 12630 1, 18| meg kell várni, míg az éj leszáll. Sokáig időzniök azonban 12631 1, 3| mindannyit elfedte a tájra leszálló lomha, szürke téli köd.~ ~ ~ ~ 12632 1, 15| leteszed, mikor a kocsiból leszállsz. De milyen hosszú út van 12633 1, 11| elrémíteni, leordítani, leszavazni, s ha kell, le is verni 12634 2, 30| míg a haditanács sorba leszavazott.~ ~Minden szavazat igenre 12635 1, 18| egy óranegyed múlva -, s leszedhetitek a lovak lábáról a bocskort.~ ~ 12636 2, 28| mégis huszár.~ ~Azt majd leszedte a lováról örömében Zebulon. 12637 2, 23| Az iszonyú ütéstől mégis leszédült az, s kiesett nyergéből, 12638 2, 23| vezére nyomában, hirtelen leszökött lováról, s arccal Richárd 12639 2, 20| tavalyrul. Azt sem akarják már leszolgálni. És most még ti a legerősebb 12640 1, 18| No, kapitány uram, én ma leszolgáltam a purgatóriumból a fele 12641 2, 31| ellenfél visszaveri őket, s leszorítja a résről. Hanem a várvédők 12642 2, 23| magaslatokra; az ellent onnan is leszorítják, s mikor a túlsó láthatáron 12643 1, 6| amely küzdelem folytatására lesztek hivatva ti.~ ~- Ahhoz nekem 12644 1, 3| olasz kráflit.~ ~- De még jo let volna, ha csak hozta volna - 12645 2, 27| körül rotyogó fazikak, félig letakarva mázos cserépfedőkkel.~ ~ 12646 1, 17| sorompókat őrzik. És mindenkit letartóztatnak, aki nem a legújabb közegek 12647 1, 15| olvasni tanulsz vén bolond létedre? Ki tanított olvasni?~ ~- 12648 2, 32| talán szerencsétlen, kinek lételed szégyen; vagy talán takarékos 12649 2, 22| essék tőle.~ ~Ott aztán letelepedett, jójcakát kívánt a jó tiszt 12650 2, 22| volt valamennyi sereg mögé letelepítve, s nem valószínű, hogy rohamra 12651 2, 20| lesz, s ők a legelsők, akik letelepszenek a szalmára.~ ~- És aztán 12652 1, 15| sorakozó paripák.~ ~- Az idő letelt. Fiam, siess! - szólt Baradlayné.~ ~ 12653 1, 14| nagynénjei a jegyben járó év leteltéig.~ ~A leány is ráismert kedvesére, 12654 1, 1| feltámasztója az egész nemzetnek. Lételünknek titokteljes talizmánja. 12655 1, 3| nem adakozhatam. Is ha én letem volna nagysagozs aszony, 12656 1, 5| vagy megszokják a köztük létemet. Már ez itt így szokás. 12657 1, 13| nyitott ablakokba. Azután letépette ágymennyezete fölül a fehér 12658 2, 31| Ah, ti minden babért letéptetek előlünk!~ ~- Még van egy 12659 1, 13| kabátjának fél szárnya letépve, a hátán egy sáros tenyérnek 12660 2, 21| jókedvű, egzaltált fiúk letérdelnek az országúton, s égre emelt 12661 1, 4| jégtábla mögé vánszorogva oda letérdelt, s elszakadt korcsolyáját 12662 2, 37| De anyja útját állta még. Letérdepelt előtte, úgy állta útját.~ ~- 12663 2, 31| várparancsnokot a fő őrhely előtt leteríté, meggátolá, hogy azt ő maga 12664 1, 18| estig sem hűlt volna meg, leterítének a gyepre tizenkét huszárköpönyeget; 12665 1, 4| igyekvő farkasokat egyenkint leteríthették.~ ~- Csak ebből az átkozott 12666 2, 21| az országútról kétfelül letérve, körül akarják fogni a csapatot.~ ~ 12667 1, 15| ahova lábadat legelőször leteszed, mikor a kocsiból leszállsz. 12668 2, 27| nem látta, hogy Zebulon leteszi kezéből a kalapácsot. Hanem 12669 2, 33| leköszöntik, a főispánokat leteszik, másokat raknak helyettük, 12670 1, 17| valódi szállása házmesterénél letéteményezé.~ ~Őt bizonyosan észre sem 12671 1, 2| koporsó örök nyugalma helyére letétetik, egy végső ima mondatik 12672 1, 15| megpihenni, s puttonyaikat letették a kőhalmazra, akkor azt 12673 1, 11| melyre egy aranytálca volt letéve, s a tálca csipkekendővel 12674 2, 36| bürü a lovat és lovast. Aki letéved róla az abajdóc lápba, elnyeli 12675 2, 27| faluban lakhatni, aminek a létezéséről a térkép nem ád tanúságot.~ ~- 12676 2, 27| háromszázezer emberrel, is mindent letipor. Mind az egész világ a mi 12677 2, 35| tesz "semmivé lenni".~ ~A letiport, elgázolt ember, ki helyéből 12678 1, 12| mellett megsebesítve, a földre letiporva s a vértől fecskendő kardokat 12679 1, 1| férj várta az utolsó óra letöltét.