IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
18050 1, 6| volt, a convenientia és societas szabályait illetőleg. A 18051 1, 6| egy hosszú, horgas végű sodrony. Kérdeztem tőle, mit keres 18052 1, 4| állatüvöltés s egy hurráordítás a sodronyrácsozatok mögül.~ ~- Ah! Pokoli szép! - 18053 1, 4| egy tekintetet vetve a sodronyrecén keresztül.~ ~Leonin nevetett.~ ~- 18054 1, 11| nemességének kilökött, kimustrált söpredéke; verekedés, gyújtogatás, 18055 1, 14| kihágásokat idéztet elő. A söpredéket felbizgatták, hogy a szabadság 18056 2, 32| van, kocsin jár, selyemmel söpri az utcát, hanem hát nem 18057 1, 4| kezdték fejeiket felhányni, sörényeiket borzolni. Az farkasüvöltés 18058 1, 4| veszély. Szemeik villogtak, sörényük repült, orrlyukaik forró 18059 2, 22| arrafelé.~ ~Egyszerre a sötétből rákiáltanak:~ ~- Ki vagy? 18060 1, 1| Ki jössz felém, onnan a sötétbül? Állj ott! Ne közelíts!... 18061 1, 15| csak arra való, hogy még sötétebbé tegye a körülfekvő sírbolti 18062 1, 15| ajtót, s eléje tűnt az éj sötétéből először egy szelíd, szeretetteljes 18063 1, 13| idő estére jár; a szobák sötétedni kezdenek, de senkinek sem 18064 1, 18| hangzott a völgyben, s a sötéthez szokott szem kiveheté a 18065 2, 23| törnek egymásra az erdő sötétjében, akik nem akarják elhinni, 18066 2, 33| távozó esőfelhő, melynek sötétjén keresztül az alkonyra szálló 18067 1, 4| azután mindig jobban barnába, sötétkékbe átváltozó, szélein rongyolt, 18068 1, 4| sebesen gomolyogva, alatta sötétkéknek látszott már az egész róna, 18069 1, 18| bekövetkezett a hózivatar.~ ~Sötétlila színű felhők gyülekeztek 18070 1, 15| bóbiskolt.~ ~Amint aztán a sötétre kiértek, akkor egyszerre 18071 1, 1| mely előtűnt a semmivélét sötétségébül, közelített visszaparancsolhatatlanul, 18072 2, 26| jól! Mit látsz abban?~ ~- Sötétséget - felelt Edit.~ ~És jól 18073 1, 1| szemeit, és tanácsot kért a sötétségtől. Megtalálta azt.~ ~- Marie, 18074 1, 4| húsznapi útra elég; s mikor még sötéttel megérkezett a csörgős szánon 18075 1, 18| távolban a fenyvesek örök sötétzöldje, mik közül már havas hegyhátak 18076 2, 21| szerte az úton.~ ~Az árok sövénye mellől hurráordítással emelkedett 18077 2, 25| elzárva e szigetre, és sógora, Jenő, az ő börtönőre, ki 18078 2, 25| Mennyi munkájába került sógorasszonyával mindezeket elhitetni. Hogy 18079 2, 25| éj csendjét egy-egy fájó sóhaj veri fel koronkint, mely 18080 1, 16| tán jó lesz meghalni?~ ~Sóhaját, nyögését nem hallja már 18081 2, 25| nagyasszonya ott jár végig e sóhajhallgató szobában, s kezeit hátratéve 18082 1, 3| pillanat nagyszerűsége, nagyot sóhajt, és az adminisztrátor kezeit 18083 1, 15| erdőzúgás, ez a halk "éljen" sóhajtás száz meg száz elfúlt kebelből.~ ~" 18084 2, 23| halálra sebesültek nyögése, sóhajtása kísért. A malomréten tábortüzek 18085 1, 17| dolgot.~ ~Ő csak a szép hölgy sóhajtásait vette komolyan.~ ~Aztán, 18086 2, 23| keresztülvágott már, e vékony sóhajtáson nem bír keresztülvágni.~ ~ 18087 1, 13| Nem rabol még a nép? - sóhajtozék a gazdag kórházfelügyelő.~ ~- 18088 2, 25| sebesültekkel van tele.~ ~Azok sóhajtoznak, azok nyögnek, azok kiáltoznak 18089 2, 27| Mikor Tallérossy Zebulon sóhajtozva emlegeti, hogy hány leányát 18090 1, 1| szabad őket addig látni. Ne sóhajtson ön, Marie! Nagy gyermekek 18091 2, 47| Richárd számára. És azután még sok-sok napot eltölteni azzal a 18092 1, 10| Gazdaságunk kiterjedt és sokágazatú; azt rendbe szedni teneked 18093 2, 31| pillanatban.~ ~Mikor nagyon sokára ismét fel tudott lélegezni, 18094 1, 4| halálvésznek. Küzdelem a sokaság ellen, melynek minden egyese 18095 1, 18| szaporodott meg az iménti róta ily sokaságra. Hanem amint ezt az észrevételét 18096 1, 15| belváros szűk utcáiban, a sokemeletű házsorok között kétszerte 18097 1, 11| nagytiszteletü úr minden sokfelé? Hallottam, Bécsben izs 18098 1, 13| csókolódjanak. Hiszen olyan sokféle címe van a csóknak: az öröm 18099 2, 27| hasábok közül emelkedik ki a sokhorgú vaskutya, az tartja az egyik 18100 2, 49| természetesen!~ ~Azzal becsapta a sokszámú könyveit. Szedte a kalapját, 18101 1, 4| mind egy-egy modellje a sokszerű szépségnek. A szép Alekszandra 18102 1, 13| kérdezé Antoinette asszony a sokszögletű úrtól.~ ~- Én? Sehová! Maradok 18103 2, 31| vitéz a magasból aláhullott. Sokszoros halál, odalenn saját társainak 18104 2, 48| lajstrom fölé írta, hogy "Soll", az üres fölé, hogy "Haben".~ ~- 18105 2, 24| fejeden, azon háromhüvelyknyi solutio continuitatis a bőrön. Ez 18106 2, 23| közt sugárai átszűrődtek; a som és vízi jávorfa éppen akkor 18107 2, 36| jártában-keltében!~ ~S még egyet szelt a sonkából, kenyérből.~ ~Ödön úgy irigyelte 18108 2, 27| türelmetlenségében három szelet sonkának járt végére; utoljára beküldték 18109 1, 15| főbelövéséről beszéltek, akkora sonkaszeletet tömött a szájába, hogy félreállt 18110 2, 36| puha kenyeret, sajtot, sonkát és tele kulacsot. A másik 18111 1, 17| kiemelkedik a láthatatlan emberek sorából, én fogom önt legelőször 18112 1, 17| Kedves fiam!~ ~Olvastam soraidat, mikben felszólítasz, hogy 18113 1, 18| nekik is úgy felbomlottak a soraik, hogy óra járásnyira voltak 18114 2, 39| eszedbe a múlt.~ ~Nem kínozlak soraimmal sokáig; úgy szeretnék elmúlni, 18115 1, 15| hagyja!~ ~Künn robogtak a sorakozó paripák.~ ~- Az idő letelt. 18116 1, 17| visszatérsz. A büszke emberek már sorakoztak, és kifőzték, hogyan álljanak 18117 1, 15| hadsegédnek, hogy azonnal sorakoztassa az egész ezredet. Maga is 18118 2, 30| szétzilált 10-ik zászlóalj újra sorakozva tódult elé a sikátoron át, 18119 1, 13| aulatagok képezik a fegyveres sorfalat; virágzápor, háromszínű 18120 2, 30| Kevélyek.~ ~- Hát a német sorgyalogok?~ ~- Jókedvűek.~ ~- És a 18121 2, 27| mikor rá kerül a szólás sorja.~ ~Szalmás hallgatása jelenthette 18122 2, 20| ami majd következik egymás sorjában.~ ~ ~ ~ 18123 2, 29| fenyegetések vannak ama nyomtatott sorokban.~ ~Pest olyan derült arcú 18124 2, 30| ügetett nyomukban egész a sorompóig, mely nehéz gerendákbul 18125 2, 29| mindennap félbeszakadjon a sorompók előtt. Csak álharcok voltak 18126 1, 17| sem menekülhet ki, mert a sorompókat őrzik. És mindenkit letartóztatnak, 18127 1, 18| folytatta az útját a nyitott sorompón keresztül, az őrszem előtt 18128 2, 28| mikor Zebulon behajtott.~ ~A sorompónál nem bántották, látták, hogy 18129 2, 30| elkezdé a közelből lövetni a sorompót.~ ~A telegolyók recsegve 18130 1, 11| különbséget, ami a vélt és való sorozat között előállt.~ ~Zebulonnak 18131 1, 2| mély belátását; oly korrekt sorozatban búcsúztatván el a néhait 18132 1, 8| buzogányokkal egy kategóriába sorozva; - míg végre egy egész oldalt 18133 1, 18| huszárság összecihelődött már. Sorrendbe álltak kivont karddal. Némelyiknek 18134 1, 17| fosztott meg azon jogtul, hogy sorsának intéző keze lehessek. Félre 18135 2, 49| időre.~ ~Anyja iparkodott sorsáról gondoskodni, beadta a haditengerészethez.~ ~ 18136 2, 46| legalsó fenekén. Rosszabb sorsban, mint egy gazdátlan ebet. 18137 2, 26| önök: apáca. S ha kellett a sorsnak, hogy legyenek teremtések 18138 1, 17| földönfutó, üldözött, koldus, de sorsodban, akár élsz, akár halsz, 18139 1, 17| közöttem. Én e viszonyt sorsom alapjának tekintem. Kérem 18140 2, 39| hajót kormányozni.~ ~Én sorsommal kibékülve halok meg.~ ~Jó 18141 2, 49| ezért így áll bosszút a sorson, hogy a mások szenvedéseit 18142 2, 29| némber bújósdit játszik a sorssal. Mikor Palvicz kereste, 18143 2, 38| emberek, egy csodának, egy sorsszeszélynek köszönhetik, hogy most odakinn 18144 1, 13| katonák úgy lőnek, hogy egész sortűzből egy golyó sem talál. Magam 18145 1, 6| kérdé tőle Jenő.~ ~- Sose fáraszd magad vele! Jobban 18146 2, 27| beléjük, s parancsol bors- és sótartóval, paprikás döbözzel, szerecsendióval; 18147 1, 11| nap eseménye sok titokban sóvárgó kisasszonynak fog új reményekre 18148 1, 12| kardja markolatát dekretumba spanyolviaszkba. Most még paraszt is tudjon 18149 1, 11| görög amazon: tetzik tudni, Spatar kapitány leánya, Chariclea 18150 2, 22| uraknak a repedést szakított species factikat. Azoknak bizony 18151 2, 24| az ember fejének a pondus specificuma ezerháromszáz mázsa, s ahol 18152 2, 27| üstnek, vaskondérnak, tanítja spékelni a szobaleányt, üldözi tormareszeléshez 18153 2, 48| A legelső rossz tette is spekuláció volt.~ ~Mikor az almát megetette 18154 2, 48| az első asszonnyal, így spekulált: "Ha örökké csak ez a két 18155 1, 8| zsibárusboltra. Kis, alacsony spelunka volt az, melybe az utcaemelés 18156 2, 49| Nem tudom; a te brancsod a spiritusz. Vedd az alkoholométert, 18157 2, 27| adogatak be nekem itelt, italt spundlochon, míg cserepár nem mente 18158 2, 27| keziben; közötte háromszáz stabalis tiszt, közötte tizennyolc 18159 2, 20| mint alkormánybiztos és stabális tiszt!~ ~Mikor felküldték 18160 1, 3| Elgyütem egiszben utolsó stációig szerencsisen, Szunyoglakig. 18161 1, 3| tőle!~ ~- Nem kaptam utolsó stáción forspontot!~ ~E szavakkal 18162 1, 18| melyet öt nappal elébb még a stájer vadászok védtek a horvát 18163 1, 12| S a megyegyűlés rögtön stante sessione elhatározta a kihágó 18164 2, 32| dologról nem vezet senki statisztikát.~ ~Kerül-e valaha vissza " 18165 2, 32| adakozásából áll fenn; a státus csak annyit tesz meg vele, 18166 2, 33| elfogadtatnak kétszázmillió státusadósságot. Talán egypár nagy embernek 18167 1, 6| Mária Terézia idejebeli stíl szerint, és a földszinti 18168 1, 10| lombozata alól egy egyiptomi stílben épült, szürke márványépület 18169 2, 27| lehet megérteni, oly cifra stílusban írnak, s azonfelyül olyan 18170 1, 6| a pesce canelláról meg a stockfischről.~ ~Jenő tréfás nehezteléssel 18171 1, 6| idő múlva egy nagy bolond stockfischt húzott ki a horga végén.~ ~- 18172 1, 5| magyarázza meg a dolgot ezeknek a stomfaxoknak, akik nem értenek semmi 18173 2, 20| ő lesz ott a legnagyobb stratéga.~ ~Ő maga is hitte mind 18174 2, 20| Nagyon könnyű tudomány az a stratégia.