IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 5 1 75 1 8 2 a 10994 à 3 a-ypsilonnal 1 ab 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 10994 a 4379 az 2346 hogy 2291 s | Jókai Mór Névtelen vár Concordances a |
Rész, Fejezet
1 1, I| I. ~ ~A hó olyan sűrűen esett, hogy 2 1, I| sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta, azt 3 1, I| Szentpétervárott * van; pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin * 4 1, I| pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin * út egyik mellékutcája.~ ~ 5 1, I| talán csak az az oka, hogy a párizsi nem szeret a hóesésben 6 1, I| hogy a párizsi nem szeret a hóesésben kóborolni. Lehet, 7 1, I| hogy még egyéb oka is van. A Rue des Ours * különben 8 1, I| sem igen járt hely, s maga a St. Martin főút is arról 9 1, I| tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérő hintók 10 1, I| Egy pislogó olajlámpa küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, 11 1, I| küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, egyike előtt 12 1, I| ódon házaknak, amik még a régi Párizst képviselték. 13 1, I| fülkében látható még annak a boldogságos szűznek a kőszobra, 14 1, I| annak a boldogságos szűznek a kőszobra, melyet egy katonája 15 1, I| kőszobra, melyet egy katonája a Fronde * -nak, abbeli dühében, 16 1, I| az istentelen, ahogy az a „madonne aux medaillons” * 17 1, I| meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja 18 1, I| szél arrafelé lobbantja a lámpa lángját, előtűnik 19 1, I| megbarnult szobor. Mikor pedig a másik oldalra lobbantja 20 1, I| másik oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor 21 1, I| oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor egy 22 1, I| reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. Egész alakja 23 1, I| elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~ ~Egyszer-egyszer 24 1, I| betakarja.~ ~Egyszer-egyszer a hópelyhek ködfátyolából 25 1, I| de sohasem kerül egész a lámpavilágig; hanem amint 26 1, I| lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe ér, megfordul, 27 1, I| különös időt választott a sétálásra.~ ~Az órák tízet 28 1, I| becsületes honpolgár, aki a St. Martin negyedben lakik, 29 1, I| otthon van már s olvassa a „Moniteur” * -ből azokat 30 1, I| vándor valahonnan, azoknak a léptei nem hangzanak a friss 31 1, I| azoknak a léptei nem hangzanak a friss hóban, s közeledtüket 32 1, I| hóban, s közeledtüket csak a kezünkben hozott kézilámpás 33 1, I| nem szokott kimenni, s ha a kávéházból hazatért, elővette 34 1, I| kávéházból hazatért, elővette a zsebéből, felnyitotta, meggyújtotta 35 1, I| felnyitotta, meggyújtotta benne a viaszgyertyát, s ezáltal 36 1, I| fénymázos csizmák, abban a kezében, amelyikkel a vállán 37 1, I| abban a kezében, amelyikkel a vállán keresztülvetett köpenyét 38 1, I| felemeli, tartja egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében 39 1, I| egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében egy hatalmas 40 1, I| általános divat volt.~ ~A másik férfi, aki az első 41 1, I| még hosszabban kinyúlik a sarkát verő frakk két szárnya, 42 1, I| verő frakk két szárnya, a kifityegő selyemzsebkendővel. 43 1, I| kifityegő selyemzsebkendővel. A hátulsó férfinál meglátszik 44 1, I| hogy az előtte menőnek a sarkára tudjon lépni, míg 45 1, I| engedje történni.~ ~Amint a lámpavilágtól belobogtatott 46 1, I| belobogtatott kapu elé ért a magasabbik polgártárs, ott, 47 1, I| kezdődtek az előintézkedések a kapun bemenetelre. Még akkor 48 1, I| Tisztességes ember magával hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta 49 1, I| kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~ ~A szegletbe húzódott 50 1, I| maga nyitotta ki a kaput.~ ~A szegletbe húzódott kisleány 51 1, I| Nézze csak! – szólt a magasabb férfi. – Valami 52 1, I| Valami kis leány.~ ~– A bizony. Hát mit akar ön 53 1, I| törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~ ~Az pedig 54 1, I| hangos sírásba tört ki.~ ~– A mama! Én a mamához akarok!~ ~– 55 1, I| tört ki.~ ~– A mama! Én a mamához akarok!~ ~– Hát 56 1, I| ki az ön mamája? – kérdé a magasabb férfi.~ ~– Az én 57 1, I| magasabb férfi.~ ~– Az én mamám a grófné.~ ~– Hogy hívják? 58 1, I| De hát hol lakik?~ ~– A palotában.~ ~– De micsoda 59 1, I| comtesse? – kérdé ismét a magasabbik.~ ~– Hát a Diána 60 1, I| ismét a magasabbik.~ ~– Hát a Diána tudja.~ ~– Kicsoda 61 1, I| Diána tudja.~ ~– Kicsoda az a Diána?~ ~– Ki volna? A mamának 62 1, I| az a Diána?~ ~– Ki volna? A mamának a Diánája.~ ~– Engedje 63 1, I| Ki volna? A mamának a Diánája.~ ~– Engedje csak – 64 1, I| Én hadd kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki önt öltözteti, 65 1, I| Nincs rajtam egyéb, mint ez a cotillon * , meg ez a csúnya 66 1, I| ez a cotillon * , meg ez a csúnya nagykendő.~ ~S azzal 67 1, I| nagykendő.~ ~S azzal széttárva a veres nagykendőt, amibe 68 1, I| volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab, amiben 69 1, I| küszöbén átlépni, s aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható 70 1, I| nem nyomozható okokból, a mai világban a füzértánc 71 1, I| okokból, a mai világban a füzértánc számára találjuk 72 1, I| számára találjuk lefoglalva.~ ~A gyermek lehetett valami 73 1, I| esztendős; azon idők divatjában a kisleányok is éppen olyan 74 1, I| és ingeket viseltek, mint a nagymamáik.~ ~– Ah, szegény 75 1, I| férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán 76 1, I| egészen el vannak merülve a hóban, hirtelen felvette 77 1, I| hóban, hirtelen felvette a didergő teremtést a karjára, 78 1, I| felvette a didergő teremtést a karjára, s beburkolva azt 79 1, I| karjára, s beburkolva azt a nagy veres kendőbe, elkezdte 80 1, I| van fázva!~ ~– No de az a Diána, mért vetkőztette 81 1, I| ez? Mondja csak.~ ~– Hát a mama egy pofont adott ma 82 1, I| egy pofont adott ma reggel a Diánának.~ ~– Aha! Tehát 83 1, I| szolgálattevő személy az a Diána.~ ~– Hát persze az; 84 1, I| vadászkutya.~ ~– Aztán ma este a mama elment az operába, 85 1, I| mama elment az operába, s a Diánának azt parancsolta, 86 1, I| hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz. 87 1, I| vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz. Szépen felöltöztessen 88 1, I| nyakláncomat is feltegye. A Diána ahelyett elhozott 89 1, I| utcába, itt kiszállított a kocsiból, lehúzta rólam 90 1, I| kocsiból, lehúzta rólam a selyemruhámat, elvette a 91 1, I| a selyemruhámat, elvette a karperecemet, nyakláncomat, 92 1, I| tudom miért hagyott itt a kapu alatt. Hisz itt nincs 93 1, I| zene. Aztán hova lettek a szép ruháim?~ ~– Az ám. 94 1, I| nagykendőt rádobta önre, különben a mamának nem volna holnap 95 1, I| mit csináljunk mi ezzel a történettel?~ ~– Itt az 96 1, I| csak nem hagyhatjuk ezt a szegény gyermeket. Az embertelenség 97 1, I| hogy mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi 98 1, I| mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi gyerekeket.~ ~– 99 1, I| Jó lenne, ha felvinnők a Conciergerie * -be.~ ~– 100 1, I| hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk, 101 1, I| háborgatnunk, mikor alszik.~ ~Ez a szó: „nekünk” különös hangnyomattal 102 1, I| No de fel nem vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja 103 1, I| Ezt az ártatlan teremtést a gondviselés küldte most 104 1, I| mennem. Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek, s 105 1, I| Hozza csak magával azt a szegény kis teremtést. Ne 106 1, I| Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve, vagy a mama keresteti 107 1, I| önnek a mama neve, vagy a mama keresteti fel; most 108 1, I| keresteti fel; most pedig a gyermekbál helyett menni 109 1, I| gyermekbál helyett menni fogunk a jó tollasbálba.~ ~– Az ám – 110 1, I| tollasbálba.~ ~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –, pedig 111 1, I| milyen szépen fel van sütve a hajam!~ ~Azzal lehúzva a 112 1, I| a hajam!~ ~Azzal lehúzva a nagykendőt fejéről a leggyönyörűbb 113 1, I| lehúzva a nagykendőt fejéről a leggyönyörűbb gyűrűkbe szedett 114 1, I| öregebb úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt 115 1, I| úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt azt 116 1, I| falépcsőn fel az emeletre; míg a fiatalabb csendesen követte, 117 1, I| valamibe beleütődni.~ ~Mire a lépcsőre nyíló ajtóhoz ért 118 1, I| lépcsőre nyíló ajtóhoz ért a kisleánnyal az ölében, az 119 1, I| hogy minden rendben van.~ ~A sötét folyosóról egy még 120 1, I| szobába vezetett, melyet a karos tartóban meggyújtott 121 1, I| bírt világossá tenni.~ ~A kis vendégnek csak itt jutott 122 1, I| nem nézi valamelyikünket a „croque mitaine” * -nak, 123 1, I| kisleányunk sem lehet.~ ~– A mamának sincs férje – kottyant 124 1, I| kottyant bele sebesen a kisleány.~ ~– Jaj, kedveském, 125 1, I| ellátni.