~ ~Ott feküdt az a férfi, 12680 1, 18| nehéz már. A lovak körme letöredezve, patkóik lemaradozva; hasuk 12681 1, 15| szólt Baradlayné.~ ~Richárd letörlé könnyeit, megölelte anyját; 12682 2, 34| támaszt az égen - s kit kezed letöröl onnan ismét? Melyikünknek 12683 2, 30| hervadhatatlan; ha bélyeg letörülhetetlen. Nincs azt miért takargatni.~ ~ 12684 2, 34| ez égi betűket nem lehet letörülni onnan emberi kéznek.~ ~Azt 12685 1, 1| amiért emberi szív dobog. Letörültem lelkemről az ifjúi ábrándok 12686 2, 44| A TŐR HEGYE LETÖRVE~ ~Nem robogott eléggé gyorsan 12687 2, 49| szembeszállt vele, nem merte letorkolni, ha férfi volt.~ ~- No, 12688 2, 33| szabadkozni kezdett, de Zebulon letorkolta:~ ~- Most nem parancsol 12689 2, 31| nemsokára Ödön feje fölött a létra tetejére lódítja át magát, 12690 2, 38| kölcsönbemutató intézete létrehozva a híres emberek számára.~ ~ 12691 1, 15| Mindnyájan más emberek lettünk. Minden kőnek szíve van 12692 1, 15| Vaterland und nennt,~ Die letzten zehn vom vierten Regiment.~ 12693 1, 12| további beszédet, s akkor az leülhet. Megyeéletünkben ehelyett 12694 1, 17| vissza. Engedd meg, hogy leüljek nálad; nagy utat tettem, 12695 1, 12| hogy arra a pontra valaki leüljön.~ ~Hogy mi történt a gyűlésben 12696 2, 36| nem látszik.~ ~Ödön ráért leülni a kút alacsony kámvájára, 12697 2, 28| járóföldre.~ ~- No, akkor én leülöm ide az útfélre, és kipihenek 12698 2, 30| válaszolni.~ ~Tehát ismét sorba leültek az asztalhoz. A vár ágyúi 12699 1, 17| szegény jó anyám!~ ~Jenő leülteté anyját maga mellé a pamlagon, 12700 1, 17| meg ne lepje.~ ~S azzal leülve asztalához, felbontá a levelet, 12701 2, 35| a hóhér arcul üté. Még a leütött fő is "valaki".~ ~De a futó 12702 1, 4| Leonin, s a nagy osztó késsel leütötte a nyakát egy pezsgőspalacknak; 12703 1, 12| szigorúan az ifjú, kardjával leütve a várnagy kardját. - Takarodjatok 12704 2, 33| mortaléval sikerült Zebulonnak leugorni a láthatárról.~ ~Ephialtész 12705 2, 36| uram - monda Boksa Gergő, leugorva lováról. - A lovakat kímélnünk 12706 1, 15| fordulj!"~ ~Erre a kérdező leugrott lovárul, odament a pórruhás 12707 1, 6| tőbül. No, akarja, hogy levágassam ezt az én bűnös kezemet, 12708 2, 28| Hát a bajuszom?~ ~- Az levágatik.~ ~De már erre duplát sóhajtott 12709 1, 6| megverekszem valakivel, s levágatom ezt az én rossz kezemet 12710 2, 35| megszabadulásáért bajuszt vagy szakállt levágjad. Tudom magamrul, milyen 12711 2, 28| hogy minden esztendőben levágják benne Ádám úrnak egypár 12712 1, 11| el lévén készülve ügyének levátájára, megindult szobájából a 12713 1, 3| mivelhogy odakin van most levegői termometrumon zerus; s az 12714 2, 32| kapott el. Nem félek én a levegőtől.~ ~- De hát mi dolgod van 12715 1, 11| ezt sajnalok: de mar nem levehetem rula. No de most mar, hogy 12716 1, 9| ihlett pillanatot vetének a levélből kitévedve az úrnő arcára.~ ~ 12717 1, 15| ön már e nevet?~ ~- Fiam leveléből ismerem azt. Arcodból, szavadból 12718 1, 10| hiszed, hogy én tudom?~ ~- Leveledből sejtem, melyben oly sietve 12719 2, 39| odacsatolt iratok voltak Jenő levelei.~ ~Az Ödönhöz írt levél 12720 2, 38| felelni. Ödönnek anyjához írt leveleiből ismerte bátyja szerepét.~ ~ 12721 1, 17| tudtam meg ezt elfogott leveleikből. Ez hozott vissza. Engedd 12722 2, 24| fiam. Untalan ostromolt leveleivel. Találkozást sürgetett. 12723 2, 37| esett a család az érkezett leveleknek. Kinek jött levele? Mi a 12724 2, 28| Rideghváry baratomhoz írott levelem? No, csak vigye el neki, 12725 2, 35| mi neked tetszik.~ ~Ezt a levelemet pedig elégesd,~ ~hajdani 12726 1, 17| utolérni.~ ~- Küldött választ levelemre?~ ~- Itt van.~ ~Soror Remigia 12727 2, 37| tartalma? Érkezik-e válasz Ödön levelére?~ ~Nap nap után múlt, és 12728 2, 19| Zsidó szatócsok minden levelezése tele van ártatlan üzleti 12729 2, 25| És aztán fogok Ödönnel levelezhetni. Várj csak!