bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
13029       2,     36|                     buja fű volt, szederindás, máholás haraszt. ~ ~Reggeltájon
13030       2,     20|                        honvédnek, nemzetőrnek. Maholnap magunk fejhetünk, kapálhatunk,
13031       1,      2|              gyászszónoklata igen hosszú volt. Maig is megvan valahol az archívumban,
13032       1,     17|                        ön valamit az anyámról? Máig sem jött el hozzám.~ ~-
13033       2,     36|                    fizess." A jámbor megijedt, majdhogy ónossá nem lett. Nagy összeg
13034       2,     21|                        egy óra múlva te vagy a majoreszkó.~ ~- Amitől isten őrizzen
13035       2,     30|                        tüzel a keze ügyébe eső majorra.~ ~- Itt nem maradhatunk -
13036       2,     20|                     azt a foga alá rakogatni s majszolni nagy fohászkodással.~ ~Zebulon
13037       2,     33|                      kifizetett árát, azt maga majszter igya meg egészségemre. Aztán
13038       1,     15|                        felé. Csupán a kapitány makacssága akadályozza a terv sikerültét.
13039       1,      1|                  Vagyont mi adhatunk hozzá. Ha makacsul megmaradna e némber határozatánál,
13040       2,     31|                 hetykén:~ ~- Aztán jól célozz, makarónievő, mert még különben meglősz.~ ~
13041       2,     36|                       a piacra érek, hogy uccu mákomadta, hiszen tele van ez a város
13042       1,     14|                       szólt Pál úr, odanyújtva makráját kapitányának.~ ~- Gyújtsunk
13043       1,      4|                     kezét megragadva. - Milyen mal ... propos jött ez a levél!~ ~-
13044       1,      4|                        nagy terem csupa tiszta malachitból! A falak mint a kővé vált
13045       1,     13|                        e szent hangok bevezető malasztja után megjelennek egymás
13046       2,     43|                        elűzte kebléről az álom malasztját.~ ~És korán reggel a hajnali
13047       1,      3|                   vigaszszava mindazoknál több malaszttal bírt - adá vissza a bókot
13048       1,     17|                      rá - szólt Plankenhorstné malasztteljes kegyességgel. - Kívánja
13049       2,     27|                    göbölyöket, is targoncaztam malatat, is jartam nyakig disznosagban,
13050       2,     33|                     öltözetet kért; ami irata, málhája abban a szobában volt, megfüstöltette.
13051       2,     35|                hirtelen összecsomagolt egy kis málhát, ami legszükségesebb volt
13052       1,      4|                   akarsz, eredj. Én is segítek málházni. Mit csomagoljak?~ ~- Inkább
13053       1,      4|                     felocsúdott inasának. hogy málházza össze bőröndjét, s fizesse
13054       2,     27|                 különböző dolog.~ ~A hallgatás malícia, a nem szólás bonhomia.~ ~
13055       2,     20|                         hogy mi - kérdé szelíd malíciával.~ ~- Mondd meg te elébb! -
13056       1,     11|                    nekem Tormandy! Vagyok neki malleus magam! Majd én odaütök...~ ~
13057       1,     18|                        okoskodott, hogy ha ő e malmon egyszer túl lesz, annak
13058       1,     18|                     más része hét kőre dolgozó malmot hajt, s koronkint rétöntözésre
13059       1,      4|                    ránézesz azokkal a megverő "malocchiok"-kal, megjuhászodva ül előtted,
13060       2,     24|                        s kivezette Richárdot a malomfolyosóra.~ ~Ott feküdtek sorban a
13061       1,     18|                    egész víztömeg nekizúdult a malomgátnak, az égő hidat cölöpöstül
13062       2,     23|                        meg, s támadást intéz a malomhíd ellen. Már előrenyomul,
13063       1,     18|                        történt az.~ ~Richárd a malomhoz lovagolt. A völgy egészen
13064       2,     23|                        és távolabb északra egy malomnál.~ ~Mind a két átjáratot
13065       2,     23|                   nyögése, sóhajtása kísért. A malomréten tábortüzek körül cigányzene
13066       2,     20|                  nagyon lármáznak, a nagyságos mamának pedig még mindig migrénje
13067       2,     25|                  kaliforniai események; hogy a mamát az egész gazdaság gondja
13068       2,     27|                     után bezárta a száját, úgy mammogott, nehogy Zebulon a szájába
13069       1,     13|                      bűvláncolatba, s a diadal mámora elüli még annak a keblét
13070       1,     14|                     legfogékonyabb a szabadság mámorára. De mi azért föltétlenül
13071       1,     13|                           Hanem ha e sok édes, mámorító csók között egy Júdás-csók
13072       2,     32|                       születik, mint fiú, ez a manco a természet bilance-ában
13073       2,     32|                        vízen.~ ~Ekkor azután a mandarin megköszöni a százkezű Visnunak,
13074       2,     20|                   alkörmöshöz, hol meg egy kis manduláért a tortához; az udvaron kacsát,
13075       1,      6|                        énnekem, kisasszony, se mandulatej, se citromvíz, hanem adja
13076       2,     27|            Magyarországon meghintik tejfellel, mandulával, mazsolaszőlővel, aztán
13077       2,     28|                  ájtatosan elrebegé:~ ~- Bonum mane praecor, domine perillustrissime!~ ~
13078       2,     46|                        hogy mit cselekedett.~ ~Mániákus dühében megszabadítója lett
13079       2,     22|                  elejtette az állát, a fokosát mankónak használta, a kardját pedig
13080       1,     12|                            A fehér tollasok új manővert csináltak. Eddig mindig
13081       2,     30|                      ez?~ ~- Az, hogy ezeket a manzárdszobákat ugyanannyi ember lakja,
13082       2,     30|                           Végigment mind az öt manzárdszobán; mindenik üres volt, emberrel
13083       2,     27|                       azt képzelni, hogy egyik mappa nem olyan, mint a másik.~ ~
13084       2,     27|                       hogy az én falumat még a mappacsináló sem ismerte.~ ~Mindjárt
13085       2,     27|                    bárcsak a nimetnek is ilyen mappája volna! - sóhajta Zebulon.~ ~-
13086       2,     27|                     már Zebulon rajta feküdt a mappán, elkezdé róla magyarázgatni
13087       2,     27|                     Windischgraetzet lesöpörni mappárul. Volt, nincs.~ ~Szalmás
13088       1,     11|                  szintén selyem wiklere van és marabukalapja.~ ~- Aztán hallja, János (
13089       2,     28|                kergetik, hátulról is kergetik, maradás nincs sehol, menekülés nincs
13090       2,     47|                        Az öröm Richárd életben maradásán, házasságának helyeslése
13091       2,     28|                      az erdei sár minden színű maradékával ellepve.~ ~A kocsiülés szalmából
13092       2,     27|                     baratom Zebulon, te it nem maradhatod magadat; magamra izs hozod
13093       2,     27|               csakugyan itt maradok, amíg csak maradhatok.~ ~Ádám úr csak mégsem ijedt
13094       2,     30|                       eső majorra.~ ~- Itt nem maradhatunk - monda a vezér. - Menjen
13095       1,     12|                     Amaz volt a haladó, emez a maradi párt jelvénye, s kérte a
13096       2,     30|                       egy csillagon ketten nem maradnánk.~ ~No, hát - ilyen arculütés
13097       1,      9|                     mindennapi kenyeremet, itt maradnék, nem mennék el innen. Ön
13098       1,      4|                   farkas nem szívelheti, attul maradoznak el rólunk. Most már nyugodtan
13099       2,     22|                       még jobban vágta a hátul maradozókat.~ ~A lovas gondolta, majd
13100       1,     17|                 kérdésről beszélek. Te Bécsben maradtál a márciusi napok után, s
13101       2,     30|                     odábbmegyünk.~ ~- Én azért maradtam itt ülve - szólt Ödön hidegen -,
13102       2,     19|                       nekik: "Ti gyávák, minek maradtatok itthon?"~ ~Elmentek az ügyvédek;
13103       2,     27|                        között, mikor magatokra maradtok - pirongatá őket a szemérmes
13104       2,     23|                       annak a mészkemencének a maradványai, amit szétszedtek a honvédek,
13105       1,      3|                      foglalok.~ ~Lefogták, ott marasztották.~ ~- Csak te ülj ott - biztatá
13106       2,     26|             szerencsétlenné teszem őket. Ezért marasztottalak idehaza. Hogy minden éjjel,
13107       1,     18|              Huszárjaid nem mernek nekivágni a Marchnak.~ ~- Majd mernek mindjárt!~ ~-
13108       2,     30|                   Amilyen hosszú a Duna-part a Margitszigettől a Ludoviceumig, oly hosszan
13109       2,     27|                        mészárszék, ott is az ő marhájukat vágják, a baromfit megtermi
13110       2,     22|                 sarkában volt, s kiabált a vad marhákra.~ ~Mikor aztán jó tömött
13111       2,     36|                        lehetett, a belesüppedt marhanyomok bizonyítják, hanem a körül
13112       2,     22|                      pálinka. A faluból minden marhát elhajtott a menekült lakosság.~ ~
13113       2,     48|                     szükség elpirulnod. Hiszen máris hárman vagyunk. Palvicz
13114       1,     12|                        olyankor "aki bírja, az marja". Tehát ezúttal ők is elhozták
13115       2,     28|                     Zebulon sokáig nézegette a markában áldozatnak esett állsörényét,
13116       1,     17|               Emlékszik ön a sok koldussá lett márkira és vicomte-ra, akikkel egyszerre
13117       1,     14|                  Al-Bochacent, egyik kezével a markolatánál, másikkal a hegyénél, s
13118       1,      4|                       az Ödön volt; handzsárja markolatig véres; bőrbekecse összevissza
13119       1,      8|                        melynek a legegyszerűbb markolatja volt, s tokja hiányzott.
13120       1,      4|                         Leonin hirtelen hajába markolt az alaknak, s egy lökést
13121       1,     14|                        az ökölnek is, mely azt markolva tartá - a két szörnyű vas
13122       2,     46|               bivouacon, látott a Singer utcai markotányosné. Tudják az apácák mind a
13123       1,      8|                        kevés pénz, nem marad a markunkban belőle. Az az egész nap
13124       2,     27|                megálltam hazáig. Gondoltam, no marmost ithon vagyok. Szipen otthon!
13125       1,     16|                       hozott seb. Szívébe kezd marni a halál férge. Valami úgy
13126       2,     22|                 tréfált, s szíjon lógó kardját marokra kapva, nekirugaszkodott
13127       1,     13|                   egyébbel, mint inasruhákkal. Márpedig a Plankenhorst család livréje
13128       2,     20|                        beszélni idebenn, akkor mars ki!~ ~Zebulon az erélyes
13129       1,      4|                       elég lesz.~ ~A legvénebb martalóc kiült a part magasára, s
13130       1,     14|                       katonaság valakit a dúló martalócok közül, mit csinált légyen
13131       1,      6|                      ezeket itt, mint te. Az a martialis termetű feldmarschall amott,
13132       1,      3|                    nyomot hagyott, mint valami mártírglóriát, izzadt, kuszált hajjal
13133       2,     49|                     Tehát nem Ödön volt az aki mártírhalált halt?~ ~- Végzetes névcsere
13134       1,     13|                sebesültet, a szabadság legelső mártírját, kit társai véresen, haldoklón
13135       2,     35|                    vége minden apostolnak.~ ~A mártírkoszorú: az a korona.~ ~A golgota:
13136       1,     14|                   csoportosultak körüle.~ ~S e martirológiai jelenet közepett, e sírbolti
13137       2,     21|                     fel, mint egy égbe menendő mártírsereg; a leáldozó nap tündöklött
13138       2,     29|                         s nagy gyönyörködéssel mártogatott falatot falat után a kávéba,
13139       2,     23|                    Iliász és Nibelungen hőseit mártották édesanyjaik, a napfölkeltét
13140       2,     32|                      Még pépet is kap. S tejbe mártva a szopacsot.~ ~- S mi van
13141       1,     10|                egyiptomi stílben épült, szürke márványépület tűnt elő, falai az alkony
13142       2,     25|                       vetnek a padlat kétszínű márványkockáira, amint a nap keresztülsüt
13143       2,     30|                       egy azok közül a kávéház márványküszöbéről visszapattant, s a szekrénye
13144       2,     36|                       két jövevény felhaladt a márványlépcsőkön.~ ~És mikor Baradlay Ödön
13145       1,      8|                     faragott kandallók, színes márványokból óragyűjtemények és természettudományi
13146       1,     14|                      látta a haldokló szüzet a márványpadlaton heverni, görcsös halálrángások
13147       1,      4|                   melegével: a szentpétervári "márványpalota", és odakinn huszonkét fok
13148       1,      4|               mellékajtókon és lépcsőkön, ki a márványpalotából; onnan a könnyű báli öltözetben
13149       1,     10|                        felé.~ ~A domb alján, a márványportálé előtt oldalvást volt egy
13150       2,     25|                        Mintha a sírbolt előtti márványszobor szállt volna le, hogy a
13151       1,      8|                      remekművek, alabástrom és márványszobrok, antik kargyertyatartók,
13152       1,      1|                     két koporsó közül a fekete márványt fogja ön számomra választani.