~ ~Azalatt lehúzta a kisleánynak a cipőit és 126 1, I| Azalatt lehúzta a kisleánynak a cipőit és átázott harisnyáit, 127 1, I| harisnyáit, megdörzsölgeté a lábait egy flanelldarabbal, 128 1, I| meleg ez az ágy! – mondá a kisleány – mintha valaki 129 1, I| Hát hiszen megmelegítettem a serpenyővel.~ ~– De hol 130 1, I| úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései ellen. Még 131 1, I| egy szeletke pástétom.~ ~A véletlen vendég egészen 132 1, I| megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről beszéltek 133 1, I| csemegézésről beszéltek előtte; a puncsot, mit a fiatalúr 134 1, I| beszéltek előtte; a puncsot, mit a fiatalúr főzött s a pástétomot, 135 1, I| mit a fiatalúr főzött s a pástétomot, cukorsüteményt, 136 1, I| nem adják mind neki, ami a tányérban van? minek viszik 137 1, I| tányérban van? minek viszik át a puncs és csemege egy részét 138 1, I| puncs és csemege egy részét a másik szobába? ahogy elkényeztetett 139 1, I| szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát, elkezdett sírni; 140 1, I| keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen 141 1, I| szeretett mama!” nyafogásokat. A két férfi minden módon iparkodott, 142 1, I| hogy kibékítse. Utoljára a fiatalabb valahonnan előkerített 143 1, I| lett vágva minden sírás: a gyermek nagy kedvteléssel 144 1, I| nagy kedvteléssel kapott a játékszer után; „ah be kedves 145 1, I| gyügyögtette, ölelgette a kebléhez, addig altatta, 146 1, I| altatta, maga mellé rakva a fejét, dúdolgatva neki a 147 1, I| a fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer csak 148 1, I| szerencsésen elaludtak mind a ketten. (Azazhogy a bubiról 149 1, I| mind a ketten. (Azazhogy a bubiról jót állhatunk egész 150 1, I| visszatért az ifjabb úrhoz, ki a kandallót szítá fel ezalatt, 151 1, I| kandallót szítá fel ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~ ~– 152 1, I| ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~ ~– Ideje! – 153 1, I| maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel * ?~ ~– Tudom: 154 1, I| egy St. Leu-i szabónak a fia, Léon Maria Hervagault; 155 1, I| Simon mesternél, s mint a magas kiküldött bizottság 156 1, I| ne is kutathasson utána a késő ivadék, oltatlan mész 157 1, I| oltatlan mész közé temették el a Szent Margit kápolnában.~ ~– 158 1, I| Margit kápolnában.~ ~– No a „Monsieur” + * iránt nem 159 1, I| nyugtalanul járkálva alá s fel a szobában. – Most kaptam 160 1, I| kaptam ügynökömtől levelet a Rhénus * mellől; azt írja, 161 1, I| mellől; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben * 162 1, I| csak…~ ~– Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~ ~– 163 1, I| szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. – Itt most mindennek 164 1, I| most mindennek vége. Nekünk a kincsünket biztos helyre 165 1, I| az oroszlán barlangjának a torka előtt rejtettük el. 166 1, I| Mindenütt keresték, csak a közelben nem. De azt nem 167 1, I| menekülnie innen.~ ~– Tudom. A terv napok óta kész a továbbfutásra. 168 1, I| Tudom. A terv napok óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb 169 1, I| óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb ebből a házból 170 1, I| továbbfutásra. A legnehezebb ebből a házból kijutni vele. Ezt 171 1, I| éjjel-nappal őrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet 172 1, I| szoktuk találni egymásnak a gondolatjait, még mikor 173 1, I| is el bennünket. De most a nagyobb kérdés az lesz, 174 1, I| Ellenségeink keze mindenüvé elér, s a hol a szemeik meglátják, 175 1, I| mindenüvé elér, s a hol a szemeik meglátják, amit 176 1, I| Anglia sem biztos menedék. A dillingeni golyó odáig is 177 1, I| golyó odáig is elhat.~ ~– Ez a legnagyobb gond – szólt 178 1, I| ha olyan országba visszük a kincsünket, ahol jó rend 179 1, I| avatkozik semmi rendőrség a világ folyásába, ott meg 180 1, I| állapotok vannak, hogy nem lehet a letelepedést kockáztatni.~ ~– 181 1, I| mellett senkit sem háborgat a hatóság; és ami legfőbb, 182 1, I| lehet?~ ~– Vegye ön elő a térképet. Majd rávezetem 183 1, I| térképet. Majd rávezetem erre a helyre, s azután kicsináljuk 184 1, I| akadálytalanul odafuthat.~ ~A két férfi kiteríté a nagy 185 1, I| A két férfi kiteríté a nagy európai térképet az 186 1, I| Ez nagyon jó lesz!~ ~A tervvel nagyon meg voltak 187 1, I| nagyon meg voltak elégedve. A térképet megint összehajtogatták, 188 1, I| összehajtogatták, s azt a fiatalabb tette zsebébe.~ ~– 189 1, I| acélszekrénykét. Átadom a kulcsát. Abban vannak minden 190 1, I| küldeni háromezer frankot a tudvalevő bankárház. Az 191 1, I| tudvalevő bankárház. Az önöknek a legszükségesebbekreo elég 192 1, I| legszükségesebbekreo elég lesz. Ha a helyzet kívánni fogja, használjon 193 1, I| tudja, hogy mi forog kockán. A saját vagyonát tartogassa 194 1, I| jó helyre van elhelyezve: a kamat nevelni fogja a tőkét. – 195 1, I| elhelyezve: a kamat nevelni fogja a tőkét. – Értesítve van két 196 1, I| Frankhon határán, értesítsen a tudvalevő utakon. Addig 197 1, I| új ember; nincsen beírva a fekete könyvbe. Átveheti 198 1, I| szólt az ifjú, előkeresve a finom aranycifrázatú acélszekrénykét.~ ~– 199 1, I| nem kételkedem. Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek 200 1, I| valaha embert eltüntettek a világról. S ami legiszonyúbb: 201 1, I| világról. S ami legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga 202 1, I| egyszer.~ ~– De önnek addig a maga körül húzott bűvkört 203 1, I| Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj. De majd ha 204 1, I| tekinteni.~ ~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre 205 1, I| hőstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag, ki elvágta 206 1, I| fogoly lovag, ki elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt 207 1, I| énrólam többet! Alszik-e a gyermek?~ ~– „Ez” idekinn 208 1, I| Az egyik férfi felvette a kétágú gyertyatartót, a 209 1, I| a kétágú gyertyatartót, a másik becsukta a kandalló 210 1, I| gyertyatartót, a másik becsukta a kandalló vasajtaját, s azzal 211 1, I| vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek egy mellékajtón 212 1, I| szobában sötét lett.~ ~„Ez” a gyermek azonban nem aludt; 213 1, I| az ágyfüggönyök mögül, s a másik kezével a viaszfejű 214 1, I| mögül, s a másik kezével a viaszfejű buba nyakát tartá 215 1, I| hogy meg ne nyikkanjon.~ ~A két férfi eltávozta után 216 1, I| néhány pillanatig sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon 217 1, I| sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon át szűrődött 218 1, I| kulcslyukon át szűrődött végig a sötétben egy világsugár.~ ~ 219 1, I| sötétben egy világsugár.~ ~A gyermek felugrott az ágyból, 220 1, I| ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon. Egyszer aztán 221 1, I| ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan 222 1, I| ágyba, s magára rántotta a takarót.~ ~Az öregebb úr 223 1, I| lábhegyen.~ ~Széthúzta a függönyöket, s azt nézte, 224 1, I| szemei nem győzték meg felőle a félsötétben, a fülét tartá 225 1, I| meg felőle a félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek 226 1, I| félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek arcához.~ ~Az csendeso , 227 1, I| az öregúr elvett valamit a székről az ágy mellől.~ ~ 228 1, I| székről az ágy mellől.~ ~A leányka látta lassan felnyitott 229 1, I| szempillái alól, hogy az a veres gyapot nagykendő az, 230 1, I| volt burkolva. Azt átviszi a másik szobába.~ ~És azután, 231 1, I| melletti székre.~ ~Hiszen a csere nem válik a meglopottnak 232 1, I| Hiszen a csere nem válik a meglopottnak a kárára.~ ~ 233 1, I| nem válik a meglopottnak a kárára.~ ~Amint az öregúr 234 1, I| másodszor is visszamegy a szobába, már nem húzza be 235 1, I| maga után az ajtót. Hanem a mellékszobában egyszerre 236 1, I| mellékszobában egyszerre eloltják a gyertyákat, s arra azután 237 1, I| azután egészen sötét lesz.~ ~A sötétségben halk suttogás 238 1, I| csendesség lesz.~ ~Hanem a figyelő leánynak úgy tetszik, 239 1, I| csendben valaki végiglopóznék a szobában; oly óvakodva, 240 1, I| lépése meg ne halljék, hanem a parkett kockái mégis elárulják, 241 1, I| nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő lábhegy alatt.~ ~ 242 1, I| Valaki elszökött innen.~ ~A kapuajtó nyílik és csukódik; 243 1, I| felhangzik az is.~ ~Akkor azután a teljes sötétségben elkezd 244 1, I| zokogni; s hallik, amint a homlokát üti a tenyerével. 245 1, I| hallik, amint a homlokát üti a tenyerével. Azután megint 246 1, I| eltávozó kocsi zörgése.~ ~Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban. 247 1, I| vegytani gyújtószer meglobban. A mellékszobában a gyertyákat 248 1, I| meglobban. A mellékszobában a gyertyákat meggyújtják, 249 1, I| maradt úr felhúzza ismét a kandallórulo az ajtót, s 250 1, I| papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még hagyján. Hanem 251 1, I| elé: aztán összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép, 252 1, I| felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe jutnak?