IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
15040 1, 5| kötött erszényt, melyet névnapjára kapott valaha, s melyben 15041 1, 7| Palvicz Ottó!~ ~Ennél a névnél visszatekintett anyjára 15042 2, 43| gyönyöre, hogy egy hosszú névsorban olvashatta Baradlay Richárd 15043 2, 38| vádolva van, nem ő, hanem egy névtársa, ki másutt lakik. Míg azt 15044 1, 16| odaszorított jobbját, s egy névtelen fájdalom kiáltásával felemelve 15045 1, 5| megkértek, hogy hívjalak meg a nevükben személyesen.~ ~Richárd erre 15046 2, 44| szőke hajfürt, mit az Eugen névvel azonosított Ödön?"~ ~A második 15047 2, 20| szerencse. Mindig montam; régi nexusnál fogva kell neki Baradlay 15048 1, 10| mellett büszke tekintettel néze le rá a masszív, aranyos 15049 2, 31| órád? - kérdé Ödön.~ ~- Nem nézegetem én azt - felelt félvállról 15050 2, 28| temetkezés!~ ~Zebulon sokáig nézegette a markában áldozatnak esett 15051 1, 18| hanem megyek előre. Nem nézek hátra, nem számlálom meg, 15052 1, 4| Ott már fájt szemeinek a nézés; a többölnyi mély vízen 15053 2, 36| fizetek.~ ~Boksa Gergőnek e nézet éppen nem nyerte meg tetszését.~ ~- 15054 2, 20| találta, hogy vannak, akik nézeteit meghallgatják. Mire nagy 15055 2, 27| Ha a vendégei különböző nézetek mellett az ő asztalánál 15056 1, 12| elmondani azt az elnöki nézetét, hogy ily irtóztató zajban 15057 1, 14| Richárd, hogy jobban a szemébe nézhessen a beszélőnek.~ ~- A Plankenhorst-házi 15058 1, 4| Hiszen én is veled megyek. Nézheti felőlem most már Mazeppát, 15059 1, 18| bölcsességével a saját csapatjának nézhette őket, csak azon bámulhatott, 15060 1, 4| a hölgyek jobban szemébe néznek, mintha egész melle ki volna 15061 2, 25| Ó, ha látnád őket, nem néznél ily haragos arccal... Azok 15062 2, 30| Akkor aztán eltisztult a nézőközönség a parterre-ről; hanem ahelyett 15063 2, 30| Most már az ablakokbul nézték a harcjátékot. Hitték, hogy 15064 2, 25| Isten... Egymás szeme közé nézünk: én és a halál... Aki megretten 15065 2, 30| engedett a meghívásnak.~ ~- Nézzen ön át a pesti Duna-sor házaira. 15066 2, 23| bűvforrásokba, mikbe az Iliász és Nibelungen hőseit mártották édesanyjaik, 15067 2, 19| erőt, az újabb kornak e Nibelungen-énekéhez?~ ~Elmondom, ahogy megértem.~ ~ 15068 1, 14| Metternich" - "schmetter nicht" - "Minister" - "hin ist 15069 2, 27| azonfelyül öt forintot, ha nimeten keresztülszökteti engem 15070 2, 27| meglegyen illuzio. Így kijacotam nimetet. ~ ~De már nem volt semmi 15071 2, 27| tanúságot.~ ~- Jaj, bárcsak a nimetnek is ilyen mappája volna! - 15072 2, 27| gyünnek ellenünk! Minden nímetnek kétakora lova van, mint 15073 2, 27| úgy meg lehetne alkudni nimettel, hogy mennyit vállalok el 15074 2, 36| A víz színén fenn úszó nimfeák kalap nagyságú bőrlevelei 15075 1, 15| az úri asszonyságtól, ha nincsen-e kifáradva. Az nem szólt, 15076 1, 12| nipnevelis! De minek az a csuda? Nip fölnő magatul, ha nem nevelünk 15077 1, 12| azt akarunk, hogy legyen nipnek szabadsag, ne agyunk neki 15078 1, 12| lenni liberalis. Azutan még nipnevelis! De minek az a csuda? Nip 15079 2, 27| magyarázgatni komájának:~ ~- No nizzed. Itt voltam táborban. Innen 15080 2, 20| és mindezt teszi finomul, nóbelul, elegánciával, ahogy Zebulon 15081 2, 27| aki meg nem állja.~ ~- Nocsak, ha kergeti, se megyek el 15082 1, 4| két török ruhás szerecsen nőcseléd foglalkozott a porond elegyengetésével; 15083 2, 25| címerterem műtőteremmé.~ ~Maga és nőcselédei egész nap tépést, sebkötőket 15084 2, 26| a szobát; hátravonult a nőcselédekhez; azok lefektették hajdani 15085 2, 31| Gondolj anyánkra; gondolj nődre, gyermekeidre!~ ~Ödön megindítatlanul 15086 1, 15| Emlékezzél a demokrata nőegyletre, mennyit tett ez a közügyért, 15087 1, 5| melyben a napi kiadások növekedni fognak.~ ~De mily nagy volt 15088 1, 11| lehetnek azok.~ ~A külső zaj növekedtével Baradlayné odasúgott fiának:~ ~- 15089 1, 14| folyvást csendesítem, s egyre növekszik.~ ~Az ifjú vitéz büszkén 15090 1, 14| meg is nyugodott.~ ~Akármi növeldében jó helyen van Edit, csak 15091 1, 15| nagynénjeihez a zárdában növelt Edit kisasszonyt. A Brigitták 15092 2, 19| barátok kolostorából három növendék kivételével minden kispap 15093 2, 26| Remigia is részt szokott venni növendékével együtt.~ ~Ama vakmerő szökési 15094 1, 15| kofaöltözetet Frau Bábi csak a növendékjelmez fölé adta fel Editre; derekát 15095 1, 4| körül a mélyedésekben keleti növények csoportozatai, mik közül 15096 1, 17| el élni.~ ~Az eddigi csak növényélet volt. Most lett már ember.~ ~ 15097 2, 36| A betyárt csak a gindár növényfajok, a vanyiga nyápic levelek 15098 1, 18| lassankint elhagyta minden növényzet, fenn a hegygerincen már 15099 2, 36| Annak a szigetnek még a növényzete is mind olyan, mely a társadalom 15100 2, 38| odakinn nem hallgatják a fű növését.~ ~A közvádlók és bírák 15101 1, 4| levelet, s megforgatta. Nőírás és fekete pecsét.~ ~- Nesze: 15102 2, 28| szemöldökrángatással.~ ~Nojszen ez éppen elég volt Zebulonnak; 15103 1, 14| tartanak. Ez kétségtelen. A nőkebel legfogékonyabb a szabadság 15104 1, 15| őrmester rögtön szétterelte a nőkkel huzakodó legényeket, s a 15105 2, 48| elárulta azt a Plankenhorst nőknek. Azok tudták.~ ~És mármost 15106 2, 22| voltam.~ ~- Ahán! Tehát noncombattant? Most értem már a vitéz 15107 2, 32| hogy ilyen sok hím- és nőnemű újszülöttet ajándékozott 15108 2, 49| és elkezdett sírni.~ ~- Nonono, asszonyom. Csak csendesen. 15109 1, 11| akor jatszottak először Normat pesti teatrumban, felesigem 15110 1, 6| kisasszony, a család egyik nőrokona.~ ~Richárd megütközve állt 15111 1, 15| Tud valamit errül a nőrül?~ ~- Mindent.~ ~- Tudja-e, 15112 1, 13| neve "krák".~ ~Pontoppidan norvég tudós le is írta e szörnyeteget.~ ~ 15113 2, 33| volna Zebulonnak, hogy ő is "nostras". ~ ~És ezzel a salto mortaléval 15114 1, 1| fog világítani! Richárd ne nősüljön soha. Az asszony csak útjában 15115 1, 9| tüneményt megpillantván, nosza hirtelen két pofont kioszta 15116 2, 23| mindenki ismeri már. Megszokott nóta! Az ágyúdördülés nem dobbantja 15117 1, 1| képezendi. Semmi színpadi nóták. Csupán régi zsoltárénekeket. 15118 1, 18| takarodót, arra az ismeretes nótára, amiről azt képzeli a katona, 15119 2, 27| Obskurus fickó! Egy falusi nótárius, korteskolompos. Hát aztán? 15120 1, 9| ismeretsége van neki mint nótáriusnak az egész világon, még Pesten 15121 1, 4| hagyják. Tout comme chez nous.~ ~Nehány perc múlva, hogy 15122 2, 26| boldoggá, de tehetett volna nővé, adhatott volna nevet, megszabadíthatott 15123 1, 15| Nem ővele, hanem azzal a nővel, aki vendégül jött hozzá.~ ~- 15124 1, 4| megjuhászodva ül előtted, mint a novicek a Szmolna kolostorban, Isten 15125 2, 29| eresztettek soha. Ott van a Nr. 1-ben a Fehérvári-kapu 15126 2, 25| fiam egy élő halott, egy nulla... Én tettem mindezt... 15127 2, 28| reverendáját és fiának lamentabile nuntiumát.~ ~Eperjes tele volt császári 15128 1, 6| körülötte más, csak az a nyaffadt hofsekretär extra statum; 15129 2, 43| asszonnyal! Ma nem akarok nyafogó pofákat látni. Ma kirúgom, 15130 2, 47| melyben megengedi, hogy a nyájához tartozó juh Bécsben kelhessen 15131 1, 6| az emberektől, akik olyan nyájasak, olyan előzékenyek hozzánk, 15132 1, 6| kényszeríti az öccsét ily önkéntes nyájasságra!~ ~Egy magas, szikár úr, 15133 2, 30| keresztneve, s akinek a nyakában egy kettétört rézpénz van 15134 2, 46| karjai lefoszlanak kedvese nyakából, míg Alfonsine meggyőződik 15135 1, 4| áttört öv szorítá, keblét föl nyakáig gyöngyfüzérek fedték, a 15136 2, 36| magamnak azt a bárdot, mely a nyakamat levágja, azáltal, hogy anyámat, 15137 2, 49| boldogságomból, mint az, hogy most a nyakamra jöjj.~ ~- Fiam! Édes fiam!~ ~- 15138 1, 6| mondani, hanem az lerázta nyakáról.~ ~- Hagyj nekem békét a 15139 2, 28| választani, hogy vagy a nyakat, vagy a bajuszt, mégiscsak 15140 1, 11| selyemposztóbul, aminek nyakától messze elálló gallérja messziről 15141 1, 1| tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta. 15142 1, 4| frakkban, fehér mellénnyel és nyakkendővel, arról mindenki tudja, hogy 15143 1, 11| csakúgy rázzák a csengettyűt a nyaklójukon, mint a többi gavallérok 15144 2, 39| éppen nem illett.~ ~Ödönnek nyakörvénél fogva kellett az ebet az 15145 1, 3| asztalkendő egyik csücskéjét nyakravalójába.~ ~Az inasok rendelet nélkül 15146 1, 4| sehol. Nehány lekoppadt, nyalka koronájú fenyő állt itt-ott 15147 2, 36| gindár növényfajok, a vanyiga nyápic levelek vezették, merre 15148 2, 36| azóta még elmulatni való nyár rám nézve nem volt.~ ~- 15149 2, 27| mondásra:~ ~- Akkor itt nyaral, komámuram.~ ~- No, hát 15150 2, 27| komámuram.~ ~- No, hát itt nyaralok, komámasszony.~ ~- De hátha 15151 2, 25| paradicsom, költői kedélyű uraság nyaralótanyája, a fák életbiztosító intézete, 15152 2, 25| hódítótól, akitől azon év nyarán ezer meg ezer, táborban 15153 1, 18| zsarolják.~ ~Azzal megindultak a nyárerdőből előre, utat keresni. A legközelebbi 15154 2, 25| mindent.~ ~A Körössziget nyárfái most hányják virágaikat; 15155 1, 18| A túlparton egy fiatal nyárfapagony fogadja a menekülőket. Annak 15156 1, 14| éjjel utcán fel, utcán le nyargalászni, füttyöt, szidalmat hallani, 15157 2, 22| hanem utánavágtatott a nyargaló gulyának, ráterelte a helyes 15158 2, 35| a síkon végigrohanni, s nyargaltak utána.~ ~A jó volhiniai 15159 1, 14| benyomásoknak.~ ~Míg a két nyargonc odajárt, azalatt a két csapat 15160 1, 14| kellett fogadni.~ ~Az őrnagy nyargoncul küldé a legserényebb két 15161 2, 27| hogy itt akar maradni a nyárig. Ilyen nagy ember, akire 15162 2, 27| tartja az egyik végét a nyársnak, amire felhúzva forog a 15163 1, 18| hadfiaknak, s kezdik sütni nyárson, főzik jó sárga kásával, 15164 1, 18| sült kecskecomb, amit a nyársról leszelt. Onnan csak nem 15165 2, 32| egészséges bőrt, s közelgő nyavalya előérzetét költi fel az 15166 2, 25| föld betegsége-e vagy a lég nyavalyája? Rossz szellem-e, isten 15167 2, 24| jársz, mint én, vonaglani, nyavalygani, torzképeket fintorgatni, 15168 2, 22| Jaj, uram! Mi történt? - nyavalygott a vitéz hajcsár. - Bezzeg 15169 2, 32| helyett.