~ ~S azzal az 12730 2, 25| egymás közt, ha titkunk van, levelezni szoktunk. Két egyenes vonás 12731 2, 25| Legtöbben pedig éppen nem leveleztek.~ ~Baradlayné ezért nem 12732 2, 28| csak korhely; hanem ennek a levélnek az alapján egy megkeseredett 12733 2, 36| vérbogyójú álkekengi, a kék levelű mérges ádáz, a vízlakó békakorsócska, 12734 1, 11| díszöltözetbe iktatta magát, s el lévén készülve ügyének levátájára, 12735 1, 3| mosómedveprémes bekecsét is levennék róla, de azt már nem adja, 12736 1, 17| győz a fölkelés?~ ~Hátha leveretik?~ ~Talán rohammal veszik 12737 1, 15| Meglátod, gyermek, ha minket levernek, éppen úgy fogják ölelni 12738 1, 13| álöltönyében ráismernek.~ ~- Nos? Leverték őket? - kérdi legsürgetőbb 12739 2, 27| a hajdúnét. Közbe pedig levesbe való tésztát metél roppant 12740 1, 4| bújni lovai közül, ahova levetette magát, s kezdé lovait is 12741 1, 2| hatalmasát, midőn dicsőségéből levetkőzve előtted áll, és rettentő 12742 1, 4| Ahogy akarod. - S azzal levetve magát egy kerevetre, kezébe 12743 1, 2| sírboltajtóval szemben, s ő fövegét levéve fejéről, megállt az emberektől 12744 1, 10| felnyitva, meggyújtá lámpáját, s levezeté a sírbolt lépcsőin a látogatókat.~ ~ 12745 2, 43| egész éjjel. Útipoggyászát levitette, s a főhadbíró ezredes lakása 12746 1, 1| a magyar conversations lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát 12747 2, 20| ő egy régi conversations lexiconban, hogy micsoda veszedelmes 12748 1, 1| administrator" a német conversations lexiconokban fog találni, aki keresi, 12749 2, 38| nem volt oka Bécsben miért lézengeni tovább.~ ~- S hová lett 12750 1, 12| lehet a tekintetes úrnak liberálisnak lenni, kinek van haromezer 12751 1, 17| halálos lépcsőn és "Vive la liberté!"-t kiáltottak hozzá.~ ~ 12752 2, 20| irta szerelmes verseket Libussanak, meg ujságot irja Pesten; 12753 1, 11| negyedik leanykamat azért hinak Libussának. No biz ezt sajnalok: de 12754 2, 26| flankírozza az ellenséget; ha a Lichtenstein-dandár en échelon avanszírozik, 12755 1, 17| van.~ ~Jenő keblét nagy lidércnyomás hagyta el erre a szóra. 12756 2, 31| álomülte csend van. A Svábhegy ligeteiből aláhangzik a fülemüle éjjeli 12757 1, 14| bőszülve a papok ellen. A liguriánusokat már elkergette, s most azt 12758 1, 15| megfogta Baradlayné kezét, lihegő kebellel mondá:~ ~- Ott 12759 2, 21| rónán.~ ~A háttért sötét lila-szürke hófergeteg tartá beárnyalva, 12760 2, 36| odúja előtt, vadkacsák, lilék hápogása vegyült a békamilliárdok 12761 2, 27| éjjeli papucsot. Még csak lilekzetet venni sem nem megálltam 12762 2, 32| egy meghatározott napon a Lileu Ping szigetre összehordatnak, 12763 2, 36| ölnél mélyebb a vízfenék. A liliom sárga virága messziről figyelmeztet, 12764 2, 48| is gondol?~ ~Aki a mezők liliomait és aki a balett hölgyeit 12765 1, 6| fizimiskáját; pedig egy línea segélyével könnyen tudnék 12766 2, 30| tartható. Három utcája a pesti Lipótvárosnak, mik összeköttetési vonalul 12767 2, 33| tehénrépát összemetélve, veres liszttel összekeverve és forró vízzel 12768 1, 18| kondérban kavargatva a fakóbarna liszttömeget, mely különös szakácsművészi 12769 1, 13| Márpedig a Plankenhorst család livréje nagyon rossz passepartout 12770 2, 35| megjárta már ezzel. Nevezd Ljubicának. Azt szereti. Ha azt mondod 12771 2, 36| merített a vödörrel; megitatta Ljubicát, s aztán nyakára dobta a 12772 2, 29| a palánk, mely a mostani Lloyd (akkor nemzeti kaszinó) 12773 1, 4| lángoló kígyókat, miknek lobbanásánál óriás alakja, mint az apokalipszis 12774 2, 30| mely a másik percben már lobbanik, s perc múlva bomlik a fegyveres 12775 1, 15| Az utolsó szónál már lobbant a gránát, s izzó darabjai 12776 1, 2| miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása, s a honfiak néma áldása 12777 2, 23| háromszínű zászlókat látja lobogni. ~ ~De benn a Királyerdőben 12778 1, 13| német nemzet háromszínű lobogója: arany-veres-fekete. Aki 12779 2, 29| megjelentek: hosszú, szélben úszó lobogók s apró repkedő zászlócskák, 12780 1, 13| kétfelül, mint két fehér lobogót.