~ ~Utoljára 253 1, I| Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~ ~Aztán elkezd 254 1, I| elkezd nyugtalanul járkálni a szobában alá s fel, az ajtótól 255 1, I| szobában alá s fel, az ajtótól a befüggönyzötto ablakig, 256 1, I| vissza. Utoljára odalép a kandallóhoz, kirántja azt 257 1, I| kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt a kebléből, 258 1, I| azt a selyemharisnya párt a kebléből, felitatja vele 259 1, I| kebléből, felitatja vele a könnyeit, amik az arca barázdáin 260 1, I| végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~ ~Aztán leveti 261 1, I| hajítja.~ ~Aztán leveti magát a karszékbe: feje az ölébe 262 1, II| II. ~ ~A fiatalabb úr kilépett a 263 1, II| A fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság elé 264 1, II| fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság elé érve, ugyanazon 265 1, II| látszott rajta, ami az imént, s a karján emelve egy leánykát 266 1, II| leánykát hozott, ugyanabba a színehagyott veres gyapot 267 1, II| mégiscsak rá tudna találni a mamának a palotájára? Egy 268 1, II| tudna találni a mamának a palotájára? Egy szökőkút 269 1, II| majd rátalálunk. Mindjárt a mamánál leszünk!~ ~Erre 270 1, II| mamánál leszünk!~ ~Erre a szóra a beburkolt elkezdett 271 1, II| leszünk!~ ~Erre a szóra a beburkolt elkezdett sírni.~ ~– 272 1, II| ne sírjon! – suttogá neki a férfi.~ ~De mikor olyan 273 1, II| mondják neki, hogy „mindjárt a mamánál leszünk!” – mikor 274 1, II| mamánál leszünk!” – mikor az a mama rég elment már az égbe! 275 1, II| szemközt, begyűrt sipkával a fején, kurta pipával a szájában. 276 1, II| sipkával a fején, kurta pipával a szájában. Részegnek tette 277 1, II| dülöngélt.~ ~Az ifjú úr a falhoz húzta magát, hogy 278 1, II| magát, hogy utat engedjen a szemközt jövőnek. Azonban 279 1, II| szemközt jövőnek. Azonban az is a falhoz tartotta magát, s 280 1, II| le akar engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja, 281 1, II| akarja, hogy én lépjek bele a csatornába? Azért, mert 282 1, II| van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség álcázott kéme, 283 1, II| álcázott kéme, kinek az a feladata, hogy őrá vigyázzon, 284 1, II| belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~ ~– Nem vagyunk 285 1, II| eltévedt az anyjától. Márpedig a francia tiszteli a gyermeket 286 1, II| Márpedig a francia tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. 287 1, II| tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. Igaz-e? 288 1, II| beszélgethetünk – szólt a blúzos megfogva az ifjú 289 1, II| van – szólt az ifjú –, s a szegény gyermeknek sietős 290 1, II| szegény gyermeknek sietős a hazajutás, annálfogva tegyen 291 1, II| ön inkább egy szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon 292 1, II| szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletigo , 293 1, II| utcaszegletigo , s hívja el onnan azt a bérkocsist, aki éjszaka 294 1, II| addig itt fogunk várni.~ ~A blúzos ember nem távozott 295 1, II| nemsokára hallható lett a bérkocsi gördülése. A bőrrel 296 1, II| lett a bérkocsi gördülése. A bőrrel fedett redőnyös ablakú 297 1, II| fedett redőnyös ablakú jármű a három lépcsős felhágóval 298 1, II| lépcsős felhágóval nemsokára a kapu előtt állt.~ ~– Köszönöm 299 1, II| állt.~ ~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs – 300 1, II| sous-s pénzdarabot nyomva a blúzos ember markába. – 301 1, II| velünk jönni és segíteni a házkeresésben – jó borravalóért?~ ~ 302 1, II| kérte volna erre az ifjú, a blúzos ember bizonyosan 303 1, II| ürügy alatt, hogy eközben a másik férfi eltűnhessen 304 1, II| másik férfi eltűnhessen a szemmeltartás köréből.~ ~– 305 1, II| Nem tehetem, polgár! A feleségem vár odahaza. Az 306 1, II| veszekedő. S én szeretem a házi békét. Csak bízza ön 307 1, II| Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes 308 1, II| Párizsban. Jól megszolgáld a húsz frankodat egy órára, 309 1, II| egy órára, Peroquin!~ ~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség 310 1, II| Peroquin!~ ~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség szolgálatában 311 1, II| szolgálatában állt. Tudta ezt az a fiatalember jól.~ ~A blúzos 312 1, II| az a fiatalember jól.~ ~A blúzos férfi aztán barátságosan 313 1, II| Hováo vonulok vissza? Vagy a feleségemhez, vagy a korcsmába. 314 1, II| Vagy a feleségemhez, vagy a korcsmába. Ki tudhatja a 315 1, II| a korcsmába. Ki tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t 316 1, II| tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek 317 1, II| Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek viszem, vagy 318 1, II| feleségemnek viszem, vagy a likőrbódésnak. A sors határozzon. 319 1, II| viszem, vagy a likőrbódésnak. A sors határozzon. Fej vagy 320 1, II| megiszom.~ ~Azzal felvetette a pénzt, ami azonban élével 321 1, II| ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej, 322 1, II| fej, se írás. Nem is ment a blúzos ember se a feleségéhez, 323 1, II| is ment a blúzos ember se a feleségéhez, se a kocsmábao ; 324 1, II| ember se a feleségéhez, se a kocsmábao ; hanem amint 325 1, II| hanem amint az ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba, 326 1, II| ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba, meghúzta magát 327 1, II| bérkocsiba, meghúzta magát a lámpásos házzal szemben 328 1, II| alá, s onnan figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított 329 1, II| arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított ablak függönyén 330 1, II| tulajdonképpen hová megyünk? – kérdé a bérkocsis.~ ~– Hja, polgár, 331 1, II| éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse eltévedt a 332 1, II| A kis comtesse eltévedt a mamájától, s nem tudja sem 333 1, II| tudja sem az utcát, sem a házszámot; csupán annyira 334 1, II| annyira emlékezik, hogy a ház egy téren van, ahol 335 1, II| járnunk minden szökőkutat.~ ~A bérkocsis nem kérdezett 336 1, II| kérdezett többet, felült a bakra, s elkezdett hajtani.~ ~ 337 1, II| hajtani.~ ~Igazi példánya volt a párizsi fiacre-nak. Kiborotvált 338 1, II| burnóttól fekete orrlyukakkal, a fülében arany lencsefüggő, 339 1, II| fülében arany lencsefüggő, a fején kopott, piszkos paróka, 340 1, II| zsíros carmagnol kalappal, a nyakán egy véghetetlen vászonpólya, 341 1, II| vászonpólya, melybe az egész álla a fültövéig s az alsó ajkáig 342 1, II| úr mondott valami utcát a bérkocsisnak, amin keresztül 343 1, II| bérkocsisnak, amin keresztül a valószínűleg igazi helyes 344 1, II| szűk, kanyargós utca volt: a Rue des Blancs Manteaux * .~ ~ 345 1, II| földszinti ház elé érve, a fiatalúr meghúzta a zsinórt, 346 1, II| érve, a fiatalúr meghúzta a zsinórt, ami a bérkocsis 347 1, II| meghúzta a zsinórt, ami a bérkocsis karjára volt kötve, 348 1, II| ki akar szállni.~ ~Amint a kocsi megállt, a földszinti 349 1, II| Amint a kocsi megállt, a földszinti ház ajtaja rögtön 350 1, II| kezében gyertyát tartott, a másiknak pedig a tenyerét 351 1, II| tartott, a másiknak pedig a tenyerét tartotta eléje, 352 1, II| eléje, hogy el ne fújja a szél.~ ~– Te vagy, Raoul? – 353 1, II| vagy, Raoul? – szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~ ~Erre 354 1, II| Raoul? – szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~ ~Erre a kérdésre 355 1, II| kocsiból a fiatalúr.~ ~Erre a kérdésre nem felelt semmit 356 1, II| kérdésre nem felelt semmit a hosszú ember, hanem felugrott 357 1, II| felugrott egy szökéssel a bérkocsis mellé s annak 358 1, II| tapasszal beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis 359 1, II| beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis védelemre gondolhatott 360 1, II| gondolhatott volna, már akkor a kocsiból kiszökött ifjú 361 1, II| kiszökött ifjú úr megragadta a két karját, azzal lerántották 362 1, II| s oly hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~ ~ 363 1, II| hogy meg se nyikkant.~ ~A markos hölgy pedig kiemelte 364 1, II| markos hölgy pedig kiemelte a reszkető leánykát a hintóból, 365 1, II| kiemelte a reszkető leánykát a hintóból, s a férfiak után 366 1, II| reszkető leánykát a hintóból, s a férfiak után vitte.~ ~A 367 1, II| a férfiak után vitte.~ ~A bérkocsis izmos ember volt; 368 1, II| vitték, aminek az ajtaja a kapubejáratra nyílt: ott 369 1, II| ott megkötözték, betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét, 370 1, II| betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét, leoldozták 371 1, II| köpönyegjét, leoldozták a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba * 372 1, II| ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak támasztva guggolt 373 1, II| semmit, polgár! – monda neki a futárcsizmás férfi – nem 374 1, II| akarják festeni. Tudja, a szépsége végett.