~ ~A kályha padkáján nyavalyog egy kétéves fiúgyerek, kinek 15170 1, 3| a vitézkötés elszoritá a nyeldeklőjét, s torkán akadt a további 15171 2, 21| sziporkáknak, megkapta a nyelét, beledobta a röppentyűt 15172 1, 4| kiálta ijedt arccal, korbácsa nyelével az ellenkező irányba mutatva; 15173 1, 17| vesz, ha folyamok el nem nyelik, talán a csatatérre menekülhet. 15174 2, 20| süteménye; hát csak nagyot nyelt belőle, s azt felelte, hogy " 15175 1, 12| Tormándy végszavait a zivatar nyelte el. jobbrul-balrul szakadatlanul 15176 2, 33| obligát tantárgyuk a német nyelv, mint a burkusoknak a francia.~ ~- 15177 1, 7| hal. Hanem akik a német nyelvben e szónak valami különös 15178 1, 5| S hát páterkám, miféle nyelveket tud?~ ~- No, diákul, görögül, 15179 2, 32| forintért egy hónapra - nyelvelt vissza a némber.~ ~- Hát 15180 2, 28| Inkább ragadjon az én nyelvem az ínyemhez!"~ ~És attul 15181 2, 30| vízi védműveket, de időt nyer a röppentyűtelepnek a vízvezeték 15182 1, 17| És azt akkor majd mind te nyered meg.~ ~Jenő rémülten szökött 15183 2, 20| lónak még a hámon kívül nyereg is volt kötve a hátára.~ ~ 15184 1, 14| paripájához, felveté magát a nyeregbe; s azzal előreugratott a 15185 2, 29| ki sem húzta; pisztolyai nyeregkápájában pihennek.~ ~Egyedül vágtat 15186 1, 18| elszántan húzá ki pisztolyát nyeregkápájából.~ ~- Aki esküjét elfeledte: 15187 2, 36| továbbfutásra.~ ~Ödön a nyeregre könyökölve várta a közeledő 15188 1, 18| lemaradozva; hasuk nincs már, a nyeregszorítónak nincs mit szorítani. És 15189 1, 18| Minden ember kötözze be a nyeregtakaró darabjaival a lova lábait, 15190 2, 22| az ostorát, feltették a nyergébe, s aztán kikergették a táborbul 15191 1, 18| a vértesek!"~ ~Hirtelen nyergelni és lóra kapni! A forró puliszkát 15192 1, 18| köpönyegbe; azt átvetni a nyergen! Még csak bele sem kóstolhattak.~ ~ 15193 1, 4| választ. Egy kétségbeesett nyerítés, azután recsegés, ropogás, 15194 2, 36| elborongásából a paripa nyerítése verte föl.~ ~Széttekintett. 15195 1, 15| betanított, hogy küldötte hitelt nyerjen az ostromló táborban. Azt 15196 2, 25| szorítva.~ ~- Ó, hát aztán mit nyernél azzal a levéllel? Gondolod, 15197 1, 12| mar azzal is nagyon sokat nyertünk. (Éljenzés jobboldalon, 15198 2, 33| az úton. Az egyik az Olga Nyikolajevna, a másik Cesarevics huszárezred, 15199 2, 33| színű lovai vannak. Az Olga Nyikolajevnának szürke, a Cesarevicsnak 15200 2, 29| erkélyeken, háztetők, padlások nyiladékaiban, toronytetőkön! Egy város, 15201 1, 16| hallgat rá senki.~ ~Most már nyilallni kezd mellében a csatából 15202 2, 35| minden idegén egy villanyütés nyilallt keresztül. E villanyütésnek 15203 2, 25| mely éppen most van legjobb nyílásában. A kastély déli oldalán 15204 1, 4| tünemény, elsuhant a páholyfal nyílásai között. A nyílás összezáródott 15205 1, 12| türelmetlenkedve leste a szárnyajtó nyílását, honnan a fegyveres karhatalomnak 15206 2, 29| egy tuskó-várad, négyszögű nyílásokkal, mikből ágyúk leskelődnek 15207 2, 20| Mire nagy elégültséggel nyilatkozék bámulói előtt: "Sohasem 15208 2, 27| mintha megbánta volna a nyilatkozó, hogy írást hagyott maga 15209 1, 11| falubeli jobbágyok és hívek nyilatkozványa volt, hanem az adminisztrátor 15210 2, 47| bizonyítani; elismervényekkel, nyilatkozványokkal, lemondványokkal s más képtelen 15211 2, 27| pulyka, keresztülütve a nyílforma lúdlelkével; a forgató gépet 15212 2, 27| s behemóti kacagásra ne nyíljanak szét torkának minden apertúrái.~ ~- 15213 2, 23| nekik a találkozásra.~ ~Úgy nyílnak meg előttük a sorok, mintha 15214 1, 4| Leonin irányában.~ ~Ödön nyílsebesen vágtatott vissza Leoninhez.~ ~ 15215 2, 22| úgy vezette kantárszáron. Nyilván csak azért szállt le róla, 15216 2, 26| múltkori tapasztalat óta nem nyilvánít oly tartalék nélküli rokonszenvet 15217 2, 38| nem volt sajtó, nem volt nyilvánosság. A magánélet is fel volt 15218 1, 1| egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, 15219 2, 32| nem éri azt utol.~ ~Az a nyirok, mely egyszerre végigborzongatja 15220 2, 32| mindenik.~ ~S e bűzben, e nyirokban négy ágy és egy bölcső tele 15221 2, 32| feküdt egy emberalak, rövidre nyírott hajjal, szederjes ábrázattal.~ ~- 15222 2, 30| ráismertem. Pedig rövidre nyírta a bajuszát, s finom frakkot 15223 1, 4| van nálunk mindenkire.~ ~A nyitány megkezdődött. A vak zenészek 15224 2, 29| még ma, még ez órában; bár nyithatná be, bár rúghatná be sarokkal, 15225 1, 12| elnémult, s tulajdon pártfőnöke nyitja a száját beszédre.~ ~Ilyenformán 15226 2, 33| ébredt volna fel, ha rá nem nyitják az ajtót, s be nem jön valaki.~ ~ 15227 2, 32| hozzá!~ ~A vén banya ajtókat nyitogatott nehéz, fojtó légű szobákban, 15228 1, 15| meg is szöktek. Én magam nyitottam nekik utat, s kísértem az 15229 1, 13| A császár parancsából nyittatik meg.~ ~- Az lehetetlen.~ ~- 15230 1, 4| egy imperiált adott.~ ~- Nyitva-e a páholyom? - kérdé a hajlott 15231 2, 32| négy ágy és egy bölcső tele nyivákoló, ordító, bömbölő porontyokkal; 15232 2, 36| a távolban; a vízi kutya nyivákolt odúja előtt, vadkacsák, 15233 1, 4| La bayadère." - "La nymphe triomphante." - "Diane qui 15234 1, 16| Alfonsine! Alfonsine! - nyög fel a sebesült.~ ~Nem hallgat 15235 1, 15| lapok feküdtek, s keserűen nyögé:~ ~- Hát ez mind igaz?!~ ~ 15236 2, 25| kastélyon végighangzik; - egy nyögés, melybe fogvacogás vegyül; - 15237 2, 22| valahogy a lovára. Nagy nyögésébe került felülni. Hanem aztán 15238 2, 25| Azok sóhajtoznak, azok nyögnek, azok kiáltoznak az éj csöndében 15239 2, 22| odavolt.~ ~Oly cifrára tudott nyögni, fohászkodni, úgy reszkettette 15240 2, 32| neszét hallotta, elkezdett nyöszörögni: "Ó, adjanak egy kis vizet, 15241 1, 1| benne; ki egy időben erdőt nyövni, sziklákat morzsolni küldetett 15242 1, 6| valaha a házunknál láttam nyolcesztendős koromig, amikor a katonaiskolába 15243 1, 1| vissza nem jegecül. Ez a mi nyolcszázados gyémánt nemességünk! Ez 15244 2, 27| harmincháromezer lovas, nyolcszázötven ágyúval; mikor az kigyün, 15245 2, 33| második és harmadik hadtest. Nyolcvanezer ember.~ ~És megszorítá Zebulon 15246 2, 30| boltozatig. A fedett lépcsőből nyolcvanhat hágcsót kiszedtek. A várkerti 15247 2, 29| társzekerek hosszú sora nyomakodott egymás sarkában, mint akinek 15248 1, 7| egyszerre egy egész pokol nyomásátul szabadult meg. - És most 15249 1, 17| verőfénye előtt az a folyton nyomasztó tudat volt, hogy anyja erről 15250 1, 17| Az est közeledte még nyomasztóbbá tette ez önvádat. Nem tudott 15251 1, 17| fölött; meglehet, hogy ő nyomatékos ellenindokokat tud felhozni. 15252 2, 22| mindjárt itt leszek én ebben a nyomban!~ ~Az ezredes nem vette 15253 1, 1| Rideghváry Bencének, ki nyomdokomba lépni leginkább érdemes. 15254 2, 28| Március! Most Debrecenben nyomják, onnan kapjuk.~ ~- Ah, derék! - 15255 1, 17| lehetetlenség Atlaszterhe nyomná kebelét. Forgott vele a 15256 2, 24| nyomára is ráakadtam. Ennél a nyomnál meg kell állnom és meghalnom.~ ~ 15257 1, 14| demonstrációval el lehetett volna nyomni. Ezúttal szigorúan megdorgáltatik. 15258 2, 24| a keresésben. Egyik lába nyomocskáját a másik után fedeztem föl. 15259 2, 49| a fiú. Az első három év nyomorát sokáig bírta kiheverni. 15260 1, 1| látogatott meg Isten, amiből mint nyomorék támadtam föl. Az orvosok 15261 1, 9| Fogok szenvedni, nélkülözni, nyomorogni! Nyomorultabb leszek a koldusleánynál, 15262 1, 4| időveszteségről, közbeeső nyomorú pálinkabódékról, ahol megpihenni 15263 1, 9| nélkülözni, nyomorogni! Nyomorultabb leszek a koldusleánynál, 15264 1, 2| kérdéseidre felel:~ ~- Segítéd-e a nyomorultat?~ ~- Nem!~ ~- Fölemelted-e 15265 2, 24| fizetett összeg nem elég; nyomorúságos, a gyermek rongyos és éhezik.~ ~ 15266 1, 3| bagósüveg karimája széles, veres nyomot hagyott, mint valami mártírglóriát, 15267 1, 4| Leonin, s egy bankjegyet nyomott kezébe, mit a francia szétterjesztve, 15268 2, 28| indult el a menekülteket nyomozni erdőn-bokron keresztül. 15269 2, 49| mi e rejtélyből a való.~ ~Nyomozta ismét az eltűntet, míg egyszer 15270 1, 18| egyszer hazakerülünk, s ezt nyomtatásban olvassa valaki, azt fogja 15271 1, 2| archívumban, fényes fekete papírra nyomtatva, ezüstbetűkkel - s hogy 15272 2, 35| levelet; abból egy cifra nyomtatvány hullott ki. A levél pedig 15273 2, 28| kivett a belső zsebéből egy nyomtatványt, s odaadá az egészet Zebulonnak.~ ~- 15274 1, 13| kapaszkodjék (rendesen kapott), s nyomukba tudott érni, jó; ha nem, 15275 2, 30| Csak három huszár ügetett nyomukban egész a sorompóig, mely 15276 1, 18| Üldözőik már odáig értek a nyomukon. Bizonyos, hogy erre a lármára 15277 2, 23| s két röppentyűteleppel nyomul keresztül a Rákos gázlóján 15278 1, 12| ugyanolyan kalpag fejébe nyomva, fekete gémforgóval, minden 15279 2, 32| Visszabocsátá a függönyt a nyoszolyára. A betegápolónőnek adott 15280 2, 36| kicsike alszik.~ ~Az eb nyüzsgésére mindnyájan az üvegajtó felé 15281 1, 2| Amidőn a koporsó örök nyugalma helyére letétetik, egy végső 15282 1, 14| izgatja, ki uszítja őket a nyugalmas polgárok házai ellen? Ki 15283 2, 31| lőport. Ödön pedig szokott nyugalmával szólt hozzá:~ ~- És mármost 15284 1, 15| meglássák.~ ~Rendes, polgári nyugalmú időkben félelmes lehet éjszaka 15285 2, 44| magát megfosztva e szenvedő nyugalom által. Hisz azért sietett 15286 1, 17| egy-egy olyan csöndes óráján a nyugalomnak, mikor az ágyúzás szünetet 15287 1, 14| hitte, hogy szép szerével nyugalomra terelte a népet.~ ~A vitéz 15288 2, 27| jégveremnek. A keleti és nyugati oldalon oszlopos tornácok 15289 2, 25| hogy gyullad ki Temesvár; nyugatnak nézve meglátszanék, hogy 15290 2, 19| pénztárába. Gyűjtögetett nyugdíjak vándoroltak e helyre. Ki 15291 2, 25| zivatarban, azt sem bántják; nyugdíjba van már téve, szabad neki 15292 2, 19| vándoroltak e helyre. Ki akarna nyugdíjra gondolni, ha nincs haza?