13153       1,      2|                       szolgáid egyikének hamva márványüregéhez, míg lelke ugyanakkor meztelenül,
13154       1,      3|                        a pap.~ ~- Ahan! Mar az mas - dünnyögé erre megnyugtatva,
13155       1,     18|                     már csakugyan nem látszott másban a menekülés. A szemközt
13156       1,      5|                       mindenféle nagy embert - masculini et faeminini generis - a
13157       2,     23|                        az ő csapatja, melyik a másé, s ne használhassa az ágyúit.~ ~
13158       1,     13|                  akaratát mindig alárendelje a másénak, elébb szülői, azután főnökei -
13159       2,     28|                       rögtön nyomába következő másfajta aggodalomnak, melyet az
13160       1,      3|              asztalsorát ülték végig; lehettek másfélszázan. A szakács csakúgy remekelt,
13161       1,     15|                        jó lesz összepakolni és máshová elszállítani, mert a szállásunkat
13162       2,     24|                     hozzá. Mehetett volna nőül máshoz, akárhány kérője akadt. "
13163       2,     28|                      egy nagy cilinderkalap, a másikban a filius progidus episztólája,
13164       2,     36|                 bukkannak elő egyik házból is, másikból is, a városháza meg éppen
13165       1,      9|            Valamelyikünknek le kell mondania a másikért. Melyikünk fog lemondani
13166       1,      8|                   vándorolnak egyik gazdátul a másikhoz. Salamontul egyik sem tudja
13167       1,     15|                      szónál. Egyiknél a harag, másiknál a büszkeség villáma volt
13168       2,     32|                         Erre is úgy ragadt egy másikról, aki már a múlt héten belehalt.~ ~-
13169       2,     27|                       állunk hetvenezren. Erre masírozik a gros, itten van a pivot.
13170       2,     20|                      hát csak a német aulisták masíroztak az utcán, azok zendíték
13171       1,     15|                        ezeket?~ ~- Hagyjuk ezt máskorra. Reportom van. Két asszonyember
13172       2,     27|                        Aszonta, bizam csak rá. Masnap felpakolta szekerire, is
13173       2,     30|                     ostromágyúja sem volt.~ ~A másnapi haditanácsban ki lett mondva,
13174       1,     11|                    első leánykát Charicleanak. Masodik leanykam neve Karolina Pia;
13175       2,     35|                 apostol is sírt, mikor a kakas másodikat szólt. Pedig "tu es petra"!
13176       1,      1|               született legidősb fiam, Ödön, a másodikban második fiam, Richárd, a
13177       1,      4|                       vért okádni a jégre.~ ~A másodiknak a lövés első lábát zúzta
13178       1,      3|                        a bonorum directorra, a másodiknál a főtisztelendő úrra, a
13179       2,     25|                        az ősi lakban.~ ~Minden másodnap temetnek onnan.~ ~És minden
13180       1,     15|                  kísértse meg az ostromvonalon másodszori átszökését, tehát holnap
13181       2,     43|                        agyában, amit ő "izent" másoknak.~ ~Ily óráiban a nagy embernek
13182       2,     31|                      puskaagyával, hogy együtt másszál a lábtón a honvédekkel,
13183       1,     10|                       tekintettel néze le rá a masszív, aranyos keretből, és magában
13184       1,      8|                       rábízta Pál úrra, hogy a masszívabb darabokat is pusztítsa el
13185       1,      4|                mondhatná meg, hogy merre van a másvilág - mondta Leonin útitársának,
13186       2,     32|                      akarna megfejteni, mely a másvilágba tűnt el előle.~ ~Odahajolt
13187       2,     24|                      vendégszerepelni voltál a másvilágon.~ ~- Hol vagyok?~ ~- A rákosi
13188       1,     15|                       pajtás, a tudományodat a másvilágra, hagyj belőle nekem is egy
13189       1,     11|                      megröhögtetve annak avas, maszatos, mézgás útféli élceivel
13190       2,     32|                     össze nem rohad, hentereg, mászkál, dulakodik az állativadékok
13191       2,     28|                meghunyászkodott lelkipásztorrá maszkírozni; lehúzta a fejét a nyaka
13192       2,     36|                         a kábító bűzű zizon, a maszlagos haramag, a fenyegető fekete
13193       2,     31|              felhatolniok; kik a nagy köröndre másznak fel lábtókon, s akik a Várkert
13194       1,     18|                       út; de fel kellett rajta mászni. Embernek, állatnak új erőt
13195       1,     17|                     közül, kiknek olyan porban mászó panaszaik vannak. Sok jót
13196       2,     28|                    segélyével aztán könnyebben mászott fel a hegytetőre.~ ~Lefelé
13197       2,     29|              megmondhatta volna odalenn is. Ne másztam volna fel az emeletre! ~ ~
13198       2,     27|                leffentyűje alól, háttal kifelé mászva, előbújik Tallérossy Zebulon
13199       1,      5|                    nekik egy prédikációt Szent Máté XXVI. része 52. verse szerint: "
13200       2,     30|                       válaszolt:~ ~- Ott, ahol matematikai összeállításokról van szó,
13201       2,     49|                      alak volt; halavány, szép matrónaarc, mely ifjúdadnak volna még
13202       1,     11|                         Ha a sokszegletű úr és matrónai jegyese helyett ilyen szép
13203       2,     49|                   tengerészethez, s közönséges matrózinasnak adta be. - Könyörög végre
13204       1,      4|                 pálinkacsapszékbe, ahol most a matrózok tartanak bált? Oda eljössz-e
13205       2,     31|                   eldördült az olasz fegyvere. Mausmannak mind a két keze elereszté
13206       1,     14|                apácákkal. Én addig itt maradok Mausmannnal, s feltartom a nép dühét,
13207       2,     31|                        itt vagyok!~ ~A hangról Mausmannra ismer Ödön.~ ~A vitéz tornász
13208       1,     14|                    mind a két nevezett helyre: Mausmannt a főhadparancsnokhoz, Goldnert
13209       1,      4|                 csengettyűjelzésre elkezdték a Mazeppa-galoppot; a függönyök mögött hangzott
13210       1,      4|                    pillanatot elmulasszon Jéza Mazeppa-jelenetéből. Csak úgy beszélt hátra
13211       2,     27|                       fazikak, félig letakarva mázos cserépfedőkkel.~ ~A lángtól
13212       2,     27|               meghintik tejfellel, mandulával, mazsolaszőlővel, aztán összecsavargatják,
13213       1,     15|                      némber megindult a lobogó mécsessel előre. A szűk folyosórul
13214       1,      8|                        az egyiptomi, perzsa és méd hadiszerek, görbe, kés alakú
13215       2,     36|                   hullámzanak a szélben. Annyi meddő kalász, mely tápláló magot
13216       2,     26|                     reszketve hallgatá végig e médeai dühöngést, mely tépett gyermektagokkal
13217       2,     24|                   tudománybüszkeséggel. Doctor medicinae és magister chirurgiae.
13218       1,     13|                       el a népár.~ ~A potrohos medicinalratnak semmi kedve sem volt az
13219       1,     13|                         csakhogy zongoraszó és médisance helyett az utcáról felhangzó
13220       1,      6|                 fityegőivel játszik, az valami medizinalrat a Sektion für Sanitätstwesennél;
13221       1,     18|                     folyása, annál sekélyebb a medre. A két part között három
13222       1,     14|           visszatéríteni e mozgalmat törvényes medrébe. Nincs veszíteni való pillanat;
13223       1,     18|                    ismerte a környéket, a Duna medrét zátonyaival, sekélyeivel;
13224       1,      4|                        beszerzett két jó fehér medvebőr bundát, lábzsákot és nyusztsüveget,
13225       1,     18|                      úgy magában dúdolva, mély medvehangon: "Bokréta van mellette,
13226       2,     25|                   szobában, s kezeit hátratéve meg-megáll a legfenyegetőbb kép előtt.~ ~
13227       1,     17|                      amivel e szavakban anyját megajándékozá. Hogy ölelte, hogy csókolta
13228       2,     26|                       úgy foglak én is tégedet megajándékozni az övével. Egész terv van
13229       2,     47|            természetesnek találja.~ ~A hatalom megajándékozta az élettel. Ugyan örülhet,
13230       2,     26|                        fejeiket. Ahogy engemet megajándékoztak a kedvesem fejével, úgy
13231       1,      6|                   bánni, mi?~ ~Ezzel csakugyan megakasztotta Richárdot; erre nehéz volt
13232       1,      9|                  vagyont, mellyel szerencsédet megalapíthasd. Ha osztályod lett balsorsomban,
13233       1,     15|                      szűz testét vérig sújtá a megalázó vessző, összeharapta fogait,
13234       2,     37|                       te nagyságod? Légy nekem megalázott, lény kicsiny, de maradj
13235       2,     35|                      milyen iszonyú büntetés e megaláztatás egy pillanatnyi ellágyulásért!
13236       2,     33|                       templom küszöbén hazáját megáldani.~ ~Belizár háromszor meggyűlöli
13237       2,     32|                   szigetre összehordatnak, ott megáldatnak, beszenteltetnek, s aztán
13238       2,     47|                     ahol amint a szerelmespárt megáldották vagy megátkozták, egymásnak
13239       1,      1|                     talizmánja. És ezt akarják megáldozni, megsemmisíteni. Lázálmokért,
13240       1,     15|                    mező, hol az ilyen fiak, ha megáldozták magukat, anyjuk nem sír
13241       2,     25|                    kornak az örökösei. Mi mind megáldozzuk magunkat azért, hogy ők
13242       2,     27|                  életpárja jó étvággyal vannak megáldva. Még a tisztelendő úr is
13243       2,     27|                   Veszem nyakamba erdőt. Isten megálgya tigedet, felesigedet. Én
13244       1,     17|                     minden lehető borzalmaiból megalkotta a jövendőt, s száz alakban
13245       2,     36|                      is kötélnek állt, s aztán megalkudtunk, hogy én leengedek neki
13246       1,      4|                    előtt egy idegen országnak, megállani azon óriási birodalom egyik
13247       1,      1|                  jöttek össze közös találkára, megállapítandók a bölcsen megvitatott értekezlet
13248       2,     19|                   hírekkel, mikből egymás közt megállapított szótár szerint az ellenfél
13249       1,     18|                     dörmögve.~ ~Nehány percnyi megállapodás után a robaj közelebb jött.~ ~-
13250       2,     21|               önkéntesekkel együtt, kiket Ödön megállásra bírt, lehettek talán kétszázan.
13251       2,     21|                   újonc ezredeket nem lehetett megállítani az ijesztő röppentyűk előtt,
13252       1,      5|                     emeletre fölér, egy percre megállítja valami furcsa jelenet a
13253       1,      5|                    menjen, ahová vezetik. Ahol megállítják, ott megálljon. Amit beszélnek
13254       2,     28|               megpillantotta egy falu tornyát, megállította a szekeret; kifizette a
13255       1,      6|                        atyátok minden viharban megállott: addig helyettetek ott leszek
13256       2,     27|                       lilekzetet venni sem nem megálltam hazáig. Gondoltam, no marmost
13257       2,     21|                        mögött van egy híd; ott megállunk, és ott maradunk. A nádason
13258       2,     22|                        a nem nemesekre is.~ ~- Megapellálhatod, ha megkaptad, intra dominium.
13259       1,     17|                    hazaküldést in optima forma megapellálja.~ ~- Szolgálatára állok
13260       2,     27|                   elitilnek, joban se kel.~ ~- Megapelláljuk!~ ~- Van is hova pokolba!
13261       1,     16|                       egy felhőt nem tud a nap megaranyozni, egy nagy, fekete felhőt,
13262       1,     10|           emléktábláján ragyogtak a kifestett, megaranyozott érdemrendek, sorban odavésve
13263       1,     10|                       falai az alkony napjától megaranyozva.~ ~Itt megállítá a hintót
13264       1,     17|                    gyászoló özvegy, ki fiainak megásott sírja előtt könyörög, maga
13265       2,     47|                 szerelmespárt megáldották vagy megátkozták, egymásnak dobták, vagy
13266       2,     47|                    közben megkegyelmeztetés és megátkoztatás.~ ~Belekerült egy hét, míg
13267       1,     12|                        mégsem jönnek.~ ~Valaki megbabonázta tán őket?~ ~Meg. ~ ~Egyike
13268       2,     39|                   muszka testőröknél legjobban megbámultak a magyarok; s úgy látszik,
13269       1,     10|                    ilyen nagy fogadást! Bizony megbánod. Bizony visszakéred a szavadat.
13270       1,      6|                       bűnös kezemet, amely önt megbántotta? Engemugyse, holnapután
13271       1,     18|                    Halva.~ ~- Miért halva?~ ~- Megbecsültük volna vele.~ ~- Köszönöm.
13272       1,     15|                     Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya - egy
13273       1,     10|            kérlelhetetlen alak, ki minden szót megbírál, s minden érzelgést elítél.~ ~
13274       2,     19|                   kolosszát is, s még azzal is megbirkózott, még akkor is saját magának
13275       1,      6|                       pontossággal járnod el e megbízásban, mert hiszen én sem adtam
13276       2,     28|                       átvette a forintot is, a megbízást is, s visszanyargalt a faluba;
13277       2,     27|                    vettem egyszer mappát, hogy megbizonyodjam felőle, hogy az én falumat
13278       1,     15|                        pedig a megölő ellenfél megbízottai. Azok elmondták előttem,
13279       2,     33|                        titkos missziókban járó megbízottak számára. - Azt nem lophatta
13280       2,     27|                 kergették meg mint az ellenfél megbízottját. És Szalmás éppen oly rémülettel
13281       1,      7|                      mondta, hogy komornyikját megbízta eljárni a mára meghívottakat,
13282       2,     48|                   annak végrehajtásával voltam megbízva; de a titkár, ki azt leírta,
13283       2,     41|                    tovább az egész alfabet.~ ~(Megbocsáss, türelmes olvasóm, hogy
13284       1,     17|                hódoltan kérve tőle bocsánatot, megbocsáthatatlan nagy bűneiért, s kezeit
13285       2,     43|                        állja. Mert a sebet még megbocsátjuk, de a paszkvillt soha. Ön
13286       1,      2|                        az égben; valamint azok megbocsátnak neki, akik ellen vétkezett
13287       1,      2|                  búcsúztatóját végezte volna a megboldogultnak, azt az élve maradtak majd
13288       1,     15|                    akarnak engemet összezúzni, megbolondítani!~ ~A leány zokogott, de
13289       1,     11|                     szeretetben.~ ~("Nini! Pap megbolondult!" - kiálta fel Zebulon elképedve.)~ ~
13290       2,     26|                    magadra ismersz bennem, míg megbolondulunk mind a ketten, s rugdalni
13291       2,     22|                       az ember. Aztán olyankor megbomlik, és szalad, míg ki nem fárad.