~ ~Azzal 375 1, II| Azzal az ifjú úr odaült a tükör elé, s a saját két 376 1, II| úr odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát 377 1, II| mint az előtte ülő eredeti, a fülébe odacsíptette a függőt, 378 1, II| eredeti, a fülébe odacsíptette a függőt, a rossz parókát 379 1, II| fülébe odacsíptette a függőt, a rossz parókát feltette a 380 1, II| a rossz parókát feltette a fejére, tetejébe a carmagnol 381 1, II| feltette a fejére, tetejébe a carmagnol kalapot. Azután 382 1, II| carmagnol kalapot. Azután a nyaka körül csavarta azt 383 1, II| nyaka körül csavarta azt a terjedelmes nyakravalót, 384 1, II| állat. Végre felölté magára a hétgallérú köpenyeget, míg 385 1, II| féljen semmitől – biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi 386 1, II| biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. – 387 1, II| megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. – Legfeljebb 388 1, II| ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, lovait, köpenyét, 389 1, II| jogos tulajdonát; amiknek a használatáért, egy napra 390 1, II| ötszáz frankot, húsz frank a borravaló. Ide lesz dugva 391 1, II| borravaló. Ide lesz dugva a mellénye zsebébe. El ne 392 1, II| órakor be fog jönni önhöz a tejhordónő; az majd kimenti 393 1, II| elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak ne mulassza 394 1, II| ne mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet 395 1, II| aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna 396 1, II| elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt * mondani: 397 1, II| mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább 398 1, II| Jó éjszakát, polgár.~ ~A mellékszoba ajtaja kinyílt, 399 1, II| egy fiúcska kapaszkodott a karjába. A kisleányból már 400 1, II| kapaszkodott a karjába. A kisleányból már fiú lett.~ ~ 401 1, II| strucctollas kalappal; a kis fiúcska pedig ? la polonaise, 402 1, II| prémes bekecsbe, aminek a gallérja fel volt hajtva, 403 1, II| gallérja fel volt hajtva, a fején egyike azoknak a festőietlen 404 1, II| a fején egyike azoknak a festőietlen alakú sipkáknak, 405 1, II| alakú sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha lehúzzák, 406 1, II| eszkimót lásson; azonfelül a gondos „mama”egy szörnyű 407 1, II| mondá az asszonyság.~ ~A két férfi oldalzsebeibe 408 1, II| férfi oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr 409 1, II| oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr egy bőrtokba rejtett 410 1, II| bőrtokba rejtett ládikát bízott a futárcsizmásra, mit az gondosan 411 1, II| futárcsizmásra, mit az gondosan a nyakába csatolt. Azzal a 412 1, II| a nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek 413 1, II| csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba, 414 1, II| hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel 415 1, II| úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel a bakra, s 416 1, II| hintóba, a két férfi fel a bakra, s a hintó tovább 417 1, II| két férfi fel a bakra, s a hintó tovább gördült. Most 418 1, II| gördült. Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~ ~ ~ 419 1, II| kocsis, hogy hová.~ ~ ~ ~A gyermek a bezárt hintóban 420 1, II| hogy hová.~ ~ ~ ~A gyermek a bezárt hintóban mélyen aludt, 421 1, II| Vajon álmodott-e azokról a helyekről, amiken keresztülvitték?~ ~ 422 1, II| keresztülvitték?~ ~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött 423 1, II| kocsi végigdöcögött azon a nagy téren, ahol még beleütődött 424 1, II| téren, ahol még beleütődött a tengelye egyikébe azoknak 425 1, II| tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek, 426 1, II| egy harántos élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine), 427 1, II| élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine), míg a tér közepén 428 1, II| ekéje, a guillotine), míg a tér közepén egy megkezdett 429 1, II| talapzata terpeszkedik, amihez a hozzá való rézburkolatot 430 1, II| ellenséges ágyúk képezik, (a Vendőme-szoboré * ) – nem 431 1, II| hölgy alakja, veres vonallal a nyaka körül, hogy homlokára 432 1, II| Mikor keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon, 433 1, II| keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon, mely még egyedül 434 1, II| nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj 435 1, II| tovaúszó fejek kardala? – Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi 436 1, II| Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi az előtt a várkastély 437 1, II| elrekedt a kocsi az előtt a várkastély előtt, aminek „ 438 1, II| aminek „bagatell-vár” * volt a neve, nem visszhangzott-e 439 1, II| nem visszhangzott-e még a falak között álmában az 440 1, II| falak között álmában az a himnusz, ami e nyolc nap 441 1, II| felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak kacagása? – 442 1, II| kacagása? – S mikor az előtt a kis templom előtt megálltak 443 1, II| négyes fogatot váltottak a nagyobb sietés végett, nem 444 1, II| csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek 445 1, II| lélekharang, aminek kivették a nyelvét, azóta, hogy egy 446 1, II| szerencsétlen asszonynak a halála napján gyászimára 447 1, II| embereket! S megbüntették magát a templomot is; eladták kótyavetyén, 448 1, II| nevű kereskedő, s csinált a templomból salétrom-raktárt. 449 1, II| Nem mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~ ~A 450 1, II| a harang: „gingalló!”~ ~A gyermekek olyan jól alusznak.~ ~ 451 1, II| Hanem az, aki ébren volt, s a lovakat hajtotta: az talán 452 1, III| világosság hatolt szempilláira.~ ~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó 453 1, III| szeretetreméltó volt, mint szoktáko a gyermekek, ha jól kialhatták 454 1, III| Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt zsémbelni. Ugye 455 1, III| nekem reggelire. Én szeretem a hideg puncsot. Meg nem engedem, 456 1, III| hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~ ~Azzal 457 1, III| ártatlan naivságával odafutott a csemegéző asztalhoz, felkuporodott 458 1, III| asztalhoz, felkuporodott a szófára, hosszú alsó öltönyével 459 1, III| alsó öltönyével betakarva a meztelen lábait, s megkínálta 460 1, III| Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett még?~ ~– 461 1, III| nekiindulunk mi őt felkeresni. A grófné nem is tudhatja még, 462 1, III| Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba, 463 1, III| éjszaka nem bocsátják haza a kis táncosnőket, hanem lefektetik 464 1, III| lefektetik szépen, s azután a nagyok folytatják a táncot 465 1, III| azután a nagyok folytatják a táncot reggelig. Ön után 466 1, III| jutott eszembe. Féltem, hogy a mama haragudni fog, magánkívül 467 1, III| meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához? El fogja mondani, 468 1, III| hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot meg vegye át 469 1, III| másik csókot meg vegye át a barátja számára. Őt nem 470 1, III| atyám volna.~ ~Az öregúr a könnyekig engedte magát 471 1, III| monda kis vendégének – ebben a nem utcára való öltözetben 472 1, III| mehetünk ki várost járni, a mamát is megijesztenők vele. 473 1, III| azt teszem, hogy elmegyek a pipereárushoz, önnek valami 474 1, III| Addig mulassa ön magát a bubával.~ ~– Nagyon szép 475 1, III| ültetve. Nem szabad neki a földön heverni. Philine-nek 476 1, III| milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „Amélie”. – 477 1, III| tudom: „Amélie”. – Lássa: a polgárleányoknak könnyű 478 1, III| hát honnan tudnám, mi a családi neve? Én csak úgy 479 1, III| öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka.~ ~– Hát 480 1, III| Ah, haha! – nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. – 481 1, III| sem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy a kétágú 482 1, III| azzal a gondolattal, hogy a kétágú villát „i grec”-nek 483 1, III| mondá az öregúr. – Hát a virágokat szereti-e ön?~ ~ 484 1, III| volt. Egy évtized előtt a szalonok divatvirágja.~ ~ 485 1, III| szalonok divatvirágja.~ ~Ennek a szirmai hófehérek voltak 486 1, III| voltak rózsaszín heggyel, a belső pilise * sötétzöld, 487 1, III| narancssárga kehellyel. A virágkedvelők emlékeznek 488 1, III| emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti katalógusban 489 1, III| virág! – csodálkozék rajta a gyermek. – Jaj, ha egyet 490 1, III| leszakítanom!~ ~– Tessék!~ ~A kisleány leszakított egy 491 1, III| szalagcsokrába tűzte.~ ~– Mi a neve ennek a gyönyörű virágnak?~ ~– 492 1, III| tűzte.~ ~– Mi a neve ennek a gyönyörű virágnak?~ ~– Nárcisz.~ ~ 493 1, III| virágnak?~ ~– Nárcisz.~ ~A gyermek a szórao felugrott 494 1, III| Nárcisz.