~ ~Csupán azt kell tenni 18175 2, 32| ültetett. Bizony nem is strázsálja ám azokat a porontyokat 18176 1, 18| nekünk már itt nincs mit strázsálnunk, gyerünk, öcsém, a többiek 18177 1, 4| jeladó üvöltést, mire a három strázsáló farkas odahagyta az imsiket; 18178 2, 36| visszakerülök; azután a strázsától megkérdeztem, hogy hol a 18179 1, 3| e helyzetre alkalmazható strófáiban. Azután az adminisztrátor 18180 1, 12| délután négy óráig sem a strucctojás-kiköltő forróságot, sem a koplalást, 18181 1, 14| mellett három szertelen nagy strucctoll; arca sima, sovány, piros - 18182 1, 14| kalábriai kalap nagy fekete strucctollal; a vitéz maga hegyes spanyol 18183 2, 20| pókhálókat, az almáriumok, subládák külső párkányairól törülgetik 18184 1, 3| a pap bizonyosan valami subscust ejtett!~ ~Alig is várhatá, 18185 1, 15| Ha a vén kocsis sánta és süket nem volna, őt is elvitték 18186 2, 31| káosszá felbomolva, mely süketít, vakít és agyonnyom egy 18187 2, 22| gulyát.~ ~Mintha csak a süketnek beszélt volna. Boksa egyszerre 18188 1, 15| torony irányába vezettek. Süketnéma utcák. Mintha a föld alatt 18189 2, 27| cserépedényben bizonyosan a társa sül annak a rétesnek, amit ott 18190 2, 27| benn magasra kelt kalácsok sülnek; meg másik görbe késsel 18191 1, 15| asztal várt reájuk; hideg sültek, finom borok, chartreuse. 18192 2, 27| a habléhez fehéret, s a sülteket művészien feltrancsírozza.~ ~ 18193 1, 4| megterített; felhordott sültet, süteményt, jégmedencében 18194 1, 3| hamarább hozták, a borléhabot a sülthöz, a madeiramártást a palacsintához. 18195 2, 21| fordítva, mint egy óriási sün tövisei. És hangzik a Fuchslied 18196 2, 36| abajdóc lápba, elnyeli a süppedék; semmi tudomány meg nem 18197 1, 18| A March túlsó partján süppedékes róna fogadta a menekvőket. 18198 1, 18| léptetve tudott haladni a süppedő talajban, míg ők kocogva 18199 2, 30| izgatottság.~ ~- Rohamra! - sürgeték a vezért.~ ~Heves jelenetek 18200 1, 8| Nono, hát minek az a nagy sürgetés? Hát elszaladok én innen? 18201 2, 24| leveleivel. Találkozást sürgetett. Esküdött. Minden unszoló 18202 1, 7| öntől, Edit kisasszony. Sürgetős levelet kell írnom a bárónőnek. 18203 1, 4| hogy hát merre menjünk? - sürgetőzék Leonin. - Dél elhaladt már, 18204 1, 8| hát hol van az én képem? - sürgölé a dolgot Richárd.~ ~- Nono, 18205 2, 39| hogy ily órában jövök, de sürgönyt hoztam Pestről. Újépület. 18206 2, 43| emelkedék. A vonat körül utasnép sürgött-forgott, helyezkedett, s beszélt 18207 2, 27| főszakácsné pedig mindenütt sürög-forog, vezényli a koncertet; megöntözi 18208 2, 25| hogy e két mosolygó főre süssön a nap... Én akartam... Látod? 18209 2, 21| szétriadt tábornak, kerepelő süstörgéssel, sziporkát okádva hosszú 18210 1, 15| madám, pá"-t! ~ ~Annál a süstörgő fénynél írta rá Fritz névjegyére 18211 1, 17| őszutói nap. A verőfény süt, de valami vékony köd fekszik 18212 2, 20| Az egyik a konyhán süt-főz, a másik a harmadikat öltözteti, 18213 2, 20| rossz", mert hisz az ő süteménye; hát csak nagyot nyelt belőle, 18214 1, 4| megterített; felhordott sültet, süteményt, jégmedencében pezsgőspalackokat, 18215 2, 27| felyül főznek, alul kalácsot sütnek. A pattogó hasábok közül 18216 2, 20| negyedik az ötödiknek a haját sütögeti görbe vassal.~ ~- Hát a 18217 2, 20| mundért szabni, profontot süttetni; hanem hát micsinálsz? A 18218 2, 23| csákók, ércsisakok, szegletes süvegek egymás mellett, egymás ellen.~ ~ 18219 1, 18| éjszakában: "Piros bársony süvegem; Most élem víg életem." 18220 1, 3| vén hajdúk sietnek elvenni süvegét, téli kesztyűit, még mosómedveprémes 18221 1, 14| rézmarkolatú egyenes kard, süvegtetejű kalábriai kalap nagy fekete 18222 2, 30| most minden ablakán láng süvölt elő.~ ~A sértetlenül maradt 18223 2, 30| némasága volt az.~ ~A lángok süvöltésén, a gerendák recsegésén, 18224 2, 30| azoknak a fejeik felett süvöltöttek el a golyók; egy azok közül 18225 1, 2| emelé.~ ~- Szegényke... - súgák egymásnak. - (Azt ugyan 18226 2, 40| az ő lelkében. - Ezt te sugalltad neki. - Ez egészen a te 18227 2, 37| csapásnak; mely hazánkat érte, sugalmazó ördöge volt, ki szította 18228 2, 23| fakadó rügyei, mik közt sugárai átszűrődtek; a som és vízi 18229 2, 31| felhőhasadék alul kilövellé sugarát, ama közeledő szuronysövény 18230 2, 22| odavágott az ostor dróthegyű sugarával a kolompos hátára, mitől 18231 2, 23| budai kék hegyek mögül arany sugárküllőket lövellt szét az égen.~ ~ 18232 2, 42| és szemeit annak szemeibe sugároztatva szólt:~ ~- A pap leánya 18233 1, 4| sápadt, fehér tányér látható, sugártalan, melegtelen; az a nap.~ ~ 18234 2, 25| távollevővel. A szemek, mik örömtől sugárzanak, csak mindig a láthatáron 18235 1, 15| gyermekszív, angyalszerelem sugárzik; mindkettő pórruhában, átázva, 18236 2, 35| az a diadala, hogy fülébe súghassa gúnyos kárörömmel:~ ~"Íme, 18237 2, 26| reggel, mikor fölébredsz, ezt súghassam a füledbe: "Megölöm a kedvesedet." 18238 1, 11| senki sem is hallhatá, mit súghatott az örömanya leendő menyének, 18239 2, 26| láthatóvá, hideg leheletével ezt súgná fekhelye fölött:~ ~"Megölöm 18240 2, 20| hogy a színműveket elébb a súgóval olvastatják el a közönségnek, 18241 2, 35| azt térdeivel, s fülébe súgta:~ ~- Hurrá, Ljubica!~ ~A 18242 1, 14| odaugrottak a segélyére, s súgták neki, hogy mit válaszoljon.~ ~- 18243 2, 36| összeborulnak; a folyam ága alattuk suhan el.~ ~Az idő beesteledett 18244 2, 37| keblén, tornácról tornácra suhant mereven fölnyílt szemeivel 18245 1, 8| elkövetni.~ ~Richárd pedig egyet suhintott a levegőben a karddal, s 18246 2, 36| lejjebb kezdett szállni. Suhogás hangzott a légben. Vándor 18247 2, 20| egy karikás ostor, melynek suhogójába éles drót van fonva. Marciális 18248 2, 20| kieresztem ezt a drótos suhogómat, mind egymás után kiverem 18249 1, 15| mikor szűz testét vérig sújtá a megalázó vessző, összeharapta 18250 2, 37| elmégy, a porban a helyem. Te sújtasz oda.~ ~- Te nem értesz engem. 18251 2, 45| megbocsátott, a kezet, mely nem sújtol többé.~ ~Ama közbenjáró, 18252 2, 39| meghalok elveimért.~ ~Ne sújtson le ez eset; én felemelt 18253 2, 47| volt Richárd előtt az a súlya, mint annak a néhány szál 18254 2, 36| elélek nyers csigával meg sulyommal. De ez bizony nem okos ember 18255 2, 33| hazámat!"~ ~Lehet-e ennél súlyosabb, végtelenebb, iszonytatóbb 18256 1, 3| Utolara megvesztegetem nagy suma pinzel egy derik, becsületes 18257 2, 48| Nagy összeg, tetemes summa pénz - szólt, szemöldeivel 18258 2, 28| komédia a sorstól.~ ~Még pro superabundanti mikor felöltözött, s elment 18259 2, 35| meggyullad a föld gőzkörének erős súrlásától, s aztán továbbrepül az 18260 2, 20| értek a székvároshoz, annál sűrűbb volt a járó-kelő tömeg, 18261 2, 23| csapkodnak be a titokteljes sűrűbe. Mind a két fél odaágyúz 18262 1, 4| félretért ordas a nádberek sűrűjében megkerülte az ő állását, 18263 2, 38| akkor végig. Valami azt susogta akkor lelkében, hogy e nap 18264 1, 15| egyszerre, nem kiáltva, csak susogva egy elfojtott "éljen" szóval 18265 1, 15| kellett hallgatnia, mit suttog ez a három asszony a holnap 18266 2, 34| végveszedelem jele az égen!" - suttogák a babonások.~ ~Lánghy Bertalan 18267 1, 2| közel hajolt egymáshoz, hogy suttogásának egy hangja se legyen elejtve 18268 1, 4| kik egymásra hajolnak, suttognak, néma pillantásokat váltanak, 18269 2, 25| mondtad, hogy fülembe fogod suttogni e kérdést... Hallom... Ellenkezőjét 18270 1, 17| túl boldoggá lett ettül a suttogó szótul. Még a kinevezési 18271 1, 2| hogy...~ ~És aztán tovább suttogtak.~ ~Pedig bizony kár volt 18272 2, 27| nem engedett neki kivinni suvikszolás végett; csak hagyja ottan. 18273 2, 31| Mély, álomülte csend van. A Svábhegy ligeteiből aláhangzik a 18274 2, 31| várvédők irtó tüzelése.~ ~A svábhegyi főhaditanyáról látni, mint 18275 2, 22| végével a betyár, amitől a svalizsérló egyszerre két lábra ágaskodott, 18276 2, 20| hogy hogyan kell elbánni a svalizsérrel! Ha én kieresztem ezt a 18277 2, 20| lovat akarok én elvenni a svalizsértól, hatot!~ ~Ödön nem bánta 18278 2, 27| Ipen most vannak itten svalizsirek, keresik tigedet; ha megfogják, 18279 2, 48| Egyetlenegy főzőedénye volt s egy svéd kályhája a szobájában tűzhely 18280 2, 30| kellene még tovább fúrnunk a syenit-sziklában. Ez nem kétnapi munka. Az 18281 1, 5| előtt.~ ~- Nos?~ ~- Ah! 'sz nem nekünk való a! Sintérnek 18282 2, 28| tisztelkedni.~ ~Az érdemes vitéz úr szabadalmat kapott lovas gerillacsapatot 18283 2, 28| akit Bendeguzellának hínak. Szabadcsapat, ugye? Hát a többi sereg 18284 2, 30| utánamentem Cibakházáig, hogy egy szabadcsapatnak bejelentsem. Akkor el is 18285 2, 20| nyargoncok, szállítmányosok, szabadcsapatvezérek, újoncokat hozó bírák és 18286 2, 46| feküdjék ott.~ ~És ezzel szabadította ki.~ ~Nincs hátra egyéb, 18287 2, 19| apródonkint az ellenségtől.~ ~A szabadkai föld népe meztelen kézzel 18288 2, 22| sütött el, kérem alássan - szabadkozék Boksa Gergő.~ ~- Most vegyétek 18289 2, 33| emeticust.~ ~A gyógyszerész szabadkozni kezdett, de Zebulon letorkolta:~ ~- 18290 1, 12| akarunk, hogy legyen nipnek szabadsag, ne agyunk neki aztat; mert 18291 1, 9| magában a leány.)~ ~- Még szabadsága is veszélyben forog - folytatá 18292 2, 20| földről eljöttek a mi hazánk szabadságáért vérüket ontani?~ ~- Ej, 18293 1, 14| nehogy valami fanatikus szabadsághős magával vigye mezítlábos 18294 1, 15| kik szerelmest játszanak, szabadsághősnéket játszanak; pedig a megölő 18295 1, 6| leparancsolnak.~ ~- Kaphatnál szabadságidőt, ha le akarnál jönni a vármegyébe.~ ~- 18296 1, 13| Mi történik? - A nép szabadságillatot érez!~ ~Az történik, hogy 18297 1, 14| hölgy itt maradt, és most a szabadságmozgalom intéző szelleme? Ismeritek 18298 2, 46| ki teljesen fölmentett, s szabadságomat visszaadta, lelkemre köté, 18299 2, 48| míg dolog után lát. Edit szabadságot adott neki, megparancsolva, 18300 1, 14| beszélt nekik szép dolgokat, szabadságrul, alkotmányrul, a polgárok 18301 2, 26| egy ember, egy ló meg nem szabadul az ellenségből:~ ~A hölgyek 18302 1, 13| csóknak: az öröm csókja, a szabadulás csókja, a hála csókja, a 18303 2, 47| kezdhette volna!