13292       2,     28|                    hagy maga után: a mindennap megborotválkozás kegyetlen rabkötelességét.~ ~
13293       2,     43|                       fejét, újra harapni fog. Megbosszulni azt a sok nemes vért, mely
13294       2,     36|                     embert egykor az ő láttára megbüntették. Testvére verette meg. Most
13295       1,     14|               brutalitás diadalkacagása volt a megbukott fölött. Röhögtek rajta,
13296       1,     17|                      harapott. Nem bírta e nőt megcáfolni. Hisz az volt egyedüli mentsége,
13297       2,     33|                      markával a borzas hajába, megcibálta irgalmatlanul a hajánál
13298       1,     13|                    barátom - szólt a kapushoz, megcirógatva annak orcáját és megkenve
13299       1,      8|                      alkuvó. Mások majd nagyon megcsalják. Hisz ön még rá is fizettethetett
13300       1,      8|                       napjára; de mikor azután megcsalt a szeretőm, én nem dobtam
13301       2,     20|                    hétig is.~ ~No, hanem ugyan megcsalta ezzel a vendéglátással magát
13302       2,     26|                             Hát meghaltál? Hát megcsaltál? Hát elhagytál örökre? Elmenjek-e
13303       1,      5|                      bajusza most is háromszor megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó,
13304       1,      4|                      karcsú poharaikat - akkor megcserélte a két kelyhet, s ismét habzásig
13305       1,      6|                     Mikor elszaladt mellettem, megcsippentettem az orcáját, de mondhatom,
13306       1,      6|                        szobaleány, ki az arcát megcsippentőnek kezére üt, ránézve új dolog.~ ~
13307       2,     48|                   bókolva -, engedje meg, hogy megcsókoljam a szép kezeit. Örömest csókolom
13308       1,     15|                      mosollyal várt, megölelt, megcsókolt jó barátok; mikben zászlók
13309       1,     18|                  átáztatta a folyam, tagjaikat megdermeszté az őszi nyirkos hideg. Tudják
13310       2,     48|                        hanem hogy annál jobban megdicsérje vele a "szép asszony főztét". ~ ~
13311       2,     28|                 megölelte, megrázta kezeit, és megdicsérte.~ ~- No, csakhogy valahára
13312       2,     34|                   halántékain; arcán túlvilági megdicsőülés sugárzott.~ ~A nép meghatottan,
13313       2,     34|                    csak tudományból ismerik, s megdöbben a szívük, midőn előttük
13314       1,     12|                       Baradlay Ödön.~ ~Délceg, megdöbbentő alak volt az e pillanatban.
13315       2,     21|                  csapat.~ ~A közeledő lovasság megdöbbenve lassítá rohamát.~ ~De nem
13316       1,      3|                    konzisztorium elejbe..."~ ~"Megdöngetetnim hajduval..."~ ~És minden
13317       1,     11|                        Ha megkaphatják, bizony megdöngetik. De nagyon jól elbújt.~ ~
13318       1,     14|                igyekszik az igaz ügy győzelmét megdönteni, hogy a népcsőcselékkel
13319       1,     11|                       ember, aki ez indítványt megdöntötte azzal az észrevétellel,
13320       2,     31|                    perchez ér, egy pillanatban megdördül ötvenkilenc ágyú, s a dörgést
13321       2,     30|                        felőli támadás.~ ~Ekkor megdördült a budai várfokon, mely Pest
13322       1,     14|                      nyomni. Ezúttal szigorúan megdorgáltatik. Jövőre pedig több ésszel
13323       2,     22|           civilizálatlansági állapotába; ettől megdühödik, világgá fut, öl, rombol,
13324       2,     33|                Parthenopes. (Voltunk Trójaiak! Megdűl Ilium és Parthenope roppant
13325       2,     30|                megégette a szentséget, a másik megégeti az oltárt!~ ~A várvédő ütegek
13326       2,     32|                     olyan időben élünk, amikor megégetik a boszorkányokat; mert amikor
13327       2,     30|                      leégett Pestért! Ha egyik megégette a szentséget, a másik megégeti
13328       2,     27|                     baj? Csigavér! Azt hittem, megégtél. Hát mért üldöz?~ ~- Hja,
13329       2,     48|                    megosztozunk.~ ~Abban aztán megegyeztek, hogy majd megosztoznak
13330       2,     20|                   dühös volt rá, hogy nem akar megéhezni. Kiállja késő estig.~ ~Estefelé
13331       2,     22|                 coramizálta az attestátumát.~ ~Megelégedetten dugta azt dolmánya zsebébe.
13332       1,     11|                           Az igen derültnek és megelégedettnek látszik.~ ~- Szegény! Van
13333       2,     29|                  halottaikat, mikor minden rög megelevenül, egyszerre megtelt néptömeggel
13334       2,     36|                      megnépesült, a néma csend megelevenült, amint a nap lejjebb kezdett
13335       1,      9|                 Számíthatsz rám. Én biztosítom megélhetésedet.~ ~- Köszönöm, asszonyom;
13336       2,     27|                        Nem minden ember jobban megélhetne, ha otthon maradna gazdálkodni,
13337       1,     11|                      hát annál inkább "vivát". Megéljenezték ők azokat, még tán jobban,
13338       2,     48|                        én igen szegényül fogok megélni. Legyen belőlük ezermillió.
13339       2,     36|                 szikfűnél és makacs, mindenütt megélő fűtejnél, mely nagy bozótot
13340       2,     19|                      ellenfél hadzömét, másutt megelőzi legtitkoltabb terveit. Ozoránál
13341       2,     38|                     volt a lábtón, s testvérét megelőzte. Igaz ez?~ ~Jenő keble elszorult.
13342       1,     17|                       ölelések, mik e szavakat megelőzték.~ ~Az nem törődik anyja
13343       2,     29|                    tömeg diadalzaját mindenütt megelőzve, a Hatvani utcán átvágtatott,
13344       2,     26|             lassúsággal folytatá:~ ~- Baradlay megélt, Palvicz Ottó meghalt...~ ~
13345       1,      2|                      élve maradtak majd nagyon megemlegették volna.~ ~A harmadik énekszó
13346       2,     32|                      legelső volt mégis, amire megemlékezett, a beteg nő a kórházban,
13347       1,     15|                       fognak porba tiportatni, megénekelt, megkoszorúzott, saját gyöngéd
13348       1,     17|                       boldog ember légy. Ugye, megengeded nekem, hogy én azt remélhessem,
13349       1,      6|                        nevezetes ember.~ ~- Én megengedem neki.~ ~- Ez az adminisztrátora
13350       1,      7|                     szobában.~ ~Richárd sokáig megengedte magának, hogy ezt az elefántcsonton
13351       2,     46|                    szent sebhelyeket csókjával megengesztelni másnak, mint aki miatt az
13352       2,     29|                        hogy az azt kegyeskedik megenni.~ ~Egyszer aztán Richárd
13353       1,      1|                       elém fiaim arcképeit. Az megenyhít.~ ~A nő odavitte a hármas
13354       2,     47|                   egyháznak, hogy annál jobban megérdemeljék a mennyországot.~ ~Richárd
13355       1,     15|                    éppen a vesztőhelyet, ámbár megérdemelné, hogy gyűlöljem.~ ~- S két
13356       2,     30|                 Volna-e kedve kétszáz forintot megérdemelni?~ ~- Érdeme válogatja! -
13357       2,     19|                        a haza rontásáért elébb megérdemelt.~ ~Egy főúr maga egész huszárezredet
13358       2,     48|                        kívánok egymáshoz. Önök megérdemelték egymást. Amit mondtam, amit
13359       1,     15|                             Háládatlan! Mennyi megérdemetlen csókot kapott a legszebb
13360       2,     22|                forogtak, s a könny még most is megeredt belőlük arra az emlékre,
13361       1,      9|                     azt, amit te.~ ~A leánynak megeredtek a könnyei. Az aléltság jege
13362       2,     21|                       mikor végül a futók után megeresztette a császári vezér a kongrév-röppentyűket;
13363       2,     30|                   egymáshoz.~ ~A döntő rohamra megérett az idő.~ ~A holnap az utolsó
13364       1,     10|                       előreküldött futár által megérkezése napját.~ ~Azon nap délutánján
13365       2,     20|                        Zebulon a kedves vendég megérkezésének! Hogy osztotta a parancsokat
13366       1,     17|                        ismerőst is látott Jenő megérkezni, aki elég kegyes volt őtet
13367       1,      7|                  legyen mentsége, ha ő az első megérkező.~ ~Most is úgy járt.~ ~Az
13368       2,     44|                Megöltem a kedvesedet!~ ~Leánya megérkeztére most Plankenhorstné is elősietett.
13369       2,     25|                     gondolaton.~ ~Abban azután megerősíté szívét, megnyerte nyugalmát.~ ~
13370       1,     11|                       ezáltal a kívánt frigyet megerősíteni, s a menyasszony kezét kezébe
13371       1,      1|                 építhettem még tovább, amíg ők megerősödnek, amíg helyeiket meg tudják
13372       2,     19|         Nibelungen-énekéhez?~ ~Elmondom, ahogy megértem.~ ~Egy véghetetlen jajkiáltás
13373       1,      1|                 sírbolt előtt, egyebet semmit. Megértett ön végig?~ ~A nő maga elé
13374       2,     33|                       aki szavait nem érti is, megértheti e hol riadozó, hol misztikus,
13375       1,     13|                    Mintha villanyfolyam volna, megérzi azt, aki egyszer beléjutott
13376       2,     20|                     juhászbundát, mert sokszor megeshetik, hogy a gyepen hálunk.~ ~
13377       2,     47|                      el az ördög, gyertek ide, megesketlek, de meg nem áldalak, s valahol
13378       1,      5|                      ami láthatatlan?~ ~- Amit megeszem. Azt nem látja senki. Ha
13379       2,     32|                  fészkükön; elég, ha háromszor megeteti napjában.~ ~Kaszáné asszony
13380       2,     48|              spekuláció volt.~ ~Mikor az almát megetette az első asszonnyal, így
13381       1,      4|                        a megölt társakat elébb megették, s azután indultak a további
13382       2,     25|                   állatparányok okozzák-e vagy megevett kriptogámok? Hogyan és miért
13383       1,     18|                 Legalább lesz mivel tüzelni; a megfagyástul meg lesznek őrizve.~ ~A
13384       1,      1|                       és hagyja rajta, míg azt megfagyni érzi. Semmi érzelgés, semmi
13385       1,      4|                     fejét.~ ~- Bohóság! Hiszen megfagysz! Huszonkét fok hideg a városban,
13386       2,     27|                   dolog után. Komám útról jön, megfázott; hol a szilvórium? Aztán
13387       2,     32|                      Mintha egy talányt akarna megfejteni, mely a másvilágba tűnt
13388       2,     24|             kegyelembül tartja, mert anyja rég megfeledkezett róla. Bajtárs! A föld alatt
13389       2,     33|                      Lehet-e ennek a mondásnak megfelelő érzés?~ ~Lehet-e tett, melyben
13390       1,     13|             Megjelenése bizalmat gerjesztett a megfélemlett társaságban. Ez a hidegvérű
13391       2,     19|                     tízezrével melléje áll, és megfélemlíti tömegével az ellent. Egy
13392       1,     15|                      torlasz kövei közé, s ott megfenekelve folytatta tűzokádó üdvözlését,
13393       1,     11|                   díszes nemességünket.~ ~Újra megfeneklett. Újra nekifohászkodott:~ ~-
13394       1,      6|                öccsének, míg Pál úr a beretvát megfeni a szíjon.~ ~- Te Jéni! Egyszer,
13395       1,     15|              visszatérek. Ne aggódjék miattam. Megfenyítenek, de meg nem ölnek. És azután
13396       1,     17|                  bosszút az anyjukon, aki őket megfenyítette.~ ~- Kik azok?~ ~- A te
13397       2,     22|                     még egymás közt sem tudtak megférni. A huszár nem akarta magával
13398       2,     28|                        kemény: azt még lehetne megfesteni; de hova elteszem orromat,
13399       1,      4|                   rohanni látta. Minden erejét megfeszíté, hogy elvágja útját a dúvadnak.
13400       2,     20|                     csak a legnagyobb lélekerő megfeszítésével kényszeríthetők, hogy le
13401       2,     31|                  keresztül.~ ~Most azután Ödön megfeszített erővel haladt fölfelé.~ ~
13402       2,     23|                       ellenfél birtoka.~ ~Most megfeszíti mindkettő végső erejét.
13403       1,      5|                   széles vállain, telt idomain megfeszül az öltöny, telt piros arcához
13404       1,     17|               kisgyermekkel, mintha azt akarná megfigyelni: vajon hová viszi?~ ~Jenő
13405       1,     18|                 viszontagság, élelmiszereikért megfizessenek, a népet ne zsarolják.~ ~
13406       2,     32|                        azt ugyan jól teszi, ha megfizet érte. A Károlykáért, a kedves
13407       2,     22|                  ötvenet nem viszem el ingyen. Megfizetek. Itt van. Ötvenért ötven.
