Rész, Fejezet

1  1,    IV|       megint, mégpedig nagyon messziről. Mármost csak egy mód van.
2  7,    IV|       nőarc bűvtükre képes.~ ~Messziről nyújtá szép kezét Lajos
3  7,  VIII| fátyolt arca előtt: hanem már messziről mosolyogni eléjük, biztatóan,
4  9,   III| belőle?~ ~A csendes éjben már messziről lehetett hallani egy öszvér
5  9,   III|        Az őrtűz világánál már messziről látta Vavel Lajos kivirulni
6  9,   III|       Én vagyok! – rebegé már messziről a hölgy, hogy a hangjáról
7 10,     V| egyenesen felé tartott.~ ~Már messziről megismerték egymást, s egymásra
8 12,    II|   országútra.~ ~A postakocsis messziről elkezdett trombitálni, hogy
9 13,     I|  alispán.~ ~Mikor ezt a házat messziről meglátták, Mátyás mester