~ ~Richárd még szabadulása estéjén megírta anyjának 18304 2, 46| kötelességemnek tartsam e szabadulásomért nagysádnak hálámat kifejezni. 18305 2, 26| visszavonulási útját; egy sem szabadulhat meg belőle.~ ~Ilyenkor Baradlay 18306 1, 4| ebből az átkozott bozótbul szabaduljunk ki egyszer - dörmögé Leonin.~ ~ 18307 1, 14| úr számára rendelkezési szabályokat.~ ~Saját belátásuk és fölfogásuk 18308 2, 39| hadbíróság körirata, a cím szabályos irodai kalligráfia, kétszer 18309 2, 36| folyam mentében vezetett.~ ~A szabályozatlan folyam partjait mindenütt 18310 1, 18| képezte az. A völgy oldalán szabályozott hegyi patak fut végig, mely 18311 2, 47| Richárd úrfi is eleinte szabja a költségeit a körülményekhez.~ ~ 18312 1, 5| verse szerint: "Dugd el a te szablyádat helyére, mert valakik fegyvert 18313 2, 20| glédába állítani, mundért szabni, profontot süttetni; hanem 18314 1, 5| nekem van jogom föltételt szabnom az alkuhoz. Hát ide hallgass!~ ~- 18315 1, 13| abban a szobában egy szegény szabómester lakik; fessen az ajtóra 18316 2, 47| a család számára szűkre szabott tartásdíjat. Azért Richárd 18317 1, 13| szalagot s az ollót, mely azt szabta. S a két hölgy arca úgy 18318 2, 32| padkán ordít. "Majd befogod a szádat!" Kérem, nagyságos úr, tizennégy 18319 1, 4| belépőt azon kellemetlen szag fogadta, mely a cukorgyárak 18320 2, 22| monda Richárd -, a sült szagára majd összegyűlnek.~ ~Hanem 18321 1, 5| úr olvasni.~ ~- Éreztük a szagáról.~ ~Richárd nagyot nevetett 18322 2, 33| missziója.~ ~Érezte ő annak szagát előre!~ ~És sehogy sem vette 18323 2, 48| nekem, hogy soha el nem szaggatom. Írasd be az összeget egészen!~ ~ 18324 2, 34| nap. Oly egyenlő sápadt, szaggatott szélű mind a kettő, hogy 18325 1, 17| kinevezési oklevelét, s darabokra szaggatva szórta azt el maga körül.~ ~ 18326 1, 15| Richárd kapitány meg ne szagolhassa előre a puskaport. Ennek 18327 2, 31| becsülnek, de akik nem szagoltak lőport. Ödön pedig szokott 18328 1, 4| túloldalról fejedelmi hontársa, a szágópálma nyújtja felé ujjas leveleit, 18329 1, 4| tömegestül elvonult a három száguldó paripa nyomán; de hátramaradt 18330 2, 22| fickó! Megfutottál a nagy szájaddal az első ágyúszóra, s az 18331 2, 22| Boksa le sem vette azt a szájáról addig, míg ki nem vallatta 18332 1, 4| valahol ilyen szemeket? Ilyen szájat, melynek millió változata 18333 1, 8| harántékosan megtámasztá, szájával a gúlának, agyával a padlatnak.~ ~- 18334 2, 25| alig engednek helyet a pici szájnak kettőjük között. Kénytelen 18335 2, 25| gyermek lefelé görbíti két szájszegletét, mintha sírni akarna: az 18336 2, 22| lefektetve, büntetésből, szájtátó katonák előtt, gúnyolódó 18337 1, 14| beszélni, hogy tátva marad a szájuk, hogy fognak bámulni, tapsolni 18338 1, 18| evett senki. Az égő szomjat szájukba vett hógolyócskákkal oltják. 18339 1, 9| segítőd leszek életed minden szakában. Utat egyengetek előtted 18340 1, 6| öregnek Richárd. Nemcsak szakácsa volt az, hanem borbélya 18341 2, 33| Érlelte e tervét azon szakácsművészet szemlélete, melyet a muszka 18342 1, 18| liszttömeget, mely különös szakácsművészi vegytan folytán, a víz hozzájárultával 18343 1, 4| azután recsegés, ropogás, szakadás; végre egy nagy zuhanás, 18344 2, 33| s akkor brusquirozza a szakadást. Nem lehetett. Nem tudott 18345 2, 31| ezer cikcakkot szökellve szakadna le az égről, s az egész 18346 2, 20| Most egész nap ki nem szakadnak a járókelők Zebulon kastélyából, 18347 1, 4| bundájából a havat. Az égen szakadozni kezdett a nagy felhősátor; 18348 2, 39| amik most a mi fejünkre szakadtak.~ ~A hajó kormánya ismét 18349 1, 9| kiejté e szóra kezéből a szakajtó kosarat kotlóstul együtt, 18350 1, 8| csatabárdokból; - mellette a középkor szakállas hajítókopjái, a cseh hajnalcsillag, 18351 2, 28| valakinek rászánni magát, hogy a szakállát levágja. Az egy parciális 18352 2, 27| Harom nap ki nem tutam szakalombul mosnyi fehíret, feketit; 18353 2, 36| miknek lába az év három szakán át vízben úszik, mikben 18354 2, 31| rézsútos fal zár el külön szakaszként; olyan az, mint egy négyszög-udvar, 18355 1, 18| városoknak, ahol a tartalék szakaszok tanyáznak. Meglehet, hogy 18356 2, 30| előterjesztettem a haditanács szakértőinek, amit e tárgyban kifürkésznem 18357 2, 28| El is olvashatja, aztán szakíthat belőle fidibuszt, amennyit 18358 2, 22| rajzhúzlin az uraknak a repedést szakított species factikat. Azoknak 18359 1, 9| hanem elhozni hozzád, hogy szakítsd te fel, és olvasd fel előttem. 18360 1, 11| szijeltekinteni. Hisz ez a szala teli van oppozicionális 18361 1, 13| nagyságos urat, úgy, hogy a haja szála sem görbül meg; csak bízza 18362 1, 6| este a lépcsőn alá s föl szaladgálni, s az estélyen rumot, limonádét 18363 2, 30| akkor már tele volt az utca szaladó néppel; Mihály mester lélegzete 18364 2, 27| saját tulajdon kerítísemen. Szaladtam erdőbe, elbujtam miszígető 18365 2, 27| hogyan, Zebulon? Minden hajad száláért két fogoly generalisnak 18366 1, 13| hölgy?~ ~Antoinette asszony szalagcsillagokat kötött fehér selyemből, 18367 1, 8| száraz virágokat, színes szalagcsokrokat, "mind tűzbe velük", s miután 18368 2, 25| visel, derekán széles kék szalaggal átszorítva, hajfürtjei rendezetlenül 18369 1, 14| lobogó, mely saját háromszínű szalagjaival pofozkodik a levegőben, 18370 2, 25| csipkefőkötő elszabadult szalagjával.~ ~Szemközt a hölggyel egy 18371 2, 27| megfogják, megölik, megvasalják. Szalagy innen!" Utcu neki! Nekem 18372 2, 28| kissé fakó, itt-amott szürke szálakkal átszőve. Ez a szakáll volt 18373 2, 36| kimosta; aszú, pirókfenyérrel szálankint beborostálva. Közte egy-egy 18374 1, 18| elfoglalta a boróka, eleinte sűrű szálas erdőnek nőve, mentül feljebb, 18375 1, 5| kardbojtját, hogy el ne szalassza. - Ha én csak belépek is 18376 2, 28| Szalmást? - Ez észrevételt szalasztá ki Zebulon a száján, mire 18377 1, 18| lefelé halad.~ ~Egyszer nagy szálerdőbe jut. Még a fenyves is üdvözölt 18378 1, 18| embert, ki egy ledöntött szálfát csonkázott.~ ~Richárd megszólítá 18379 1, 15| soror Remigia, Baradlayné szállásának címzetéről: Singerstrasse 18380 1, 4| útra készen lejött Ödön szállásáról. Leonin még egyszer megállítá 18381 2, 30| burgonya képezte. Az egész szállásban egy gyertyatartó nincsen.~ ~ 18382 2, 48| egymás előtt. Az ilyen szűk szállásnak is megvan a maga előnye. 18383 2, 28| hegyekbe, völgyekbe, gyanús szállásokba.~ ~A harmadik napon megsokallta 18384 2, 30| végigbolyonghat a tárva-nyitva maradt szállásokon, s válogathat, hogy mit 18385 2, 30| Richárd csakugyan oda szállásolta magát, ahol a házmester 18386 2, 20| székvárosba. Ott a főbíró házához szállásoltak be. "No, itt legalább megnyugszunk - 18387 1, 8| csigalépcsőn fel. Az emeleten van a szállásom. Tessék addig helyet foglalni 18388 1, 5| rangomhoz illően felszerelhessem szállásomat, küldött ezer forintot.~ ~- 18389 2, 48| tizenöt forint megmarad szállásra és ruházatra havonkint.~ ~- 18390 1, 15| máshová elszállítani, mert a szállásunkat többen tudják, mint szükséges.~ ~- 18391 2, 22| el, hogy a szétvert had szállingózó csapatjait felfogják, és 18392 2, 29| mieinkkel cimborál, hogy azoknak szállít hadiszekeret meg tudósításokat. 18393 2, 30| miket könnyen el lehet szállítani a Duna-parti keresztházakon 18394 2, 30| kellő pillanatban helyükre szállítására.~ ~Május 9-én éjjel az összes 18395 2, 20| egymással szemközt irányzott szállítmányok közt neki kellett volna 18396 2, 20| Futárok, nyargoncok, szállítmányosok, szabadcsapatvezérek, újoncokat 18397 2, 48| becsületes mesterembereknek, szállítóknak vagyok lekötelezve. Boldog 18398 1, 11| erősebb nem kontingensét szállították ide; az urak hölgyeiket 18399 1, 12| részét a megyei kormányzó szállíttatá ide fizetett előfogaton, 18400 2, 39| felé emelte arcát, s ha szállnak szellemek a légen keresztül, 18401 2, 33| sötétjén keresztül az alkonyra szálló nap két teljes félkörű szivárványt 18402 1, 4| mint fehér üveglabdácskák szálltak fölfelé. Egy sem talált 18403 1, 17| sincs. A város meg van már szállva katonailag, de polgárilag 18404 2, 20| gulyával; mert tudják, hogy ott szalma is lesz, s ők a legelsők, 18405 2, 22| felé bírt leheveredni a szalmaágyra, Richárd még akkor is fennmaradt; 18406 1, 18| abrakot hoz, s puha almot vet szalmábul gazdájuk. Héj, messze voltak 18407 1, 15| egyet azokból a kofadivat szalmakalapokból, amik a profilból csak az 18408 2, 20| fekszik rá a német az én szalmámra?~ ~Erre Zebulon letette 18409 2, 19| evett, együtt ázott, egy szalmán hált a közlegényeivel, s 18410 2, 20| legelsők, akik letelepszenek a szalmára.~ ~- És aztán mi rosszat 18411 1, 11| cifrán Szalmás.~ ~Volt is Szalmásnak egy olyan hosszú szónoklata 18412 2, 28| vagy, Zebulon. Megkaptam Szalmástól küldött leveledet. Azóta 18413 1, 15| pinceodú közepén volt két szalmaszék; az egyiken égett egy faggyúgyertya, 18414 2, 28| vele a csizmáit némileg szalonképessé tisztogatni. Aközben a lovas 18415 1, 12| szekéren, maga kenyerén, szalonnáján.~ ~Az ülés napján már kora 18416 2, 22| tarisznyából a kenyeret meg a szalonnát, hogy majd egy kicsit kollációzok, 18417 1, 3| más; az, ha kigombolja, szalonruha; ha begombolja, kijáró öltözet; 18418 1, 6| duenna abban a kávészín szalüpben, az Blummenberg bankárnak 18419 2, 20| szedd össze legelébb is a számadásaidat; vedd magadhoz a pénztárt, 18420 2, 20| ülhetett neki a bevégzendő számadásnak.~ ~Éjfélig szépen elkészült 18421 2, 24| egyenlítve. Én befejeztem a számadásomat. Csupán egy nagy adósságom 18422 2, 20| Pénz van elég. Zebulon számadást sem vezet róla. Tudja magáról, 18423 1, 2| cantus praesesnek: "Kend szamár!"~ ~Ezt az észrevételt tevé 18424 1, 18| vagyunk!~ ~Az őrmesterek számba veszik a legénységet.