13408       1,     12|                        saját kolomposai, saját megfizetett bérencei arcáról olvashatá
13409       1,     13|                     napjához ez órában, s lett megfizetve kamatostul; sok boldog élet
13410       2,     43|                        égő katlanban agyveleje megfő, képes a saját testvérét
13411       2,     28|                   működik is? És ha maga Boksa megfog egyet, küldi oda?~ ~- Küldöm
13412       1,      8|                        foglalni ott.~ ~Richárd megfogadta az utasítást, s felment
13413       1,      7|                       ennek a leánynak egyszer megfogadtam, hogy még a szememmel se
13414       1,      4|                      Mazeppát, akinek tetszik. Megfogadtuk, hogy együtt megyünk a pokolba,
13415       2,     33|                      barátunk, akinek anyjának megfogadtunk, hogy gyermekeit fogjuk
13416       1,     16|                        a kapu be volt zárva.~ ~Megfoghatatlan! Hiszen a községtanács részéről
13417       2,     26|                     Így minden a legkönnyebben megfoghatóvá lesz.~ ~Ha ez az egy cukordarab
13418       2,     27|               svalizsirek, keresik tigedet; ha megfogják, megölik, megvasalják. Szalagy
13419       2,     30|                       a villámot, hogyan lehet megfogni; de a földi haragot, a bombát
13420       2,     26|              Plankenhorst-hölgy eléje szaladt, megfogták kezeit, lármásan üdvözölték,
13421       1,      3|                        rohantak elé a serényen megfogyasztott tálak ételmaradékaival;
13422       2,     35|                     éri utol a patkány halála, megfojtatva a csapdában. ~ ~Sietett
13423       1,     12|                        alak egy pillanat alatt megfordít, meghódít mindenkit, összeolvaszt,
13424       2,     35|                          Ödön felült a lóra, s megfordítá.~ ~Akkor megszorítá azt
13425       2,     25|                  bevárom nyugton... A végzetet megfordította az én kezem... Lehet, hogy
13426       1,     12|                      visszatartsák. Most pedig megfordították a rendet. A leghíresebb
13427       1,      5|                      kék virágos, veres abrosz megfordíttatik, hogy veres virágos, kék
13428       1,     15|                      ha a katonák közt akarunk megfordulni, eleséget kell magunkkal
13429       1,     14|                        tovább fenntartani.~ ~S megfordulva lovával, jelt adott huszárainak
13430       1,      4|                    Leonin elvette a levelet, s megforgatta. Nőírás és fekete pecsét.~ ~-
13431       1,     12|                   akarunk őtet gyönyörüsigitől megfosztani? Aki úr, úr; aki nem úr,
13432       2,     22|                       nem: érté alatta.) S még megfosztatott kardomtól, fegyveremtől,
13433       1,     17|                       megmaradt kis eszétől is megfosztotta. Ő is esküdni akart.~ ~A
13434       2,     44|                       gyönyörétől érezte magát megfosztva e szenvedő nyugalom által.
13435       2,     40|              csókjaival elhalmozni, könnyeiben megfüröszteni azt a drága öltönyt.~ ~"
13436       2,     25|                        most is átlyuggatták és megfüstölték. Legtöbben pedig éppen nem
13437       2,     33|                 málhája abban a szobában volt, megfüstöltette. S azzal befogatott, s sötét
13438       2,     36|                   leszelt holmikból, hogy majd megfulladt tőle.~ ~Hanem még evés közben
13439       2,     22|                   haladt előre, amelyet nappal megfutott; az ellenség tábora felé
13440       2,     22|                    előlépve. - Te gyáva fickó! Megfutottál a nagy szájaddal az első
13441       2,     31|                      fő őrhely előtt leteríté, meggátolá, hogy azt ő maga hajthassa
13442       2,     27|                  ellensig csak egy haja szálát meggörbíti, azért kétszeresen fog revansot
13443       2,     19|                 fegyvert, mely alatt még válla meggörnyed, és hetvenéves galambősz
13444       2,     28|                      magyar emberen.~ ~Egynapi meggondolásra való időt kért magának e
13445       2,     27|                       kedves baratocskam, csak meggondold: kétszer huszonnigy oraig
13446       2,     30|                 tisztes férfiaktól, kik bizony meggondolják, amit tesznek, ilyen szókat: "
13447       2,     30|                      igen hideg nyugalommal és meggondoltan válaszolt:~ ~- Ott, ahol
13448       2,     22|                         hogy az ő testét ötven meggyalázó, parasztnak való, soha el
13449       2,     26|                         élve eltemettek, halva meggyaláztak, elkárhozva föltámasztottak,
13450       1,     14|                    vonulnak fel, beszennyezve, meggyalázva a szabadság diadalnapjait.
13451       2,     38|                     megtudta, hogy özvegy. Más meggyászolta férjét, új házasságra lépett,
13452       2,     27|                       a vendégeét is egy finom meggyfa pipaszár lúdtoll szopókájával,
13453       2,     47|                köztársaságnak - végre elfogni, meggyötörni, megkötözni, kivallatni,
13454       1,     17|                   szívök, s nem tudják másként meggyógyítani.~ ~- De hátha győzni fognak,
13455       1,     12|                     lett behelyezve. A főispán meggyógyult!~ ~E szóra kitörő üdvriadal
13456       2,     28|                     hírét. Akkor aztán Zebulon meggyónt neki mindent elejétől végig,
13457       1,     11|               észrevétel volt; de egyszersmind meggyőző indok az elébbeni indítvány
13458       1,      2|                    véget ért, s mindenkit azon meggyőződésben hagyott, hogy ennél remekebb
13459       2,     33|                     nem tette haszonbul, hanem meggyőződésbül. Szép talentum, nagy ész;
13460       1,     17|                       gyűlölséget nem hagyott. Meggyőződéseink különböztek, s én tisztelem
13461       1,     17|                     meggyőződéseket. Politikai meggyőződésekért meg tudunk halni, ha kell,
13462       1,     17|                      én tisztelem az ellenkező meggyőződéseket. Politikai meggyőződésekért
13463       2,     36|                     legfanatikusabb hit kemény meggyőződésével mondta el Boksa Baradlay
13464       1,     17|                     mégis megteszik, mert erős meggyőződésük, hogy az anyát, a testvért
13465       1,     17|                    amerre bennünket visznek, s meggyőződésünk azé, akit szeretünk. Leányom
13466       2,     46|                        nyakából, míg Alfonsine meggyőződik felőle, hogy ez csakugyan
13467       1,      9|                        a levelet, s akkor majd meggyőződöl róla. Ez a pecsét csak az
13468       1,      2|                      Nem!~ ~- Kegyelmeztél-e a meggyőzötteknek?~ ~- Nem!~ ~- Szeretettel
13469       1,     17|                  ellenvetéseivel, anélkül hogy meggyőzte volna annak szerető szívét
13470       1,     18|                    lesz. Akkor majd nem tudjuk meggyújtani.~ ~- Igazad van, Pál. Ha
13471       1,     11|                       neki hozzá a szurokfüst, meggyújtják hozzá a fáklyákat.~ ~Szerencsére
13472       2,     30|                        az öt padlásszobában. A meggyújtott s kioltott gyertyák rejtvénye
13473       1,     14|                  fenekeiket, s a kiömlő szeszt meggyújtották; az ott égett végig az utcán,
13474       1,      8|                        a fa, nem akar egyhamar meggyulladni.~ ~Richárd íróasztala fiókjából
13475       1,     18|                      őrzetlen hagyott tüzekről meggyulladt az egész ciher, s égett
13476       2,     33|                 megáldani.~ ~Belizár háromszor meggyűlöli hálátlan hazáját, s midőn
13477       2,     49|                      tettél. Utoljára odaát is meggyűlöltek, mert mikor már nem kaptál
13478       1,     14|                  Főhadnagy a második légiónál. Meggyűlt önöknek a bajuk? Elhiszem.
13479       1,      6|                         most már az alsó ajkán meghagyott ecsetformát kezdte húzogatni.~ ~-
13480       1,     17|                        hogy akarni tud!~ ~Jenő meghagyta inasának, hogy amint az
13481       2,     25|                        Ellenkezőjét annak, mit meghagytál... Mondtad, hogy visszajössz,
13482       1,      1|                       amit önnek végső órámban meghagytam. Én itt leszek! Mindig itt
13483       1,      5|                        adott át a főpincérnek, meghagyva, hogy az öregurat lássák
13484       2,     26|                    kitörő vulkán volt az, mely meghajigálja tűzzel a villámló felhőt,
13485       2,     28|                  alacsonyabb volt Zebulonénál, meghajlítá térdeit, hogy a reverenda
13486       1,     10|                     kézfogónak van szánva.~ ~- Meghajlok atyám akarata előtt - szólt
13487       1,     18|           visszatekintettek arra az útra, amit meghaladtak, a fejük szédült bele. Hihetetlennek
13488       2,     36|                       tovaröpül, érzi és tudja meghalását, és tovább él az egész halála
13489       1,      1|                    hogy segítségére jöjjenek a meghaláshoz, mint más veszendő embernek,
13490       2,     24|                    Három embernek elég volna a meghalásra, amit kapott.~ ~- Vezess
13491       2,     34|                     ellenségre; nem gondolni a meghalással; vágni, míg az ellenben
13492       2,     32|         szárnyavesztett apró angyalkákat, csak meghalatják őket.~ ~A Pest körül levő
13493       2,     25|                         az én tejemet szopták; meghalhatnak az én lelkemmel egyesülve;
13494       2,     21|                    Csak közkatonák voltak.~ ~- Meghaljunk a többiekért? Jól van! -
13495       2,     39|                       idegen ember, és mindent meghall!~ ~Attól pedig meg kell
13496       1,      3|                      esetnek találá azt, mikor meghallá.~ ~Hajszálait felborzolá
13497       2,     38|                       utolsó vádpontot kellett meghallania.~ ~- Ön a budai várostrom
13498       2,     43|                  vádlott készen legyen ítélete meghallgatására. A helyőrség fegyverben
13499       2,     20|                     hogy vannak, akik nézeteit meghallgatják. Mire nagy elégültséggel
13500       2,     37|                      fúriakeblében, miket hogy meghallgattak, két ország fogja megsiratni,
13501       1,     18|                      lovat.~ ~No, ezt a lármát meghallhatta, aki csak élő emberszámot
13502       1,     18|                   jutottak, hogy egymás szavát meghallhatták.~ ~- Állj meg egy szóra! -
13503       1,      4|                       lovak után futott társai meghallják jeladását, s a hátulsók
13504       2,     22|                         A lovas gondolta, majd meghallod hát ezt, s kivonta egyik
13505       1,     18|                     kiálta Palvicz.~ ~- Így is meghallom - felelt Baradlay.~ ~- Ha
13506       2,     28|                     csapatvezér, mikor nevemet meghallott?~ ~A lovas mosolygott egy
13507       1,     18|                  dobogó hídon. A paripa, amint meghallotta a dübörgést lába alatt,
13508       1,     15|                     beszélt, ahol fia volt. És meghallották szavunkat. És ez egy rettenetes
13509       1,     17|                    minden hatalmasai által. Ha meghalnak egy ütéstől, jó; ha nem,
13510       2,     24|                     nyomnál meg kell állnom és meghalnom.~ ~A kemény férfi keble
13511       2,     26|                     fényébe meresztve:~ ~- Hát meghaltál? Hát megcsaltál? Hát elhagytál
13512       1,     15|                    neki:~ ~- Jobb egy vőlegény meghalva, mint egy élő vőlegény eltemetve.~ ~
13513       2,     27|                    volt, de félt, hogy Zebulon megharagszik; hát inkább elfordította
13514       1,      5|                   gorombáskodjál velem! Bizony megharagszom rád, s soha feléd sem jövök.
13515       2,     20|                  türelmetlen emberek. Utoljára megharagudott, bezárta az ajtaját, nem
13516       1,      6|                     neki kellene a maga száját megharapni azért, amit Richárd mondott.~ ~
13517       2,     30|                        az ítéletnapi viadalban meghasogatják a felhőt, feltúrják a földet,
13518       2,     32|                      fölös számú csecsemők egy meghatározott napon a Lileu Ping szigetre
13519       1,      4|                    látszott rajta, hogy valami meghatná. Nem fogta el a fejedelmi
13520       2,     34|                megdicsőülés sugárzott.~ ~A nép meghatottan, fedetlen fővel hallgatá
13521       2,     24|                 lemegyek.~ ~Richárd ünnepélyes meghatottsággal válaszolt:~ ~- Becsületemre
13522       2,     23|              hátrafordítja, aki a túlerő előtt meghátrál, s újra megfordul, amint
13523       1,     15|                      Ha tudniillik még egyszer meghínak!~ ~- Csak oly sötét ne volna,
13524       2,     27|                      serpenyőbe csorog vissza; meghinti a rétestésztát elébb a szárazzal,
13525       2,     27|                       Azt pedig Magyarországon meghintik tejfellel, mandulával, mazsolaszőlővel,
13526       1,     11|                     Tormándy mit beszélhet oly meghitten tiszteletes Lánghy Bertalan
13527       2,     30|                  mutatok.~ ~Richárd engedett a meghívásnak.~ ~- Nézzen ön át a pesti
13528       1,     17|                    legfélelmesebb ellenségüket meghívják tulajdon anyjuk, tulajdon
13529       1,     17|                testvérük, a harmadik indult el meghívni a nagy hatalmú szövetségest.~ ~
13530       1,      5|                      sikerült közönnyel. - Egy meghívó Plankenhorsték holnapi estélyére.~ ~
13531       2,     36|                      lakjam a kukoricát, míg a meghívólevéllel rám akadnak?~ ~- Nem mondom
13532       1,     17|                     örömanya és menyasszony és meghívott vendégsereg a vőlegényt
13533       1,      7|                        megbízta eljárni a mára meghívottakat, hogy a "cercle" holnap
13534       1,     12|                      pillanat alatt megfordít, meghódít mindenkit, összeolvaszt,
13535       1,      1|                       hozza meg. Ott egy egész meghódítatlan régió áll előttünk. Csak
13536       1,     15|                      jönni, hogy másik fiát is meghódítsa és hazavigye. Kezünkben
13537       2,     36|                       sem parancsol. Ami nincs meghódítva soha. Ahol az orosz cár
13538       2,     40|                  irgalmat. - Nem küzdök veled, meghódolok. - Ne vidd el a többit! -
13539       1,     12|                       fegyveres nép egy percre meghökkent; néhányan haragosan fordíták
13540       2,     32|                       Amint Richárd belépett a megholt nő által jelzett házba,
13541       1,     18|                       a gát mentében.~ ~Azután meghordatta Richárd a rögtönzött hidat
13542       2,     29|                       kátrányos szalmával volt meghordva; öt perc alatt lángba borult
13543       1,     14|                       kímélni, miért szükséges meghozni azt az áldozatot, hogy az
13544       1,     18|                    Nincs már semmi panasz.~ ~S méghozzá egy barátságos falu fogadja
13545       2,     23|                        asznak el soha, most is meghozzák kék harangvirágaikat, mintha
13546       2,     49|                     töredelmesnek látszott. De meghunyászkodásán észrevehető volt az alattomosság.