~ ~ 15293 1, 12| születtem grófnak? De azért nem nyughatatlankodok, hogy legyen minden ember 15294 1, 17| vagy kimenekült már.~ ~Nem nyughatott, míg magának efelől bizonyosságot 15295 1, 15| találgatják most, ki kívánt nekik nyugodalmas jóéjszakát! Hahaha!~ ~Baradlayné 15296 2, 49| sem remélheti többé mint nyugodalmat; még a túlvilágot sem mint 15297 2, 20| azon. Alig adta át magát a nyugodalomnak, már jött valaki, aki most 15298 1, 9| éjjel, sem nappal. Bátran nyugodhatnak ágya fölött őrcsillagai. - 15299 1, 14| ha azt mondá neki: "Most nyugodjál el!" - elnyugodott.~ ~A 15300 2, 48| úr volt a szakács! Isten nyugosztalja!)~ ~De meg is érdemlette 15301 2, 29| a budai partot érő vége. Nyugoti szél fútt, a híd kátrányos 15302 1, 16| VÉRVERES ALKONY~ ~A nap nyugovóra jár, előtte a vérvörös felhőkkel 15303 2, 37| vissza. Hiszen csend van. Nyugszik minden. Nem hallatszik semmi.~ ~ 15304 2, 28| feladatunk az ellenséget nyugtalanítani és a pecsovicsokat elfogdosni.~ ~ 15305 1, 17| Hasztalan menti magát e nyugtalanító kísértet ellenében azzal, 15306 1, 9| folytatnom. Hanem ez ne nyugtalanítsa önt, asszonyom. Nincs már 15307 1, 11| már felöltözte putzba! - nyugtalankodék Zebulon.~ ~- Hiszen veheted 15308 1, 14| hajigálni; a lovak közt nyugtalanság támadt.~ ~Mikor Fritz újra 15309 2, 47| az ád ki azután havonkint nyugtatvány mellett a család számára 15310 2, 19| seregnek élelem kell, egy kurta nyugtatványra előterem minden; mikor a 15311 1, 1| leginkább érdemes. Így leend nyugtom a föld alatt és üdvöm az 15312 2, 24| kínzómester egy-egy percre megint nyugtot hagyott neki; olyankor halkan 15313 1, 15| hallja, érzi, végigirtózza! Nyugvó arcvonásainak az álmot kellett 15314 1, 4| bajtárs.~ ~Azzal kezeiket nyújtják egymásnak, s ismét együtt 15315 1, 6| kezdődik a nemesember, gyakran nyújtották kezüket a kellemes Antoinette 15316 2, 30| kacagott.~ ~És azután nagyot nyújtózott, mint aki jóllakott valamivel, 15317 2, 35| s kérdezte, hogy kinek nyújtsa át az útlevelét.~ ~Sokan 15318 1, 10| hogy halála után hat hétre nyújtsam kezemet az adminisztrátornak; 15319 1, 5| A legifjabb Baradlay nyúlánk, gyönge termetű fiú volt; 15320 1, 11| kérdés, ami kiugratja a nyulat a bokorból.~ ~- Igaz - felelt 15321 2, 20| fogja felelni, hogy ahhoz nyúljon, ami több; s erre az esetre 15322 1, 10| karmazsinveres, aranypaszománttal, nyusztkalpag a fején, kolcsaggal, párducbőr 15323 1, 4| medvebőr bundát, lábzsákot és nyusztsüveget, magának és barátjának; 15324 1, 18| minden szentekre; Richárd nyűtte rajta hátulról a rőzsekarókat, 15325 2, 25| felé eltekintve, hogy ég Óarad, Újvidék, hogy robban a 15326 2, 22| Hát csak odamentem a német obesterhez, s megkértem szépen, hogy 15327 2, 33| orosz tiszteknek éppen úgy obligát tantárgyuk a német nyelv, 15328 2, 27| mint egy hazaszabadult obsitos.~ ~- Hja, bizon, kedves 15329 2, 27| ember őrá nézve valaki. Obskurus fickó! Egy falusi nótárius, 15330 1, 16| borított ég.~ ~Mintha egy óceán hömpölyögne odafenn izzó 15331 1, 18| lát, a földön fekvő köd óceánját, mely hófehéren, tornyos 15332 1, 18| szem ellát, egy hullámzó óceánt lát, a földön fekvő köd 15333 2, 28| zsebéből egy nyomtatványt, s odaadá az egészet Zebulonnak.~ ~- 15334 2, 32| legolcsóbban elvállalja, annak odaadja. Már ennél olcsóbban nem 15335 1, 17| egy álomképért mindenünket odaadjuk; megkínozzuk magunkat, és 15336 1, 4| kebelbarátom, testvérem, annak odaadlak ingyen.~ ~Jéza meghúzta 15337 2, 19| a harcban.~ ~Az egyházak odaadták harangjaikat ágyúércnek.~ ~ 15338 1, 12| addig megvan; de amint odaadunk neki, bizony elveszti aztat. 15339 2, 23| titokteljes sűrűbe. Mind a két fél odaágyúz a harcolók közé. Balról 15340 2, 27| szemközt svalizsér, cserepar, odaata kis zsido gyereket ölembe, 15341 2, 27| míg cserepár nem mente odáb.~ ~S még azt pretendálta 15342 1, 13| dörmögé az élelmező úr. - Én odábbállok.~ ~A többiek is.~ ~"Uraim, 15343 2, 30| ülve, mikor mi többiek mind odábbmegyünk.~ ~- Én azért maradtam itt 15344 1, 4| üdvözölte táncosnéját, és odábbment. Nem volt sem fáradt, sem 15345 2, 27| félelem hadvezetővé tette; odabökdösött az ujjával a kiterített 15346 1, 17| kimélytelenségre Alfonsine hirtelen odaborult anyja keblére - valószínűleg 15347 1, 16| felemelve arcát az égre, odacsapja véres tenyerét a ház küszöbéhez, 15348 2, 39| mint név.~ ~A mellékletben odacsatolt iratok voltak Jenő levelei.~ ~ 15349 2, 46| levele. A keresztelőlevél. Odadobhatom azt annak, aki kérdi.~ ~ 15350 2, 33| hazája gyűlöletében. Bolivár odadobja koronáját meggyűlölt hazájának, 15351 2, 22| valaha valaki szememre veti, odadörgölhessem az orrához a bizonyítványt, 15352 1, 13| ismerősök és ismeretlenek előtt odadűljön a vállára, sőt mikor egy 15353 1, 17| tagjait, s leroskadva, fejét odaejti az ifjú ölébe, ott tartani 15354 1, 13| átadásával, rábízva, föltétlenül odaengedve. Hogyne lett volna boldog 15355 1, 18| Valószínű volt, hogy hamarább odaérhetnek, mint a huszárok, kiknek 15356 1, 9| lábaihoz, s térdeit átölelve odafekteté égő arcát az úrnő ölébe, 15357 1, 15| megmeresztette a nyakát, s keményen odafelelt:~ ~- Könnyen tudnék erre 15358 1, 11| Zebulonnak, mind a többi odafülelő hazafiaknak nagy bámulatára.~ ~- 15359 1, 13| anyjához e félemlítő zajra; odafutott hozzá, de meg nem ölelte; 15360 1, 4| a három strázsáló farkas odahagyta az imsiket; azok fiatalabb 15361 1, 4| kiugrott a vasokból, és odahajította a gyeplűt a lovak közé.~ ~ 15362 2, 21| csak siessen ön; testvére odahátul van valahol, szedje fel!"~ ~- 15363 2, 23| nagy kövek azért vannak odahengerítve, hogy a vadak szét ne hordják 15364 2, 46| ejte meg, halála órájában odahítt magához. És akkor elmondá, 15365 1, 14| benyomásoknak.~ ~Míg a két nyargonc odajárt, azalatt a két csapat ott 15366 1, 4| Hová? A pokolba! Félsz odajönni velem?~ ~- Nem én.~ ~- Hát 15367 2, 21| érezte volna azt, mikor odajött hozzám, és azt mondta: " 15368 2, 29| mint a pokol; ha akarja, odajuthat, de csak elkárhozva.~ ~Akit 15369 1, 5| percre megállt a zajra, odakiált hozzá (föl sem tette, hogy 15370 1, 3| odisszeát -, de mivelhogy odakin van most levegői termometrumon 15371 2, 37| hallanak-e fegyvercsörgést odakívül?~ ~Jenő minden éjjel találkozott 15372 2, 36| én szorítottam meg őket! Odakocogtam egyenesen a városház ajtajához. 15373 2, 32| egy" azok közül, akiket odaküldtek? Nehéz volna rá megfelelni.~ ~ 15374 2, 49| magas, fehér hajú hölgy odalép hozzá, megfogja a kezét, 15375 2, 33| A kis borzas csendesen odalépkedett az ágyához, s előhúzott 15376 2, 30| Jól van, öreg, no - szólt odalépve hozzá. - Bátor ember vagy, 15377 1, 15| értem. De hogy valakinek odalopjanak valamit, ez nekem új szó.~ ~- 15378 2, 25| otthagyja az újfundlandit, s odamegy Jenőhöz.~ ~- Bélácskám, 15379 2, 31| Haudegennek a fejében, mint magam, odamenj, és fejbe üttesd magadat 15380 1, 13| ember elszánja magát, hogy odamenjen a veszély közé, mit az erősek 15381 2, 22| mondott, hogy:~ ~- Hát csak odamentem a német obesterhez, s megkértem 15382 1, 7| felhengeríté a művészi tolólapot, s odamutatott.~ ~- Tessék.~ ~Richárd leült 15383 2, 22| együtt a futó gulya, akkor odanyargalt a közepébe Boksa, s kettőt 15384 2, 31| s haragjában még jobban odaöleli testvérét.~ ~Amiért aztán 15385 2, 39| mozdulatlan maradt. Aranka odaomlott napa lábaihoz, s annak ölébe 15386 1, 15| röppentyű a toronyból, ismét odarajzolta a fekete égre a világító 15387 2, 19| megtakarított filléreiket odarakták a nemzet pénztárába. Gyűjtögetett 15388 2, 25| megérti azt a szót jól. Odarebben a bölcsőhöz, kiemeli a vánkoskájával 15389 1, 1| betölt, s férje halva van, odarogyott térdre az íróasztal mellé, 15390 1, 4| lék fölött ropogott. Az odarohanó halászok, kozákok egy főt 15391 2, 26| végigcsúszott a fal mellett odaroskadva a földre.~ ~Ott sírt egy 15392 1, 14| érkező kardos alak egyenesen odasiet Richárdhoz.~ ~- Légy üdvöz, 15393 1, 18| Richárd és nehány kísérője odasiettek e hang után, s ott találtak 15394 1, 10| mondd - szólt gyöngéden odasimulva fiához az özvegy -, látatlanba 15395 1, 13| futni nem tud, s ha valahol odaszorítják a falhoz, szörnyethal. Olyan 15396 1, 16| látványra leveszi sebéről odaszorított jobbját, s egy névtelen 15397 1, 6| én, ha ki lesz pucolva. Odatalálunk magunkba is. Tudjuk bizony, 15398 1, 4| jég alól; mind valamennyi odatapadt a jégmennyezethez.~ ~Most 15399 1, 13| volt testestül-lelkestül. Odatapadva hozzá, a hölgyiség egész 15400 1, 13| hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak 15401 2, 24| látszott rajta.~ ~Richárd odatérdelt mellé; kezébe fogta a kezét 15402 2, 36| sülve. ~ ~Kiszedte őket, s odateríté a fűre Ödön elé.~ ~Azután 15403 2, 27| mappát az ajtóra; inkább odaterítette megint az asztalra. Szalmás 15404 2, 25| ölébe veszi. Egyik karját odateszi a feje alá.~ ~És aztán lefosztja 15405 1, 4| szíjon; a meztelen handzsárt odatette maga elé a jégre; ez volt 15406 2, 20| mire való az a lénia, amit odatettek a papirosa mellé.~ ~Ödönnek 15407 2, 39| A Gracchusok anyjának is odatették megölt fiait az ölébe - 15408 1, 13| mint a kréta.~ ~Egyszerre odatódul hozzá az egész társaság, 15409 2, 23| küzdelem. A legjobb vitézek odatörnek az ellenfél zászlójához, 15410 2, 37| mikor minden ölelés közé odatolakodik egy hideg árny, mely azt 15411 1, 8| kerül pénzbe.~ ~Azzal erővel odatuszkolta Richárdot egy halom rámátlan 15412 1, 15| mindenki számára a teát, odaült szorosan Remigia mellé.~ ~- 15413 1, 11| neki malleus magam! Majd én odaütök...~ ~De nem mondhatta el, 15414 2, 21| süvöltve, süstörögve. Mausmann odaugrott hozzá, s dacára a sziporkáknak, 15415 1, 14| hadművelettől. Fritz és Mausmann odaugrottak a segélyére, s súgták neki, 15416 2, 48| kétségbeeséssel akarták odaűzni, hogy felvegye a zárdaszüzek 15417 1, 14| rohamot vezényelt, s Richárd odavágtatott, hol a nép dühe legjobban 15418 2, 22| hajcsár. - Bezzeg mi történt? Odavagyok én már. Végem van már nekem 15419 2, 27| Zebulon tovább a dolgot. - Odavan nekem.