~ ~A gyermek a szórao felugrott helyéből 495 1, III| Ah! Nézze ön! Erről a szóról eszembe jut, hogy 496 1, III| jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais des Narcisses-ban * ! 497 1, III| virágom!~ ~S azzal megcsókolta a gyermek hálateljesen azt 498 1, III| gyermek hálateljesen azt a virágot, mely megmondta 499 1, III| neki az anyja palotájának a nevét.~ ~– Mármost sietni 500 1, III| Alfred Cambray.~ ~– Óh, azt a másikat én elfelejtem: csak 501 1, III| megtartom!~ ~Amíg az öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek 502 1, III| öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek fennhangon kezdé 503 1, III| gyermek fennhangon kezdé el a dajkamesét mondani a képzelt 504 1, III| el a dajkamesét mondani a képzelt hallgatónak. Egyedül 505 1, III| lármáznak.~ ~Amint azonban a kapudörej jelenté, hogy 506 1, III| hogy az öregúr eltávozott, a gyermek felugrott helyéből, 507 1, III| helyéből, s elkezdett kutatni a szobában. Mindent összevissza 508 1, III| idegen helyen. Mit találna a kíváncsiság valami érdekeset, 509 1, III| Egyszer aztán, amint a kutatásból visszatért az 510 1, III| szobába, észrevette, hogy a padlószőnyegen apró papírdarabkák 511 1, III| összerakni az asztalon, míg a tépett rongyokból lassankint 512 1, III| ideje; az öregúrnak egész a Passage Colbert-ig kellett 513 1, III| ruhatárt találjon.~ ~Amint a visszatérő öregúr léptei 514 1, III| öregúr léptei hangzottak a lépcsőn, leszórta az asztalról 515 1, III| lépcsőn, leszórta az asztalról a papírdarabkákat, s elébb, 516 1, III| Cambray úr felöltöztette a kisleányt a magával hozott 517 1, III| felöltöztette a kisleányt a magával hozott ruhába, oly 518 1, III| az elszórt levélrongyokat a szőnyegen, azokat összeseperte, 519 1, III| összeseperte, s beledobta a kandalló tüzébe.~ ~Cambray 520 1, III| ellenkező hippogryph volna fogva a szekerébe, s az egyik erre, 521 1, III| szekerébe, s az egyik erre, a másik arra akarná vinni. 522 1, III| arra akarná vinni. Mikor a déli tizenkét órát harangozták, 523 1, III| megmenekültek-e szerencsésen, s ha a párizsi banlieu * -n túl 524 1, III| nyerhettek-e tizenkét óra alatt a nyomukba kerülő üldözők 525 1, III| nyomukba kerülő üldözők elől? A másik nyugtalanító gondolatra 526 1, III| gondolatra meg odaragadta a névtelen grófnőhöz, akinek 527 1, III| meg kellett tudni, hogy a leánya elveszett. A harangütés 528 1, III| hogy a leánya elveszett. A harangütés bim-bam szava 529 1, III| szava hol az egyik, hol a másik aggodalmat hozta eléje, 530 1, III| volna, amit kétoldalt dönget a vaskolonc.~ ~Hanem az az 531 1, III| húzott, mégis erősebb volt a másodiknál, úgyhogy Cambray 532 1, III| úgyhogy Cambray úr, mikor a kisleánnyal együtt beszállt 533 1, III| kisleánnyal együtt beszállt a bérkocsiba, arra a kérdésre, 534 1, III| beszállt a bérkocsiba, arra a kérdésre, hogy hová hajtson, 535 1, III| olyan helynevet mondott a kocsisnak, aminek hollétéről 536 1, III| kimondhatatlan département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására 537 1, III| département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására a kérdezőnek 538 1, III| csak a nagy elbámulására a kérdezőnek tért vissza a 539 1, III| a kérdezőnek tért vissza a jelen helyzethez, megmondva 540 1, III| helyzethez, megmondva neki, hogy a „Palais des Narcisses”-hoz 541 1, III| Narcisses”-hoz utaznak.~ ~A bérkocsis azt kérdezte, 542 1, III| kérdezte, hogy melyik oldalára a palotának, mert ez négy 543 1, III| utcára szolgál.~ ~Erre azután a kisleány adott utasítást: „ 544 1, III| kisleány adott utasítást: „ahol a sétány van”.~ ~A Palais 545 1, III| ahol a sétány van”.~ ~A Palais des Narcisses-t hajdanában 546 1, III| Soubise herceg építteté – a szép Guimard kisasszony 547 1, III| Guimard kisasszony számára. A hírhedett táncosnő egyedül 548 1, III| maga és hozzátartozói.~ ~A forradalom e palotát is 549 1, III| palotát is elfoglalta, s az is a kalapács alá került: elárverezték, 550 1, III| úrhölgy azonban nem született a világra többé, aki egy egész 551 1, III| tudjon tölteni egymagával: a nyertes eladta Perigault 552 1, III| eladta Perigault bankárnak; a megvásárló ügyes vállalkozó 553 1, III| megvásárló ügyes vállalkozó volt: a nagy palotát felosztotta 554 1, III| felosztotta kisebb lakásokra, a méltóságos nagy termeket 555 1, III| boudoir és vestibule. A palota a divaturacsok kedvenc 556 1, III| boudoir és vestibule. A palota a divaturacsok kedvenc lakóhelyéül 557 1, III| innen maradt e háztömegen a „Palais des Narcisses” elnevezés.~ ~ 558 1, III| Narcisses” elnevezés.~ ~A sétány alá érve, már egészen 559 1, III| jól tudta magát tájékozni a kis comtesseo .~ ~– Itt, 560 1, III| comtesseo .~ ~– Itt, ennél a kapunál álljunk meg – parancsolá 561 1, III| álljunk meg – parancsolá a kocsisnak – aztán ön elmehet. 562 1, III| kocsisnak – aztán ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án 563 1, III| aztán ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án fog visszatérni.~ ~ 564 1, III| meg kellett engedni, hogy a kis comtesse őt márkinak 565 1, III| ártatlan hazugsággal tartozott a kis grófnő saját rangja 566 1, III| utazhatott egy kocsiban. A szegény Favras, akit felakasztottak 567 1, III| márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot: a császárság 568 1, III| szenvedte ki a vértanúságot: a császárság új márkikat teremtett.~ ~ 569 1, III| márkikat teremtett.~ ~Azzal a kis comtesse kísérője karjába 570 1, III| jártassággal.~ ~– Ne menjünk a főlépcsőn – mondta neki–, 571 1, III| amelyen én önt egyenesen a mama budoárjába fogom vezetni. 572 1, III| arisztokrata kék vérnek a vele született óvatossága: 573 1, III| bocsátani közhírré, hogy a család nyolcéves kisasszonyát 574 1, III| megszégyenítő bántalom érte, s hogy a megmeneküléséto mily véletlennek 575 1, III| Hanem ezt hagyjuk el most. – A kis comtesse egész észrevétlenül 576 1, III| észrevétlenül vezette fel a kapus által felnyittatott 577 1, III| rejteklépcsőn oltalmazóját. A vasrácsajtó titkos nyitját 578 1, III| nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel 579 1, III| megállt azt hallgatni.~ ~– Ezt a mama játssza – suttogá a 580 1, III| a mama játssza – suttogá a kisleány. – Ön lépjen be 581 1, III| nincs bajom. Vigyázzon, mert a mama nagyon ideges.~ ~Cambray 582 1, III| volt fényes közönséggel.~ ~A grófnőnél éppen „matiné” 583 1, III| grófnőnél éppen „matiné” volt.~ ~A jó társaság kedvenc mulatóideje 584 1, III| mulatóideje volt ez évben a déli tizenkét óra. Akkor 585 1, III| tizenkét óra. Akkor tartották a hangversenyeket.~ ~Csupa 586 1, III| grande toilette * -ben. A hölgyek mind fiatalok és 587 1, III| hímzet és brüsszeli csipke, a hajfürtökben igazgyöngyök; 588 1, III| hajfürtökben igazgyöngyök; a férfiak is csupa szalonöltözékben: 589 1, III| nagy fényes ércgombokkal, a hímzett mellény széles leffentyűi 590 1, III| mellény széles leffentyűi a frakk mellére kétfelől kihajtva; 591 1, III| mellére kétfelől kihajtva; a bodros, hímzett ingelőben 592 1, III| ingelőben ragyogó melltűk, s a széles fehér nyakravaló 593 1, III| kényelmesen mozoghasson benne, a nadrágzsebből a zsebóra 594 1, III| mozoghasson benne, a nadrágzsebből a zsebóra lánca fityeg le 595 1, III| egész társaság közt aki a központot képezi, maga a 596 1, III| a központot képezi, maga a háziasszony, a szépség eszményképe: 597 1, III| képezi, maga a háziasszony, a szépség eszményképe: maga 598 1, III| eszményképe: maga Cythere; ott ül a harmónion előtt, hosszú 599 1, III| kesztyűkben, s még hozzá a budoár felőli ajtón, ami 600 1, III| felőli ajtón, ami nincs a közönség számára nyitva: 601 1, III| bámulva tekinte rá. – Maga a zenéző úrnő, valami sértett 602 1, III| méltóság kifejezésével kelt föl a harmónion mellől, s bámulva 603 1, III| bérruhás inas törte magát a főajtón át valamennyi vendégen 604 1, III| tekintetet félretéve rohant oda a grófnőhöz, valamit súgva 605 1, III| grófnőhöz, valamit súgva a fülébe, amire a grófnő ez 606 1, III| valamit súgva a fülébe, amire a grófnő ez önkényteleno kiáltásba 607 1, III| sehol sem találtatik.~ ~A vendégek felugráltak helyeikről: 608 1, III| Én megtaláltam önnek a leányát, grófnőo , s íme 609 1, III| visszahoztam.~ ~Azzal kézen fogta a leányt, s odavezette.~ ~ 610 1, III| leányt, s odavezette.~ ~A szép úrhölgy elfeledte az 611 1, III| elfeledte az egész előadást, a jelenlevő fényes társaságot; 612 1, III| társaságot; térdre esett a karjai közé rohanó gyermek 613 1, III| elájult. Felemelték, kivitték a teremből. Két orvos rohant 614 1, III| tapogatva oldalzsebében, míg a hölgyek flakonjaik tartalmát 615 1, III| Cambray urat vette körül. A szép hölgyek megfogták a 616 1, III| A szép hölgyek megfogták a kezeito ; odaerőszakolták, 617 1, III| odaerőszakolták, hogy üljön le közéjük a kerevetre, egy szőke delnő 618 1, III| kreol szépség bal felül, a férfiak egymás vállain keresztül 619 1, III| keresztül törekedtek neki a kezeiket nyújtani szorongatásra. 