13547       2,     28|                      segített magát tökéletes, meghunyászkodott lelkipásztorrá maszkírozni;
13548       1,      5|                 imádságomért a föld hatalmasai meghurcolnak; megidéztek már consistorium,
13549       1,     11|                        dölyfös rongyok, sárban meghurcolt címerek, kik közt előcsahos
13550       2,     49|                   takarítok, csak engedd, hogy meghúzhassam magamat veled egy födél
13551       2,     27|                       pajtás"! Ahova bemegyek, meghuznak harangot, is fehírbe öltöztetett
13552       1,      4|                     mit tenni más, mint szépen meghúzni magát mindenkinek, s isten
13553       1,      9|                        kicsiny háza a faluban, meghúzom magamat abban.~ ~- S miből
13554       1,      1|                     kérem, én kényszerítem, én megidézem önt, hogy cselekedje azt,
13555       1,      5|                       hatalmasai meghurcolnak; megidéztek már consistorium, megyei
13556       1,     17|                        állt, hogy nyakkendőjét megigazítsa, egyszerre visszatántorodott.~ ~
13557       2,     24|                  görcsei jelentek meg. ~ ~- Te megígéred. Meg is tartod. Akkor nekem
13558       1,     13|                       A második lépcső ahhoz a megígért magaslathoz."~ ~Fáradtan
13559       2,     26|                    vagyok őrült, ne hidd. Amit megígértem, kezemben tartom. A fejeiket.
13560       1,      4|                       azért, mintha az üldözők megijedtek volna lelőtt társaik példáján,
13561       1,      5|                       jót nevet rajta, hogy de megijesztette. Az a pap becsületes fickó.
13562       1,      8|                        ám Pál úr olyan könnyen megijeszthető legény.~ ~A vén huszár nagy
13563       2,     28|                    tudott szóhoz jutni. Nagyon megijeszthették valahol másutt. Csak az
13564       2,     21|                     csak komédiás; megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival,
13565       1,     11|               rábeszélni. A vén pap veszedelme megindítá leánya szívét, a nagyságos
13566       1,     12|                  kihágó ellen a fiskális akció megindítását.~ ~Tormándyt ez intermezzo
13567       2,     31|                    nődre, gyermekeidre!~ ~Ödön megindítatlanul tekinte rá, mint egy ércszobor.~ ~-
13568       1,      5|                   láthasson.~ ~Az pedig minden megindulás nélkül rágta a fogpiszkálóját.~ ~-
13569       2,     28|                 egyedül, fegyver, pálca nélkül megindulni sétálni egy olyan rengeteg
13570       1,      2|                         hogy a gyászbeszédeket megírhassák, szőnyegésznek és címerfestőnek,
13571       2,     36|                        esik éppen útba. Ott ön megírja a levelet egyenesen magának
13572       1,     11|                   Negyedik kisasszonykam mikor megirkezte, akor volt bolond vilag:
13573       1,     11|              haragoskodék Zebulon. - De bizony megirted, csak miltoztasal szijeltekinteni.
13574       1,      1|                    földre le nem szédülni. Ott megismeri, mi értéke van egy nőnek
13575       2,     33|                         idegen nagy férfiakkal megismerkedni, fontos küldetésekkel megtiszteltetni,
13576       2,     24|                   Fiatal hadnagy voltam, mikor megismerkedtem vele. Mind a ketten könnyelműek
13577       1,     18|                       te nem ismered.~ ~- Majd megismerkedünk egymással.~ ~- Jobb lesz,
13578       2,     25|                         de legalább a vonásait megismerném bennük. Kegyetlenség tőletek,
13579       2,     49|                         akkor senki sem akarja megismerni.~ ~- Látod, milyen bölcs
13580       1,      4|                     jól indultál már. Mindenki megismert. Sokat várnak tőled.~ ~-
13581       1,      6|                       helyet.~ ~- Akarod, hogy megismertesselek itt egynehánnyal a társaságból? -
13582       2,     25|                     ismerni. Megállj, mindjárt megismertetem veled a mi chiffreinket,
13583       2,     39|                      fekete ruhát adni, azt is megismertetni a búskomorsággal. A legkisebb
13584       2,     22|                        tartani.~ ~A segédtiszt megismertette a hajcsárt a szolgálattevő
13585       2,     36|                     vizet merített a vödörrel; megitatta Ljubicát, s aztán nyakára
13586       2,     27|                      ételekbe fa főzőkanállal, megítéli, mi kell még beléjük, s
13587       2,     29|                      város első örömriadalától megittasodhatni, hanem egy szent fogadás,
13588       1,      4|                       Fenékig! Így ni! Mármost megittátok egymás szerelmét.~ ~A bor
13589       2,     29|                   veszekedett a bohó öreggel a megjáratásért. Minden tréfát fel szokott
13590       1,     15|                        egyik végitől a másikig megjárható; kivált annak, aki rohan.
13591       2,     43|                         bátorkodék a komornyik megjegyezni.~ ~- Hát az nem maradhat
13592       2,     25|                       hogy mi az, mint az első megjelenésekor.~ ~Ragály-e, dögvész-e vagy
13593       2,     49|                 házához.~ ~Ott szívesen látták megjelenését, de nem hosszú időre.~ ~
13594       1,      2|                    hogy a végtisztességtételre megjelenhessenek, a nagytiszteletű és főtisztelendő
13595       2,     27|                        körmét. Néha a hajdú is megjelenik, kinek az a kötelessége,
13596       2,     38|                     volt a második lépcső azon megjósolt magaslathoz. Az utolsó lépcsőfokon
13597       1,      1|                      szenvedett, évekkel előre megjósolta saját halála óráját. Mire
13598       1,      4|                      megverő "malocchiok"-kal, megjuhászodva ül előtted, mint a novicek
13599       1,     17|                  szolgálataidért fényesen lész megjutalmazva. Bátyáid vagyonát majd el
13600       1,      4|                    burána.~ ~- No, fiam. Ha ez megkap bennünket, igazán együtt
13601       1,     11|                   pedig mindenütt keresték. Ha megkaphatják, bizony megdöngetik. De
13602       1,      8|                     utcai zsibárusboltnak. Itt megkapható minden. S aztán az ünnepély
13603       2,     21|                      rám az öreg: azt, hogy ha megkaphatom Ödön bátyámat, hát szidjam
13604       1,     14|                      amint a legelső bérkocsit megkaphatta, azzal olyan alkura lépett,
13605       2,     39|                      keresztül az égen - vajon megkapod-e?~ ~Isten oltalmazzon örökké!~ ~
13606       2,     22|                            Megapellálhatod, ha megkaptad, intra dominium. Itt nem
13607       1,     17|                      írtam hozzád egy levelet, megkaptad-e? Büszke, sértegető levél.
13608       2,     28|                     Derék ember vagy, Zebulon. Megkaptam Szalmástól küldött leveledet.
13609       1,      4|                társának:~ ~- No, bajtárs, most megkaptuk a buránát!~ ~- Mi az a burána?~ ~-
13610       1,     13|                  vezette, hogy az angoltapaszt megkárosított profiljára ragassza.~ ~-
13611       2,     44|                 mindnek halálra szólt. Ő pedig megkegyelmezett valamennyinek. Teljhatalma
13612       2,     47|                       este menyasszony, közben megkegyelmeztetés és megátkoztatás.~ ~Belekerült
13613       2,     44|                      Mikor Richárddal tudatták megkegyelmeztetését, ami ránézve a legváratlanabbul
13614       2,     39|                     kibontá a nő.~ ~Baradlayné megkeményíté szívét. Még nem szabad!
13615       2,     28|                       nem volt; hanem ahelyett megkenték Zebulon csizmáit hájjal:
13616       1,     13|                  megcirógatva annak orcáját és megkenve tenyerét bankjeggyel -,
13617       1,     15|                        egy-egy percre megállt, megkérdeni az úri asszonyságtól, ha
13618       1,      8|                    kifényesített csizmáival, s megkérdezé tőle: no, hát hogy aludt?~ ~-
13619       2,     28|                 gondolom?) Szabad becses nevit megkérdeznem?~ ~- Boksa Gergely úr.~ ~-
13620       2,     36|             visszakerülök; azután a strázsától megkérdeztem, hogy hol a generális. Nem
13621       2,     37|                   anélkül, hogy megcsókolja, s megkérdezze tőle: "Mikor jössz vissza,
13622       1,      5|                      még csak az sincs, akitől megkérdezzem, hová kell mennem; pedig
13623       2,     30|                  valakit a honn maradtak közül megkérdezzen, segélyül vagy tanúbizonyságul
13624       1,     14|                  mindjárt másnap, hogy Richárd megkérte a kezét.~ ~Ebben Richárd
13625       1,      5|                   húzódozva felelt:~ ~- Nagyon megkértek, hogy hívjalak meg a nevükben
13626       2,     22|                odamentem a német obesterhez, s megkértem szépen, hogy adja vissza
13627       2,     19|                   gyalog oda és vissza kétszer megkerüli az ellen táborát, hogy a
13628       1,     18|                       is fekszik a városban.~ ~Megkerülni a várost és kaszárnyát teljes
13629       2,     28|                        levélnek az alapján egy megkeseredett atyának könnyen lehetne
13630       1,     17|                       képes egyetlen ürömcsepp megkeseríteni; az az egyetlen gondolat:
13631       2,     20|                        szó még a vacsoráját is megkeserítette Zebulonnak.~ ~Sohasem szeretett
13632       2,     34|               utánozták Amiens-i Pétert. Sokan megkeserülték azt.~ ~Lánghy Bertalan roppant
13633       1,      1|                       omnis moriar"! A mű, mit megkezdettem, utánam fennmarad, Marie!
13634       2,     30|                  együtt a három pesti tűztelep megkezdik egyszerre a tüzelést a vár
13635       1,      1|                 Európának háborúja, ha egyszer megkezdődik a földindulás. Eddig nem
13636       1,     14|                      két nemzet átkozott harca megkezdődjék. Nem; nem akarjuk, hogy
13637       1,     15|                      csapattal az aula már rég megkezdte a fraternizálást, s számít
13638       2,     30|                       tudhatta senki, hogy azt megkíméli minden golyó.~ ~Hát azt
13639       1,     17|               álomképért mindenünket odaadjuk; megkínozzuk magunkat, és meghalunk:
13640       1,     14|                       Kerüljük a vérontást. Én megkísértem a nép szívéhez szólni.~ ~-
13641       1,     18|                      meg lehet halni éhen.~ ~- Megkísértjük.~ ~A huszárság összecihelődött
13642       2,     30|              gorombaságot mondani, hogy lelkét megkönnyebbítse.~ ~Öklét a széknek feszítve,
13643       2,     32|                    laknak már.~ ~Richárd lelke megkönnyebbült. Ez nem Palvicz gyermeke.~ ~-
13644       2,     39|                 tettével nagy jót cselekedett. Megkönnyíté rám nézve a meghalást. Köszönöm
13645       2,     32|                        Ekkor azután a mandarin megköszöni a százkezű Visnunak, hogy
13646       1,     17|               viszonyod van, azt oldd fel, ami megkötni való van, azt kösd meg végképp.~ ~
13647       1,     11|             kenetteljes hangon:~ ~- Amit az ég megkötött, azt csak a síri föld választhatja
13648       2,     47|                    végre elfogni, meggyötörni, megkötözni, kivallatni, megesketni,
13649       2,     25|                    magasztosságban, gyönyörben megközelíti: a nő keble gyermeke ajka
13650       2,     30|                tízölnyire ledöntve, a köröndök megközelítve az elfoglalt házakból, s
13651       2,     28|               mellényzsebbe.~ ~Mikor aztán így megkopasztva, megalázva megállt a tükör
13652       1,     14|                       szabad a mi népünk vérét megkóstolni. Egy oltárunk van; ne áldozzuk
13653       1,     15|                        tiportatni, megénekelt, megkoszorúzott, saját gyöngéd kezeikkel
13654       2,     26|                   Olyan ép, egész terv, mint a megkristályosodott sötétség. Megölöm, szerencsétlenné
13655       1,     17|                 financiális aggodalmakkal kell megküzdenie.~ ~Az üres tárcának olyan
13656       1,     17|                     boldogsághoz, anélkül hogy megküzdött volna érte anyja ellenvetéseivel,
13657       2,     27|                        miszígető kemencibe; ot meglapultam, míg Karika utanom küldi
13658       1,     15|                    annak, aki nem akarja, hogy meglássák.~ ~Rendes, polgári nyugalmú
13659       1,     10|                   hidegen fog hagyni.~ ~- Majd meglássuk.~ ~Az anya karöltve vezeté
13660       1,     17|                     már valahol, ahol mindenki meglát."~ ~És azután eltávozni
13661       1,      7|                    hogy szemeibe láthasson, és megláthassa azokban a kétségbeesés,
13662       1,     18|                       mielőtt a ködben egymást megláthatták volna, szép csendesen félrekanyarodott,
13663       1,     12|                   olvasni, okoskodni. No, majd meglátnak tekintetes karok és rendek,
13664       2,     28|                        Göttingába, a beteg fia meglátogatása végett.~ ~Zebulon szökhetik
13665       2,     31|                      nap estéjén Baradlay Ödön meglátogatta öccsét, Richárdot. Az akkor
13666       1,      3|                        van befagyva; amint azt meglatot nigy bivaly, aló bele! Utana
13667       1,      4|                     előre víz ellenében; s ott meglátott egy egyenesen álló alakot.~ ~
13668       2,     25|                      Temesvár; nyugatnak nézve meglátszanék, hogy füstölögnek Abrudbánya
13669       1,     10|                pillantani a kastély felé, s ma megláttam, hogy a jobb oldali kémények
13670       2,     27|                       szoptasam keblemen; hogy meglegyen illuzio. Így kijacotam nimetet. ~ ~
13671       2,     24|                      azt többet.~ ~- Tárcámban megleled az iratokat, amik utasítást
13672       1,     18|                        végiglibegni.~ ~- Ha ez meglep bennünket, ott nagyot kell
13673       1,     18|                  előőrsöket kiállítani, nehogy meglepessenek.~ ~Mikor készen volt a puliszka,
13674       1,      5|                    fognak.~ ~De mily nagy volt meglepetése, midőn a pincér a legmosolygóbb
13675       1,     15|                        arc nem szokta elárulni meglepetéseit. Ennek nem parancsolnak
13676       1,     17|                      is gondolta azt; fog neki meglepetést szerezni! Egész aplombbal
13677       1,     18|                      havasok közelében gyakran meglepi az utazókat a köd, s akkor
13678       2,     19|                        mily csodaszerűek, mily meglepők mozdulataik!~ ~Szélaknánál
13679       1,      5|                    kapunk valamit, Pál úr.~ ~- Meglészen - szól Pár úr, s hozzáfog
13680       2,     32|                       ezt az üzletet, mint egy meglevő bajt, amit nem ő talált
13681       2,     22|                        No nézd a bolondot, még meglő, amennyi esze van. No, még
13682       1,      4|                   felbukik, el ne üsse lábáról meglövőjét.~ ~A három fiatal jött elöl,
13683       1,      5|                      magának! ~ ~Pál úr nagyon meglógatta a fejét kifelé mentében,
13684       2,     25|                      hogy arcvonásait az ecset meglopja.~ ~Miért szégyenlette volna
13685       2,     31|                 makarónievő, mert még különben meglősz.~ ~A következő percben eldördült
13686       2,     27|                  megnézte, mikor sárga volt; s meglőtte benne a fürjet, ha kapóra
13687       2,     27|                  hátulról vezettem. Mégis majd meglűtek. Egy éjjel mindig lűtek
13688       1,     17|                   rendkívüli helyzetet tesznek megmagyarázhatóvá. Mikor az éjszakát az ostromröppentyűtől
13689       1,      7|                       befogja a száját. Máskor megmagyaráztam neki, hogy szép, magas homloka
13690       1,     13|              csodálkozva kérdezi, mi az, annak megmagyarázzák, hogy a császári várkapu
13691       1,      1|                    adhatunk hozzá. Ha makacsul megmaradna e némber határozatánál,
13692       2,     28|                      ahol teljes szándéka volt megmaradni; pedig hiszen nem kapták
13693       1,     17|                   pillanat magasztossága még a megmaradt kis eszétől is megfosztotta.