~ ~" 18425 1, 15| egy csapat egyetértésére számítanak a fölkelők. Goldner elmondta 18426 2, 48| meg a plajbászt, elkezdett számítani, mennyibe kerülnek a piaci 18427 2, 48| Boldog időkben csekélységek, számításba sem jövő könnyű tartozások; 18428 2, 30| én nem szoktam stratégiai számításokba felvenni.~ ~Richárd szemei 18429 2, 37| nem tudtok többé segíteni. Számítástok rosszul ütött ki. Erőfeszítéstek 18430 1, 5| Amint igy évődik magában, és számítgatja hozzávetőleg, mennyibe kerülhet 18431 1, 9| óhajtasz közelében lenni? Számíthatsz rám. Én biztosítom megélhetésedet.~ ~- 18432 2, 30| akkor az utolsó órában számíthatunk rájuk. Addig nem. Ha az 18433 1, 17| vagyont, születést nem számítok a boldogság tárgyai közé. - 18434 2, 35| találkozáskor.~ ~Saját csillagát nem számította azok közé. Az bevégezte 18435 2, 33| nyelvén, amelyre legtöbbet számítottak; Zebulon pedig annak a népnek 18436 2, 36| sátoralja harmincezer harcost számlál."~ ~És mindezt a legfanatikusabb 18437 2, 30| nappal ütött rést, s nem számlálgatja, hányan haltak meg e küzdelemben.~ ~ 18438 2, 25| órák az éjfél szakaszait számlálják, a telehold a magas ablakokon 18439 1, 18| Richárd követőit.~ ~- Most számláljuk meg, hányan vagyunk!~ ~Az 18440 1, 18| előre. Nem nézek hátra, nem számlálom meg, hányan jönnek velem 18441 1, 11| elkezdett élcelni a feles számmal megjelent megyei kurucokra, 18442 1, 4| nézze, míg Leonin minden új számnál kitekintett a rácsozaton, 18443 1, 8| dárdák; az aspis és xyphos; a szamnit ércnyakló, római rövid kardok; 18444 1, 4| Hát neked ma nincs számod? - kérdé Jézától Leonin.~ ~- 18445 1, 15| innenső sor házai a páratlan számok. Csak a kapukat kell megszámlálnia, 18446 2, 49| kollégájával együtt szaporítja a számokat, jön be a büró séfje, s 18447 2, 36| annak megmondom, ki vagyok. Számoljunk: fizetek.~ ~Boksa Gergőnek 18448 1, 1| fogja önt elhagyni soha; az számon kérendi öntül minden reggel, 18449 1, 3| sem tudott volna magának számot adni róla, az elsőbbek által 18450 1, 1| jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!"~ ~A végszavak 18451 2, 38| magyarbul németre fordítva számtalanszor összecseréltetik. Sok ember 18452 1, 15| hogy gyűjtötte a pénzt számunkra, hogy lelkesítette kitartásra 18453 2, 36| olyan, mely a társadalom száműzöttje, mely rossz hírével az emberlakta 18454 2, 27| lassú tűzön megpirítják, s szánakoznak a barbár népeken, akik ezt 18455 2, 22| szóra Boksa Gergő felhagyta szánalomgerjesztő féloldalt görnyeszkedését, 18456 2, 22| eddigi siralmas, panaszos, szánalomkolduló modorától.~ ~- Mindjárt 18457 2, 37| távozni készült.~ ~Aranka oly szánalommal tekinte rá.~ ~- Te is elítélsz-e? - 18458 1, 5| Nekem ott egész becsületes szándékaim vannak.~ ~Richárd végighúzta 18459 2, 27| promontóriumára kapott az ajtótul, szándékos orgyilkos merénylet volt 18460 1, 18| A legénység elértette a szándékot. Félóra alatt minden ló 18461 1, 18| hogy ami szolgálatot ő szándékozik megtenni Palvicz Ottónak: 18462 1, 6| S hát te magad nem szándékozol lejönni?~ ~- Talán, ha concentrirung 18463 1, 8| végett. Én azt a képet nem szándékoztam a zsibvásárra küldeni.~ ~- 18464 1, 14| segíteni fog nekik becsületes szándékukban.~ ~Visszament a zárda kapujához, 18465 1, 4| orkán egész csoporttal vágta szánjuk oldalához a havat.~ ~Lassankint 18466 1, 4| melyen jött, ismét visszatért szánkájához. A kocsis nem volt még annyira 18467 1, 12| igazi volt. Az megadta rá a szankciót.~ ~Elhatározása nagy merészség 18468 1, 4| a Néva partján várakozó szánkójukig; ott beburkolóztak bundájukba, 18469 1, 4| kapun szökünk ki, ott vár a szánkóm meg a bundáim. Csak nem 18470 1, 7| zárról.~ ~Arra kellett magát szánnia, hogy ismét a nagytermen 18471 2, 49| tőle Richárd levelet, tele szánó-bánó töredelemmel. Elmondta, 18472 1, 4| sötéttel megérkezett a csörgős szánon Ödön lakása elé, ő maga 18473 1, 4| toronymagasságból rohantak alá lovastul, szánostul.~ ~Szerencséjükre a vihar 18474 1, 4| szól Ödön a felfordult szánra mutatva, mely a mély hó 18475 1, 7| nincsen idehaza.~ ~Richárd úgy szánta szegény gyermeket.~ ~- És 18476 2, 21| alakjaikat.~ ~Míg a halálra szántak kardala zengett, az országúton 18477 1, 13| árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni, legfeljebb 18478 1, 18| kanyarogni volt kénytelen; itt a szántóföldeken keresztüli futtatásban nem 18479 1, 9| házát, szőlőjét, kertjét, szántóföldjét oly áron, mely egy uradalmat 18480 1, 18| keresztül: mezőkön, tarlókon, szántott földeken át, hogy a hab 18481 1, 4| körmeik hasították a jeget, szántották odább akaratlanul; a két 18482 1, 12| Feledékenységből volt-e vagy szántszándékból? - föltett kalpaggal lépett 18483 2, 20| fortepianora is. Mindig neki szántunk valami nóbel partínak. Most 18484 2, 29| Hanem elébb utasítson el szaporán.~ ~- Ó, istenem, milyen 18485 2, 49| több kollégájával együtt szaporítja a számokat, jön be a büró 18486 1, 18| bámulhatott, hogy mi módon szaporodott meg az iménti róta ily sokaságra. 18487 1, 6| aztán egészen be volt a képe szappanozva egész a szája széléig, akkor 18488 1, 6| unszolá Jenő, míg Pál úr a szappant habarta. - Mért idegenkedel 18489 1, 18| felhozni. Hanem volt egy szapu savanyú tej, ami olyanformán 18490 1, 8| fegyverzetei, s a mór és szaracén kardok, kopják, a hindu 18491 2, 22| fenyegetve Gergő. - Nem szárad ez énrajtam!~ ~Aztán megostorozta 18492 2, 30| városaiban, amik fel nem száradnak, amíg Isten angyalokat nem 18493 1, 18| a párázattól. Hányadszor száradt meg már rajtuk az a ruha 18494 2, 27| az égő fidibuszt a pipa szárán szétverve, nagy füstgomolyt 18495 1, 5| szólt Pál úr, egyik bajusza szárát végigcsavarintva -, csak 18496 2, 27| meghinti a rétestésztát elébb a szárazzal, azután a fluidummal; belekóstol 18497 1, 5| igazság, kápri volt az, nem szárdella. Hát képzeljen magának ilyesvalamit.~ ~- 18498 1, 5| maga is szedte a fáról a szárdellát, a másik meg ezt nem akarta 18499 1, 8| pajzsok, tollas páncélingek, szarmata pikkelypáncélok. Ismét más 18500 1, 6| emelkedhetik hozzá, előkelő származásánál fogva.~ ~- Az mind igaz, 18501 2, 46| mely igazolja a gyermek származását. Az anyának minden levele. 18502 2, 29| mutogatni, a kíváncsiságból származható személyes veszedelmek esélyeit 18503 1, 8| gróftul, az attul a hercegtül származott ide; soha azt senki meg 18504 2, 41| kiindult az épület egyik szárnyából, és ment tovább, egyik szobától 18505 1, 8| mintha lovon ülne, melynek szárnyai vannak.~ ~Csak most kezdett 18506 1, 11| után megnyílnak a szemközti szárnyajtók, s a menyasszonnyal az élén 18507 1, 3| rántott Zebulon bekecse szárnyán, mire Zebulon gondolva, 18508 2, 32| Nem ölik meg azokat a szárnyavesztett apró angyalkákat, csak meghalatják 18509 2, 35| Azon át a hevenyészett szárnyékba jutott. A kozákok mind aludtak 18510 2, 22| hanem mert legnagyobb a szarva. Nem választás útján lett 18511 2, 22| udvar ellenkező része felé, szarvaikat arrafelé szegezve, ahonnan 18512 1, 5| lehelyeztetik - melléje tétetvén egy szarvasagancs nyelű étszer és egy antik 18513 2, 31| tigrist, párducot, bikát, szarvorrút, hogy küzdjenek, míg a szűk, 18514 2, 22| csontot. A legcímeresebb szarvúnak a nyakára kolomp van kötve; 18515 1, 8| hajnalcsillag, a német páncéltörő, a szász alabárd és partizán, a sarlótőr 18516 1, 12| aztán a vérengző főbíró és szatelleszei az ablakon kidobattak, mikor 18517 1, 5| könyökére támaszkodva nézett szatirikus mosollyal öccse szemüvegeibe.~ ~- 18518 2, 19| tábor mozdulatairól. Zsidó szatócsok minden levelezése tele van 18519 2, 33| elfoglalhatja Hellászt, megteszi szatrapának Tesszália felett. Bizonyosan 18520 1, 14| nemzetőr major, különben derék szattyáncserző mester, olyan egyszerre 18521 1, 14| a zúgó tömeg egyiknek a szavából sem hallhatott semmit.~ ~ 18522 2, 39| Lelkemben hangzik most is édes szavad: "Kövesd, amit szíved parancsol!" 18523 1, 15| leveléből ismerem azt. Arcodból, szavadból olvasom, hogy te nem lehetsz 18524 1, 4| láttamoztasd útlevelemet. A te szavadra talán megteszik e szokatlan 18525 2, 30| fognak menteni bennünket, és szavaik igazat adnak nekünk, Dávid 18526 1, 10| gyönyörtől reszkető leányt, ki szavaikat végighallgatá.~ ~Minő hatalma 18527 1, 17| már igaz.~ ~- Ne véljen ön szavaimban elutasítást vagy csak félreértést 18528 1, 17| Azokat vesd össze az én szavaimmal, s aszerint határozz. Jó 18529 1, 11| emlékezzék ön ez órában mondott szavaimra. Ez az út is elvezet egy 18530 1, 14| vad röhögés üvölte választ szavaira. Akkor Richárd kardját megvillantá 18531 1, 12| felköltötte volna kihívó szavaival. Készen voltak erre is. 18532 1, 17| leírhatatlan öröm volt, amivel e szavakban anyját megajándékozá. Hogy 18533 1, 3| stáción forspontot!~ ~E szavakkal motiválja üldöző fátumát.~ ~ 18534 1, 17| ölelésétől és a mondott szavaktól.~ ~- Ők! Ők! - fuldoklá 18535 1, 1| életében, Marie. Ön minden szavamat teljesítette, amit parancsoltam. 18536 2, 27| fogom?~ ~- No, hát fogja szavamon.~ ~- Kezet rá!~ ~- Itt a 18537 1, 12| kettévágta a diszkussziót, s szavazásra bocsátotta a kérdést. Protestálhatott 18538 2, 30| sorba leszavazott.~ ~Minden szavazat igenre szólt.~ ~Ödöné is.~ ~ 18539 2, 38| Legelső e közlegény, aki szavazatát adja, és így fölfelé.~ ~ 18540 2, 43| tudná mentegetni... Mostan szavaznak...~ ~Két óra... Az ítéleteket 18541 2, 30| feloszlatnók.~ ~- Tehát szavazzunk.~ ~- Rohamra menjünk-e a 18542 2, 43| komoly, hidegvérű, kevés szavú férfi volt.~ ~- Vége van 18543 1, 17| soror Remigiát.~ ~Nem sok szavuk volt együtt.~ ~- Itt van 18544 1, 15| fia volt. És meghallották szavunkat. És ez egy rettenetes parancsolat 18545 2, 34| midőn előttük áll - egy században egyszer.~ ~"A végveszedelem 18546 2, 25| már látsz a szívekbe és a századokba. Miért jössz hát nekem szemrehányást 18547 1, 1| betűi nyomán századokrul századokra el legyen látva a világok 18548 1, 1| melynek írott betűi nyomán századokrul századokra el legyen látva 18549 2, 30| Kérdezzétek meg, miért tódult fél századon át kétmillió harcos szárazon 18550 2, 34| egyszer ha előfordul. A hálósz századot átlépő ritkaság; a kettő 18551 2, 30| hadászatának, s mégis egy századra való pusztulás a győztesnek.