620 1, III| megigéző mosollyal ajkain. A haja, az akkori férfidivattól 621 1, III| férfidivattól elütően, nem volt a homlokára szemöldig lehúzva, 622 1, III| kötelességének tartotta magát a jövevénnyel megismertetni. „ 623 1, III| olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak, hogyan 624 1, III| aztán elmondta sorba, ami a gyermekre vonatkozott. A 625 1, III| a gyermekre vonatkozott. A legmélyebb figyelemmel hallgatták; 626 1, III| figyelemmel hallgatták; a kíváncsi hölgy fejecskék 627 1, III| Egy szép szöszke princessz a kis hímzett zsámolyra ült 628 1, III| hímzett zsámolyra ült le a lába elé, úgy hallgatta. 629 1, III| sírtak. Mikor vége volt a történetnek, marquis de 630 1, III| úrhoz, megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak 631 1, III| Mennyi gyöngédség! – suttogá a szép szöszke a Cambray úr 632 1, III| suttogá a szép szöszke a Cambray úr mellett ülő barna 633 1, III| Ugyanolyan öltönyt szerezni a kisleány számára, amilyentől 634 1, III| az egyik orvos visszajött a mellékszobákból, finom pedantériával 635 1, III| pedantériával árulva el, hogy a nagy veszély már túl van 636 1, III| nagy veszély már túl van a válságon, s azzal odament 637 1, III| odament Cambray úrhoz.~ ~– A grófnő óhajt önnel szót 638 1, III| dugva, átvezette az öregurat a budoárba.~ ~A grófnő egy 639 1, III| az öregurat a budoárba.~ ~A grófnő egy perzsa szövetű 640 1, III| feküdt, eszményien odaomolva a dagadó kerevetre, s ölében 641 1, III| kerevetre, s ölében tartotta a kis Amélie fejét, gyöngéden 642 1, III| annak selyem hajfürteit; a kisleány viszont a kis buba 643 1, III| hajfürteit; a kisleány viszont a kis buba fejét tartá úgy 644 1, III| hasonlóul. Az egyik orvos a fél kezével a grófnő üterét 645 1, III| egyik orvos a fél kezével a grófnő üterét vizsgálta, 646 1, III| grófnő üterét vizsgálta, a másikban egy zsebórát tartott; 647 1, III| erősen előre pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit 648 1, III| pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit igyekezett 649 1, III| egy komornaféle tartott a kezében egy drága porcelán 650 1, III| imádkozni hálaadást az éghez.~ ~A grófné elragadó bűbájjal 651 1, III| az orvos diagnózisától, s a leánya selyemhajának érintésétől, 652 1, III| Amélie, csókold meg ezt a kezet! Nézd meg jól ezt 653 1, III| felejtsd. Ő téged az életben a legnagyobb veszélytől szabadított 654 1, III| hippogryph-je azok után a menekülők után ragadta őt 655 1, III| ha megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai 656 1, III| kis comtesse-ről lehúzták a ruhát, s kinn hagyták az 657 1, III| Rövid választ adott.~ ~– A kis grófnő igen kedves volt.~ ~ 658 1, III| igen kedves volt.~ ~Ekkor a szép grófnő egy nagy elhatározásra 659 1, III| elhatározásra vette magát. A nyakában függött fekete 660 1, III| remek miniatűr festésben, a kis Amélie mellképét engedi 661 1, III| látni.~ ~– Ha kedves önnek a kis talált gyermek emléke: 662 1, III| nagyszerű ajándék volt. A grófnő azt adta oda, ami 663 1, III| úr azonban nem tette azt a keblébe; gondolta magában: 664 1, III| jó meleg ágyát; de ebben a meleg szívben nem fog az 665 1, III| az ajándékot, megcsókolta a grófnő kezét; azután a kis 666 1, III| megcsókolta a grófnő kezét; azután a kis Amélie arcát, amit ez 667 1, III| meghajtá magát, s eltávozott.~ ~A terembe érve elhalmaztatotto 668 1, III| emlegették előtte. Ejh, azt a diszharmóniát, igazimost 669 1, III| sorba állított hintók közül a magáét, a nemes szabadító 670 1, III| állított hintók közül a magáét, a nemes szabadító hazaküldésére.~ ~– 671 1, III| elvitatni! – hatalmaskodék a parancsoló tekintetű márki. – 672 1, III| parancsoló tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség engemet 673 1, III| személyében kísérteo őt ki egész a vestibule-ig, ahol veres 674 1, III| svájci bérhuszárja állt a többi inas urak csoportja 675 1, III| adott, hogy járassa elő a hintaját. Azután mindkét 676 1, III| Cambray úr el nem távozott a vestibule ajtaján.~ ~…… 677 1, III| pedig Cambray úr kilépett a grófnő budoárjából a terembe, 678 1, III| kilépett a grófnő budoárjából a terembe, s az inas, Jocrisse 679 1, III| Jocrisse úr, becsukta az ajtót a háta mögött, a szenvedő 680 1, III| az ajtót a háta mögött, a szenvedő grófnő felugrott 681 1, III| szenvedő grófnő felugrott a kerevetről, s csipkezsebkendőjét 682 1, III| nevetését elfojtsa vele. A kis Amélie anyjának az öltönyébe 683 1, III| az arcát, úgy kacagott, a szobaleány a markába vihogott, 684 1, III| úgy kacagott, a szobaleány a markába vihogott, s Jocrisse 685 1, III| az inas, két tenyerével a hasát fogta, fejét a térdeig 686 1, III| tenyerével a hasát fogta, fejét a térdeig hajtá, vállainak 687 1, III| elfojtott jókedvét; maga a gyógykezelő ordinárius is 688 1, III| Ezt ugyan jól adtuk!~ ~A hintó gördülésére aztán 689 1, III| teljes kórusban tört ki a jókedvű kacaj.~ ~Belépett 690 1, III| jókedvű kacaj.~ ~Belépett a parancsoló tekintetű márki: 691 1, III| azután mindenkit kiküldött a szobából, s egyedül maradt 692 1, III| szobából, s egyedül maradt a grófnővel és kisleányával.~ ~… 693 1, III| Cambray urat pedig vitte a márki hintaja, úri kocsiknál 694 1, III| gondolataiba; nemigen nézegetett ki a kocsiablakon. Az sem volt 695 1, III| ami egy olyan nagy úrnak a tulajdona, akinek ő sohase 696 1, III| akinek ő sohase hallotta a nevét. Azon volt, hogy mentül 697 1, III| mentül jobban behúzza magát a hintó mélyébe. Azonkívül 698 1, III| hintó mélyébe. Azonkívül is a hó olyan sűrűn esett, hogy 699 1, III| volna megkülönböztetni, hogy a Rue St. Martinon, vagy a 700 1, III| a Rue St. Martinon, vagy a tölcsér alakú Rue Mouffetard * - 701 1, III| Mouffetard * -on gördül-e végig a hintó.~ ~Egyszer aztán az 702 1, III| aztán az lepte meg, hogy a hintó egy kapubejárat alá 703 1, III| lehet hintóval bemenni.~ ~A bakról leugró svájci huszár 704 1, III| svájci huszár siet kinyitni a hintó ajtaját, s a lelépő 705 1, III| kinyitni a hintó ajtaját, s a lelépő Cambray úr egy kivont 706 1, III| öregúr.~ ~– Nem ám – felel a sergeant. – Ez a Sainte 707 1, III| felel a sergeant. – Ez a Sainte Pélagie börtön. –~ ~ 708 1, III| aztán Cambray úron volt a sor, hogy kacajra fakadjon!~ ~ ~ ~ 709 1, III| nevezetes lakója volt már. A falak tele voltak írva nevekkel; 710 1, III| voltak jegyezve, egy-egy a sziluettjét örökíté meg 711 1, III| sziluettjét örökíté meg a falon, többen pedig azoknak 712 1, III| falon, többen pedig azoknak a torzképeit, akik őket idehozták; 713 1, III| torzképeit, akik őket idehozták; a guillotine is ott szerepelt 714 1, III| az illusztrációk között. (A halál ekevasa.)~ ~Az új 715 1, III| volt meglepetve. Úgy vette a dolgot, mint a tengerész, 716 1, III| Úgy vette a dolgot, mint a tengerész, ha zátonyra kerül. 717 1, III| készen lehet az ember rá, ha a korallszigetek archipelagusán 718 1, III| között. Hogyan lehet az, hogy a háladatos grófnő palotájából 719 1, III| Estig törhette rajta a fejét. Csak egyszer nyitotta 720 1, III| levesfélét és kenyeret hozott a számára.~ ~– Köszönöm. Már 721 1, III| Mikor?~ ~– Még tegnap.~ ~A porkoláb azért csak letette 722 1, III| csak letette az asztalára a levest és a nyolc lat kenyeret.~ ~– 723 1, III| az asztalára a levest és a nyolc lat kenyeret.~ ~– 724 1, III| polgár – monda egykedvűen a foglyának –, hogyha ön netalán 725 1, III| hogyha ön netalán abban a gondolatban járna, hogy 726 1, III| fogjuk önbe beletölteni a levest.~ ~Estefelé aztán 727 1, III| aztán más látogatója jött.~ ~A nagy csörömpöléssel felnyíló 728 1, III| tekintetű férfi lépett be hozzá: a kedves de Fervlans márki. 729 1, III| tekintettel sietett egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, 730 1, III| az egyedüli menekülés.~ ~A fogoly gúnyosan féloldalra 731 1, III| gúnyosan féloldalra vonta a szájáto mosolyogva.~ ~– 732 1, III| csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait lopták el, s 733 1, III| lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség gyanujába?~ ~ 734 1, III| bűnrészesség gyanujába?~ ~Erre a parancsoló tekintetű férfi 735 1, III| egyszerre alább eresztette a fejét.~ ~– Úgy látom, hogy 736 1, III| látom, hogy önnek helyén van a szíve, Cambray úr. Önnel 737 1, III| Cambray úr. Önnel nem lehet a megkezdett hangon folytatni. 738 1, III| Cambray, belecsippentve a burnótba, s csendesen szippantva 739 1, III| csendesen szippantva belőle. – A rendőrségnél csempészett 740 1, III| abban, hogy nem vesszük a dolgot vallatásnak, hanem 741 1, III| egy szálláson lakott. Ez a múlt éjjel elhagyta önt.~ ~– 742 1, III| éjjel elhagyta önt.~ ~– A háládatlan! – szólt Cambray 743 1, III| Ez azonban nem volt a célzott kategóriába eshető 744 1, III| Fervlans. – Mi oka volt önnek a szállásán játékbubát tartani?