~ ~Azután két fehér mellszalagot 12781 1, 13| hallja; Alfonsine kendőjével lobogtat felé.~ ~Csak Jenő idegein 12782 1, 14| párosított szabadság zászlóját lobogtatni, fegyverei fényével a sötétség 12783 1, 15| A szűk folyosó végén lobogtatott a szél egy földre tett mécsest. 12784 1, 6| kapitány úr mondott neki egypár locus communist, s aztán jött 12785 2, 31| fölött a létra tetejére lódítja át magát, s onnan kiált 12786 2, 29| kapuján az udvarra.~ ~A lódobajra és sarkantyúpengésre kidugta 12787 1, 4| figyelt.~ ~Most hangzott a lódobogás, vad robaj, állatüvöltés 12788 1, 4| két pisztolyt is, s nehány lökéssel eléjük nyargalt az üldöző 12789 1, 4| markolt az alaknak, s egy lökést adva testének lábaival, 12790 1, 1| rugók fogják egymás ellen lökni az országokat. Egy Baradlay 12791 2, 24| közönséges embernek négyszázhúsz lóerőre van szüksége, hogy ha egyszer 12792 2, 30| felállítva. A szétrobbanó löveg megriasztá a tűzszekerészetet, 12793 2, 30| felelhessen neki.~ ~És ez apró lövegekkel kényszeríté a "Kis-Svábhegyről" 12794 1, 4| repült, orrlyukaik forró gőzt lövelltek elő. Az állati pára a vész 12795 1, 18| pásztorkürt vagy vadász lövése. Nem lakik itt más, csak 12796 2, 21| visszavonulni a víg fickók lövései elől. Nem félnek azok, nincs 12797 1, 4| hasztalanul elvesztegetnie lövéseit. Minden golyónak találni 12798 1, 18| zenét.~ ~Richárd és társai lövésekkel adtak jelt hátul maradt 12799 2, 21| meg, hogy ezt az utolsó lövést nem adjuk az ellenségnek; 12800 2, 30| szét lett törve e gyilkos lövéstől; az ostromlók egy része 12801 1, 15| melletti házak tömve voltak lövészekkel, kik nesztelenül rejtőzködtek 12802 1, 15| vágni. Azt a két nőt főbe lövetem!~ ~Richárd dühös volt, a 12803 2, 30| egyszerre elkezdé a közelből lövetni a sorompót.~ ~A telegolyók 12804 1, 6| kiálta rá Jenő. - Egyik bakot lövöd a másik után, mint valami 12805 2, 35| Engem ne félts. Én utánad lövök. Kötelességem; megteszem. 12806 2, 30| tüzelést a vár ellen. E lövöldözés alatt két zászlóalj a Várkertet 12807 2, 20| erdőnek; futott, amíg csak a lövöldözést hallotta, egy szál harisnyában, 12808 1, 18| embereiket, a vadászok utánuk lövöldöztek jó céllövő fegyvereikkel, 12809 1, 18| pisztolyt?~ ~- Elfogadom.~ ~- Lövünk egymásra addig, míg egyikünk 12810 1, 8| mutatva mindenféle elavult lőfegyverekből.~ ~Richárd kiválasztott 12811 2, 32| amelyik meztelen; akin nem lóg a gyalázatos rongy.~ ~Hármával 12812 2, 22| sántít. És aztán nyögött, és lógatta a fejét előre, majd elejtette 12813 2, 20| sehogy sem fért a fejébe ez a logika. De hát az asszony?~ ~- 12814 2, 22| pedig nem tréfált, s szíjon lógó kardját marokra kapva, nekirugaszkodott 12815 1, 4| vannak akasztva, a más kettő lógóra; az "imsik" kurta nyelű 12816 2, 20| megbámult Zebulon, az, hogy a lógós lónak még a hámon kívül 12817 1, 11| világosan elárulja, hogy eddig lógósnak volt használva; hanem azért 12818 1, 18| a lovasokat, s vágtattak lóhalálába a szökevények után. Nem 12819 1, 15| akkor szólalt meg az egyik lóhátrul halk, mély hangon:~ ~- Ki 12820 2, 30| azalatt a vár ágyúi porrá lőhetik Pestet.~ ~- Mit nekünk Pest! 12821 1, 18| vitéz közt, kiket alig három lóhossznyi tér választa el egymástól. 12822 1, 18| futhatott.~ ~Palvicz két lóhossznyira beérte Richárdot, mikor 12823 1, 5| itt?~ ~- A Hortiglender lókereskedő. Elhozta azt a kétezer forintos 12824 2, 30| sem lehet most a várágyúk lőközelében.~ ~A csizmadia nekiindult, 12825 1, 11| verekedés, gyújtogatás, lólopás hőstettei miatt börtönjártas 12826 2, 23| moha álmokat lát, s a zúgó lomb kibeszéli azokat.