13694       2,     36|                         hogy a kicsiny emberek megmaradtak akkoráknak, amekkorák voltak.~ ~
13695       2,     40|                    elvesznek, hanem téged, aki megmaradtál!« - De azért nem kellett
13696       1,     14|                tarthassam magamat. Addig pedig megmaradunk a helyeinken; mi a nyeregben,
13697       2,     37|                        Akkor már nem fogod azt megmásíthatni.~ ~- Akkor előre tiltani
13698       2,     30|                  köröndig három mellvédet kell megmászni. Az említett pincék tízölnyi
13699       1,     18|                    vizeken keresztül, hegyeket megmásznunk, szemünket le nem hunynunk,
13700       2,     32|                        Az utolsónál csoda volt megmenekülése. A Vezúvot akarta letakarni
13701       1,      9|               akadozott:~ ~Már közel voltunk a megmeneküléshez; katonai őrállomáshoz jutottunk,
13702       1,     13|                    blúzomnak köszönhetem, hogy megmenekülhettem.~ ~- Nem rabolnak-e? - nyögött
13703       2,     36|                      Magam is csak alig bírtam megmenekülni.~ ~Azzal leszállt a lováról,
13704       2,     23|                  paripák ott agyontaposták. De megmenté kedves gazdáját. Hiszen
13705       1,     13|               pinceodúban kellene végigvárnom. Megmentem én a nagyságos urat, úgy,
13706       1,     17|                       én. Én elvesztenélek, ők megmentenek. Én sötét, zord, örömtelen
13707       2,     24|            elkerülhetetlen.~ ~- Nincs remény a megmentéséhez? - kérdezé Richárd.~ ~-
13708       2,     37|                   kérdé tőle:~ ~- Te családunk megmentésére gondolsz?~ ~- Gondolok és
13709       2,     37|                    hogy áldozatot akarsz hozni megmentésünkért, áldozatot, mely keserűbb
13710       2,     20|                      hadipénztárt szerencsésen megmentett.~ ~Csakhogy az ideig sok
13711       2,     22|                    volna, mert a társzekereket megmentették, hanem hús nem volt.~ ~-
13712       1,     17|                ráismertem anyád írására, s így megmentettem a felbontástól. Az én szavamra
13713       1,      4|                  korcsolyája szíján.~ ~Ha Ödön megmenti, jól van; ha nem mentheti
13714       1,     15|                     kapitány.~ ~A vén közvitéz megmeresztette a nyakát, s keményen odafelelt:~ ~-
13715       2,     26|                     akit te szeretsz!~ ~Mintha megmérgezett tőr lett volna összeszorított
13716       1,     13|                        véderő, de kíséri a nép megmérhetetlen szeretete. A hintó nem gördül,
13717       2,     33|                nekiindult, hogy a tarkójáig is megméri, hány hüvelyk.~ ~Hanem azt
13718       1,      6|                        első kapacitásai fognak megmérkőzni egymással, s látni fognád,
13719       2,     31|                  veszélyben.~ ~A várparancsnok megmondá Budaváros kérelmi küldöttségének,
13720       2,     20|                   házamhoz; aztán Charicleának megmondd. Aztán tudod. Aztán ezt
13721       1,     16|                   azokból utána hullani; talán megmondhatja majd neki utolsó leheletével: "
13722       2,     29|                         Ejnye, polgártárs! Ezt megmondhatta volna odalenn is. Ne másztam
13723       2,     43|                     éjjel aludni, felköltik... Megmondják neki, hogy nézze meg még
13724       1,      1|                       támadtam föl. Az orvosok megmondták, hogy a halálé vagyok. Egyetlen
13725       2,     32|                   markába töltött, s gyöngéden megmosta vele a gyermek orcáját.
13726       2,     24|                   fején fekszik; mikor a kezét megmozdítá, meglepte, hogy mozdulatai
13727       1,      5|                 ajkainak, halott szempilláinak megmozdulását, hogy megkérdezhesse tőlük: "
13728       1,     17|                     fogságra találják vetni, ő megmozgat minden követ, legyen az
13729       1,      8|                     tolva, hogy mosolygó arcát megmutathassa a kérdezőnek, siet megfelelni:~ ~-
13730       2,     31|                 fordulva, s eléje kap Ödönnek. Megmutatja, hogy ő így is tud. Úgy
13731       1,     14|                        felvezetjük oda magunk. Megmutatjuk nekik, hogy itt nincs senki,
13732       2,     33|                     foga.~ ~- De majd mindjárt megnázáretozom én tégedet, lurko! - kiálta
13733       1,     11|           összecsörrenik minden pohár. - Jaj a megneheztelőnek!~ ~Csak Ödön maradt hallgatag.
13734       2,     39|                  kérdezi egyszer anyjától:~ ~- Megnémult-e az én atyám?~ ~Egy ilyen
13735       1,     14|                      láss hozzá, bajtárs, hogy megnevettesd a publikumodat, mert én
13736       2,     32|                      támadva egyszerre.~ ~Az a megnevezhetetlen bűz, ami egy mindig emberrel
13737       1,     17|                   némbert, kit menyasszonyodul megnevezsz. Ha a te szíved boldogsággal
13738       1,     14|                       bebocsátá, amint Richárd megnevezte magát.~ ~Azután ismét bezárta
13739       2,     32|                      égetnék, azt még magam is megnézném.~ ~Mely nyájas istenhozzád
13740       2,     35|                    keseregni sem illik.~ ~Majd megnőnek, akik most kicsinyek, s
13741       1,     11|                        igent mondó válasz után megnyílnak a szemközti szárnyajtók,
13742       2,     25|                       harc sebesültjei számára megnyissa, jól tudta, mit cselekszik.~ ~
13743       1,     18|                  asszonya szívesen látja őket; megnyitják előttük kapuikat, szérűskertjeiket,
13744       2,     27|                     döbözzel, szerecsendióval; megnyittatja a kemencét, megvizsgálja
13745       1,      9|                 egészen az övé! Ezek az erősen megnyomott vonások, ez a férfias karakter
13746       1,      4|                   értek, ott annak egy rugóját megnyomva, felnyitá azt előttük a
13747       1,     17|                       Ön jól tudhatja, s abban megnyugodhatik, hogy mi önt igen szeretjük.
13748       1,     11|                        De hogy leanya felöl is megnyugodta.~ ~- Egy kis pénz sok haragot
13749       2,     20|             szállásoltak be. "No, itt legalább megnyugszunk - gondolá magában Zebulon. -
13750       1,     15|                     idáig. Ez édes hit egészen megnyugtatá. Ez nem vak szerencse, ez
13751       1,     15|                     Erre a jámbor fiú elmondta megnyugtatásomra, hogy ne féljünk semmit.
13752       1,     14|               felvilágosítjuk, lecsillapítjuk, megnyugtatjuk őket. Az égre kérlek, ne
13753       1,      1|                    sietett az egész társaságot megnyugtatni (már amennyire a hosszú
13754       1,      3|                     Mar az mas - dünnyögé erre megnyugtatva, s azzal befészkelte magát
13755       2,     37|                      közel. Engemet ez az élet megöl. Ti elvégeztétek, nem tehettek
13756       1,     13|                       hölgy nem szokta egymást megölelni.~ ~- Mind elhagytak bennünket!~ ~-
13757       1,     15|                     elvérezni; mosollyal várt, megölelt, megcsókolt jó barátok;
13758       1,     10|                       beszéltek vele.~ ~Azután megölelték egymást, s azzal visszatértek
13759       2,     33|              végveszedelméből; az utolsó bánat megöli.~ ~A vén Foscarinak megszakad
13760       2,     27|                 keresik tigedet; ha megfogják, megölik, megvasalják. Szalagy innen!"
13761       2,     26|                     hogy akár mást, akár magát megölje vele. Földhöz vágta azt: "
13762       1,     11|                       valakit mást keres, akit megöljön. Mert egyébért csak nem
13763       2,     30|                    ütne, azt én kihívnám; vagy megölne, vagy megölném; ha sebet
13764       2,     37|                        De lelkünket ne hagyjuk megölni. Hisz mi mindnyájan poklot
13765       1,     15|           szabadsághősnéket játszanak; pedig a megölő ellenfél megbízottai. Azok
13766       2,     26|                    hebegve: ~ ~- Kit ölök meg? Megölök valakit!~ ~A felkapott étszer
13767       2,     26|                 Baradlay nő. Engem azok orozva megöltek, élve eltemettek, halva
13768       2,     24|                  látvány? Nem úgy, bajtárs. Ha megöltél, nézd végig, hogyan halok
13769       2,     27|             sürög-forog, vezényli a koncertet; megöntözi zsírral a piruló pulykát,
13770       1,     11|                      tesznek. E mai boldog nap megörökítésére ötvenezer forintot ajánlok
13771       2,     31|                    levegőbe röpítendi. Szavait megörökítette a városi tanács jegyzőkönyve,
13772       2,     39|                        látszik, e bámulat akar megörökítve maradni az új csendőrök
13773       2,     32|                      alacsony, földes szobában megörökült: miazma, penész, piszok
13774       1,     18|                         Pál? - szól a kapitány megörvendve. - Utánunk találtál?~ ~-
13775       1,      4|                   szerelmét.~ ~A bor csakugyan megoldá a varázslatot, s Jézának
13776       2,     27|                        ez a szó sem volt képes megoldani. Még evés közben is minden
13777       2,     44|                      azután, ha megtalálta?"~ ~Megoldást egyikre sem talált.~ ~ ~ ~
13778       1,     11|                       bibliai hagyomány; a bor megoldja a nyelvet, s a hallgatagoknak
13779       2,     30|                    egyik végképpen összezúzik, megolvad, semmivé lesz.~ ~S a két
13780       1,      4|                      mondta, minden veszélytől megőriz.~ ~Egy kis gömbölyű kámea
13781       2,     27|                       terem, saját patakmalmuk megőrli. Maguké a regále, a mészárszék,
13782       2,     36|                      Ilyen könnyű egy embernek megőrülni az egyedüllétben?~ ~Magához
13783       1,      9|                        lehet, hogy megvénülök, megőrülök; de itt maradok.~ ~Most
13784       2,     34|                 deportáció Szibériába.~ ~Az Úr megőrzé szolgáját, és magához vette.~ ~
13785       2,     20|                        élelmi rakoda fegyveres megőrzésére.~ ~Ödön ott akarta hagyni
13786       2,     26|                      is járt vele; ketten csak megőrzik.~ ~Edit ott hallhatott eleget
13787       2,     25|                     cseveg és gagyog... Azokat megőrzöm, mint egy házi oltárt...