~ ~– 745 1, III| Jól van. Eltűröm ezt a sakkhúzást is, ámbár elég 746 1, III| elég szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja. 747 1, III| ahhoz mit szól ön, hogy a múlt este önök ketten egy 748 1, III| az utcán, s azt felvitték a szállásukra, az emberszeretet 749 1, III| figyelő rendőrközegeket. Önnek a barátja felvitte az ölében 750 1, III| barátja felvitte az ölében a veres kendőbe takart eltévedt 751 1, III| egy másik lánykát, azzal a nesszel, hogy annak eszébe 752 1, III| találmánnyal. De éppen ez a hiba. Először is a rendőrkém 753 1, III| éppen ez a hiba. Először is a rendőrkém volt ügyetlen, 754 1, III| rendőrkém volt ügyetlen, hogy a tíz órakor felvitt nyolcesztendős 755 1, III| nyolcesztendős leány, s a tizenegykor lehozott tizenkét 756 1, III| hanem azután az ön barátjáé a kivitel minden érdeme: hogy 757 1, III| kivitel minden érdeme: hogy a rendőrség szolgálatában 758 1, III| Cambray úr visszatartá a sóhajt, mellyel keblének 759 1, III| megnyugvását.~ ~– Nekem se a leányhoz, se az ifjúhoz 760 1, III| tolakodtam soha.~ ~– Ezt a sakkhúzást nem tűröm, Cambray 761 1, III| adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt avatva.~ ~ 762 1, III| valószínűleg felkutatták azóta a lakásomat, s találtak ottan 763 1, III| volt; felszakíttattuk önnek a parkettjeit is, szétszedettük 764 1, III| parkettjeit is, szétszedettük a bútorait, még a majolika 765 1, III| szétszedettük a bútorait, még a majolika szobrait is összetörettük ( 766 1, III| cédulát kapott, melyben az önt a kitört veszélyre figyelmezteti. 767 1, III| és elolvasta.~ ~– Ki ez a tanú?~ ~– Ugyanaz a gyermek, 768 1, III| Ki ez a tanú?~ ~– Ugyanaz a gyermek, akit önök az utcáról 769 1, III| ököllel ütve az asztalra. – Az a kisleány, aki dideregve 770 1, III| aki dideregve kucorgott a hófúvat között kapunk szegletében; 771 1, III| aki azt beszélte, hogy őt a cseléd kirabolta s itthagyta; 772 1, III| tudta az anyja nevét, meg a szállását, aki azt állította, 773 1, III| papának nevezett!~ ~– Az a mi legügyesebb detektívünk, 774 1, III| nézve az államnak, hogy már a nyolcesztendős gyermekben 775 1, III| annyira ki van fejlődve a francia állameszme iránti 776 1, III| térdei közé szorítva –, hogy a hatalom egy egész szövetséget 777 1, III| érzelmek álarca alatt belopózni a családok szentélyébe; behálózni 778 1, III| családok szentélyébe; behálózni a hozzájárulhatlan embereket; 779 1, III| titkait; – s ezeket együtt a „Cythere dandárának” nevezik!~ ~– 780 1, III| hálálkodással ajkaikon, a deli szép hölgyek…~ ~– Az 781 1, III| szép hölgyek…~ ~– Az volt a Cythere dandára.~ ~– S az 782 1, III| Cythere dandára.~ ~– S az a házi úrnő, azzal az isteni 783 1, III| tanította be kisgyermekének azt a szerepet, amit az önök előtt 784 1, III| medaliont, s azon volt, hogy azt a sarkával összezúzza. – Hanem 785 1, III| aztán magához tért.~ ~– Nem! A gyermek nem hibás. Azok 786 1, III| gyermek nem hibás. Azok a vétkesek, akik őt ily szörnyeteggé 787 1, III| visszacsúsztatá zsebébe a medaliont. – Ez nekem jó 788 1, III| Figyelmeztetem önt a szerződésünkre, uram – szólt 789 1, III| szerződésünkre, uram – szólt a márki –, hogy akármit mondunk 790 1, III| ilyen módon tönkreteszik a társadalmat.~ ~– De megalkotjuk 791 1, III| nem igaz! Az állam alapja a gyermekek erkölcse.~ ~– 792 1, III| azért jöttünk össze ezen a helyen, hogy itt akadémiai 793 1, III| akadémiai értekezést folytassunk a nevelésügy és az államérdekek 794 1, III| teóriái fölött. Maradjunk csak a tényeknél. Ön ellen be van 795 1, III| szövevényben részes, mely a jelen állami rend megdöntésére 796 1, III| ez az ország?~ ~– Talán a holdban.~ ~– Tanúnk e szót 797 1, III| szájából, s ön megmutatta a helyet a térképből barátjának.~ ~– 798 1, III| s ön megmutatta a helyet a térképből barátjának.~ ~– 799 1, III| bankár. Legalább annak van a rendőrségnél bejegyezve. 800 1, III| megmondja ön, hogy hol van az a hely, ahova az ön barátjának 801 1, III| követelésekkel léphet fel, amik a mesével határosak. Akar 802 1, III| mesével határosak. Akar ön a kormány pénzműveleteinek 803 1, III| egybekötve? Akarja, hogy a hadseregi szállítás fővállalatát 804 1, III| önnek adják által? Akarja ön a hadsereg egyenruha-szállítását 805 1, III| eddig annyit nyert, hogy a hotel Thelussont megvehette 806 1, III| fillérkedik. Kezében van önnek a szerencséje!~ ~– Sajnálom, 807 1, III| alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra; de kalmár 808 1, III| tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása? Kormányzó 809 1, III| bármi nagy hivatalt! Holnap a kezében lesz a kinevezési 810 1, III| hivatalt! Holnap a kezében lesz a kinevezési okmány.~ ~– Azt 811 1, III| hogy ön vonakodása által a fejét kockáztatja…~ ~– Azt 812 1, III| mindegy reám nézve, hogy ezt a nyolc lat kenyeret, amit 813 1, III| Fervlans –, hogy Cambray, a bankár, mondhat valamit, 814 1, III| valamit, ami nem igaz: de a nemesember nem hazudhatik! – 815 1, III| mely országba szökött önnek a barátja?~ ~Az öregember 816 1, III| feje felmagasult, – még a homloka is mintha magasabb 817 1, III| szemei merészen néztek a megszólító szemeibe.~ ~– 818 1, III| szemeibe.~ ~– Tudom…~ ~Erre a szóra csupa finom nyájasság 819 1, III| Fervlans, fejét lehúzta a vállai közé; bókokat vágott, 820 1, III| vágott, kezeit dörzsölte, s a rangegyenlőség bizalmasságával 821 1, III| Az agg férfi kihúzta a karját de Fervlans-éból, 822 1, III| Megmondom önnek. Vágassák le a fejeimet. Aztán küldjék 823 1, III| küldjék el Bichet úrhoz, a híres bonctanárhoz, az majd 824 1, III| az majd talán felfedezi a koponyámban azt a titkot, 825 1, III| felfedezi a koponyámban azt a titkot, ha benne van. – 826 1, III| szökevényei, majd kitudja a Cythereo dandára. – A viszontlátásig, 827 1, III| kitudja a Cythereo dandára. – A viszontlátásig, uram.~ ~– 828 1, III| fel fogjuk egymást váltani a börtönben!~ ~Az öreget még 829 1, III| azon éjjel elszállították a hami várbörtönbe. Ott aztán 830 1, IV| törvényszéket tartottak a hurokra került összeesküvők 831 1, IV| összeesküvők felett, kiknek főnökét a saint-denis-i temetőből * 832 1, IV| ahol három napig rejtőzött a Mi Urunk kápolnájának kriptaboltjában; 833 1, IV| de úgy látszik, hogy már a csontemberek sem titoktartók, 834 1, IV| azok is elárulták; amíg a Vendőme-téren szomorúan 835 1, IV| Vendőme-téren szomorúan lobogtatta a szél azt az olajlámpást, 836 1, IV| közé volt akasztva; – amíg a szétriasztott bűntársak 837 1, IV| szétriasztott bűntársak a Szajna partjain a nád között 838 1, IV| bűntársak a Szajna partjain a nád között elrejtett csónakjaikat 839 1, IV| volt akkor még, mielőtt a hatalmas kőpartok és diadalmas 840 1, IV| építésére ki nem volt adva a teremtő parancs – azalatt 841 1, IV| egészen. Párizs olyan, mint a földteke, egyik oldalát 842 1, IV| egyik oldalát mindig süti a nap.~ ~A Palais des Narcisses-ban 843 1, IV| oldalát mindig süti a nap.~ ~A Palais des Narcisses-ban 844 1, IV| árnyékoldalával, aminek politika a neve, nem törődik. A bájos 845 1, IV| politika a neve, nem törődik. A bájos Dealba Thémire grófnő 846 1, IV| hallani az államügyekbe, a kormányzatba vágó kérdésekből. 847 1, IV| kormányzatba vágó kérdésekből. Ezek a veszedelmes szépségek, akiknek 848 1, IV| dolgoztak.~ ~Ők nem voltak a közönséges kémek osztályosai, 849 1, IV| ügynökökként maguk hozzák elő a kényes napi kérdést, s sietnek 850 1, IV| nem is ismerik. Ha valaki a társaságban magától elkezd 851 1, IV| rögtön más fordulatot adni a beszédnek. S ha ügyetlen 852 1, IV| éppen egy császári unokaöcs a Rue Rivoliban * Vérynél 853 1, IV| nincs mit enni; hát ebből a szép háziasszony mindenféle, 854 1, IV| háziasszony mindenféle, a Véry és Legacque gyönyörházakból 855 1, IV| útján olyan szépen levezeti a beszélgetést a „paphosi 856 1, IV| levezeti a beszélgetést a „paphosi kert” * titkaiba, 857 1, IV| toalettversenyére, hogy a veszedelmes diskuráló egyszer 858 1, IV| veszedelmes diskuráló egyszer csak a „velencei éjek” közepett 859 1, IV| közepett találja magát a Casino Paganiniban, s künno 860 1, IV| elkeseredését, maga is kacag a Café Procop élcjátékain, 861 1, IV| Musart „őrült galoppját” * a többiekkel.~ ~Dealba grófnő 862 1, IV| Dealba grófnő termeiben csak a finom emberszólásnak, s 863 1, IV| finom emberszólásnak, s a szellemes társalgásnak van 864 1, IV| kerüljön egy célba vett alak a hálóba! Az aztán meg nem 865 1, IV| Enghien hercegre mondják ki a halálítéletet egy veszedelmes 866 1, IV| nehéz azt megőrizni, hogy a társalgás még a legközönyösebb 867 1, IV| megőrizni, hogy a társalgás még a legközönyösebb tárgyról 868 1, IV| tárgyról is át ne vitorlázzon a politika áramlatába.~ ~Egy 869 1, IV| merveilleuse elkezd beszélni a panorámáról, ami a Chaussée 870 1, IV| beszélni a panorámáról, ami a Chaussée d'Antinon * látható. 871 1, IV| Elég érdekes tárgy.