~ ~Az isaszegi 12827 2, 23| ez már; húsz ősz lehullt lombja fedi ezt már! Ezer ember 12828 2, 25| pagony; az égerfák, mik sötét lombjaikat egész a víz színéig eresztik, 12829 2, 23| ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol a fűszál 12830 2, 25| nincs egyéb feladatuk, mint lombot hozni, árnyat vetni, madaraknak 12831 1, 10| körülültetve, miknek sötét lombozata alól egy egyiptomi stílben 12832 2, 27| fickó a konyhaajtóban nagy lomhán tör nagy vassulyokkal nagy 12833 2, 20| Zebulon, az, hogy a lógós lónak még a hámon kívül nyereg 12834 1, 18| a lőtávolon kívül; minek lőnők meg egymás helyett ezeket 12835 2, 20| Tudja magáról, hogy ő el nem lop az ország pénzéből egy garast 12836 2, 33| megbízottak számára. - Azt nem lophatta el más, mint Zebulon. Kinek 12837 2, 30| A csizmadia lábhegyen lopódzott odáig, és bámult.~ ~De nem 12838 2, 32| lélegezhetni a friss levegőből, a lőporfüsttel, korombűzzel terhelt levegőből.~ ~ 12839 2, 30| széthányni, s a rést homoktöltött lőporhordókkal kitölteni. Egy huszonnégy 12840 2, 31| becsülnek, de akik nem szagoltak lőport. Ödön pedig szokott nyugalmával 12841 1, 10| Ő maga pedig szobájába lopózott; elővette írótárcájából 12842 1, 3| mint akinek nyelve hegyéről lopták el a szót; ő is azt akarta 12843 2, 29| egyszerűen; a palánk közeiben lőrések. A Lánchíd-főnél tágas udvarrá 12844 1, 2| megyegyűléseken pedig mint "nagy botú" Lőrinc.~ ~Jól volt intézve, hogy 12845 1, 4| Azután a rács felé fordult, s lornyonját vevé, nehogy egy pillanatot 12846 2, 36| messziről, még le sem szállt a lóról. - De majd nagy baj volt. 12847 2, 19| huszárság várat ostromolni.~ ~Losoncon egy táblabíró, egy alispánból 12848 2, 21| hirtelen, s menekülni a lőszeres kocsikkal. Jó szerencse, 12849 2, 21| száz társzekér, ágyú és lőszerkocsi; egyik felfordulva, másik 12850 1, 8| aranyos csillárra zsíros lószerszámok körül felmagasztalva; a 12851 2, 20| mással etesse meg. S mennyi lótás-futás van olyankor! Anna úrhölgy 12852 2, 21| ördögöt keres ön az ellenség lőtávolában? Ön kormánybiztos. Önnek 12853 1, 11| igyekezett apja historizálásának lőtávolából előresietni, míg Zebulon 12854 2, 25| közel sem jár az ellenség lőtávolához; hogy rövid idő múlva ismét 12855 1, 15| hátranézegetni, mert úgy járhat, mint Lóth felesége.~ ~Egyszer aztán 12856 2, 30| bizony semmit sem javult.~ ~Lothringeni Károly éppen úgy biztatta 12857 2, 35| annál jobban megáll. Sok lótolvaj megjárta már ezzel. Nevezd 12858 2, 20| port, kocsist, szolgálót lóttatnak a zsidóhoz, hol egy kis 12859 2, 30| bástyáiról tizenkét fontosokkal lőtték őket; a fegyvertár előtti 12860 2, 22| verekedtünk volna. Ha ti jól lőttetek volna, mi nem hátráltunk 12861 2, 29| Towere, de nincs Kremlje és Louvre-ja sem; még csak egy nagyobbszerű 12862 1, 18| mindjárt!~ ~- Őrült vagy. Lovad, embered mind elvész, ha 12863 2, 24| osztogatták. Mikor te leestél lovadról, szegény öreg fiú rád vetette 12864 2, 21| s odarohant a közeledő lovaghoz; átnyalábolta, összecsókolta, 12865 2, 32| közt, a György téren, a lovagiskola előtt, a fegyvertárnál, 12866 2, 36| S egyúttal közelebb jött lovagjához, mintha ajánlkoznék a továbbfutásra.~ ~ 12867 2, 21| csak fegyvere sem volt, egy lovagostor volt mindössze is a kezében.~ ~ 12868 1, 4| aranyba foglalva; Szent György lovagot ábrázolta a sárkánnyal.~ ~ 12869 1, 14| vasrúd süvöltve csapott le a lovagra.~ ~Richárd előrenyújtott 12870 1, 15| Jobbrul-balrul előttük lovaikon ülő vértesek fehér köpönyegei 12871 2, 36| veranda előtt leszálltak lovaikról; egy lovász átvette a lovak 12872 2, 36| Tehát kantározzuk fel a lovainkat, és aztán ballagjunk.~ ~ 12873 1, 4| beburkolva fehér zúzmarával, a lovaknak minden szál szőre hókristállyal 12874 1, 18| lett a fiúknak. A jókedv a lovakra is kiterjedt. Mintha csak 12875 1, 18| át, hogy a hab csorgott a lovakról kétfelől.~ ~- Minden lovunk 12876 2, 36| egy kozáknak, hogy fogja a lovam kantárját, míg visszakerülök; 12877 1, 18| kantárnál fogva, mindenki lován maradjon.~ ~Ez volt aztán 12878 1, 5| azután elment a katonai lovardába, s egy óráig gyakorolta 12879 1, 4| Hiszen nem tudod. Jéza lovarművésznő. Elragadó művésznő a lovon. 