~ ~- De hát mi bajod, 15420 2, 31| mindnyájunk szeme fénye; odavesd magadat a szuronyok közé; 15421 1, 10| megaranyozott érdemrendek, sorban odavésve a nemesi címer alá. Ott 15422 1, 1| Egy negyedszázad munkája odavesz. Álmodozó rajongók tűzbe 15423 1, 18| mocsáros ingoványba ló és lovas odaveszne.~ ~Valamerre pedig csakugyan 15424 1, 18| völgyszorosba vezeti, valamennyien odavesznek.~ ~A hegyoldalakon óriási 15425 2, 30| bombák, sem tűzgolyók. Ki odaveti a hátát a régi hídfő épületének, 15426 1, 14| visszatartóztatni öntestével, odavetni magát a pálinkaittas csőcselék 15427 2, 27| mindenüt nímet! Hat ecer odavetödi magat derik becsületes zsido 15428 2, 35| leggyalázatosabb halálba? Odavetsz a győztes gúnykacajának?~ ~- 15429 1, 17| Antoinette asszony pedig odavezeté Jenő elé, s bemutatá neki 15430 1, 10| föld alatti félsötétben odavezette őket a legutoljára bevakolt 15431 1, 7| Nem keresett valaki, míg odavoltunk? - kérdé tőle.~ ~- De igen, 15432 2, 33| Nézd! - szól Rideghváry, odavonva maga mellé Zebulont. - Négy 15433 1, 3| folytatá Zebulon a szomorú odisszeát -, de mivelhogy odakin van 15434 1, 2| alakokat, akik a koporsó után ődöngnek, vezetve vagy magukra hagyatva - 15435 1, 8| az egész quodlibeten az ódonság illata lengedez.~ ~Ami pedig 15436 2, 32| asszonyom, ez utálatos egy odú: hanem azért maradjunk itten.~ ~- 15437 1, 14| élő teremtés, menekülve odúiba, ahonnan előkerült.~ ~S 15438 1, 14| fényével a sötétség hidráit odúikba visszaűzni, a népeket egymással 15439 2, 36| a vízi kutya nyivákolt odúja előtt, vadkacsák, lilék 15440 2, 21| ide - szólt Ödön Richárd öccséhez.~ ~- De az öreg "kófic" 15441 2, 30| és nagy, lelkes szemeit öccsére meresztve, viszonzá halk, 15442 1, 6| Egyszer megint összeakadt az öccsével.~ ~- Nem jössz egy csésze 15443 1, 14| a barikádokon.~ ~- Az én öcsémmel? Jenővel? A barikádokon?~ ~- 15444 2, 39| Baradlay Kazimirné és Baradlay Ödönné asszonyságok.~ ~Tehát mind 15445 2, 25| aggodalmaival.~ ~"Mi hír Ödönről?"~ ~"Mikor fog hozzánk visszajönni?"~ ~" 15446 1, 6| államkancellár referense "über öffentliche und private Unterhaltungen". 15447 2, 28| az olyan ember, kinek jó ökle van, ki jó lovas, és aki 15448 2, 26| lett volna összeszorított öklében, oly fenyegető mozdulattal 15449 2, 26| égbe!~ ~Elébb homlokával és ökleivel verte az asztalt; aztán 15450 2, 30| fektette, és állát egyik öklére támasztá.~ ~Néha-néha egyet 15451 1, 14| vasának, de dicsőség az ökölnek is, mely azt markolva tartá - 15452 2, 20| fejedhez kalamárist! Ha ökörtül akarsz jönni, eredj tülem! 15453 2, 22| szépen, hogy adja vissza az ökreimet. Jó ember a nímet! Visszaadta 15454 2, 36| senkit. Eladtam nekik az ökreinket, amiket úgyis elfogtak volna, 15455 2, 22| Keresték hát Boksa Gergőt és az ökreit, de nem találták késő estig.~ ~ 15456 2, 22| Boksa Gergő előkerülne ötven ökrödmagával - mondta Ödön, Richárdot 15457 2, 36| muszkához, hogy van nekem száz ökröm; eladom, vegye meg. A bolond 15458 1, 1| gyermekek már; nem hordozhatók ölben.~ ~Legidősebb fiam, Ödön, 15459 2, 43| hőseink vérében, mint az öldöklés démona. Hogy még a haditörvényszéknek 15460 2, 26| szüksége egy szívre, amelytől öldöklő mérget kérjen kölcsön, mikor 15461 1, 8| kitömött papagáj, mókus és öleb bámul egymás üvegszemeibe, 15462 2, 23| találkozása két förgeteg öléből. Keresztültörnek küzdő hadsoraikon. 15463 1, 14| nevess, most örülj, most öleld meg ellenségeidet, hallgass 15464 1, 14| emfatikus elragadtatással ölelé keblére a huszárkapitányt.~ ~- 15465 2, 37| búcsúvétel, mikor minden ölelés közé odatolakodik egy hideg 15466 1, 17| forró csókok, az őrjöngő ölelések, mik e szavakat megelőzték.~ ~ 15467 1, 17| ijedve Alfonsine jöttétől, ölelésétől és a mondott szavaktól.~ ~- 15468 1, 17| Megölelte őt, mintha ölelésével akarná eltakarni, hogy meg 15469 2, 31| válságos pillanatban meg is ölelhetnék egymást a testvérek?~ ~Ödön 15470 2, 49| valaki megtudja, hogy kivel ölelkezem itt, végem van. Ha neked 15471 1, 15| gyermeket, s míg azok egy fájó ölelkezésben szerelmük szentségére felesküdtek, 15472 1, 14| el!" - nevetni, örülni, ölelkezni, elcsendesülni.~ ~- No, 15473 1, 15| levernek, éppen úgy fogják ölelni az ellenségeinket, mint 15474 2, 36| megörült neki, még meg is ölelt; a hetven percentet meg 15475 2, 27| odaata kis zsido gyereket ölembe, hogy szoptasam keblemen; 15476 1, 14| füsttől fekete, kezében öles vasrúd, mit úgy forgat feje 15477 2, 30| tehát legalább tizenöt ölet kellene még tovább fúrnunk 15478 2, 26| mint arról, hogy hogyan ölhessem meg. Akarom, hogy olyan 15479 1, 15| itten, amit akarnak; meg is ölhetnék, el is temethetnék itten; 15480 2, 37| napszámos, cseléd. Vagy hát ölj meg engem elébb, és légy 15481 2, 27| mondta rá: "Bolondság! Minek öljük egymást? Úgyis kevesen vagyunk."~ ~ 15482 2, 49| bosszúállásra kész legyen őellene és Palvicz Ottó gyermeke 15483 1, 15| Megfenyítenek, de meg nem ölnek. És azután jó helyen leszek 15484 2, 36| virágai tanúskodnak róla, hogy ölnél mélyebb a vízfenék. A liliom 15485 2, 30| késsel, hurokkal, ököllel ölném, szúrnám, fojtogatnám, víz 15486 2, 26| őrülten hebegve: ~ ~- Kit ölök meg? Megölök valakit!~ ~ 15487 2, 42| tudta volna Alfonsine, kit ölt meg. Azt, kit csókjaival 15488 2, 30| tizennyolc éves leányt, ölte meg.~ ~A huszárszakasz visszavonult 15489 1, 4| Leonin Ödön karja alá ölté kezét, és vezette tovább, 15490 2, 24| Abba kell elvesznem. Nem te öltél meg, azon ne törd a fejedet; 15491 1, 4| vele, és aztán karja alá ölti kezét.~ ~Az előkelő úr ismerte 15492 2, 30| melyről az ellenfél nyelvét öltögeti rájuk.~ ~Az ostrom harmadik 15493 2, 20| kisasszonyok imitt-amott lehányt öltönydarabjait iparkodnak ágytakaró alá, 15494 1, 4| látni s a diplomaták hímzett öltönyeit; rendjeleket a világ minden 15495 2, 40| az anyának gyermeke véres öltönyével őrjöngve végigrohanni termein, 15496 1, 7| Holnap új ruhát kap. Egy öltönyömet elrontotta a szabó; az neki 15497 1, 13| annál félelmesebb alakot öltöttek Alfonsine miatt.~ ~Este 15498 1, 15| fiatal leányok számára való öltözéket. Volt ott több is.~ ~- Hanem 15499 1, 15| kezeit. Mily ázott volt öltözete! Mily hidegek arca, kezei! 15500 1, 4| független bojárok pompás nemzeti öltözeteit. S ha itt-ott elvegyül közöttük 15501 1, 12| boglár, csat és mentelánc öltözetén sötétkék oxidált ezüstből; 15502 2, 29| Egyetlenegy huszár.~ ~Öltözetéről ítélve főtiszt lehet. Jó 15503 2, 33| ami le volt vetve, s más öltözetet kért; ami irata, málhája 15504 1, 15| rebegé, annak ismeretes öltözetét szemlélve:~ ~- Szent atyám, 15505 1, 6| magával, azt még egészen öltözetlenül találta. A pamlagon feküdt, 15506 2, 31| közöttük őgyelgő polgári öltözetre. Azt tartották, hogy aki 15507 2, 27| Az asszonyság nem szeret öltözködni, mert azt a termete meg 15508 2, 20| gondolták.~ ~Zebulon fogvacogva öltözködött, és kezdte már bánni nagyon, 15509 1, 15| Neked is pórruhába kell öltöznöd, hogy velünk jöhess.~ ~Baradlayné 15510 2, 20| baromfiudvar után. Chariclea az öltözőterembe! Meg volt hódítva.~ ~- No 15511 2, 27| meghuznak harangot, is fehírbe öltöztetett kisasszonyok szórják elejbem 15512 2, 20| süt-főz, a másik a harmadikat öltözteti, a negyedik az ötödiknek 15513 2, 33| vetések zöld bársonyába van öltöztetve, s melynek ősvadon szépségét 15514 1, 4| emberek unszolták, hogy öltözzék át elébb a kozák őrtűz mellett 15515 2, 44| érted? Kedvesed meg van ölve. Megölve, mint az enyim. 15516 1, 17| eltemetne bennünket a ránk ömlő láva. Bátyáid majd elesnek 15517 2, 24| pályán; apám is meghalt, önálló lettem. És istenemre, nőül 15518 2, 36| fűzte, míg egyszer felriadt önálmaitól. Hát már ennyire vagyunk?~ ~ 15519 2, 35| tartozott azok közé, akik önámítással ússzák meg a délibábot.~ ~ 15520 2, 46| vagyok! - mondá az ifjú, önbecsének egész férfiérzetével.~ ~ 15521 2, 35| örökké sérthetlen maradt: az önbecsülés pontján. Most már azt is 15522 1, 6| grófhatnám emberek.~ ~Jenő önbizalmasan mosolygott.~ ~- Én azt nem 15523 1, 7| Inkább valami szokatlan önbizalmat, ami eddig nem volt sajátja.~ ~- 15524 1, 14| ezeket a nőket?~ ~Fritz önelégült mosollyal viszonzá:~ ~- 15525 2, 38| hidegvért, de életuntságot, önelhagyást.~ ~A hadbíró próbára tette. 15526 1, 12| okoskodást, ellenszenvet, önérdeket; ragadja magával egyetlen 15527 2, 27| vagyunk sehol.~ ~Ádám úr nagy önérzettel csapott a térképre. Nagyszerű 15528 1, 14| Nemzetőrség - felelt önérzetteljesen a csapat élén járuló domborodott 15529 1, 8| pedig ráma nélkül küldte az önét; az aranyos keretbe mindjárt 15530 2, 37| Tehát menj! Menj, ahová önfejed visz! Hagyj itt engemet 15531 2, 49| tartotta:~ ~- Ez az, amit az önfejűségeddel szereztél magadnak!~ ~Valami 15532 2, 46| eléje, és a túlvilágról jött önfeledés mámorával borul keblére, 15533 2, 24| összeköttetést, ami egy nő önfeledését orvosolta volna. Mindegy. 15534 2, 26| beszélgetni; máskor némán, most önfeledtében hangosan.~ ~Aközben a lámpa 15535 1, 15| Richárdot? - rebegé önfeledten.~ ~- Igen, igen - szólt 15536 2, 46| Nem látom át, miért ez önfeledtség, ez elragadtatás egy idegen 15537 1, 17| ragyog; a leány szerelme és önfeledtsége; bizalma és megrémülése, 15538 2, 44| közönyös beszélgetéssel, öngondolataival kéjeleghetett.~ ~A bécsi 15539 1, 9| közülünk, aki elébb meghal! Öngyilkosságra űz-e ön engem?~ ~Baradlayné 15540 1, 4| visszafordult, s először jött önkéntelen mosoly az arcára.~ ~- Ah, 15541 1, 5| bátyjával kezet szorított, annak önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van 15542 2, 21| ilyen órában.~ ~Azokkal az önkéntesekkel együtt, kiket Ödön megállásra 15543 2, 49| mert a fiú azalatt beállt önkéntesnek. Úgy híttak egy hirtelenében 15544 2, 31| legbátrabbjait, kik akarnak önkéntesül csatlakozni az első rohanókhoz.~ ~ 15545 2, 25| dörgés moraja volna az, mely önmagának visszhangot ad.~ ~Nem látszik 15546 2, 46| csodatüneményt.~ ~Hogy rágalmazza önmagát! Hogy keríti magát körül 15547 2, 26| sietett fölemelni, fölkelt önmagátul.