~ ~ 18552 1, 14| az ő világi uraságukért százak vére omoljon, s két ország, 18553 2, 48| a hitelezőivel bizonyos százalékban. Azok is engednek, örülnek, 18554 2, 32| évi átalány szerint tíz százalékkal több leány születik, mint 18555 2, 21| elvegye a futó seregnek, s százával fogdossa el csapatjait.~ ~ 18556 2, 19| megáll a küzdhomokon az egész százezer karú nemzetóriás, s karjait 18557 2, 43| szép hölgy?~ ~- Mindent! A százfejű hidrának most egy nyaka 18558 2, 20| akart a nagyságos úrral; százféle kérdéssel háborgatták; a 18559 2, 19| magának és társainak, s százhatvan lovast állított ki a csatamezőre, 18560 2, 27| mingyárt segitsigünkre gyün százhatvanezer emberrel; ott van anglus 18561 2, 32| a mandarin megköszöni a százkezű Visnunak, hogy ilyen sok 18562 1, 14| akkor látja meg egymást százlépésnyi közelségben.~ ~Most azután 18563 1, 18| végig a huszárok; alattuk százölnyi mélységben tombol a hegypatak, 18564 2, 30| a szomszéd csillagokba. Százötven ágyú zenéje, az égzengés 18565 1, 4| figyelmesen megvizsgált; százrubeles volt; az mondta rá: "bien", 18566 2, 19| ágyúércnek.~ ~Egyetlen vezér száztíz ágyút vett el apródonkint 18567 2, 28| köszöntetem. Erről a mai szcénárul jó lesz, ha egyikünk se 18568 1, 1| vettem önt, sem láttam önt szebbnek, mint most. Hollófekete 18569 2, 32| Akkor aztán felvette a szecska és fűrészpor közül, amiben 18570 2, 22| piszkot, s amit levakart, azt szedegette a tenyerébe. Biz az rökönyödött 18571 1, 4| mint bukdácsolnak alá egy szédelgős lejtőn, s folytatják az 18572 2, 24| gyermek mellét, azon egy szeder alakú anyajegy van, hogy 18573 1, 18| földhöz, s kúszik, mint a szederinda, az apró áfonyabokorral 18574 2, 20| Ej, mit nekünk az a sok szedett-vedett nép! - torzsalkodék a volt 18575 2, 20| eltakarítani, a szegletekből szedik le a pókhálókat, az almáriumok, 18576 1, 4| kapta el a kitüntetés, nem szédíték el a szép szemek, nem ittasíták 18577 1, 13| hogy ha valakit agyonlőnek, szedjék fel, és vigyék a közkórházba. 18578 1, 9| lélekerejét össze kellett szednie.~ ~Leírok önnek mindent 18579 2, 31| bebizonyítani, mint azt, hogy nem szédül.~ ~Amikor fölfelé tekintett, 18580 1, 18| amit meghaladtak, a fejük szédült bele. Hihetetlennek látszott 18581 1, 1| között, minden vonása rendbe szedve, mintha modellképpen ülne 18582 2, 35| melyet csak egy fejetlen szeg tartott a többihez; azt 18583 2, 23| Az erdőt egész hosszában szegélyezi a Rákos, mely nyáron patak, 18584 2, 31| ősrégi puszpángbokrokkal szegélyezve. Déli oldala enyhe lejtőt 18585 2, 22| megverték odaát. Úgy nevettek szegényen nagy sajnálkozva.~ ~Hanem 18586 1, 2| egész szeméig emelé.~ ~- Szegényke... - súgák egymásnak. - ( 18587 1, 10| mért adják olyan öreghez szegénykét?~ ~- Azért, hogy az apját 18588 1, 2| minden halottját, gazdagot, szegényt egyaránt. Azért láttam gazdag 18589 2, 48| világon, ezek után én igen szegényül fogok megélni. Legyen belőlük 18590 1, 8| azért nem került ennek a szegére.~ ~- Meg tudnám ám én azt 18591 1, 18| ballagott, hegymászó bottal, szeges talpú csizmával ellátva; 18592 2, 25| Valamennyien egy nőre szegezik szemeiket, ki ott járdal 18593 2, 23| győzött!~ ~Tehát szuronyt szegezni, és előre! Bele a tűz közepébe!~ ~ 18594 2, 27| gyanakodva.~ ~Zebulon nem szegezte már a mappát az ajtóra; 18595 2, 38| mikor a nevét a bitóra szegezték; senki sem tudta, hogy ő 18596 2, 22| felé, szarvaikat arrafelé szegezve, ahonnan a füstöt hozza 18597 2, 31| őrnagy.~ ~- Tüzelj, szuronyt szegezz! - felelt rá az osztrák 18598 2, 27| felesig, kicsi gyerekel. Szegin zsido. Tizenkilencedik leanyat 18599 1, 6| úr, egész termete csupa szeglet, arca egy rendetlen prizma, 18600 1, 6| arca egy rendetlen prizma, szegletbe menő szemöldök, hegyes szegletű 18601 1, 13| tudakozódék a medicinalrat a szegletből.~ ~- Az ördögbe is! Inkább 18602 1, 11| Poligonális arcának minden szeglete iparkodott gömbölyűvé lenni 18603 2, 20| szem elől eltakarítani, a szegletekből szedik le a pókhálókat, 18604 1, 8| úr felhúzta a szája bal szegletét a szeméig, s hamisan hunyorított 18605 1, 15| utcaszegleten megállt, ott a szegletkőre leült. Ki volt fáradva.~ ~ 18606 1, 6| szegletbe menő szemöldök, hegyes szegletű orrhegy, trapezialis állkapca, 18607 2, 35| Ő pedig itt kussad egy szégyenletes ketrecben, rajtakapatva 18608 2, 22| Az olyan katona, aki nem szégyenli a hátát megmutatni az ellenségnek, 18609 2, 22| A tiszt urak nevettek e szégyenlősségnek.~ ~- No, jól van. Minálunk 18610 1, 12| Innen neki pusztulni kell.~ ~Szégyentől és dühtől sápadtan kelt 18611 2, 30| kapuknak. Égett arcuk a szégyentül, szívük a haragtul. A haditanácsban 18612 2, 26| tekintetét Alfonsine arcára szegzé, melyen rózsapiros nevetés 18613 2, 20| bruder, ezer darabra vagyok széjjeltépve. Csodálok, hogy magamat 18614 2, 27| egyre-másra.~ ~- Hát aztán egészen széjjelverték a magyar sereget?~ ~- Nem 18615 2, 32| a szoptatós dajkáknak a szekatúráját. Tudja, lelkem, egy szoptatós 18616 1, 10| Úgy tudom, hogy ebben a székben most egy adminisztrátor 18617 1, 3| asszisztenciát. - De pap székébe én nem ülöm le magamat. 18618 2, 30| trónmennyezet, a miniszterek székei, a képviselői padok egy 18619 2, 35| bevárták Róma atyjai, kerekes székeiken ülve és menekülésre nem 18620 1, 12| alakokat látta tántorogva székeikről felugrálni, tisztes, békés, 18621 1, 1| orkánjában. A hátrarúgott székek, a lelkesülés tanújeléül 18622 1, 3| széknek, ami még több üres székeket fog maga után vonni; s annak 18623 2, 19| küzdhessenek vele.~ ~Egy közönséges székely földész kitalálta, hogyan 18624 2, 28| parancsolatjára befognak a szekérbe!~ ~Az úton aztán elmondatta 18625 2, 28| aztán elmondatta magának a szekere mellett kocogó lovassal, 18626 2, 19| magukat keresztül lőporos szekereikkel - Tiszafürednél a jég hátán 18627 1, 11| közügyért!", felkerekedett szekereire, és odábbállt.~ ~Az úri 18628 2, 20| volt a járó-kelő tömeg, a szekerek sora, mik szénával, szalmával, 18629 2, 20| fordult a szomszéd faluig; ott szekereket fogadott, s kincseket ígért 18630 2, 27| zsido kocsmaros egy lovas szekeren; vele van öreg zsidó aszony 18631 2, 28| ellenségnek, hány prófuntos szekerét elhajtatta, hány futárját 18632 2, 27| csak rá. Masnap felpakolta szekerire, is elszökte velem moslikgyarbul. 18633 2, 19| őket úti élelemmel, mikor szekérre ültek. Amint a refektóriumba 18634 1, 3| deklarált székbe.~ ~- De kinek székét én most itt elfoglalok?~ ~- 18635 2, 27| Elfutottam mig azon ijcaka szekiren ismerös baratomhoz szomszid 18636 2, 48| Kérem, ha nincs több egy széknél, én állhatok.~ ~De előkerült 18637 2, 26| mennek nekik, mint akármelyik szekond lájtinántnak.~ ~E vidám 18638 2, 49| amikben rátalált, zárta el egy szekrénybe, s ha a fiú visszaesési 18639 2, 49| olyankor Richárd e rongyokat a szekrényből eléje tartotta:~ ~- Ez az, 18640 2, 30| márványküszöbéről visszapattant, s a szekrénye mellett ülő pénztárnoknét, 18641 2, 39| ingatlan léptekkel ment szekrényéhez, felnyitá, kivett belőle 18642 1, 8| Potifárnénál. A nyitott szekrényekben minden elképzelhető eszköz, 18643 2, 49| magával semmit. Hanem annak a szekrénynek a zárába, melyben ama rongyos 18644 2, 31| közepébe félig beékelve. Arra a szekrényre fölugrott. Az volt a tűzakna 18645 2, 49| egy kulcs.~ ~Mintha azt a szekrényt akarta volna felnyitni, 18646 1, 10| Miféle nagy úr?~ ~- Ágens, szekretárius vagy referendárius!~ ~- 18647 1, 9| szónál felállt a leány a székről.~ ~- Köszönöm ajánlatait, 18648 2, 27| kereséssel rátalált benne a megye székvárosára.~ ~- No látod; itt a város, 18649 2, 20| alatti dandár ma estére a székvárosban táborba száll, s nekünk 18650 2, 20| Mentül közelebb értek a székvároshoz, annál sűrűbb volt a járó-kelő 18651 2, 19| meglepők mozdulataik!~ ~Szélaknánál a föld alatt bújnak az ellenségen 18652 1, 15| Hát veled mi történik, szélbe dobott virágszál? Hová mégy? 18653 2, 22| az a golyóbis, akinek a szele megütött. Úgy segéljen, 18654 1, 4| egyenesen vágtatnak a bozót széle felé.~ ~A csalit csakugyan 18655 2, 36| suttogás a nád közt zizegő szélé, a csend a nappali álomé. 18656 2, 29| nyílik, a Lánchíd egész szélében van kiszegezve tizenkét 18657 2, 35| zápor csorog minden ruhája széléből; bokáig áll a sárban, s 18658 2, 21| megelőzött napok viharos szelei ide torlasztották össze 18659 1, 6| szappanozva egész a szája széléig, akkor Richárd elkezdett 18660 1, 4| barnába, sötétkékbe átváltozó, szélein rongyolt, mélyében tömör, 18661 1, 4| csak az uszályából kaptak a szelek menyasszonyának.~ ~Lassankint 18662 2, 28| tekintetes úr?~ ~- Nem szelel pipám - mondta Zebulon.~ ~- 18663 2, 48| szippantott fekete burnótus szelencéjéből. Megkínálta Editet is. Az 18664 1, 8| ezüst vert művek; tálak, szelencék, kelyhek, billikomok tűzben 18665 1, 4| s arrul a kis delejtűs szelencét leoldja. Azután még az útitáskából 18666 1, 18| ez még csak játék! Mentül szélesebb a víz, annál lassúbb a folyása, 18667 1, 18| a gátrés felé, mely azt szélesebbre kezdi szakítani.~ ~- A halastó 18668 2, 27| egy ökölnyi tésztát olyan szélesre elnyújtva, mint maga az 18669 1, 18| keresztül, az pedig kétölnyi szélességben le volt bontva, úgyhogy 18670 1, 4| a szánnal elérni a bozót szélét, amin túl ismét a tisztás 18671 1, 15| fromage de Brie-ből kér egy szeletet, s fogyasztja a chartreuse-t, 18672 1, 15| nőalakot. Olyan volt az, mint a szélfuvallat, mint az erdőzúgás, ez a 18673 2, 25| áll mozdulatlanul. Olyan szelídek, hogy meg sem rezzennek, 18674 2, 49| makacs, de azt a nevelés szelídítheti, s helyes irány jellemzővé 18675 1, 11| mindenünnen.~ ~Hm. Ez gyanús szelídség.~ ~- Hat Aranka kisasszony, 18676 2, 22| látnak már csudát, meg vannak szelídülve: engedelmes, szófogadó alattvalók 18677 1, 4| lesz.