13788       1,      9|                       Olvassuk tovább.~ ~Engem megőrzött amulétom, mit anyámtól kaptam;
13789       2,     22|                    szárad ez énrajtam!~ ~Aztán megostorozta a lovát, s elnyargalt.~ ~
13790       2,     46|                     annak. És ezért megverték, megostorozták! E drága testet, e gyönge,
13791       2,     31|                       harmadik teraszt akarták megostromolni, egyszerre szemközt jön
13792       1,     18|                       hideg felhő úr egyszerre megőszíté valamennyi haját, bajuszát,
13793       1,      5|                     azt, de ha kettőjük között megoszlott, akkor is elég volt mind
13794       1,      5|                      feléd sem jövök. Pénzemet megosztottam veled mint testvéremmel;
13795       2,     48|                   aztán megegyeztek, hogy majd megosztoznak a keserűjén úgy, mint ahogy
13796       2,     48|                      úgy, mint ahogy az édesén megosztoztak.~ ~Richárd engedelmet kért
13797       2,     48|                     nap ne légy az enyim. Majd megosztozunk.~ ~Abban aztán megegyeztek,
13798       1,      9|                       barátomnak; igaz amulét; megóv vízbefúlástól, vad harapástól,
13799       2,     33|                    vajon a Szent Vladimir-rend megóvja-e az embert ettül a bajtul.~ ~
13800       1,     18|                      nekik, semmi más. Richárd megparancsolá, hogy minden tűznél egy
13801       2,     36|                egyenesen a városház ajtajához. Megparancsoltam egy kozáknak, hogy fogja
13802       2,     48|                        szabadságot adott neki, megparancsolva, hogy egy órakor itthon
13803       1,     17|                    Ítéletük már ki van mondva, megpecsételve a világ minden hatalmasai
13804       1,     18|                       nincs sem út, sem hajlék megpihenésre, sem egy falat kenyér.~ ~
13805       2,     33|                 ütközetük lett volna, s minden megpihenésük helyét egy új temető meg
13806       2,     36|               gyékénnyel összekötözve.~ ~- Itt megpihenjünk, uram - monda Boksa Gergő,
13807       2,     27|                       szomszid faluba. Ot alig megpihentem, ram talalta cserepár. Baratom
13808       1,     18|                     Addig meg nem pihenek.~ ~- Megpihentet ez a mocsár.~ ~- Egy óráig.
13809       2,     21|                      nem szabad az ellenfélnek megpillantani!"~ ~"Nem, amíg mi élünk."~ ~
13810       1,     13|                        erkélyről, egyszer csak megpillantja testvérét, Ödönt!~ ~Ez is
13811       1,      8|                      kardvasak között. Egyszer megpillantott egy barna pengét, melynek
13812       2,     28|                   Amint egy völgy torkolatánál megpillantotta egy falu tornyát, megállította
13813       1,      9|                asszonyom ez ámulatos tüneményt megpillantván, nosza hirtelen két pofont
13814       2,     27|                       rafinériával lassú tűzön megpirítják, s szánakoznak a barbár
13815       1,      7|                    Szándéka volt a komornyikot megpirongatni a mulasztásért, hanem azt
13816       1,     11|                       a dolgot jóvátenni, hogy megpróbálja, vajon hogyan sikerülne
13817       1,      5|                      hogyan sikerülne, ha ő is megpróbálná, így háttal menni kifelé
13818       2,     22|                     káromkodni. Az leghamarább megragad.~ ~- Terremtete! Ne hajtsd
13819       2,     36|                      hozzákezd a futáshoz, azt megragadja a futás vágya.~ ~Mint a
13820       1,      2|                     példánya volt a poézisnek, megragadó képekkel és hasonlatokkal
13821       2,     29|                      futamodásban, gallérjánál megragadtatván, tényleg akadályozva lőn,
13822       1,      4|                rendeljenek mindenütt számukra; megrakatta utazószánkóját, mit vadászatokon
13823       1,     18|                     azt hitték, hogy ha ők jól megrakják a tüzeket, elégnek azok
13824       2,     27|                  bevégzett jó cselekedetnek. A megrakott asztal az egyedüli látvány,
13825       1,      4|                       a szánnal. A szán elejét megrakta szivarral, amennyi húsznapi
13826       1,      7|                       a cselédségnek szól; azt megrántotta háromszor-négyszer erélyesen,
13827       2,     30|                 felállítottak.~ ~A talapjaiban megrázkódó szikla hirdeti a várvédőknek,
13828       1,     14|                   éljen a testvériség!~ ~Újból megrázták egymás kezét.~ ~- Mi jót
13829       1,     14|                       bajtárs - monda Richárd, megrázva az ifjú aulista vállát -,
13830       2,     22|                        hogy ihatnék. A címeres megrázza nyakán rekedt kolompját,
13831       1,     17|                    Amint nagyvárosi értelemben megreggeledett, értve alatta azt az időt,
13832       2,     29|                        azt a szép lovat akarta megreggeliztetni.~ ~Mikor aztán Richárd megint
13833       2,     21|                        E hóbuckákban elakadva, megrekedve vergődött száz meg száz
13834       1,      3|                      aló bele! Utana hinto, ot megreketünk; hintot csak két ora mulva
13835       1,     10|                 érzelemteli.~ ~- Milyen nagyon megrémítettél baleseteddel! - feddé az
13836       1,     17|                       önfeledtsége; bizalma és megrémülése, az őrült repülés vele a
13837       2,     26|                       bizonyosan. Önök könnyen megrémülnek az álhírekre.~ ~Rideghváry
13838       1,     13|                Előfogatokat és relais-ket kell megrendelnem az államkancellár számára.~ ~-
13839       1,     14|                      tapodta küszöbön megállt, megrendítő jelenetnek volt tanúja.~ ~
13840       2,     36|                      Hol vagyok? - rebegé Ödön megrendülten vezetőjéhez.~ ~- Otthon!~ ~ ~ ~
13841       2,     25|                   nézünk: én és a halál... Aki megretten tőle, midőn megmondja neki
13842       1,      4|                       a testőrtiszti egyenruha megrezzenti.~ ~Hanem a kozák továbbra
13843       2,     35|                     egyszer vissza! Csak ezt a megriadást kitörülhetné életéből!~ ~
13844       2,     30|                felállítva. A szétrobbanó löveg megriasztá a tűzszekerészetet, az a
13845       2,     33|                    Jézus, ne hagyj! - rebegé a megriasztott emberke, s vacogott minden
13846       2,     21|                        halál is csak komédiás; megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival,
13847       1,     11|                   melyet a mai ünnepélyre írt, megröhögtetve annak avas, maszatos, mézgás
13848       2,     27|                       alusznak; a tejszín mind megrökönyödik; Ádám úr is morgolódott,
13849       1,      5|                    térdemmel, mind a négy lába megroggyant alatta. Csak ránézni való
13850       2,     30|                        minden oldalon lábtókon megrohanjuk a bástyákat, s valamelyik
13851       1,     15|                    idején fáklyával, fejszével megrohannak, kiknek férjeit, testvéreit
13852       2,     37|                     megszerezni, ugye?~ ~Anyja megsajnálta e szóért.~ ~- Nem, fiam.
13853       2,     24|                       is lovagias kötelesség a megsebesített ellenfélt meglátogatni.
13854       1,     12|                hazafiakat a zöldasztal mellett megsebesítve, a földre letiporva s a
13855       2,     25|              eltitkolnia, mikor Richárd bátyja megsebesültét hírül hozták. És mindennap
13856       1,      1|                        ezt akarják megáldozni, megsemmisíteni. Lázálmokért, mik idegen
13857       2,     34|                        kevés volt, s ami volt, megsemmisítették), az fog egy rövid tudósítást
13858       2,     35|           legsúlyosabban nehezült kedélyére: a megsemmisült hit emberben, Istenben!
13859       2,     22|                     ökröt!~ ~Boksa tökéletesen megsiketült.~ ~Tudott a katona nagyobbat
13860       1,      4|               selyemfürtös fejet; ahogy szokás megsimogatni egy szép kutyának a fejét.~ ~-
13861       2,     28|                szállásokba.~ ~A harmadik napon megsokallta Zebulon a dicsőséget. Nem
13862       2,     26|              ellenfélnek.~ ~Ezt azután ráértek megsürgönyözni Bécsbe.~ ~Ott mindenki hihette
13863       1,      3|                          Valamelyik szomszédja megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a
13864       1,      4|                      tudják, hogy azoktól őket megszabadítani gazdáik kötelessége, hiszen
13865       2,     26|                    nővé, adhatott volna nevet, megszabadíthatott volna enmagamtól; azt az
13866       2,     46|                cselekedett.~ ~Mániákus dühében megszabadítója lett annak az embernek,
13867       2,     28|                            Barátom! Hazám fia! Megszabadítóm! Honnan jön?~ ~- Innen a
13868       2,     35|                     saját életedet kockáztatva megszabadíts?...~ ~- Akkor testőr hadnagy
13869       2,     28|                     amivel e nevezetes férfiút megszabadítsa.~ ~Zebulonnak ki kell menekülni
13870       2,     37|                    mindent tehető befolyásával megszabadítsd testvéreidet!~ ~- Úgy hiszed?~ ~-
13871       2,     35|                        nem akartam, hogy fejed megszabadulásáért bajuszt vagy szakállt levágjad.
13872       2,     46|                   kígyó fejére.~ ~Hálát adni a megszabadulásért Plankenhorst Alfonsine-nak!~ ~
13873       2,     33|                     megöli.~ ~A vén Foscarinak megszakad a szíve hazája gyűlöletében.
13874       2,     24|                     nagyon megtapostak. Valami megszakadt a belsőmben. Abba kell elvesznem.
13875       2,     40|                   Miért kellett ennek a szívét megszakítani, aki szelíd volt, mint egy
13876       1,     15|                  ablakokat hajigálsz be, s így megszalajtasz engem is meg a Fra Kodlt
13877       2,     20|                 micsoda magaslatot kell előtte megszállani, mely hidakat lerontani,
13878       2,     30|                     erősség, mely szabályszerű megszállást, ostromot és megvívást követel.
13879       1,     18|                      melletti erdőt igyekeztek megszállni, hogy elvágják a menekvők
13880       2,     30|                     mint a nyitott könyvben, a megszálló ellenség. Ócska téglafal
13881       1,     17|                küldhessenek a másik seregtől a megszállottaknak. Azokat a leveleket mind
13882       2,     20|                       hivatalának.~ ~Ahol este megszálltak, az egyúttal a főhadiszállás
13883       2,     23|                csatatéren uralkodnak, ő tartja megszállva.~ ~Még azonfelül az ütközet
13884       1,     11|                      beszedi a sok evőeszközt, megszámlálja, hány volt.~ ~Azok már csak
13885       1,     15|                    számok. Csak a kapukat kell megszámlálnia, hogy a 17-ik számra ráakadjon.~ ~
13886       1,      3|                      parádézni, hogy még az is megszánhatta hallgatói közül, akinek
13887       2,     20|                  valamit megtudakolni.~ ~Végre megszánja a kegyetlen parancsoló.~ ~-
13888       2,     27|                  filtem. Utolyara zsido aszony megszanta nekem. Ram ata ruhajat,
13889       2,     20|                     hol jön? Mikor jön?~ ~Ödön megszánta Zebulont a fejére nőtt zivatarban.~ ~-
13890       2,     24|                       a veszendő lélek, akivel megszaporodott a fölösleges lények száma
13891       2,     49|                 kollégák.~ ~- Hát képzeljétek: megszaporodtam egy anyával!~ ~- S mit csinálsz
13892       2,     37|                       adtad nekik? Ha százszor megszeged, százszor imádni foglak!
13893       2,     20|                beletörte a tollkése pengéjét a megszelésénél.~ ~- Jó az a kenyér? - kérdé
13894       1,     15|             előléptetve ezredesnek.~ ~E mondat megszelídíti a kemény úr arcát. Gyanúja
13895       2,     28|                   ragyogást, s rajzolt helyébe megszeppenést oly vastagon, hogy Boksa
13896       2,     33|                  nevessünk magunk.~ ~A szegény megszeppent asztalos pedig nevetett
13897       2,     28|                         Az első esély Zebulont megszeppentette. Nem kereste ő az oroszlánt,
13898       1,      4|                 kényelmet, ami pénzért valahol megszerezhető.~ ~Hanem midőn Szmolenszkbe
13899       2,     37|                    elkobzott vagyonát magamnak megszerezni, ugye?~ ~Anyja megsajnálta
13900       1,     13|              fiákerköpönyeget, mit nagy pénzen megszerezve, beleburkolá becses személyét,
13901       1,     15|                       Baradlayné ahelyett hogy megszidta volna a leányt, megszorította
13902       1,     15|                     kétségbe. Vígságot tettet, megszökik őreitől éjfélben: éj közepén
13903       2,     32|                       hányat itten felejtenek. Megszöknek tőlük; azt sem tudom, hol
13904       1,     17|                   Gyermekekből, kik anyjaiktól megszöktek, és családapákból, kik nőt,
13905       2,     36|                     azt Leonin? - Talán az éji megszöktetés is az ő munkája volt? -
13906       1,     15|                     álöltözetekben csoda módon megszöktetnek, s kik gyalog, sárosan,
13907       2,     48|                    szereti a tubákot.~ ~- Majd megszokja, ha a férje sokszor nem
13908       1,      5|                        míg vagy levágnak, vagy megszokják a köztük létemet. Már ez
13909       2,     23|            golyófütyülést mindenki ismeri már. Megszokott nóta! Az ágyúdördülés nem
13910       1,     13|                     győzni valaha.~ ~Akikkel ő megszokta együttélni, azok közt nem
13911       1,     15|                   kérdés fájdalmas beszédét, s megszólalt. Eddig csak hallgatott.~ ~-
13912       2,     32|                    kinek ezzel a munkával kell megszolgálni azt a főtt krumplit, amit
13913       1,     18|                      volna vele.~ ~- Köszönöm. Megszolgálom. Most tegyétek le a kezembe
13914       1,     15|                   Ki-ki elmondta sorba a másik megszólítását. Még tréfa is volt e szereptanulásban.~ ~-
13915       1,      7|                      szalad ki az arcra minden megszólításnál.~ ~- "Várt" reánk a kapitány? -
13916       1,      4|                      vállától csípőjéig kötve, megszólítja őt, kezet szorít vele, és
13917       2,     28|                  Zebulon csak most bámult rá a megszólító kormánybiztosra. Rideghváry
13918       2,     25|                        a hímzett patyolatot, s megszoptatja gyermekét. Láthatja nap,
13919       1,     17|                           Legalább még egyszer megszoríthatá leendő veje kezét a kegyteljes
13920       1,      4|                        mosolyra derülő arccal, megszorítva barátja kezét. - Akkor vedd
13921       2,     30|                        lett volna. Egyszer már megszorongattam a torkát a kávéházban. Mind
13922       2,     49|                      nagykorú lett, s ezzel én megszűntem önnek gyámatyja lenni. Önnek
13923       2,     46|                          Én nőt kérek, s aztán megszűnünk egymással törődni.~ ~- Ön
13924       2,     28|                        mint ahogy a varrótűvel megszúrt ujj fájdalma elenyészik,
13925       1,      3|                adminisztrátor úr.~ ~Ami nagyon megszúrta a fülét Zebulonnak.~ ~A
13926       2,     35|               ketrecben, rajtakapatva a mester megtagadásán.~ ~Péter apostol is sírt,
13927       1,     18|                   faluban, melyet elérnek, már megtagadják tőlük a parasztok az élelmet. "
13928       2,     31|                   hetykeséget, amit nem bírnak megtagadni olyan emberek, kik derék
13929       1,      5|                   valaha, s melyben sok év óta megtakargatott húszaskák csörömpöltek.
