Rész, Fejezet

1  1,   III| kiáltásba tört ki:~ ~– Az én leányom elveszett?~ ~Az inas pantomimikájából
2  1,    IV|          Ne is halljak hát a leányom felől? s azt ne tudathassam
3  9,     I|   influenza-kórházban! Az én leányom!~ ~S mintha Cambray-ra lett
4  9,     I|    annak karjait, kiáltozá: „Leányom, óh leányom; Amélie-m!”~ ~
5  9,     I|       kiáltozá: „Leányom, óh leányom; Amélie-m!”~ ~Cambray keserűn
6  9,    II|   nekem Párizsból; a levelet leányom írta még, a képet őróla
7 12,    II| fogva az ön férje?~ ~– Az én leányom oly rettegős, olyan ideges.~ ~–
8 12,   III|    legyen önnek gondja az én leányom hajaszálaira! Intézze el
9 12,   III|    én majd addig elintézem a leányom úti-toalettjét. Remélem;