~ ~Hanem amint a bozót szélihez értek, az imsik nyugtalanul 18678 2, 25| a lég nyavalyája? Rossz szellem-e, isten csapása, belehelt 18679 1, 16| talán azoknak a sápadt szellemei teszik azon a folton az 18680 2, 39| emelte arcát, s ha szállnak szellemek a légen keresztül, e csókot 18681 2, 39| szerelem, minő az angyaloké, a szellemeké, a testvérlelkeké.~ ~Az 18682 2, 36| folyamodtunk, s kérdeztük a kopogó szellemektől: mi lesz velünk?~ ~Álmainkat 18683 2, 19| furfangjával, jó akaratával, szellemével védi, sietteti, inti, buzdítja, 18684 1, 10| meg körfutását. Egy eltűnt szellemhez beszéltek, s ugyanazon dolgokrul 18685 1, 17| bódulat.~ ~Mint az ezeregy éj szellemidézője, ki előtt a felhívott tündér 18686 1, 4| ernyővel, hátul csizmatalp szellentyűkkel ellátva; a három ló befogva, 18687 1, 4| nézz hátra!~ ~Ödön a másik szellentyűt emelte föl, s kitekintett.~ ~ 18688 1, 13| tornyáról óriási lobogó úszik a szellőben, a nagy német nemzet háromszínű 18689 2, 32| emberrel telt, soha nem szellőztetett, alacsony, földes szobában 18690 1, 4| felhők között! Az északi "szélmenyasszony", ki homok helyett hóbul 18691 2, 30| Itália vénei és gyermekei a szélrózsa minden irányából a hét halom 18692 2, 22| összetartják a fejeiket, szélrül egy sem szeret menni. Mikor 18693 1, 4| emberek laknak. A félkör szelvényét mitológiai képekkel díszített 18694 2, 25| járja a szobáit; megint szembeáll a kísértő arcképpel.~ ~- 18695 1, 18| egymással.~ ~- Jobb lesz, ha szembeállsz és megverekszel; ha elfoglak, 18696 2, 31| utolsónak maradjon.~ ~Mikor ott szembeállt a közelgő ellenféllel, végigvillámlott 18697 1, 16| utolsó pillanatig, az utolsó szembehunyásig.~ ~De sokszor meg kellett 18698 2, 19| elfoglalták a gyilkoló tűztelepet szembehunyva.~ ~Pákozdnál tízezer emberrel 18699 2, 38| a többi vádlottak közül szembesítik, az rögtön elárulja kilétét. 18700 2, 21| többiekért? Jól van! - S szembeszálltak a lovassággal.~ ~Most egyszerre 18701 1, 14| orra hegyét, hogy annak szeme-szája tele lett a tartalmával.~ ~- 18702 2, 25| mindketten nevetnek; egymásnak a szeméből kilopnak valamit, ami része 18703 1, 4| hozzád simuló szilfid, ezek a szemedbe mosolygó szemek mindmegannyi 18704 2, 25| Valamennyien egy nőre szegezik szemeiket, ki ott járdal előttük fehér 18705 2, 29| hadd tudjam, kit látok élő szemeimmel.~ ~- Jól van, öreg. Megmondom. 18706 1, 11| míg világos van, míg a szemeinkkel látunk. Én nem iszom itt 18707 2, 24| Szemöldeit mélyen lehúzta szemeire, arca megszűnt vonaglani; 18708 1, 11| nekifohászkodott:~ ~- Íme, szemeitek előtt látjátok ezt a tiszteletetekre 18709 1, 11| Ott legalább asszonyi szemektől sem átallja magát az ember.~ ~ 18710 2, 38| kérdések is, amik által más személyek lettek érintve; azokra megtagadott 18711 2, 24| adnak, hol kell keresned a személyeket, akik tovább vezetnek. A 18712 1, 11| tószt jelen- vagy távollevő személyekre vonatkozik; de motívumaiba 18713 2, 43| kormánypolitika hibája, hanem személyi túlbuzgalom.~ ~A beteg ember 18714 2, 33| hitelesítve, csak a név és személyleírás hiányzott belőle. Ily üres 18715 2, 35| mindennel akkurátusan, benne személyleirásod hüségesen. Egy hajszál különbség 18716 2, 35| útlevelét, összehasonlította a személyleírást, s azt mondta rá, hogy minden 18717 1, 1| valami csendes, békés egyházi személyt, aki imádkozik, búcsúztat 18718 1, 15| refektóriumában.~ ~Az egész személyzet nem hunyta le a szemét ez 18719 1, 5| eligazítom a dolgát a vendéglői személyzettel, de most sietek, mert várnak.~ ~- 18720 1, 6| kegyednek, hogy soha, még csak szemem tekintetével se bánthassam 18721 2, 26| felemlegesse! Az, amit te a szememben sötétségnek láttál, az a 18722 1, 6| bánthassam meg kegyedet, még a szememet sem fogom kegyedhez tovább 18723 2, 22| énnekem azt valaha valaki szememre veti, odadörgölhessem az 18724 1, 11| micsoda gárda?~ ~Kétszáz szemenszedett országos korhely, három 18725 1, 5| sipkája büszkén lehúzva szemére. Olyan kevély a fejhordozása, 18726 1, 4| Vallj meg hát egyet. Két szemet látsz-e csillagaid között 18727 1, 14| veszettül kavarja a port, szemetet, s vágja a közeledők szeme 18728 1, 15| tisztára sepri az ilyen szemétvermeket.~ ~Most nincs se tolvaj, 18729 2, 32| beteg.~ ~- Mi baja?~ ~- Szemfájása van. Azért tettem külön, 18730 1, 1| fogják ravatalomra tenni. A szemfödél bojtjait négy főbíránk viszi 18731 2, 29| örömragyogás felett egy szemfödelet sző sötét füstfellegből 18732 1, 5| valamit halkan, mire az titkos szemhunyorítással inte, a felső emeletre mutatva.~ ~- 18733 2, 28| bolond passzusba beleírnak ám szemiles leirást is; aztán nekem 18734 2, 30| asszír világcsodák közül, Szemiramisz függőkertjeiből szent városa 18735 2, 27| minket megverte, csak fél szemivel nézi, másikat beköti. Hát 18736 1, 8| Salamon úr akár a katonai szemléken, akár az udvari estélyeken 18737 2, 33| tervét azon szakácsművészet szemlélete, melyet a muszka tábor ínyencei 18738 2, 40| munka, a világtól elvonult szemlélődés, a jobb időkre váró remény, 18739 2, 32| a másik.~ ~És volt ideje szemlélődhetni, mert jó haladékba került, 18740 1, 17| ablakmélyedésbe támaszkodva szemlélte némán az előtte végbemenő 18741 1, 15| annak ismeretes öltözetét szemlélve:~ ~- Szent atyám, ez egy 18742 1, 6| ragyogó; vékony, fekete szemöldei és finom metszésű orra szelídebb 18743 2, 48| tetemes summa pénz - szólt, szemöldeivel mozgatva kerek sipkáját 18744 1, 2| viselet szerint; erős, sűrű szemöldökei a villogó, sötét szemek 18745 2, 27| fellegekbe, s felhúzott fél szemöldökével utánapillantva, nagy keservesen 18746 1, 4| arcszakállal és sűrű, szőke szemöldökkel, amikhez jól illettek határozott 18747 2, 24| arc azokkal a leráncolt szemöldökökkel, azokkal a kőmerev szemekkel 18748 2, 28| folytatá Boksa, fontos szemöldökrángatással.~ ~Nojszen ez éppen elég 18749 1, 14| keresztül néz két különböző szempár. Nem kell elfeledni, hogy 18750 2, 20| aztán Anna úrhölgynek a szempillái, mikor már érzik a hora 18751 1, 17| rábírható, hogy lesütött szempilláit felemelje; most már vőlegénye 18752 2, 20| csak azért tette, hogy a szempillája le ne ragadjon. Meg akarta 18753 2, 25| itt maradok... Hallom szemrehányásodat... Azt mondod: "ez a te 18754 1, 4| táncteremben! - szólt barátságos szemrehányással. ~ ~- Menyasszonyoddal táncoltam. 18755 2, 25| századokba. Miért jössz hát nekem szemrehányást tenni?... Tudod jól, hogy 18756 1, 9| csillagpár összenézett. S szemsugaraikban már nem volt könny; ragyogtak 18757 1, 15| fejeztek ki.~ ~Elébb hosszasan szemszögezi az előtte álló két nőalakot, 18758 2, 25| hangján. Aztán mikor jön egy szemtelen légy, s le akar szállni 18759 1, 4| érzékeit; fűrészhátú, merev szemű, legyezőszárnyú, páncélbőrű 18760 1, 13| Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk előtt történt; éreztük a 18761 1, 18| keresztül, hegyeket megmásznunk, szemünket le nem hunynunk, koplalnunk, 18762 1, 5| de az orrára csíptetett szemüveg miatt tartotta magasra. 18763 1, 5| szatirikus mosollyal öccse szemüvegeibe.~ ~- Hát mióta lettél te 18764 1, 14| aszerint, amint különböző szemüvegeken keresztül néz két különböző 18765 1, 6| ki oly magasra feltett szemüveggel osztja a kegyes mosolygást, 18766 2, 31| emberalak, most egy darab szén, kezek nélkül, fej nélkül, 18767 2, 30| az a Váci úton robogva a Széna térig menekült.~ ~A második 18768 1, 18| térdig állnak a lovak a szénában, a gazdák segítenek vasalni, 18769 2, 20| a csizmáját, negyedik a szénáját; s Zebulon csak azt tudta 18770 2, 20| tömeg, a szekerek sora, mik szénával, szalmával, ruhaneművel, 18771 2, 32| füstölögnek már; omladékkal, szenes gerendákkal fedve az utcák; 18772 2, 22| Mikor aztán jó csomó szennyet levakart róla Boksa Gergő, 18773 1, 14| fertelmes kicsapongásokkal szennyezze be. A szabadság álbaráti, 18774 2, 25| fák alatt mintha madarak szentegyháza volna. Lakója van minden 18775 2, 46| hazudni az Istennek és az ő szenteinek!~ ~Imádandó szép volt a 18776 2, 26| akarta.~ ~- Az égre és minden szenteire! Bárónő, gondoljon rá, hogy 18777 2, 26| egész mennyország sem, tele szentekkel és angyalokkal! Egy egész 18778 1, 18| úr könyörgött neki minden szentekre; Richárd nyűtte rajta hátulról 18779 2, 39| joga van mindenüvé belépni, szentélybe vagy az úrnő hálószobájába; 18780 2, 49| szónál. Most már boldogsággá szentesült ez érzés.~ ~- Csak egy maroknyi 18781 2, 30| a keresztyén világnak a Szentföld, a franciáknak Párizs, az 18782 2, 47| imádja az Istent, és vallja a Szentháromságot.~ ~A bécsi pap azt állítja, 18783 1, 10| mondasz, az nekem törvény és szentírás.~ ~- Jó! Tehát megmondom 18784 1, 15| sötét éjben; mint vándor szentjánosbogár.~ ~Csak a csípős éji levegő 18785 2, 28| karimájából; megtalálta a szentképpel felékesített odvas fát is, 18786 2, 33| Keressen nekem lovat. De nem szentmihálylovat. Arra még nem ülöm. Forspontot, 18787 1, 9| Oroszországból, kit hazahívtam Szentpétervárról. A levél feleútról kelt. 18788 1, 4| orosz vízkereszt idején Szentpétervártól a Kárpátokig. Utazol, ha 18789 2, 29| ide nagyságod, fölséged, szentséged, generális úr, feldmarsal 18790 1, 15| fájó ölelkezésben szerelmük szentségére felesküdtek, az anya reszkető 18791 2, 29| akarok beszélni.~ ~- Elébb a szentséges szent nevét mondja meg nekem 18792 2, 30| Pestért! Ha egyik megégette a szentséget, a másik megégeti az oltárt!~ ~ 18793 1, 5| törvényszék elébe, mint szentségtörőt, mint lázítót; kitesznek 18794 2, 25| Újvidék, hogy robban a légbe Szenttamás, hogy gyullad ki Temesvár; 18795 2, 28| Göttinga, Pukkersdorf. Szentül félt, hogy mégis, mikor 18796 2, 28| moslikos dézsát napszámba, szenvedek hazámért hideget, éhséget; 18797 2, 26| akit szerettem szívvel, szenvedéllyel, bűnömmel; egyetlen ember, 18798 1, 15| S azzal sebesen, ahogy szenvedélye vitte, futott vissza a glacis 18799 1, 17| vetheti magát e felzúdult szenvedélyek közé; amidőn még azt megítélni 18800 1, 17| szó.~ ~A hölgy pedig egyre szenvedélyesebben szólt:~ ~- De én nem engedem 18801 1, 12| tanácskozmányt, ismét lesz. A gyűlés szenvedélyessé vált. Én élek elnöki jogommal, 18802 1, 17| az ő nagyravágyását, az ő szenvedélyét megtámadni jő ide, csak 18803 1, 9| kárpótoljam mindazt, ami szenvedés miattunk érte családodat. 