13930       2,     19|                     függőiket, özvegyasszonyok megtakarított filléreiket odarakták a
13931       1,     17|                   felhagytam a reménnyel, hogy megtaláljalak, s elhagytam e várost. Hanem
13932       2,     24|                      és gondom alá veszem.~ ~- Megtalálod irataim között a felhatalmazást,
13933       1,      4|                  látták, hogy hova jutottak.~ ~Megtalálták, amit olyan nagyon kerestek,
13934       2,     30|                    gyönge Budavárnak. Az, hogy megtámadója gyöngébbnek hitte, mint
13935       2,     30|                      szíven túljáró eszme! Egy megtámadott a támadónak azt mondja: "
13936       2,     30|                       szemeit a csizmadia.~ ~A megtámadottnak e kétségbeejtő pillanatban
13937       2,     43|                       embereket, kik bennünket megtámadtak, kigúnyoltak, kik elpusztításunkra
13938       2,     31|                        tőle.~ ~Büszke volt, ha megtámadták, mint Azrael, még saját
13939       1,      8|           legnehézkesebbet, s azt harántékosan megtámasztá, szájával a gúlának, agyával
13940       1,     11|                       sohase nem tudok egészen megtanulni. Mar neveikben bene van
13941       2,     33|                       együtt énekel velük. Már megtanulta az orosz himnuszt. Mindenki
13942       1,      9|                        mik a szívekben olvasni megtanultak.~ ~Az úrnő keze ott nyugodott
13943       1,     10|                      jól ismered. Ha szenvedni megtanultam némán, az apai, anyai örökség
13944       1,     15|                   Minden ajtót kezével kellett megtapintania, hogy a kapukat össze ne
13945       1,      8|                   szelt puskát, azután odament megtapogatni Richárd karjait.~ ~- Isten
13946       2,     24|                   Hanem az ostoba lovak nagyon megtapostak. Valami megszakadt a belsőmben.
13947       2,     22|             legvakmerőbbet, elhallgatott vele, megtartá titoknak.~ ~Soha nem hallotta
13948       1,     14|                         akinek átadja, magának megtartani pedig ugyan nem volt gusztusa.~ ~
13949       1,     12|                 adminisztrátor elnöklete alatt megtartatott.~ ~Nevezetes, epochális
13950       1,     15|                        jön még, amitől egészen megtébolyodjak?~ ~- Lélekcserélő idők járnak,
13951       2,     20|                  elfelejtsen. Chariclea nagyon megtecete özvegy aszonysagnak, amikor
13952       2,     36|                    társaság szabályait, annyit megtehet, hogy ne menjen addig valahová,
13953       2,     20|                      intézkedett is. Legutolsó megtelepedésük helye népes magyar falu
13954       2,     20|                   mindig oda kerülnek, ahol én megtelepszem a gulyával; mert tudják,
13955       1,     17|                       a te szíved boldogsággal megtelik, annak a fölöslege az enyimet
13956       1,     17|                       sírnak, hogy ne kívánjon megtelni.~ ~- Ó, édes jó anyám, hiszen
13957       1,      1|                        idő rövid. Én nemsokára megtérek atyáimhoz, itt hagyom fiaimnak,
13958       1,     11|                        újítókra: a szűz vállak megterhelőire, a tintás tudósokra, s végül
13959       2,     36|                        visszataláljon.~ ~Boksa megterhelt iszákkal jött, általvetőjében
13960       1,      4|                     Majd meglátod.~ ~A garszon megterített; felhordott sültet, süteményt,
13961       1,     18|                        az igazi helyén, rögtön megtérítsen. Richárd kapitány gázlót
13962       2,     27|                  marhájukat vágják, a baromfit megtermi az udvar. Zöldséget, gyümölcsöt
13963       2,     19|                 oroszlánok. ~ ~Még a rablók is megtértek. Egy hírhedt rablóvezér
13964       2,     27|                         a borok istenét.~ ~Élő megtestesülése a boldog jelmondatnak: "
13965       2,     33|                 Lehet-e tett, melyben ez érzés megtestesülhet?~ ~Ismer a történelem óriási
13966       2,     23|                     ősregék hőskölteménye állt megtestesülve.~ ~Hat-hétezer lovag egymással
13967       1,     18|                csatatér törvénye alatt áll, és megtesz mindent, amit én parancsolok,
13968       1,      5|                        testvéremmel; azt te is megteszed hasonló esetben. Arra pedig,
13969       1,     17|                 keveset gondolt Jenő.~ ~Annyit megtett, hogy a cilinderét és a
13970       2,     24|                        Velem már úgyis mindent megtettek; ami jó. Nincs semmire szükségem
13971       2,     22|                   életemben, s most vénségemre megtették velem azt a csúfot, hogy
13972       1,      4|                   neked, uram, hogy amit te ma megtettél a barátodért, azt nem egyhamar
13973       2,     24|                     akárhány kérője akadt. "Én megtiltom neked, hogy férjhez menj!" - "
13974       2,     44|                    ahogy az látta őtet.~ ~És a megtiport gyermek nem dühöng, nem
13975       2,     27|                      fogadni, hogy a jó asztal megtiszteletlen nem marad; azonban ha nem
13976       1,      3|                   választott üldözötteit képes megtisztelni.~ ~- Onnan felülről gyűvök
13977       1,      6|                    született. Még a leányát is megtisztelték e címmel udvarlói. Én bizony
13978       2,     28|                    kollációzásra.~ ~- Ah, nagy megtiszteltetés!~ ~Zebulon kezdte magán
13979       2,     33|            megismerkedni, fontos küldetésekkel megtiszteltetni, nagy kitüntetésekben részesülni,
13980       1,      2|                        súlyosan terhelt lelkét megtisztítlanul, add, hogy legyen az ő vezeklése
13981       1,      4|                     nyerve, hogy az ifjak újra megtölthették fegyvereiket, s a más oldalról
13982       2,     22|                       szájában legyen.~ ~Tehát megtömte a pipáját dohánnyal, kiütött
13983       2,     28|                       most is urabb nálánál, s megtömvén azt dohányzacskójábul, a
13984       1,     15|                       bizonyítani, hogy ez egy megtörhetetlen, ördögi rossz teremtés.~ ~
13985       2,     22|                      cseppet is.~ ~Akkor aztán megtörölte a száját a kihúzott inge
13986       2,     35|                        fonal szakadt ketté. Ha megtörténhetett az, hogy jó barát jó barátját
13987       1,     17|                        méltóságod tudta nélkül megtörténni.~ ~- Értelek. Tehát siess,
13988       2,     40|                        e tények felett, hogy a megtörténtet és meg nem történtet örömest
13989       1,      5|                  ezüstkanál, miket Pál úr mind megtörülget elébb magában az abrosz
13990       2,     35|                pillanatnyi ellágyulásért! Mily megtorlása a gyávaságnak!~ ~Elfogva
13991       1,      4|                        felköszöntésbül. S ez a megtorpanás időt enged az üldözötteknek
13992       1,      4|                        közel ért ellenfeléhez, megtorpant, és lesütötte fejét. Füleit
13993       1,     12|                      nemes votizáló publikumot megtraktálni? Hát még ha valamennyi parasztnak
13994       1,      3|                        is következett, s akkor megtudakolhassa adminisztrátor barátjától,
13995       2,     25|                      amiből Aranka valami bajt megtudhatna. Hogy kell előtte saját
13996       2,     49|                      Nem viszlek én! Ha valaki megtudja, hogy kivel ölelkezem itt,
13997       2,     49|                  szerencse kellene nekem. Hogy megtudják itt ezek a kurucok, hogy
13998       1,     15|                       vénségemre olvasni, hogy megtudjam, mik történnek odahaza.~ ~-
13999       1,     15|                    testület jó hírének, ha ezt megtudná valaki.~ ~Hanem ebből azután
14000       1,     15|                      gondolod azt?~ ~- Mindent megtudnak odaát, amit mi titokban
14001       2,     27|                      is csinálna a pénzzel? Ha megtudnák, hogy pénzt tart otthon,
14002       1,     14|                         mi azt abban a percben megtudnók, s ők veszve volnának. Ó,
14003       2,     28|                        újságot. Legalább ebből megtudok, mi történik Debrecenben.~ ~
14004       2,     39|                     ajkú lyukak. A hímzetekről megtudták, "ki" küldte azt, s a három
14005       2,     21|                összetörik, s még azután messze megüldözik a visszamenekülő tűzszekereket.~ ~
14006       1,     17|                 juttatott, hogy egy éppen most megürült állomás betöltése iránt
14007       2,     27|                    csintalanság az ő füleit is megüsse.~ ~- De szomoru dolog ez,
14008       2,     31|                      nap, melyen Attila kardja megüti hegyével az égen a korona
14009       1,      5|                         kard és lándzsa ellen; megütlegeltette magát a mesterei által,
14010       2,     27|                    hogy már ő akárkit indul el megütni, az őtet mind visszaüti,
14011       1,     11|              tisztelkedjék mindenki. Nincs mit megütődni a találkozáson.~ ~Azt ugyan
14012       1,      8|                      kapitány úrnak.~ ~Richárd megütődve kérdezé:~ ~- Honnan ismer
14013       2,     22|                       golyóbis, akinek a szele megütött. Úgy segéljen, láttam! Láncos
14014       1,      4|                rásütötte a pisztolyt, hirtelen megugrott a vén gonosztevő, s a golyó
14015       2,     37|                        régi összeköttetéseidet megújítani, előbbi befolyásodat a mi
14016       2,     43|                       orvosságot, amit tízszer megújíttatott egy nap.~ ~Ilyenkor senkinek
14017       2,     29|                      ütközetbe, mely mindennap megújult Pest rónáin, hogy mindennap
14018       1,      8|                  kapitány úr! Az, aki eladja a megunt, meggyűlölt arcképet, potom
14019       1,      8|                      is jogot találjon engemet megutálni.~ ~- Ön aranyember, kapitány
14020       2,     27|                    mulattatta ez nagyon.~ ~Jól megvacsorálván aztán álomnak bocsáták egymást;
14021       2,     30|                        Ha valakinek a bal keze megvágja a jobb kezét, s akkor megtorlásul
14022       2,     32|                    senkinek sem kellesz, midőn megvagy; aki magad sem tudod még,
14023       1,     13|                        állat nem tudja a hátát megvakarni.~ ~A hajósok mindig jobban
14024       2,     46|                      ronggyal takarva és félig megvakulva.~ ~Alfonsine reszketett
14025       1,     16|                     Eszébe jut rövid ifjúsága; megvallatlan szerelme, lelke ábrándjai.~ ~
14026       2,     20|                     háborúviselés.~ ~Az igazat megvallva, Zebulon erre voltaképpen
14027       1,     16|                  órában ezer meg ezer, földtől megváló lélek keresi az utat a felhők
14028       2,     49|                       utasítással, hogy máskor megválogassa az embereket, akik előtt
14029       2,     43|                        ember, aki az ön álmait megvalósítja. Most éppen ilyen órái vannak.
14030       1,      5|                      azután a nagyméltóságú úr megvált e siralom völgyétől, és
14031       2,     29|                  úrhölgyek, mint szentek, mint megváltók előtt! Magas rangú, csodaszépségű
14032       1,     14|                      kedvesére, s egy pokolbul megváltott üdvözülő örömével repesett
14033       2,     40|                     semmit.~ ~A végzet betölt; megváltozhatlan volt. Most már hasztalan
14034       2,     20|                       kicseppent, Baradlay-ház megváltozott. Egész világ lett liberalis,
14035       2,     28|                       meg.~ ~Zebulon úr nagyon megváltozottnak találta régi ismerősét.
14036       2,     36|              beballagok; ön pedig itt marad és megvár. Jól alhatik azalatt, csak
14037       2,     28|                       értem szekeret. Majd itt megvárok.~ ~A tulipános szűrű lovas
14038       1,      4|                    jégre.~ ~A vén őrszem elébb megvárta, míg a lovak után futott
14039       2,     27|                         ha megfogják, megölik, megvasalják. Szalagy innen!" Utcu neki!