~ ~Szemei véresek voltak 15548 1, 15| lehet ez igaz! - kiálta fel önmagával küzdve. - Ámítanak, hazudnak 15549 2, 46| Plankenhorstné nem jött ki önmérsékletéből.~ ~- Edit kisasszony! Semmi 15550 2, 32| Én egy gyermeket keresek önnél, akiért szintén régen nem 15551 2, 46| fel.~ ~- Én nem kérezkedem önökhöz. Tudok nőmnek nevet adni 15552 1, 9| Mégsem kerülte el figyelmét önrémülete mellett, mennyire meg van 15553 1, 14| minden csepp vére fellázadt önszíve ellen.~ ~Edit volt az.~ ~ 15554 1, 3| bibliai mondás balzsamát önté ki a keseredett szívre. 15555 2, 19| kitalálta, hogyan kell ágyút önteni, fúrni, és ellátni népét 15556 1, 14| hadát visszatartóztatni öntestével, odavetni magát a pálinkaittas 15557 1, 18| naprul napra egy edénybe öntögetik, s azt folytonosan kavargatják, 15558 1, 4| átmérőjű, egyetlen darabban öntött üvegmedence, melynek zöld 15559 2, 20| Zebulon keblébe nagy meleget öntöttek volna. Kereste az ürügyet, 15560 2, 27| kertek; gazdag föld, még öntözni sem kell. Bort ád a szőlőhegy, 15561 1, 6| egyforma.~ ~Richárd teljes öntudatával bírt annak a szomorú szerencsének, 15562 1, 14| az utcán, sárt, homokot öntve közé, s aközben ordítottak 15563 1, 9| feleútról kelt. Nekem volt önuralmam e levelet nem bontani fel, 15564 1, 17| még nyomasztóbbá tette ez önvádat. Nem tudott honn maradni. 15565 2, 36| az avaron, mint szél az ördögbordát. Tallérossy, az imsik és 15566 2, 46| magával, a pokol és minden ördögei nevében!~ ~Azokra pedig 15567 1, 5| befűtöttünk.~ ~- De hát mi az ördögért fűtöttünk be vele?~ ~- Az 15568 2, 26| pokolnál több vagyok én, tele ördögökkel és elkárhozottakkal.~ ~A 15569 2, 36| akar.~ ~Ödön utánabámult az ördögszekérnek, melyet egy szélroham végiggörgetett 15570 2, 21| készek. Nem félnek még az ördögtül sem, még a kongrév-rakétától 15571 2, 26| elkárhozva föltámasztottak, én ördögük fogok nekik lenni. Megölöm 15572 2, 36| bajuszos bugái, mint egy ördögvetés, hullámzanak a szélben. 15573 1, 8| vele tovább.~ ~- Ez ugyan ördöngős egy üzlet, Salamon úr!~ ~ 15574 2, 22| hátamba, de úgy lűtt az öregágyúval, hogy ha hátranézek, ellüvi 15575 1, 11| menjünk menyasszonyt látni. Az öregapám sem hallott ilyent. Világosnál 15576 2, 48| skrupulózusok. Először, mert öregek, másodszor, mert bárók.~ ~ 15577 1, 11| az ifjakat bátrakká, az öregeket melegekké teszi: képződik 15578 2, 48| Az öregúr sokáig élt. Az öregemberek rendesen sokáig élnek, kivált 15579 1, 5| perduellissé lettem volna?~ ~Az öregembernek reszkettek az ajkai, annyira 15580 2, 29| világért sem veszekedett a bohó öreggel a megjáratásért. Minden 15581 1, 10| időske! S mért adják olyan öreghez szegénykét?~ ~- Azért, hogy 15582 1, 4| ideértve a még aranyabb öregurakat is - száz rubel belépti 15583 1, 5| főpincérnek, meghagyva, hogy az öregurat lássák el tisztességesen; 15584 2, 25| gondolá: "Nem, e mosolyt sem örökítem meg a vásznon."~ ~Hanem 15585 1, 1| fogyasztottam el életerőmet. Ebben örökítettem meg nevemet. E néven a jelenkor 15586 2, 30| most egy megnyert hét egy örökkévalóság; egy egész világ, amiben 15587 1, 1| mely nem egyéb, mint a múlt örökkévalósága. Ebben neveltem mind a három 15588 2, 25| egy boldogabb kornak az örökösei. Mi mind megáldozzuk magunkat 15589 1, 10| megtanultam némán, az apai, anyai örökség nálam. Én nem panaszkodom. 15590 1, 5| pazarlást, végére járok az egész örökségemnek; ha jobban nem gazdálkodom, 15591 2, 37| maradj. Ne hagyj iszonyú örökséget két gyermekedre! A vérkeresztelőbe 15592 1, 15| hátrahulló csuklyája alól Edit örökvidám arca tűnik elő.~ ~- Hozta 15593 2, 47| jöhetett el násznagynak és neje örömanyának.~ ~Richárd annak is örült 15594 1, 13| végig a néptengeren, az örömdiadal helyett gyászinduló, mély 15595 1, 13| mondja neki azt, hogy e nap öröméért valakinek meg kell fizetni?~ ~ 15596 1, 15| magát. Ne legyen nekem addig örömem! Ki tudja, hátha abban a 15597 1, 6| is hozzátette, hogy nagy örömére szolgál a kapitány urat 15598 2, 48| amelyik dolgozik. Sokkal örömestebb, mint amelyik a legyezőt 15599 1, 14| pokolbul megváltott üdvözülő örömével repesett tekintete a délceg 15600 1, 14| börtönök szökevényeiből, utcai örömleányokból és a pálinkabódék áldozataiból. 15601 1, 13| zokogva rebegé:~ ~- Ó, milyen örömnap ez, barátom!~ ~És újra csókolá 15602 1, 13| új beszéd, új kitörése az örömnek. A nép öleli a katonát, 15603 2, 29| volna akkor észre, hogy ez örömragyogás felett egy szemfödelet sző 15604 2, 46| fel. Itt van ok rendkívüli örömre, az öröm szokatlan kitöréseire.~ ~ 15605 1, 12| megyei karok és rendek kitörő örömriadala közepett. Most aztán levette 15606 2, 29| felszabadult város első örömriadalától megittasodhatni, hanem egy 15607 2, 33| akart belőle lakni.~ ~Az örömriadalnak, mely Budapest falai közül 15608 2, 30| megtettem: azért, mert a ti örömrivalgástok odaát engemet felháborít; 15609 1, 17| megmentenek. Én sötét, zord, örömtelen életet készítenék számodra; 15610 1, 4| egymásra visszacsahintva nagy örömteljesen; a vén ordas féloldalt fordított 15611 2, 29| lett mosolygó angyalfőkkel, örömükben könnyhullató, fájdalmukban 15612 1, 13| gyászpompa váltja fel az utcák örömzaját. A tegnapelőtti harc áldozatait 15613 2, 47| megajándékozta az élettel. Ugyan örülhet, hogy csak a vagyonát vette 15614 1, 14| neki: "Most nevess, most örülj, most öleld meg ellenségeidet, 15615 1, 7| Azért jó lesz neki. Hadd örüljön neki. Beszéljen neki olyanformát, 15616 2, 37| És mármost addig az ideig örüljünk egymásnak!~ ~Mikor minden 15617 1, 17| igazmondó öntudat. - Annak örülsz, hogy te menekültél meg 15618 2, 36| ám hozzá a pénzért, hanem örültem, mikor a lovamra felkaphattam 15619 1, 17| találkozott vele. Titokban örvend, hogy e harc el lett engedve 15620 1, 13| mozog, s annak boldog lakói örvendenek a nap közelének.~ ~Melegség 15621 1, 13| Erősebb a harckiáltásnál, örvendetesebb a diadal hozsannájánál. 15622 2, 20| kötve a hátára.~ ~Ó, mint örvendett Zebulon a kedves vendég 15623 2, 30| mivel Azáziel visszarúgja az örvényből kikapaszkodókat; az a káröröm, 15624 2, 26| És jól mondta; a pokol örvénye nem lehet sötétebb, mint 15625 1, 13| Jenő maga is elkábult ez örvénylő árban. Nincs annak az érzésnek 15626 2, 25| kezébe véve, elkezdte a betűk összeállítását próbálgatni egy szelet papíron.~ ~- 15627 1, 8| etruszk fahéjkürtök. Másik összeállításban ógörög fegyverzetek, thébai 15628 2, 30| Ott, ahol matematikai összeállításokról van szó, mint egy várostromnál, 15629 2, 28| kísérője annyi csodadolgot összebeszélt neki Boksa Gergő harci erényeiről: 15630 2, 36| szigetek fái óriási koronáikkal összeborulnak; a folyam ága alattuk suhan 15631 1, 18| Megkísértjük.~ ~A huszárság összecihelődött már. Sorrendbe álltak kivont 15632 1, 9| kosarat kotlóstul együtt, s összecsapá a két első extremitását:~ ~- 15633 2, 30| föld boltozatja, kiknek összecsapó ezer kezében ezerszeresen 15634 2, 43| már úgy érzem, mintha az összecsapódó földteke és üstökös közé 15635 1, 15| továbbmondani.~ ~Az apátnő összecsapta a kezeit e rettenetes felfedezésen. 15636 2, 23| arkangyali erővé magasztosulva.~ ~Összecsaptak. ~ ~Egyik sem gondolt arra, 15637 2, 27| mazsolaszőlővel, aztán összecsavargatják, spanyol inkvizítori rafinériával 15638 2, 38| németre fordítva számtalanszor összecseréltetik. Sok ember van, aki ma sem 15639 2, 33| szavait - "Éljen a cár"~ ~S az összecsördülő pohárcsengés után rákezdi 15640 1, 11| vágásokkal, minek végén összecsörrenik minden pohár. - Jaj a megneheztelőnek!~ ~ 15641 1, 3| arcára hinthesse egy baráti összecsókolódásban.~ ~És akkor Zebulonnak eszébe 15642 1, 14| szórta a szikrát, mikor összecsókolódott; de az Al-Bochacen kiállta 15643 2, 35| jutni, elégette, hirtelen összecsomagolt egy kis málhát, ami legszükségesebb 15644 2, 49| egyenesen haza, bőröndjét összecsomagolta, s onnan a budai vasútra; 15645 2, 25| felnyitja ujjait, s ismét összecsukja; két sötétkék szem jelenik 15646 2, 31| a roppant tömör oszlop összedöntésére volt szánva.~ ~A tűzakna 15647 2, 31| amikbe harcjátékok alkalmával összeeresztették a rostélyok fenevadait, 15648 2, 47| templomba ereszteni s a papnak összeesketni egy olyan párt, melynek 15649 2, 36| főzi a minden élő halálára összeesküdött terveit.~ ~Körül pedig a 15650 2, 43| kigúnyoltak, kik elpusztításunkra összeesküdtek. Kiirtani azt a javíthatlan 15651 1, 15| másnak is jelszava? Hisz itt összeesküvés van! De közé fogok vágni. 15652 2, 49| tárgyat az árulkodásra, koholt összeesküvéseket jelentettél fel, míg végre 15653 1, 1| szemei elmeredve és mellén összefogott két keze közül a jobb feje 15654 2, 26| vissza karszékébe, s kezeit összefogta keblén, mint aki némán hálát 15655 1, 4| ahogy elmerülni látta; összefont karokkal, fejjel fölfelé 15656 2, 31| ellenfélre, egy perc alatt összegomolyodott véle, s onnan lesodorták 15657 1, 4| Leonintól félölnyi távolban egy összegubancolt tömeg hentereg a jégen; 15658 2, 38| szétrobbant felkelő sereget összegyűjteni.~ ~- Úgy volt.~ ~- E hatáskörében 15659 1, 18| menekülőket. Annak egy tisztásán összegyűjti Richárd követőit.~ ~- Most 15660 2, 23| felbuzdítják a gyönge szívűeket; összegyűjtik a tartalékokat, s összes 15661 1, 12| elhelyezve a megyének mindenünnen összegyűjtött hajdúi, pandúrjai, pusztázó 15662 2, 23| viadalnak, miket a harc után összegyűjtöttek. Sisakok, a tarajon keresztül 15663 2, 38| kihallgattassék. Azalatt összegyűjtötték ellene az adatokat.~ ~Szorgalmas, 15664 2, 22| Richárd -, a sült szagára majd összegyűlnek.~ ~Hanem éppen ez volt a 15665 2, 19| szerteszéjjel. Igyekezett ismét összegyűlni, s folytatni a harcot.~ ~ 15666 1, 14| a refektóriumban voltak összegyűlve.~ ~A refektórium ablakai 15667 2, 39| keblébe nyúlt, s egy kis, összehajtott csomagot vett elő.~ ~- Ez.~ ~ 15668 1, 5| mondtam?~ ~Az ifjú tiszt összehajtotta az imádságos írást, és visszaadta 15669 2, 27| vagyok diszno.