12880 1, 18| Egy-egy ló ki is dűlt; annak a lovasa felkapott a vezetékre. Jó 12881 1, 18| lovára, s parancsot adott lovasainak az indulásra. "Csendben 12882 2, 29| mérgével vezette naprul napra lovasait az ütközetbe, mely mindennap 12883 1, 14| szava meghalt.~ ~Richárd lovasaival végigverte a futókat a hosszú 12884 2, 22| körülfordult, s ledobta a lovasát a hátárul.~ ~Boksa Gergő 12885 2, 38| költségén.~ ~- Igen. Kétszáz lovasból, háromszáz gyalogból állt 12886 2, 21| dübörgött elő az ellenfél lovascsapatja; s a röppentyűtelep a saját 12887 2, 29| Deák utcával volt szemben, lovascsapatok, társzekerek hosszú sora 12888 2, 23| verekedett két ellenséges lovasdandár, s úgy elgázolta a mezőt; 12889 2, 33| maga mellé Zebulont. - Négy lovasezred halad el itt előttünk az 12890 2, 33| minden oroszok cárjának lovasezredei; azok folytatják az aláhangzó 12891 2, 21| a röppentyűtelep a saját lovasságának fején keresztül eregeté 12892 2, 23| Szemközt rohanni az ellenfél lovasságára, s az első rohamnál összekeveredni 12893 2, 21| amint a gyilkos sortüzelés lovasságát visszariasztá, elkezdte 12894 2, 21| van! - S szembeszálltak a lovassággal.~ ~Most egyszerre váratlan 12895 1, 1| Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy 12896 2, 30| Richárd, és adjon rendeletet a lovasságnak, hogy vonuljon feljebb a 12897 2, 21| kellett kiállani az üldöző lovasságtól a maroknyi kis csapatnak. 12898 1, 14| nyomában; messze elmaradva a lovasszakasz.~ ~Mikor másodszor elnyargalt 12899 2, 21| országútról. A szétbontott lovasszakaszok vágtatva menekültek oldalvást 12900 1, 4| meg voltak fagyva.~ ~Egy lovasszobor az útfélen.~ ~- No, ez már, 12901 2, 23| huszár együtt!~ ~Az ellenfél lovasütegeit felállítá velük szemközt, 12902 2, 30| hogy vonuljon feljebb a lovasütegekkel a Zugligetbe.~ ~Richárd 12903 2, 36| leszálltak lovaikról; egy lovász átvette a lovak kantárait, 12904 1, 14| büszke tekintetével; utána hű lovásza s azután a trombitás, ki 12905 2, 35| Az istállóban horkolnak a lovászok; az istálló mögött hevenyészett 12906 2, 30| egyemeletes ház rommá van lőve, a bombák a pincéig szaggatták 12907 1, 18| elesett, hóba beleszakadt lovukat segít kiemelgetni; a kidűltek 12908 1, 18| lovakról kétfelől.~ ~- Minden lovunk itt vész! - dörmögé Pál 12909 1, 11| felesigem látott azt - lozsibul. Negyedik kisasszonykam 12910 2, 22| kollációzok, hát egyszerre akkorát lű a nímet, hogy csak kiesett 12911 1, 18| foglak - viszonzá Richárd.~ ~Lucskosan, bőrig átázva folytatták 12912 2, 27| keresztülütve a nyílforma lúdlelkével; a forgató gépet egy béresgyerek 12913 2, 30| Duna-part a Margitszigettől a Ludoviceumig, oly hosszan lepte el azt 12914 2, 27| egy finom meggyfa pipaszár lúdtoll szopókájával, melynek másik 12915 2, 43| rettenetes fejgörcs, melynek lüktetései alatt, mintha mindazon golyó 12916 1, 13| állt.~ ~Szíve nyugtalanul lüktetett, vajon nem találja-e azt 12917 2, 30| minekünk Budavár.~ ~Hazánknak lüktető szíve...~ ~Egy ideális, 12918 1, 18| itt minden ember számára! Lukulluszi vendégség! Nincs ugyan hozzá 12919 2, 33| megnázáretozom én tégedet, lurko! - kiálta Zebulon talpra 12920 2, 27| meglűtek. Egy éjjel mindig lűtek utánam. Soha iletemben nem 12921 2, 28| bádogfedelű, a nagyobb, a lutheránusoké. Ez tetszett meg neki azon 12922 2, 22| osztott tanítást.~ ~- No, hát lűtt-e nagyot a nímet? - kérdé 12923 2, 27| Vigem van! Meg vagyok lűve! - magyarázá Zebulon tovább 12924 1, 5| Amíg te elbolondítod a lyányát, én elbolondítom az anyját.~ ~- 12925 2, 19| összehordta egy rakásra. Fiatal lyánykák függőiket, özvegyasszonyok 12926 2, 30| vár ágyúi keresztül-kasul lyuggatták a major tetejét, oldalait, 12927 2, 39| pensée-hímzet között három lyuk, minőket golyók szoktak 12928 1, 6| tengerhomokban apró gömbölyű lyukacskákat lehetett látni. A faquin 12929 2, 39| perzselt szélű, véres ajkú lyukak. A hímzetekről megtudták, " 12930 1, 4| elő a késed, és csinálj új lyukakat a szíjadon. Én addig megvívok 12931 1, 6| s azt egy ilyen homoki lyukba hintette. Arra egyszerre 12932 1, 6| egyszerre hirtelen kitolta a lyukból az ujját egy csigabiga, 12933 2, 39| ki" küldte azt, s a három lyukról azt, hogy "honnan".