18804 2, 49| bosszút a sorson, hogy a mások szenvedéseit siet enyhíteni.~ ~Palvicz 18805 2, 48| A SZENVEDÉSEK KULCSA~ ~Mikor aztán Richárd 18806 1, 15| kegyetlen, vak gyűlölet, hogy a szenvedésekben gyönyörködés mondatta el 18807 2, 25| Nemcsak halált, nemcsak szenvedést tudtam én előidézni a sors 18808 2, 32| sebes lábait. Az irtóztatót szenvedhet alatta.~ ~- Árt is az neki! 18809 2, 37| elkárhozott angyal kínjait szenvedi.~ ~- Ne maradj itt! - suttogja 18810 1, 10| a te jó anyai szívedet. Szenvedjünk, anyám, tovább. Majd csak 18811 2, 30| ország dolgát. A várban nem szenvednek szükséget, mert drágaság 18812 1, 2| Nem!~ ~- Törülted-e le a szenvedők könnyeit?~ ~- Nem!~ ~- Kegyelmeztél-e 18813 2, 49| kívánom, hogy e szegény szenvedőt minden ápolással ellássák 18814 2, 37| Hisz mi mindnyájan poklot szenvedünk, s nem hallasz bennünket 18815 1, 6| tekintetének, mint aminőt talán szenvelgett.~ ~Ő egészen otthon találta 18816 1, 14| kapitány elé, s nyugodt, szenvtelen hangon kérdezé tőle:~ ~- 18817 1, 8| velem, előteremtek minden szépet és remeket, amiben szép 18818 2, 39| levelét. Ugyanazon irodai szépírászattal mindenikben egyformán ez 18819 2, 21| legelső ütközetben.~ ~Nem szépítek semmit.~ ~Gyönge volt a 18820 2, 25| annak kerek hajnaludvarával, szépségben, magasztosságban, gyönyörben 18821 1, 4| valami más, mint azok a hideg szépségek odafenn? Hát nem jobb-e 18822 1, 10| szeret.~ ~- S ha tündérek szépségével bírna, s vetekedne jóságban 18823 1, 4| egy-egy modellje a sokszerű szépségnek. A szép Alekszandra hercegnő, 18824 2, 46| drága testet, e gyönge, szeráfi alakot! Kinek van joga a 18825 2, 25| azt a hangot, amin még a szerafimok dicsérik az Istent: a minden 18826 1, 4| csupán két török ruhás szerecsen nőcseléd foglalkozott a 18827 2, 27| sótartóval, paprikás döbözzel, szerecsendióval; megnyittatja a kemencét, 18828 1, 17| égését jótékony halványító szerekkel eltitkolja, úgy kereste 18829 1, 6| küzdésben, sem nőre, ki a szerelemben mestere lett volna.~ ~Egyszer 18830 1, 13| nekimennek - becsületért - szerelemért - hazáért - asszonyért!~ ~ 18831 1, 17| szeretetnek - egész a hitvesi szerelemig. Ott az a másik szerelem 18832 2, 39| kellett.~ ~A túlvilágról jövő szerelemvallomás volt az; tiszta, éteri, 18833 2, 37| ülőhelyéhez.~ ~- Ne szólj közbe, szerelmem. Tárgyakrul van szó, amiknek 18834 1, 15| Bajtárs, én csak a szerelmemet sajnálom. ~ ~- Én meg örülök, 18835 1, 17| indulatának, mint kedvese szerelmének? Ki parancsol itt? Az erő 18836 2, 22| azt tudnám!~ ~- De az ég szerelmére, édes barátom - szólt hozzá 18837 2, 47| színpadon, ahol amint a szerelmespárt megáldották vagy megátkozták, 18838 1, 15| ravasz úrhölgyeknek, kik szerelmest játszanak, szabadsághősnéket 18839 1, 4| Mármost megittátok egymás szerelmét.~ ~A bor csakugyan megoldá 18840 1, 9| juttassátok osztalékul, ami szerelmetekből fennmarad!~ ~A leány nem 18841 1, 15| azok egy fájó ölelkezésben szerelmük szentségére felesküdtek, 18842 2, 19| maga egész huszárezredet szerelt fel; másik huszárezredet 18843 2, 20| csapatot, ami csak fel van szerelve, Kassa felé; s az élelmezést 18844 2, 20| máskor részesülhetni abban a szerencsében, de most egy elveszteni 18845 2, 49| Te Palvicz! Ma nagy szerencséd van. Gyámapád keresett.~ ~- 18846 1, 9| Adok neked vagyont, mellyel szerencsédet megalapíthasd. Ha osztályod 18847 2, 44| szoktak anyák, leányok egymás szerencséjének, boldogságának.~ ~Szinte 18848 1, 6| konstatálták, hogy már volt szerencséjük vele találkozni. Antoinette 18849 1, 13| kalapom ilyen lett, ni. Szerencsémre nehány diák kiszabadított, 18850 1, 6| öntudatával bírt annak a szomorú szerencsének, hogy őutána minden asszonyféle 18851 2, 26| megkristályosodott sötétség. Megölöm, szerencsétlenné teszem őket. Ezért marasztottalak 18852 2, 49| el?~ ~- Ó! Mikor az ember szerencsétlenségre jut, akkor senki sem akarja 18853 2, 23| ütközet déltől estig változó szerencsével folyik a Királyerdőben.~ ~ 18854 1, 3| sajnalok, hogy nem lehetem szerencsis, temetisen jelen lehetni.~ ~- 18855 1, 3| egiszben utolsó stációig szerencsisen, Szunyoglakig. Hivatom birot, 18856 2, 27| magadat; magamra izs hozod szerencsitlensiget; neked kel magadat kiadnyi 18857 2, 40| van).~ ~Meg van cserélve a szerep egy varázsló pillanatban; 18858 1, 6| otthon találta magát ebben a szerepben, ami neki volt juttatva. 18859 2, 28| hogy magát veszedelmes szerepébe beletanulja. A következő 18860 1, 4| Tehát elszámlálom remek szerepeit. "La reine Amalasunthe." - " 18861 2, 30| foly, melyben igazi hősök szerepelnek, s a tűzi pompa: várégés, 18862 2, 30| gyertyavilág mint öt pont szerepelt. A kioltott gyertyák, mint 18863 1, 15| megszólítását. Még tréfa is volt e szereptanulásban.~ ~- Aztán csak kreuzfidél 18864 2, 48| becsüli kétezer forintnál. Ne szeresse őt!~ ~Edit válaszul nevetett, 18865 1, 17| boldogságodban vegyek részt, és szeressem én is azt a némbert, kit 18866 1, 9| fiam visszatér, és azután szeressétek egymást; s nekem csak azt 18867 1, 9| gyűrű volt.~ ~- Tehát te szereted a fiamat? Hiszed-e, hogy 18868 1, 10| Mértéket kell tartanod szeretet és bölcs belátás között. 18869 2, 48| ingyen, csak úgy a rosszaság szeretetéből.~ ~Hazugság az, hogy a sátán 18870 1, 2| Szeretettel fizettél-e szeretetért?~ ~- Nem! nem! és mindörökké 18871 1, 17| fog. Tisztelet az anyai szeretetnek - egész a hitvesi szerelemig. 18872 1, 15| sötétéből először egy szelíd, szeretetteljes női arc, oly tiszteletre 18873 1, 17| utolsót, ezt a legjobban szeretettet.~ ~Nem félt neki megmondani, 18874 2, 20| hozzákezdeni. Különösen azt szeretné megtudni, hogy mire való 18875 2, 27| is ember kell".~ ~- De én szeretnim nem lenni olyan ember, aki 18876 1, 17| életben-halálban a tied. Nőd, szeretőd, áldozatod, aki imád, aki 18877 2, 26| fogjuk lábainkkal egymás szeretőinek koponyáit, mint két játéktekét. 18878 2, 46| a kaszárnyában töltött a szeretőjénél, mint apácanövendék, s mégis 18879 1, 13| valakit titokban, megcsókolja szeretőjét az utcán.~ ~S a föld még 18880 2, 47| háromszor egymás után a szeretők neveit. Mégpedig nem három 18881 2, 39| atyámnál. Ti ketten engem szerettetek legjobban valamennyiünk 18882 2, 33| mint Baradlay Ödön; akit szerettük, becsültük, és az egész 18883 1, 17| meggyőződésünk azé, akit szeretünk. Leányom bizonyosan követte 18884 1, 15| Na ja!~ ~- S ha a vad szerezsán kardját szívembe mártja. ~ ~- 18885 2, 49| amit az önfejűségeddel szereztél magadnak!~ ~Valami egy évig 18886 1, 17| nyomorultul elvesszen. Íme, szereztem számára útlevelet; ha eljön 18887 2, 36| főseregtől, hogy élelmiszereket szerezzen számára. Egyenesen rárukkoltam 18888 1, 18| gazdák segítenek vasalni, szerszámot igazítani. Előadják, ami 18889 2, 20| iparkodjék olyan jó helyre tenni szert, ahol meg nem lövik. A többi 18890 1, 13| mindenki mentül rövidebb szertartással búcsúzni a ház asszonyától. 18891 2, 21| holtan, sebesülten bukdácsolt szerte az úton.~ ~Az árok sövénye 18892 2, 21| republikánus hadsereget szerterobbantották a bulls-runi legelső ütközetben.~ ~ 18893 2, 19| a sereget, nem futottak szerteszéjjel. Igyekezett ismét összegyűlni, 18894 2, 27| sereget?~ ~- Nem szilyel; de szerteszilyel. Akinek lova volt, az elfuthatott. 18895 2, 34| fényudvar, körös-körül, a szérű belseje felé halványpiros, 18896 2, 36| közepett, miknek emelkedett szérűjén legelőt találnak a lovak, 18897 1, 18| megnyitják előttük kapuikat, szérűskertjeiket, térdig állnak a lovak a 18898 1, 14| Ó, a mi táborunk jól van szervezve.~ ~- No, elhiszem. És az 18899 1, 17| ki e kinevezési oklevelet szerzé számomra.~ ~- S hiszed, 18900 2, 43| városba, egy ablakból valami szerzetes kétcsövű fegyverrel kétszer 18901 2, 47| a házasságot az Úristen szerzette, hanem hogy a ceremóniákat 18902 1, 14| iszapot hordani a lobogó szeszár közé, s praktikábilis utat 18903 1, 1| poharait. Nézze el túlcsapongó szeszélyeit, ezeket át kell élni annak, 18904 1, 4| padmalyáról csüngnek alá szeszélyesen csoportosított, óriási üvegprizmák, 18905 1, 14| diadalukat.~ ~A granichstaetti szeszgyár már akkor csak füstölgő 18906 1, 14| a fenekeiket, s a kiömlő szeszt meggyújtották; az ott égett 18907 2, 30| monda Richárd, miután a szétágazó vélemények egymást le nem 18908 2, 23| fúttak. A küzdő lovasság szétbontakozott; a holtak és sebesültek 18909 1, 8| támasztva, s azokat elkezdé szétbontogatni.~ ~Egy képnél aztán Richárd 18910 2, 21| huszárok az országútról. A szétbontott lovasszakaszok vágtatva 18911 1, 18| lesz.~ ~A ködalak terjedt, szétborult, néhány perc múlva beburkolá 18912 1, 15| meg lehet gázolni, testét szétdarabolni; nem kiálthat: "Fiam, segíts!" - 18913 2, 22| vezértulok felugrott fektéből, szétfeszítette a lábait, felemelte a fejét, 18914 1, 14| az utca.~ ~A bősz csorda szétfutott a szél minden tájékába, 18915 2, 30| töltötte a homokzsákokat. Azok szétfutottak.~ ~A harmadik bomba az Új 18916 2, 30| omladékokat az ágyúdörej közepett széthányni, s a rést homoktöltött lőporhordókkal 18917 1, 5| pantomimiával utasítá vissza a széthúzott erszényt, biztosítva a tisztelendő 18918 1, 14| vámvonalt végigseprő huszárság a szétkergetett had üldözéséből, midőn az 18919 2, 33| ellenségeinket! Ennyi erő alatt szétmállik az egész nyomorúság.~ ~És 18920 2, 30| felhőt, feltúrják a földet, szétmorzsolják a sziklát, s tüzet okádnak 18921 1, 5| No, ez szép! - gondolá szétnézve a szobában. - Selyemfüggönyös 18922 1, 12| fegyveres erővel fogom önöket szétoszlatni.~ ~("De én elébb hadd megyek 18923 1, 14| akkor a rabló csőcselék szétoszlott, szétszaladt, kiraboltan 18924 2, 30| harag mennydörgését hirdetve szétpukkanásukban. A nép ott állt a kapukban, 18925 2, 30| áttörte vele, a pincében szétpukkant, s végig meggyújtotta az 18926 2, 26| kétszer vonalzott c hang szétrepeszti az üvegpalackot. Hanem a 18927 1, 13| lares et penates"-eit, szétrepültek, mint polyvatöredék. Jenő 18928 1, 1| tovább. Ne engedje őket szétriadni. Ne engedje elszéledni. 