~ ~Ádám úr összeharapdálta pipája szopókáját kínjában; 15670 1, 15| sújtá a megalázó vessző, összeharapta fogait, s csak magában mondá 15671 2, 27| példát hozzak fel rá; tessék összehasonlítani egy minisztert, aki hallgat, 15672 2, 35| azalatt átvizsgálta útlevelét, összehasonlította a személyleírást, s azt 15673 2, 20| kisasszonyt mentül elébb vele összeházasitsanak, hogy régit elfelejtsen. 15674 2, 32| biztosok, a kapitányság összehívatja a dajkaságokat, s amelyik 15675 2, 32| napon a Lileu Ping szigetre összehordatnak, ott megáldatnak, beszenteltetnek, 15676 1, 12| hogy tizenöt vármegyéből összehordatta a legunalmasabb, a legnevetségesebb 15677 2, 19| ezüstsarkantyúja volt, összehordta egy rakásra. Fiatal lyánykák 15678 2, 30| ember lakja, kik egymáshoz összejárnak.~ ~- Ez egy titkos telegráf. 15679 2, 20| hol nem? ő tudja - megint összejön a nagyméltóságú úrral. Annyi 15680 1, 10| tudod, sem én, mi lesz ez összejövetel célja.~ ~- Te bizonyosan 15681 1, 10| jönni. Atyád rendelte ez összejövetelt. S te nem tudod, sem én, 15682 2, 38| divat, hogy ha két bajtárs összekapott, a vitát úgy egyenlítették 15683 2, 23| lovasságára, s az első rohamnál összekeveredni vele úgy, hogy az ellen 15684 1, 17| egy bomlott kéz egymással összekevert: a szerelem gyönyörének 15685 2, 36| döntött nádkévék gyékénnyel összekötözve.~ ~- Itt megpihenjünk, uram - 15686 1, 17| Baradlay családdal való összeköttetés. Ez ellen senkinek semmi 15687 2, 22| bírná előállítani.~ ~Mi összeköttetése van a kalapzsírfüstnek a 15688 1, 8| Hja! A Salamonnak nagy összeköttetései vannak. Egész Bécsben, a 15689 2, 37| bennünket, s visszatérj régi összeköttetéseidet megújítani, előbbi befolyásodat 15690 2, 26| Plankenhorsték mindenféle kiterjedő összeköttetéseiknél fogva, hogy tegnap dél óta 15691 2, 30| pesti Lipótvárosnak, mik összeköttetési vonalul szolgálhatnak, oly 15692 1, 1| befolyásokkal, mik családi összeköttetésre vezethetnek - a költői ábrándok 15693 1, 1| áttétessék Erdélybe. Ott sok összeköttetésünk van. Ödön kinn maradjon 15694 2, 29| épületéig terjed. Ez udvarral összekötve, ott, hol a koronázási halom 15695 1, 9| reszketett a láztól. Ajkait összekulcsolta a fájdalom.~ ~Az úrnő karjába 15696 1, 7| azokat egész arcáig, s így összekulcsoltan homlokához szorítá azokat, 15697 1, 8| Még azután minden fiókját összekutatta Richárd, kihányt belőlük 15698 2, 30| Azután sietett mindenki az összelőtt ház alól.~ ~Hanem Ödön elébb 15699 1, 4| keresztülhemperegtek, s olyankor összemarakodtak bomlottul, mintha egyik 15700 2, 19| mérkőzzünk össze!"~ ~S mikor az összemérkőzés után recsegve-ropogva minden 15701 2, 33| disznótököt, tehénrépát összemetélve, veres liszttel összekeverve 15702 2, 36| legelöl találkozik vele, azt összemorzsolja. Minek az a sietség?~ ~- 15703 1, 14| kereszttüze közé, hogy ott összemorzsoltassa magát!~ ~Ehhez ugyan egy 15704 1, 7| szebb.~ ~Ezen mind a ketten összenevettek.~ ~- Tehát tudja már magáról, 15705 1, 9| Leonin~ ~A két csillagpár összenézett. S szemsugaraikban már nem 15706 1, 1| mennydörgést képeztek az összeölelkező elvbarátok könnyzáporához.~ ~" 15707 1, 14| népeket egymással testvérileg összeölelkeztetni.~ ~Richárd végigvárta a 15708 1, 12| megfordít, meghódít mindenkit, összeolvaszt, egybeforraszt ellenséget, 15709 2, 37| így tovább. A Baradlay-ház összeomlik, s rászakad családunk fejére. 15710 2, 36| volt alkatrésze. Az óriás összeomlott, hamuvá lett, s most annak 15711 1, 15| Bábi, a gardróbot jó lesz összepakolni és máshová elszállítani, 15712 1, 15| meg akarják ölni!~ ~A nő összerándult, de elfojtá ajkán a sikoltást. 15713 1, 17| valahányszor a szép leány összerezzen, erősebben szorítja őt magához.~ ~ 15714 2, 28| reverendába nem támaszkodik, összeroskad.~ ~- Hát téged mi az ördög 15715 1, 1| nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem 15716 2, 33| kimondták. De azok mind összeroskadtak alatta.~ ~Gyűlölettel csapta 15717 2, 30| mely nehéz gerendákbul volt összeróva. Ott a puskagolyók fütyülése 15718 2, 48| összes havi jövedelmünk? Összesen száz forint. Ennyit kaphatok 15719 2, 19| végre, midőn ereje teljes összességét egybegyűjtve megáll a küzdhomokon 15720 2, 23| a holtak és sebesültek összeszedése a magyarnak maradt. Palvicz 15721 1, 5| válaszolt fanyarul, s igyekezett összeszedni az asztalmaradékot.~ ~Azonban 15722 1, 4| Most egyszerre végső erejét összeszedve lökte fel magát Leonin; 15723 1, 6| más kombináció szerinti összeszögellésekre alakultak, amit más ember 15724 1, 14| látni. Többen vagyunk, kik összeszólalkoztunk, hogy kijöjjünk a külvárosokba 15725 1, 1| az én időm rövid.~ ~A nő összeszorította ökleit és ajkait.~ ~- Semmi 15726 1, 4| szemei lecsukva és ajkai összeszorítva.~ ~- Tízezer rubelt annak, 15727 1, 4| farkas ott nyúlt el a jégen, összeszúrva, vágva, s tajtékzó fogait 15728 1, 7| rá. Szörnyű óvatos. Ahol összetalálkozik Edittel, más ráncba szedi 15729 1, 5| Mégis odasietett hozzá, és összetapogatá karját, mellét, hogy nem 15730 2, 22| hídon kell keresztülmenni, összetartják a fejeiket, szélrül egy 15731 2, 28| aki nem sajnálja a ruháját összetépetni a heccben.~ ~Azért is, a 15732 2, 43| csakugyan talált valamit, amit összetépjen. (Azon napokban híre futamodott, 15733 1, 13| cenzúrahivatalban mindent összetéptek. Magam is csak blúzomnak 15734 1, 4| végig a síkon, lerombolva, összetépve, zúzva mindent, mit útjában 15735 1, 7| íróasztal túlsó oldalán, összetett kezeit ölébe leeresztve.~ ~ 15736 2, 47| egymásnak dobták, vagy kezeiket összetették, azzal megvan minden.~ ~ 15737 1, 2| kifejezést adtak arcának.~ ~Ott összetevé kezeit, és elkezdé az imát:~ ~" 15738 1, 15| el előttem? Azért, hogy összetörjék lelkemet. Ó, mit tudom én, 15739 1, 11| vitéz had az ispánlaknál összetörvén minden evő- és ivóedényt, 15740 2, 43| perekkel. Tizenkét órakor összeüljön minden haditörvényszék. 15741 2, 20| meghallgatja panaszaikat, elintézi összeütközéseiket; és mindezt teszi finomul, 15742 1, 14| Richárdhoz - , ne adj jelt az összeütközésre! Kerüljük a vérontást. Én 15743 1, 14| igyekezett a balvégzetű összeütközést elhárítani.~ ~Ráadta a fejét, 15744 1, 14| kímélni kell, óvakodni minden összeütközéstől.~ ~A harmadik rendeletben 15745 2, 30| nyargalt kifelé. A kapuban összeütközött Richárddal, ki hadifőnökéhez 15746 1, 18| hogy az elmaradozottakat összevárják. Richárd ezt az időt arra 15747 1, 14| el-elmaradozó pörgése. Mindez összevegyülve a kedves utcai fiatalság 15748 2, 36| osztrákok fognak egymás közt összeverekedni; ezt az orosz tisztek maguk 15749 2, 33| Azt is próbálta már, hogy összevész vele, s akkor brusquirozza 15750 1, 5| adomát, ugye, hogy két tiszt összeveszett azon, hogy az egyik azt 15751 1, 15| két fiatal leány szemei összevillámlottak e szónál. Egyiknél a harag, 15752 2, 37| amint fehér hálóköntösét összevonva keblén, tornácról tornácra 15753 1, 4| nyílásai között. A nyílás összezáródott utána.~ ~Benn a zene elhallgatott, 15754 1, 1| Gyuri történeteivel lett összezavarva.~ ~Hiszen csak szokott baja 15755 2, 31| táborban tanyázott.~ ~A minapi összezördülés óta nem találkoztak. Valami 15756 2, 38| testvérével, Richárddal összezördült, s emiatt párbajt vívtak 15757 2, 30| míg az egyik végképpen összezúzik, megolvad, semmivé lesz.~ ~ 15758 1, 15| én, miért akarnak engemet összezúzni, megbolondítani!~ ~A leány 15759 2, 20| az utazásra. A hadsereget összpontosítják, s nekünk gondoskodnunk 15760 1, 18| éppen amiatt több is van összpontosítva a szokottnál.~ ~Kérdezősködni 15761 1, 18| kergetve; lába alatt a meredek ösvény, az áradt hegyfolyam, feje 15762 2, 27| keresztül, elátkozott hegyi ösvényeken. Ő nem eshetik útjába semmi 15763 2, 28| arról ráakadt a hozzá vezető ösvényre, s aztán dicsérte magát, 15764 2, 31| versenyzésre a vetélkedési ösztön. Amikor aztán az előrehaladt 15765 1, 15| derengett e pillanatban, ami ösztönszerű tiszteletre kényszeríté 15766 1, 4| kiszámítás be nem ért, azt nekik ösztönük mondta, hogy ha egyenesen 15767 1, 11| együtt vattok, Karika? Csak öten? Nekem ugy tecik, mikor 15768 2, 35| nevével, ahogy éppen Zebulon ötlete volt; azt tárcájába tette, 15769 1, 14| Tőlük jönnek a legjobb ötletek. Ők ismertetnek meg bennünket 15770 1, 11| leleményes mondatokban, ragyogó ötletekben felülmúlni; kedélyes ellenségeskedés 15771 1, 11| Rideghváryhoz.~ ~De már ezért az ötletért csakugyan hátat fordított 15772 1, 14| tudatja vele, hogy az elébbeni ötnek kibocsátói mind leköszöntek, 15773 2, Veg| Húsz év. - Egy század ötöde: egy ifjúkor.~ ~Új sarjadék 15774 2, 20| öltözteti, a negyedik az ötödiknek a haját sütögeti görbe vassal.~ ~- 15775 1, 11| igazán új hintón, igazi ötös új fogattal. (Telik neki! " 15776 2, 43| vonat korán indul.~ ~Az ötórai harangszót ott hallotta.~ ~ 15777 2, 30| Romboltak és gyújtottak. Ötszázhúsz bomba és tűzgolyó verte 15778 2, 23| három röppentyűüteget és ötvenhat század lovast.~ ~A halmokat, 15779 2, 22| csúfot, hogy deresre húztak, ötvenig vertek, mint egy kutyát, 15780 2, 31| egy pillanatban megdördül ötvenkilenc ágyú, s a dörgést folytatja 15781 1, 18| közeledni maguk felé. Valami ötvenlépésnyi távolban megállt az előttük, 15782 2, 30| alatt.~ ~- S mit nyerünk ötvenmillió és ötezer ember áldozatával?~ ~- 15783 2, 30| egész hadjáratot. Égjen el ötvenmilliónyi vagyonunk, hulljon el ötezer 15784 2, 20| menjen a táborral Boksa; de ötvennél több tulkot ne hajtson magával, 15785 2, 31| ezredes felé.~ ~Az kihúzta öve mellől pisztolyát, odatartá 15786 1, 4| kihúzott két pisztolyt az övéből.~ ~Nem volt szabad hasztalanul 15787 1, 15| van még más arc, mely az övéhez oly nagyon hasonlít! Hiszen 15788 1, 12| valamit akartak kezdeni, az övéiket a verekedéstől visszatartsák. 15789 2, 26| tégedet megajándékozni az övével. Egész terv van erről a 15790 2, 25| A szigetet körös-körül övezi az ős pagony; az égerfák, 15791 1, 12| ezüstből; széles díszkardja övkötőstül együtt jobb kezében; sietett, 15792 1, 4| jekatyerinogradi rabvásárló övszalagját kettévágta.