~ ~A 12934 1, 11| Gergő:~ ~- Szalmás! Mondj má' mást is, mer' ledoblak...~ ~ 12935 2, 31| tud. Úgy mászik, mint egy macska, s nemsokára Ödön feje fölött 12936 2, 39| Alatta olvashatatlan macskakaparás mint név.~ ~A mellékletben 12937 2, 25| S a fák alatt mintha madarak szentegyháza volna. Lakója 12938 2, 25| lombot hozni, árnyat vetni, madaraknak otthont adni. S ha van közöttük 12939 1, 18| arcába az éles havat. Aztán madártoll nagyságú hópelyhek kezdtek 12940 1, 3| borléhabot a sülthöz, a madeiramártást a palacsintához. Ki bánná? 12941 2, 27| amivel betakarták, hogy az madrác, amire még egy másik úr 12942 1, 6| faquin mosolygott; hosszú madzagot húzott a drót másik végébe, 12943 1, 12| lárma nagyszerűségével; de a maestrót valami nem elégíti ki.~ ~ 12944 1, 5| hogy ő elvette.~ ~- Azután mág egy átadnivalóm van - szólt 12945 1, 13| örömében őrjöngő tenger fogadta magába.~ ~Öreg és ifjú, úr és napszámos, 12946 2, 21| hibát, amit elkövettek. Nagy magabíztában a győztes had igenis messze 12947 1, 15| Magyarország felé? Editet vidd magaddal, anyám.~ ~Mind a két hölgy 12948 1, 10| szívekkel. Te is rátalálsz a magadéra.~ ~- Tudod, hogy "nem".~ ~- 12949 2, 33| engedsz engemet elszökni magadtól, majd elszöktetlek én téged 12950 2, 27| menne? Az embernek az a magáé, amit megeszik. A többi 12951 1, 8| ki Danae asszonyságtól a magáéért egymilliót.~ ~- Kifacsarni? 12952 1, 8| Némelyik aztán rátalál a magáéra; azt sem kérdi: "Hogy adod, 12953 1, 4| szőnyegajtó közül kiválasztva a magáét, azt Ödön előtt felnyitá; 12954 1, 15| hagyjuk itten. Elég lesz a magamé. Ott tanyáznak a huszárok.~ ~ 12955 1, 17| mond neki; de való!~ ~- Nem magamért, nem testvéreidért könyörgöm 12956 2, 36| Járok az ön esze után. A magamét már kidobtam az ablakon. 12957 1, 8| azt teheti ön, amit akar. Magamforma ember kap rajta, ha valami 12958 1, 9| reád. Én le akarom róni magamról a lelki terhet, hogy balsorsodnak 12959 2, 35| szakállt levágjad. Tudom magamrul, milyen rosszul esik az. 12960 2, 33| majd elszöktetlek én téged magamtól."~ ~Egy terve volt Zebulonnak 12961 2, 38| nem volt nyilvánosság. A magánélet is fel volt dúlva. Minden 12962 2, 23| pirosra festi, s e rettentő magánharcban, hol mindenki vezér és közharcos, 12963 2, 29| EGY MAGÁNOS LOVAG~ ~Pesten nagy, méla 12964 2, 32| ez valami államintézmény. Magánpolgárok jószívű adakozásából áll 12965 2, 47| nem áldalak, s valahol egy magánszobában, pipával a szájában, elmondja 12966 1, 17| lesietett hozzá.~ ~Az asszonyság magánszobájában volt már és egyedül.~ ~- 12967 2, 36| az emberlakta vidékről a magányba menekült.~ ~Itt díszlik 12968 2, 48| nemigen ijednek meg ilyen magányosan. Itt legalább nemigen lehet 12969 1, 15| Fél, irtózik az éjtől, a magánytól; de e félelem fölött uralkodik 12970 1, 4| legvénebb martalóc kiült a part magasára, s úgy nézett a tovarohanó 12971 1, 18| fenyegetőbb rémóriásokká magaslanának fel; annál elriasztóbbak, 12972 2, 33| a Kárpát hegysor egyik magaslatán mulat egy vidám társaság 12973 1, 1| élni annak, ki a közöny magaslatára akar jutni.~ ~A beszélő 12974 2, 21| amíg mi élünk."~ ~A híd magaslatát elfoglalta a kis csapat, 12975 2, 23| felhatolnak az isaszegi magaslatokra; az ellent onnan is leszorítják, 12976 1, 11| Ez az út is elvezet egy magaslatra: annak a magaslatnak a neve " 12977 2, 49| Igyekezett őt szabadelvű, magasröptű gondolatok által fölemelkedésre 12978 2, 44| midőn szemeit a keresztfa magasságához felemeli.~ ~És azután mélyen 12979 2, 25| gyönyörré válik.~ ~Hanem azért a magasságért meg kell szenvedni!