18929 2, 21| tűzkígyók utánaindultak a szétriadt tábornak, kerepelő süstörgéssel, 18930 1, 18| ugyan egy sor lövéssel is szétriaszthatta volna, de inkább más utat 18931 1, 17| s valahányszor egy bomba szétrobban, valahányszor a szép leány 18932 2, 30| röppentyűütegek voltak felállítva. A szétrobbanó löveg megriasztá a tűzszekerészetet, 18933 2, 30| Dunán keresztül ütegeinkkel szétrombolhatjuk a vízvezetéket, kinyithatjuk 18934 1, 15| őket. Mehettek pihenni. Egy szétrombolt cukorgyár falai közt volt 18935 2, 30| démona pillanatok alatt szétrugdalja azt, amit a béke demiurgusa 18936 2, 26| legyen egy üveget végerejével szétszakítani? Babona, azt mondják a tudósok. 18937 2, 23| mészkemencének a maradványai, amit szétszedtek a honvédek, s mikor töltényük 18938 1, 3| ügyismerettel gyűré be a széttárt asztalkendő egyik csücskéjét 18939 1, 13| hozzá az öröm sikoltásával; széttárta előtte karjait, magához 18940 2, 27| Legyőzik? - szólt Zebulon, széttekingetve a levegőben, s ott keresve 18941 1, 8| érdemes lesz egy kicsinyt a széttekintésre?~ ~- Az már igaz - szólt 18942 2, 32| nehéz golyóktól, a tetők széttépve; minden ablak üvegtelen; 18943 1, 15| visz.~ ~Az őrmester rögtön szétterelte a nőkkel huzakodó legényeket, 18944 1, 4| nyomott kezébe, mit a francia szétterjesztve, figyelmesen megvizsgált; 18945 2, 43| önhöz? A bosszú. Megalázva; széttiporva látni azokat az embereket, 18946 1, 4| kozákok egy főt láttak a széttört lap alól felmerülni.~ ~Sietve 18947 2, 26| levágta magát az asztalra, széttörve, ami törékeny eléje akadt, 18948 1, 14| utcákat; egy-egy csoportot szétugratott, csak a kardlapot használva; 18949 2, 23| viadal. Azokat ott nem lehet szétválasztani. Új meg új csapatok törnek 18950 1, 14| Esküszöm önnek az Istenre, hogy szétverem innen ezt a csőcseléket!~ ~ 18951 1, 14| füst alatt már ezeket is szétverhettük volna!~ ~ ~ ~ 18952 1, 15| ugyanaz, ki a kolostor előtt szétverte a népet?~ ~- Azt önök Edit 18953 2, 21| hadsereget Kassánál nagyon. Szétverték a császári seregek úgy, 18954 2, 20| volna engem látni. Egymagam szétvertem ezer fehér tollast. Kilenc 18955 2, 27| fidibuszt a pipa szárán szétverve, nagy füstgomolyt fújt a 18956 2, 34| keresztes hadat ez eset szétzavarta. A nép hazaoszlott.~ ~Csak 18957 1, 18| úr a háta mögé, mikor a szétziláltan futó csapatra visszatekintett.~ ~ 18958 1, 18| napsugárban, vagy vizet szí szivárványon a tengerből, 18959 1, 8| még magára ismerni.~ ~A szibarita léhaság után, melyben eddigi 18960 2, 20| mondatokkal, mint a hajdankor szibillái.~ ~A legkritikusabb pillanatok 18961 1, 14| le nyargalászni, füttyöt, szidalmat hallani, rongyos embereket 18962 1, 17| barátaid. A te pártfogóid. Nem szidalmazom őket, ne félj. Ők jobbat 18963 1, 7| baronesse; hogy lenézik, szidják, mint a cselédet, nyomorultul 18964 2, 21| megkaphatom Ödön bátyámat, hát szidjam jól össze. Tehát tartsd. 18965 1, 15| Tovább?~ ~- S mégis a nőket szidod.~ ~- Itt-ott. Az eddig volt. 18966 2, 49| mindenki üti-veri. És koplal. Szidta az anyját, aki ide beszerezte. 18967 1, 4| Egyenesen a Petrovszkoi szigetbe.~ ~- Te, hiszen nincs ott 18968 2, 36| beesteledett már, midőn egy nagyobb szigethez értek, melyről híd vezetett 18969 2, 20| nevének a két előbetűjét szignálta bölcsen. Hátha cigányútra 18970 2, 35| könnyelműség helyett katonai szigor uralgott.~ ~A segédtiszt 18971 2, 43| Végét kell szakítani a szigornak, amit ön eddig gyakorolt, 18972 1, 2| reszkető lélektől fölöttébb szigorún: »Ki voltál? Ki kísért idáig? 18973 1, 15| sem a vessző, sem a gombos szíj. A fiatal leány, mikor szűz 18974 1, 4| Végem van. Korcsolyám szíja elszakadt a csatnál. Te 18975 1, 4| és csinálj új lyukakat a szíjadon. Én addig megvívok ezzel 18976 1, 8| görbe, kés alakú kardok szíjas fogantyúkkal, legyező idomú 18977 1, 11| megirted, csak miltoztasal szijeltekinteni. Hisz ez a szala teli van 18978 2, 22| hozták azzal a bizonyos szíjjal, amit a huszárok farmatringnak 18979 2, 36| ezüstös leveleit. Odább szikes avar terül nagy messzeségre, 18980 2, 36| nem tenyész más elaszott szikfűnél és makacs, mindenütt megélő 18981 1, 18| nap melegen sütött az izzó sziklafalra - a huszárok valamennyien 18982 1, 18| golyók ott pattogtak sűrűn a sziklafalról vissza, s jöttükben-mentükben 18983 1, 6| másik végébe, s azután egy sziklához ment, ahol mély volt a víz, 18984 1, 18| őket többé üldözhetni.~ ~A sziklai úton végigmentek szerencsésen. 18985 2, 33| Góg és Magóg dala az a sziklák mögül.~ ~- Nézd! - szól 18986 1, 1| egy időben erdőt nyövni, sziklákat morzsolni küldetett alá 18987 2, 30| földet, szétmorzsolják a sziklát, s tüzet okádnak egymásra, 18988 2, 20| kongrév-rakéta. Ahova annak egy szikrája leesik, az keresztülég a 18989 1, 14| két szörnyű vas szórta a szikrát, mikor összecsókolódott; 18990 2, 21| katonák, nem ijednek meg a szikrázó szörnyetegtől. Össze kell 18991 2, 19| alkalmával ismét meglátjuk őt, szikrázva, mennydörögve fejeink felett.~ ~ 18992 2, 36| nagy térséget a halvány sziksó terít be, amint azt a víz 18993 1, 4| ostorcsattanások, mik a paripát még szilajabbá tegyék. Leonin egészen oda 18994 2, 39| szívét. Még nem szabad! Szilárd ingatlan léptekkel ment 18995 2, 31| és nem teszed azt.~ ~Ödön szilárdul válaszolt:~ ~- Amit megmondtam, 18996 1, 4| ez a sok hozzád simuló szilfid, ezek a szemedbe mosolygó 18997 2, 19| volt ebben a dogmában sem szillabus, sem herézis. Szent volt 18998 1, 8| tusrajzok, egész a szerény sziluettekig, sűrűn egymás mellé rakva; 18999 2, 27| Hanem azért mégis, amint a szilvalét kihörpölte, a szeme a pohár 19000 2, 27| Bort ád a szőlőhegy, finom szilvapálinkát a szilvás; a savanyúvíz 19001 2, 27| finom szilvapálinkát a szilvás; a savanyúvíz ott fakad 19002 2, 27| Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: "Az istenirt, apuska, hol 19003 2, 27| útról jön, megfázott; hol a szilvórium? Aztán láss hozzá, hogy 19004 2, 27| igyunk egyet ebből a jó szilvóriumból. Ez jó búfelejtető. Nincs 19005 2, 20| kibe még csak egy pohár szilvóriumot sem tudott belediktálni.~ ~ 19006 2, 27| magyar sereget?~ ~- Nem szilyel; de szerteszilyel. Akinek 19007 2, 22| felemelte a fejét, elkezdett szimatolni a levegőben. Újra érezte 19008 1, 11| üléssor berendezésében már sok szimbolisztika volt kifejezve. Az asztalfőnél 19009 2, 28| büszkesége, úri tekintélyének szimbóluma; vassal soha nem irtott, 19010 1, 7| énekelt iskolázatlan, de szimpatikus, csengő hangon, s hozzá, 19011 1, 18| fénytelenül izzott a láthatár lila szín gőzkörében.~ ~A vezető hózivatarral 19012 1, 1| Uramisten, és úgy bocsásd színed elé árva lelkét! És úgy 19013 2, 25| sötét lombjaikat egész a víz színéig eresztik, még be sem hagynak 19014 1, 15| feketéknek mutatja; pedig szép színeik voltak!~ ~A torlaszt harcos 19015 2, 33| ott minden tárgy annak a színeit vette fel, s látni aranypiros 19016 2, 36| bezárt egyeteme.~ ~A víz színén fenn úszó nimfeák kalap 19017 1, 13| néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni.~ ~Mikor aztán 19018 2, 20| közönségnek, azután még a színész is elmondja; nincs vele 19019 1, 11| megmentse a jelenet komoly színét, felkapta az elejtett szót:~ ~- 19020 2, 20| a színpadról jól ismert. Színházba szeretett járni. Az okos 19021 1, 2| hogy most őfölötte egy színházi opera kórusát éneklik, és 19022 2, 20| ebből a korból. A nemzeti színháznak volt egy derék operai inspiciense, 19023 2, 20| Az okos gondolat, hogy a színműveket elébb a súgóval olvastatják 19024 2, 30| Itt a parterre, amott a színpad. Egy harcjáték, melyben 19025 2, 47| nem úgy megy az, mint a színpadon, ahol amint a szerelmespárt 19026 2, 20| kegyetlenségeiről, akiket a színpadról jól ismert. Színházba szeretett 19027 1, 18| fellobogott, már akkor színről színre láthatá egymást a két csapat.~ ~ 19028 1, 18| láng fellobogott, már akkor színről színre láthatá egymást a 19029 1, 4| páholyát, egészen üres volt a színtér; csupán két török ruhás 19030 1, 4| figyelmesen vizsgálni a színtért.~ ~Egy harmincölnyi átmérőjű, 19031 2, 21| odaugrott hozzá, s dacára a sziporkáknak, megkapta a nyelét, beledobta 19032 1, 15| ismét emelkedett, vérvilágot sziporkálva a jelző röppentyű a toronyból, 19033 2, 20| sarkantyúval és az ülésbe vetve egy szironyos juhászbunda.~ ~Amit a legjobban 19034 1, 11| kezét vasmarkával, hogy az sziszegve hagyta abba a kézszorongatást.~ ~- 19035 2, 22| borongós volt az éj. A hó szitált a szélben. Ilyenkor mondják 19036 2, 30| csüggednének, vagy hogy szítanának hozzánk?~ ~- Nem.~ ~- Hát 19037 2, 30| vigyorgás, amivel Beherik szítja a gyehennát az elkárhozottak 19038 1, 18| embertelen őszi éj, akit oly szitkozódva emlegettek. Az az embertelen 19039 2, 37| sugalmazó ördöge volt, ki szította a gyűlöletet nemzet és nemzet 19040 2, 27| mosolyra csucsorított ajkkal szítta meg a pipaszopókáját.~ ~- 19041 2, 36| beborostálva. Közte egy-egy szittyó, mely mikor virágzik is, 19042 1, 14| testvéri csók alatt Richárd égő szivarát saját arcához sütötte.~ ~ 19043 1, 14| Richárd kapitány elveté szivarcsutkáját, s indult a lépcsőn lefelé.~ ~ 19044 1, 4| rostélyok közül átszűrődött szivarfüst tanúsítá, hogy ott emberek 19045 1, 4| egyebet a ködben, mint égő szivarjaik végét, mely egyre percegett 19046 1, 4| A szán elejét megrakta szivarral, amennyi húsznapi útra elég; 19047 2, 19| hadügyminiszter krajcáros szivart szítt, többre nem telt. 19048 1, 8| tájkép-márvánnyal, kínai szivárvány-haliotissal, illatos fábul, elefántcsont 19049 2, 34| oldala gyengén zöld, mint a szivárványé. - Ez a "hálósz".~ ~S a 19050 1, 18| napsugárban, vagy vizet szí szivárványon a tengerből, vagy alszik 19051 2, 33| szálló nap két teljes félkörű szivárványt hidalt át. A belső, fényesebb 19052 1, 13| a kútból. A krák engedi szivattyúztatni a zsírját, hiszen van neki