~ ~- Lássunk 15793 2, 33| zacskóban a mellén, sált kötött övül a derekára; a csizmájába 15794 1, 14| de fel volt paprikázva őexcellenciája. Hogy lehordta a kapitányt 15795 2, 20| parancsolás! Csak jön másik levél őexcellenciájátul, barátomtul Rideghvárytul; 15796 1, 13| háromszínű szalagos koszorúk özöne omlik alá az érkezőkre. 15797 1, 3| csak osztozni kell a gazdag özveggyel.~ ~Zebulon pedig azt rebegé 15798 1, 10| megvénülünk mind a ketten. Özvegyasszony és remete fia!~ ~Baradlayné 15799 2, 19| Fiatal lyánykák függőiket, özvegyasszonyok megtakarított filléreiket 15800 2, 37| maradok, és leszek gyászoló özvegyed. Viselem gyászruhámat, csak 15801 1, 2| hiszem, hogy e gyászéven túl özvegyen maradjon.~ ~A méltóságos 15802 2, 33| olimpi játékokban; tán gazdag özvegyet akart elvenni, s az elutasította 15803 1, 2| adminisztrátor kezét nyújtá a gyászos özvegynek, s megindult a menet a templomból 15804 1, 8| fahéjkürtök. Másik összeállításban ógörög fegyverzetek, thébai pajzsok, 15805 1, 17| komornyik a harcolók között őgyelgett, annak az üresen maradt 15806 2, 31| szívesen néztek a közöttük őgyelgő polgári öltözetre. Azt tartották, 15807 1, 9| városban tartandják, nem óhajtasz közelében lenni? Számíthatsz 15808 1, 11| tisztelt kiadó násznagyot, óhajtja-e ezáltal a kívánt frigyet 15809 1, 17| félreértést is. Mi szeretjük önt. Óhajtjuk az ajánlott összeköttetést. 15810 1, 9| legalább a tiedet enyhíteni óhajtom. Szólj előttem nyíltan: 15811 1, 14| le szállásán.~ ~Úgy nem óhajtott részt venni ebben az egész 15812 1, 1| van még élni. Nagyságodat óhajtotta. Mindenkit eltávolított 15813 1, 18| sok volt. Ők csak falut óhajtottak.~ ~A mezőváros ónémet szokás 15814 2, 30| szétmorzsolják a sziklát, s tüzet okádnak egymásra, míg az egyik végképpen 15815 1, 4| elkezdett tele torokbul vért okádni a jégre.~ ~A másodiknak 15816 2, 30| éjfélig ezernyi ezer tűzgolyót okádtak az ágyúk a védtelen városra. 15817 2, 21| süstörgéssel, sziporkát okádva hosszú kanyarulatokban, 15818 1, 10| visszhangot: "Soha!"~ ~- Okát jól ismered. Ha szenvedni 15819 2, 22| azt nem mondja meg sem Oken, sem Cuvier, hanem azt minden 15820 2, 28| nevét, az volt ama históriai okirat, melyben magyar előkelő 15821 1, 12| jegyzőkönyvek, szétszórt okiratok vérrel befecskendve; tisztes 15822 1, 17| nálam készen kineveztetési okleveled.~ ~Azzal kihúzta a szekrény 15823 1, 17| kirántotta fiókjából kinevezési oklevelét, s darabokra szaggatva szórta 15824 2, 38| Eugen? E tévedést hivatalos okmányok bizonyítják. Mégpedig olyak, 15825 2, 47| lemondványokkal s más képtelen okmányokkal eligazítani.~ ~S talán akkor 15826 1, 17| asszonynak a kinevezési okmányt.~ ~Plankenhorstné a kellemetes 15827 1, 12| világban "imparlamentáris"-oknak fognánk nevezni.~ ~A parlamenti 15828 1, 4| mintha egyik a másikat okolná az ügyetlenségért. A vén 15829 1, 12| barátot, ledönt minden érvet, okoskodást, ellenszenvet, önérdeket; 15830 1, 12| minden nekiálljon olvasni, okoskodni. No, majd meglátnak tekintetes 15831 1, 18| használtatik.~ ~Richárd úgy okoskodott, hogy ha ő e malmon egyszer 15832 1, 1| küzdelem neveli őt simának, okosnak és eszesnek. Tanuljon minden 15833 1, 17| nálad ez útlevelet, a többit okosságodra bízom. Intézkedjél, hogy 15834 1, 9| szerencsétlenséget mindenki elítéli, hogy okot találjon távol maradhatni 15835 2, 39| s ami azoknak annyi kínt okoz.~ ~És aztán az egész napot 15836 1, 12| nagy küzdelemnek voltak okozói, megyérül megyére. Még csak 15837 1, 9| tenni. Az én családi gyászom okozója a téged ért csapásnak; legalább 15838 2, 30| látványon annak, aki azt okozza?"~ ~Mikor aztán elhallgatott 15839 2, 25| belehelt állatparányok okozzák-e vagy megevett kriptogámok? 15840 1, 1| hogy a mienk legyen. Az oktalan dölyf nem engedi. Az én 15841 2, 40| nem a másik!"~ ~Nemcsak oktalanság lett volna az most már, 15842 2, 44| kértem öntül filológiai oktatásokat, hanem hogy hallgasson rám.~ ~ 15843 2, 49| mindenüvé magával vitte; oktatta, tanította; közölte vele 15844 2, 30| kezdve, a mély hangok pokoli oktávján lefelé, a mindig mélyebb, 15845 1, 15| képzelet agyréme - ez Bécs.~ ~Október végnapjai járnak, a várost 15846 2, 49| fel, hogy ebből a fiúból okvetlen derék embert fog faragni! 15847 1, 8| férfiak, többnyire fiatalok; olaj- és pasztellfestmények, akvarellek 15848 2, 43| repülhet a kegyelem galambja az olajággal. A denevérszárny gyorsabban 15849 2, 25| hölgy miniatűr képét festi olajban.~ ~A veranda túlsó részében 15850 1, 8| Richárdot egy halom rámátlan olajfestményhez, mik egymásnak voltak támasztva, 15851 1, 8| azzal kihúzta a kérdéses olajfestményt a többiek közül, letörülte 15852 2, 30| az orosznak Moszkva, az olasznak Róma - az volt minekünk 15853 1, 5| egyik azt állította, hogy ő Olaszországban maga is szedte a fáról a 15854 2, 30| kitanulok.~ ~- Tud-e ön olaszul?~ ~- Soha a nagyapám se. 15855 1, 17| elesnek itt-amott. A halál olcsó. Te boldog ember leendsz, 15856 2, 32| annak odaadja. Már ennél olcsóbban nem lehet. Aztán hányat 15857 2, 24| veled együtt, ahol a halált olcsón osztogatták. Mikor te leestél 15858 2, 26| blaszfémiától.~ ~Edit pedig remegve oldá le kalapját, s rakta le 15859 1, 4| tüskön-bokron keresztül oldalába kerülhettek a szánnak.~ ~ 15860 2, 36| és tele kulacsot. A másik oldalából az iszáknak meg egy szőrgubát 15861 1, 4| csoporttal vágta szánjuk oldalához a havat.~ ~Lassankint csillapult 15862 2, 32| fedve az utcák; a házak oldalai bezúzva nehéz golyóktól, 15863 1, 4| halak; míg az üvegfalak oldalaihoz ragadva s nemes korallok 15864 1, 12| szintén kardot viseltek oldalaikon, fiatal joggyakornokok ugráltak 15865 1, 3| benyálazott tenyérrel bekecse oldalain - ami annyit jelentett, 15866 1, 4| díszített függönyök képezték, oldalajtókkal.~ ~Ezt a tágas amfiteátrumot 15867 2, 27| történetet, mert kidűl az oldalam a röhögéstül.~ ~Utóbb még 15868 1, 12| Gondoljunk csak dolog praktikus oldalara. Most is, ha megesik restoracio, 15869 2, 31| egymás fölé, miknek tömör oldalfalai szőlőlugassal, fügefaszőnyeggel 15870 1, 15| odább palánkokból készült oldalfalakkal. Nem kellemes hely, de jó 15871 1, 8| ágyával szemközt, az alcoven oldalfalán függ egy remek olajfestmény 15872 1, 7| sincsen, aki kieresszen.~ ~Az oldalfalon Alfonsine életnagyságú arcképe 15873 2, 27| Szalmás az asztal felé oldalgott; de addig csak nem mert 15874 2, 31| letaszította szuronya az oldalmeredélyen.~ ~A másikat visszalökte 15875 2, 27| árulkodtak (mindez éles oldalpillantásokkal Szalmásra), azok majd megkapják 15876 2, 28| Zebulon a száján, mire gyanús oldalpillantással monda Boksa:~ ~- Hát tudja 15877 2, 30| leálcázva, fedetlenül maradt az oldaltámadás előtt, a védő csapatok menekültek 15878 1, 14| vállaikon szuronyos puskákkal, oldalukon tölténytartókkal; de mégsem 15879 1, 17| való viszonyod van, azt oldd fel, ami megkötni való van, 15880 2, 33| egy theszbiai legyőzte az olimpi játékokban; tán gazdag özvegyet 15881 2, 30| lett volna nézőközönsége ez olimpiai játéknak? Alig ötszáz lépésnyi 15882 1, 9| reszkettek a kezei, midőn kis ollójával a papírt fölmetszé, hogy 15883 2, 28| lesepergetni. Most nekiállt ollóval, beretvával férfiúsága e 15884 2, 31| volt mondva.~ ~A négy lat ólom, mely a várparancsnokot 15885 2, 49| és a hamv között három ólomgolyó.~ ~Az úrnő megmutatta az 15886 2, 24| Nem érzette már többé ólomnak a fejét Richárd, nem kellett 15887 2, 36| van itt zárva, mintha az ólomtetők rekeszei alatt ülne.~ ~S 15888 1, 14| túlnan nagy gyorsasággal olták a tüzet az utcán, sárt, 15889 2, 21| röppentyűkészlet a gyalogság oltalma alá menekülhet; de már az 15890 1, 14| nemzetőrségnek a kolostor oltalmát. Hisz azzal lerázta volna 15891 2, 30| gyertyákat el kellene már oltani!~ ~A felriadt ember egy 15892 1, 2| nemzetednek, vagy eladtad annak oltárait, melyen az én nevemnek áldozatai 15893 2, 46| ki ily felfedezés után az oltárig elkísérne, én ott az egész 15894 1, 14| népünk vérét megkóstolni. Egy oltárunk van; ne áldozzuk meg rajta 15895 2, 30| sem közel egy élő lélek. Oltásra gondolni sem lehet most 15896 1, 18| szájukba vett hógolyócskákkal oltják. Utána még jobban éget.~ ~ 15897 1, 1| ferde hajlamok sok rajongást oltottak szívébe, ami fajunkat nem 15898 2, 30| maga Enkeladosz zörget, az olümptörő!~ ~Szemközt a hosszú bástyával 15899 2, 39| hasábjain.~ ~Sorok, miknek olvasása után reszketve veti magát 15900 2, 39| átmenesztetni."~ ~Alatta olvashatatlan macskakaparás mint név.~ ~ 15901 2, 28| van, tekintetes úr. El is olvashatja, aztán szakíthat belőle 15902 2, 41| meg rajtuk, azokból többet olvashatnának le a régiségbúvárok, mint 15903 2, 31| jegyzőkönyve, melyben azok most is olvashatók.~ ~S e fenyegetés komolyan 15904 2, 43| hogy egy hosszú névsorban olvashatta Baradlay Richárd nevét, 15905 1, 15| Nem érdekli sem munka, sem olvasmány; szereti a semmit sem tevést. 15906 1, 15| Sietve markába gyűri az olvasmányokat.~ ~Pál úr lép be.~ ~Richárd 15907 1, 7| egymás mellett ülnénk, aztán olvasnánk egy könyvbül, ennénk egy 15908 1, 17| forgott a Plankenhorst-termek olvasóasztalán a girondisták története; 15909 1, 15| odahaza.~ ~- Tehát te is olvasod ezeket itt? Honnan kapjátok 15910 1, 15| azt. Arcodból, szavadból olvasom, hogy te nem lehetsz más, 15911 1, 11| születtek. Felesigem nagyon olvasot asszonysag. Mindig van ujsag 15912 1, 5| traktált meg Pál úr görög olvasóval meg angyalbakanccsal?~ ~- 15913 2, 37| bánatosan mosolygott.~ ~- Ezt olvastad szívemben?~ ~- Nőül akarod 15914 1, 4| Formaszerű program volt. Együtt olvasták Ödönnel.~ ~- "I. szám. Don 15915 2, 20| színműveket elébb a súgóval olvastatják el a közönségnek, azután 15916 1, 13| kézrül kézre, csoportoktul olvasva az utcaszögleteken.~ ~A 15917 2, 33| huszárezred, a harmadik az Olviopol dzsidásezred, a negyedik 15918 2, 33| Cesarevicsnak sárga, az Olviopolnak fekete, a muzulmánnak pej. 15919 2, 38| okmányok bizonyítják. Mégpedig olyak, mikben nem is német, de 15920 1, 18| egy szapu savanyú tej, ami olyanformán készül, hogy a juhtejet 15921 1, 7| örüljön neki. Beszéljen neki olyanformát, hogy eddig csak azért volt 15922 2, 36| hozottbul, azáltal, hogy olyanokat falt a leszelt holmikból, 15923 1, 6| Eltalálta. Richárd csakugyan olyasvalamit érzett.