~ ~Mikor 12980 1, 4| pillanatában emberi észen túl magasult náluk. Mit emberi kiszámítás 12981 1, 2| felhőinél; legyen az átok vagy magasztalás. Te magasan állsz mindazok 12982 1, 9| büszkeség pírja gyulladt ki e magasztalásnál. De láthatta jól, hogy a 12983 1, 14| éremnek, amit a napilapok magasztaltak, ő csak a túlsó oldalát 12984 2, 21| egymást ölelték, csókolták s magasztalták, ki-ki a maga nyelvén.~ ~- 12985 1, 17| osztozom!~ ~Jenőt e pillanat magasztossága még a megmaradt kis eszétől 12986 2, 25| hajnaludvarával, szépségben, magasztosságban, gyönyörben megközelíti: 12987 2, 23| eksztázisában arkangyali erővé magasztosulva.~ ~Összecsaptak. ~ ~Egyik 12988 1, 18| a pokolba. Jól tudjátok magatok is, de azért én is elmondom, 12989 2, 31| egymást.~ ~- Adjátok meg magatokat! - kiálta a honvéd őrnagy.~ ~- 12990 2, 37| elvégeztétek, nem tehettek többet magatokért semmit. Most következem 12991 2, 27| férfiak egymás között, mikor magatokra maradtok - pirongatá őket 12992 1, 12| minek az a csuda? Nip fölnő magatul, ha nem nevelünk izs. Akor 12993 2, 39| s az ajtóra ugrált. Oly magaviselet, mely e faj komoly természetéhez 12994 1, 2| tisztelni szokták heves magaviseletéért.~ ~Úgy szokott beszélni 12995 2, 41| Gyöngédség, tréfa s Jenő komoly magaviseletének jellemzése volt ez elnevezésben, 12996 2, 24| tudománybüszkeséggel. Doctor medicinae és magister chirurgiae. Én vettelek 12997 2, 32| lelkem, nagyságos úr; azt a magisztrátus adja; mikor egy olyan eldobott 12998 1, 18| ellenük zajdítva.~ ~Egy máglya a hátuk mögött hagyott ellenkező 12999 2, 27| kereste Ádám úr valahonnan a máglyára ítélt könyvek közül, mik 13000 2, 19| családok elkényeztetett fiai, mágnások, nemesek jöttek önként, 13001 2, 33| viselnek rabigát. Góg és Magóg dala az a sziklák mögül.~ ~- 13002 2, 36| meddő kalász, mely tápláló magot nem ereszt!~ ~Benn titokteljes 13003 2, 27| harmadévi búza is van a magtárban, s háromévi gyapjú hever 13004 2, 32| kapni! Ha a "nagysárfű" magtól meg nem gyógyul, hát aztán 13005 2, 27| saját patakmalmuk megőrli. Maguké a regále, a mészárszék, 13006 1, 18| melynek zászlói közül a magukét kiragadták; másfelől két 13007 2, 29| személyes veszedelmek esélyeit maguknak tulajdonítsák.~ ~Azért mégis 13008 2, 27| boldog családi életet élnek. Magukon kívül senkire sincsen gondjuk. 13009 2, 29| újraébredők miriádjai lerázzák magukról a földet, amely alatt átszunnyadták 13010 1, 6| lesz pucolva. Odatalálunk magunkba is. Tudjuk bizony, hogy 13011 2, 48| teremben sem férne el, ha magunkban nem tartanók.~ ~Nos hát, 13012 2, 20| tojást, se vajat: mindent a magunkéból kell venni. Még gyomlálni 13013 2, 48| fiát ide kell már hozatnunk magunkhoz.~ ~- Igazad van. Hát csak 13014 2, 48| szerencséjét.~ ~Hiszen minekünk magunknak is annyi van, hogy még ebben 13015 2, 27| van! Meg vagyok lűve! - magyarázá Zebulon tovább a dolgot. - 13016 2, 33| ismerőséhez?~ ~Egyszerű a magyarázat. Rideghváry nem tudott azon 13017 2, 36| Csodálatos menekülésének e magyarázatában megtalálta a fatalizmus 13018 2, 27| félbeszakítá stratégiai magyarázatait.~ ~Hanem az úri asztalnál 13019 2, 36| De Ödön ragaszkodott e magyarázathoz, mert ez visszaadta hitét. 13020 2, 25| változatait kell kigondolni a magyarázatoknak.~ ~Hogy nehéz hírt kapni 13021 2, 27| feküdt a mappán, elkezdé róla magyarázgatni komájának:~ ~- No nizzed. 13022 2, 46| Azt jobb lesz, ha ön nem magyarázhatja meg magának.~ ~- De azt 13023 2, 36| lesz velünk?~ ~Álmainkat magyaráztuk!~ ~Kik? - Mind!~ ~Csak az 13024 1, 4| tünemény oka nemsokára meg lett magyarázva. Észak felől nagy gyorsasággal 13025 2, 38| emberek számára.~ ~A két név magyarbul németre fordítva számtalanszor 13026 2, 23| sebesültek összeszedése a magyarnak maradt. Palvicz Ottót is 13027 2, 31| kapitány és a hadnagy, a magyaroknál sebet kapott az őrnagy és 13028 2, 34| hadsereg hömpölyödött alá Magyarországra.~ ~Pihent, rendezett, harcedzett