~ ~De a második már hozzáteszi, 872 1, IV| ide; valami Fultont * .~ ~A harmadik már többet tud 873 1, IV| hajókat is lehetne hajtani.~ ~A negyedik már azt is tudja, 874 1, IV| találmányát felajánlotta a császárnak, s vállalkozott 875 1, IV| amikor aztán tréfa lesz a francia hadseregnek kiszállni 876 1, IV| francia hadseregnek kiszállni a brit szigeten. Egy ötödik 877 1, IV| ötödik már értette is egészen a dolgot; megmagyarázta neki 878 1, IV| veszi észre magát, hogy a Chaussée d'Antin-i panorámán 879 1, IV| azon gondolkozott, hogy a mademoiselleo Clotilde-ot 880 1, IV| Hagyja el ön egy percre a társaságot; most nem veszik 881 1, IV| most nem veszik észre. A télikertben fogom várni.~ ~ 882 1, IV| feltűnés nélkül elhagyhassa a termeit.~ ~Mint már említők, 883 1, IV| már említők, azon éveknek a divatja szerint a kisgyermekeket 884 1, IV| éveknek a divatja szerint a kisgyermekeket is ugyanazon 885 1, IV| viseletbe öltöztették, aminőben a felnőttek pompáztak, úgyhogy 886 1, IV| S ezzel együtt járt az a szokás, hogy az egyenrangosított 887 1, IV| egyenrangosított gyermekeket a mamáik magukkal vitték a 888 1, IV| a mamáik magukkal vitték a társaságokba, estélyekbe, 889 1, IV| színházakba; ahol részt vettek a társalgásban, táncoltak 890 1, IV| társalgásban, táncoltak a mamáikkal vizavi, tanultak 891 1, IV| okat mondani, megbírálták a divathölgyek toalettjeit 892 1, IV| megnézhető-e? Megérdemli-e azt a 3000 frank évdíjt, amit 893 1, IV| 3000 frank évdíjt, amit a császár rendelt a szerzők 894 1, IV| amit a császár rendelt a szerzők számára, amiért 895 1, IV| conditorie * -jában kapni-e a legjobb fagylaltot, vagy 896 1, IV| sarjadék között természetesen a kis Amélie grófnő legfölyül 897 1, IV| képzelni, mint mikor azt a miniatűr delnőt Thémire 898 1, IV| Thémire grófnő odaülteté a saját helyére, s azt mondta 899 1, IV| távolléte alatt ő vigye a háziasszonyi „honneurs”- 900 1, IV| háziasszonyi „honneurs”-t. Az a méltóságos applomb * , amivel 901 1, IV| méltóságos applomb * , amivel a gyermek e feladatnak megfelelt, 902 1, IV| szeretetreméltó volt. Tudta a társaságot mulattatni, elmés 903 1, IV| elmés aperçukkel fűszerezni a társalgást, pikáns adomácskákat 904 1, IV| gráciával előadni; utánozni a persziflált egyéniségek 905 1, IV| modorát, és aközben azzal a legyezővel, amit az anyjao 906 1, IV| jelvényt engedett át neki a helyettesítés idejére, úgy 907 1, IV| s ha felkérték rá, még a zongorához is odaült, s 908 1, IV| Uraim és hölgyeim – monda a gyermek, mikor a mamája 909 1, IV| monda a gyermek, mikor a mamája helyét elfoglalta –, 910 1, IV| úrnak semmi köze nincsen a mi vapeurjeinkhez. ~ ~Minthogy 911 1, IV| Minthogy pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek 912 1, IV| pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek idegbántalmain 913 1, IV| idegbántalmain kívül még azt a könnyű, lenge öltönydarabot 914 1, IV| jelenté, amit az úrhölgyek a báltoalett alkalmával kebleik 915 1, IV| eltakarására használtak, a kis Amélie észrevételele 916 1, IV| Fervlans-t.~ ~Ha valakit a véletlen arra vezetett, 917 1, IV| semmi megjegyzésre méltót.~ ~A mosolygó, hízelgő arcok 918 1, IV| titkukat felfedeztük.~ ~A grófnő vállait vonogatta, 919 1, IV| személyleírás nem illik rájuk. A bérkocsira, melyet erőszakkal 920 1, IV| ragasztottak, úgy mentek ki a barrière-en, s azután a 921 1, IV| a barrière-en, s azután a legelső állomásról visszaküldték 922 1, IV| megbízott cinkostársuk által: az a kocsiról megint levette 923 1, IV| kocsiról megint levette a hamis számot, melyet a rendőrközegek 924 1, IV| levette a hamis számot, melyet a rendőrközegek jövet-menet 925 1, IV| aztán magára hagyta azt a Rue Mouffetard-ban.~ ~– 926 1, IV| Akkor igen egyszerű a feladat – szólt Thémire, 927 1, IV| feladat – szólt Thémire, a hajából kihúzott arany nyíllal 928 1, IV| nyíllal lyukakat szurkálva a kerevet kasmírján. – Össze 929 1, IV| kell hívatni mindazokat a bérkocsisokat Párizsban, 930 1, IV| bérkocsisokat Párizsban, akiknek a számaik a barrière-en átkeléskor 931 1, IV| Párizsban, akiknek a számaik a barrière-en átkeléskor feljegyeztettek. 932 1, IV| hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon túl, az lesz 933 1, IV| járt, és kit vitt magával. A hamis szám tulajdonosa bizonyosan 934 1, IV| bizonyosan fizetett emberük volt a szökevényeknek, s előre 935 1, IV| hogy mit valljon; s míg mi a nyomukra akadhatunk, azóta 936 1, IV| akadhatunk, azóta ők régen a tengeren vannak, vagy a 937 1, IV| a tengeren vannak, vagy a svájci határon, s ott azután 938 1, IV| Mármost csak egy mód van. A szökevényeket önnek kell 939 1, IV| nem lesz nehéz – szólt a márki lába hegyével csiszolva 940 1, IV| lába hegyével csiszolva a mozaikot. – Az elfogott 941 1, IV| ugyan nem vallott semmit; de a szeretetreméltó kis Amélie 942 1, IV| és rendőrség még sincs”. A találgatás nem lesz nehéz. 943 1, IV| Mindegy. Ön magára ölti a világot, s utazik városról 944 1, IV| utazik városról városra, míg a jelzett alakokra rá nem 945 1, IV| fogja további teendőit. A férfi fiatal, tapasztalatlan, 946 1, IV| ami meg van számára írva a fátumok könyvében. Ha a 947 1, IV| a fátumok könyvében. Ha a férfit bírni fogja, akkor 948 1, IV| bírni fogja, akkor azután a leány sorsa is el lesz döntve. 949 1, IV| lesz döntve. Szükségünk van a férfira, a lányra s arra 950 1, IV| Szükségünk van a férfira, a lányra s arra a kis acél 951 1, IV| férfira, a lányra s arra a kis acél ládikára. De egy 952 1, IV| kis acél ládikára. De egy a három közül is sokat fog 953 1, IV| közül is sokat fog érni. A három együtt még többet. – 954 1, IV| játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa legszélső 955 1, IV| ön művére fel kell tenni a koszorút. Tehát induljon 956 1, IV| De hát itt hagyjam a leányomat? Csak nem kívánja 957 1, IV| Fervlans oly mosollyal, hogy a távolról néző azt hitte 958 1, IV| igaz! – szólt felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, 959 1, IV| már megszokhattam, hogy a leányomnak hasznát vegyem. 960 1, IV| Akit el szoktam hagyogatni a kapuk alatt, egy rendőrkém 961 1, IV| az igazat. Hisz annak nem a „rezsim” az oka, hogy ön 962 1, IV| hogy gyermekemet beadjam a lelencházba, s magam beálljak 963 1, IV| lelencházba, s magam beálljak a gobelingyárba munkásnőnek; – 964 1, IV| vannak. Facipő kell hozzá. A gobelingyár ott van a Mouffetard-negyedben, 965 1, IV| hozzá. A gobelingyár ott van a Mouffetard-negyedben, aztán 966 1, IV| mindjárt következik utána a zálogház, ettől nem messze 967 1, IV| zálogház, ettől nem messze esik a szegény bukott nők kórháza, 968 1, IV| kórháza, s végül azután a lelencház. Ezek mind egy 969 1, IV| mind egy utcában vannak. A vándorlás folyton tart az 970 1, IV| folyton tart az egyikből a másikba. A Mouffetard-negyed 971 1, IV| tart az egyikből a másikba. A Mouffetard-negyed egyesíti 972 1, IV| jó, ha az örök körutazók a La Pitié * , La Bourbe * 973 1, IV| állomásain úgy esnek túl, hogy a Sainte Pélagieeles-t meg 974 1, IV| mert az is útban esik: a börtön. Ezek a „koplaló 975 1, IV| útban esik: a börtön. Ezek a „koplaló erény” utcájának 976 1, IV| el. – Mit akar ön? – Hát a katona, aki embert öl – 977 1, IV| katona, aki embert öl – a hazája érdekében – nem tartozik 978 1, IV| érdekében – nem tartozik a lelkiismeretének megnyugtató 979 1, IV| szóval? Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni 980 1, IV| kérdezzük: fáj-e neki? Megöljük. A haza érdeke minden tettnek 981 1, IV| kezében, egy darab vassal a másikban, hazáját védelmezni, 982 1, IV| udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken keresztül: 983 1, IV| keresztül: mosolygó kémei a küludvaroknak? – Mi az ő 984 1, IV| van. Tegyük mi azt, akik a gyűlölet öntudatával cselekszünk, 985 1, IV| De hát nem tőlük jött-e a példa? Hát az nem rettenetes 986 1, IV| szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn? 987 1, IV| hatalom idebenn? Hogy mindaz a fényes diadal, amit seregeink 988 1, IV| diadalíveink átalakuljanak a nemzet bitófáivá? Nem, Madame, 989 1, IV| való, amit mi cselekszünk. A mi férfiaink harcolnak az 990 1, IV| harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink harcolnak 991 1, IV| ő szép asszonyaikkal; s a mi kisleányaink harcolnak 992 1, IV| emlékszobrot érdemel!~ ~A szép hölgy meg volt vesztegetve 993 1, IV| nem is volt szükséges a pénzkérdést felemlegetni 994 1, IV| folytatá Fervlans, kezébe véve a grófnő kezét, s annak a 995 1, IV| a grófnő kezét, s annak a rózsaszín tenyerébe titkos 996 1, IV| hegyével –, ha untatja önt ez a szerep, amit ily fényes 997 1, IV| fényes sikerrel folytat ön és a leánykája: éppen a legjobb 998 1, IV| ön és a leánykája: éppen a legjobb alkalom kínálkozik 999 1, IV| Tudniillik, hogy ezért a szép arany hajáért ennyit 1000 1, IV| hajáért ennyit adna meg a perruquier * , ha el akarná