~ ~- Edit kisasszony, 15924 1, 18| keskeny párkányzatán volt olyforma hegyi út, hogy egyik lábnyom 15925 1, 11| nem Zebulon üdvözölhetné őméltóságát legelőször, midőn a földet 15926 2, 31| önkéntes csapatja fel a rés omladékain; a várfokról kartácszápor 15927 2, 32| romok csak füstölögnek már; omladékkal, szenes gerendákkal fedve 15928 2, 30| magukat a réstörésen alá, az omladékokat az ágyúdörej közepett széthányni, 15929 2, 31| vár azokra, kiknek a rés omladványain kell felhatolniok; kik a 15930 1, 11| menyasszony, kit kezén vezete: omlatag fehér ruhában, fehér jácintokkal 15931 1, 1| férgei ellen. - De "non omnis moriar"! A mű, mit megkezdettem, 15932 1, 10| az öröm könnyeit, hogy ne omoljanak? Mi tiltó szellem állna 15933 1, 14| uraságukért százak vére omoljon, s két ország, két nemzet 15934 1, 5| majd szólok az ügyében őnagyméltóságával.~ ~- Köszönöm, de mármost 15935 1, 1| kérdést, vajon mi baja lehet őnagyságának. Mire az adminisztrátor 15936 2, 28| megkerülte, és most elfogja. És őnála semmiféle fegyver sincs 15937 1, 18| óhajtottak.~ ~A mezőváros ónémet szokás szerint kőfallal 15938 1, 18| fúrta keresztül, míg Richárd ónja Palvicz mellvértjén ütött 15939 1, 12| ez talán mégis tréfa. Az ónodi gyűlés óta nem történt az, 15940 2, 36| jámbor megijedt, majdhogy ónossá nem lett. Nagy összeg volt, 15941 2, 27| udvar. Zöldséget, gyümölcsöt ontanak a kertek; gazdag föld, még 15942 2, 34| mely elfeketült, és vért ontott kebléből, midőn szent fiad 15943 2, 30| rohamra.~ ~Minden bástyáról ontották a tüzet ellene. A zászlóalj 15944 1, 12| ensemble"-t, mintha az előadott operában karmesteri minőségben működnék, 15945 1, 2| gyászdaloknak, amit a Nabukodonozor operábul ismerünk... természetesen 15946 2, 20| színháznak volt egy derék operai inspiciense, ki hajlott 15947 2, 24| őrült, gassenhauereket, operákat.~ ~Mikor aztán a lázroham 15948 2, 28| de Szalmás ezóta már az óperencián is túl van, s az a bizonyos 15949 2, 28| másnap reggelig, mintha ópiumot szítt volna.~ ~S mikor aztán 15950 1, 11| reprezentacionális költség" quantum oportet.) Ennél igazi huszár ül 15951 1, 11| Hisz ez a szala teli van oppozicionális fiziognómiakkal, kik nekünk 15952 1, 17| az ilyen hazaküldést in optima forma megapellálja.~ ~- 15953 2, 35| az illúziók, amiket más optimistáknál kigúnyolt, kinevetett.~ ~ 15954 1, 3| megreketünk; hintot csak két ora mulva tutunk kivontatnyi 15955 2, 20| esténként családi körében nehány órácskát tölthetni.~ ~A díszes családi 15956 2, 31| hajnalban ostrom.~ ~- Jól jár az órád? - kérdé Ödön.~ ~- Nem nézegetem 15957 2, 31| Azért nagyon jó lesz, ha az órádat az enyimhez igazítod, ami 15958 2, 40| amint fogadtad halálos órádban. - Én jót akartam. Isten 15959 2, 31| találkozunk - monda öccsének. - Órádon a percet megnézni el ne 15960 1, 8| kandallók, színes márványokból óragyűjtemények és természettudományi ritkaságok, 15961 1, 17| magát, sőt a ház leányát órahosszant keblére ölelve dédelgeti, 15962 2, 31| a nappal...~ ~A tüzérek óráikkal kezükben állnak az ágyúk 15963 1, 12| délután étvágyingerlő, késő óráira, félreterelte a tanácskozmányt 15964 2, 42| valaha; ki szerette halála órájáig - és még akkor is megbocsátott 15965 2, 38| mondásokat - albuma számára.~ ~És őrajta hideg borzadály futott akkor 15966 2, 25| nem mozdult onnan.~ ~Az órák az éjfél szakaszait számlálják, 15967 1, 13| világítottakat bezúzni.~ ~Órákba került, míg el tudott vergődni 15968 2, 39| körben, egy szobában. Néha órákig nem szólnak egy szót, s 15969 2, 36| boldogsággal, mely napokra, órákra van kiszabva, s azoknak 15970 2, 33| annak a népnek valóságos orákuluma volt. Szerették, prófétájuknak 15971 2, 20| tőle kérni, mint a dodonai orákulumtól, s a mindig ülő pythonissa 15972 1, 6| hasától nem látja a lábát, s óralánca drága fityegőivel játszik, 15973 1, 4| kigombolkozott annyira, hogy az óraláncához férjen, s arrul a kis delejtűs 15974 1, 4| szoktál egyet hordani az óraláncodon.~ ~Ödön nagy üggyel-bajjal 15975 2, 27| hátba ágyunak, s elöl az órám üvegje eltörte ütistül. 15976 1, 1| be azt, amit önnek végső órámban meghagytam. Én itt leszek! 15977 2, 31| csattogása.~ ~Mikor aztán az óramutató a perchez ér, egy pillanatban 15978 1, 13| zajos népünnepély. Minden órának kijut a maga pompája. Korán 15979 2, 43| tíz óra van. Holnap tíz óránál hamarább a futár nem érkezik. 15980 2, 30| Most ügyeljen ön egy óranegyedig e gyertyákra. Majd az egyik, 15981 2, 20| szobájában, mely minden óranegyedre huhukolva figyelmeztette, 15982 2, 23| mely tartott egyik tizenkét órától a másikig, déltől éjfélig.~ ~ 15983 2, 27| én ot hordtam regel nigy oratul este hét oraig moslikos 15984 1, 15| órát ütötte.~ ~S amint az óraütés elhangzott, ismét emelkedett, 15985 1, 15| hallotta az István-torony óraütésének méltóságos hangját. A tizenkét 15986 1, 15| mikor az óra ütött. Két óraütést hallott már bolyongásai 15987 1, 11| kifurta török hajókat maga oraval hajójának, miért felesig 15988 1, 8| pár papucs, a falon egy óravánkos; mind gyöngéd viszonyok 15989 2, 26| engedte könnyeit végigomlani orcáján és haját ziláltan szerteszét 15990 1, 11| becsületes atyafiaknak orcapirulással emlegetett korcs ivadékai; 15991 1, 15| ő is a rímet.~ ~Jött az őrcsapat, és felváltotta őket. Mehettek 15992 1, 9| nyugodhatnak ágya fölött őrcsillagai. - Ma erővel Ievelet akart 15993 2, 22| kiküldte a hadsegédét az ordináncával, hogy vezessék Boksa Gergőt 15994 2, 22| előfutottak tisztek, káplárok és ordináncok, s kérdezték Boksa Gergőt, 15995 1, 4| a kiáltozást, s rémülten ordíta barátjára:~ ~- Megállj!~ ~ 15996 1, 18| harag: "Verekedni fogunk!" - ordíták a felkavart huszárok. "Vagy 15997 2, 30| Az ágyúk egymás torkába ordítanak már. A rés vívható.~ ~A 15998 1, 13| hömpölygő néptömeg legviharosabb ordítása hangzott lenn az utcán, 15999 1, 14| szűzvérivó szörny bőszült ordítását künn az utcán, s egész lelke 16000 2, 23| rohamtól, az erdő rengett az ordítástól, s az ordítás, kiáltozás 16001 1, 14| homokot öntve közé, s aközben ordítottak fenyegető riadozással; a 16002 1, 12| Tallérossy et consortes, s ordították elleni unisono: "akció, 16003 1, 17| megvesztegeti tömlöctartóját, őreit, hogy kiszöktesse.~ ~Ha 16004 1, 15| Vígságot tettet, megszökik őreitől éjfélben: éj közepén nekifut 16005 2, 33| férfiak. Mind katonák. Az orenburgi ezred tisztei, orosz testőrlovagok, 16006 2, 48| Ez az utolsó a legérzőbb orgánum. Minden ér, minden ideg 16007 2, 30| éjjel hangzik a szörnyű orgonajáték, melynek minden akkordja 16008 1, 18| között, mint egy borzasztó orgonán; de e rémzenén keresztül 16009 1, 15| beszélhet vele, akkor alattvalói orgyilkolják le. Miért mondták ezt el 16010 2, 36| zászpa, mint egy rablókbul és orgyilkosokból összevert világkerülő harám, 16011 1, 15| vesztőhelyen, ha nem tesz, orgyilokkal. Már ki van ellene adva 16012 1, 4| Se mérföldmutatók, se őrházak, se az út mellett ültetett 16013 2, 31| mely a várparancsnokot a fő őrhely előtt leteríté, meggátolá, 16014 2, 25| aztán megint visszahibban az őrhelyére, s tovább fújja üvegfuvola 16015 1, 17| végtelenségével csak a rettegés óriásai vetekedtek. Boldogság és 16016 1, 18| tükrén egy ezüstszegélyű óriáskígyót látna átkanyarogni. A lovak 16017 2, 30| időtartamára nézve is méltó az óriásokhoz. Nem percekig tart az, mint 16018 1, 15| tervszerűen hagyták azt látszólag őrizetlenül. Azon a vonalon az ostromló 16019 1, 15| Elfutni, ha ezer ördög őrizné is ezt a kocsiajtót, s ahány 16020 1, 15| minden haja szálát angyalok őriznék is, meg fog halni.~ ~Rettenetes 16021 2, 27| úr száját meg tudta volna őrizni, hogy a pipa ki ne hulljon 16022 1, 15| föltépve.~ ~- No, de az ég őrizteti a maga angyalaival az ő 16023 1, 5| Eresszétek békével haza; hadd őrizze tovább az Úr birkáit!~ ~- 16024 2, 21| majoreszkó.~ ~- Amitől isten őrizzen mind a kettőnket. Hanem 16025 1, 17| Igazad van neked és nekik. Mi őrjöngők vagyunk, kik egy semmiért, 16026 1, 4| fölött hangzott már, az orkán egész csoporttal vágta szánjuk 16027 1, 1| éljenriadal és zenehang orkánjában. A hátrarúgott székek, a 16028 1, 12| kívánt, hogy az elaludt orkánt újra felköltötte volna kihívó 16029 1, 15| ajtóhoz lépett. Pál ott őrködött.~ ~- Eredj - szólt hozzá 16030 1, 15| fel a legmagasabb torony ormáról egy vérfényű röppentyű, 16031 1, 18| meg, hányan vagyunk!~ ~Az őrmesterek számba veszik a legénységet.~ ~" 16032 1, 15| parancsoló tekintettel fordult az őrmesterhez választékos úri hanglejtéssel 16033 1, 18| Keresztül a havasokon, amerre az ormok jégtarajai világítanak.~ ~- 16034 2, 24| magadat halottnak! Hallod-e? Őrnagyod hív! A régi gazdád beszél 16035 2, 35| Az utasítást, mit az őrnek adott az őrvezető, hallhatá 16036 1, 18| tűznél ébren maradjon; az őrök azt hitték, hogy ha ők jól 16037 2, 22| félrelökték maguk elől a lovas őröket, áttörtek az egész vonalon, 16038 1, 18| jutottak; az éppen haricskát őrölt.~ ~Eldorádó ez! Haricskapuliszka 16039 2, 31| Új csapat közelít az oroszlánketrechez.~ ~Akit az a szuronysor 16040 2, 19| lettek. Csöndes jellemekből oroszlánok. ~ ~Még a rablók is megtértek. 16041 2, 31| nem emészti.~ ~Egy ilyen oroszlánrekeszbe jutott bele a két ellenséges 16042 2, 31| négyszög-udvar, a hajdani fejedelmi oroszlánrekeszek mintájára, amikbe harcjátékok 16043 1, 4| elnémulnak, mikor ez az oroszlányszelídítő rájuk néz.~ ~A cserkesz 16044 2, 34| kívánatát. Jót tett vele. Az oroszoknál már ki volt mondva az ítélet: 16045 1, 9| nekem. A postajegy "Orsa", Oroszország közepe. Értesz franciául?~ ~- 16046 1, 4| Ödönt; ő tudta jól, egy oroszországi útra hogyan kell felkészülni 16047 2, 36| azok meg fogják támadni az oroszt."~ ~"A korona az angol királynő 16048 2, 35| ajtón keresztül. Értett oroszul.~ ~"Ha szökni akar, lelövöd."~ ~